BH 2004.5.181 Ha a képviseleti jog hiányát a törvényes képviselő utólagos jóváhagyása orvosolja, az álképviselő által kötött szerződésre a bíróság nem alkalmazhatja az érvénytelenség jogkövetkezményeit [Ptk. 221. § (1) bek.].

A felperes Kft. ellen 1996-ban felszámolási eljárás indult. A felszámolást elrendelő végzés 1999. október elsején emelkedett jogerőre. A felszámolás közzétételére 2000. március 30-án került sor.

A felperes 1 500 000 forint névértékű üzletrésztulajdonnal rendelkezett az alperesi társaságban. A felperes volt ügyvezetője 1999. november 30-án adásvételi szerződést kötött kívülálló személlyel az üzletrészének 3 200 000 forint vételárért történő eladásáról. Az alperes elővásárlási jogát gyakorolta és 2000. január 12-én ő kötött adásvételi szerződést a felperessel. A szerződést a felperes volt ügyvezetője írta alá, a vételárat aznap az alperes az ügyvezető kezéhez nyugta ellenében kifizette. A vételár a felperesi társasághoz nem folyt be. Az alperes 2000. március elsején tartott taggyűlésén a tulajdonába került üzletrész bevonásáról határozott és ennek megfelelően a törzstőkéjét leszállította. Ennek közzétételére 2000. március 30-án, majd május 4-én került sor.

A felperes keresetében a Ptk. 200. § (2) bekezdése alapján az üzletrész adásvételi szerződés semmisségének a megállapítását és az eredeti állapot helyreállítását kérte. A Cstv. 34. § (2) bekezdése alapján arra hivatkozott, hogy az ügyvezető az adásvételi szerződést képviseleti jog hiányában nem köthette volna meg.

Az alperes a kereset elutasítását indítványozta. Védekezése szerint a cégnyilvántartásban meggyőződtek arról, hogy a felperesi ügyvezető képviseleti jogosultsággal rendelkezik. A törzstőke leszállítása folytán az eredeti állapot már nem állítható vissza.

Az alperes védekezésére a felperes a keresetét pontosította. Az eredeti állapot helyreállítását úgy kérte, hogy az alperes az általa fizetett összeget az átvevő személytől követelje. Másodsorban a szerződés érvényessé nyilvánítását és ennek alapján az alperesnek 3 200 000 forint és járulékai megfizetésére kötelezését kérte.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Álláspontja szerint az alperes a cégnyilvántartásban szereplő ügyvezető kezéhez teljesített, ami úgy tekinthető, mintha a felperes részére történt volna teljesítés. Az eredeti állapot nem állítható helyre, mert a felperes nem hajlandó visszafizetni a vételárat, másrészt az üzletrész - be­vonása folytán - már nem létezik. Amennyiben helytálló az a felperesi állítás, hogy a volt ügyvezető által felvett összeg nem folyt be a felpereshez, a felperes azt a volt ügyvezetőtől követelheti.

A felperes fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és kötelezte az alperest, hogy a felperesnek fizessen meg 3 200 000 forintot és ennek 2000. január 13-tól a kifizetésig járó évi 20% kamatát.

Jogi álláspontja szerint az ügyvezető a Cstv. 34. § (1) és (2) bekezdése alapján a szerződés megkötésére képviseleti joggal nem rendelkezett. A Ptk. 29. § (4) bekezdésére utaló alperesi védekezést elvetette, mivel azzal szemben a Cstv. speciális rendelkezése érvényesül. Az is irreleváns a képviseleti jog szempontjából, hogy az alperes a szerződés megkötése során jóhiszeműen járt el. A felperes másodlagos kereseti kérelmét úgy tekintette, hogy a felperes felszámolója a perbeli szerződést utólag jóváhagyta. Ezzel az érvénytelenség oka kiküszöbölődött. Mivel azonban a volt ügyvezető nem tekinthető a felszámoló megbízottjának, a részére történt teljesítés tartozatlan fizetés volt. A jogszerű teljesítés hiányát alátámasztja az is, hogy az alperes a vételárat nem a 39/1984. (XI. 5.) Mt. rendelet 2. § (1) bekezdése szerint kötelezően előírt pénzforgalmi bankszámlára utalta át. Ezért az érvényesnek nyilvánított szerződés alapján rendelkezett az ellenszolgáltatás nélkül maradt szolgáltatás megfizetéséről.

A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő annak hatályon kívül helyezése és az elsőfokú ítélet helybenhagyása érdekében.