BH 2024.7.165 I. Az Mt. 177. §-a alapján alkalmazandó Ptk. 6:532. §-ának értelmében a kártérítés a károsodás bekövetkezésével nyomban esedékes. Az Mt. 175. § (1) bekezdésében meghatározott szakaszos elévülés szabályai viszont azt a helyzetet kezelik, amikor azzal a sérelemmel összefüggésben, amelyért a munkáltató kártérítési felelőssége fennáll, eltérő időpontban esedékes újabb elkülönülő - jellemzően elmaradt jövedelem - kárigény származik. Az okozati összefüggés bizonyítása esetén az Mt. 166. § (2) bekezdése és 167. § (1) bekezdés második mondata szerinti kimentéses bizonyításnak már nincs helye, mert ezek a kérdések a felelősség jogalapját érintik [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 175. § (1) bek.].

II. Az Alaptörvény XII. cikkében garantált, a munka szabad megválasztásához való jogból következően a munkavállaló még a kárenyhítés kötelezettsége keretében sem kötelezhető arra, hogy a képzettségének és az egészségi állapotának megfelelő, általa betöltött munkakör ellátása mellett magasabb díjazással járó elhelyezkedési lehetőséget keressen [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 167. § (2) bek.].

Pertörténet:

Tatabányai Törvényszék M.70105/2021/140., Győri Ítélőtábla Mf.30046/2023/5., Kúria Mfv.10026/2024/8. (*BH 2024.7.165*), Kúria Jpe.60035/2024/5.

***********

A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás

[1] A felperes 2014. november 5-től 2021. március 17-ig fejős munkakörben állt munkaviszonyban az alperessel.

[2] A felperes 2016. március 23-án üzemi balesetet szenvedett, amelyből eredően sérelemdíj és háztartási járadék iránti igényt érvényesített az alperessel szemben.

[3] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével megállapította a felperes munkahelyi belesete és a betegsége közötti okozati összefüggést és az alperest sérelemdíj, kártérítési járadék, valamint kártérítés megfizetésére kötelezte.

[4] Az elsőfokú bíróság ítéletét a törvényszék ítéletével helybenhagyta, majd a jogerős határozatot a Kúria határozatával hatályában fenntartotta.

[5] A felperes a balesetet követően az alperesnél fennálló munkaviszonya megszűnéséig GYED, illetve GYES ellátásban részesült.

[6] Az alperes 2021. január 29-én kelt felmondásával a felperes munkaviszonyát 2021. március 17-ére megszüntette hivatkozva arra, hogy a felperes az üzemi baleset következtében a munkaköre ellátására alkalmatlanná vált, az alperes pedig a képzettségének és az egészségi állapotának megfelelő másik munkakört nem tudott részére felajánlani.

[7] A felperes a munkaviszonya megszűnését követően 90 napon keresztül 2021. június 17-ig álláskeresési járadékban részesült.

[8] 2021. április 8-án a felperes egy Kft.-vel kézbesítő munkakörre, heti 20 órás foglalkoztatásra, határozatlan idejű munkaviszonyt létesített, amelyet az érintett felek 2023. január 31-én közös megegyezéssel megszüntettek.

[9] A felperes 2023. február 1-jétől hírlapkézbesítő munkakörben, napi 4 órás foglalkoztatással egy másik Kft. alkalmazásában áll, a munkabére havi bruttó 116 000 forint.

[10] A felperes munkahelyi balesetből származó - jelenleg is fennálló - egészségkárosodása, valamint az össz-szervezeti egészségkárosodása 7%-os mértékű. A felperes a jobb keze szorítóerejének jelentős csökkenése, valamint a jobb csuklójának beszűkült mozgása miatt közepes vagy nehéz fizikai munka végzésében akadályozott; a jobb kéz egyoldalú használatát nem igénylő, legfeljebb olyan könnyű fizikai vagy nem fizikai munkát végezhet, amelynek során a jobb kezével 5 kilogrammot meghaladó súlyt nem kell emelnie, kézben tartania, illetve vinnie. A felperes - a fenti feltételeknek megfelelő - munkát akár 8 óra időtartamban is végezhet, azonban az esetleges állapotrosszabbodás kockázatának elkerülése céljából jelenleg legfeljebb 6 órás munkarend javasolt számára. A felperes fodrász végzettséggel rendelkezik, ami a jobb kéz fokozott használatát igényli jobbkezesek esetén, ezért ezen tevékenység végzésére nem alkalmas.

A felperes keresete és az alperes ellenkérelme

[11] A felperes a módosított keresetében 2021. június 18-tól 2021. december 31-ig terjedő időszakra 1 491 559 forint keresetveszteség, 2022. évre 3 132 660 forint keresetveszteség, továbbá 2023. január 1-jétől havi 249 069 forint keresetveszteségi járadék megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Keresete jogalapjaként a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 166. § (1) bekezdésére, a 167. § (1) bekezdésére, 177. §-ára, a 169. § (1) bekezdésére, továbbá a 172. § (1) és (2) bekezdésére hivatkozott.

[12] Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.

Az első- és a másodfokú határozat

[13] A törvényszék ítéletével kötelezte az alperest 2021. június 18-tól havi bruttó 196 729 forint keresetveszteségi járadék megfizetésére. Megállapította, hogy 2021. június 18. és 2021. december 31. közötti időszakra számítottan az alperesnek a felperes irányába 1 261 781 forint lejárt járadék-különbözet tartozása keletkezett. Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy 2022. január 1. napjától havi bruttó 222 469 forint keresetveszteségi járadékot fizessen meg a felperesnek. Megállapította, hogy 2022. január 1. és 2022. december 31. közötti időszakra számítottan az alperesnek 2 630 528 forint lejárt járadék-különbözet tartozása keletkezett. Kötelezte az alperest, hogy 2023. január 1. napjától minden hónapban előre esedékesen a hónap 10. napjáig fizessen meg a felperes részére 203 693 forint keresetveszteségi járadékot. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. A keresetveszteségi járadék vonatkozásában az ítéletet előzetesen végrehajthatónak nyilvánította.

[14] Az elsőfokú bíróság a jogvitát az Mt. 166. § (1)-(2) bekezdése, 167. § (1) bekezdése, 169. § (1) bekezdése, 172. § (1)-(2) bekezdései, 173. § (1) bekezdése, 175. § (1) bekezdés b) pontja és (3) bekezdés b) pontja, 177. §-a, valamint a Polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:528. § (1)-(6) bekezdései és a Ptk. 6:48. § (1) bekezdése alapján bírálta el.

[15] Ítéletének indokolásában az alperes hatásköri kifogását elutasította, figyelemmel arra, hogy a felperes igénye az alperessel fennálló munkaviszony ideje alatt bekövetkezett üzemi balesetből ered, ezért a Pp. 508. § (1) bekezdés a) pontja értelmében munkaügyi pernek minősül. Az alperes elévülési kifogását az MK 112 állásfoglalás alapján megalapozatlannak találta. Megállapította, hogy a felperesnek első alkalommal 2021. június 18-án keletkezett jövedelem vesztesége a perbeli balesettel összefüggésben, ezért 2021. június 28-án az elévülési időn belül terjesztette elő keresetét.

[16] Az elsőfokú bíróság megalapozatlannak tartotta a felperes Mt. 166. § (2) bekezdés a) és b) pontjára alapított érvelését és rámutatott arra, hogy a baleset következményeiért az alperes felelősségét a bíróságok már jogerősen megállapították, így annak ismételt vizsgálatára ebben az eljárásban már nem kerülhetett sor. Tévesnek minősítette az alperes azon védekezését is, mely szerint a bekövetkezett kár az Mt. 167. § (1) bekezdése alapján nem volt előre látható. E körben rámutatott arra, hogy az előreláthatóság objektív kategória, nemcsak azokat a károkat kell figyelembe venni, amelyeket a munkáltató tényleges előre láthatott, hanem azokat is, amelyeket egy észszerűen és gondosan eljáró személy előre láthatott.