BH 2005.1.32 Szolgálati idő megállapítása az eljárásjogi szabályok megtartásával bármely hiteltérdemlő bizonyíték alapján is lehetséges [1997. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tny.) 43. § (2) bekezdés c) pont].

Az alperes a felülvizsgálati kérelmében az 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 43. § (2) bekezdésbe, a 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet 37. § (1) bekezdésbe és a KK 34. számú állásfoglalásba ütköző jogszabálysértésre hivatkozott. Álláspontja szerint a felperes nem szerezte meg azt a szolgálati időt, amelyet javára a jogerős ítélet megállapított. A munkaügyi bíróság a kereseti kérelemben megjelölteken túlterjeszkedve, ezért jogszabálysértően a felperes által meg nem jelölt okból változtatta meg a jogerős közigazgatási határozatot.

A Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárást rendelt el a szolgálati idő megállapítása tárgyában.

A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.

A munkaügyi bíróság felülvizsgálati kérelemmel támadott ítéletében lévő tényállás szerint az elsőfokú szerv határozata az 1964. április 21-étől 1999. december 31-éig terjedő idő alapján 32 év 193 nap szolgálati időt állapított meg a felperes javára. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú szerv a bizonyítási eljárás alapján nem találta igazoltnak a tsz-tagság fennállását a felperes által állított további időre, ezért az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A felperes keresete az 1961 júniusától az 1964. június 30-áig terjedő tsz-tagként végzett munka nyugdíjra jogosító szolgálati időként történő figyelembevételére irányult. A keresetlevél előadása szerint - egyebek mellett - a korábbi eljárásban az elsőfokú szerv egyszer már elfogadta az 1962 januártól december 31-éig terjedő időszakot szolgálati időként. E tény, továbbá a tanúk vallomása alapján a jogerős másodfokú alperesi határozat jogszabálysértéssel utasította el a szolgálati idők elismerését.

A munkaügyi bíróság a tanúk vallomása, a rájuk vonatkozó, a perbeli időszakot érintő irat (zárszámadási okmány) értékelése alapján arra következtetett, hogy a felperes a tsz alkalmazottjaként 1961-től munkaviszony jellegű jogviszonyban állt, ez nem ütközött az 53/1953. MT rendelet 101. § (1) bekezdésben lévő életkorra vonatkozó szabályba. Ezért a felperes részére a bíróság munkaviszonyban töltött időként fogadta el az 1961. június 1-jétől az 1964. június 30-áig terjedő időből összesen 729 napot, az alperesi határozatnak az elsőfokú határozatra is kiterjedő megváltoztatásával.

A rendelkezésre álló iratok alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a felek között több eljárás volt folyamatban.

A egyik ítélet tényállása szerint a korábbi ítélet alkalmasnak minősítette az 1962. számú zárszámadás megnevezésű okiratot az 1962. évre vonatkozó szolgálati idő megállapítására, mert az irat a felperest tsz-tagként sorolta fel. Az alperes a 2001. április 10-én kelt határozatában bizonyítottnak találta a felperes 1962. évi tsz-tagsági idejét. Ezt a határozatot a kirendeltség vezetője helybenhagyta.