53/1953. (XI. 28.) MT rendelet

a Munka Törvénykönyve és végrehajtási rendelete

Az 1953. évi 25. törvényerejű rendelet 75. §-ának (2) bekezdése alapján egységes szerkezetben közzétett szöveg

[A vastagbetűs szedés a Munka Törvénykönyvéről szóló 1951. évi 7. törvényerejű rendelet, valamint az ennek módosításáról és kiegészítéséről szóló 1953. évi 25. törvényerejű rendelet, az álló szedés pedig a Munka Törvénykönyvének végrehajtásáról szóló 53/1953. (XI. 28.) MT rendelet. Jelölések: Mt = a Munka Törvénykönyve (vastag szedés) szövege; Mt. V. = a Munka Törvénykönyve végrehajtási rendelete (álló szedés).]

A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa a Munka Törvénykönyvéről szóló 1951. évi 7. törvényerejű rendeletet, a Munka Törvénykönyve módosításáról és kiegészítéséről szóló 1953. évi 25. törvényerejű rendeletet, valamint a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának az említett törvényerejű rendeletek végrehajtása tárgyában alkotott és ezúttal kihirdetett 53/1953. (XI. 28.) MT rendeletét az alábbiakban egységes szerkezetben teszi közzé.

A Magyar Népköztársaság a munkások és dolgozó parasztok állama, amelyben a termelési eszközök zöme társadalmi tulajdonban van. A dolgozók hatalmas többsége felszabadult a kizsákmányolás alól s a Szovjetunió állandó segítségére támaszkodva, a Magyar Dolgozók Pártjának vezetésével, következetesen építi a gazdaság szocialista rendjét. Megváltozott a dolgozók viszonya a munkához: a munka a kényszerből mindinkább becsület és dicsőség dolgává válik.

A munkaviszonynak a szocializmus építését szolgáló szabályait foglalja össze a Munka Törvénykönyve.

ELSŐ FEJEZET

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

A törvénykönyv alapelvei

Mt. 1. § (1) Minden munkaképes polgárnak joga, kötelessége és becsületbeli ügye, hogy képességei szerint dolgozzék.

(2) A dolgozók munkájukkal, a munkaversenyben való részvételükkel, a munkafegyelem fokozásával és a munkamódszerek tökéletesítésével a szocialista építés ügyét szolgálják.

(3) A Magyar Népköztársaság - ezzel a törvénykönyvvel is - megvalósítani törekszik a szocializmus elvé: "Mindenki képességei szerint, mindenkinek munkája szerint."

Mt. 2. § A Magyar Népköztársaság biztosítja polgárai számára a végzett munka mennyiségének és minőségének megfelelő díjazást.

Mt. 3. § (1) A dolgozónak joga van a pihenéshez és üdüléshez.

(2) A Magyar Népköztársaság védi a dolgozók egészségét és segíti a dolgozókat munkaképtelenségük esetén.

(3) A jóléti és kulturális intézmények széles hálózata is szolgálja a dolgozók anyagi és műveltségi színvonalának emelését.

Mt. 4. § (1) A nők a férfiakkal egyenlő munkafeltételek mellett dolgoznak. A törvény fokozottan védi a nőket és intézményesen gondoskodik a dolgozó anyákról.

(2) A dolgozó ifjúság fejlődésére, nevelésére és védelmére a törvény különös gondot fordít.

A szakszervezeteknek a törvénykönyvvel kapcsolatos jogai

Mt. 4/A. § (1) A Szakszervezetek Országos Tanácsának és a szakszervezeteknek - mint a dolgozók érdekképviseleteinek - joga, hogy a dolgozók anyagi és kulturális színvonalának állandó emelése, valamint a Munka Törvénykönyvében biztosított jogainak érvényesítése érdekében foglalkozzanak a dolgozók életkörülményeit - így különösen a munkafeltételeket, a munkabéreket, a munkavédelmet, a munkásellátást, a munkaversenyt, a társadalombiztosítást, a kultúrát és a sportot - érintő kérdésekkel, továbbá, hogy a dolgozók képviseletében azok jogainak érvényesítése és megvédése érdekében hatóságok és bíróságok előtt fellépjenek.

(2) Az állami szervek az (1) bekezdésben meghatározott kérdéseket a Szakszervezetek Országos Tanácsának és a szakszervezeteknek közreműködésével szabályozzák.

(3) A Szakszervezetek Országos Tanácsa és a szakszervezetek a dolgozók jogait és törvényes érdekeit biztosító jogszabályok megtartása érdekében a miniszterektől és a Minisztertanácsnak közvetlenül alárendelt szervektől a jogszabályok végrehajtásáról tájékoztatást kérhetnek és a végrehajtás ellenőrzése érdekében helyszíni vizsgálatot tarthatnak. A vállalat igazgatója köteles a vizsgálathoz szükséges felvilágosításokat megadni és adatokat rendelkezésre bocsátani. A Szakszervezetek Országos Tanácsa és a szakszervezetek a dolgozók életkörülményeire vonatkozó rendelkezések végrehajtásával kapcsolatos hibákra és mulasztásokra a végrehajtásért felelős szervek figyelmét felhívhatják, határidőt szabhatnak a hibák és mulasztások megszüntetésére, és ha azok a szükséges intézkedést ennek ellenére sem teszik meg, megfelelő hatósági eljárás megindítását kezdeményezhetik.

(4) A munkavédelmi szabályok végrehajtásának elmulasztása esetén a szakszervezeteket a jogszabályokban megállapított intézkedési, a szakszervezeti munkavédelmi felügyelőket pedig bírságolási jog illeti meg.

Mt. V. 1. § (1) A dolgozók életkörülményeivel kapcsolatos kérdésekben a Minisztertanács a Szakszervezetek Országos Tanácsa véleményének meghallgatásával határoz. E kérdésekben hozott egyes fontosabb határozatokat a Minisztertanács a Szakszervezetek Országos Tanácsával együtt adja ki.

(2) A dolgozók életkörülményeivel kapcsolatos kérdéseket a miniszterek csak az érintett szakszervezetekkel egyetértésben szabályozhatják.

Mt. V. 2. § A Szakszervezetek Országos Tanácsa és a szakszervezetek a dolgozók életkörülményeivel kapcsolatos kérdésekben különösen az alábbi intézkedésekre jogosultak:

(1) A kollektív szerződések megkötése és végrehajtásuk ellenőrzése érdekében:

a) A kollektív szerződések megkötésére a miniszterekkel együtt irányelveket adhatnak ki.

b) A miniszterekkel együtt jóváhagyják az üzemi kollektív szerződéseket.

c) Ellenőrzik a kollektív szerződések végrehajtását és a vállalat igazgatóját, illetőleg az üzemi bizottságot beszámoltatják a végrehajtásról.

(2) A termelés és a termelékenység emelése érdekében:

a) Szervezik és irányítják a szocialista munkaversenyt. A munkaversenyek elbírálását, a győztesek megállapítása, kitüntetése és jutalmazása csak közreműködésükkel és hozzájárulásukkal történhet.

b) Szervezik a termelési értekezleteket, ellenőrzik a hozott határozatok végrehajtását, valamint a dolgozók javaslatainak elintézését.

c) Szervezik és irányítják a Sztahanov-mozgalmat, a tömeges munkásfeltalálói, újítói és észszerűsítő mozgalmat. Az élenjáró munkamódszerek elterjesztése érdekében előadásokat, tapasztalatcseréket és bemutatókat szerveznek.

d) Ellenőrzik a dolgozók szakképzettségének emelése érdekében indított tanfolyamokat és iskolákat. Irányítják és ellenőrzik a műszaki klubok és körök működését.

(3) A dolgozók munkafeltételeinek megjavítása és anyagi helyzetük emelése érdekében:

a) A munkabérek és munkafeltételek szabályozására javaslatokat készíthetnek és ilyen rendelkezések kidolgozására és kiadására a minisztereket felkérhetik.

b) A munkabérek és munkafeltételek szabályozására a miniszterekkel együtt a Minisztertanácsnak javaslatot tehetnek.

c) Részt vesznek az iparági munkarendminta kidolgozásában.

(4) A dolgozók testi épségének és egészségének fokozott biztosítása érdekében:

a) Javaslatot tesznek az egészségvédelem és a balesetelhárítás fejlesztésére; a balesetelhárításra kötelező előírásokat adnak ki.

b) Részt vesznek az egészségvédő és balesetelhárító óvórendszabályok kidolgozásában.

c) Munkavédelmi szempontból ellenőrzik az új üzemek, létesítmények, berendezések és gépek terveit. Új üzemek, létesítmények, gépek és berendezések üzembehelyezése csak hozzájárulásukkal történhet.

d) Ellenőrzik a balesetelhárító és egészségvédő óvórendszabályok megtartását, szervezik és irányítják az erre vonatkozó társadalmi ellenőrzést.

e) Közreműködnek a munkavédelmi beruházási keretek megállapításában és felosztásában.

f) Döntenek a hatáskörükbe tartozó esetekben a túlmunkában, a heti pihenőnapokon és munkaszüneti napon végezhető munka kérdésében.

g) Résztvesznek a szabadságolási tervek elkészítésében és ellenőrzik azok végrehajtását.

(5) A dolgozók ellátásának állandó javítása érdekében:

a) Szervezik és irányítják az egyéb érdekelt szervekkel együtt a kereskedelem, a vendéglátóipar és az üzemi étkeztetés társadalmi ellenőrzését.

b) Ellenőrzik a vállalati dolgozókat érintő gyermekvédelmi intézmények működését és fejlesztését.

c) Ellenőrzik a vállalati dolgozókat érintő lakásépítkezések végrehajtását, javaslatot tesznek a lakások elosztására és ellenőrzik az elosztás végrehajtását.

d) Résztvesznek a szociális normák elkészítésében és ellenőrzik azok megtartását.

(6) A társadalombiztosítás terén:

a) Az 1950. évi 36. törvényerejű rendeletben meghatározott jogkörben irányítják és ellenőrzik a dolgozók társadalombiztosítását.

b) Fejlesztik a társadalombiztosítás szolgáltatásait.

(7) A dolgozók üdültetése terén:

a) Szervezik és ellenőrzik a dolgozók üdültetését.

b) Fejlesztik a szakszervezeti szanatóriumi hálózatot.

c) Kidolgozzák az üdültetés szabályait, az üdülés beruházási, fejlesztési terveit és gondoskodnak azok végrehajtásáról.

(8) A kulturális és sportélet fejlesztése érdekében:

a) Szervezik, irányítják és ellenőrzik a dolgozók kulturális és sportmunkáját.

b) Fejlesztik a kulturális és sportlétesítmények hálózatát és résztvesznek a vállalati dolgozókat érintő kulturális és sportcélokat szolgáló beruházási tervek kidolgozásában és végrehajtásuk ellenőrzésében. Résztvesznek az igazgatói alap felhasználási tervének elkészítésében.

(9) A dolgozók képviseletében az egyeztető bizottsághoz panaszt, a bírósághoz keresetet nyújthatnak be és bármely hatóságnál eljárhatnak.

Mt. V. 3. § A Szakszervezetek Országos Tanácsa, illetőleg a szakszervezetek határozzák meg, hogy az őket megillető jogokat a területi és üzemi szerveik működési körükben mennyiben gyakorolhatják.

A törvénykönyv hatálya

Mt. 5. § A Munka Törvénykönyve kötelező minden munkáltatóra és minden munkaviszonyban álló dolgozóra.

Mt. V. 4. § (1) Az Mt. és a jelen rendelet hatálya kiterjed minden munkáltatóra és minden munkaviszonyban álló dolgozóra, így

a) a vállalati dolgozókra,

b) a közszolgálati alkamazottakra, ideértve a Néphadsereg, az államvédelmi szervek, a rendőrség, a tűzoltóság, a hivatásos légoltalmi szervek, a pénzügyőrség, a vámőrség, a büntetésvégrehajtási szervek, valamint a fiatalkorúak intézeteinek polgári alkalmazottait is.

c) a Magyar Államvasutak és a Győr-Sopron-Ebenfurti Vasút (a továbbiakban: MÁV) dolgozóira,

d) a Magyar Posta (a továbbiakban: Posta) dolgozóira,

e) a társadalmi szervek dolgozóira,

f) a földművesszövetkezetek, továbbá a kisipari és a mezőgazdasági termelőszövetkezetek alkalmazottaira és végül

g) a magánmunkáltatóknál alkalmazott dolgozókra.

(2) Az Mt. és a jelen rendelet hatálya nem terjed ki a kisipari, továbbá a mezőgazdasági termelőszövetkezetek és termelőszövetkezeti csoportok tagjaira.

Mt. V. 5. § (1) Azt, hogy a Munka Törvénykönyvében és a jelen rendeletben a vállalat, a szakszervezet, az üzemi bizottság és iparág alatt mit kell érteni, az Mt. 150. §-a határozza meg.

(2) Az Mt. és a jelen rendelet szempontjából állami vállalatnak kell tekinteni az vállalatot is, amelyben a nem állami érdekeltség az 1945. évi január hó 20. napja után kötött és érvényben levő államközi egyezményen alapszik.

(3) Az Mt. és a jelen rendelet szempontjából közszolgálati alkalmazott az akit az államhatalom, valamint az államigazgatás központi és helyi szervei (intézetei, intézményei) közfeladatok ellátására rendszeres munkabérrel egybekötött állásra megválasztanak, kineveznek vagy szerződéssel alkalmaznak.

MÁSODIK FEJEZET

A MUNKAVISZONY SZABÁLYOZÁSA

Mt. 6. § A munkaviszonyt törvények, törvényerejű rendeletek, rendeletek és azoknak megfelelően kollektív szerződés, hatósági határozat és munkarend szabályozzák.

Hatósági határozat

Mt. V. 6. § (1) A munkaviszonyt - a hatáskörébe tartozó kérdésekben - hatósági határozattal szabályozhatja:

a miniszter és a Minisztertanácsnak közvetlenül alárendelt szerv vezetője személyes hatáskörben,

a Szakszervezetek Országos Tanácsa,

a Munkaerőtartalékok Hivatalának elnöke,

a Szakszervezet Társadalombiztosítási Központja és a Vasutasok Szakszervezete Társadalombiztosítási Központja.

(2) A munkaviszonyt szabályozó hatósági határozat törvénnyel, törvényerejű rendelettel, minisztertanácsi rendelettel vagy határozattal ellentétes rendelkezést nem tartalmazhat.

(3) A közszolgálati alkalmazottak, valamint a MÁV és a Posta dolgozóinak munkaviszonyát szolgálati és ügyviteli szabályok is rendezhetik.

A kollektív szerződés

Mt. 7. § (1) A Magyar Népköztársaság a kollektív szerződések rendszerével lehetőséget nyújt a dolgozóknak arra, hogy közvetlenül is részt vehessenek munkafeltételeik, nunkakörülményeik megállapításában. Biztosítja a dolgozóknak az a jogát, hogy a szocialista üzem működése felett társadalmi ellenőrzést gyakorolhassanak.

(2) A kollektív szerződésben a vállalat igazgatója kötelezi magát azoknak a feltételeknek biztosítására, amelyek lehetővé teszik a tervek teljesítését, illetőleg túlteljesítését, a dolgozók munkafeltételeinek javítását, a vállalat jóléti és munkavédelmi feladatainak megvalósítását, a dolgózók anyagi és kulturális színvonalának emelését. A dolgozók a kollektív szerződésben a tervek teljesítésére, illetőleg túlteljesítésére vállalnak kötelezettséget.

(3) A kollektív szerződés tartalmazza a vállalatra irányadó bértételeket is. (64. §)

Mt. 8. § A kollektív szerződést a vállalat dolgozói nevében az az üzemi bizottság köti a vállalat igazgatójával.

Mt. V. 7. § (1) Kollektív szerződést köthet minden vállalat vagy más gazdálkodó szerv igazgatója az üzemi bizottsággal.

(2) Nem lehet kollektív szerződést kötni a közszolgálat körében, a szövetkezeteknél, valamint a magánmunkáltatóknál.

(3) A kollektív szerződést általában vállalatonként, egyesülés alá tartozó vállalatok esetében pedig egyesülésenként kell megkötni. A több telephellyel rendelkező vállalatnál az egész vállalatra nézve egy kollektív szerződést kell kötni.

(4) A bányászatban és az építőiparban a miniszter a szakszervezettel egyetértésben elrendelheti, hogy egy-egy trösztre kössenek kollektív szerződést. A kollektív szerződést azonban a tröszt igazgatójának a vállalat igazgatója mellett akkor is alá kell írnia, ha az csak egy vállalatra kötik.

Mt. V. 8. § A kollektív szerződést minden év első negyedében január hó 1. és március hó 31. napja között kell megkötni.

Mt. 9. § (1) A kollektív szerződés megkötésére vonatkozó irányelveket a szakszervezet elnökségével egyetértésben a miniszter személyes hatáskörben állapítja meg.

(2) A kollektív szerződés tervezetét a vállalat dolgozóinak gyűlésen meg kell vitatni. A végleges szöveget a dolgozók észrevételeinek és javaslatainak figyelembevételével kell elkészíteni.

(3) A kollektív szerződés érvényességéhez a miniszter és a szakszervezet együttes jóváhagyása szükséges.

(4) A kollektív szerződést a dolgozókkal ismertetni kell és a munkahelyen ki kell függeszteni.

(5) A miniszter és a szakszervezet ellenőrzik a kollektív szerződés megtartását.

(6) A vállalat igazgatója és az üzemi bizottság köteles a kollektív szerződésben vállalt kötelezettségek teljesítéséről negyedévenként üzemi gyűlésen beszámolni. A beszámolót a dolgozók megvitatják.

Mt. V. 9. § (1) A kollektív szerződés megkötésére vonatkozó irányelveket minden évben január hó 1. napjáig kell közölni a vállalatok igazgatóival és az üzemi bizottságokkal.

(2) Az irányelveknek tartalmazniok kell:

a) az éves népgazdasági terv alapján az egyes termelési egységekre megállapított termelési, termelékenységi, önköltségcsökkentési feladatokat az előző év megfelelő mutatószámaihoz viszonyított százalékban, továbbá a munkavédelemre, a szociális, kulturális és sport beruházásokra előirányzott összeget, a munkabérekre vonatkozó viszonylagos mutatószámokat, a munkavédelem fejlesztését szolgáló intézkedéseket, a szakmai képzés és továbbképzés irányelveit,

b) útmutatást az üzemi bizottság számára a szocialista verseny fejlesztésére, a dolgozók szakmai képzése és továbbképzése érdekében szükséges feladatok ellátására, a munkaviszonyra, a munkabérekre és a munkavédelemre vonatkozó törvényes rendelkezések helyes alkalmazásának ellenőrzésére, a munkafegyelem megszilárdításával és az anyagtakarékossággal kapcsolatos feladatokra,

c) a kollektív szerződés megkötésével kapcsolatos feladatok időbeosztását és a szükséges szervezési intézkedések meghatározását.

(3) Az irányelvekben a termelési és egyéb mutatószámokat olyan termelési egységekre (tröszt, egyesülés, vállalat) kell meghatározni, amelyekre a miniszter a tervmutatókat készíti. Az egyes vállalatok mutatószámait a trösztök és az egyesülések állapítják meg.

Mt. V. 10. § (1) A kollektív szerződések megkötésének előmozdítása érdekében a miniszterek és a szakszervezetek egyes népgazdasági ágakra (iparágakra) vonatkozó szerződésmintát készíthetnek.

(2) Azokat a fontosabb kérdéseket, amelyeket a kollektív szerződésben általában szabályozni kell, a jelen rendelet 1. számú melléklete tartalmazza.

Mt. V. 11. § (1) A kollektív szerződés tervezetét a vállalat igazgatója és az üzemi bizottság készíti el. A tervezetet műhelyértekezleteken meg kell vitatni. A műhelyértekezleteken elhangzott észrevételek és javaslatok alapján módosított vagy kiegészített tervezetet üzemi gyűlés elé kell terjeszteni.

Mt. V. 12. § (1) A kollektív szerződés tervezetét aláírás előtt a miniszter és a szakszervezet felülvizsgálja.

(2) Helyi tanács felügyelete alá tartozó vállalatnál a kollektív szerződés felülvizsgálása a megyei (budapesti városi) tanács végrehajtóbizottságának és a szakszervezet területi bizottságának feladata. Ha a szakszervezetnek területi bizottsága nincsen, a szakszervezet részéről a felülvizsgálatot a szakszervezet elnöksége végzi.

(3) A felülvizsgálatot tizennégy nap alatt el kell végezni és a tervezetet az esetleges észrevételekkel együtt vissza kell küldeni a vállalatnak. A vállalat igazgatója és az üzemi bizottság elnöke a felülvizsgálat alapján módosított szerződést írja alá.

Mt. V. 13. § (1) A kollektív szerződést az aláírás megtörténte után jóváhagyás végett a miniszter és a szakszervezet elé kell terjeszteni. Helyi tanács alá tartozó vállalatnál a jóváhagyás a megyei (budapesti városi) tanács végrehajtóbizottságának és a szakszervezet elnökségének feladata.

(2) A kollektív szerződést a miniszternek vagy az általa megbízott miniszterhelyettesnek, illetőleg helyi tanács alá tartozó vállalat esetében a megyei (budapesti városi) tanács végrehajtóbizottsága elnökének, továbbá a szakszervezet elnökének vagy titkárának kell aláírnia.

Mt. V. 14. § (1) Ha a kollektív szerződés jóváhagyása során a miniszter, a helyi tanács végrehajtóbizottsága, illetőleg a szakszervezet egyes rendelkezések kiegészítését vagy módosítását kívánja, ebből a célból a szerződést nem kell újból visszaküldeni a vállalatnak, hanem a módosításokat külön jegyzőkönyvbe kell foglalni. A jegyzőkönyvben fel kell tüntetni azokat az okokat, amelyek miatt a módosításra szükség van. A kollektív szerződés minden eredeti példányához csatolni kell a módosító jegyzőkönyv egy-egy példányát.

(2) A módosítás a kollektív szerződés részévé válik. A kollektív szerződés ismertetése során a dolgozókkal a módosításokat is közölni kell.

Mt. V. 15. § (1) A jóváhagyott kollektív szerződés a jóváhagyástól számított egy évig érvényes.

(2) A jóváhagyott kollektív szerződést csak mindkét fél hozzájárulásával szabad módosítani vagy kiegészíteni. A módosításra vagy kiegészítésre vonatkozó javaslatokat a dolgozókkal üzemi gyűlésen előre meg kell tárgyalni. A módosításokat jegyzőkönyvbe kell foglalni, a jegyzőkönyvet az igazgató és az üzemi bizottság elnöke írja alá. A módosítások jóváhagyása ugyanúgy történik, mint az eredeti kollektív szerződés jóváhagyása. A módosító jegyzőkönyv egy-egy példányát mellékelni kell a kollektív szerződés eredeti példányához.

Mt. V. 16. § A kollektív szerződés végrehajtásáért a vállalat igazgatója és az üzemi bizottság egyaránt felelős.

Mt. 10. § A kollektív szerződés törvénnyel, rendelettel és hatósági határozattal nem ellenkezhet. Az a rendelkezés, amely ebbe a tilalomba ütközik, semmis.

A vállalati munkarend

Mt. 11. §. (1) A vállalat belső rendjét a vállalati munkarend szabályozza.

(2) A munkarend a vállalat igazgatójára és dolgozóira egyaránt kötelező.

Mt. 12. § A Minisztertanács általános munkarend-mintát, a miniszter pedig - a szakszervezettel egyetértésben - iparági munkarend-mintát állapíthat meg. Az iparági munkarend-minta az általános munkarend-mintától eltérő rendelkezést csak annyiban tartalmazhat, amennyiben az az iparág sajátos viszonyai szükségessé teszik.

Mt. 13. § (1) A vállalati munkarendet az iparági munkarend-minta alapján az igazgató állapítja meg az üzemi bizottsággal egyetértésben. A tervezetet a dolgozók elé kell terjeszteni és észrevételeiket figyelembe kell venni.

(2) A vállalati munkarendet a dolgozókkal ismertetni kell és a munkahelyeken ki kell függeszteni.

(3) A vállalati munkarend törvénnyel, rendelettel, hatósági határozattal és kollektív szerződéssel ellentétes rendelkezést nem tartalmazhat.

Mt. V. 17. § (1) Minden vállalat igazgatója - amennyiben a vállalatnak még nincsen munkarendje - köteles az az üzemi bizottsággal egyetértésben 1954. évi január hó 31. napjáig, a jelen rendelet hatálybalépése után létesített vállalat esetében pedig a vállalat működésének megkezdésétől számított hatvan nap alatt elkészíteni és kifüggeszteni.

(2) Az általános munkarend-mintát a jelen rendelet 2. számú melléklete tartalmazza.

HARMADIK FEJEZET

A MUNKAVISZONY

A munkaviszony keletkezése

Mt. 14. § A munkaviszony áltatában szóbeli vagy írásbeli megállapodással jön létre. A megállapodással a dolgozó kötelezi magát, hogy a vállalat igazgatójának utasítása szerint rendszeres munkát végez, a vállalat pedig kötelezettséget vállal, hogy az ezért járó munkabért megfizeti, valamint a dolgozót a munkaviszonyból folyó egyéb szolgáltatásokban részesíti. Ez a megállapodás a munkaszerződés.

Mt. V. 18. § (1) A munkaviszony - a (2)-(3) bekezdésben foglaltak kivételével - szerződés útján jön létre.

(2) Kinevezéssel keletkezik a munkaviszony általában a közszolgálat körében, valamint a MÁV-nál és a Postánál, továbbá mindazokban az esetekben, amikor valamely jogszabály ezt elrendeli.

(3) A választott szervek tagjainak munkaviszonya a választott szervnél választással keletkezik.

Mt. V. 19. § A vállalat dolgozóit a vállalat igazgatója alkalmazza. A vállalat igazgatójának és helyetteseinek alkalmazása a felügyeleti szerv vezetőjének hatáskörébe tartozik, kivéve ha valamely jogszabály az alkalmazás jogát más szervre ruházta.

Mt. V. 20. § (1) Ha a dolgozó alkalmazásához a felügyeleti szerv jóváhagyása szükséges, a munkaszerződés csak a hozzájárulás megadásával válik érvényessé. A szerződéstől a jóváhagyásig eltelt időszak próbaidőnek (31-32. §) tekintendő. E körülményeket a dolgozóval a szerződéskötésekor írásban közölni kell.

(2) Ha a felügyeleti szerv a szerződéskötéstől számított harminc napon belül nem nyilatkozik, a munkaszerződés érvényessé válik.

Mt. V. 21. § A miniszter a szakszervezettel egyetértésben munkaszerződésmintát állapíthat meg.

Mt. V. 22. § A munkaviszony keletkezéséhez szükséges képesítési és egyéb feltételekre vonatkozó jelenlegi szabályok hatályban maradnak.

Mt. V. 23. § Semmis a munkaszerződés, ha a dolgozót a szerződésben vállalt munkakör betöltésétől jogszabály vagy jogerős bírói ítélet tiltja el.

Második állás, mellékfoglalkozás

Mt. 14/A. § (1) A dolgozó a vállalat igazgatójának előzetes írásbeli engedélyével egyidőben más vállalattal (vállalatokkal) is létesíthet munkaviszonyt.

(2) Ha az (1) bekezdés esetében a dolgozó munkaideje az egyes vállalatoknál egészben vagy részben azonos időtartamra esik, a második és esetleges további munkaviszony: második állás. Ha az egyes vállalatoknál a dolgozó munkaideje nem esik azonos időtartamra, a második és esetleges további munkaviszony: mellékfoglalkozás.

Mt. V. 24. § (1) A dolgozó második állást vagy mellékfoglalkozást csak a vállalat igazgatójának írásbeli hozzájárulásával vállalhat.

(2) A vállalat igazgatója csak akkor tagadhatja meg második állás vagy mellékfoglalkozás engedélyezését, ha

a) a dolgozónak a vállalatnál végzett munkájával összeférhetetlen, vagy

b) a dolgozót a vállalatnál végzett munkája rovására venné igénybe.

(3) A megadott engedélyt vissza lehet vonni, ha a (2) bekezdésben meghatározott körülmények később következnek be.

Mt. 15. § A tizennegyedik életévét betöltött kiskorú törvényes képviselőjének közreműködése nélkül maga köthet munkaszerződést.

A munkaszerződés alakja

Mt. 16. § (1) A Minisztertanács elrendelheti, hogy egyes iparágakban a munkaszerződést meghatározott alakban kell megkötni. A nem megfelelő alakban kötött szerződés semmis.

(2) A dolgozónak a teljesített munkáért munkabér jár akkor is, ha a munkaszerződés semmis.

(3) A nem megfelelő alakban kötött munkaszerződés érvényessé válik, ha a dolgozó legalább egy hónapon át munkát végzett.

Mt. V. 25. § (1) Írásba kell foglalni:

a) a mezőgazdaságban és a rokon termelési ágakban a magánmunkáltatóval az aratási munkára kötött munkaszerződést, valamint egyéb esetekben az egy hétnél hosszabb időre kötött munkaszerződést,

b) a hajózás körében foglalkoztatott dolgozóval,

c) a művészeti dolgozóval,

d) a házfelügyelővel,

e) a háztartási alkalmazottal,

f) az egy hónapot meghaladó időtartamú határozott időre vagy előreláthatólag egy hónapot meghaladó időtartamú meghatározott munkára és végül

g) a közszolgálatban, valamint a MÁV-nál és a Postánál határozatlan időre kötött munkaszerződést.

(2) Minden esetben írásban kell megkötni a munkaszerződést, ha az a dolgozó kéri. Erre a szerződés megkötésekor a dolgozó figyelmét fel kell hívni.

(3) Az (1) bekezdés a) pontja alá eső munkaszerződést jóváhagyás végett be kell mutatni a községi (városi, városi kerületi) tanács végrehajtóbizottságának. A be nem mutatott, illetőleg a jóvá nem hagyott munkaszerződés semmis.

(4) Az (1) bekezdés f) pontja esetében az írásbeliség elmulasztása esetén a munkaszerződésnek csak az időtartam meghatározására vonatkozó része semmis. Ilyen esetben a munkaszerződést úgy kell tekinteni, mintha az határozatlan időre kötötték volna.

Mt. 17. § A munkaszerződés megkötésére vonatkozó rendelkezéseket (14-16. §) megfelelően alkalmazni kell a szerződés módosítására és kiegészítésére is.

A munkaszerződés tartalma

Mt. 18. § (1) A munkaszerződésben meg kell határozni a dolgozó munkakörét és munkabérét.

(2) A munkaszerződésben meg lehet állapodni abban, hogy a dolgozó a vállalatnál több munkakörbe tartozó munkát fog végezni.

Mt. V. 26. § A dolgozó munkakörének és munkabérének meghatározása előtt az üzemi bizottság véleményét általában ki kell kérni.

Mt. V. 27. § Ha a határozatlan időre szóló munkaszerződést nem írásban kötötték meg, a vállalat igazgatója a szerződéskötéstől számított három napon belül köteles a dolgozónak a szerződésben megállapított munkabéréről írásbeli értesítést adni.

Mt. V. 28. § (1) A darabbérrendszerben foglalkoztatott dolgozóval kötött munkaszerződésben a dolgozó személyi kategóriáját (besorolását) - a (2)-(3) bekezdésben foglalt kivétellel - csak ideiglenesen lehet megállapítani. A végleges személyi besorolást a munkábalépéstől számított tizenöt napon belül, az ezen idő alatt végzett munka alapján kell meghatározni. Ha a végzett munka nem felel meg az előírt követelményeknek, akkor a vállalat a dolgozó besorolását az ideiglenes személyi besorolásnál alacsonyabban is megállapíthatja. Ebben az esetben azonban a dolgozónak joga van azonnali hatállyal kilépni.

(2) Nem vonatkozik az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés azokra az iparágakra, amelyekben a dolgozó részére személyi kategóriát megállapítani nem kell.

(3) Ugyancsak nem vonatkozik az (1) bekezdés az olyan dolgozóval kötött munkaszerződésre, aki alapfokú szakmunkás (technikai minimum) vagy ipari tanuló szakmunkás vizsgát tett. Ilyen esetben a dolgozót a vizsgának megfelelő személyi kategóriába kell besorolni.

Mt. V. 29. § (1) Kinevezés, illetőleg választás esetében - amennyiben a kinevezésről, illetőleg a választásról szóló okirat ezt nem tartalmazza - a dolgozóval legkésőbb tizenöt napon belül közölni kell a munkakörét és alapfizetését.

Mt. 18/A. § A munkaviszony a munkábalépés napjával kezdődik, kivéve ha a munkaszerződés más kezdő időpontot jelöl meg.

(2) Az Mt. 18/A §-ának rendelkezéseit megfelelően kell alkalmazni arra az esetre is, ha a munkaviszony kinevezés vagy választás útján jött létre.

Mt. V. 30. § A dolgozó munkakörének megváltoztatása esetén az áthelyezés szabályai (Mt. 133-138. §) kell alkalmazni.

Mt. 19. § (1) Azokban a kérdésekben, amelyekben a munkaviszony tartalmát jogszabály, kollektív szerződés, hatósági határozat vagy vállalati munkarend nem állapítja meg, a felek megállapodása irányadó.

(2) Semmis a munkaszerződésnek az a rendelkezése, amely a munkaviszonyra vonatkozó szabályokkal (6. §) ellentétben áll; a semmis rész helyébe a szabály rendelkezése lép.

A munkaviszony időtartama

Mt. 20. § Munkaviszonyt

a) határozatlan időre,

b) határozott időre vagy

c) meghatározott munka elvégzésére lehet létesíteni.

Határozatlan időre szóló munkaviszony

Mt. 21. § Minden munkaviszony határozatlan időre szól, ha a felek másként nem állapodnak meg.

Határozott időre szóló és meghatározott munka elvégzésére létesített munkaviszony.

Mt. 22. § (1) Határozott időre szól a munkaviszony, ha a felek annak időtartamát naptárszerűen vagy más alkalmas módon előre meghatározták.

(2) A Minisztertanács rendeletben megállapíthatja az a leghosszabb időtartamot, amelyre határozott időre szóló munkaviszonyt lehet létesíteni.

Mt. 23. § Meghatározott munka elvégzésére kötött szerződésben tüzetesen meg kell jelölni az a munkát, amelynek elvégzéséig a munkaviszony tart. Ilyen munkaszerződést termelési időszak tartamára is lehet kötni.

Mt. 23/A. § A határozott időre, illetőleg a meghatározott munka elvégzésére létesített munkaviszony határozatlan időre meghosszabbodik, ha a dolgozó a határozott idő eltelte, illetőleg a meghatározott munka elvégzése után - a munkája irányításával megbízott dolgozó tudtával - a vállalatnál tovább dolgozik.

A próbaidő

Mt. 24. § (1) Próbaidőt csak a munkaszerződés megkötésekor és csak írásban lehet kikötni.

(2) A próbaidő tartama hét nap, fontosabb munkát végző dolgozók tekintetében pedig harminc nap. A próbaidőt meghosszabbítani - nem szabad.

(3) A próbaidő alatt a munkaviszonyt bármelyik fél felmondási idő nélkül azonnali hatállyal megszüntetheti.

(4) A Minisztertanács elrendelheti, hogy egyes munkakörökben a munkaviszony első hét, illetőleg harminc napját külön kikötés nélkül próbaidőnek kell tekinteni.

Mt. V. 31. § (1) A próbaidő kikötésének akkor is írásban kell történnie, ha a munkaszerződés szóbeli megállapodással jött létre.

(2) Ha a próbaidő kikötése a szerződéskötés időpontjában nem történt meg, minden errevonatkozó későbbi megállapodás érvénytelen.

(3) Áthelyezés, kötelező szakmai gyakorlat, továbbá toborzás, kinevezés vagy választás esetén próbaidőt kikötni nem szabad.

(4) Azokat a munkaköröket, amelyekben a próbaidő harminc nap, iparáganként a miniszter a szakszervezettel egyetértésben határozza meg.

Mt. 25. § Ha a munkaviszonyt legkésőbb a próbaidő utolsó napján egyik fél sem szünteti meg, az határozatlan időre szólóvá válik, a határozott időre vagy a meghatározott munka elvégzésére kötött munkaszerződés pedig a szerződésben meghatározott idő elteltéig, illetőleg a munka elvégzéséig tart.

Mt. V. 32. § Ha a próbaidő leteltével a vállalat igazgatója a dolgozó munkaszerződésben meghatározott munkakörét vagy munkabérét (Mt. 18. §) meg akarja változtatni, erről a dolgozót

a) hét napos próbaidő esetén legkésőbb a próbaidő letelte előtti napon,

b) harmincnapos próbaidő esetén legkésőbb a próbaidő letelte előtti harmadik napon írásban értesíteni köteles.

A munka teljesítésének helye

Mt. 26. § (1) A felek a szerződésben meghatározhatják az a helységet és annak területén belül is az a telepet, műhelyt, irodát vagy más munkahelyet, ahol a dolgozó a munkát teljesíteni köteles.

(2) Ha a dolgozót változó munkahelyre alkalmazzák, ebben kifejezetten meg kell állapodni. Nincs szükség kifejezett megállapodásra, ha a munka jellegéből nyilvánvaló, hogy a dolgozót változó munkahelyre alkalmazták.

Mt. V. 33. § (1) A változó munkahelyre történő alkalmazásra vonatkozó megállapodást írásba kell foglalni még akkor is ha a munkaszerződés megkötése szóban történt.

(2) Az alkalmazás külön megállapodás nélkül akkor vonatkozik változó munkahelyre, ha az illető iparágban (pl: az építőiparban, a hajózásban stb.) a dolgozókat rendszerint több munkahelyen foglalkoztatják. Az ilyen foglalkozási ágakat, illetve munkaköröket a miniszter a szakszervezettel egyetértésben határozza meg.

Mt. 27. § A dolgozó a vállalat igazgatójának rendelkezésére köteles állandó munkahelyén kívül is munkát végezni.

Mt. V. 34. § (1) A dolgozó más vállalatnál is köteles munkát végezni, ha az a vállalat igazgatója elrendeli. Az elrendelésnek írásban kell történnie.

(2) Ha a dolgozó a vállalat igazgatójának rendelkezése folytán más vállalatnál dolgozik, végzett munkájának megfelelő munkabérét s a munkaviszonyból eredő egyéb járandóságait (munkaruha, szabadság stb.) továbbra is az alkalmazó vállalattól kapja meg.

A munkaviszony megszűnése

Mt. 28. § A dolgozó és a vállalat a munkaviszonyt kölcsönös megegyezéssel bármikor megszüntethetik.

Mt. V. 35. § Kölcsönös megegyezés esetén a munkaviszony, a felek által meghatározott időpontban felmondási idő nélkül megszűnik.

Mt. 29. § (1) A vállalat a határozatlan időre szóló munkaviszonyt felmondással megszüntetheti, ha

a) a vállalat megszűnik,

b) a felmondást a vállalat vagy a termelés átszervezése indokolja,

c) a dolgozó munkáját ismételten nem végzi el megfelelően vagy annak ellátására nem alkalmas,

d) a dolgozó által betöltött munkakörbe az egyeztető bizottság vagy a bíróság határozata alapján a korábban ott foglalkoztatott dolgozót kell visszahelyezni, feltéve hogy ennek lehetőségét a munkaszerződés megkötésekor a dolgozóval írásban közölték.

(2) A szakszervezet területi bizottsága, járási bizottsága, az üzemi bizottság és a műhelybizottság megválasztott tagjának és póttagjának, valamint a területi, a vállalati és a műhelyi egyeztető bizottság szakszervezeti tagjának munkaviszonyát csak a közvetlen felsőbb szakszervezeti szerv hozzájárulásával lehet felmondással megszüntetni.

Mt. V. 36. § Azokban az esetekben, amelyekben valamely jogszabály a munkaviszony létrejöttét felsőbb szerv hozzájárulásától teszi függővé, a felsőbb szerv hozzájárulása szükséges a munkaviszony megszüntetéséhez is.

Mt. V. 37. § (1) Nem lehet felmondással megszüntetni a munkaviszonyát

a) annak a dolgozónak, aki első tényleges vagy tartalékos katonai szolgálatra vonult be, a katonai szolgálat és annak befejezésétől számított harminc nap alatt,

b) a beteg dolgozónak, a keresőképtelenséget okozó betegség alatt és az az követő tizenöt nap leteltéig, legfeljebb azonban keresőképtelenségének első napjától számított egy évig, gümőkóros megbetegedés esetén két évig,

c) az ideiglenes rokkanttá nyilvánított dolgozónak az ideiglenes rokkantsága tartama alatt,

d) a külföldi tanulmányútra ösztöndíjjal kiküldött dolgozónak, a külföldi tanulmányút és az esetleges előzetes tanfolyam ideje alatt,

e) a vállalat által vagy a vállalat hozzájárulásával más szervek által olyan iskolára (tanfolyamra) küldött dolgozónak, amelynek időtartama alatt a dolgozó a munka végzése alól fel van mentve,

f) a terhes és szoptató nőnek a terhesség ideje alatt, illetőleg a szülést követő hatodik hónap végéig,

g) annak a dolgozó nőnek, akit állami gyermekvédő intézetben elhelyezett gyermekének vagy idegen gyermeknek szoptatására az intézetbe felvettek, az intézetben tartózkodása és annak befejezésétől számított tizenöt nap alatt,

h) annak a dolgozó nőnek, akit beteg gyermekének ápolására táppénzes állományba helyeztek, vagy aki ilyen célból fizetésnélküli szabadságot kapott (Mt. 98/A. §), a táppénzes állomány, illetőleg a fizetés nélküli szabadság tartama alatt és az az követő tizenöt napon belül.

(2) Az (1) bekezdésben felsorolt felmondást kizáró okok elbírálása szempontjából a felmondás időpontja irányadó.

(3) Az (1) bekezdés b) pontja esetében a dolgozónak betegsége idejére munkabér nem jár akkor sem, ha táppénzt már nem kap.

Mt. V. 38. § (1) A vállalat vagy a termelés átszervezése következtében [Mt. 29. § (1) bekezdés b) pont] csak különösen indokolt esetben lehet felmondással megszüntetni

a) az olyan dolgozó munkaviszonyát, akinek négy vagy több általa eltartott családtagja van és családjában más önálló keresettel rendelkező nincsen,

b) az olyan dolgozó munkaviszonyát, aki csökkent munkaképességű, vagy pedig az öregségi nyugdíjra igényt adó életkort betöltötte és legalább ötéves folyamatos munkaviszonya van.

(2) Ha a vállalatnál van olyan munkakör, amelyet idős vagy csökkent munkaképességű dolgozóval kell betölteni, az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott esetben mindaddig nem lehet a munkaviszonyt felmondással megszüntetni, amíg a dolgozó ilyen munkahelyre áthelyezhető.

Mt. V. 39. § A dolgozó a felmondás ellen panasszal élhet az egyeztető bizottsághoz (Mt. 141-149. §).

Mt. 30. § (1) A dolgozó felmondással megszüntetheti a határozatlan időre szóló munkaviszonyt, ha

a) a társadalombiztosítási szabályok szerint öregségi nyugdíjra (járadékra), rokkantsági, illetőleg ideiglenes rokkantsági nyugdíjra vagy baleseti járadékra szerzett igényt,

b) középfokú, illetve felsőfokú tanintézet nappali tagozatára vették fel,

c) alacsonyabb fizetéssel járó munkakörbe helyezték, kivéve ha ez fegyelmi határozattal történt, vagy az alapbércsökkenés tíz százaléknál kevesebb,

d) házastársát más helységbe helyezték és annak új lakóhelyére kíván költözni,

e) áthelyezték, s az áthelyezést követő hat hónap alatt új munkahelyén lakást nem kapott,

f) családi viszonyaira, egészségi állapotára, más személyi körülményeire tekintettel vagy egyéb okból fontos érdeke fűződik ahhoz, hogy a munkaviszonyt megszüntesse.

(2) A c) pont alapján a munkaviszonyt megszüntetni csak az áthelyezés közlésétől, ha pedig a dolgozó ez ellen panasszal élt, a jogerős határozat közlésétől számított tizenöt napon belül lehet.

(3) A munkaviszonyt az f) pont esetében csak a vállalat igazgatójának hozzájárulásával lehet megszüntetni. Ha az igazgató a hozzájárulást megtagadja, a dolgozó az egyeztető bizottsághoz fordulhat. Nincs szükség az igazgató hozzájárulására akkor, ha teherben lévő nő kívánja a munkaviszonyt az f) pont alapján megszüntetni.

(4) A vállalat igazgatója az f) pont esetében a felmondás közlésétől számított nyolc nap alatt írásban köteles nyilatkozni, hogy a munkaviszony megszűnéséhez hozzájárul-e. Ha a vállalat igazgatója e határidő alatt nem nyilatkozott, a hozzájárulást megadottnak kell tekinteni és a munkaviszony a felmondás közlését követő tizenöt nap elteltével megszűnik.

Mt. V. 40. § A magánmunkáltatóval fennálló határozatlan időre szóló munkaviszonyt a dolgozó felmondással indokolás nélkül megszüntetheti.

Mt. 31. § (1) A felmondási idő 15 nap.

(2) A vállalat a felmondást érvényesen csak írásban közölheti. A közlésben meg kell jelölni a felmondás okát (29. §).

(3) A dolgozó a felmondási idő alatt is köteles munkát teljesíteni, kivéve ha a vállalat igazgatója ez alól felmenti.

Mt. V. 41. § (1) A munkaviszonyt - tekintet nélkül a bérfizetési időszak végére - bármely napra fel lehet mondani.

(2) A felmondást olyan módon kell megindokolni, hogy abból a felmondás okát félreérthetetlenül meg lehessen állapítani.

(3) A felmondási idő a szóbeli felmondás közlését, illetőleg az írásbeli felmondás kézbesítését követő napon kezdődik.

Mt. V. 42. § Ha a munkaviszonyt a vállalat igazgatója szünteti meg felmondással, köteles a felmondás közlésével egyidejűleg a dolgozó részére a már megdolgozott időre, valamint a felmondási időre járó munkabért kifizetni, munkakönyvét kiadni és a dolgozót a munka teljesítése alól felmenteni.

Mt. V. 43. § Ha a munkaviszonyt a dolgozó szünteti meg felmondással, az őt megillető munkabért a felmondási idő utolsó napján ki kell részére fizetni és a munkakönyvét ki kell adni. Ilyen esetben a dolgozó kérelmére - elhelyezkedése érdekében - a vállalat igazgatója a felmondási idő alatt a munka alól részben vagy egészben felmentheti. Erre az időre az átlagkeresetet kell elszámolni.

Mt. V. 44. § A munkaviszony tartamába a felmondási idő mindig beszámít, még akkor is, ha a dolgozót a felmondási idő alatt a munka teljesítése alól felmentették.

Mt. 32. § (1) A dolgozó a munkaviszonyt azonnali hatállyal felbonthatja:

a) ha a munkaviszony fenntartása életét, egészségét vagy testi épségét közvetlenül, súlyosan veszélyezteti,

b) ha darabbérrendszerben dolgozik és a vállalat egyfolytában négy hétnél hosszabb ideig személyi besorolásánál legalább két kategóriával alacsonyabb munkával foglalkoztatja.

(2) Az a) pont esetében a veszélyeztetést - ha az a vállalat igazgatója kétségbevonja - hatósági bizonyítvánnyal kell igazolni.

(3) A Minisztertanács meghatározhatja azokat az iparágakat, illetőleg munkaköröket, amelyekben az (1) bekezdés b) pontja alapján a munkaviszonyt azonnali hatállyal nem lehet megszüntetni.

Mt. V. 45. § (1) Az Mt. 32. §-a (1) bekezdésének a) pontja esetében a fiatalkorú dolgozó munkaviszonyának felbontását a fiatalkorú törvényes képviselője is kérheti.

(2) A dolgozó életét, egészségét vagy testi épségét fenyegető veszély fennállását, ha a vállalat igazgatója ezt kétségbevonja, a járási (városi, városi kerületi) tanács végrehajtóbizottsága által kiállított bizonyítvánnyal kell igazolni.

(3) Az Mt. 32. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglalt rendelkezés nem alkalmazható:

a) az építő- és szerelőipari vállalatoknál, ideértve a MÁV és a Posta építő és szerelő vállalatait (részlegeit),

b) a javító vállalatoknál,

c) a mezőgazdaságban és a rokon termelési ágakban,

d) a bányászatban,

e) olyan dolgozók esetében, akinek személyi besorolása nincsen.

f) az a)-d) pont alatt fel nem sorolt vállalatnál rendszeresen javítási és karbantartási munkát végző dolgozó tekintetében.

(4) A dolgozó a munkaviszonyt azonnali hatállyal felbonthatja a jelen rendelet 28. §-ának (1) bekezdésében meghatározott esetben is.

Mt. 33. § A dolgozót azonnali hatállyal csak fegyelmi eljárás (110-119. §) során hozott határozattal lehet elbocsátani.

Mt. V. 46. § (1) Magán munkáltató a dolgozó ellen fegyelmi eljárást nem indíthat.

(2) A magánmunkáltató és a dolgozó közt fennálló munkaviszonyt bármelyik fél jogosult azonnali hatállyal felbontani, ha a másik fél

a) a munkaszerződésből folyó kötelezettségét szándékosan nem teljesíti, vagy

b) olyan magatartást tanúsít, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi.

(3) A munkaviszony azonnali hatályú felbontásának jogát attól a naptól számított három napig lehet érvényesíteni, amelyen a jogosult a felbontásra jogosító okról tudomást szerzett.

Mt. V. 47. § A választás útján létrejött munkaviszony visszahívás esetén azonnali hatállyal megszűnik.

Mt. V. 48. § A bírói ítélettel közügyektől eltiltott dolgozó munkaviszonya az ítélet jogerőre emelkedésekor azonnali hatállyal megszűnik, ha olyan munkakört tölt be, amelyre közügyektől eltiltott személy nem alkalmazható. (1950. évi II. tv 40. §)

Mt. 34. § (1) A meghatározott munkára vagy határozott időre szóló munkaviszony a meghatározott munka befejezésével, illetőleg a határozott idő elteltével felmondás nélkül megszűnik.

(2) A meghatározott munkára vagy határozott időre szóló munkaviszonyt felmondással csak abban az esetben lehet megszüntetni, ha a dolgozó munkáját ismételten nem végzi el megfelelően vagy annak ellátására nem alkalmas.

Mt. V. 49. § A határozott időre vagy meghatározott munkára létesített munkaviszony a határozott idő elteltével, illetőleg a munka elvégzésével akkor is megszűnik, ha a 37. § (1) bekezdésében meghatározott körülmények valamelyike fennforog.

A munkaviszony jogellenes megszüntetése

Mt. 35. § (1) Ha a dolgozó munkaviszonyát jogtalanul szüntették meg, a munkaviszonyt a dolgozó kérésére helyre kell állítani és részére meg kell téríteni átlagkeresetét, levonva belőle az a munkabért, amelyet ezalatt másutt ténylegesen keresett.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezései szerint meg kell téríteni a dolgozó átlagkeresetét akkor is, ha a munkakönyv jogtalan visszatartása vagy a munkakönyvbe történt helytelen bejegyzés a munkavállalásban akadályozta, feltéve hogy kérte a bejegyzés helyesbítését.

Mt. V. 50. § Az Mt. 35. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezéseket fegyelmi határozattal történt elbocsátás esetén a 189. §-ban szabályozott módon kell alkalmazni.

Az önkényes kilépés és a fegyelmi határozattal történt elbocsátás következménye

Mt. 36. § (1) Az a dolgozó, aki munkaviszonyát a jogszabályban el nem ismert okból vagy a jogszabálynak meg nem felelő módon szünteti meg, önkényesen kilépőnek minősül.

(2) Az önkényes kilépés következményeit külön jogszabályok állapítják meg.

Mt. V. 51. § (1) A munkahelyéről önkényesen kilépő, a fegyelmi határozattal elbocsátott, valamint az olyan dolgozó, akinek állása bírói ítélet folytán szűnt meg (48. §), új munkaviszonyának első és második naptári évében az egyébként járó alapszabadságnak csak felét kapja, pótszabadságban pedig csak egészségre ártalmas munka címén vagy fiatalkorára való tekintettel részesülhet.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseinek megtartásáért annak a vállalatnak az igazgatója felelős, amely a dolgozót önkényes kilépése, illetőleg elbocsátása után alkalmazta,

NEGYEDIK FEJEZET

A MUNKAIDŐ

Mt. 37. § (1) A munkaidő napi 8 óra.

(2) A Minisztertanács az egészségre ártalmas munkát végző dolgozók részére rövidebb munkaidőt állapíthat meg.

(3) A Minisztertanács eltérő munkaidőt állapíthat meg egyes olyan iparágakban, vagy munkakörökben, amelyeknek a különleges körülményei ezt indokolttá teszik.

Mt. V. 52. § (1) Napi hat óra a munkaideje annak a dolgozónak, aki munkáját naponként három óránál hosszabb ideig röntgen- vagy rádiumsugárzásnak kitett munkahelyen végzi.

(2) Napi hét óra a munkaideje:

a) a nyomdaiparban benzollal vagy toluollal dolgozó mélynyomónak,

b) a Posta helyközi távbeszélő központjaiban távbeszélő kapcsoló szolgálatot ellátó dolgozónak.

Mt. V. 53. § Az élelmezési iparban - annak idényjellegére tekintettel - egyes munkakörökben heti ötvenhat órás munkaidőt is meg lehet állapítani. Ezeket a munkaköröket az élelmiszeripari miniszter személyes hatáskörben jelöli ki a szakszervezet elnökségével egyetértésben.

Mt. V. 54. § (1) A mezőgazdaságban és a rokon termelési ágakban a munkaidőt a földművelésügyi miniszter személyes hatáskörében rendelettel szabályozza a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben.

(2) A mezőgazdasághoz és a rokon termelési ágakhoz nem tartozó vállalatoknál előforduló mezőgazdasági jellegű munkakörökre a miniszter személyes hatáskörben elrendelheti a szakszervezet elnökségével egyetértésben a mezőgazdaságra érvényes munkaidő alkalmazását.

Mt. V. 55. § A MÁV és a Posta területén folyamatos üzemi munkát végző dolgozók munkaideje:

a) utazó szolgálatot ellátó dolgozóknál havi kétszáztíz óra, távolléti órák figyelembevételével havi háromszáz óra,

b) a mozgópostai dolgozóknál havi kettőszázötven óra, amelynek keretében minden pihenőben töltött négy óra egy munkaórának számít,

c) olyan munkahelyeken, ahol a munkaidő egyrészében a vasúti, illetőleg a postai forgalom folytonosságának fenntartása érdekében a dolgozónak csupán jelenléte szükséges, a havi munkaórák száma a jelenléti órákkal és a munkaközi szünettel együtt kétszáznegyven óra, ha pedig a munkaidő legnagyobb részét a jelenléti órák teszik ki, háromszázhatvan óra.

Mt. V. 56. § (1) Az óvodákban, napköziotthonokban, általános és középiskolákban, szakiskolákban, főiskolákon, egyetemeken nevelői és oktatói munkát végző dolgozók munkaidejét meghatározó jogszabályok hatályban maradnak.

(2) A rendelőintézeti orvosok, valamint a gyógymasszőrök munkaidejét - ideértve a gyógytornászokat és a mozgásterápiai kezelőket is - a 40/1950. (I. 29.) MT rendelet, a bentlakó háztartási alkalmazottak munkaidejét a 34.510/1947. (VIII. 5.) NM rendelet, a gépkocsivezetők munkaidejét a 83/1951. (IV. 1.) MT rendelet, a sport területén foglalkoztatott edzők munkaidejét az 5624/1951. O. M. B. határozat (OMB Közlöny IV. évf. 5. szám) szabályozza.

Mt. V. 57. § (1) A színházi zenekarok dolgozóinak munkaideje évi négyszáznegyven, az operai zenekaroknál évi háromszázötvenkét szolgálat. Egy szolgálat időtartama négy óránál hosszabb nem lehet. Kivételek:

a) a bemutató előtti harmadik és negyedik próba, melynek tartama öt óráig terjedhet,

b) a bemutató előtti első és második próba, melynek tartama nem esik korlátozás alá,

c) ez előadás, amelyen a szolgálat időtartamát az előadás tartama határozza meg.

(2) A szimfónikus zenekarok dolgozóinak munkaideje havi harminckét szolgálat alatt kilencvenhat óra.

(3) A vendéglátóiparban dolgozó zenészek munkaideje napi hat óra.

Munkaidőkeret és a munkaidő beosztása

Mt. 37/A. § A munkaidőt napi, heti, havi vagy évi keretben lehet megállapítani.

Mt. 38. § A munkaidő kezdetét, végét és a műszakok beosztását a vállalati munkarend állapítja meg.

Mt. V. 58. § A munkaidőt általában heti keretben kell megállapítani. A miniszter a szakszervezettel egyetértésben egyes munkakörökben a munkaidőt havi keretben is megállapíthatja.

Mt. V. 59. § (1) A heti munkaidőt általában hat munkanapra kell elosztani. A szombati munkaidő megrövidítése érdekében a hét első öt napjára hosszabb munkaidőt lehet megállapítani.

(2) A miniszter személyes hatáskörben engedélyezheti a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben egyes vállalatokra (iparágakra) a munkaidőnek az (1) bekezdéstől eltérő beosztását.

(3) A magánmunkáltató a dolgozók munkaidejének beosztását a bizalmival, bizalmi hiányában pedig a dolgozókkal együtt állapítja meg.

Egyenlőtlen munkaidő

Mt. V. 60. § (1) Olyan dolgozók részére, akiknek munkakörében rendszeresen - megismétlődő időszakos munkatorlódás fordul elő (pl: bérelszámolók, könyvelők stb.), a túlmunka elkerülése érdekében a vállalat igazgatója az üzemi bizottsággal egyetértésben a rendes havi (heti) munkaidőkereten belül egyenlőtlen munkaidőt állapíthat meg a következő szabályok szerint:

a) Az egyenlőtlen munkaidőbeosztásban dolgozó napi munkaideje - azokon a napokon, amikor dolgozik - négy óránál kevesebb és tizenkét óránál több nem lehet.

b) A munkaidőbeosztást lehetőleg úgy kell megállapítani, hogy egy-egy osztályon (csoporton) belül az egyenlőtlen munkaidővel foglalkoztatott dolgozók naponkénti munkaideje azonos legyen.

c) A tárgyhónapra vonatkozó munkaidőbeosztást az előző hónap 25. napjáig a dolgozóval írásban vagy hirdetmény útján közölni kell és az a hó folyamán megváltoztatni nem szabad. A bolti dolgozóknál a munkaidőbeosztást egyheti időtartamra is lehet közölni, de legalább egy héttel korábban.

(2) Azokat a munkaköröket, amelyekben egyenlőtlen munkaidőbeosztást lehet megállapítani, a miniszter és a szakszervezet javaslatára a Szakszervezetek Országos Tanácsa határozza meg.

Munkaszüneti napok előtti munkaidőcsökkentés

Mt. V. 61. § (1) A két és három műszakban dolgozó vállalatoknál az újévet, húsvét vasárnapját, május 1-ét, továbbá a karácsonyt megelőző napon az első és második műszak munkaidejét hat órára lehet csökkenteni, a három műszakban dolgozó üzemekben pedig a harmadik műszak elmaradhat. A munkaidő csökkentését, illetve a harmadik műszak elmaradását a miniszter személyes hatáskörben esetenként engedélyezi a szakszervezet elnökségével egyetértésben.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezései a folyamatos termelést folytató vállalatokra nem vonatkoznak.

(3) Munkaidőcsökkentés esetében munkabér csak a munkában töltött időre jár.

Osztott munkaidő

Mt. V. 62. § A munkaidő - a munkaközi szünettől eltekintve - osztatlan. Osztott munkaidő bevezetését a miniszter személyes hatáskörben engedélyezheti a szakszervezet elnökségével egyetértésben.

Éjjeli munka

Mt. 39. § (1) Az este 22 órától reggel 6 óráig terjedő idő alatt végzett munka: éjjeli munka.

(2) A mezőgazdaságban és a rokon termelési ágakban az este 21 órától reggel 5 óráig terjedő idő alatt végzett munka számít éjjeli munkának.

(3) A három műszakban dolgozó üzemekben a harmadik műszakban végzett munkát kell éjjeli munkának tekinteni.

Mt. 40. § A miniszter a szakszervezettel egyetértésben egyes iparágakban vagy munkakörökben az éjjeli munkát korlátozhatja és meg is tilthatja.

Túlmunka

Mt. 41. § A dolgozó munkaidejét meghaladó mértékben végzett munka: túlmunka.

(2) Túlmunkát csak a vállalat igazgatójának rendelkezése alapján vagy hozzájárulásával szabad végezni.

(3) A dolgozó a túlmunkát elrendelő utasítást teljesíteni köteles.

Mt. 42. § (1) Egy személy egy hónap alatt legfeljebb nyolc órát dolgozhat túlmunkában. Idényjellegű iparágakban, továbbá az ezekkel összefüggésben álló más területeken, valamint az államigazgatás körében a miniszter személyes hatáskörben a megengedett túlmunkaórák számát - évi kilencvenhat órás kereten belül - a szakszervezet elnökségével egyetértésben eltérő beosztásban is meghatározhatja.

(2) A miniszter a túlmunkaórák számát kivételes esetben és személy szerinti indokolás alapján - a vállalat igazgatója és az üzemi bizottság közös kérésére és a szakszervezet hozzájárulásával - havi tizenkét órára felemelheti. A felemelés legfeljebb negyedévi időtartamra szólhat.

(3) A túlmunka korlátozására vonatkozó rendelkezések alól a Minisztertanács kivételt tehet.

(4) A vállalat igazgatója túlmunkát - a Minisztertanács által megállapított kivételektől eltekintve - csak az üzemi bizottság előzetes hozzájárulásával rendelhet el.

(5) Azokban a munkakörökben, amelyekben a munkaidő a munka egészségre ártalmas volta miatt napi nyolc óránál kevesebb, vagy pedig a dolgozók ilyen címen pótlékban részesülnek, túlmunkát elrendelni, illetőleg túlmunkát végezni csak a Minisztertanács által meghatározott esetekben szabad. E tilalom alól rendkívüli esetekben egyes iparágakra vonatkozóan a miniszter személyes hatáskörben kivételt engedélyezhet a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben.

Mt. V. 63. § Azokon a munkaterületeken, ahol a Minisztertanács vagy a miniszter napi nyolc óránál, illetőleg heti negyvennyolc óránál hosszabb munkaidőt állapított meg, a megengedett túlmunkát a hosszabb munkaidőn felül kell számítani. Ez a rendelkezés arra az esetre is vonatkozik, amikor a heti negyvennyolc óra és a megállapított hosszabb munkaidő közötti időre túlmunkapótlékot kell elszámolni.

Mt. V. 64. § A túlmunka korlátozására vonatkozó rendelkezések nem vonatkoznak:

a) Azokra a dolgozókra, akik az érvényes rendelkezések szerint túlmunkadíjazásra nem jogosultak,

b) a pedagógusokra, azokra a dajkákra, akik egytanerős óvodában, valamint azokra a hivatalsegédekre, akik váltakozó tanítási rendszerű iskolákban egyedül látják el a munkát,

c) a gépkocsivezetőkre, a vontatóvezetőkre, a közforgalmú vasutaknál - a városi villamosvasutakat kivéve - az utazó személyzetre, a fordulószolgálatban foglalkoztatott, valamint a forgalom zavartalan biztosítása érdekében a forgalmi szolgálatot közvetlenül ellátó dolgozókra, a kocsisokra és a kocsikísérőkre,

d) a mentőkocsikra és mentőállomásokra beosztott ápolókra,

e) a földművelésügyi, begyűjtési és élelmiszeripari miniszter felügyelete alá tartozó állattenyésztési üzemek dolgozóira,

f) a bor-, termény-, állat- és állati termék begyűjtési vállalatok dolgozóira a begyűjtés időszakában,

g) az állami gazdaságokra, a kísérleti és tangazdaságokra, célgazdaságokra, kertészeti magtermeltető és vetőmagellátó vállalat gazdaságaira, a mezőgazdasági gépállomásokra, a mezőgazdasági gépjavító vállalatokra, az öntözővállalatokra és az állami erdőgazdaságokra,

h) magyarországi vállalatoktól külföldi kiküldetésben lévő dolgozókra (pl. szerelőkre), továbbá a Magyarországon dolgozó külföldi szerelők mellé állandóan beosztott dolgozókra.

Mt. V. 65. § A vállalat igazgatója a havi nyolc, illetőleg tizenkétórás kereten belül túlmunkát csak az üzemi bizottság előzetes hozzájárulásával és csak a következő esetekben rendelhet el:

a) a víz- és gázellátással, a világítással, a csatornázással, a közlekedéssel, a posta, a távíró és a távbeszélő használatával kapcsolatban váratlanul fellépő zavarok kiküszöbölése céljából, feltéve hogy a zavarok a felsorolt szolgáltatások kellő működését akadályozzák,

b) olyan megkezdett munka befejezése érdekében, amely előre nem látható zavar folytán a rendszeres munkaidő alatt nem volt befejezhető, feltéve hogy a megkezdett munka abbahagyása anyagban vagy gépekben jelentős kárt okozna,

c) gépek vagy egyéb berendezések javításával és helyreállításával kapcsolatos munkák esetében, feltéve hogy a munkák félbeszakítása jelentős számú dolgozó munkáját akadályozná, illetőleg késleltetné,

d) olyan idényjellegű vagy időszakos munka esetében, amelynek abbahagyása jelentős kárt okozna.

Mt. V. 66. § (1) A vállalat igazgatója a havi nyolc, illetőleg tizenkét órán felül és az üzemi bizottság hozzájárulása nélkül is elrendelhet túlmunkát a következő esetekben:

a) baleset vagy természeti csapás megelőzése érdekében, illetőleg következményeinek elhárítása végett,

b) olyan anyagi kár megelőzése végett, amely nem volt előre látható,

c) vagonok, uszályok, valamint autó- és szekérfuvarozó vállalatok járműveinek munkaidőn túl történő ki- és berakodására,

d) iparvágánnyal és kikötővel nem rendelkező vállalatoknál a vagonok és uszályok munkaidőn túl történő ki- és berakodásához igénybevett gépkocsik vagy lovaskocsik rakodási munkájára,

e) a közúti járművekkel (gépkocsi, lovaskocsi) továbbított élelmiszerszállítmányok munkaidőn túl történő rakodási munkáira és végül

f) a c)-e) pontokban meghatározott - munkaidőn túl történő rakodási munkákhoz közvetlenül kapcsolódó - raktári munkák elvégzésére.

(2) Az (1) bekezdésben felsorolt rendkívüli esetekben az elrendelésre okot adó körülményekről és az elrendelt túlmunka időtartamáról a vállalat igazgatója és az üzemi bizottság köteles havonta összesített jelentést tenni a miniszternek, illetőleg a szakszervezetnek.

Mt. V. 67. § (1) A Minisztertanács a miniszternek a Szakszervezetek Országos Tanácsával és az Országos Tervhivatal elnökével egyetértésben tett javaslatára a 65. és a 66. §-okban foglalt korlátozásokra tekintet nélkül is adhat túlmunka elrendelésére engedélyt.

(2) Az engedélyt a Minisztertanács túlórakeretek megállapítása útján is megadhatja. A miniszter a részére engedélyezett túlórakeretet csak a szakszervezettel egyetértésben használhatja fel.

(3) A vállalat igazgatója a miniszter által a vállalat részére megállapított keret alapján az üzemi bizottság előzetes hozzájárulásával rendelhet el túlmunkát.

Mt. V. 68. § (1) Túlmunkát csak túlórabizonylattal lehet elrendelni. A túlórabizonylatot a munkacsoport (brigád) vezetőjének - ahol ilyen nincs, magának a dolgozónak - a munka megkezdése előtt kell kiadni.

(2) A túlórabizonylatot az igazgató és az üzemi bizottság megbízottja írja alá. Ha az üzemi bizottság megbízottja a túlórabizonylat aláírását megtagadja, a vállalat igazgatója a szakszervezet területi bizottságához, innen pedig a szakszervezet központi vezetőségéhez fordulhat. Ennek döntése végleges.

(3) Ha az igazgató megítélése szerint a túlmunkára feltétlenül szükség van és a (2) bekezdésben említett eljárás folytán előálló késedelemből kár származik, a túlmunka elvégzésére vonatkozó utasítást szakszervezeti hozzájárulás nélkül is végre kell hajtani. Az ilyen esetről jegyzőkönyvet kell felvenni. A jegyzőkönyvet az igazgató saját felügyeleti szervének, az üzemi bizottság pedig a felettes szakszervezeti szervnek köteles megküldeni.

(4) Ha az igazgató a túlmunkát az üzemi bizottság hozzájárulása nélkül is elrendelheti, a túlórabizonylatot csak az igazgató írja alá. Ilyen esetben a túlórabizonylatot utólag is ki lehet adni.

Mt. V. 69. § (1) A túlmunkáért túlóradíjazás jár. A díjazás pihenőidővel nem váltható meg.

(2) A kereskedelemre vonatkozólag és kivételesen indokolt esetben egyéb területeken is a Minisztertanács átmenetileg az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérő eljárásra is adhat engedélyt.

(3) A vezetőállású alkalmazott mellé beosztott dolgozó részére - ha egyébként túlóradíjazásra jogosult - túlóradíj helyett pótszabadságot kell adni. E rendelkezés alkalmazása szempontjából vezetőállásúnak minősülő dolgozók körét a Minisztertanács külön határozattal állapítja meg.

Készenléti szolgálat

Mt. 43. § A vállalat igazgatója elrendelheti, hogy a dolgozó meghatározott ideig, megállapított helyen, munkaidőn kívül is munkára készen álljon.

Mt. V. 70. § A készenléti szolgálatra való kijelölést az érdekelt dolgozóval a szolgálat megkezdését lehetőleg huszonnégy órával megelőzőleg közölni kell.

ÖTÖDIK FEJEZET

PIHENŐIDŐ ÉS SZABADSÁG

Mt. 44. § A Magyar Népköztársaság a pihenéshez való jogost a munkaközi szünet, a napi pihenőidő, a heti pihenőnap, a munkaszüneti napok és a szabadság biztosítása útján valósítja meg. Biztosítja, hogy a dolgozók egészségüket és munkaképességüket megőrizhessék és szabadidejük alatt élvezhessék a szocialista kultúra alkotásait és szabad hazájuk természeti szépségeit.

Munkaközi szünet

Mt. 45. § (1) A dolgozót minden nap, amelyen napi munkaidejének megfelelő időt munkában tölt, munkaközi szünet illeti meg.

(2) A munkaközi szünet általában fél óra.

(3) Azoknak a dolgozóknak, akiknek munkakörében az étkezés és tisztálkodás lehetősége egyébként is biztosítva van, munkaközi szünet nem jár. Ezeket a munkaköröket az illetékes miniszter állapítja meg.

(4) A munkaközi szünet beosztását a munkarend szabályozza.

Mt. V. 71. § (1) A miniszter a szakszervezettel egyetértésben félóránál hosszabb, de egy órát meg nem haladó időtartamú munkaközi szünetet is megállapíthat.

(2) A dolgozót minden három és félórai túlmunka után félóra munkaközi szünet illeti meg.

Mt. V. 72. § (1) A mezőgazdaságban a déli munkaközi szünet egy óra, az aratást és cséplést végző dolgozók déli munkaközi szünete két óra. Április hó 1. és október hó 31. napja között a déli munkaközi szüneten felül félóra reggeli és félóra délutáni pihenőidő jár. Az igásállatok mellett foglalkoztatott dolgozók déli pihenőideje másfél óra; ezalatt azonban kötelesek ellátni a gondjaikra bízott állatok etetését és itatását.

(2) A színházak művészeti dolgozóinak a próbák alatt minden három órában tizenöt perc munkaközi szünet jár.

(3) A vendéglátóiparban foglalkoztatott zenészek munkaközi szünete óránként tíz perc.

(4) Egy órai munkaközi szünet illeti meg a bentlakó háztartási alkalmazottat.

Mt. V. 73. § (1) A munkaközi szünet elsősorban étkezésre és tisztálkodásra szolgál.

(2) Munkaközi szünetet - a 72. §-ban felsorolt esetek kivételével - csak annak a dolgozónak lehet kiadni, aki napi munkaidejének legalább a felét már munkában töltötte.

(3) Szombaton munkaközi szünet csak akkor illeti meg a dolgozót, ha legalább négy órát munkában töltött.

Mt. V. 74. § (1) A munkaközi szünetet a dolgozó a vállalat telephelyén, illetőleg a munkahelyén köteles eltölteni.

(2) A munkaközi szünetet a munkaidő végén kell kiadni és az a dolgozó a vállalat telephelyén kívül is eltöltheti;

a) szombaton, ha a munkaidő rendszeresen kevesebb, mint más munkanapokon,

b) a három műszakban dolgozó üzemekben, ha a ténylegesen munkában töltött idő műszakonként nyolc óra,

c) túlmunka esetén az utolsó három és fél óra után járó szünetet.

(3) A vállalat igazgatója a (2) bekezdésben meghatározott eseteken felül is engedélyezheti, hogy a dolgozó a munkaközi szünetet a vállalat telephelyén kívül töltse el.

Mt. V. 75. § (1) A közszolgálati alkalmazottak, valamint a MÁV és a Posta központi, továbbá folyamatos üzemi munkán és utazó szolgálatban foglalkoztatott dolgozói részére a munkaközi szünet a munkaidőn belül jár és az a munkaidőbe beszámít.

(2) A miniszter a szakszervezettel egyetértésben az (1) bekezdésben meghatározott eseteken felül is engedélyezheti a munkaközi szünetnek a munkaidőn belül történő kiadását, ha ez a munka folyamatosságát nem gátolja.

(3) Az (1)-(2) bekezdés esetében a munkaközi szünet félóránál hosszabb tartamú nem lehet.

Napi pihenőidő

Mt. 46. § Két munkanap között a dolgozó részére pihenőidőt kell biztosítani. A pihenőidő nyolc óránál kevesebb nem lehet.

Mt. V. 76. § A MÁV és a Posta utazószolgálatot ellátó dolgozóinak pihenőidejét a honállomásokon általában tizenkét órában kell megállapítani. Ebbe az időbe nem lehet beszámítani a szolgálat átadására és átvételére, valamint a munkahelyről a lakóhelyre és a visszamenetelre szükséges időt.

Heti pihenőnap

Mt. 47. § (1) A dolgozót minden héten egy pihenőnap illeti meg.

(2) A pihenőnapot általában vasárnap kell kiadni.

(3) A miniszter személyes hatáskörben heti pihenőnapul vasárnap helyett a hét valamely más napját jelölheti ki - a szakszervezet elnökségével egyetértésben - egyes iparágakban vagy vállalatoknál, továbbá a dolgozók egyes csoportjai vagy egyes meghatározott munkakörökben dolgozók részére.

(4) Ha a dolgozó munkáját a rendes heti pihenőnapján igénybeveszik, részére a hét valamely más napján kell pihenőnapot biztosítani. A változásról a dolgozót rendes pihenőnapja előtt legalább három nappal értesíteni kell, s kívánságát a pihenőnap kijelölésénél figyelembe kell venni.

Mt. V. 77. § (1) Ha a dolgozó heti pihenőnapját rendszeresen nem vasárnap adják ki, havonta legalább egy pihenőnapjának vasárnapra kell esnie.

(2) Az a dolgozót, akinek munkaviszonya hat napnál rövidebb ideig tart, pihenőnap nem illeti meg.

(3) A miniszter a szakszervezettel egyetértésben engedélyt adhat arra, hogy egyes iparágakban, illetőleg munkakörökben a két hétre járó pihenőnapot egymást követő két napra adják ki.

Mt. V. 78. § (1) A hajózásban több heti pihenőnapot összevontan lehet kiadni. Az így összevont pihenőnapokat legkésőbb a következő év március hó végéig ki kell adni.

(2) A háztartási alkalmazottat vasárnap délután három órától hétfő reggel hét óráig, továbbá csütörtök délután három órától este tíz óráig illeti meg a heti pihenőnap. A szabad délután csütörtök helyett - a dolgozó beleegyezésével - a hét más napján is kiadható.

(3) A színházak művészeti és vezető műszaki dolgozói részére a heti pihenőnapokat összevontan akkor kell kiadni, amikor ezt a színház műsorrendje lehetővé teszi. Ugyancsak összevontan lehet kiadni az üdülési időszak végén az üdülőhelyeken idényre alkalmazott vendéglátóipari zenészek pihenőnapját.

Mt. V. 79. § (1) A dolgozóval a heti pihenőnapján - a (2) bekezdésben felsorolt esetek kivételével - munkát végeztetni nem szabad.

(2) A heti pihenőnapon is szabad munkát végeztetni a 61. § (1) bekezdésének e) és g) pontjaiban, a 65. §-ban és a 66. § (1) bekezdésében felsorolt, valamint a Minisztertanács által meghatározott esetekben.

Mt. V. 80. § (1) A heti pihenőnapon munka végzését

a) egész iparágakra vagy egyes iparágon belül több vállalatra a Minisztertanács,

b) egyes vállalatokra a szakszervezettel egyetértésben a miniszter,

c) egyes dolgozókra pedig a vállalat igazgatója rendelheti el.

(2) Ha a munkát a vállalat igazgatója rendelte el, az erre vonatkozó írásbeli utasítást az igazgató és az üzemi bizottság megbízottja írja alá. Ha az üzemi bizottság megbízottja a hozzájárulást megtagadja, az igazgató a szakszervezet területi bizottságához, innen pedig a szakszervezet központi vezetőségéhez fordulhat. Ennek döntése végleges.

(3) Ha az igazgató megítélése szerint a munkára feltétlenül szükség van és a (2) bekezdésben említett eljárás folytán előálló késedelemből kár származik, a munka elvégzésére vonatkozó utasítás szakszervezeti hozzájárulás nélkül is végre kell hajtani. Az ilyen esetről jegyzőkönyvet kell felvenni. A jegyzőkönyvet az igazgató saját felügyeleti szervének, az üzemi bizottság pedig a felettes szakszervezeti szervnek köteles megküldeni.

Mt. V. 81. § (1) A munkára igénybevett heti pihenőnap helyett a dolgozó részére két héten belüli időpontra másik pihenőnapot kell kijelölni, s ezt a napot már a munka elvégzésére vonatkozó utasításban közölni kell.

(2) Ha az igénybevett heti pihenőnap helyett más napot elháríthatatlan okból nem lehet kijelölni, a dolgozó részére az ilyen napon végzett munkáért felemelt díjazás jár. (122. §)

(3) Ha a munkát az igazgató rendelte el, ugyanazon naptári negyedéven belül második alkalommal már csak a vállalat felügyeleti szervének engedélyével szabad az igénybevett heti pihenőnapért más pihenőnap kijelölése helyett felemelt díjazást fizetni.

(4) A heti pihenőnapon végzett és másik pihenőnappal megváltott munka nem számít bele a havi nyolc, illetőleg tizenkétórás keretbe. (Mt. 42. §)

Munkaszüneti napok

Mt. 48. § (1) A dolgozót évenként megillető munkaszüneti napokat a Minisztertanács határozza meg.

(2) A dolgozót munkaszüneti napon csak a Minisztertanács által megállapított esetekben szabad munkára igénybevenni.

Mt. V. 82. § (1) A munkaszüneti napok: január 1., április 4., május 1. és 2., augusztus 20., november 7. és december 25.

(2) A munkaszüneti napon munkát végeztetni csak a következő esetekben szabad:

a) azoknál a vállalatoknál, amelyek munkaszüneti napon üzemben vannak,

b) a 64. § (1) bekezdésének e) és g) pontjaiban, a 65. §-ban és a 66. § (1) bekezdésében felsorolt, valamint a Minisztertanács által meghatározott esetekben.

(3) A háztartási alkalmazottat a szabad idő a munkaszüneti nap délután három órájától a következő nap reggel hét órájáig illeti meg.

Rendes szabadság

Mt. 49. § A rendes szabadság alapszabadságból és pótszabadságból áll.

Mt. 50. § (1) A dolgozót naptári évenként 12 munkanap alapszabadság illeti meg.

(2) Ha a dolgozó munkaviszonya az év folyamán kezdődött, alapszabadságát a munkában töltött hónapok arányában kell megállapítani.

Mt. V. 83. § A munkaviszony első naptári évében a dolgozót minden teljes naptári hónap után egy munkanap alapszabadság és - ha pótszabadságra jogosult - ennek egy hónapra eső arányos része illeti meg. A kiszámításnál a töredékhónapot figyelmen kívül kell hagyni.

Mt. 51. § (1) Az alapszabadságon felül pótszabadság címén naptári évenként jár:

a) a fiatalkorú dolgozóknak 16 éves korig 12 munkanap, azon túl 6 munkanap,

b) az egészségre ártalmas munkát végző dolgozóknak 3-12 munkanap,

c) meghatározott tudományos vagy nevelőmunkát végző dolgozóknak 12-36 munkanap,

d) a vezetőállást betöltő dolgozóknak 6-12 munkanap,

e) a két évnél hosszabb idő óta folyamatos munkaviszonyban álló dolgozóknak az ebben a munkaviszonyban az 1945. évi január hó 1. napját követően eltöltött idő után két naptári évenként, az 1945. évi január hó 1. napját megelőzően eltöltött idő után pedig három naptári évenként egy-egy munkanap, legfeljebb azonban 12 munkanap,

f) a vezetőállású alkalmazottak mellé beosztott dolgozóknak - ha egyébként túlmunkadíjazásra jogosultak - a túlmunkadíj helyett hat munkanap.

(2) A bányászatban a bányamesterek, a főaknászok, az aknászok, a segédaknászok, a lőmesterek, a szállítási felvigyázók, a vájárok, a segédvájárok és a csapatcsillések 6 munkanap, az egyéb földalatti dolgozók pedig 3 munkanap pótszabadságot kapnak. Tíz évet meghaladó földalatti munka után 12, illetőleg 6 munkanap pótszabadság jár.

(3) A kohászatban a meleg munkán dolgozóknak az első tíz évben 6, a további években 12 munkanap pótszabadság jár. A kemencekőművesek pótszabadsága évi 12 munkanap.

(4) Az egészségre ártalmas munkát, a tudományos vagy nevelőmunkát végző, valamint a vezetőállású dolgozók pótszabadságának mértékét munkakörönként a Szakszervezetek Országos Tanácsának javaslatára a Minisztertanács határozza meg.

Mt. V. 84. § A fiatalkorú dolgozót utoljára abban a naptári évben illeti meg a tizenkét munkanap pótszabadság, amelyben a tizenhatodik életévét, illetőleg a hat munkanap pótszabadság, amelyben a tizennyolcadik életévét betölti.

Mt. V. 85. § (1) A röntgen- vagy rádiumsugárzásnak kitett munkahelyen dolgozó részére, ha naponta három óránál hosszabb időt tölt ilyen munkahelyen, tizenkét munkanap pótszabadság jár. Ha a dolgozó öt évnél többet töltött ilyen munkahelyen, tizennyolc munkanap, ha pedig tíz évnél többet töltött ilyen munkahelyen, huszonnégy munkanap pótszabadság jár részére.

(2) Hat munkanap pótszabadság illeti meg a tüdőbetegek gyógyításával foglalkozó intézetben vagy ilyen osztályon szolgálatot teljesítő dolgozókat.

Mt. V. 86. § Az egyéb egészségre ártalmas munkát végző dolgozók pótszabadságát a 2042/13/1953. MT határozat szabályozza.

Mt. V. 87. § (1) Harminchat munkanap pótszabadság illeti meg - a (3) bekezdésben foglalt kivétellel - a tudományos oktató, valamint nevelő munkát végző dolgozókat.

(2) Az (1) bekezdésben említett dolgozókat szabadságidejükből legfeljebb tizennyolc munkanapra továbbképző tanfolyamon való részvétel, iskolavezetés vagy más hasonló munka céljából igénybe lehet venni.

(3) Az óvónőket, valamint a napközi otthonokban, kollégiumokban, nevelőotthonokban a nevelő és oktató munkára képesített és folyamatosan ezt végző dolgozókat (tanító, tanár), továbbá az ipari technikumok és ipari tanulóiskolák tanműhelyfőnökeit, ezek helyetteseit és tanműhely oktatóit tizenkét munkanap pótszabadság illeti meg.

Mt. V. 88. § A tudományos munkakört betöltő, oktatással nem foglalkozó dolgozók közül

a) a tudományos intézet igazgatóját és helyettesét tizennyolc, a tudományos osztályvezetőt és a tudományos munkatársat tizenkét, a tudományos segédmunkatársat pedig hat munkanap,

b) az önálló muzeológus tizenkét munkanap, a muzeológust, könyvtárost, levéltárost, segédkönyvtárost és segédlevéltárost hat munkanap,

c) az aspiránst - a levelező aspiráns kivételével - harminchat munkanap pótszabadság illeti meg.

Mt. V. 89. § (1) Az A., B. és C. kategóriájú vállalatok osztályvezetői és ennél magasabb munkakört betöltő, túlóradíjazásban nem részesíthető dolgozói, továbbá a D. és E. kategóriájú vállalatok igazgatója és túlóradíjazásban nem részesíthető helyettesei részére tizenkét munkanap, az F., G. és H. kategóriájú vállalatok igazgatója, továbbá a D. és E. kategóriájú vállalatok túlóradíjazásban nem részesíthető osztályvezetői részére hat munkanap pótszabadság jár.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell az ipari, kereskedelmi és egyéb központok, trösztök, egyesülések, gazdasági és kereskedelmi irodák, kereskedelmi igazgatóságok dolgozóira is.

(3) A Magyar Nemzeti Bank területi irodavezetőjét, főcsoportvezetőjét, titkárságvezetőjét, fiókvezetőjét, (huszonöt beosztott felett), továbbá az egyéb pénzintézetek és a biztosítóintézetek megyei fiókvezetőjét, kerületi fiókvezetőjét (huszonöt beosztott felett) tizenkettő, a Magyar Nemzeti Bank területi irodavezetőhelyettesét, főcsoportvezetőhelyettesét, valamint a pénz- és biztosítóintézetek osztályvezetőhelyettesét és fiókvezetőhelyettesét (ötven beosztott felett) kilenc munkanap pótszabadság illeti meg.

Mt. V. 90. § (1) Az I. hivatali csoportba tartozó szerv, valamint a II. hivatali csoportba sorolt országos hivatal osztályvezetőjét és ennél magasabb munkakört betöltő dolgozóját, továbbá a megyei (a budapesti városi) tanács végrehajtóbizottságának elnökét, elnökhelyettesét, titkárát és osztályvezetőjét tizenkét munkanap, az I. hivatali csoportba tartozó szervek osztályvezetőhelyettesét, csoportvezetőjét és főrevizori munkakört betöltő dolgozóját, valamint a budapesti városi tanács végrehajtóbizottságának osztályvezetőhelyettesét és csoportvezetőjét kilenc, az I. hivatali csoportba sorolt szerveknél, a II. hivatali csoportba tartozó országos hivataloknál, a budapesti városi tanács végrehajtóbizottságánál ügyintézői munkakörben dolgozókat, a III. hivatali csoportba sorolt hivatalok vezetőit, továbbá a megyei tanácsok végrehajtóbizottsága osztályvezetőhelyettesét, a járási, városi, városi kerületi és községi tanácsok végrehajtóbizottsága elnökét, elnökhelyetteseit és titkárát hat munkanap pótszabadság illeti meg.

(2) A Legfőbb Ügyészség osztályvezetőügyészi és ennél magasabb munkakört betöltő dolgozóját, a megyei (budapesti fővárosi) ügyészt és helyettesét tizenkét munkanap, a Legfőbb Ügyészség önálló csoportvezető ügyészét kilenc, a Legfőbb Ügyészség egyéb ügyintézői munkakörben foglalkoztatott dolgozóit, továbbá a fővárosi és a vidéki ügyészségeken foglalkoztatott ügyészeket és ügyészhelyetteseket hat munkanap pótszabadság illeti meg.

(3) A Legfelsőbb Bíróság elnökét, másodelnökét, tanácsvezetőjét, továbbá a megyei bíróság elnökét és másodelnökét tizenkettő, az egyéb bírákat, a közjegyzőket, a Legfelsőbb Bíróságon, valamint a budapesti és a pestmegyei bíróságon foglalkoztatott bírósági titkárt, fogalmazót, fogalmazógyakornokot, jegyzőkönyvvezetőt, statisztikai előadót és telekkönyvvezetőt hat munkanap pótszabadság illeti meg.

Mt. V. 91. § A MÁV-nál, illetve a Postánál az ügyosztályvezetők és ennél magasabb beosztásban lévők részére, továbbá az igazgatóságok vezetői és helyettesei, valamint a központi hivatalok és üzemi vállalatok vezetői részére tizenkét munkanap, az ügyosztályvezetőhelyettesek, a központi hivatalok helyettesvezetői, továbbá az üzemi vállalatok helyettesvezetői részére kilenc, az igazgatóságok, központi hivatalok és üzemi vállalatok túlóradíjazásban nem részesíthető osztályvezetői részére pedig hat munkanap pótszabadság jár.

Mt. V. 92. § (1) Az országos jelentőségű napi- és hetilapoknál, folyóiratoknál a szerkesztőség vezetőjének és helyettesének, a szerkesztőbizottság tagjai és a megyei lapok szerkesztőségének vezetői közül pedig azoknak, akiknek a miniszter engedélyezi, évi tizenkét munkanap, a többi újságírónak - az újságírógyakornokok kivételével - évi hat munkanap pótszabadság jár.

(2) A színházak, önálló művészegyüttesek és zenekarok állandó szerződésű művészeti, valamint a filmgyárak vezető művészeti dolgozói részére évi hat-tizenkettő munkanap pótszabadság jár. E kereten belül a pótszabadság mértékét a népművelési miniszter határozza meg a szakszervezettel egyetértésben.

Mt. V. 93. § (1) A folyamatos munkaviszony alapján járó pótszabadság mértékének kiszámításánál a megszakítás nélkül eltöltött munkaviszonyt kell figyelembevenni; ebbe a próbaidő (Mt. 24-25. §) is beszámít.

(2) A munkaviszony folyamatosságát nem szakítja meg

a) a vállalat tulajdonában beállott változás vagy a vállalatnak más vállalattal történt egyesítése,

b) az áthelyezés (Mt. 133-138. §), valamint az Mt. hatálybalépése előtt a két vállalat közös megegyezésével történt átvétel,

c) a baloldali politikai magatartás, a nemzeti vagy faji üldözés miatt történt elbocsátás,

d) a katonai szolgálat, hadifogság,

e) a munkaviszonynak foglalkozási betegség vagy üzemi baleset, illetőleg az élelmezési iparban tbc. vagy tífuszgyanú következtében történt megszakítása,

f) az előzetes letartóztatásba helyezés és a szabadságvesztés büntetés, ha a vállalat vagy a bírói ítélet a dolgozó munkaviszonyát nem szüntette meg,

g) a munkaviszonynak az 1953. évi szeptember hó 1. napja után történő megszűnése, feltéve hogy a dolgozó legkésőbb a megszűnést követő harminc napon belül új munkaviszonyba lép. Ezt a rendelkezést nem lehet alkalmazni, ha a dolgozó munkaviszonya önkényes kilépés, fegyelmi elbocsátás vagy bírói ítélet következtében szűnt meg.

(3) A pótszabadság megállapításánál az 1945. év előtti éveket és az 1945. január 1. óta eltelt éveket külön-külön kell számításbavenni.

(4) A pótszabadság megállapítása szempontjából a munkaviszonyban töltött időt betöltött két, illetőleg három naptári évenként kell számításbavenni. Ha a munkaviszony évközben kezdődött, a félévi vagy az meghaladó időt egész évként kell számításbavenni, a félévet el nem érő időt pedig figyelmen kívül kell hagyni.

Mt. V. 94. § A közszolgálatban, valamint a MÁV-nál és a Postánál a folyamatos munkaviszony után járó pótszabadság mértékének megállapításánál a 81/1950. (III. 19.) MT rendelet alapján a korpótlék, illetőleg a rangfokozat, az egészségügyi dolgozókra vonatkozólag pedig a 40/1950. (I. 29.) MT rendelet 8. §-a alapján a korpótlék szempontjából beszámított időt kell figyelembevenni.

Mt. V. 95. § A kohászatban azokat a munkaköröket, amelyekben a dolgozó pótszabadságban részesül, a miniszter a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben határozza meg.

Mt. V. 96. § (1) Hat munkanap pótszabadság illeti meg azokat az orvosokat és állatorvosokat, akiket ilyen munkakörben foglalkoztatnak, valamint a gyógyszertárvezető gyógyszerészeket.

(2) A kereskedelemben az "A" és "B" csoportba tartozó boltok vezetőinek hat munkanap pótszabadság jár.

(3) A sport területén foglalkoztatott edzőknek hat munkanap pótszabadság jár.

(4) Három munkanap pótszabadság illeti meg a 89-92. §-okban fel nem sorolt, túlmunkadíjazásban nem részesíthető dolgozókat.

Mt. 52. § (1) Pótszabadságot csak egyféle címen lehet igénybevenni. Ha a dolgozót többféle címen illeti meg pótszabadság, a reá nézve legkedvezőbbet választhatja.

(2) Az egészségre ártalmas munkát végző - dolgozókat, a föld alatt dolgozó bányászokat, a melegmunkát végző kohászati dolgozókat a pótszabadság folyamatos munkaviszonyuk alapján is megilleti. Ugyancsak megilleti a pótszabadság a vezetőállású alkalmazottak mellé beosztott dolgozókat folyamatos munkaviszonyuk alapján is.

(3) A pótszabadság a (2) bekezdés esetében együttesen legfeljebb tizenkét munkanap lehet.

Mt. 53. § A Minisztertanács a pótszabadságra jogosultak körét rendelettel kiterjesztheti.

Mt. 53/A. § Az ipari tanulókat évente megillető rendes szabadság mértékét a Minisztertanács szabályozza.

Igazolatlanul mulasztott munkanapok levonása

Mt. 54. § Az igazolatlanul mulasztott munkanapot a rendes szabadságból le kell vonni; erre a napra munkabér nem jár.

Mt. V. 97. § Ha a dolgozó évi rendes szabadságát már igénybevette, az igazolatlanul mulasztott munkanapokat a következő évi szabadságából kell levonni.

A szabadság kiadása

Mt. 55. § A rendes szabadságot az egész évre előre elkészített szabadságolási terv szerint kell kiadni. A dolgozó kérelmére a vállalat igazgatója engedélyezheti a rendes szabadságnak a tervtől eltérő időben való kiadását.

Mt. V. 98. § (1) A munkaviszony első naptári évében a szabadságot az alkalmazást követő hatodik hónap eltelte után, de még az év befejezése előtt kell kiadni. A július hó 1. napja után történt alkalmazás esetén a szabadságot december hónap folyamán ki kell adni akkor is, ha a munkaviszony megkezdése óta hat hónap még nem telt el.

(2) Azoknál a vállalatoknál, ahol a munka természetéből adódóan időszaki szünetet tartanak (pl. színházak), illetve csökkentett mértékű munka folyik, a szabadságot az időszaki szünet, illetve a csökkentett mértékű munka időtartama alatt ki lehet adni abban az esetben is, ha a munkaviszony kezdetétől számított hat hónap még nem telt el.

(3) Ha az évközben alkalmazott dolgozó szabadságra való igénye az év utolsó két hónapjában nyílnék meg, vagy pedig az év második felében történt alkalmazása folytán szabadságát az év december havában kellene kiadni, a miniszter - a vállalat igazgatójának december hó 1. napjáig az üzemi bizottsággal egyetértésben előterjesztett javaslatára - engedélyezheti a szabadságnak a következő év március hó 31. napjáig való kiadását, ha

a) a dolgozónak az év utolsó hónapjában határidős feladatokat kell ellátnia és

b) a dolgozó - akár a szabadságra jogosultak nagy száma, akár egyéb okok miatt - nem helyettesíthető.

Mt. V. 99. § A munkaviszony második és további naptári éveiben a dolgozó részére járó teljes szabadságot a naptári év folyamán bármikor ki lehet adni.

Mt. V. 100. § (1) A dolgozók szabadságát a szabadságolási terv alapján az egész évre kell elosztani olymódon, hogy a szabadságolás a munka folyamatosságában fennakadást ne okozzon.

(2) Az idényjellegű munkahelyeken dolgozók szabadságát a legkisebb foglalkoztatottság időszakában kell kiadni; ennek érdekében ezeknél a munkahelyeknél a szabadság a következő naptári év március 31. napjáig is kiadható. Az idényjellegű munkahelyek körét a miniszter a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben állapítja meg.

(3) A szabadság beosztása előtt a dolgozót meg kell hallgatni és kívánságait lehetőség szerint figyelembe kell venni.

(4) A szabadságot lehetőség szerint egyszerre, legfeljebb azonban két részletben kell kiadni. A dolgozó kérelmére a szabadságot több részletben is ki lehet adni.

(5) A szabadság kezdő időpontját és tartamát a szabadságolási terv elkészülése után azonnal, de a szabadság esedékessége előtt legalább tizenöt nappal a dolgozóval írásban közölni kell.

Mt. V. 101. § (1) Olyan dolgozó részére, akinek az év végére beosztott szabadsága rendkívüli okok miatt nem adható ki, a miniszter - a Minisztertanács által megállapított kereten belül - a szabadságnak a következő év március hó 31. napjáig való kiadását engedélyezheti. A vállalat igazgatójának erre az üzemi bizottsággal egyetértésben december hó 1. napjáig javaslatot kell tennie.

(2) A miniszter által megállapított kereten belül kell biztosítani a szabadság kiadását annak a dolgozónak is, aki külföldi kiküldetés, tanfolyamra vagy iskolára való berendelés, huzamosabb betegség vagy tartalékos katonai szolgálat miatt a szabadságot az év végéig nem vehette ki. Ilyen dolgozó részére a szabadságot az akadályoztatás megszűnésétől számított harminc napon belül, időszaki szünetet tartó vállalatnál (pl. színház) pedig a legközelebbi időszaki szünet idején kell kiadni.

A szabadság kiadása a munkaviszony megszűnése esetén

Mt. V. 102. § (1) Ha a munkaviszony évközben szűnik meg és a dolgozó évi szabadságából már többet vett igénybe, mint amennyi abban az évben a vállalatnál eltöltött idővel arányos volna, munkabéréből emiatt levonni nem szabad, az új munkahelyén járó szabadság megállapításánál azonban a szabadságidőnek ezt a már igénybevett hányadát be kell számítani.

(2) Ha a munkaviszony évközben szűnik meg és a dolgozó szabadságát még nem vette igénybe, szabadságának a munkában töltött teljes naptári hónapokra eső arányos részét meg kell váltani.

(3) Önkényes kilépés, fegyelmi határozattal történt elbocsátás, illetőleg a munkaviszonynak bírói ítélet folytán bekövetkezett megszűnése esetén, ha a dolgozó évi szabadságából már többet vett igénybe, mint amennyi az évből a vállalatnál eltöltött idővel arányos volna, az ennek megfelelő összeget munkabéréből le kell vonni. Ha a dolgozó a szabadságát még nem vette igénybe, új munkahelyén megkapja az előző vállalattól járó és még ki nem adott alapszabadsága felét.

A szabadság kiadása katonai szolgálat esetén

Mt. V. 103. § (1) Az első tényleges katonai szolgálatra történő bevonulás esetén, ha emiatt a szabadságot az év folyamán már nem lehet kiadni, a szabadságnak a munkában töltött teljes hónapokra eső arányos részét meg kell váltani. Ha a dolgozó évi szabadságából már többet vett igénybe, mint amennyi az évből a vállalatnál eltöltött idővel arányos volna, munkabéréből emiatt levonni nem szabad.

(2) Az első tényleges katonai szolgálatból visszatérő dolgozó részére arra az időre jár szabadság, amelyet a leszerelés után az év hátralévő részében a vállalatnál munkában tölt.

(3) A tartalékos (póttartalékos) katonai szolgálatra bevonult dolgozó szabadságát a leszerelés után kell kiadni.

A szabadság kiadása áthelyezés esetén

Mt. V. 104. § (1) Ha a dolgozót évközben más vállalathoz helyezik át, szabadságát a két vállalattól együttesen kapja meg. Ha régi munkahelyén szabadságából nagyobb részt vett igénybe, mint amennyi az ott töltött idő arányában megillette volna, munkabéréből ezen a címen levonásnak nincs helye.

(2) Ha az előző vállalatnál a szabadságot egyáltalán nem vagy kisebb mértékben vette igénybe, mint amennyi az ott eltöltött idő arányában megillette volna, a hátralékos szabadságot új munkahelyén kell megkapnia.

A szabadság félbeszakítása

Mt. V. 105. § A vállalat igazgatója - kivételesen fontos érdekből - az üzemi bizottság meghallgatása után a dolgozó már megkezdett szabadságát félbeszakíthatja. Ilyen esetben a felmerült utazási és egyéb költségtöbbletet a vállalat köteles megtéríteni és a munkahelyre visszautazás napja nem számít be a szabadságba.

Rendkívüli szabadság

Mt. 56. § (1) A rendes szabadságon felül a dolgozó részére rendkívüli szabadságot is lehet engedélyezni. A rendkívüli szabadságot - a (3) bekezdésben foglaltak kivételével - a miniszter engedélyezi.

(2) Rendkívüli szabadságot csak akkor lehet engedélyezni, ha a dolgozó a rendes szabadságát már igénybevette. E rendelkezés alól a miniszter indokolt esetben kivételt tehet.

(3) Évenként egyszer, fontos okból, a következő évi rendes szabadság terhére, 3 napig terjedhető rendkívüli szabadságot a vállalat igazgatója is engedélyezhet.

Mt. V. 106. § A miniszter rendkívüli szabadságot általában csak közérdekű szakmai képzés, társadalmi, illetőleg mozgalmi munka, továbbá sportversenyen és ezzel kapcsolatos edzőtáborban való részvétel céljára engedélyezhet.

Mt. V. 107. § Ha a vállalat igazgatója által engedélyezett rendkívüli szabadságot a következő évi rendes szabadságba azért nem lehet beszámítani, mert a dolgozó munkaviszonya megszűnt, mielőtt még megfelelő tartamú rendes szabadságra igényt szerzett volna, a rendkívüli szabadság időtartamára eső munkabért a dolgozó munkabéréből nem szabad levonni, az igénybevett rendkívüli szabadságot azonban új munkahelyén a rendes szabadságba be kell számítani.

Fizetésnélküli szabadság

Mt. 57. § (1) Rendkívüli méltánylást érdemlő esetekben a vállalat igazgatója a dolgozó részére három hónapot meg nem haladó időtartamra fizetésnélküli szabadságot adhat. Három hónapnál hosszabb időtartamú fizetésnélküli szabadságot a miniszter engedélyezhet.

(2) Fizetésnélküli szabadságot kell engedélyezni a dolgozó nő részére a 98., 98/A. és 98/B. §-okban meghatározott esetekben.

HATODIK FEJEZET

A MUNKABÉR

Mt. 58. § A Magyar Népköztársaság a végzett munka mennyiségének és minőségének megfelelő díjazás szocialista elvét a teljesítménybérrendszer kiterjesztésével, a prémiumok széleskörű alkalmazásával, a magasabb képesítés és a jobb munka fokozott figyelembevételével valósítja meg.

Mt. 59. § Egyenlő munkáért egyenlő bér jár. A munkabér meghatározásánál férfi és nő, ifjú és felnőtt között különbséget tenni nem szabad.

Munkabérrendszerek

Mt. 60. § (1) A munkabér: teljesítménybér vagy időbér.

(2) A munkabért általában a dolgozó teljesítménye alapján kell megállapítani. (Teljesítménybér.)

(3) A munkaidő alapján lehet megállapítani annak a dolgozónak munkabérét, akinek teljesítménye - munkája természeténél fogva - nem mérhető. (Időbér.)

Mt. V. 108. § (1) Műszaki vagy adminisztratív munkakörben foglalkoztatott dolgozót csak a Minisztertanács által meghatározott esetekben szabad teljesítménybérrendszerben foglalkoztatni.

(2) Magánmunkáltatónál alkalmazott dolgozót teljesítménybérrendszerben foglalkoztatni nem szabad.

A munkanorma

Mt. 61. § (1) A teljesítménybérrendszer alapja a munkanorma.

(2) A munkanormák jóváhagyásáért és alkalmazásáért a vállalat igazgatója felelős.

(3) Az országos (iparági) normaalapokat a miniszter, a több miniszter területét érintő országos normaalapokat a Minisztertanács hagyja jóvá.

(4) Az üzemi normaalapokat a miniszter hagyja jóvá; ezt a jogkörét a vállalat igazgatójára átruházhatja.

(5) A normát csak akkor kell megváltoztatni, ha a munka műszaki, szervezési vagy egyéb feltételei megváltoztak és csak abban a mértékben, amennyiben ezek a változások a munka elvégzéséhez szükséges időt módosítják.

(6) A munkanormák megállapítása elleni panasz előterjesztésének és elintézésének módját a Minisztertanács szabályozza.

Mt. V. 109. § (1) A munkanormákat a vállalat igazgatója vagy az általa kijelölt személy hagyja jóvá. Az üzem jellegzetes munkáinak normáját a vállalat igazgatójának vagy főmérnökének személyesen kell jóváhagynia. A műszaki normákat a jóváhagyó személyen kívül a műveletterv (műveleti utasítás, gyártási előírás) készítője és a normás is köteles aláírni.

(2) A munkanormák készítésére és kezelésére vonatkozó részletes szabályokat a 32/1952. (IV. 22.) MT rendelet tartalmazza.

Mt. V. 110. § (1) Ha a dolgozó a norma megállapítását sérelmesnek tartja, panaszát a művezetőnek kell bejelentenie. A kiadott munkát azonban köteles a panasz megtételétől és a döntéstől függetlenül elvégezni.

(2) Ha a panasz helytállónak bizonyult vagy a dolgozó a művezető elutasító döntése ellenére panaszát fenntartja, a panaszt az erre a célra rendszeresített könyvbe be kell vezetni.

(3) A művezető döntése ellenére fenntartott panaszt a művezető véleményezi. A panaszt a normát megállapító személy közvetlen felettese (pl. normacsoport vezető) bírálja el. Döntése ellen a vállalat igazgatójához lehet fordulni, aki az üzemi bizottság meghallgatása után véglegesen határoz. Az igazgató határozata ellen fellebbezésnek nincs helye.

(4) A dolgozó panaszának helyt kell adni, ha bebizonyosodik, hogy

a) a munka pótidőt igényel,

b) a munkakörülmények a normában rögzítettekhez képest tartósan megváltoztak,

c) a normát rosszul állapították meg.

Mt. 62. § A Minisztertanács olyan szakmákban, amelyekben műszakilag megalapozott normák vannak, a termelés fokozása érdekében megengedheti a normán felül teljesített munka fokozott díjazását, ha ez a népgazdaság szempontjából szükséges. (Progresszív teljesítménybérrendszer.)

Prémium

Mt. 63. § (1) A dolgozót a tervek teljesítését, a termelékenység emelését, a minőség javítását, az önköltség csökkentését vagy a takarékosság előmozdítását szolgáló meghatározott feladatok teljesítése, illetőleg meghatározott eredmény elérése esetén munkabérén felül többletjuttatásban (prémiumban) lehet részesíteni.

(2) A prémiumrendszereket a Minisztertanács állapítja meg.

A munkabérek megállapítása

Mt. 64. § (1) A munkabértételeket (a munkabértarifát) a Minisztertanács állapítja meg.

(2) A munkabért pénzben kell meghatározni.

(3) A Minisztertanács egyes iparágakban a munkabér egy részét természetben határozhatja meg.

Mt. V. 111. § A munkák és a munkások besorolási útmutatóit és példatárait, valamint ezek módosítását és kiegészítését a miniszternek a szakszervezettel egyetértésben előterjesztett javaslatára a Minisztertanács hagyja jóvá.

Selejtes termék elszámolása

Mt. 65. § (1) A dolgozó hibájából eredő teljesen selejtes termékért munkabér egyáltalán nem, részlegesen selejtes termékért pedig csak csökkentett mértékben jár.

(2) A vállalat igazgatója köteles biztosítani az összes olyan műszaki és szervezeti előfeltételeket, amelyek a termékek selejtmentes előállításához szükségesek.

Mt. V. 112. § (1) Selejtes a termék, ha az előírt követelményeknek (pl. anyagösszetétel, súlyméret- és alakhűség, szilárdság, felületi finomság, egyenletesség stb.) nem felel meg és ezért a rendeltetésszerű használatra teljesen alkalmatlan.

(2) Ha a selejtes termék eredeti rendeltetésétől eltérően ugyan, de csökkent értékben felhasználható, részlegesen selejtes, egyébként teljesen selejtes.

Mt. V. 113. § A munkadarab átvételekor felfedezett selejtnél meg kell állapítani, hogy a termék a dolgozó hibájából vagy a dolgozó hibáján kívül vált-e selejtessé. A dolgozó hibáján kívül keletkezett a selejt, ha a termék selejtessé válására, illetve annak megakadályozására a dolgozónak befolyása nem lehetett.

Mt. V. 114. § (1) Ha a dolgozó megállapítja, hogy az anyag, a gép vagy a szerszám hibájából az előírásoknak megfelelő terméket előállítani nem tudja, köteles az felettes vezetőjének azonnal jelenteni.

(2) A felettes vezető köteles a dolgozó bejelentését haladéktalanul megvizsgálni és dönteni, hogy a dolgozó munkáját megkezdje, illetőleg folytassa-e vagy sem. Utasítását minden esetben köteles a munkalapra rávezetni. Ha a termék az utasítás következtében válik selejtessé, a felettes vezető felelős az okozott kárért. (Mt. 121-123. §)

(3) Az anyag, a gép, vagy a szerszám hibájából keletkezett selejtért a selejt felfedezéséig a teljes munkabért kell elszámolni, feltéve hogy a dolgozó a hibát, illetőleg a termék selejtessé válását kellő gondossággal sem vehette előbb észre.

(4) Ha a dolgozó a (2) bekezdés szerint a bejelentést megtette és a vezető a dolgozót a munka megkezdésére, illetőleg folytatására utasította, a termékért a teljes munkabért kell kifizetni, akkor is, ha selejtessé vált, kivéve ha az utóbb előállt selejtessé válás a dolgozónak felróható okból következett be.

Mt. V. 115. § (1) Részlegesen selejtes termékért az értékcsökkenés arányában csökkentett munkabért kell elszámolni. A csökkentett munkabér nem lehet kevesebb, mint a munkadarab normaidejére járó időbér kétharmada.

(2) Ha olyan munkadarab válik teljesen vagy részlegesen selejtessé, amelynek normaideje a nyolc órát meghaladja, a vállalat igazgatója engedélyezheti a teljes munkabér kifizetését vagy annak az (1) bekezdésben előírtnál kisebb mértékben való csökkentését.

Mt. V. 116. § A selejtes termék elszámolására vonatkozó rendelkezések nem érintik a dolgozó anyagi felelősségét a részére kiadott anyag, szerszám stb. megrongálódásért vagy megsemmisülésért. (Mt. 121-123. §)

Több munkakör, második állás és mellékfoglalkozás díjazása

Mt. 65/A. § Ha a dolgozó a vállalatnál több munkakört tölt be [18. § (2) bekezdés], arra a munkakörre megállapított munkabér illeti meg, amelyben munkaidejének nagyobb részét tölti.

Mt. 65/B. § Ha a dolgozó több vállalatnál áll munkaviszonyban (14/A. §), részére a második állás után járó munkabérnek csak fele jár, a mellékfoglalkozás után járó munkabér azonban teljes egészében megilleti.

Személyi fizetés

Mt. 66. § Azoknak a dolgozóknak, akik kivételes elméleti vagy gyakorlati képzettséget igénylő munkakörben kiváló eredménnyel működnek, a miniszter személyes hatáskörben, a vállalat béralapjának terhére, a munkabértarifától eltérő, személyhez kötött fizetést állapíthat meg.

Mt. V. 117. § (1) Háromezerötszáz forintnál magasabb összegű személyi fizetést a miniszter javaslatára a Minisztertanács állapíthat meg.

(2) A személyi fizetés megállapítását a miniszter személyes hatáskörben bármikor hatálytalaníthatja. Ha a személyi fizetést a Minisztertanács állapította meg, hatálytalanítása is a Minisztertanács hatáskörébe tartozik.

A helyettesítés díjazása

Mt. 66/A. § Az a dolgozót, aki mást helyettesít, az általa ténylegesen betöltött munkakörre megállapított munkabér illeti meg, ez azonban nem lehet kevesebb, mint amennyi eredeti munkaköre szerint megillette.

Mt. V. 118. § (1) Magasabb munkakörű dolgozó helyettesítése esetén a dolgozó részére helyettesítési díjként saját munkabére és az általa helyettesként betöltött munkakörre megállapított munkabér közötti különbözet jár. A havidíjas dolgozót csak a helyettesítés harmincadik napjától illeti meg a helyettesítési díj.

(2) A közszolgálatban a dolgozót a magasabb díjazás csak magasabb állománycsoportba tartozó dolgozó helyettesítése esetén illeti meg. Magasabb állománycsoport: a kisegítő állománycsoporthoz képest az ügyviteli és az ennél magasabbak; az ügyviteli állománycsoporthoz képest az ügyintézők, valamint a vezetők állománycsoportja: az ügyintézők állománycsoportjához képest pedig a vezetők állománycsoportja.

(3) A helyettesítési minőségben alkalmazott dolgozót (pl. hivatalvezető helyettes) nem illeti meg a helyettesítési díj.

(4) Nem jár helyettesítési díj az olyan dolgozó részére, aki rendes szabadságon lévő dolgozót helyettesít.

(5) A nevelők helyettesítésére vonatkozóan a 197/1951. (XI. 18.) MT rendelet intézkedik.

Mt. V. 119. § (1) Ha a helyettesítéssel ellátott munkakörre megállapított bértételnek több fokozata vagy pedig alsó és felső határa van, a helyettesítési díj mértékét e határokon belül a vállalat igazgatója határozza meg.

(2) A helyettesített dolgozó esetleges személyi fizetését, valamint a személyhez kötött pótlékát (pl. képesítésért fizetett pótlék) a helyettesítési díj megállapításánál nem szabad figyelembe venni.

Munkaszüneti nap és a munkaszüneti napon végzett munka díjazása

Mt. 66/B. § A munkaszüneti napért, valamint az e napon végzett munkáért díjazás jár.

Mt. V. 120. § Munkaszüneti napon a dolgozót megilleti átlagkeresetének (140. §) annyi órára eső része, amennyivel rendszeres heti, illetőleg havi munkaideje a munkaszüneti nap következtében megrövidült. Ez a díjazás nem fizethető:

a) a havidíjas dolgozóknak,

b) ha a munkaszüneti nap a dolgozó heti pihenőnapjával esik egybe,

c) az ötnapos munkahéttel dolgozó üzemek dolgozójának, ha a munkaszüneti nap a hatodik napra esik,

d) ha a dolgozó a munkaszüneti napot megelőző vagy követő hat-hat munkanapból egy vagy több munkanapot igazolatlanul mulasztott. Ilyen esetben a havidíjas dolgozótól le kell vonni a munkaszüneti napra eső munkabért.

Mt. V. 121. § (1) Ha a dolgozó a munkaszüneti napon munkát végez, részére az aznapi munkájáért járó munkabéren felül a 120. § szerint a munkaszüneti napra fizetendő díjazás is jár.

(2) Munkaszüneti napon történő munkavégzés esetén e címen a dolgozót külön pótlék nem illeti meg.

(3) A havidíjas dolgozó munkabére a munkaszüneti nap díjazását magában foglalja és így ezért munkaszüneti napon végzett munka esetén - a (4) bekezdésben foglalt kivétellel - csak a végzett munkáért járó díjazást kell elszámolni.

(4) Ha a Minisztertanács vagy a miniszter elrendeli, hogy a vállalatnál vagy annak egy részénél a munkaszüneti napon is végezzenek munkát, a túlmunkadíjazásban nem részesíthető dolgozók részére a végzett munkáért járó munkabérre vonatkozóan külön intézkedik.

Pótlékok

Mt. 67. § A Minisztertanács egyes iparágakban vagy munkakörökben a munka különleges körülményeire tekintettel (pl. pihenőnapon vagy föld alatt stb. történő munkavégzés) külön pótlékokat állapíthat meg.

A heti pihenőnapon végzett munka díjazása

Mt. V. 122. § (1) A heti pihenőnapon végzett munkáért (79-81. §) az alapkereseten felül száz százalékos, a mezőgazdaságban ötven százalékos pótlék jár.

(2) A gépkocsivezetők heti pihenőnapon végzet munkája havi munkaidejükbe beszámít és így részükre ilyen esetekben csak a száz százalékos pótlék jár.

(3) Túlórapótlék a heti pihenőnapon végzett túlmunkáért nem jár.

(4) A heti pihenőnapon végzett munkáért nem szabad pótlékot fizetni annak a dolgozónak,

a) aki a heti pihenőnapon végzett munka helyett más szabadnapot kap,

b) akinek munkaviszonya hat napnál rövidebb ideig tart,

c) aki a heti pihenőnap előtti vagy utáni hat-hat munkanapból egy vagy több napot igazolatlanul mulaszt.

(5) A túlmunkadíjazásban nem részesíthető dolgozók részére a heti pihenőnapon végzett munka esetén erre az időre külön díjazás nem jár. Ha a Minisztertanács vagy a miniszter elrendeli, hogy a vállalatnál vagy annak egy részénél a heti pihenőnapon munkát kell végezni, a túlmunkadíjazásban nem részesíthető dolgozók végzett munkájáért járó munkabérére vonatkozóan külön intézkedik.

A túlmunka díjazása

Mt. V. 123. § (1) Ha a munkaidőt heti (havi, évi) keretben határozták meg, a napi munkaidőt meghaladó mértékben végzett munka csak akkor számít túlmunkának, ha ezáltal a munkában töltött idő az előírt munkaidőkeretet meghaladhatja.

(2) Az igazolt távollét ideje (fizetett és fizetésnélküli szabadság, betegállomány, sorozás stb.) a túlmunka megállapítása szempontjából rendes munkaidőnek számít.

(3) Az igazolatlanul mulasztott időt a dolgozó által a héten (hónapban) munkában töltött időből le kell vonni és csak az így fennmaradó időt lehet a túlmunka kiszámítása szempontjából munkaidőnek tekinteni. Az igazolatlanul mulasztott időt mindig a legmagasabb mértékű pótlékkal (128. §) díjazott túlórákból kell levonni.

(4) A túlmunka idejének kiszámításánál nem szabad munkaidőként figyelembevenni sem a rendes munkaközi szünetet, sem a dolgozót minden három és félórai túlmunka esetén megillető félóra munkaközi szünetet.

Mt. V. 124. § (1) A félórát meg nem haladó időtartamú túlmunka - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - félórának, a félórát meghaladó időtartamú túlmunka egy órának számít.

(2) A városi közúti közlekedésben foglalkoztatott forgalmi dolgozóknál a túlmunkát percekben kell számolni és az ezek összeadásából származó órákat kell túlmunkának tekinteni.

Mt. V. 125. § A túlmunka idejére a dolgozót megilleti - a 126-127. §-okban felsorolt esetek kivételével - rendes munkabére, valamint a túlórapótlék.

Mt. V. 126. § (1) Nem illeti meg túlmunkadíjazás - tehát a túlmunka idejére sem külön munkabér, sem pótlék -

a) a vállalat igazgatóját, valamint annak helyetteseit (főmérnök, főkönyvelő, kereskedelmi vállalatoknál áruforgalmi vezető stb.),

b) azokat a dolgozókat, akik túlmunkát rendelhetnek el, valamint az olyan dolgozókat, akiknek a munkaidejét - munkakörük jellegére tekintettel - nem lehet pontosan meghatározni,

c) a közszolgálatban vezetői és ügyintézői munkát végző dolgozókat,

d) az Országos Mentőszolgálat váltásnélküli szolgálatban alkalmazott gépkocsivezetőit, valamint a járandósági gépkocsin váltással foglalkoztatott gépkocsivezetőt a havi kettőszázötven és háromszáz óra, továbbá a járandósági gépkocsin váltás nélkül és a személyi használatú gépkocsin foglalkoztatott gépkocsivezetőt a havi kettőszázötven és háromszázötven óra között végzett munkáért.

(2) Az (1) bekezdés a)-b) pontjai alá tartozó munkaköröket a miniszter a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben állapítja meg.

(3) Ha a Minisztertanács vagy a miniszter a vállalatra vagy annak egy részére elrendeli a munkaidő meghosszabbítását, a túlóradíjazásban nem részesíthető dolgozók munkabérére vonatkozóan is intézkedik.

Mt. V. 127. § (1) a túlmunka idejére túlórapótlék nem jár, de külön munkabér megilleti:

a) a mezőgazdasági és a rokon termelési ágakban foglalkoztatott dolgozókat, amennyiben nem tartoznak a 126. § (1) bekezdésében felsoroltak közé,

b) a közszolgálatban nem vezető és nem ügyintézői munkát végző dolgozókat,

c) a gépkocsivezetőket, - a d) pontban és a (2) bekezdésben felsoroltak kivételével - valamint a mezőgazdaságban és a rokon termelési ágakban foglalkoztatott vontatóvezetőket a havi kettőszázötven és háromszáz óra között végzett munka esetén,

d) az Országos Mentőszolgálat váltásos szolgálatban alkalmazott gépkocsivezetőit,

e) a vendéglátóiparban foglalkoztatott zenészeket,

f) a MÁV és Posta utazó szolgálatot teljesítő dolgozóit,

g) az egy héten belül végzett első három túlórára az a dolgozót, aki a munkaközi szünetet a heti negyvennyolc órán belül veszi igénybe. (75. §).

(2) A járandósági gépkocsin váltással foglalkoztatott gépkocsivezető részére a havi háromszáz órán felül teljesített munkát pótlék nélkül a havi munkabér 1/300-ad részével a járandósági gépkocsikon váltás nélkül és a személyi használatú gépkocsikon foglalkoztatott gépkocsivezető részére a havi háromszázötven órán felül teljesített munkát pótlék nélkül a havi munkabér 1/350-ed részével kell elszámolni.

Mt. V. 128. § (1) A túlórapótlék elszámolásának alapja:

a) a munkásoknál a személyi besorolás szerinti időbér,

b) ahol jelenleg még személyi besorolás nincs, a rendszeresen végzett munkakategória időbére,

c) a bányászatban a csapatra telepített dolgozóknál (vájár, segédvájár, csapatcsillés) a nehézipari miniszter által a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben megállapított időbér,

d) a havidíjas dolgozóknál a besorolás szerinti alapbér.

(2) A túlórapótlék mértéke - a (3)-(4) bekezdésben foglalt esetek kivételével - az előírt napi rendszeres munkaidőn felüli első két órára az időbér huszonöt százaléka, a harmadik és negyedik órára ötven százaléka, minden további órára száz százaléka.

(3) A gépkocsivezetőket - a 126. és 127. §-okban foglalt kivételekkel - továbbá a mezőgazdaságban és a rokon termelési ágakban alkalmazott vontató traktorvezetőket a havi háromszáz órán felül teljesített túlmunkáért egységesen ötven százalékos pótlék illeti meg. A Fővárosi Autóbusz Vállalat autóbuszvezetőinek túlórapótlékát a közlekedés- és postaügyi miniszter személyes hatáskörben szabályozza a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben.

(4) A nyomdaiparban a túlórapótlék mértékét a könnyűipari miniszter személyes hatáskörben határozza meg a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben.

Rendkívüli berendelés díjazása

Mt. V. 129. § (1) Ha a dolgozók napi rendes munkaideje után munkateljesítésre újból be akarják rendelni, ezt vele legkésőbb a napi munkaidő befejeztéig lehetőleg közölni kell.

(2) A rendkívüli berendelés folytán munkában töltött időt túlmunkának kell tekinteni és az arra járó munkabért a 126-128. §-okban foglalt szabályok szerint kell elszámolni azzal az eltéréssel, hogy ha a dolgozót előzetes értesítés nélkül a munkahelyéről való eltávozása után rendelték be, már az első két órára ötven százalékos, a további órákra pedig száz százalékos pótlék jár.

(3) Ha a rendkívüli berendelés esetén a végzett munkáért járó munkabér nem éri el a dolgozó két órai alapbérének összegét, az arra ki kell egészíteni.

(4) A rendkívüli berendelés következtében ténylegesen felmerült utazási költséget a dolgozó részére meg kell téríteni. Ez a rendelkezés vonatkozik a túlóradíjazásban nem részesíthető dolgozókra is.

Éjszakai pótlék

Mt. V. 130. § (1) Az éjszakai pótlék mértéke hat munkanapot meg nem haladó folyamatos éjszakai munka esetén óránként - a (2)-(5) bekezdésben foglalt esetek kivételével - az alapkereset tíz százaléka, hat munkanapnál folyamatosan továbbtartó munka esetén húsz százaléka.

(2) A nyomdaiparban az éjszakai pótlék mértékét a könnyűipari miniszter a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben határozza meg.

(3) A mezőgazdaságban és a rokon termelési ágakban dolgozó traktorvezetőket és munkagépkezelőket egységesen tíz százalékos éjszakai pótlék illeti meg.

(4) A gépkocsivezetők és gépkocsikísérők (segédvezetők) közül csak azokat illeti meg éjszakai pótlék, akik rendszeresen (állandóan vagy hetenként, dekádonként váltakozva) éjszakai műszakban dolgoznak.

(5) Nem illeti meg éjszakai pótlék:

a) azokat a dolgozókat, akik túlmunkadíjazásban nem részesülhetnek (126. §),

b) az őrszolgálatot teljesítőket (éjjeliőr, nádőr, halőr stb.),

c) a szórakoztató üzemek és a vendéglátó vállalatok olyan művészeti dolgozóit, akiknek rendszeres munkaideje éjjeli tizenkét óra előtt végződik,

d) a 127. § (1) bekezdésének b) pontjában felsorolt dolgozókat.

(6) A MÁV-nál a forduló szolgálatban foglalkoztatott dolgozók részére járó éjszakai pótlék mértékét a közlekedés- és postaügyi miniszter személyes hatáskörben állapítja meg a pénzügyminiszterrel és a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben.

A darabbéres dolgozók személyi pótléka

Mt. V. 131. § (1) A darabbérrendszerben foglalkoztatott dolgozó részére, ha a személyi besorolásnál legalább két kategóriával alacsonyabb besorolású munkát végez és ezen a munkán legalább száz százalékos teljesítményt ér el, a két kategória közti bérkülönbözetet személyi pótlékként kell folyósítani.

(2) A személyi pótlékot egyfolytában legfeljebb két hétig szabad fizetni.

Mt. V. 132. § Nem fizethető személyi pótlék

a) az építő- és szerelőipari vállalatoknál, ideértve a MÁV és Posta építő- és szerelő vállalatait (részlegeit),

b) a javító vállalatoknál,

c) a mezőgazdaságban és a rokon termelési ágakban,

d) a bányászatban,

e) az a)-d) alatt fel nem sorolt vállalatok rendszeresen javítási és karbantartási munkát végző dolgozók részére és végül

f) olyan dolgozó részére, akinek nincs személyi besorolása.

Kísérleti munka díjazása

Mt. V. 133. § (1) A rendszeresen időbérben végzett kísérleti munkán dolgozó munkások részére a vállalat béralapjának terhére kísérleti pótlékot kell megállapítani. A kísérleti pótlék felső határa a dolgozó besorolása szerinti időbér ötven százaléka. Ennél magasabb kísérleti pótlékot rendkívüli esetben a miniszter engedélyezhet.

(2) Kísérleti pótlékot csak meghatározott időre vagy egy bizonyos munkára lehet engedélyezni.

(3) Ugyanazon a munkán dolgozók közül az alacsonyabb minősítési munkát végzők részére nem szabad magasabb pótlékot megállapítani, mint amilyet a magasabb minősítésű munkán dolgozók kapnak.

(4) Az esetenként végzett kísérleti munka idejére a dolgozót átlagkereset illeti meg.

(5) Nem alkalmazhatók a jelen §-ban foglaltak a havidíjas dolgozókra.

Csoportvezetők besorolása és pótléka

Mt. V. 134. § (1) Az a dolgozót, akit a miniszter által kiadott irányelvek alapján a vállalat igazgatója csoport vezetésével megbíz (csoportvezető), e tevékenységért pótlék illeti meg. A pótlék legfeljebb az alapkereset tizenöt százalékáig terjedhet.

(2) A csoportvezetői pótlék csak a csoportvezetői megbízatás tartamára jár.

(3) A miniszter személyes hatáskörben állapítja meg a szakszervezet elnökségével együtt:

a) a csoportvezetői pótlék juttatásának feltételeit,

b) az (1) bekezdésben foglaltak figyelembevételével a csoportvezetői pótlék mértékét,

c) a csoportvezetők számát a munkásállománycsoportba tartozó dolgozókhoz viszonyítva.

Mt. V. 135. § (1) A csoportvezetőt, ha fizikai munkát nem végez (függetlenített) és a csoport rendszeresen időbérben dolgozik, a csoportba tartozó dolgozók átlagos személyi besorolásánál eggyel magasabb kategóriába kell besorolni. Ha a csoport dolgozói prémiumban részesülnek, a csoportvezetőt prémiumként megilleti a csoport átlagprémiuma is.

(2) A csoportvezetőt, ha fizikai munkát nem végez (függetlenített) és a csoport rendszeresen teljesítménybérben dolgozik, a csoport által rendszeresen végzett munkák átlagos kategóriájánál eggyel magasabb kategóriába kell besorolni. A csoportvezető alapbérként az üzemre alkalmazott darabbéres bértarifa megfelelő bértételének kilencven százalékát kapja. Ha a hozzá beosztott csoport átlagteljesítményszázaléka a száz százalékot meghaladja, a száz százalékon felüli teljesítmény minden egy százalékos emelkedéséért prémiumként alapbérének egy százaléka illeti meg.

(3) Indokolt esetben a vállalat igazgatója a csoportvezetőt az (1)-(2) bekezdésben foglaltaktól eltérően egy kategóriával alacsonyabb vagy magasabb kategóriába is besorolhatja.

(4) A magas- és mélyépítőipari vállalatoknál, a bányászatban, valamint a mezőgazdaságban és a rokon termelési ágakban foglalkoztatott csoportvezetők (brigádvezetők, munkacsapatvezetők) díjazását a miniszter személyes hatáskörben külön szabályozza a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben.

(5) A csoportvezetők bérezésére vonatkozó rendelkezések nem vonatkoznak a nem munkásállománycsoportba tartozó csoportvezetőkre.

Készenlét díjazása

Mt. V. 136. § (1) Ha a vállalat igazgatója elrendeli, hogy a dolgozó munkaidőn felül is munkára készen álljon, részére a készenlétben eltöltött idő minden órájáért átlagkeresetének

a) lakáson eltöltött készenlét esetén húsz százalékát,

b) munkahelyen eltöltött készenlét esetén ötven százalékát,

c) a vállalat telephelyén lakó dolgozónak a lakásban eltöltött készenlét esetén tíz százalékát kell fizetni.

(2) Csoportos elszállásolás esetén a szálláson lakó dolgozónak, ha a szállás a munkahelyen van, az átlagkereset tíz százalékát, ha a szállás egyebütt van, húsz százalékát kell a készenlét minden órájára fizetni.

(3) Készenléti díj nem jár az olyan dolgozók részére, akik túlmunkadíjazásban nem részesülhetnek. Ha azonban a Minisztertanács vagy a miniszter rendeli el a készenléti szolgálatot, a túlmunkadíjazásban nem részesíthető dolgozók készenléti díjára külön intézkedik.

(4) A miniszter a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben a villamosenergiaipar, valamint a közlekedés, a posta és az árvízvédelem egyes munkaköreiben dolgozók részére eltérő mértékű készenléti díjat állapíthat meg.

(5) Ha a készenlétben lévő dolgozót munkára igénybeveszik, az igénybevétel idejét a végzett munkájának megfelelő bérrel és túlórapótlékkal kell díjazni. Ugyanarra az időre készenléti díj és munkabér nem fizethető.

(6) A MÁV-nál és a Postánál a felügyeleti (ügyeletes) szolgálat idejére készenléti díjat kell fizetni. Ugyancsak készenléti díjazás illeti meg az a dolgozót is, akit valamely vonat kisérésére felügyeleti közegként rendelnek ki.

(7) Az egészségügyi intézmények dolgozóit a készenlét (ügyelet) idejére az egészségügyi miniszter által a pénzügyminiszterrel és a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben megállapított díjazás illeti meg.

A munkaközi szünet díjazása

Mt. V. 137. § (1) A munkaközi szünetre járó díjazást a túlórapótlék elszámolásának alapjául szolgáló munkabérre kell elszámolni (128. §).

(2) Munkaközi szünetért félórára járó díjazásnál többet kifizetni akkor sem szabad, ha a munkaközi szünet időtartama félóránál hosszabb.

(3) A munkaközi szünetre díjazás nem fizethető:

a) azoknak a dolgozóknak, akik a munkaközi szünetet munkaidőn belül kapják meg és így munkabérük az magábanfoglalja,

b) azoknak a dolgozóknak, akik túlmunkadíjazásban nem részesülhetnek (126. §),

c) a mezőgazdaságban és a rokon termelési ágakban foglalkoztatott dolgozóknak,

d) munkaszüneti napokon, ha a dolgozó munkát nem végez,

e) a rendes és rendkívüli szabadság időtartama alatt,

f) egésznapos iskolán való tartózkodás ideje alatt,

g) abban a hónapban, amelyben a dolgozó igazolatlanul mulasztott.

(4) Annak a dolgozónak, aki rendszeres munkaideje alatt sem jogosult munkaközi szünet díjazására, túlmunka esetén sem jár a munkaközi szünet díjazása.

Munkaidő kiesése idején járó munkabér

Mt. 68. § (1) A dolgozót a Minisztertanács által rendelettel megállapított térítés illeti meg, ha a munka - a dolgozó hibáján kívül - átmenetileg szünetel.

(2) Nem jár térítés, ha a munka a dolgozó hibájából szünetel.

Mt. V. 138. § (1) Ha a dolgozót a vállalat munkával ellátni nem tudja (pl. elemi csapás stb. következtében), a kiesett munkaidőre időbért kell fizetni.

(2) Egyes iparágak különleges helyzetére tekintettel a miniszter a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben az (1) bekezdéstől eltérően is rendelkezhet.

Mt. 69. § Munkabér arra az időre is megilleti a dolgozót, amelyet igazoltan

a) állampolgári kötelességének teljesítése (pl. sorozás, szavazás, tanúskodás stb.),

b) közeli hozzátartozó halála miatt mulasztott.

Mt. V. 139. § (1) A dolgozó részére:

a) szavazás, hatósági és bírósági idézésre tanúként való megjelenés, tanácstagként, népi ülnökként való eljárás, kötelező orvosi és rendőrorvosi vizsgálat, valamint véradásra való rendkívüli berendelés esetén a teljes mulasztott időre átlagkereset,

b) sorozás és katonai nyilvántartásbavétel esetén a teljes mulasztott időre időbér,

c) közeli hozzátartozó (házastárs, gyermek vagy szülő) halála esetén nyolc órára időbér jár.

(2) Ha a dolgozót bíróság, illetőleg hatóság terheltként, sértettként, félként (felperesként vagy alperesként) idézi be, részére a mulasztott időre díjazás nem jár.

Az átlagkereset kiszámítása

Mt. V. 140. § (1) Az átlagkereset kiszámításának alapja

a) a legfeljebb hét munkanapra történő elszámolás esetén a folyó bérelszámolási időszakban elért kereset,

b) a hét munkanapnál hosszabb időre történő elszámolás esetén pedig a folyó hónapot megelőző tizenkét hónapban elért kereset.

(2) Az átlagkereset kiszámításánál a túlmunkadíjazást, a készenléti díjat, a kiküldetési költségeket, a különélési díjat és az egyszeri jutalmakat (esetenkénti prémiumok, hűségjutalom stb.) figyelmen kívül kell hagyni.

(3) Ha a dolgozó még nincs tizenkét hónapja a vállalatnál, az átlagkereset kiszámításánál a vállalatnál eltöltött időt kell alapul venni.

(4) Havidíjas dolgozó átlagkeresetének kiszámításánál alapbérként a dolgozónak a kiszámítás idején érvényes havi alapbérét kell figyelembevenni, a munkabér egyéb részét az (1)-(3) bekezdésnek megfelelően a kifizetett összegben kell figyelembevenni.

(5) Az egy órára eső átlagkereset az (1)-(4) bekezdések szerint kiszámított összegnek egy munkaórára, az egy napra eső átlagkereset pedig egy munkanapra eső része.

(6) Az átlagkereset kiszámításánál a betegség vagy katonai szolgálat folytán távoltöltött időt figyelmen kívül kell hagyni.

(7) Minden olyan esetben, ha valamely jogszabály átlagkereset megtérítését írja elő, az a jelen §-ban foglaltak szerint kell kiszámítani.

A szabadság idejére járó munkabér

Mt. 70. § A rendes (49. §) és a fizetett rendkívüli (56. §) szabadság idejére a dolgozót munkabér illeti meg.

Mt. V. 141. § (1) A rendes és a rendkívüli szabadság idejére a dolgozónak átlagkereset jár.

(2) A szabadság idejére az órabéres (időbéres, illetőleg darabbéres) dolgozónak járó munkabér kiszámításánál az egyes napokat az átlagos napi munkaidővel (a havi, illetőleg heti munkaidő egy napra eső hányadával) kell figyelembevenni.

Mt. V. 142. § A rendes szabadság idejére járó munkabért a dolgozó kérelmére a vállalat a szabadság megkezdése előtt köteles kifizetni. Ha a dolgozó ezt nem kérte, a kifizetést a rendes bérfizetési napon kell teljesíteni, vagy a munkabért postán a dolgozó címére el kell küldeni. Az elküldés költségeit a vállalat viseli.

Kiküldetés esetén járó térítések

Mt. 71. § A dolgozót kiküldetés vagy külszolgálat esetén költségtérítés nem illeti meg.

Katonai szolgálat idejére járó illetmények

Mt. 72. § A katonai szolgálat idejére fizetendő járandóságokat a Minisztertanács rendelettel szabályozza.

Mt. V. 143. § A katonai szolgálatra bevonuló dolgozók munkaviszonyával kapcsolatos kérdéseket az első tényleges katonai szolgálat esetében a 3050/1949. (IV. 3.) Korm. rendelet, a tartalékos katonai szolgálat esetében a 21/1951. (I. 20.) MT rendelet szabályozza.

Levonások a munkabérből

Mt. 73. § (1) A vállalat a munkabérből csak a fizetési előleget (80. §), a tévesen kifizetett összeget és a megállapított kártérítést (122. §) vonhatja le.

(2) Egyéb címen levonásnak csak akkor van helye, ha külön jogszabály megengedi, vagy jogerős hatósági határozat (letiltás) elrendeli.

(3) A Minisztertanács rendelettel állapítja meg, hogy a levonás a dolgozó keresetének mekkora részéig terjedhet.

A munkabér kifizetése

Mt. 74. § (1) Egy hónapnál hosszabb ideig tartó munkaviszony esetén a munkabért havonként utólag kell elszámolni és kifizetni.

(2) Ha a munkaviszony egy hónapnál rövidebb ideig tart, a munkabért hetenként vagy a munkaviszony végén kell elszámolni és kifizetni.

(3) A munkabér kifizetésekor a munkabérről és a levonásokról a dolgozó részére írásbeli elszámolást kell adni.

Mt. V. 144. § (1) A munkabért havonta utólag kell elszámolni és kifizetni.

(2) A munkabérre hónap közben egyszer részfizetést kell folyósítani. Ez alól a rendelkezés alól a havidíjas dolgozókra vonatkozólag a miniszter személyes hatáskörben kivételt tehet a pénzügyminiszterrel és a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben.

Mt. V. 145. § A bérfizetési napokat a miniszter személyes hatáskörben állapítja meg a pénzügyminiszterrel és a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben.

HETEDIK FEJEZET

JÓLÉTI ÉS KULTURÁLIS SZOLGÁLTATÁSOK

Mt. 75. § A Magyar Népköztársaság előmozdítja a dolgozók társadalmi tevékenységét, műveltségi színvonaluk állandó emelését és a szakszervezetek közreműködésével biztosítja a dolgozók üdültetését.

A dolgozók művelődésének és társadalmi tevékenységének elősegítése

Mt. 76. § A vállalat jóléti alapja terhére köteles a dolgozók kulturális, jóléti, egészségügyi és sportcélú intézményeinek létesítéséhez és fenntartásához, valamint a dolgozók ilyenirányú tevékenységének költségeihez hozzájárulni.

Üdültetés

Mt. 77. § (1) A Szakszervezetek Országos Tanácsa a dolgozók egészségének és munkaképességének fenntartása céljából az állam anyagi támogatásával megszervezi a dolgozók üdültetését.

(2) Ingyenes üdültetésben kell részesíteni azokat a foglalkozási betegségben szenvedő, illetőleg foglalkozási betegség veszélyének kitett dolgozókat, akiknek munkaképességük helyreállítása érdekében üdülésre van szükségük. Az ezen a címen ingyenes üdültetésben részesülő dolgozók körét a Szakszervezetek Országos Tanácsa az egészségügyi miniszterrel egyetértésben határozza meg.

(3) Ingyenes üdültetésben lehet részesíteni az ipari tanulókat, az ifjúmunkásokat, a sztahanovistákat és az erre érdemes más kiváló dolgozókat.

(4) A dolgozók családtagjait térítés ellenében üdültetésben lehet részesíteni.

Mt. V. 146. § (1) Az üdültetés szabályait, valamint a térítés mértékét - az utóbbit a pénzügyminiszterrel egyetértésben - a Szakszervezetek Országos Tanácsa állapítja meg. Az ipari tanulók üdültetésének lebonyolítása a Munkaerőtartalékok Hivatalának feladata.

(2) A csoportos üdültetés szabályait a 3167-29/1950. (III. 24.) NM rendelet állapítja meg.

Üzemi étkeztetés

Mt. 78. § A dolgozókat térítés ellenében étkezésben kell részesíteni, ha erre szervezett lehetőség nyílik.

Mt. V. 147. § (1) A vállalat köteles a dolgozókat naponként egyszer, jóminőségű étkeztetésben részesíteni, ha üzemi konyhája van vagy az étkeztetést valamely más vállalat vagy üzemélelmezési vállalat útján biztosítani lehet.

(2) A miniszter egyes iparágakban - azok különleges körülményeire tekintettel - naponta kétszeri vagy háromszori étkeztetést is engedélyezhet.

(3) Üzemi konyha létesítésének feltételeit a 146/1951. (VIII. 5.) MT rendelet szabályozza.

Mt. V. 148. § (1) Az üzemi étkeztetésben csak a vállalat dolgozói vehetnek részt. Családtagokat - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - üzemi étkeztetésben részesíteni nem szabad.

(2) Ha a dolgozó a munka ellátása érdekében a vállalat telephelyén köteles lakni és ott főzési lehetőség nincsen, a vállalat igazgatója az üzemi bizottság javaslatára engedélyezheti a dolgozó családtagjai részére is az üzemi étkeztetés igénybevételét.

Mt. V. 149. § Az a vállalat, amely üzemi konyháját nem tudja teljes mértékben kihasználni, köteles más környékbeli vállalatok dolgozóinak étkeztetését vállalni. Az étel elszállításáról ilyen esetben az igénybevevő vállalat köteles gondoskodni.

Mt. V. 150. § Az üzemi étkezésért fizetendő térítés mértékét a pénzügyminiszter az illetékes miniszterrel, az Országos Tervhivatal elnökével, a bel- és külkereskedelmi miniszterrel és a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben szabályozza.

Kedvezményes beszerzés

Mt. V. 151. § A vállalat részéről a dolgozóknak nyújtható kedvezményes beszerzés jelenlegi szabályai érvényben maradnak.

Segély

Mt. 79. § A vállalat az üzemi bizottság javaslata alapján az e célra rendszeresített alapból segélyben részesítheti az a dolgozót, aki valamely rendkívüli esemény folytán rászorul.

Előleg

Mt. 80. § (1) A dolgozó részére személyi vagy családi körülményei által indokolt esetben fizetési előleget lehet folyósítani.

(2) Az előleget legkésőbb hat hónap alatt vissza kell fizetni.

Mt. V. 152. § (1) Segélyt és előleget csak a költségvetésben biztosított segélykeret, illetőleg előlegkeret erejéig szabad folyósítani.

(2) A segélykeret legmagasabb összege dolgozónként és havonként öt forint, az előlegkeret legmagasabb összege pedig dolgozónként és havonként hét forint. Ahol a segélykeret, illetőleg előlegkeret jelenleg alacsonyabb, az csak a miniszter előzetes engedélyével szabad felemelni.

(3) A segély- és előlegkeret megállapításánál a vállalat dolgozóinak havi átlagos állományi létszámát kell figyelembe venni.

(4) A száznál kevesebb dolgozót foglalkoztató vállalatok hat hónapra eső keretet összevontan használhatnak fel.

Mt. V. 153. § (1) Segélyt vagy előleget csak indokolt esetekben lehet adni (pl. házasságkötés, gyermekszületés, betegség, baleset, haláleset, tanulmányok folytatása, költözködés stb. esetében). Az engedélyezés előtt a vállalat igazgatója köteles meghallgatni az üzemi bizottságot.

(2) Segélyt és előleget csak egyes dolgozók részére lehet engedélyezni. A dolgozókat csoportosan ilyen juttatásban részesíteni nem szabad.

Mt. V. 154. § A segély legmagasabb összege ötszáz forint, az előleg legmagasabb összege nyolcszáz forint. A miniszter indokolt esetben a szakszervezet javaslatára a segély, illetőleg az előleg összegénél - a vállalat segély-, illetőleg előlegkeretén belül - felemelheti.

NYOLCADIK FEJEZET

MUNKAVÉDELEM

Mt. 81. § Társadalmi rendünkben legfőbb érték az ember. Ezért a Magyar Népköztársaság a munkavédelem intézményes megszervezésével, a biztonságos munkakörülmények megteremtésével és állandó egészségügyi gondozással védi a dolgozók egészségét és testi épségét.

Előzetes munkavédelmi ellenőrzés

Mt. 82. § (1) Új üzemet létesíteni, üzembehelyezni, meglévő üzemet áthelyezni, üzemen belül új műhelyt létesíteni csak előzetes munkavédelmi ellenőrzés mellett szabad.

(2) Gyártásra kerülő új típusú gépek terveit a gyártás megkezdése előtt munkavédelmi szempontból ellenőrizni kell.

Mt. V. 155. § (1) Az új üzemek létesítése, üzembehelyezése, meglévő üzemek áthelyezése előtt azokat munkavédelmi és közegészségügyi szempontból ellenőrizni kell.

(2) Az üzemek, műhelyek és gépek előzetes munkavédelmi és közegészségügyi ellenőrzése a szakszervezet, az egészségügyi miniszter, valamint az illetékes miniszter feladata.

Munkahely

Mt. 83. § A vállalat igazgatója köteles gondoskodni arról, hogy a munkahelyek az egészségügyi követelményeknek megfeleljenek.

Mt. 84. § A vállalat köteles a munkakörülményei által indokolt mértékben a dolgozók létszámának megfelelő, kellően felszerelt öltöző-, mosdó- és fürdő, valamint egyéb egészségügyi helyiségekről, ezeknek a helyiségeknek tisztántartásáról, továbbá az üzem jellegének megfelelő tisztálkodási eszközökről gondoskodni.

Munkaruha

Mt. 85. § Ha a munka nagymértékű szennyeződéssel, nagyfokú ruhaelhasználódással jár, a vállalat köteles a dolgozóknak munkaruhát adni.

Mt. V. 156. § (1) A vállalat köteles munkaruhát adni a dolgozóknak azokban a munkakörökben, ahol

a) a munka nagymértékű szennyeződéssel, vagy nagyfokú ruhaelhasználódással jár,

b) az a termelésben vagy az áruk csomagolásánál egészségügyi szempontok indokolják,

c) valamely hatósági rendelkezés egyenruha, szabványruha vagy egyéb felszerelés használatát írja elő (pl. tűzoltó, orvos, ápolónő).

(2) Azokat a munkaköröket, amelyekben az (1) bekezdés szerint munkaruhát lehet adni, továbbá azt, hogy milyen munkaruha adható, a miniszter személyes hatáskörében határozza meg a pénzügyminiszterrel, az Országos Tervhivatal elnökével, valamint a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben.

(3) A miniszter által meghatározott kereten belül és irányelvek alapján az üzemi kollektív szerződés - annak megkötéséig pedig a vállalat igazgatója az üzemi bizottság meghallgatásával - állapítja meg azokat a munkaköröket, amelyekben a dolgozóknak munkaruha jár.

Mt. V. 157. § (1) A munkaruha elhasználási idejét (kihordási idő) a vállalat igazgatója az üzemi bizottsággal egyetértésben állapítja meg. Két évnél rövidebb elhasználási időt csak a miniszter engedélyével szabad megállapítani.

(2) Az a munkaruha, amelyet a dolgozó kizárólag egyedül használ, az elhasználási idő elteltével tulajdonába megy át.

Mt. V. 158. § A munkaruha mosása és rendbentartása a dolgozó kötelessége. Azokon a munkahelyeken, ahol a fertőzött vagy mérgezett anyaggal dolgoznak, továbbá a miniszter által a szakszervezettel egyetértésben kijelölt vállalatoknál a munkaruha mosásáról, illetőleg fertőtlenítéséről a vállalat köteles gondoskodni.

Mt. V. 159. § A munkaruhát természetben és díjtalanul kell kiadni, az megváltani nem szabad.

Védőberendezések, védőeszközök, védőételek

Mt. 86. § Azokon a munkahelyeken, ahol a dolgozók egészségét a munkával összefüggő veszély fenyegeti, a vállalat köteles védőberendezéseket felszerelni. Ha ilyen módon, a veszélyt kiküszöbölni nem lehet, a dolgozókat védőeszközökkel (védőszemüveg), asbestkötény, védőöltözet stb.) kell ellátni.

Mt. 87. § (1) A vállalat köteles az egészségre ártalmas (meleg, gázos stb.) munkát végző dolgozókat munka közben egészségük megvédésére alkalmas védőételekkel ellátni.

(2) Azoknak a dolgozóknak, akik munkájukat egész munkaidejük alatt a szabadban végzik, télen naponként egyszer melegítő italt lehet adni.

Mt. 88. § Azokat a munkaköröket, amelyekben a dolgozót védőöltözet, illetőleg védőétel illeti meg, az egészségügyi miniszter személyes hatáskörben határozza meg az illetékes miniszterrel és a Szakszervezetek Országos Tanácsával - a védőöltözet tekintetében a pénzügyminiszterrel és az Országos Tervhivatal elnökével is - egyetértésben.

Mt. V. 160. § (1) Védőételt csak az egészségre ártalmas munkát végző dolgozók részére szabad engedélyezni.

(2) Védőétel kiszolgáltatását a vállalat javaslatára az egészségügyi miniszter által meghatározott esetekben a járási, városi (városi kerületi) tanács végrehajtóbizottságának egészségügyi osztálya engedélyezi.

Mt. V. 161. § (1) Melegítő italt kell adni a hideg évszakokban a szabadban dolgozóknak.

(2) Melegítőitalként naponta félliter hazai eredetű cukrozott teát vagy hazai eredetű cukrozott kávét kell adni.

(3) A miniszter az egészségügyi miniszterrel és a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben határozza meg, hogy milyen munkakörben, milyen munkakörülmények és időjárási viszonyok esetén kell melegítőitalt kiszolgáltatni. Ennek során kivételesen az (1) bekezdésben megjelölttől eltérő körülmények között dolgozók részére is engedélyezheti melegítő ital kiadását.

Mt. V. 162. § (1) A védőételt és a melegítő italt a vállalat térítés nélkül köteles kiszolgáltatni.

(2) Védőétel és melegítő ital csak a munkában eltöltött napokra jár, ezt lehetőleg a munkaközi szünet kezdetekor kell kiadni. A védőételt és a melegítő italt a telephelyen, illetőleg a munkahelyen kell elfogyasztani.

Mt. V. 163. § Azokon a munkahelyeken, ahol az üzemegészségügyi létesítmények fejlődése, újabb védőberendezések, védőeszközök felszerelése következtében a védőétel engedélyezésének indoka már nem áll fenn, a vállalat igazgatója köteles a védőétel kiszolgáltatását megszüntetni.

Mt. V. 164. § A munkavédelem megszervezéséről és a munkavédelmi szabályok megtartásának ellenőrzéséről az iparág szerint illetékes miniszter köteles gondoskodni. Ez nem érinti a szakszervezeteknek a 240/1950. (IX. 23.) MT rendeletben, valamint a Minisztertanácsnak és a SZOT-nak 2080/25/1952. MT határozatban biztosított jogait.

Előzetes orvosi vizsgálat

Mt. 89. § A miniszter az egészségügyi miniszterrel és a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben állapítja meg azokat a munkaköröket, amelyekben a dolgozókat a munkaviszony megkezdése előtt orvosi vizsgálatnak kell alávetni.

Időszakos orvosi vizsgálat

Mt. 90. § (1) A munkájukat egészségre káros körülmények közt végző dolgozókat a vállalat köteles az egészségügyi miniszter által meghatározott időközökben orvosi vizsgálatra küldeni.

(2) Ha az időszakos orvosi vizsgálat megállapítja, hogy a munkakörülmények a dolgozó egészségére ártalmasak, az egészségre káros munkakörülményeket meg kell szüntetni; ha ez nem lehetséges, a dolgozót más munkakörbe kell áthelyezni.

(3) A fertőzőgyanús dolgozókat haladéktalanul orvosi vizsgálatra kell utasítani és további foglalkoztatásuk felől az orvosi vizsgálat eredményéhez képest kell intézkedni.

Az élet és testi épség védelme

Mt. 91. § (1) A dolgozók életének és testi épségének védelme egyaránt kötelessége a vállalatoknak és a dolgozóknak.

(2) A vállalat köteles a balesetelhárítási és egészségvédő óvórendszabályokat és egyéb munkavédelmi intézkedéseket megtartani, a munkavédelem tervszerű javításáról gondoskodni, a dolgozókat a munkájukkal együttjáró veszélyről előzetesen tájékoztatni és őket a baleset elleni védekezésre kioktatni. A munkavédelmi rendelkezések végrehajtásáért az igazgató felelős.

(3) A dolgozók kötelesek a baleset elleni védekezést ismertető tanfolyamokon részt venni, védőeszközöket használni, az óvórendszabályokat megtartani és a balesetek elhárításában egyébként is tevékenyen részt venni.

A munkavédelmi rendelkezések végrehajtásának ellenőrzése

Mt. 92. § (1) A munkavédelmi szabályok megtartását rendszeresen ellenőrizni kell.

(2) Az ellenőrzés megszervezése és irányítása az egészségügyi miniszternek és a Szakszervezetek Országos Tanácsának feladata.

(3) A munkavédelmi szabályok megtartásának társadalmi ellenőrzéséről a vállalaton belül az üzemi bizottság gondoskodik.

(4) Azok, akik a munkavédelmi szabályok megtartását elmulasztják, büntetőjogi felelősséggel tartoznak, a vállalatot pedig a mulasztással okozott károkért anyagi felelősség terheli.

KILENCEDIK FEJEZET

A DOLGOZÓ NŐK ÉS FIATALKORÚAK VÉDELME

A dolgozó nők védelme

Mt. 93. § A Magyar Népköztársaság a dolgozó nők munkafeltételeinek megfelelő megállapításával és gyermekgondozó intézmények széles hálózatának létesítésével védi a dolgozó nő anyaságát és elősegíti a nők fokozott bekapcsolódását a termelő munkába. Biztosítja, hogy a dolgozó nő kiemelkedjék az évszázados elnyomatásból és egyenrangú tagja is legyen a szocialista társadalomnak.

Mt. 94. § Dolgozó nőt nem szabad olyan munkára alkalmazni, amely testi alkatára tekintettel reánézve hátrányos következményekkel járhat.

Mt. V. 165. § Az egészségügyi miniszter az illetékes miniszterekkel és a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben állapítja meg azokat a munkaköröket, amelyekben nőt egyáltalán ne, vagy csak előzetes orvosi vizsgálat után szabad alkalmazni.

Mt. 95. § (1) Nő munkára való felvételét nem szabad megtagadni azért, mert teherben van.

(2) A terhes nőt terhessége megállapításától kezdve nem szabad egészségre káros munkakörben foglalkoztatni. Ezeket a munkaköröket az egészségügyi miniszter állapítja meg.

(3) A dolgozó nőt a terhesség negyedik hónapjától kezdve, a szoptató nőt a szoptatás hatodik hónapjának végéig:

a) nem szabad nehéz testi munkára, éjszakai munkára és túlmunkára beosztani,

b) a több műszakban dolgozó üzemekben lehetőleg biztosítani kell, hogy a délelőtti műszakban dolgozhasson,

c) más helységben végzendő munkára csak beleegyezésével szabad kiküldeni, illetőleg áthelyezni,

d) kérelmére - orvosi vélemény alapján - a (2) bekezdésben meghatározott eseten kívül is állapotának egészségügyi szempontból megfelelő munkakörbe kell ideiglenesen áthelyezni.

(4) A (2) bekezdés és a (3) bekezdés d) pontja alapján ideiglenesen áthelyezett dolgozó nő keresete az új munkakörben nem lehet kevesebb, mint amennyi az előző átlagkeresete volt.

Mt. 96. § A dolgozó nő munkaviszonyát a terhesség megállapításáról a szülést követő hatodik hónap végéig a vállalat csak fegyelmi eljárás alapján szüntetheti meg.

Mt. 97. § (1) A terhes, illetőleg a szülő nőt a szülés előtt és a szülés után összesen tizenkét heti szabadság illeti meg. A szülési szabadság rendellenes szülés esetében, hatósági orvosi javaslatra, négy héttel meghosszabbítható.

(2) A szülési szabadságot rendszerint a szülés előtt és után két részletben kell kiadni. A dolgozónő kérelmére meg kell engedni, hogy a szülési szabadságot teljes egészében a szülést követő időben vegye igénybe, ha a szülést megelőzően végzett munka orvosi vélemény szerint egészségének veszélyeztetésével nem jár.

Mt. 98. § (1) A dolgozó nőt, ha gyermekét a vállalati vagy a munkahelyhez közel eső bölcsődében vagy pedig közeli lakásában szoptatja, a szoptatás első hat hónapjában naponta kétszer félóra, ezt követően a kilencedik hónap végéig naponta egyszer félóra szoptatási idő illeti meg.

(2) A dolgozó nőnek, ha gyermekét a munkahelytől távolabb eső bölcsődében vagy a lakásán szoptatja, az első hat hónapban naponta kétszer háromnegyedóra, ezt követően a kilencedik hónap végéig naponta egyszer háromnegyedóra szoptatási idő jár. E bekezdés alapján járó szoptatási idő - kívánságára - a munkaidő kezdetén vagy végén egyszerre is kiadható.

(3) Az (1)-(2) bekezdésekben meghatározott szoptatási idő munkaidőnek számít és arra átlagkereset jár.

(4) Ha a gyermek szoptatását másképpen nem lehet biztosítani, a dolgozó nő kérelmére a vállalat igazgatója - legfeljebb a szoptatás hatodik hónapjának végéig - fizetésnélküli szabadságot köteles engedélyezni.

Mt. V. 166. § Ikrek szoptatása esetén az Mt. 98. § (1)-(3) bekezdésében meghatározott munkaidőkedvezmény az ikrek számának megfelelő mértékben jár.

Mt. 98/A. § (1) A dolgozó nőt egyévesnél fiatalabb beteg gyermekének ápolása és gondozása érdekében kérelmére táppénzes állományba kell helyezni, ha igazolja, hogy a gyermek otthoni ápolásra szorul és ápolását más családtag nem tudja ellátni.

(2) Ha a beteg gyermek egyévesnél idősebb, de tízévesnél fiatalabb, a dolgozó nőnek - kérelmére - az otthoni ápolás biztosítására, amennyiben az más családtag ellátni nem tudja, fizetésnélküli szabadságot kell engedélyezni. Az egyedülálló dolgozó nőt, ha a gyermek egyévesnél idősebb, de kétévesnél fiatalabb, a szabadság tartamára - de egy éven belül összesen legfeljebb hatvan napra - táppénz illeti meg.

Mt. V. 167. § Az Mt. 98/A. §-ának alkalmazása szempontjából egyedülállónak az a nőt kell tekinteni:

a) aki elvált, özvegy vagy egyébként nem él házasságban,

b) akinek férje első tényleges katonai szolgálatot teljesít,

c) akinek férje testi vagy szellemi fogyatkozás vagy pedig betegség miatt állandóan keresőképtelen,

d) akinek férje szabadságvesztés büntetését tölti vagy letartóztatásban van,

e) akinek férje ismeretlen helyen tartózkodik.

Mt. 98/B. § Annak a dolgozó nőnek, aki legalább két tizennégy évesnél fiatalabb gyermekét gondozza - kérelmére - a háztartás ellátása érdekében havonként egy fizetésnélküli szabadnapot kell engedélyezni.

A fiatalkorú dolgozók védelme

Mt. 99. § A Magyar Népköztársaság kitárja a dolgozó ifjúság előtt a szocialista jövő kapuit. Kedvezőbb munkafeltételek megállapításával és széleskörű tanulási lehetőség megvalósításával biztosítja, hogy a dolgozó fiatalok egészséges, művelt, öntudatos szocialista emberekké fejlődjenek.

Mt. 100. § Munkaviszony szempontjából fiatalkorúnak minősül az a dolgozó, aki tizennyolcadik életévét még nem töltötte be.

Mt. 101. § (1) A tizennegyedik életévét be nem töltött fiatalkorút munkára alkalmazni nem szabad. Ez a rendelkezés nem zárja ki azt, hogy a tizenkettedik életévét betöltött fiatalkorút az iskolai szünetben könnyebb munkára alkalmazzák.

(2) Az egészségre ártalmas és nagyobb fizikai erőkifejtést igénylő munkakörökben fiatalkorú dolgozót foglalkoztatni nem szabad. Ezeket a munkaköröket a Minisztertanács határozza meg.

(3) A munkaviszony megkezdése, illetőleg a munkahely (munkakör) megváltoztatása előtt a fiatalkorú dolgozót minden esetben orvosi vizsgálat alá kell vonni és a vizsgálat eredményét a beosztás alkalmával figyelembe kell venni.

Mt. V. 168. § Azokat a munkaköröket, amelyekben fiatalkorúakat nem szabad foglalkoztatni, a jelen rendelet 3. számú melléklete tartalmazza.

Mt. 102. § (1) A tizenhatodik életévét be nem töltött fiatalkorút, valamint az ipari tanulót - életkorra való tekintet nélkül - éjszakai munkára beosztani nem szabad. A tizennyolcadik életévüket be nem töltött, de tizenhat évesnél idősebb dolgozókat az éjszakai munka végzése alól lehetőleg mindenütt mentesíteni kell.

(2) A tizenhatodik életévét be nem töltött fiatalkorút túlmunkában, valamint az ipari tanulót - életkorra való tekintet nélkül - a kötelező gyakorlati foglalkoztatáson túl foglalkoztatni még akkor sem szabad, ha erre jelentkezne.

(3) A munkaviszony tartama alatt minden fiatalkorú dolgozót évenként legalább egyszer, éjszakai munkát végző fiatalkorú dolgozót pedig kéthavonként orvosi vizsgálat alá kell vonni. Ha az orvos megállapítása szerint a fiatalkorú a munkakörének betöltésére, illetőleg éjszakai munkára egészségi állapota miatt alkalmatlan, más munkakörbe kell áthelyezni, illetőleg éjszakai munkára tizennyolcadik életévének betöltéséig nem szabad beosztani.

Mt. V. 169. § Ha az áthelyezés azonos jellegű munkahelyre (munkakörbe) és azonos jellegű munkakörülmények mellett történik, nem szükséges az orvosi vizsgálatot lefolytatni.

Mt. 103. § A fiatalkorú dolgozókat pótszabadság (51. §) és üdültetés (77. §), az ipari tanulókat ezenfelül ingyenes munkaruha illeti meg.

TIZEDIK FEJEZET

TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS

Mt. 104. § A Magyar Népköztársaság széleskörű társadalombiztosítással és az orvosi ellátás megszervezésével védi a dolgozók egészségét, gondoskodik ellátásukról munkaképtelenség esetére, támogatja a családos dolgozókat és a szülő nőket (105-109. §).

Mt. 105. § (1) A dolgozókat betegségük esetére ingyenes orvosi ellátás, továbbá gyógyintézeti (kórház, szanatórium, gyógyfürdő) ellátás illeti meg.

(2) Keresőképtelenség ideje alatt a dolgozók táppénzt kapnak.

(3) Terhesség, szülés vagy halálozás esetén a dolgozókat segélyben kell részesíteni.

Mt. 106. § (1) A dolgozókat öregkorukban öregségi nyugdíjat és betegbiztosítási szolgáltatásokat kapnak.

(2) A megrokkant és munkaképtelenné vált dolgozókat a korhatár betöltése előtt is megilleti a rokkantság mértékének megfelelő ellátás.

Mt. 107. § Üzemi balesetet szenvedett vagy foglalkozási ártalomban megbetegedett dolgozó betegségének egész időtartamára gyógykezelést és táppénzt, gyógyászati segédeszközt, keresőképességének teljes vagy részleges elvesztése esetére pedig kártalanítást (járadékot) kap.

Mt. 108. § (1) A dolgozó eltartott családtagjai után - a fennálló rendelkezések szerint - családi pótlékban részesül.

(2) A dolgozó családtagját betegség esetére orvosi ellátás és kórházi ápolás illeti meg.

(3) A dolgozó részére gyermek születése vagy családtagjának elhalálozása esetén segély jár.

(4) A dolgozó halála esetén családtagjai járadékot kapnak.

Mt. 109. § A társadalombiztosítási szolgáltatások feltételeit és mértékét külön szabályok határozzák meg.

Mt. V. 170. § A társadalombiztosításra vonatkozó jogszabályok hatályban maradnak.

TIZENEGYEDIK FEJEZET

MUNKAFEGYELEM

Mt. 110. § A munkafegyelem megtartása az összes dolgozó kötelessége és becsületbeli ügye.

Fegyelmi hatóság

Mt. 111. § (1) A munkafegyelem biztosításáért elsősorban a vállalat igazgatója felelős. Ezért a vállalaton belül a fegyelmi jogkör a vállalat igazgatóját illeti.

(2) A vállalat igazgatója és helyettese felett a fegyelmi jogkör a közvetlen felügyeletet gyakorló szerv vezetőjét illeti meg.

Mt. V. 171. § A Mt-nek és a jelen rendeletnek a munkafegyelemre vonatkozó rendelkezései nem terjednek ki a bírákra, az ügyészekre, a fegyveres testületek polgári alkalmazottaira, továbbá a MÁV és a Posta dolgozóira.

Mt. V. 172. § (1) A fegyelmi jogkört a közvetlenül a Minisztertanács alá rendelt szervek vezetői és helyettesei, valamint a miniszterhelyettesek felett a Minisztertanács, a közvetlenül a miniszter felügyelete alá tartozó szervek vezetői és helyettesei, valamint a miniszter által kinevezett egyéb dolgozók felett a miniszter személyes hatáskörben, az egyéb szervek vezetői és helyettesei felett a felügyeletet gyakorló szerv vezetője gyakorolja.

(2) A helyi tanács végrehajtóbizottsága elnökének, elnökhelyetteseinek és titkárának fegyelmi hatósága a közvetlen felsőbb tanács végrehajtóbizottsága; a megyei és a budapesti városi tanács végrehajtóbizottságának elnöke, elnökhelyettesei és titkára felett a fegyelmi jogkört a Minisztertanács gyakorolja.

Mt. V. 173. § A vállalat igazgatója a fegyelmi jogkört a vállalat vezető beosztásban lévő dolgozói útján is gyakorolhatja, ez azonban nem érinti a vállalat igazgatójának a fegyelmi ügyek intézése terén fennálló felelősségét.

Fegyelmi vétség

Mt. 112. § Fegyelmi vétséget követ el az a dolgozó, aki

1. a munkájával összefüggő vagy egyéb súlyos bűncselekményt követ el;

2. olyan magatartást tanúsít, amelyből kitűnik, hogy szemben áll a népi demokrácia állami és társadalmi rendjével;

3. a munkafegyelmet, a tervfegyelmet vagy a szocialista munkaerkölcs szabályait megsérti;

4. botrányos vagy erkölcstelen életmódot folytat, vagy egyébként olyan magatartást tanúsít, amely munkakörének ellátására méltatlanná teszi.

Fegyelmi büntetések

Mt. 113. § (1) A fegyelmi büntetés kiszabásánál elsősorban az kell szem előtt tartani, hogy a büntetésnek nevelő hatása legyen.

(2) A fegyelmi büntetések a következők:

a) szóbeli feddés,

b) írásbeli megrovás,

c) áthelyezés alacsonyabb munkakörbe,

d) azonnali hatályú elbocsátás.

(3) Az alacsonyabb munkakört úgy kell kijelölni, hogy a dolgozó új munkakörében is hasznosíthassa tapasztalatait és szakképzettségét.

(4) Fegyelmi határozattal alacsonyabb munkakörbe csak egy hónaptól egy évig terjedő időre lehet a dolgozót áthelyezni; az áthelyezés időtartamáról a fegyelmi határozatban intézkedni kell.

(5) A fegyelmi határozatban megjelölt időtartam eltelte után a dolgozót az áthelyező szerv köteles korábbi munkakörébe visszahelyezni.

Mt. V. 174. § (1) A fegyelmi büntetést az eset összes körülményeinek, különösen az esetleges előző fegyelmi büntetéseknek, valamint a fegyelmi vétség következményeinek figyelembevételével kell megállapítani.

(2) A fegyelmi büntetés kiszabása a fegyelmi vétség esetleges büntetőjogi következményeit, valamint az esetleges feljelentési kötelezettséget nem érinti.

Mt. V. 175. § (1) A dolgozót fegyelmi határozattal általában csak a vállalaton belül lehet alacsonyabb munkakörbe áthelyezni. Kivételesen - a felügyeleti szerv jóváhagyásával - azonban az alacsonyabb munkakörbe helyezés más vállalathoz is történhet.

(2) Ügyintézőt ügyviteli vagy segédmunkás munkakörbe, szakmunkást pedig segédmunkás munkakörbe fegyelmi határozattal sem szabad áthelyezni.

(3) A fegyelmi határozattal áthelyezett dolgozót megilletik mindazok a térítések, amelyekre egyébként az áthelyezett dolgozó igényt tarthat.

Mt. V. 176. § Ha a dolgozó a fegyelmi vétséggel a vállalatnak kárt okozott, a fegyelmi eljárás során a dolgozót külön határozatban kötelezni kell a kár megtérítésére is. (Mt. 122. §)

Mt. 114. § Ha a dolgozó egy év alatt újabb fegyelmi vétséget nem követett el, a fegyelmi hatóság a fegyelmi határozat további végrehajtásától eltekinthet. Huzamos időn át teljesített kimagasló munka alapján a fegyelmi határozat hátrányos következményeit egy év letelte előtt is meg lehet szüntetni. Ezekben az esetekben a fegyelmi hatóság az üzemi bizottság javaslatára a fegyelmi büntetésre vonatkozó feljegyzést törölheti.

Mt. V. 177. § Munkahelyváltozás esetén a fegyelmi határozat végrehajtásának felfüggesztését, illetve hátrányos következményeinek megszüntetését az új munkahely vállalati igazgatója a régi munkahely vállalati igazgatójának meghallgatásával állapítja meg.

Fegyelmi eljárás

Mt. 115. § Ha a tényállás felderítése céljából behatóbb vizsgálatra van szükség, a vállalat igazgatója a dolgozók köréből kirendelt vizsgálóbiztos vagy vizsgáló bizottság közreműködését veheti igénybe.

Mt. V. 178. § (1) Vizsgálóbizottságot csak kivételesen, bonyolult és széleskörű vizsgálatot igénylő ügyekben szabad kirendelni.

(2) A vizsgálóbiztos, illetőleg a vizsgálóbizottság az általa lefolytatott eljárásról és annak eredményéről írásbeli jelentést tesz a vállalat igazgatójának.

Mt. 116. § A fegyelmi büntetés kiszabása előtt a dolgozót meg kell hallgatni és módot kell neki adni arra, hogy védekezését előterjesssze.

Mt. V. 179. § Fegyelmi vétség alapos gyanúja esetében a fegyelmi eljárást azonnal meg kell indítani és négy héten belül be kell fejezni. Ha azonban a cselekmény miatt büntető eljárás is indult, a fegyelmi eljárást a büntető eljárás jogerős befejezéséig fel kell függeszteni, kivéve ha a tényállás anélkül is tisztázható és az Mt. 112. §-ában 2-4. pontja alapján az ügyben határozatot lehet hozni.

Mt. V. 180. § (1) A dolgozót általában szóban kell meghallgatni. Ha ez elháríthatatlan akadályokba ütközik, meg kell kísérelni a dolgozó írásban való meghallgatását.

(2) A meghallgatás során a dolgozóval közölni kell azokat a körülményeket, amelyek a fegyelmi vétség elkövetésének gyanúját felkeltették és egyben fel kell hívni arra, hogy védekezését szóban vagy írásban adja elő. Az ügy szempontjából jelentős okiratokat be kell szerezni, úgyszintén tanúk és szakértők kihallgatását és szemle tartását is el lehet rendelni. Szükség esetén a dolgozót többször is meg lehet hallgatni; ha az eljárás során olyan adatok merülnek fel, amelyekre a dolgozó még nem nyilatkozott, azokra vonatkozólag újból meg kell hallgatni.

Mt. V. 181. § (1) A vállalati igazgató legfeljebb négy hétre felfüggesztheti állásából az a dolgozót, akinek a munkahelytől való távoltartása a fegyelmi vétség súlyára vagy természetére tekintettel szükséges.

(2) A felfüggesztés tartama alatt a dolgozó munkabérének legfeljebb ötven százalékát vissza lehet tartani.

(3) A felfüggesztést és a munkabér esetleges visszatartását a dolgozóval írásban kell közölni.

Mt. V. 182. § (1) Ha a dolgozót állásától felfüggesztették, az elsőfokú határozatot a lehetőség szerint két héten belül, a másodfokú határozatot pedig további két héten belül meg kell hozni.

(2) Ha a felfüggesztés idejének elteltéig nincs jogerős fegyelmi határozat, a munkabért újból folyósítani kell, kivéve ha a dolgozó előzetes letartóztatásban van vagy börtönbüntetését tölti

(3) A felfüggesztéssel kapcsolatosan visszatartott munkabérek tekintetében a fegyelmi határozatban kell rendelkezni az alábbiak szerint:

a) azonnali hatályú elbocsátás esetében a visszatartott munkabért nem szabad kifizetni,

b) áthelyezés esetében az új munkakör szerint járó munkabért és

c) minden egyéb esetben az átlagkeresetet kell kifizetni.

Mt. V. 183. § (1) Ha a dolgozót előzetes letartóztatásba helyezték, munkaviszonya újbóli munkábaállításáig, illetőleg állásának bírói ítélet vagy fegyelmi határozat folytán való elvesztéséig szünetel és munkabért számára folyósítani nem szabad.

(2) A bíróság jogerős ítélete, illetőleg a büntető eljárás megszüntetése után a fegyelmi hatóság - kivéve az az esetet, ha a dolgozó munkaviszonya bírói ítélet folytán megszűnt - fegyelmi határozatot hoz és ebben a 182. § (3) bekezdésének rendelkezései szerint határoz a letartóztatást követő négyheti munkabér kifizetése felől. A dolgozó a vállalattal szemben egyéb igényt nem támaszthat; esetleges további igényét a büntető perrendtartás 232-234. §-ában meghatározott esetben és módon az állammal szemben érvényesítheti.

Mt. V. 184. § (1) Ha a vállalat igazgatója a meghallgatás és az esetleges vizsgálat adatai alapján beigazolva látja, hogy a dolgozó fegyelmi vétséget követett el, köteles a fegyelmi határozatot meghozni.

(2) A fegyelmi határozatban meg kell jelölni, hogy a dolgozót milyen fegyelmi vétségben találták vétkesnek és ki kell szabni a megfelelő fegyelmi büntetést is. A fegyelmi határozatot indokolni kell.

(3) Azonnali hatályú elbocsátást kimondó elsőfokú határozatban a dolgozót - ha ez korábban nem történt meg - a fegyelmi eljárás jogerős befejezéséig állásától fel kell függeszteni. (181. §)

(4) Ha a fegyelmi határozat nem mond ki elbocsátást és a dolgozó fel volt függesztve állásától, a felfüggesztést meg kell szüntetni.

(5) Ha a vállalat igazgatója megállapítja, hogy a dolgozó fegyelmi vétséget nem követett el, a fegyelmi eljárást megszünteti és erről a dolgozót értesíti.

Mt. V. 185. § (1) Ha a fegyelmi vétséget vezető állású dolgozó más dolgozóval együtt követte el, az ügyben egységesen a vezető állású dolgozó fegyelmi hatósága járhat el.

(2) Ha a dolgozó fegyelmi vétség elkövetése után más vállalathoz kerül át, a fegyelmi eljárást az új munkahelyen kell lefolytatni az előző munkahely igazgatója javaslatára. Ebben az esetben a fegyelmi vétség elbírálását kérő igazgató köteles az ügyre vonatkozó adatokat stb. a fegyelmi vétséget elbíráló vállalat igazgatójának rendelkezésére bocsátani.

A fegyelmi határozat közlése

Mt. 117. § A fegyelmi határozatot és annak indokolását a dolgozóval írásban kell közölni.

Mt. V. 186. § (1) A fegyelmi határozatot a dolgozónak három napon belül kézbesíteni kell.

(2) Ha a vállalat igazgatója a meghallgatást és az esetleg szükséges vizsgálatot közvetlenül foganatosította, a fegyelmi határozatot a dolgozó előtt nyomban kihirdetheti. A határozatot azonban ilyenkor is írásba kell foglalni és a dolgozónak kézbesíteni kell.

Fellebbezési eljárás

Mt. 118. § A dolgozó a fegyelmi határozat ellen - a (2)-(3) bekezdésben foglalt kivétellel - fellebbezéssel élhet az egyeztető bizottsághoz.

(2) A vezetőállású dolgozók a fegyelmi határozat ellen a fegyelmi hatóság közvetlen felügyeleti szervének vezetőjéhez fellebbezhetnek, kivéve ha a fegyelmi határozatot a Minisztertanács, illetőleg a miniszter, vagy a Minisztertanácsnak közvetlenül alárendelt szerv vezetője személyes hatáskörben hozta.

(3) A vállalati (közös) egyeztető bizottság, illetőleg a felügyeleti szerv vezetőjének határozata ellen további fellebbezésnek helye nincsen. Az egyeztető bizottság alacsonyabb munkakörbe helyezést, vagy azonnali hatályú elbocsátást megállapító, illetőleg jóváhagyó határozata esetén azonban a dolgozó keresettel fordulhat a járásbírósághoz és kérheti a határozat hatályon kívül helyezését.

(4) A kereset benyújtása a fegyelmi határozat végrehajtását nem gátolja. A bíróság azonban, amennyiben indokoltnak látja, elrendelheti a fegyelmi határozat végrehajtásának felfüggesztését.

Mt. V. 187. § (1) A fellebbezést - az elsőfokú határozat kézbesítésétől számított nyolc nap alatt - a vállalat igazgatójánál kell benyújtani.

(2) A fellebbezésnek a fegyelmi büntetés végrehajtására halasztó hatálya van.

Mt. V. 188. § (1) Ha a másodfokú fegyelmi hatóság a fellebbezést alaptalannak találja, az határozattal elutasítja, ellenkező esetben az elsőfokú határozatot egészben vagy részben megváltoztatja. A másodfokú fegyelmi határozat tartalmára és kézbesítésére a 184-186. §-ok rendelkezéseit kell alkalmazni.

(2) A fegyelmi fellebbezés elbírálása során az egyeztető bizottságnál szavazategyenlőség esetén az elnök szavazata dönt.

(3) A másodfokú fegyelmi hatóság a határozat meghozatala előtt esetleg szükséges bizonyítás-kiegészítést akár közvetlenül, akár a vállalat igazgatója útján foganatosíthatja.

(4) A másodfokú fegyelmi határozatot - a 179. §-ban foglalt esetet kivéve - a fellebbezés felterjesztésétől számított négy héten belül kell meghozni.

(5) Ha a bíróság a fegyelmi határozatot hatályon kívül helyezte, a vállalat igazgatója két héten belül új határozatot hoz. Ebben az esetben az igazgató a bíróság megállapításait köteles figyelembe venni. Az új elsőfokú határozat közlésére, valamint a fellebbezési eljárásra a jelen fejezet rendelkezéseit kell alkalmazni.

Mt. V. 189. § A fegyelmi határozat ellen újrafelvételnek helye nincs; a vállalat igazgatója és a miniszter azonban a fegyelmi határozatot újrafelvétel hiányában is felülvizsgálhatja, és ha úgy találja, hogy a határozat törvénysértő vagy az a tényállás nem kellő ismeretében hozták, hatályon kívül helyezheti vagy a dolgozó javára megváltoztathatja. Ilyen esetben a dolgozó elmaradt és más beosztásban vagy más vállalatnál szerzett munkabérrel meg nem térült átlagkeresetének megtérítéséről intézkedni kell.

Elévülés

Mt. V. 190. § Ha a fegyelmi vétség elkövetése óta több mint egy év eltelt, vagy ha a fegyelmi vétség elkövetéséről az igazgató több mint három hónapja tud, a fegyelmi eljárást lefolytatni nem szabad, kivéve, ha az ügyben büntetőeljárás indult.

Mt. 119. § A jogerős fegyelmi határozatot az indokolással együtt a vállalat dolgozói előtt ismertetni kell.

TIZENKETTEDIK FEJEZET

A DOLGOZÓK ANYAGI FELELŐSSÉGE

Mt. 121. § (1) A dolgozó a vállalatnak vétkesen okozott kárért anyagi felelősséggel tartozik.

(2) A Minisztertanács a kár megtérítését rendelettel szabályozza.

Mt. V. 191. § (1) A dolgozó a teljes kárért felel, ha az szándékos magatartása (cselekménye vagy mulasztása) idézte elő, vagy ha a kárt okozó magatartás egyébként is bűncselekménynek minősül és emiatt a bíróság a dolgozót jogerősen elítélte.

(2) Az (1) bekezdésben felsorolt eseteket kivéve a dolgozó kártérítés címén összesen legfeljebb egy havi alapbérének tizenöt százaléka erejéig felel akkor is, ha egy naptári hónapon belül több kárt okozó cselekményt követett el.

Leltárhiányért való felelősség

Mt. V. 192. § A raktárak és a kereskedelmi üzletek dolgozóinak leltárhiányért való anyagi felelősségét a 98/1952. (X. 19.) MT rendelet szabályozza.

A kártérítési kötelezettség megállapítása

Mt. 122. § (1) Az okozott kár nagyságát és a kártérítés összegét a dolgozóval a kár felfedezésétől számított harminc napon belül írásban kell közölni.

(2) Ha a dolgozó kártérítési kötelezettségének megállapítását vagy a kártérítés összegét sérelmesnek találja, panaszával az egyeztető bizottsághoz fordulhat.

(3) Az egyeztető bizottság határozata ellen a határozat kézhezvételétől számított nyolc napon belül mind a dolgozó, mind a vállalat igazgatója keresettel fordulhat a járásbírósághoz és kérheti a határozat hatályon kívül helyezését.

(4) Ha a vállalat igazgatója az (1) bekezdésben foglalt rendelkezésnek megfelelően a kártérítési kötelezettség megállapítását és a kártérítés összegét nem közli, kártérítési igény csak a járásbíróság előtt érvényesíthető.

Mt. V. 193. § (1) A kártérítési kötelezettséget és a kártérítés összegét a vállalat igazgatója állapítja meg.

(2) Ha valamelyik fél a kártérítést megállapító határozat hatályon kívül helyezése iránt keresetet indít, a bíróság határozhat a kártérítés összege felől is.

Mt. 123. § (1) A vállalat a kártérítés összegét mind a dolgozó keresetéből, mind pedig esetleges egyéb járandóságaiból levonhatja.

(2) A kártérítés összegének levonását legkorábban az értesítést követő bérfizetési napon lehet megkezdeni.

(3) Ha a dolgozó a vállalat igazgatójának döntése ellen panasszal élt, a kártérítési összeget levonni csak az egyeztető bizottság jogerős döntése után lehet.

(4) Az a körülmény, hogy az egyeztető bizottság határozata ellen a dolgozó vagy a vállalat igazgatója keresettel fordult a járásbírósághoz, az egyeztető bizottság által megállapított kár összegének a levonását nem gátolja. A bíróság azonban, amennyiben indokoltnak látja, elrendelheti a kártérítés levonásának felfüggesztését.

(5) Ha a károkozás miatt a dolgozó ellen fegyelmi eljárás is indult és a dolgozó kártérítési kötelezettsége ennek eredményétől függ, a kártérítés kiszabása elleni panasz elbírálását a fegyelmi eljárás befejezéséig fel kell függeszteni.

A magánmunkáltató kártérítési igénye

Mt. V. 194. § Az Mt. 121-123. §-át a magánmunkáltatóval munkaviszonyban álló dolgozókra azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a dolgozót az általa okozott kár megtérítésére csak a bíróság kötelezheti.

Tévesen kifizetett munkabér visszafizetése

Mt. V. 195. § (1) Ha számolási hiba miatt vagy egyéb okból a dolgozó részére tévesen fizettek ki munkabért, a visszafizetésre való kötelezésről a dolgozót a kifizetéstől számított harminc napon belül írásban értesíteni kell.

(2) Ha a vállalat az (1) bekezdésben előírt harminc napon belül az értesítést elmulasztja, a dolgozó az összeg visszafizetésére csak abban az esetben kötelezhető, ha a kifizetés helytelenségéről tudomással bírt (rosszhiszeműség) vagy a téves kifizetést maga idézte elő (helytelen adatok bemondása stb.). Ebben az esetben a dolgozó csak egyeztető bizottsági eljárás útján kötelezhető visszafizetésre.

(3) A (2) bekezdésben meghatározott esetben az egyeztető bizottság határozata ellen keresettel lehet fordulni a járásbírósághoz. Ebben az esetben az Mt. 123. § (4) bekezdését kell alkalmazni.

TIZENHARMADIK FEJEZET

JUTALMAZÁS

Jubileumi jutalom

Mt. 124. § (1) Azoknak a dolgozóknak, akik ugyanannál a vállalatnál 25, 40, illetőleg 50 éven át álltak folyamatos munkaviszonyban, jubileumi jutalmat kell kifizetni. A jutalom összege a dolgozó egyhavi alapbére.

(2) A Minisztertanács által megállapított szabályok szerint az ugyanannál a vállalatnál hosszabb időn át munkaviszonyban álló dolgozókat munkájuk megbecsülésének jeléül egyéb esetekben is jutalomban lehet részesíteni.

Mt. V. 196. § (1) A munkaviszony folyamatossága tekintetében a 93. §-ban foglaltak irányadók.

(2) A jubileumi jutalmat a dolgozó részére ki kell fizetni abban a naptári évben, amelyben a jubileumot elérte. A jubileumi idő betöltése előtt a jutalom még a munkaviszony megszűnése esetén sem adható ki.

(3) A közszolgálat körében, valamint a MÁV-nál és a Postánál a jubileumi jutalmat elsőízben csak azoknak a dolgozóknak lehet kifizetni, akiknek a jubileumi jutalomra való igénye az 1953. évben nyílt meg.

Élenjáró dolgozók megjutalmazása

Mt. 125. § A Sztahanov-mozgalomban és a munkaversenyben, valamint általában a munkában kitűnt, élenjáró dolgozókat kitüntetésben lehet részesíteni.

Mt. V. 197. § (1) A miniszter a szakszervezettel egyetértésben a kimagasló munkát teljesítő dolgozókat jutalomban részesítheti.

(2) A kitüntetésekről külön szabályok rendelkeznek.

Igazgatói jutalmazás

Mt. 126. § A vállalat igazgatója a termelésben kitűnt dolgozókat az igazgatói alapból megjutalmazhatja.

Mt. V. 198. § Az igazgatói alapról a 2109/1952. (1953. II. 5.) MT határozat intézkedik.

Újítások

Mt. 127. § Az újítókat az erre vonatkozó külön szabályok szerint díjazás illeti meg.

Mt. V. 199. § Az újítási ügyek intézésének szabályait a 41/1953. (VII. 31.) MT rendelet tartalmazza.

TIZENNEGYEDIK FEJEZET

A DOLGOZÓK SZAKMAI KÉPZÉSE

Mt. 128. § (1) A dolgozók továbbképzésének és művelődési lehetőségének biztosításáról szakiskolák, szaktanfolyamok, valamint alapfokú és továbbképző szakmunkás tanfolyamok útján kell gondoskodni.

(2) A vállalat igazgatója köteles a dolgozók szakmai képzését és továbbképzését tanfolyamok szervezésével, helyiségek rendelkezésre bocsátásával előmozdítani s az más alkalmas módon is támogatni.

Alapfokú (technikai minimum) és szakmunkás továbbképző tanfolyamok

Mt. V. 200. § Az ipari munkások üzemen belül történő képzését alapfokú (technikai minimum) és szakmunkás továbbképző tanfolyamok szolgálják.

Mt. V. 201. § (1) Az ipari munkások üzemen belül folyó továbbképzését a következő tanfolyamok segítik elő:

a) továbbképzést szolgáló tanfolyamok az alacsonyabb kategóriából magasabb kategóriába való soroláshoz szükséges szakképzettség megszerzése érdekében,

b) különleges rendeltetésű tanfolyamok, amelyek magasabb kategóriába sorolásra nem jogosítanak.

(2) A különleges rendeltetésű tanfolyamok a következők:

a) sztahanovista iskolák az élenjáró munkamódszerek széleskörű elterjesztése érdekében,

b) céltanfolyamok az újonnan bevezetett technológiai folyamatok, szerkezetek, gyártási eljárások stb. oktatására.

Mt. V. 202. § (1) A tanfolyamokat általában az üzemi termelő munka megszakítása nélkül, munkaidőn kívül kell rendezni. Kivételes esetben - a Minisztertanács által jóváhagyott terv keretén belül - a miniszter engedélyezhet munkaidő alatt tartandó tanfolyamokat is.

(2) A képzés időtartamát az egyes szakmák sajátosságainak figyelembevételével úgy kell megállapítani, hogy az - a legnehezebben elsajátítható szakmák kivételével - az egy évet ne haladja meg.

(3) A tanfolyam időtartamába munkaidőn kívül rendezett tanfolyamok esetén csak az oktatással töltött idő, a munkaidő alatt rendezett tanfolyamok esetén a teljes munkaidő és a munkaidőn kívüli oktatással töltött idő együtt számít be.

Mt. V. 203. § (1) Alapfokú tanfolyamon csak olyan dolgozó vehet részt, aki

a) tizenhatodik életévét - azokban a szakmákban, ahol ipari tanulóképzés folyik, a tizennyolcadik életévét - betöltötte, és

b) legalább hat hónapja az iparágban dolgozik.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltak alól a miniszter - a korhatár tekintetében a Munkaerőtartalékok Hivatalának elnökével egyetértésben - kivételt engedélyezhet.

(3) A továbbképző tanfolyamokon korhatárra és gyakorlati időre való tekintet nélkül bármely dolgozó részt vehet.

Mt. V. 204. § (1) A tanfolyamokon résztvevők a tanfolyam tartama alatt korábbi beosztásukban dolgoznak tovább.

(2) Az alapfokú tanfolyamokon a tanfolyam második felében a miniszter által meghatározott teljesítmény elérése esetén a dolgozók munkahelyükön is a tanult munkakörnek megfelelő beosztást kaphatnak. Az építőiparban a dolgozók a tanfolyam egész időtartama alatt részt vehetnek a termelő munkában.

Mt. V. 205. § (1) A tanfolyamokat - a különleges rendeltetésű tanfolyamok kivételével - elméleti és gyakorlati vizsgával kell befejezni. Az alapfokú (technikai minimum) tanfolyamok vizsgáit a dolgozó az igazgató engedélyével tanfolyam elvégzése nélkül is leteheti.

(2) A vizsgáztatást vizsgabizottság végzi az előadók és oktatók közreműködésével. A bizottság tagjai: a miniszter megbízottja, a vállalat igazgatójának műszaki képzettséggel rendelkező megbízottja, az üzemi bizottság megbízottja és a tanfolyam vezetője vagy a vállalati szakoktatási előadó.

Mt. V. 206. § (1) A vizsga sikeres letételéről általános érvényű bizonyítványt kell kiadni.

(2) A bizonyítványok kellékeit a miniszter a Munkaerőtartalékok Hivatalával egyetértésben állapítja meg.

Mt. V. 207. § A dolgozót a vizsga sikeres letétele esetén a vizsgának megfelelő személyi kategóriába kell sorolni. Egyidejűleg a megszerzett képesítést a munkakönyvbe is be kell vezetni.

Mt. V. 208. § (1) Azokban a szakmákban, amelyekben a vizsgát rendszeresítették, a dolgozót - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - vizsga letétele nélkül a megfelelő kategóriába besorolni nem lehet.

(2) Azokban a szakmákban, amelyekben az alapfokú tanfolyam időtartama ötszáz óránál rövidebb, vagy amelyek a továbbképzést szolgálják, az igazgató a dolgozót kivételesen vizsga nélkül is besorolhatja, ha az megelőzően hat hónapon keresztül megfelelő kategóriájú munkát végzett és a normát az előírt minőség megtartása mellett általában legalább száz százalékban teljesítette. Egyes iparágakra vagy szakmákra vonatkozóan a miniszter az igazgatónak ezt a jogkörét korlátozhatja.

(3) Az a dolgozót, akinek besorolása nem vizsga alapján történt, és aki saját személyi kategóriájának megfelelő munkájánál a normát vagy a minőségi előírásokat rendszeresen nem teljesíti, a vállalat igazgatója kötelezheti, hogy a megfelelő kategóriájú minősítést meghatározott időn belül szerezze meg. Ha ezt nem szerzi meg, az igazgató a dolgozót alacsonyabb személyi kategóriába sorolhatja.

Mt. V. 209. § A dolgozók a 200-201. §-okban említett tanfolyamokon tandíjat vagy vizsgadíjat nem fizetnek.

Munkamódszerátadás

Mt. 129. § A dolgozó szocialista és hazafias kötelessége, hogy bevált munkamódszerét dolgozótársainak átadja, velük gyakorlati tapasztalatait közölje, illetőleg a vele közölt, bevált munkamódszert és újításokat munkájában alkalmazza.

Mt. V. 210. § A munkamódszerátadásról külön jogszabályok rendelkeznek.

Továbbtanuló dolgozók kedvezményei

Mt. 130. § Azoknak a dolgozóknak, akik munkájuk ellátása mellett középiskolai, szakiskolai vagy főiskolai tanulmányokat folytatnak, tanulmányi (vizsga) szabadság jár. E dolgozók részére munkaidőkedvezményt is lehet biztosítani. A szabadság, valamint a munkaidőkedvezmény feltételeit és mértékét külön szabályok határozzák meg.

Mt. V. 211. § (1) A dolgozók középiskoláiban és az ezekkel egy tekintet alá eső iskolákban, a szakérettségire, főiskolára és egyetemre előkészítő tanfolyamokon, továbbá az egyetemek és főiskolák esti tagozatain továbbtanuló dolgozókat az előadások és egyéb foglalkozások napján munkahelyükről olyan időpontban kell elengedni, hogy az előadások vagy egyéb foglalkozások kezdetére az iskolába érjenek.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltak alapján legfeljebb heti négy óra munkaidőkedvezmény vehető igénybe. Ha a hallgató a tanulmányi foglalkozás kezdetét négyórai munkaidőkedvezmény igénybevételével sem tudná elérni, egészen kivételes és indokolt esetben legfeljebb heti nyolc óra munkaidőkedvezményben részesülhet.

(3) A hétnek azokon a napjain, amelyeken előadás vagy más foglalkozás nincsen, továbbá az oktatási szünetekben és vizsgaidőszakban, amikor az előadások szünetelnek, munkaidőkedvezmény nem jár.

(4) A munkaidőkedvezmény címén elengedett munkaidőre mind az időbérrendszerben, mind a darabbérrendszerben foglalkoztatott dolgozóknak időbér jár. A havidíjas dolgozók munkabéréből a mulasztott munkaórák miatt levonni nem szabad.

Mt. V. 212. § (1) A dolgozók általános iskolájában továbbtanulóknak évenként három munkanap, a dolgozók középiskoláiban és az ezekkel egy tekintet alá eső iskolákban továbbtanulóknak évenként hat munkanap tanulmányi szabadság jár.

(2) Az egyetemek és a főiskolák esti tagozatain és az egyetemre előkészítő tanfolyamokon továbbtanulók részére a félévi vizsgák előtt hat munkanap, az évvégi vizsgák előtt tizenkét munkanap, a végszigorlatok, illetőleg az államvizsgák előtt további tizenkét munkanap tanulmányi szabadság jár.

(3) Az (1)-(2) bekezdésben foglalt tanulmányi szabadság megilleti a levelezőoktatásban részvevőket is.

(4) Az egyetem, illetőleg a főiskola javaslatára a félévi és az évvégi tanulmányi szabadságot a dolgozó részére a (2) bekezdésben megállapított kereten belül attól eltérő beosztásban is ki lehet adni.

(5) A tanulmányi szabadságot egy naptári éven belül a dolgozó évi rendes szabadságának tizenkét munkanapot meghaladó részébe be kell számítani. A tanulmányi szabadságot a vizsgák után kiadni nem lehet.

Mt. V. 213. § (1) A továbbtanuló dolgozót nem szabad arra kötelezni, hogy a munkaidőkedvezmény címén elengedett napi munkaidőt túlmunkával pótolja.

(2) A továbbtanuló dolgozót nem szabad éjszakai műszakba, továbbá olyan munkakörbe beosztani vagy áthelyezni, amely tanulmányai folytatásában gátolná.

(3) A tanítási napokon, illetőleg hónapokban - a tanulás érdekében - a továbbtanulókat a napi rendes munkaidő befejezése után sem túlmunkával, sem más feladattal megbízni nem szabad. A továbbtanuló dolgozót a tanulmányok befejezésétől a végszigorlat, illetőleg az államvizsga letételéig, legfeljebb azonban az utolsó egyetemi félév végétől számított hat hónapig nem szabad rendszeresen túlmunkára vagy az állandó munkahelyén kívül hosszabb ideig tartó munkára (kiküldetésre) igénybevenni.

(4) Továbbtanuló dolgozót fegyelmi határozattal sem lehet tanulmányai folytatását akadályozó munkakörbe áthelyezni.

Mt. V. 214. § Az a dolgozót, aki a továbbtanulók részére biztosított kedvezményeket igénybeveszi és ennek ellenére az előadások látogatását elmulasztja, a vállalat igazgatója az iskola kérésére köteles fegyelmi úton felelősségre vonni és ezen felül minden esetben köteles levonni a munkabéréből a mulasztott időre járó részt. A tett intézkedésről az iskolát értesíteni kell.

TIZENÖTÖDIK FEJEZET

MUNKAERŐGAZDÁLKODÁS

Munkakönyv

Mt. 131. § (1) A vállalat csak olyan dolgozót alkalmazhat, akinek munkakönyve van. E rendelkezés alól a Minisztertanács kivételt tehet.

(2) A munkakönyv közokirat, amely a dolgozó személyére és munkaviszonyára vonatkozó adatokat tartalmazza.

(3) A munkaviszony fennállása alatt a munkakönyvet a vállalat őrzi és az a munkaviszony megszűnésekor a dolgozónak kiadni köteles.

Mt. V. 215. § (1) Munkakönyv nélkül alkalmazható:

a) a mező- és erdőgazdasági idénymunkálatoknál (növényápolás, aratás, cséplés, betakarítás, gyapotszedés, réparakodás, csemetekerti munkák, fakitermelés stb.) ideiglenes munkára felvett dolgozó,

b) a mező- és erdőgazdasági idénymunkálatoknál szabadsága tartamára az a más vállalatnál munkaviszonyban álló dolgozó, aki igazolja, hogy szabadságát tölti,

c) az építőiparban dolgozó a fagyszünet tartama alatt, ha fagyszüneti szerződését felmutatja,

d) a szünidő tartama alatt vagy azon túl, de az iskola (főiskola, egyetem) vezetője által adott írásbeli engedéllyel munkát vállaló tanuló, főiskolai és egyetemi hallgató, ha igazolja, hogy az iskola (főiskola, egyetem) beiratkozott tanulója (hallgatója),

e) a három napot meg nem haladó munkára felvett dolgozó.

(2) A mező- és erdőgazdasági idénymunkálatoknál ideiglenes munkára felvett dolgozókat csak a lakóhelyük szerint illetékes községi (városi, városi kerületi) tanács végrehajtóbizottsága által erre a célra kiállított igazolással szabad munkakönyv nélkül alkalmazni. Az igazolás egy évi időtartamra érvényes.

Mt. V. 216. § (1) A munkakönyvet a dolgozó kérelmére a helyi tanács végrehajtóbizottsága állítja ki.

(2) A helyi tanács végrehajtóbizottsága a dolgozó kérelmére az elveszett munkakönyv helyett munkakönyvmásodlatot, a betelt munkakönyv pótlására folytatólagos munkakönyvet állít ki.

(3) A dolgozónak az új munkakönyv kiállításáért tíz forint, az első munkakönyvmásodlat kiállításáért ötven forint, a második és minden további munkakönyvmásodlat kiállításáért száz forint díjat kell illetékbélyegben leróni. A kiállítási díj lerovása alól a Munkaerőtartalékok Hivatalának elnöke indokolt esetben felmentést adhat.

Mt. V. 217. § (1) A munkakönyvbe csak olyan adatokat szabad bevezetni, amelyeket a jogszabályok kifejezetten megengednek. A dolgozó magatartására, erkölcsi magaviseletére, elbocsátásának, áthelyezésének okára vonatkozó adatokat a munkakönyvbe bejegyezni nem szabad.

(2) A munkaviszony megszűnésének módját a munkakönyvben csak a következőképpen lehet feltüntetni: "áthelyezve", "hozzájárulással kilépett", "felmondás a vállalat részéről", "szerződése lejárt", "önkényesen kilépett", "azonnali hatállyal elbocsátva".

(3) "Azonnali hatállyal elbocsátva" bejegyzést kell alkalmazni akkor is, ha a bíróság a dolgozót a közügyektől jogerősen eltiltotta és ez az 1950: II. tv. 40. §-a értelmében a munkaviszony megszűnésével jár.

Mt. V. 218. § (1) A munkakönyvek kiállításával és kezelésével kapcsolatos irányító tevékenységet a Munkaerőtartalékok Hivatala látja el.

(2) A munkakönyvek mintájára, kiállítására, kezelésére, nyilvántartására és a munkakönyvbe való bejegyzésekre vonatkozó részletes szabályokat a Munkaerőtartalékok Hivatalának elnöke állapítja meg.

(3) A munkakönyvet kezelő vállalati dolgozót a munkakönyv kezelése és az abba való bejegyzések tekintetében fennálló büntetőjogi felelőssége szempontjából hivatalos személynek kell tekinteni.

Kötelező szakmai gyakorlat

Mt. 132. § Az egyetemet, főiskolát, szakiskolát vagy szaktanfolyamot végzettek gyakorlati szakismeretek szerzése, illetve kiegészítése céljából kötelesek az iskola szerint és a munkahely szerint illetékes miniszterek által kijelölt vállalat alkalmazásába lépni és a kötelező szakmai gyakorlati időt ott eltölteni. A kijelölés során a dolgozó kívánságait lehetőség szerint figyelembe kell venni.

(2) A kötelező szakmai gyakorlati idő

a) az egyetemet, főiskolát vagy felsőfokú szakiskolát végzett dolgozóknál két év,

b) a középfokú szakiskolát vagy szaktanfolyamot végzett dolgozóknál másfél év,

c) az alsófokú szakiskolát vagy szaktanfolyamot végzett dolgozóknál egy év,

d) az alapfokú szaktanfolyamot és szakmunkás továbbképző tanfolyamot végzett dolgozóknál pedig hat hónap.

(3) A kötelező szakmai gyakorlat ideje alatt a dolgozót szakképzettségének megfelelő munkakörben kell foglalkoztatni.

(4) A kötelező szakmai gyakorlatát töltő dolgozó munkaviszonyának megszüntetéséhez (28-34. §), áthelyezéséhez (133-137. §) a miniszter hozzájárulása szükséges.

Mt. V. 219. § Az Mt. 132. §-ának rendelkezései csak az egyetem, főiskola vagy szakiskola (a továbbiakban: szakiskola) nappali tagozatain végzettekre vonatkoznak.

Mt. V. 220. § (1) Szakiskolát végzett dolgozót a szakmai gyakorlatra megállapított időtartam alatt csak szervezett elosztás keretében szabad alkalmazni.

(2) A szakmai gyakorlat megkezdésével a dolgozó és a vállalat között határozott időre szóló munkaviszony jön létre. (Mt. 22. §)

Mt. V. 221. § (1) A szakiskolákban alakított bizottságok a hallgatókkal folytatott megbeszélés alapján az elosztási terv, figyelembevételével a szakiskola felett felügyeletet gyakorló miniszternek javaslatot tesznek arranézve, hogy a szakmai gyakorlatra kötelezett dolgozók milyen népgazdasági ág területén folytassanak gyakorlatot. A javaslat tárgyában a szakiskola felett felügyeletet gyakorló miniszter dönt a vállalat felett felügyeletet gyakorló miniszter meghallgatása után.

(2) A szakmai gyakorlatra kötelezett dolgozó beosztásánál a népgazdasági érdekeket, valamint a gyakorlatra kötelezett képességeit és szakirányú érdeklődését figyelembe kell venni.

(3) A szakiskola felügyeletét ellátó miniszter közli a vállalat felett felügyeletet gyakorló miniszterrel a felügyelete alá tartozó vállalatokhoz beosztottak névsorát. A miniszter ennek alapján értesíti a vállalatokat a munkábairányításról. A vállalat felett felügyeletet gyakorló miniszter gondoskodik az irányítólapok kiállításáról és azokat az iskola felett felügyeletet gyakorló miniszteren keresztül a szakiskolának megküldi.

Mt. V. 222. § (1) A miniszter - a tanulmányi idő befejezése előtt legalább negyven nappal - a szakiskola felett felügyeletet gyakorló miniszter útján közli a szakiskola vezetőjével a kötelező szakmai gyakorlat helyéül kijelölt vállalat nevét, a kijelölt munkakört, valamint a dolgozó munkabérét.

(2) A szakmai gyakorlatra kötelezettek egyénileg nem igényelhetnek munkakönyvet. Részükre a szakiskola vezetője köteles munkakönyvet igényelni az illetékes hatóságtól az előírt tanulmányi idő befejezése előtt legalább harminc nappal.

(3) A munkakönyvet kiállító hatóság az igényléstől számított harminc napon belül köteles a munkakönyvet a szakiskola vezetőjének megküldeni.

Mt. V. 223. § (1) A szakiskola vezetője az oklevél kiadásával egyidejűleg átadja a kiállított munkakönyvet és az irányítólapot, mely tartalmazza: a gyakorlat helyéül kijelölt vállalat nevét, az ellátandó munkakört, a munkabért és a gyakorlat megkezdésének időpontját.

(2) A szakmai gyakorlat megkezdésének időpontját a tanulmányok befejezését igazoló oklevél átadását követő harminc napon belüli időpontban kell megállapítani. A megállapításnál a gyakorlatra kötelezett kívánságát figyelembe kell venni. Tanár és tanítójelöltekre nézve a határidőt nem az oklevél megszerzésétől kell számítani, de a szakmai gyakorlat megkezdésének időpontja számukra nem állapítható meg az év július hó 1. napja előtti időpontban.

(3) A szakmai gyakorlat folytatására kötelezett dolgozó szakképzettségét, valamint az (1) bekezdésben felsorolt adatokat a szakiskola vezetője köteles bevezetni a dolgozó munkakönyvébe.

Mt. V. 224. § (1) A kijelölt vállalat köteles a dolgozót a kijelölt munkakörben és munkabérrel a jelentkezése után azonnal alkalmazni.

(2) A szakmai gyakorlatra kötelezett dolgozót a munkabér a gyakorlat megkezdésére megállapított időponttól kezdve illeti meg, kivéve ha a megállapított időpontban a vállalatnál nem jelentkezett. Késedelmes jelentkezés esetén a munkabér csak a jelentkezés időpontjától jár a dolgozó részére.

(3) A katonai szolgálatot teljesítő, szakmai gyakorlatra kötelezett dolgozó írásban is jelentkezhet a vállalatnál.

(4) Megilleti a munkabér a gyakorlat megkezdésére megállapított időponttól a gyakorlatra kötelezett dolgozót abban az esetben is, ha az előírt időpontban a vállalatnál jelentkezett ugyan, de hibáján kívül nem állították munkába. Ilyen esetben a vállalat felett felügyeletet gyakorló miniszter gondoskodik a munkabér folyósításáról.

(5) A vállalat köteles a szakmai gyakorlatra kötelezett részére - kérelmére - egy havi munkabérének megfelelő előleget folyósítani. Az előleget tizenkét hónap alatt kell a dolgozó munkabéréből levonni.

(6) A szakmai gyakorlatra kötelezett dolgozót megilletik mindazok a térítések, amelyek a népgazdasági érdekből áthelyezett dolgozók részére járnak.

(7) A szakmai gyakorlatra kötelezett dolgozónak jelentkezésekor - kérelmére - a vállalat igazgatója az év végéig járó szabadságot köteles kiadni.

Mt. V. 225. § (1) A kötelező szakmai gyakorlat ideje alatt a dolgozót a kijelölt munkakörben és szakképzettségének megfelelő munkával kell foglalkoztatni.

(2) A kötelező szakmai gyakorlatot folytató dolgozó foglalkoztatását a vállalat felett, valamint az iskola felett felügyeletet gyakorló miniszter ellenőrzi. A vállalat felett felügyeletet gyakorló miniszter köteles az ellenőrzéshez szükséges adatokat az iskola felett felügyeletet gyakorló miniszter rendelkezésére bocsátani. Ha a foglalkozást a miniszter nem tartja kielégítőnek, a dolgozót más munkakörbe oszthatja be, vagy a szakmai gyakorlat folytatására más vállalatot jelölhet ki, illetőleg az iskola felett felügyeletet gyakorló miniszter ilyen intézkedés megtételére a vállalat felett felügyeletet gyakorló minisztert felkérheti.

Mt. V. 226. § (1) Más miniszter felügyelete alá tartozó vállalathoz a szakmai gyakorlatot folytató dolgozót csak az érdekelt miniszter hozzájárulásával lehet áthelyezni. (Mt. 133-137. §)

(2) A szakmai gyakorlatot folytató dolgozónak új vállalathoz való áthelyezése esetén az áthelyezés előtt szakmai gyakorlatban eltöltött időt a kötelező szakmai gyakorlat tartamába be kell számítani.

Mt. V. 227. § (1) A szakmai gyakorlatát folytató dolgozót önkényesen kilépőnek kell tekinteni, ha a munkaviszonyát a vállalat felett felügyeletet gyakorló miniszter hozzájárulása nélkül szünteti meg, vagy a meghatározott időben a munka felvételére nem jelentkezik. Önkényes kilépés esetén a kilépés előtt szakmai gyakorlatban eltöltött időt a kötelező szakmai gyakorlat tartamába nem lehet beszámítani.

(2) Önkényes kilépés, illetőleg fegyelmi határozattal történő elbocsátás esetén a szakmai gyakorlatot folytató dolgozó új munkahelyét a vállalat felett felügyeletet gyakorló miniszter jelöli ki. Ha pedig a dolgozó szakmai gyakorlatát félbehagyja, a képzésével felmerült költségek vagy azok egy részének megtérítésére kötelezhető. A költségmegtérítés legmagasabb összege ezerötszáz forint. A megtérítés tárgyában annak a vállalatnak az igazgatója határoz, amelynél a dolgozó utoljára folytatott szakmai gyakorlatot, a határozat ellen ugyanazon feltételek mellett van helye panasznak, illetőleg keresetindításnak, mint a kártérítésre kötelező határozat ellen. (Mt. 122. §)

Mt. V. 228. § A szakmai gyakorlatát folytató dolgozó munkaviszonyának megszüntetését vagy szakmai gyakorlatának más munkahelyen való folytatását a dolgozó kérésére, a vállalat felett felügyeletet gyakorló miniszter engedélyezheti. Ha a kijelölt munkakör a dolgozó szakmai képesítésének nem felel meg, a dolgozó panaszát a legközelebbi felettes szerv vezetője köteles személyesen meghallgatni.

Mt. V. 229. § (1) Ha a szakmai gyakorlatát folytató dolgozó betegség vagy más elfogadható ok miatt munkahelyétől egyfolytában vagy rövidebb megszakításokkal hat hétnél hosszabb időn át távol marad, a hat hetet meghaladó időt a kötelező szakmai gyakorlat idejébe nem lehet beszámítani. A hat hétbe a rendes szabadság időtartama nem számít be.

(2) A katonai szolgálatban eltöltött időt - a (3) bekezdésben meghatározott eset kivételével - a szakmai gyakorlat tartamába nem lehet beszámítani.

(3) Amennyiben a katonai szolgálatra bevonult dolgozó tényleges katonai szolgálatát olyan beosztásban tölti, amelyben szakmai gyakorlatának folytatása biztosítva van, a tényleges katonai szolgálat ideje alatt folytatott és szabályszerűen igazolt szakmai gyakorlat idejét a gyakorlatba be kell számítani. Az erre vonatkozó részletes szabályokat az illetékes miniszterekkel egyetértésben a honvédelmi miniszter állapítja meg.

Mt. V. 230. § A kötelező szakmai gyakorlat elvégzését a munkakönyvet kezelő szerv vezetője köteles a munkakönyvbe a következőképpen bejegyezni: "Kötelező szakmai gyakorlatát elvégezte".

Mt. V. 231. § (1) A kötelező szakmai gyakorlati idő szempontjából alsófokú szakiskolák az ipari tanulóiskolák, középfokú szakiskolák pedig az egyéb olyan szakiskolák, ahol a felvételhez általános iskolai végzettség szükséges.

(2) A művészeti főiskolát végzettek kötelező szakmai gyakorlatát a népművelési miniszter a Munka Törvénykönyvének keretei között, a többi szakiskolától eltérően szabályozhatja.

(3) Az ipari tanulóiskolát végzett szakmunkásokat a Munkaerőtartalékok Hivatala a miniszterrel egyetértve osztja be kötelező szakmai gyakorlatra.

Áthelyezés

Mt. 133. § (1) A dolgozót

a) saját kérelmére vagy

b) népgazdasági érdekből a vállalaton belül más munkahelyre vagy más vállalathoz át lehet helyezni.

(2) Az áthelyezés más helységben lévő munkahelyre, illetőleg vállalathoz és más munkakörbe is történhet.

Mt. V. 232. § Nem tekinthető áthelyezésnek a változó munkahelyre alkalmazott dolgozónak egyik munkahelyről a másik munkahelyre történő átirányítása.

Mt. 134. § (1) Az áthelyezésre, ha az a vállalaton belül történik, a vállalat igazgatója, egyébként a két érdekelt vállalat legközelebbi közös felügyeleti hatósága, ha pedig közös felügyeleti hatósága nincs, a két érdekelt miniszter együttesen jogosult. Az áthelyezés jogát a miniszter a vállalatok igazgatóira átruházhatja.

(2) A szakszervezet területi bizottsága, járási bizottsága, az üzemi bizottság s a műhelybizottság megválasztott tagját és póttagját, valamint a területi, a vállalati és a műhelyi egyeztető bizottság szakszervezeti tagjait csak a közvetlen felsőbb szakszervezeti szerv hozzájárulásával lehet áthelyezni.

Mt. 135. § (1) Az áthelyezést a dolgozóval az új munkahely elfoglalására kitűzött határnap előtt legalább tizenöt nappal írásban kell közölni. Ha az áthelyezés a vállalaton belül ugyanabban a helyiségben (városban, községben) lévő munkahelyre és nem alacsonyabb munkakörbe történik, a közlésnek az új munkahely elfoglalására meghatározott időpont előtt legalább nyolc nappal, ha pedig az új munkahely ugyanazon a telephelyen van, legalább három nappal előbb kell megtörténnie.

(2) Az áthelyezést elrendelő utasításban közölni kell a dolgozóval új munkakörét és munkabérét. Ha ez nem történt meg, a dolgozó az új munkahely elfoglalását megtagadhatja. Ha azonban új munkahelyét ennek ellenére elfoglalta, amiatt, hogy új munkakörét és munkabérét az áthelyezés elrendelésekor nem közölték vele, panasszal nem élhet.

Mt. 136. § (1) A dolgozó az áthelyezés ellen annak közlésétől számított nyolc nap alatt, a vállalati egyeztető bizottsághoz panaszt terjeszthet elő.

(2) Az a dolgozó, akit más helységbe vagy alacsonyabb munkakörbe helyeztek át, továbbá az aki egyetemi (főiskolai) tanulmányokat folytat vagy a dolgozók középiskolájának tanulója, a panasz elsőfokú elintézéséig nem köteles az új munkahelyet elfoglalni. Más esetben az áthelyezett dolgozó új munkahelyét akkor is köteles elfoglalni, ha panaszt terjesztett elő.

(3) A vállalati egyeztető bizottság a panasz tárgyában nyolc nap alatt köteles érdemi határozatot hozni.

(4) Ha az egyeztető bizottság az áthelyezést fenntartja, az áthelyezett dolgozó köteles új munkahelyét elfoglalni, illetve ha már elfoglalta, az továbbra is betölteni. Ha ezt megtagadja, úgy kell tekinteni, mint aki azonnali hatállyal önkényesen kilépett. Ezeket a rendelkezéseket nem lehet alkalmazni abban az esetben, ha az áthelyezett dolgozó a 30. § (1) bekezdésének c) pontja alapján felmond.

(5) Ha az egyeztető bizottság az áthelyezést hatályon kívül helyezte, a dolgozót továbbra is régi munkahelyén kell foglalkoztatni.

Mt. 137. § (1) A vállalat köteles a népgazdasági érdekből áthelyezett dolgozó részére

a) a jogszabályban megállapított költözködési illetményt megfizetni és

b) az új munkahelyen szükséghez képest lakást, illetőleg szállást biztosítani.

(2) Az az áthelyezett dolgozót, aki lakás hiányában kénytelen családjától külön élni, a különélés költségeinek fedezésére - legfeljebb hat hónapon át - különélési díj illeti meg.

(3) A Minisztertanács által meghatározott esetekben a különélési díjat a hat hónap letelte után további hat hónapra meg lehet hosszabbítani.

(4) Az az áthelyezett dolgozót, aki lakás hiányában kénytelen családjától külön élni, megilleti négyhetenként a családjához való utazás és visszautazás költsége.

(5) Ha az áthelyezett dolgozó hat hónap elteltéig lakást nem kap, kérheti korábbi munkahelyére való visszahelyezését, vagy a munkaviszonyt felmondással megszüntetheti.

Mt. V. 233. § Ha az áthelyezett dolgozó az Mt. 137. §-ának (5) bekezdése értelmében való visszahelyezését kéri, őt korábbi munkahelyére és munkakörébe vissza kell helyezni, kivéve ha a vállalat megszűnt vagy a miniszter a szakszervezettel egyetértésben kivételt tesz. Ebben az esetben a dolgozót a felmondás joga megilleti.

Mt. 138. § Az áthelyezett dolgozó munkaviszonyát folyamatosnak kell tekinteni.

TIZENHATODIK FEJEZET

IDŐLEGES MUNKAKÖTELEZETTSÉG

Mt. 139. § Elemi csapás, valamint a népgazdaság, illetőleg az ország érdekét fenyegető egyéb veszély elhárítása érdekében el lehet rendelni az állampolgárok időleges munkakötelezettségét.

Mt. 140. § Mentesek az időleges munkakötelezettség teljesítése alól:

a) a 14 éven aluliak,

b) az 50 évnél idősebb nők,

c) a terhes és szoptató anyák,

d) azok az anyák, akiknek 6 éven aluli gyermekük van és gyermeküknek más gondozója nincs,

e) a 60 évnél idősebb férfiak, valamint

f) a munkaképtelen rokkantak és betegek.

TIZENHETEDIK FEJEZET

MUNKAÜGYI VITÁK ELINTÉZÉSE

Mt. 141. § A dolgozó és a vállalat között a munkafeltételek megállapítása vagy alkalmazása kérdésében felmerült vitát az alábbi szabályok szerint:

a) egyeztető bizottság útján (142-147. §),

b) bíróság előtt (148. §) vagy

c) szolgálati úton (149. §)

kell elintézni.

Mt. V. 234. § (1) A mezőgazdasági és kisipari termelőszövetkezetek, továbbá a magánmunkáltatók dolgozóinak munkaügyi vitáiban az Mt. XVII. fejezetének rendelkezéseit nem lehet alkalmazni; ezek a viták a járásbíróság elé tartoznak.

(2) Az egyeztető bizottságokra vonatkozó szabályokat a fegyelmi eljárásban és a dolgozó által okozott kár megtérítésére irányuló eljárásban annyiban lehet alkalmazni, amennyiben a jelen rendelet másként nem intézkedik.

Munkaügyi viták elintézése az egyeztető bizottság útján

Mt. 142. § A munkaügyi viták elintézésére egyeztető bizottságot kell alakítani. Az egyeztető bizottság négy tagból áll: két tag a vállalat igazgatóját, kettő pedig a dolgozókat képviseli.

Mt. V. 235. § (1) Mindenütt, ahol üzemi bizottság működik és a dolgozók száma a harminc főt eléri, egyeztető bizottságot kell alakítani (vállalati egyeztető bizottság). Ettől a rendelkezéstől a közszolgálat terén kivételes esetben a miniszter a szakszervezettel együttesen a Szakszervezetek Országos Tanácsának hozzájárulásával eltérhet.

(2) A kettőszáz vagy ennél több dolgozót foglalkoztató olyan részlegekben, amelyekben műhelybizottság működik, a miniszter a szakszervezettel egyetértésben műhelyi egyeztető bizottságot alakíthat.

(3) Több olyan vállalat számára, amelyben üzemi bizottság nem működik, vagy a dolgozók száma a harminc főt nem éri el, közös egyeztető bizottságot kell alakítani. A közös egyeztető bizottságot általában járásonként kell megalakítani. Ez iránt a megyei tanács végrehajtóbizottsága a Szakszervezetek Megyei Tanácsával egyetértésben intézkedik. A közös egyeztető bizottságra egyébként a vállalati egyeztető bizottságra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

(4) A vállalatoknak önálló üzemi bizottsággal rendelkező telepeinél (fiókintézeteinél, kirendeltségeinél stb.) a munkaügyi vitákat a telep vállalati egyeztető bizottsága bírálja el. Üzemi bizottsággal nem rendelkező telepnél a munkaügyi viták elbírálása a közös egyeztető bizottság hatáskörébe tartozik.

(5) A jelen szakaszban foglaltak a MÁV-ra és a Postára - az üzemi vállalatok kivételével - nem terjednek ki.

Mt. V. 236. § (1) Az egyeztető bizottság két tagját a vállalat igazgatója, két tagját pedig az üzemi bizottság jelöli ki egy év tartamára. A kijelölt tagokat a kijelölő szervek megbízatásuk tartama alatt is visszahívhatják. Műhelybizottság mellett működő egyeztető bizottság esetében a bizottság két tagját a műhely vezetője, másik két tagját a műhelybizottság jelöli ki.

(2) A közös egyeztető bizottság tagjait a közös egyeztető bizottsághoz tartozó vállalatok dolgozói közül a Szakszervezetek Megyei Tanácsa, illetőleg a megyei tanács végrehajtóbizottságának elnöke jelöli ki.

(3) Az egyeztető bizottságok ügyvitelével kapcsolatos tennivalók ellátásáról a vállalat igazgatója gondoskodik. A közös egyeztető bizottságoknál az egyeztető bizottság ügyvitelét ellátó vállalatot a megyei tanács végrehajtóbizottságának elnöke jelöli ki.

Mt. 143. § (1) Az egyeztető bizottság kizárólagos hatáskörébe tartoznak azok a viták, amelyek:

a) a bérosztályba és fokozatba való besorolás,

b) a munkaidő vagy a túlmunka szabályozása,

c) a rendes szabadság mértéke,

d) a munkaruha igényjogosultság,

e) védőételek kiszolgáltatása,

f) áthelyezés és

g) a munkaviszony megszüntetése kérdésében - akár a munkaviszony tartama alatt, akár annak megszűnése után - merülnek fel.

(2) Az egyeztető bizottság kizárólagos hatáskörébe tartozó munkaügyi vitát bíróság elé az egyeztető eljárás befejezése után sem lehet terjeszteni.

Mt. V. 237. § A munkabérnek a munkakörre meghatározott bértétel határai között történt megállapítása ellen panasznak vagy más jogorvoslatnak helye nincsen.

Mt. 144. § (1) A munkaviszony fennállása alatt a dolgozó és a vállalat között felmerült munkaügyi vitát akkor is az egyeztető bizottság elé kell terjeszteni, ha a vita nem tartozik az egyeztető bizottság kizárólagos hatáskörébe. (143. §)

(2) A munkaviszony megszűnése után a dolgozó és a vállalat közt felmerült munkaügyi vitát bármelyik fél jogosult az egyeztető bizottság elé terjeszteni, ha az ügyben bíróság előtt eljárás nincs folyamatban.

Egyeztetőbizottsági eljárás

Mt. 145. § (1) Az egyeztető bizottság az eljárást panasz alapján indítja meg. A panaszt attól a naptól számított két hónap alatt lehet előterjeszteni, amikor a panaszos a sérelemről tudomást szerzett. Később előterjesztett panasz alapján egyeztető eljárásnak csak akkor van helye, ha a panaszos a határidőt önhibáján kívül mulasztotta el.

(2) Az egyeztető bizottság köteles a panaszt előterjesztésétől számított nyolc nap alatt elintézni.

(3) Az egyeztető bizottság ülésén mindkét félnek módot kell adni arra, hogy álláspontját előterjeszthesse és megindokolhassa. A bizottság a szükséghez képest bizonyítást rendelhet el.

Mt. V. 238. § (1) A panaszt az egyeztető bizottságnál akár írásban, akár szóban elő lehet terjeszteni. A szóbeli előterjesztésről jegyzőkönyvet kell felvenni.

(2) A panasz előterjesztésével egyidőben lehetőleg meg kell jelölni a bizonyítékokat, a kihallgatni kért tanúk nevét és lakhelyét.

Mt. V. 239. § (1) Az egyeztető bizottság ülésének idejéről a panaszost (panaszosokat) és a vállalat igazgatóját legalább negyvennyolc órával megelőzően írásban kell értesíteni.

(2) Az egyeztető bizottság üléseit munkaidőn kívül tartja.

Mt. V. 240. § (1) A bizottságban ülésenként felváltva az igazgató, illetőleg az üzemi bizottság által kijelölt tag elnököl.

(2) A panaszos az egyeztető bizottság bármely tagja ellen kifogást jelenthet be, ha őt elfogultnak tartja. A kifogás felől az egyeztető bizottság végérvényesen határoz; a kifogásolt tag a határozat meghozatalában nem vehet részt. Ha a bizottság a kifogásnak helyt ad, vagy legalább egy tagja a kifogás mellett foglalt állást, a kifogásolt tag helyett újabb tagot kell kijelölni.

Mt. V. 241. § (1) Az egyeztető bizottság ülésén álláspontját mindkét fél előterjesztheti és megindokolhatja. A bizottság a szükséghez képest bizonyítást vehet fel, szemlét tarthat, tanúkat és szakértőket hallgathat ki és a szükséges okiratokat beszerezheti.

(2) A bizottság üléséről ügyenként külön-külön jegyzőkönyvet kell felvenni. A jegyzőkönyvbe röviden fel kell venni az ülés során elhangzott nyilatkozatokat és a hozott határozatot.

(3) A jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell az egyeztető bizottsági ülés idejét, helyét, a jelenlévők neveit, a panaszos nevét, az ügy rövid megjelölését, valamint a kihallgatott tanúk, szakértők nevét, a vallomás lényegét és az ügy eldöntése szempontjából lényeges körülményeket (pl. a bemutatott bizonyítékokat), továbbá a hozott határozatot és annak indokolását.

(4) Az egyeztető bizottság szótöbbséggel határoz. Szavazategyenlőség esetén a bizottság az ügyet döntés végett a felsőbb egyeztető bizottsághoz terjeszti fel.

(5) A határozatokat az elnök és a jegyzőkönyvvezető írja alá. Az érdekelt személyeknek az üléstől számított három napon belül jegyzőkönyvi másolatot kell küldeni.

Fellebbezési eljárás

Mt. 146. § (1) Az elsőfokon eljárt egyeztető bizottság határozata ellen a dolgozó, a vállalat igazgatója, valamint az üzemi bizottság fellebbezéssel élhet.

(2) A fellebbezési határidő a határozat közlésétől számított nyolc nap.

(3) A fellebbezés elintézése a területi egyeztető bizottság hatáskörébe tartozik.

(4) A területi egyeztető bizottság határozata végérvényes.

Mt. V. 242. § (1) A vállalati és a közös egyeztető bizottságok határozatai ellen benyújtott fellebbezések elbírálására - általában a megyeszékhelyeken - területi egyeztető bizottságot kell alakítani.

(2) A területi egyeztető bizottságokat a szükséghez képest iparáganként - esetleg több iparágat összevonva - kell megalakítani.

(3) A területi egyeztető bizottság elnökből és négy tagból áll. Elnökét a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöke jelöli ki és a Minisztertanács erősíti meg, két tagját a Szakszervezetek Megyei Tanácsa, Budapesten az illetékes szakszervezet, további két tagját a megyei tanács végrehajtóbizottsága küldi ki.

(4) A területi egyeztető bizottságok ügyvitelével kapcsolatos tennivalók ellátásáról a megyei (budapesti városi) tanács végrehajtóbizottsága gondoskodik.

Mt. V. 243. § Ha az elsőfokú határozatot műhelyi egyeztető bizottság hozta, a fellebbezés elbírálása a vállalati egyeztető bizottság hatáskörébe tartozik.

Mt. V. 244. § A területi, illetve a vállalati egyeztető bizottság dönt azokban az esetekben is, amelyekben az elsőfokon eljárt egyeztető bizottság szavazategyenlőség miatt dönteni nem tudott.

Mt. V. 245. § (1) A fellebbezést a vállalati egyeztető bizottsági és műhelyi egyeztető bizottsági határozatok ellen a vállalati egyeztető bizottságnál kell benyújtani.

(2) A fellebbezést a vállalati egyeztető bizottság - a műhelyi egyeztető bizottság határozata ellen beadott fellebbezés kivételével - három napon belül köteles a területi egyeztető bizottsághoz megküldeni.

Mt. V. 246. § (1) A másodfokon eljáró egyeztető bizottság az ügyet rendszerint zárt ülésben intézi el. Jogában van azonban bármelyik felet meghallgatni és a szükséghez képest a bizonyítást kiegészíteni, akár közvetlenül, akár kiküldött tagja útján. A területi (vállalati) egyeztető bizottság a szükséges további adatok beszerzésére az elsőfokon eljárt egyeztető bizottságot is utasíthatja.

(2) A másodfokon eljáró egyeztető bizottság szótöbbséggel határoz és eljárására ugyanazok a szabályok irányadók, mint az elsőfokon eljárt egyeztető bizottság eljárására.

(3) A másodfokon eljáró egyeztető bizottság a fellebbezést a beérkezéstől számított tizenöt napon belül köteles elintézni.

Mt. V. 247. § (1) A területi egyeztető bizottság határozata után a nem kizárólag egyeztető bizottsági hatáskörbe tartozó ügyben a felek a bírósághoz fordulhatnak.

(2) A területi egyeztető bizottság az ügyben hozott határozatát köteles megküldeni a dolgozónak, a vállalatnak és az egyeztető bizottságnak.

Az egyeztető bizottság határozatának végrehajtása

Mt. 147. § (1) Az egyeztető bizottság jogerős határozatát a vállalat igazgatója és a dolgozó a közléstől számított nyolc napon belül köteles végrehajtani.

(2) Ha a kötelezett fél a határozatot az (1) bekezdésben megjelölt határidőn belül nem hajtja végre, a végrehajtást kérelemre a járásbíróság rendelheti el.

(3) Az egyeztető bizottság határozatának végrehajtását akkor is el kell rendelni, ha a munkaügyi vita eldöntése nem tartozik kizárólag az egyeztető bizottság hatáskörébe és valamelyik fél keresettel fordult a járásbírósághoz. A bíróság azonban ilyen esetben, amennyiben indokoltnak látja, elrendelheti a végrehajtás felfüggesztését.

Mt. V. 248. § (1) Az egyeztető bizottság jogerős határozata végrehajtható okirat.

(2) A végrehajtás iránti kérelmet annál a járásbíróságnál kell benyújtani, amelynek működési területén a vállalat telephelye van. Ha a vállalat telephelye nem azonos a dolgozó lakhelyével, a kérelmet a dolgozó lakóhelye szerint illetékes járásbíróságnál is be lehet nyújtani. A kérelemhez csatolni kell az egyeztető bizottsági határozat "jogerős" záradékkal ellátott példányát.

(3) A dolgozó kérelmére az elsőfokon eljárt egyeztető bizottság köteles a határozat kézbesítését követő nyolc nap elteltével a határozat "jogerős" záradékkal ellátott egy példányát kiadni. Ha az ügyben elsőfokon a műhelyi egyeztető bizottság járt el, a határozat jogerős záradékkal ellátott példányát a vállalati egyeztető bizottság köteles kiadni.

(4) Nem adható ki a jogerős záradékkal ellátott határozati példány, ha az ügyben nyolc napon belül fellebbezés érkezett be.

Mt. V. 249. § (1) A végrehajtás elrendelésére és foganatosítására a végrehajtási jog általános szabályait kell alkalmazni.

(2) A munkakönyvbe történt bejegyzés megváltoztatását kimondó határozat végrehajtása esetén a bejegyzést a bíróság helyesbíti.

Bírói eljárás munkaügyi vitás ügyekben

Mt. 148. § (1) Bíróság elé az a munkaügyi vitát lehet terjeszteni, amely nem tartozik az egyeztető bizottság kizárólagos hatáskörébe. (143. §)

(2) Ha az ilyen munkaügyi vita a munkaviszony tartama alatt merül fel, bírói eljárásnak csak az egyeztető eljárás befejezése után van helye.

(3) Előzetes egyeztető eljárás nélkül is a bíróság elé terjeszthető az olyan munkaügyi vita, amely a felek közt a munkaviszony befejezése után keletkezik.

(4) Ha a bíróság elé terjesztett ügy elintézése olyan vitás kérdés eldöntésétől függ, amely kizárólag az egyeztető bizottság hatáskörébe tartozik (143. §), a bíróság a kérdést döntés végett az illetékes vállalati egyeztető bizottság elé terjesztheti.

Munkaügyi viták elintézése szolgálati úton

Mt. 149. § (1) A vezetőállást betöltő dolgozó munkaügyi vitái esetén - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - a bíróság dönt.

(2) A vezetőállást betöltő dolgozó felmondással és áthelyezéssel kapcsolatos munkaügyi vitában a felmondást, illetőleg az áthelyezést elrendelő közvetlen felügyeleti szervének vezetője dönt. A miniszternek és a Minisztertanácsnak közvetlenül alárendelt szerv vezetőjének személyes hatáskörben kiadott ilyen rendelkezése ellen panasznak helye nincs.

Mt. V. 250. § (1) Vezetőállást betöltő dolgozók az osztályvezetők és ennél magasabb munkakört betöltő dolgozók.

(2) Ahol a Munka Törvénykönyve vagy a jelen rendelet egyeztető bizottságot említ, vezetőállást betöltő dolgozók esetében ehelyett az Mt. 149. §-ában meghatározott szerveket, illetőleg eljárást kell érteni.

Mt. 251. § A vezetőállást betöltő dolgozó munkaügyi vitáiban a vállalat telephelye szerint illetékes járásbíróság dönt.

Mt. V. 252. § A vezetőállást betöltő dolgozó a sérelemről való tudomásszerzéstől számított két hónap alatt [Mt. 145. §-ának (1) bekezdése] fordulhat panaszával a járásbírósághoz.

TIZENNYOLCADIK FEJEZET

VEGYES RENDELKEZÉSEK

Mt. 150. § A Munka Törvénykönyvében vállalat alatt: az állami vállalatokat, az állami gazdaságokat, az állam szerveit, intézeteit, intézményeit (hivatalait), valamint minden egyéb munkáltató, ideértve a magánmunkáltatókat is;

a vállalat igazgatója alatt: a vállalat, gazdaság, az állami szerv (intézet, intézmény, hivatal) vezetőjét;

szakszervezet alatt: a szakszervezeti központi vezetőségét;

üzemi bizottság alatt: a szakszervezeti bizottságot is;

iparág alatt: az üzletágakat, foglalkoztatási ágakat, általában a népgazdaság különböző ágait is kell érteni.

Mt. 151. § A Munka Törvénykönyvének rendelkezései a magánmunkáltatóknál foglalkoztatott dolgozókra is érvényesek. Az esetleges eltéréseket a Minisztertanács rendelettel állapíthatja meg.

Mt. 152. § A Minisztertanács ebben a törvénykönyvben megállapított jogkörét átruházhajta.

Mt. 153. § (1) Bűntettet követ el az aki a dolgozóknak a Munka Törvénykönyvében és annak végrehajtása tárgyában kiadott jogszabályokban biztosított jogait és törvényes érdekeit súlyosan megsérti, így különösen, aki

a) valamely dolgozót a jelen törvényerejű rendelet 33. §-ában foglalt rendelkezések megszegésével fegyelmi eljárás lefolytatása nélkül bocsát el,

b) a jogtalan elbocsátásból, a munkakönyv visszatartásából vagy a munkakönyvbe való helytelen bejegyzésből eredő hátrányos következmények megszüntetését elrendelő jogerős határozatot szándékosan nem hajtja végre,

c) a túlórával, valamint a heti pihenőnapon, illetőleg a munkaszüneti napon végezhető munkával kapcsolatos rendelkezéseit ismételten megszegi vagy kijátssza,

d) a dolgozót megillető rendes szabadság kiadását indokolatlanul megtagadja,

e) a munkavédelem szabályainak megszegésével valamely dolgozót olyan munkafeltételek mellett foglalkoztat, amelyek munkaképességének csökkentését vagy elvesztését eredményezték vagy eredményezhették volna,

f) a dolgozó nők (teherben lévő nők, szoptató anyák) és a fiatalkorú dolgozók részére nem biztosítja a jogszabályokban megszabott munkafeltételeket,

g) teherben lévő nőnek vagy, szoptató anyának munkára alkalmazását emiatt megtagadja, munkabérét csökkenti vagy munkaviszonyát megszünteti.

(2) Bűntettet követ el az aki

a) a kollektív szerződés rendelkezéseit szándékosan megsérti vagy kijátssza, illetőleg az egyeztető bizottság határozatát nem hajtja végre,

b) a fennálló rendelkezések ellenére csoportosan vagy ismételten alkalmaz dolgozókat munkakönyv nélkül,

c) a dolgozókat megillető munkabérnél - ideértve egyéb járandóságait is - szándékosan kevesebbet vagy többet fizet ki.

(3) Az (1)-(2) bekezdésekben foglalt bűntettek büntetése hat hónapig terjedhető börtön.

Mt. 153/A. § (1) A Munka Törvénykönyvében foglalt rendelkezéseknek a dolgozók által történt megszegését vagy kijátszását - amennyiben az nem esik a 153. § rendelkezései alá - a fennálló büntetőjogszabályok szerint kell büntetni.

(2) Azt, aki a Munka Törvénykönyvének és annak végrehajtása tárgyában kiadott jogszabályoknak valamely rendelkezését - különösen a dolgozók védelmét biztosító szabályokat - megszegi vagy kijátssza, fegyelmi úton felelősségre kell vonni akkor is, ha cselekménye nem bűntett.

A törvénykönyv hatálybalépése

Mt. 154. § (1) A Munka Törvénykönyve az 1951. évi február hó 1. napján lép hatályba.

(2) A törvénykönyv végrehajtásához szükséges intézkedéseket, valamint az átmeneti rendelkezéseket a Minisztertanács rendelettel állapítja meg.

(3) A Munka Törvénykönyvéről szóló 1951. évi 7. törvényerejű rendelet módosításáról és kiegészítéséről szóló jelen törvényerejű rendelet az 1953. évi december hó 1. napján lép hatályba.

Mt. V. 253. § (1) Ez a rendelet az 1953. évi december hó 1. napjával lép hatályba. Hatálybalépésével egyidejűleg hatályukat vesztik a következő rendelkezések:

a) az állami, vármegyei és államvasúti alkalmazottak családi pótlékáról és egyes egyéb intézkedésekről szóló 1912. XXXV. törvény 20. § (1)-(2) bekezdése;

b) a testi munkások munkaközvetítéséről szóló 6490/1945. (VIII. 15.) ME rendelet; a gazdasági munkaközvetítés szabályozása és a gazdasági munkaerővel való tervszerű gazdálkodás biztosításáról szóló 100800/1945. (X. 25.) FM rendelet; a testi munkások munkaközvetítéséről szóló 6490/1945. (VIII. 15.) ME rendelet kiegészítéséről szóló 3530/1946. (III. 31.) ME rendelet; az eredeti szolgálati helyüktől eltérő beosztásban működő közszolgálati alkalmazottakra vonatkozó egyes rendelkezésekről szóló 7760/1946. (VII. 17.) ME rendelet; a szakszervezeti munkaközvetítést szabályozó 6490/1945. (VIII. 15.) ME rendelet és 3530/1946. (III. 31.) ME rendelet végrehajtásáról szóló 48400/1946. (VII. 11.) IpM rendelet; a 48400/1946. (VII. 11.) IpM rendelet kiegészítéséről szóló 49996/1946. (VII. 27.) IpM rendelet; a szakszervezeti munkaközvetítést szabályozó 6490/1945. (VIII. 15.) ME rendelet és 3530/1946. (III. 31.) ME rendelet végrehajtása tárgyában kibocsátott 48400/1946. (VII. 11.) IpM rendeletben meghatározott bejelentések határidejének meghosszabbításáról szóló 52618/1946. (VIII. 23.) IpM rendelet; a gazdasági munkaközvetítés szabályozására és a gazdasági munkaerővel való tervszerű gazdálkodás biztosítása tárgyában kiadott 100800/1945. (X. 25.) FM rendelet kiegészítéséről szóló 140140/1946. (I. 30.) FM rendelet; a szakmai munkaközvetítő irodák felállításáról szóló 11925/1947. (VII. 5.) IpM közlemény; a közszolgálati alkalmazottak hivatalos minőségéből származó járandósága legmagasabb összegének megállapításáról szóló 14060/1947. (XII. 31.) Korm. rendelet; a közszolgálati vagy közüzemi alkalmazottak nem közhivatali vagy nem közüzemi szervekhez történt kirendelésének megszüntetéséről szóló 3080/1948. (III. 19.) Korm. rendelet;

a gazdasági munkavállalók és munkáltatók közötti munkaszerződések kötésének szabályozásáról szóló 5800/1948. (V. 25.) Korm. rendelet; a lakásügy ideiglenes rendezéséről szóló 600/1948. (V. 16.) Korm. rendelet 87. §-a; a közszolgálati alkalmazottaknak állami vállalatokhoz való kirendeléséről szóló 7260/1948. (VII. 4.) Korm. rendelet; egyes alkalmazottaknak szolgálattételre való átrendeléséről szóló 11090/1948. (X. 31.) Korm. rendelet; a testi munkának munkaközvetítéséről szóló 6490/1945. (VIII. 15.) ME rendelet újabb kiegészítéséről szóló 12150/1948. (XII. 2.) Korm. rendelet; a munkaközvetítési kihágási ügyekben a szakszervezeti munkaközvetítő irodáknak (fiókoknak), valamint a Szakszervezeti Tanácsnak a közérdekek képviseletére feljogosításáról szóló 40082/1948. (III. 28.) IpM rendelet; a gazdasági munkavállalóknak munkára közvetítésénél követendő sorrend megállapítása, valamint a munkaerőellátás biztosításáról szóló 50800/1948. (IV. 25.) FM rendelet; a gazdasági munkaközvetítés egyes kérdéseinek szabályozására, illetőleg a kalákában (kölcsönös megsegítés) való cséplési munkának a gazdasági munkaközvetítés alóli mentesítéséről szóló 50991/1948. (V. 22.) FM rendelet; a gazdasági munkavállalók és munkáltatók közötti munkaszerződések kötésének szabályozása tárgyában kiadott 5800/1948. (V. 25.) Korm. rendelet végrehajtásáról szóló 51000/1948. (V. 25.) FM rendelet; a közszolgálati és egyéb közületi alkalmazottak második állásának és mellékfoglalkozásának szabályozásáról szóló 3070/1949. (IV. 7.) Korm. rendelet; a mezőgazdasági szolgálati jogviszonyból eredő követelések érvényesítéséről szóló 4079/1949. (VI. 8.) Korm. rendelet;

az Országos Munkabér Bizottságról és a kollektív szerződésekről szóló 4194/1940. (VIII. 7.) Korm. rendelet 26. §-a; a 4079/1949. (VI. 8.) Korm. rendelet végrehajtásáról szóló 15007/1949. (VIII. 17.) FM rendelet; a hosszabb ideig egyhelyben dolgozók kedvezményeiről és a munkahelyváltoztatással kapcsolatos egyes rendelkezésekről szóló 9/1950. (I. 8.) MT rendelet 4-8. §-a; a közületi vállalatok fegyelmi szabályzatáról szóló 34/1950. (I. 27.) MT rendelet; a Szövetkezetek Országos Szövetsége és a felügyelete alá tartozó szövetkezeti szervek dolgozói munkaviszonyának egyes kérdéseiről szóló 87/1952. (IX. 27.) MT rendelet 2. §-a; az orvosi szakképzettséghez kötött állásokra nézve a szolgálati viszony egyes kérdéseinek szabályozásáról szóló 140/1950. (V. 16.) MT rendelet; az orvosi szakképzettséghez kötött állásokra nézve a szolgálati viszony egyes kérdéseinek szabályozásáról szóló 140/1950. (V. 16.) MT rendelet kiegészítéseként megjelent 157/1950. (VI. 10.) MT rendelet; a közszolgálati alkalmazottak fegyelmi szabályzatáról szóló 159/1950. (VI. 14.) MT rendelet; a munkakönyvek kicseréléséről és új mintájú munkakönyv rendszeresítéséről szóló 175/1950. (VI. 22.) MT rendelet még hatályban lévő rendelkezései; a közületi vállalatok fegyelmi szabályzatáról szóló 34/1950. (I. 27.) MT rendelet módosítása és kiegészítése tárgyában megjelent 187/1950. (VII. 14.) MT rendelet; a vállalati jóléti keretről szóló 188/1950. (VII. 15.) MT rendelet; a fegyelmi jogkörnek egyes közszolgálati alkalmazottak felett való gyakorlásáról szóló 192/1950. (VII. 19.) MT rendelet; a munkaügyi viták elintézéséről szóló 263/1950. (XI. 1.) MT rendelet; munkaközvetítés egyes kérdéseinek szabályozásáról szóló 270/1950. (XI. 12.) MT rendelet; a selejtes termék elszámolásáról szóló 11/1951. (I. 9.) MT rendelet; az új mintájú munkakönyvek rendszerének kiterjesztéséről szóló 23/1951. (I. 23.) MT rendelet; a Munka Törvénykönyvének végrehajtásáról szóló 3/1951. (I. 31.) MT rendelet; a Munka Törvénykönyvének a közszolgálati alkalmazottakra vonatkozó végrehajtásáról szóló 31/1951. (I. 31.) MT rendelet; a Munka Törvénykönyvének a Magyar Államvasutak és a Magyar Posta dolgozóira vonatkozó végrehajtásáról szóló 32/1951. (I. 31.) MT rendelet; a munkaruhajuttatás rendezéséről szóló 71/1951. (III. 16.) MT rendelet; a munkakönyvek kicseréléséről és az új mintájú munkakönyv rendszeresítéséről szóló 175/1350. (VI. 22.) MT rendelet módosítása tárgyában megjelent 120/1951. (VI. 10.) MT rendelet 2-3. §-a;

a munkafegyelem megszilárdítását célzó egyes rendelkezések módosításáról és kiegészítéséről szól 161/1951. (VII. 28.) MT rendelet; az egyetemet, főiskolát és középfokú szakiskolát végzettek szakmai gyakorlatáról szóló 18/1952. (III. 8.) MT rendelet; a munkakönyvekkel kapcsolatos egyes rendelkezések módosításáról szóló 28/1552. (IV. 8.) MT rendelet; az ipari tanulóviszony önkényes megszüntetésének és az ipari tanulók fegyelmi úton való kizárásának következményeiről szóló 33/1952. (IV. 30.) MT rendelet; a munkakönyvek kiállításával és kezelésével kapcsolatos egyes rendelkezésekről szóló 79/1952. (IX. 16.) MT rendelet; a bíráskodásban résztvevő népi ülnökökről szóló 92/1952. (X. 5.) MT rendelet 8. §-a; a betegségi biztosításra vonatkozó egyes rendelkezések módosításáról és kiegészítéséről szóló 94/1952. (I. 13.) MT rendelet 6. § (2) bek.-e; az ipari tanulóviszony önkényes megszüntetésének és az ipari tanulók fegyelmi úton való kizárásának következményeiről szóló 33/1952. (lV. 30.) MT rendelet kiegészítéseként megjelent 100/1952. (XI. 2.) MT rendelet; a szakmai gyakorlatra vonatkozó rendelkezések kiegészítéséről szóló 16/1953. (IV. 21.) MT rendelet; a fiatalkorúak foglalkoztatásának feltételeiről szóló 39/1953. (VII. 23.) MT rendelet.

c) a közszolgálati alkalmazottak berendelésének megszüntetéséről szóló 381/1949. (IX. 22.) MT határozat; az általános munkarend-minta kibocsátásáról szóló 2020/1950. (XI. 4.) MT határozat; a munkafegyelem megszilárdításáról szóló 190/9/1951. NT határozat 3/b. pontja; az egyes adminisztratív dolgozók munkaidejének rendezéséről szóló 354/18/1951. NT határozat; a művezetők kötelességeiről és jogairól szóló 1023/1951. (VII. 15.) MT határozat 33. pontja; a fizetett munkaszüneti napon végzett munkáért járó munkabér megállapításáról szóló 1003/1952. (III. 4.) MT határozat; a továbbtanuló dolgozók kedvezményeiről szóló 1007/1952. (III. 30.) MT határozat 1-5, 7-11, 14/a) pontja; a munkaközi szünetre (étkezési időre) járó díjazás szabályozásáról szóló 1008/1952. (IV. 16.) MT határozat; a dolgozók továbbtanulásának egyes kérdéseiről szóló 1028/1952. (VIII. 27.) MT határozat 2. pontja; a túlóra, valamint a heti pihenőnapon és a munkaszüneti napon végezhető munka szabályozásáról szóló 1044/1952. (XI. 2.) MT határozat; a kollektív szerződésekről szóló 2108/1952. (1953. I. 10.) MT határozat; az anya- és gyermekvédelem továbbfejlesztéséről szóló 1004/1953. (II. 8.) MT határozat I. fejezet 2/b)-h) pontja (a c) pont második bek. kivételével); az ipari és építőipari munkások üzemi képzésének és továbbképzésének szabályozásáról szóló 1028/1953. (V. 29.) MT határozat I/2-4, III/1-4, V/1-3. pontja; a kötelező szakmai gyakorlatukat végző mezőgazdasági szakemberek munkakönyvének kezeléséről szóló 1044/1953. (VIII. 26.) MT határozat 3. pontja; az általános iskolai és középiskolai levelező oktatásról szóló 1055/1953. (IX 19.) MT határozat 9. és 11. pontja; a szabadsággal kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről és az 1953. évi szabadságolási ütemtervről szóló 2003/1/1953. MT határozat 3-4. pontja, az 5. pont első mondata és második bekezdése és a 7. pontja; a túlórának, valamint a heti pihenőnapokon és a munkaszüneti napon végezhető munkának a mezőgazdaságban való szabályozásáról szóló 2004/2/1953. MT határozat; a kettős állás esetén fizethető legmagasabb munkabér és a miniszter által engedélyezhető személyi pótlék felső határának megállapításáról szóló 2032/10/1953. MT határozat; a tudományos munkakört betöltő, oktatással nem foglalkozó dolgozók pótszabadságáról szóló 2053/18/1953. MT határozat;

d) a munkavállalók besorolásának (átsorolásának) jóváhagyásáról szóló 5061/1950. OMB határozat; a fizetett szabadság idejére járó bér teljesítménybérrendszerben dolgozó munkavállalóknál tárgyban megjelent 5162/1950. OMB határozat; a darabbérezés bevezetése alkalmából engedélyezett pótlékokról szóló 5202/1950 OMB határozat; a darabbérrendszer a vas- és fémiparban tárgyban megjelent 5255/1950. OMB határozat 15-20. pontja; a munkaügyi viták elintézéséről szóló 263/1950. (XI. 1.) MT rendelet végrehajtása tárgyában megjelent 5486/1950. OMB határozat (a 21. pontjának l), x) és y) alpontjai kivételével); a gépkocsivezetők munkabérének és munkafeltételeinek megállapításáról szóló 83/1951. (IV. 1.) MT rendelet végrehajtása tárgyában megjelent 5600/1951. OMB határozat 6-12. pontja; a túlórapótlék elszámolásának újabb rendezéséről szóló 5623/1951 OMB határozat; a munkaügyi viták elintézése tárgyában megjelent 5486/1950. OMB határozat kiegészítését tartalmazó 5656/1951. OMB határozat a 4. és 6. pont kivételével; a tanműhelyi alkalmazottak pótszabadságáról szóló 5716/1951. OMB határozat; az újságírók munkafeltételeinek és munkabérének megállapításáról szóló 5792/1951. OMB határozat 2. pontja; az időbérrendszerben foglalkoztatott fizikai dolgozók bértarifájáról szóló 107/1951. (V. 5.) MT rendelet végrehajtásaként megjelent 5800/1951. OMB határozat 9-10. pontja; egyes túlóradíjazásban nem részesíthető dolgozók pótszabadságról szóló 5840/1951. OMB határozat; az ipari egyeztető bizottságok megalakításának újabb szabályozásáról szóló 5881/1951. OMB határozat; a túlóra pótlék elszámolása a Közúti Villamosvasút forgalmi dolgozóinál tárgyban megjelent 13011/1951. OMB határozat, a bolti munkavállalók munkaidejének szabályozásáról szóló 1331-501/1952. OMB utasítás; a belkereskedelmi vállalatoknál alkalmazott kocsisok és kocsikísérők munkaidejének szabályozásáról szóló 1331-509/1952. OMB utasítás; a számviteli dolgozók egyenlőtlen munkaidejéről szóló 1331-510/1952. OMB utasítás; a MNB fiókvezetőinek pótszabadságáról szóló 1431-505/1952. OMB utasítás; az egyes művészeti dolgozók pótszabadságáról szóló 1430-501/1952. OMB utasítás; az orvosi szakképzettséghez kötött állásokra nézve a szolgálati viszony egyes kérdéseinek szabályozása tárgyában kiadott 140/1950. (V. 16.) MT rendelet módosításáról szóló 3220-505/1952. OMB utasítás; a munkavállalók illetményeinek kifizetésével kapcsolatos egyes kérdésekről szóló 3228-504/1952. OMB utasítás; egyes adminisztratív dolgozók egyenlőtlen munkaidejéről szóló 3238-503/1952. OMB utasítás;

e) az 1949. évi kollektív keretszerződések és iparági (üzletági, szakmai) kollektív szerződések a munkaköri besorolásokat tartalmazó mellékletek és a területi bércsoportokra vonatkozó rendelkezések kivételével.

(2) A mezőgazdaság körébe tartozó magánmunkáltatóknál foglalkoztatott munkavállalók munkafeltételeink megállapításáról szóló 2950/1949. (IV. 2.) Korm. rendeletnek a színházi alkalmazottak munkafeltételeinek megállapításáról szóló 4298/1949. (X. 29.) MT rendeletnek, a háztartási alkalmazottak, a háztartási alkalmi munkások munkaviszonyával kapcsolatos egyes kérdések szabályozásáról szóló 34510/1947. (VIII. 5. ) NM rendeletnek, valamint a kertészet és szőlőművelés körébe tartozó magánmunkáltatóknál foglalkoztatott munkavállalók munkafeltételeinek megállapításáról szóló 44300/1949. OMB határozatnak a jelen rendelettel ellentétben nem álló rendelkezései továbbra is hatályban maradnak.

Átmeneti rendelkezések

Mt. V. 254. § Az Mt. 30. § (1) bekezdésének e) pontjában biztosított felmondási joggal a dolgozó legkorábban a jelen rendelet hatálybalépését követő hat hónap eltelte után élhet.

Mt. V. 255. § (1) A jelen rendelet rendelkezéseit alkalmazni kell a folyamatban lévő fegyelmi ügyek és munkaügyi viták elbírálása során is.

(2) A fegyelmi ügyekben benyújtott fellebbezéseket, ha azokat a jelen rendelet hatálybalépéséig nem bírálták el, nyolc napon belül az Mt. 118. § szerint illetékes másodfokú fegyelmi hatósághoz kell áttenni.

(3) A jelen rendelet hatálybalépéséig be nem fizetett fegyelmi pénzbüntetést és rendbírságot behajtani nem szabad; az ezen a címen már befizetett összegek vissza nem követelhetők.

Nagy Imre s. k.,

a Minisztertanács elnöke

1. számú melléklet az 53/1953. (XI. 28.) MT rendelethez

A kollektív szerződésekben általában szabályozandó kérdésekről

A kollektív szerződésekben általában a következő kérdéseket kell szabályozni:

1. A termelési kérdésekről szóló résznek tartalmaznia kell a vállalat tervében meghatározott főbb feladatokat a termelés, a termelékenység, az anyagfelhasználás és az önköltségcsökkentés terén. Meg kell határozni azokat a műszaki és munkaszervezési intézkedéseket, amelyek biztosítják a termelési terv teljesítését és túlteljesítését, a minőség fokozását és az önköltség csökkentését. Ez a rész tartalmazza továbbá a szocialista munkaverseny szervezésére, a Sztahanov- és újító mozgalom kiszélesítésére vonatkozó kétoldalú kötelezettségeket, valamint azokat a politikai, gazdasági és műszaki intézkedéseket, amelyek szükségesek a dolgozók szocialista kötelezettségvállalásainak teljesítéséhez.

2. A munkabérekről és a normákról szóló rész tartalmazza a vállalatra irányadó bértételeket és a fontosabb üzemrészekben dolgozók prémiumfeltételeit, irányelveit, meghatározza a normák készítésével és kezelésével kapcsolatos legfontosabb feladatokat, a darabbérrendszer és a prémiumrendszer alkalmazásának kiszélesítésére, a műszaki normák kiterjesztésére, a bérfegyelem megszilárdítására, a bérelszámolás és a vállalati egyeztető bizottságok működésének ellenőrzésére vonatkozó kötelezettségeket.

3. A munkafegyelemről szóló rész meghatározza a legfontosabb feladatokat a munkafegyelem megszilárdítása terén.

4. A szakmai oktatásról szóló rész tartalmazza a dolgozók szakmai oktatásával, továbbképzésével kapcsolatos feladatokat, a tanfolyamok anyagi feltételeinek biztosítására vonatkozó kötelezettségeket.

5. A munkavédelemről szóló rész határozza meg a munkavédelem állandó javítása érdekében szükséges tennivalókat, a munkavédelmi rendszabályok végrehajtására és a végrehajtás ellenőrzésére, a balesetek és a megbetegedések megelőzésére, a munkabiztonság fokozására, az egészségügyi viszonyok javítására vonatkozó kötelezettségeket. A munkavédelmi beruházásokat üzemrészenként, a határidő és a beruházott összeg megjelölésével kell felsorolni. A munkaruha, a védőöltözet és a védőételek kiszolgáltatására vonatkozó kötelezettségeket munkakörönként csoportosítva kell a kollektív szerződésbe foglalni.

6. A szociális és munkásellátási kérdésekről szóló rész a vállalat tervével összhangban megállapítja a dolgozók szociális gondozására, a szociális intézmények fejlesztésére az üzemi étkeztetésre, az üdültetésre, a társadalombiztosításra és a segélyezésre, a munkásszállók és lakások építésére vonatkozó kötelezettségeket.

7. A kulturális kérdésekről szóló rész tartalmazza a dolgozók kulturális színvonalának emelése érdekében szükséges politikai és gazdasági feladatokat, az előadások szervezésére, a kultúrmunka, a kultúrotthon- és könyvtármozgalom fejlesztésére, a kulturális intézmények fenntartására és bővítésére vonatkozó kötelezettségeket.

8. A sportról szóló rész az üzemi sportmozgalom fejlesztésére az MHK testnevelési rendszer széleskörű alkalmazására, a sportszakosztályok szervezésére, a sportfelszerelések és a sportpályák karbantartására és fejlesztésére vonatkozó kötelezettségeket állapítja meg.

2. számú melléklet az 53/1953. (XI. 28.) MT rendelethez

Vállalati munkarend

(minta)

I. Általános rendelkezés

1. A munkafegyelem biztosítása minden dolgozó kötelessége és becsületbeli ügye.

2. A vállalat igazgatójának és dolgozóinak kötelessége, hogy biztosítsák a tervek teljesítését az önköltség és a selejt csökkentését, végül a munka minőségének állandó emelését. Ennek érdekében:

a) az igazgató köteles biztosítani a munka folyamatosságához szükséges feltételeket (anyagot, szerszámot stb.), munkafegyelmet, az egyéni felelősség érvényesülését, a dolgozók munkabiztonságához szükséges balesetelhárítási és egészségvédelmi feltételeket, továbbá az újonnan felvett és áthelyezett dolgozók balesetelhárítási oktatását;

b) a dolgozók képességüknek megfelelően kötelesek teljesíteni és betartani a megállapított normákat, elősegíteni a munka termelékenységének emelkedését, megvédeni a dolgozó nép vagyonát minden károsodástól és használni a balesetelhárító és egészségvédelmi berendezéseket.

II. A munkaviszony keletkezése és megszűnése

3. A dolgozó munkaviszonya (alkalmazása) munkaszerződés útján jön létre. A munkaszerződést a Munka Törvénykönyvében meghatározott esetekben, továbbá, ha az a dolgozó kéri, írásban kell megkötni.

4. A munkaszerződést a vállalat igazgatója, illetőleg megbízottja köti meg a dolgozóval.

5. A munkaszerződés megkötésekor meg kell határozni a dolgozó munkakörét, munkabérét és az a helyet, ahol a dolgozó munkát fog végezni.

6. Próbaidőt csak a munkaszerződés megkötésekor lehet kikötni.

7. A dolgozó a munkaszerződés megkötésekor köteles a munkakönyvét a munkavállalói igazolási lapot és az esetleg szükséges egyéb okmányokat a személyzeti osztálynak vagy az ezzel megbízott dolgozónak átadni. A munkakönyvet és az egyéb okmányokat a dolgozó a munkaviszony megszűnésekor visszakapja.

8. A dolgozó köteles lakáscímét és annak minden változását a vállalatnál haladéktalanul bejelenteni.

9. Ha a dolgozó a munkaviszonyát meg akarja szüntetni (ki akar lépni), köteles errevonatkozó szándékát az igazgatóval (megbízottjával) közölni. Ha az igazgató a közlésre nyolc nap alatt nem nyilatkozik, a hozzájárulást megadottnak kell tekinteni. A hozzájárulás megtagadása esetén a dolgozó panasszal fordulhat az egyeztető bizottsághoz. Amennyiben, az egyeztető bizottság a panaszt elutasítja és a dolgozó munkaviszonyát mégis megszünteti, kilépése önkényes kilépésnek minősül.

10. A dolgozó munkaviszonyát a vállalat csak felmondással vagy fegyelmi határozat alapján (azonnali hatállyal) szüntetheti meg.

11. A munkaviszonyt, tekintet nélkül a bérfizetési időszak végére, bármely napra fel lehet mondani. A felmondási idő tizenöt nap.

12. A vállalat a felmondást érvényesen csak írásban közölheti, melyben a felmondás okát félreérthetetlen módon meg kell jelölni. A felmondás ellen a dolgozó panasszal fordulhat az egyeztető bizottsághoz.

III. A munkaidő

13. Az első műszakban a munkaidő kezdete ............. óra, a munkaidő vége ................ óra.

A második műszakban a munkaidő kezdete ................. óra, vége ............... óra, a harmadik műszakban a munkaidő kezdete .................. óra, vége ..................... óra. A műszakváltás mindenkor a munkahelyen történik.

14. Az igazgató egyes dolgozók vagy a dolgozók egyes csoportjainak munkaidejét a törvényes korlátok között a rendes beosztástól eltérőleg is megállapíthatja.

15. A teljesített munkaidő ellenőrzése bélyegzőkártya felhasználásával vagy más alkalmas módon történik. A munkaidő megkezdése előtt olyan időben kell bélyegezni, hogy a dolgozó a munkaidő kezdetekor már munkakész állapotban munkahelyén tartózkodjék.

16. A munkaidő alatt a munkahelyet - a munkával kapcsolatos és egyéb kisebb megszakításokat kivéve - elhagyni nem szabad.

17. Túlmunkát, továbbá heti pihenőnapon és munkaszüneti napon munkát végezni csak a vállalat igazgatójának vagy megbízottjának rendelkezése alapján szabad, az enélkül végzett munkáért díjazás nem jár.

IV. A munkateljesítés

18. A munka végzése tekintetében a dolgozó közvetlen felettese, végső fokon a vállalat igazgatója adhat utasítást.

19. A dolgozó köteles a melléje beosztott tanulókat a munka helyes elvégzésére oktatni, szakmai képzésüket elősegíteni.

20. Minden dolgozó köteles munkája végzése közben a szükséges éberséggel eljárni. A munkája közben megtudott gyártási vagy üzemi titkokat, a termelésre és általában a vállalat működésére vonatkozó adatokat illetéktelenekkel nem közölheti. Az igazgató a termelésre vagy általában a vállalat működésére vonatkozó adatok közlésére vonatkozólag külön rendelkezéseket állapíthat meg.

21. A vállalat által rendelkezésre bocsátott eszközökkel (anyagokkal, gépekkel stb.) csak a vállalat részére szabad munkát teljesíteni. A vállalat eszközeit sem saját célra, sem idegenek részére felhasználni nem szabad.

22. A vállalat által rendelkezésre bocsátott eszközöket (gépeket, anyagokat, rajzokat stb.), mint a nép vagyonát, minden öntudatos dolgozótól elvárható fokozott gondossággal kell kezelni. Munkát, iratot stb. hazavinni nem szabad. Minden dolgozó személyében felelős a gondozására bízott eszközökért. Az igazgató a dolgozót az okozott kárnak vagy egy részének megtérítésére kötelezheti. A dolgozó köteles a munkájára vonatkozó balesetelhárítási és egészségvédelmi előírásokat betartani, a védőeszközöket, védőberendezéseket munka közben használni és a vállalat által részére rendezett balesetelhárítási oktatáson résztvenni.

V. A munkabér

23. A bérelszámolás általában havonként történik. A havonta esedékes bérre a vállalat hónapközben egyszer, éspedig .....-án részfizetést folyósít. A dolgozót terhelő tartozásokat a részfizetésből vonják le.

24. Bérfizetéskor a vállalat minden dolgozójának kimutatást bocsát rendelkezésére, amelynek alapján a kézhez vett összeg kiszámításának helyességét maga is ellenőrizheti.

VI. Szabadság

25. A dolgozók évi rendes (alap és pót) szabadságukat szabadságolási terv alapján veszik igénybe. A dolgozók minden év október havának 15. napjáig jelenthetik be a következő évi rendes szabadságuk időpontjára vonatkozó kívánságaikat.

26. A dolgozó szabadságát csak a szabadságolási terv szerint veheti igénybe. Eltérést az igazgató engedélyezhet.

27. A szabadságot általában egyszerre, legfeljebb azonban két részletben kell kiadni. A dolgozó kérelmére a szabadságot több részletben is ki lehet adni.

28. A vállalat fontos termelési érdekből - az üzemi bizottság meghallgatása után - a dolgozó már megkezdett szabadságát félbeszakíthatja. Ilyen esetben a felmerült utazási és egyéb költségtöbbletet a vállalat megtéríti.

29. A rendes szabadság idejére járó munkabért a dolgozó kérelmére a vállalat köteles a szabadság megkezdése előtt kifizetni, illetve címére postán megküldeni. Egyébként a munkabér kifizetése a szokásos bérfizetési napon történik.

VII. Munkából való távollét

30. A dolgozó köteles megbetegedését a vállalat erre kijelölt alkalmazottjánál haladéktalanul bejelenteni és a felgyógyulása után nyomban munkára jelentkezni. A betegséget minden esetben orvosi bizonyítvánnyal igazolni kell.

31. Az igazolatlan távolmaradás fegyelmi vétséget képez.

VIII. Előleg és segély

32. A dolgozó részére személyi vagy családi körülményei által indokolt esetben nyolcszáz forintot meg nem haladó összegű fizetési előleget lehet folyósítani, melyet legkésőbb hat hónap alatt vissza kell fizetni.

33. A rendkívüli előleget a közvetlen vezetők (művezető, osztályvezető) útján előterjesztett kérelemre az üzemi bizottság meghallgatása után az igazgató engedélyezi.

34. A vállalat az üzemi bizottság javaslata alapján az erre a célra rendszeresített alapból ötszáz forintig terjedhető összegű segélyben részesítheti az a dolgozót, aki erre valamely rendkívüli esemény (betegség, haláleset stb.) folytán rászorul.

35. A segély alapjául szolgáló rendkívüli körülmény bekövetkezését hiteltérdemlő módon igazolni kell.

IX. Kérelmek, panaszok

36. A vállalat minden dolgozójának joga van bármely kérelmét, javaslatát vagy panaszát - rendszerint a szakszervezeti bizalmi útján - a vállalat illetékes szervei, végső fokon a vállalat igazgatója elé terjeszteni.

X. Munkaügyi viták elintézése

37. A vállalat és a dolgozó között felmerülő munkaügyi viták elintézése a vállalati egyeztető bizottság feladata.

38. Munkaügyi vitákkal a munkaviszony fennállása alatt csak a vállalati egyeztető bizottsághoz lehet fordulni.

XI. Fegyelmi jog

39. Az igazgató a munkarendnek és általában a munkafegyelemnek mindennemű megsértését a fegyelmi szabályzat alapján bünteti.

40. A fegyelmi határozat ellen a dolgozó panasszal fordulhat az egyeztető bizottsághoz.

................................

vállalati igazgató

3. számú melléklet az 53/1953. (XI. 28.) MT rendelethez

Jegyzék

azokról a munkakörökről, amelyekben 18 éven aluli dolgozókat foglalkoztatni nem szabad

I. BÁNYAIPAR

1. Földalatti munka, fejtés, feltárás, elővájás, fenntartás (ez nem vonatkozik a tanbányákban foglalkoztatott, valamint a vájártanulókból lett 18 éven aluli vájárokra; e fiatalkorúakat ezeken a munkahelyeken második vagy harmadik munkásként lehet alkalmazni).

2. Kénes és arzénes tartalmú érc pörkölése.

3. Kokszgyártó kemencék melletti stangázás, vízzárás, kátrányozás, kokszürítés

II. KOHÁSZAT, VAS- ÉS FÉMIPAR

1. Akkumulátorgyártásban: öntés, masszakészítés, kenés, tisztítás, beépítés, fűrészelés.

2. Alumíniumkohászatban: tüskehúzás, kádkezelés, kohászat, anód-karbantartás, fuvatás.

3. Azbeszt őrlés és szitálás.

4. Edző- és cementáló-keméncéknél: ciános és salétromsavas edzés (csak 16 éven aluli fiatalkorú nem dolgozhat!).

5. Fémszórás (ólomtartalmú anyagok esetén).

6. Ív- és lánghegesztés (kazán és tartálykocsikban, hajófenékben).

7. Kazán szegecselés.

8. Kábel páncélozás, vulkanizálás, ólmozás.

9. Kemencekőművesmunkák.

10. Köszörülés és csiszolás terméskövön.

11. Kúpoló kemencéknél adagolás és csapolás.

12. Mangánmalmi és minden olyan munka, ahol a levegőt mangánpor nagymértékben szennyezi.

13. Meleghengerdei munkáknál: közvetlen hengerlés, vágás, rajzolás, bélyegzés.

14. Melegüzemi salakozás.

15. Nagyolvasztó és acélgyártó kemencéknél (martinelektró) adagolás, csapolás; olvasztótorok szintjén, adagolás, darukezelés, gáztisztítás.

16. Ólomtartalmú zománc keverése, szórása, olvasztása, égetése.

17. Ólomkohászati és ócska ólom olvasztása.

18. Rámolás, öntvénytisztítás.

19. Szórófényezés (benzol, ólomtartalmú festékek és oldószerek felhasználása esetén).

20. Tűzállótégla gyártásánál: anyagelőkészítés, zúzás, őrlés, keverés, kemence be- és kirakása.

21. Színesfém és vas olvasztása.

22. Zománcégető kemencei munka.

23. Zsírsorozat, halogén vegyületeivel való zsírtalanítás (trichloraethylen, széntetrachlorid).

III. VEGYÉSZETI IPAR

1. Arzénes vegyületek előállítása és kiszerelés.

2. Aethylbenzin keverése.

3. Anilinolajjal, valamint anilin sósavas nitrált és alkyrozott származékaival való munka (festékgyártás, textilfesték, gyógyszergyártás).

4. Alkaloida gyártásnál benzollal és dimetylsulfáttal való foglalkozás.

5. Benzol és benzolszármazékok közvetlen gyártása és kiszerelése.

6. Brikettgyártásban: szurok és brikettrakodás, szurokolvasztása, malanzsőr kezelés, brikettprés kezelés.

7. Chlor és chlormész közvetlen gyártása.

8. Chloroform előállítása.

9. DDT-trychloraethylen gyártásánál közvetlen foglalkozás.

10. Dimethylen-szulfáttal végzett munka.

11. Dissousgáz fejlesztő készülék kezelése.

12. Fluorhydrogén gőz felszabadulásával járó munka (pl. szuperfoszfátgyártás, üveggyártás stb.).

13. Generátorgázgyártásnál közvetlenül foglalkozás.

14. Gumialapanyag bemérése, szitálása, keverése és hengerlése.

15. Gumiabroncs gyártásánál közvetlenül foglalkozás.

16. Gumigyári vulkanizálás.

17. Hygosangyártásnál és kiszerelésnél közvetlenül foglalkozás.

18. Kalcináló kemencéknél adagolás, kemenceürítés.

19. Kátránylepárlás.

20. Kénhydrogéngáz-képződéssel járó munka: pl. műrostgyártás (csak 17 éven aluli fiatalkorút nem szabad alkalmazni).

21. Kénsav és egyéb kénvegyületek gyártásánál közvetlenül való foglalkozás.

22. Krezolvegyületek közvetlen gyártása és kiszerelése.

23. Koromgyártásnál közvetlenül való foglalkozás.

24. Methylbromiddal és metilcloriddal végzett munka.

25. Olajpakuratermelés.

26. Ólommal való fényezés (porcellán- és fayanceiparban).

27. Phenol gyártásnál közvetlenül való foglalkozás.

28. PVC.-anyagok hegesztése, spriccelése, hengerlése.

29. Robbanóanyag gyártásnál (tri stb.) közvetlenül foglalkozás.

30. Salétromsavas gyártásnál közvetlenül való foglalkozás.

31. Savraktárban tömény savval és lúggal végzett munka.

32. Szerves növényvédőszerek gyártásánál és kiszerelésénél (parathion, dynitroorthkrezol stb.) közvetlenül való foglalkozás.

33. Szénkéneg gyártásánál való közvetlen foglalkozás.

34. Tetrachloraethannal és menthannal végzett munka.

35. Világító- és vízgáz gyártásnál való közvetlen foglalkozás.

IV. TEXTILIPARBAN

1. Festékraktári és festékkonyhai munka.

2. Fésűsfonal és posztógyártásban: mosatlan gyapjú kiválogatása poros farkasolóban végzett munka poros tilolóüzemben végzett munka fésű- és kártológépek tisztítása, élesítése.

3. Kalandervezetés.

4. Kénsavval végzett munka (gyapot- és fonalfestés, perzselőgépen és füstölőben).

V. NYOMDAIPAR

Mélynyomás.

VI. KÖZLEKEDÉS

1. Aláverőgép kezelése.

2. Gőzhajó fűtése.

3. Gurítás, fékezés, saruzás, kocsikapcsolás.

4. Hajógépész és segédje (gőzhajó és motorhajó) munkája.

VII. VÁROSGAZDASÁG

Földalatti csatornák és csatornahálózatok javítása és tisztítása.

VIII. ÉLELMEZÉSI IPAR

1. Cukormalom töltése.

2. Dohány fermentálása.

3. Gyapotmagvak csávázása.

4. Iszapsajtolás (cukoriparban).

5. Kézi dagasztás (sütőiparban).

6. Mérgező anyagokkal való permetezés (mezőgazdaságban).

7. Mészáros munkák (vágóhídon).

8. Mélyhűtőmunkák.

9. Nikotin gyártásánál közvetlenül való foglalkozás.

IX. FAFELDOLGOZÓ IPAR

1. Fatelítéssel való közvetlen foglalkozás.

2. Faanyagok fagomba elleni felületi vegyi kezelése.

3. Parkettgyalulás (kézi).

X. POSTA ÉS TÁVÍRÓ

1. Álló távvezeték-oszlop mázolása.

2. Rádióberendezések, nagyfeszültségű egyenirányító és nagyteljesítményű adóberendezések közép- és végfokozatainál végzett munka.

3. Telefonos munkák (nagyforgalmú távbeszélő központban, a helyi és helyközi kapcsoló szolgálatban).

XI. BŐRIPAR

Bőrgyári munkában: áztatás, lágyítás, cserzés (nedves és szárító műhelyben),

forgácsolás,

a faragógépeknél, a kigőzölőgépeknél végzett munka (csak 17 éven aluli fiatalkorú dolgozó nem alkalmazható).

XII. PAPÍRIPAR

Cellulózeiparban: savval végzett munka, rongy válogatás, cellulóze főzés, forgácsvágás.

XIII. ÉPÍTŐIPAR

1. Bontási munkáknál: tetőszerkezet, keresztgerenda, főtartópillérek lebontása.

2. Búvármunka.

3. Caissonmunka.

4. Gyárkéményépítés.

XIV. ÉPÍTŐANYAGIPAR

1. Mészégető kemencéknél: kőberakás, kamratisztítás, mészkihordás.

2. Üvegcsiszolás (száraz úton), üvegmaratás.

3. Üvegfúvás és formázás (pipával).

XV. EGÉSZSÉGÜGY

1. Fertőző kórházak, illetve kórházak fertőző osztályai, ahol a dolgozó fertőző egyénekkel vagy tárgyakkal jut kapcsolatba.

2. Ideg- és elmegyógyintézetekben, illetve a kórházak elmeosztályain végzett ápolói munka.

3. Laboratóriumok bakterológiai részlege.

4. Röntgen laboratóriumokban és rádiumfülkékben végzett munka.

5. TBC gyógyintézetekben és kórházak tbc. osztályain, valamint tbc gondozóban végzett munka.

XVI. VILLAMOSIPAR

500 V-nál magasabb feszültségű hálózatokon végzett munka.

XVII. EGYÉB

1. Füstpernyecsövek tisztítása (állandó munka esetén csak 16 éven aluli dolgozó nem foglalkoztatható).

2. Kútásás.

3. Tárolótartály mázolása.

Jegyzék

az anyagmozgatási normákról

Fiúk:

1. 14 éves kortól 16 éves korig munkaidejüknek legfeljebb 50%-át tölthetik anyagmozgatással. Ezen munkaidőn belül:

a) kézben hordott teher nem haladhatja meg a 15 kg-ot,

b) ha két 14-16 éves fiatalkorú kéziszállító berendezésen sík talajon szállít terhet, a teher és a szállítóeszköz súlya együttesen a 30 kg-ot nem haladhatja meg,

c) háton való szállítás e korcsopartban tilos,

d) egykerekű targoncán e korcsoport 2%-os lejtés mellett 30 kg-nál, 3 vagy 4 kerekű kézikocsin 70 kg-nál nagyobb terhet nem szállíthat,

e) kétkerekű kézikocsin egyenetlen felszínű talajon, 2%-ot meghaladó lejtés mellett, e korcsoport 40 kg-nál nagyobb megterhelést nem szállíthat,

f) síneken gördülő csillét nem gördíthet,

g) ömlesztett anyagok lapátolásánál vagy villázásánál e megterhelés - a lapát vagy villa súlyát is beleszámítva - legfeljebb 5 kg lehet; magasabb szintre nem lapátolhat. (Pl. vagonrakodás földről.)

2. 16 éves kortól 18 éves korig:

a) a kézben hordott teher nem haladhatja meg a 20 kg-ot,

b) ha két fiatalkorú kézi szállító berendezésen sík talajon szállít terhet, a teher és a szállítóeszköz súlya együttesen a 40 kg-ot nem haladhatja meg,

c) egykerekű targoncán 2%-os lejtés mellett, egy fiatalkorú 50 kg-nál, 3 vagy 4 kerekű kézikocsin egy fiatalkorú 100 kg-nál nagyobb terhet nem szállíthat,

d) kétkerekű kézikocsin, sima felszínű talajon, 2%-os lejtés esetén 100 kg,

e) kétkerekű kézikocsin, egyenetlen felszínű talajon, 2%-ot meghaladó lejtés mellett 50 kg megterhelést szállíthat,

f) síneken gördülő csilléken 1%-os lejtés mellett a csille önsúlyán kívül 700 kg-nál nagyobb súlyt nem gördíthet. Ha a lejtés az 1%-ot meghaladja, erre a munkára fiatalkorú egyáltalán nem vehető igénybe,

g) ömlesztett anyagok lapátolásánál vagy villázásánál a megterhelés - a lapát vagy villa súlyát is beleszámítva - legfeljebb 5 kg lehet.

Leányok:

1. 14-16 éves korig rendszeresen anyagmozgatással nem foglalkoztathatók. Időleges foglalkoztatás esetén a 14-16 éves korú fiúkra előírtak az irányadók.

2. 16 éves kortól 18 éves korig:

a) kézben szállítás sík területen 20 kg,

b) ha két fiatalkorú kéziszállítóberendezésen sík talajon szállít terhet, a teher és a szállítóeszköz súlya együttesen a 40 kg-ot nem haladhatja meg,

c) egykerekű targoncán legfeljebb 2%-os lejtés mellett 40 kg, 3 vagy 4 kerekű kézikocsin 2%-os lejtés mellett 100 kg,

d) kétkerekű kézikocsin, sima felszínű talajon 2%-os lejtés esetén 100 kg,

e) kétkerekű kézikocsin, egyenetlen felszínű talajon, 2%-ot meghaladó lejtés mellett 60 kg,

f) ömlesztett anyagok lapátolásánál vagy villázásánál a megterhelés a lapát vagy villa súlyát is beleszámítva, legfeljebb 5 kg lehet.