BH 1985.3.108 A végrehajtási eljárás megindításának - és értelemszerűen a folytatásának is - alapja a végrehajtható okirat, amelynek kiállításakor nem vizsgálható az a kérdés, vajon az okiratban megállapított követelés - az elévülés esetétől eltekintve - fennáll-e vagy pedig az adós teljesítése folytán egészen vagy részben megszűnt. A végrehajtási kérelem elbírálásakor tehát az nem vizsgálható, hogy az adós teljesítette-e a tartozását vagy sem: Az adós a végrehajtás megszüntetése vagy korlátozása iránt indíthat pert, ha azt állítja, hogy a végrehajtható okiratban megállapított követelés az ő teljesítése folytán egészen vagy részben megszűnt. [Vht. 12-14. §, 43. § (2) bek.].

A peres felek házasságából három gyermek született. Az alperes perben kötött egyezségben vállalta, hogy a három gyermek tartására 1965. május 1-től kezdődően havi 650 forintot megfizet a felperesnek. Ezt a tartásdíjat a bíróság 1966. február 1-től kezdődően havi 1000 forintra, valamint az alperes mindenkori hűségjutalma és nyereségrészesedése 50%-ára felemelte, és az alperes keresetét az akkori munkáltatójánál letiltotta.

A felperes az 1979. november 5-én benyújtott keresetében előadta, hogy Ferenc fiúk 1978. március 18. óta dolgozik, Tímea leányuk 1977 decemberében férjhez ment, és csak Kamilla maradt a gondozásában. Kérte, hogy a bíróság Kamilla után a tartásdíjat az alperes keresetének 20%-ában állapítsa meg.

A perben a felek 1979. december 10-én egyezséget kötöttek, amelyben megállapították, hogy az alperes gyermektartásdíj fizetési kötelezettsége Ferenc után 1978. március elsejével, Tímea után 1978. január elsejével megszűnt, ugyanakkor az alperes arra kötelezte magát, hogy a "három gyermek tartásdíja helyett" 1979. május 1-től 1979. december 31-ig havi 640 forintot, 1980. január 1-től pedig a bérköltség terhére kifizetésre kerülő minden díjazása 20%-át, de legalább havi 640 forintot, továbbá a részesedési alap, céljutalom és egyéb juttatás címén kifizetésre kerülő minden díjazása 20%-át gyermektartásdíj címén - az egyezség szövegéből ugyan nem tűnik ki, de nyilván a felperes gondozásában levő és még tartásra szoruló Kamilla után - megfizet a felperesnek.

A felperes 1983. május 4-én megjelent a városi bíróság előtt és kijelentette, hogy Kamilla 1981 szeptembere óta dolgozik, tartásra nem szorul, s így e vonatkozásban a végrehajtási eljárás megszüntetését kéri, ugyanakkor előadta, hogy az alperesnek még 64 900 forint hátraléka áll fenn, és erre az összegre kéri a végrehajtás folytatását, miután az alperes munkáltatójától olyan tájékoztatást kapott, hogy az alperes MIL-lapján hátralék nem szerepel.

A felek meghallgatása során az alperes nem tette vitássá, hogy "tartásdíj fizetési kötelezettsége fennáll", valamennyi hátraléka van", azt azonban kétségbe vonta, hogy ennek összege 64-65 000 forint lenne. A hátralékát azzal indokolta, hogy időnként nem állott munkaviszonyban, és így a tartásdíjat a keresetéből nem tudták levonni, és előadta, hogy a tartási kötelezettség elmulasztása miatt több ízben eljárás is volt ellene folyamatban; azt nem tudja, hogy munkáltatói mikor és milyen összegeket vontak le a keresetéből.

A városi bíróság az alperes több korábbi munkáltatójának a megkeresése után végzést hozott, és ebben a Kamilla után járó tartásdíjra a végrehajtást megszüntette, ugyanakkor a felperesnek a hátralékos gyermektartásdíj vonatkozásában a végrehajtás folytatása iránti kérelmét elutasította. A városi bíróság utalt arra, hogy a gyermektartásdíj 1965-ben lett megállapítva, azóta az alperes különböző helyeken dolgozott, és nem állapítható meg, hogy melyik munkáltatója milyen összeget vont le a keresetéből és utalt át a felperesnek. Miután pedig a felperes a hátralékra vonatkozó végrehajtási kérelmét csak 1983. május 4-én terjesztette elő, a bíróság a felperes követelését csak az utolsó öt évre vizsgálta: a korábbi tartásdíjakat a Ptk. 324. §-ára figyelemmel elévültnek tekintette, az utóbbi öt évet illetően pedig azt állapította meg, hogy az ezekben esedékes tartásdíjakat a felperes megkapta.

A másodfokú bíróság az első fokú bíróság végzését a felperes által megtámadott - a hátralékos gyermektartásdíj végrehajtásának folytatására irányuló - részében helyben hagyta. A megyei bíróság mellőzte az elévülés megállapítását, mert a felperes a fellebbezéséhez csatolt okiratokkal igazolta, hogy a gyermektartásdíj iránti igényét folyamatosan érvényesítette: kérte a megítélt gyermektartásdíj végrehajtását, amennyiben az alperesnek munkahelye volt, és a gyermektartásdíj egy része végrehajtásra is került. Ezen túlmenően a felperes 1976-ban, 1978-ban és 1980-ban büntető eljárást is kezdeményezett az alperes ellen. A másodfokú bíróság a felperes kérelmét azért nem találta alaposnak, mert a felperes nem bizonyította, hogy a kérelmében megjelölt összegű gyermektartásdíj hátralék fennáll, sőt az eljárási adatok egyenesen megcáfolják azt az előadását, hogy az alperesnek 64 900 forint hátraléka lenne. Miután pedig a felperes egyéb bizonyítékot nem tudott szolgáltatni, a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése szerinti bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget, ezért a kérelme alaptalan.