A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21187/2016/4. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 84. §, 339. §, 349. §, 355. §, 1979. évi 11. törvényerejű rendelet (Bv. tvr.) 20. §, 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet (Bv. Szabályzat) 135. §, 137. §] Bírók: Csóka István, Kerékgyártó Krisztina, Világhyné dr. Böcskei Terézia

......

6.Pf.21.187/2016/4.

A ...... a dr. Krusslák Katalin pártfogó ügyvéd (ügyvéd címe) által képviselt felperes neve (felperes címe tart. helye: felperes tart. helye) felperesnek a dr. Nagy József Gyula ügyvéd [ügyvéd címe] által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen kártérítés iránt indított perében a Budapest Környéki Törvényszék 2016. július 12. napján meghozott 21.P.20.519/..../26. számú ítélete ellen a felperes részéről 27. és Pf.3. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A ...... az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatja, és kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 1.500.000 (egymillió-ötszázezer) forintot és annak ..... ..... napjától a kifizetésig a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatát. A felperes által az alperesnek fizetendő perköltség összegét 80.000 (nyolcvanezer) forintra leszállítja, és megállapítja, hogy a felperes pervesztességének aránya 70%-ra módosul. Az állam által viselt kereseti illeték összegét 90.000 (kilencvenezer) forintra leszállítja és kötelezi a felperest, hogy térítsen meg az állam felhívására 210.000 (kétszáztízezer) forint kereseti illetéket.

Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

Megállapítja, hogy a fellebbezési eljárásban a felperes 50%-ban lett pernyertes.

Kötelezi a felperest, hogy térítsen meg az államnak külön felhívásra 120.000 (százhúszezer) forint fellebbezési illetéket, megállapítja, hogy további 120.000 (százhúszezer) forint fellebbezési illetéket az állam visel.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes végleges keresete szerint 5.000.000 forint nem vagyoni kártérítés, illetve sérelemdíj megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

Előadta, hogy ..... és ..... között az alperesnél töltötte szabadságvesztés büntetését. A zárkák túlzsúfoltak voltak, az alperes a jogszabályban meghatározott négyzetmétert és légköbmétert nem biztosította, és poloskacsípéseket szenvedett. Az illemhely csak függönnyel volt leválasztva, a zárkában nem volt meleg víz ellátás és piszkosak voltak a falak. Állította, hogy az alperes által a zárkában elhelyezett televízió balesetveszélyes volt. A ....-én tartott biztonsági ellenőrzés során az őrök a kávéját szándékosan kiborították, személyes holmijait másokéval összekeverték. ...-től pszichiátriai gyógyszereit porítva kapta meg, ezért azokat nem tudta beazonosítani. .....-án megvonták tőle a szabad levegőn tartózkodást. A fogva tartás körülményei emberi méltósághoz fűződő jogát sértették, és pszichés állapotának romlását eredményezték. Az alperes a kárigényét ..... ált. és ..... ált. számú határozataival elutasította.

Az alperes a kereset elutasítását kérte, azt mind jogalapjában, mind összegszerűségében vitatta. Arra hivatkozott, hogy az őt terhelő befogadási kényszer rajta kívül álló okot jelent, és a lehetőségekhez képest úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Hivatkozott arra, hogy az intézetben általános jelleggel volt irtás, a felperes orvosi iratai szerint poloskacsípéssel kapcsolatos problémája nem merült fel. A nem dolgozó fogva tartottak részére heti két alkalommal biztosított tisztálkodási lehetőséget. Az épület építészetileg nem alkalmas a teljesen zárt és külön szellőzéssel ellátott WC működtetésére. A televíziókészülék hibája rutinellenőrzés során került megállapításra, egyébként ettől függetlenül az egyik elítélt saját készüléke a zárkában volt, azt minden zárkatárs nézhette. Állította, hogy a biztonsági ellenőrzés szabályosan zajlott, annak végrehajtási módját a felperes nem kifogásolta.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította és a felperest az alperes javára 127.000 forint perköltség fizetésére kötelezte. Megállapította, hogy a felperes pervesztessége 100% mértékű és a le nem rótt 300.000 forint kereseti illetéket az állam viseli.

Ítéletének indokolása szerint a 2013. évi CLXXVII. törvény (a továbbiakban: Ptké.) 8. § (1)-(2) bekezdése értelmében az elhelyezési körülmények, a meleg víz hiánya és illemhely használat, a piszkos falak, és fertőtlenítőszer hiánya miatt előterjesztett kereseti kérelmekre a régi Ptk. volt alkalmazandó, mert ezek a körülmények a felperes előadása szerint ....-ától folyamatosan fennálltak. Megállapította, hogy a felperes nem bizonyította, hogy a fogva tartása alatt a poloskacsípések miatt orvosi ellátásra szorult. A felperest ....-ben több alkalommal szállították, amikor megvizsgálásra került, de csupán egyetlen alkalommal találtak rajta csípésnyomokat. Kifejtette: azzal, hogy a felperes az Eütv. 15. §-a szerinti önrendelkezési joga alapján nem kért orvosi ellátást, kára bekövetkezésében közrehatott, és kizárta a testi épség és egészség alperes általi megsértésének megállapítását.

Utalt a 32/2014. (XI. 3.) AB határozatban kifejtettekre, ami szerint az államnak kell biztosítania, hogy a fogva tartás körülményei ne sértsék a fogva tartott emberi méltóságát, a büntetés végrehajtásának módja ne tegye ki a fogva tartásával elkerülhetetlenül együtt járó megterhelés szintjét meghaladó szorongásnak, megpróbáltatásnak, és azt is, hogy a fogva tartott egészsége és jóléte megfelelően biztosított legyen. Kiemelte, az alperes önálló jogi személyiséggel rendelkező költségvetési szerv, amely nem azonos az állammal. A büntetések végrehajtásával kapcsolatos feladatait az állam által alkotott jogszabályok alapján a költségvetés révén biztosított összegekből látja el. A falak piszkossága, a zárkák hideg folyóvízzel való ellátottsága és az illemhely teljesen zárttá tétele és külön szellőzéssel való ellátása a karbantartás-felújítás körébe tartozik, melyre az alperes a költségvetésből kap pénzt, elkülönítve és kötött felhasználási lehetőséggel. Köztudomású tényként értékelte, hogy az alperes saját bevételeit a fogva tartottak jobb élelmezésére fordítja. Költségvetése pedig korlátozott lehetőséget biztosít a komfortosabb zárkák kialakítására. Ezért felelőssége a fogva tartási körülmények nem kielégítő volta miatt közvetlenül nem állapítható meg. Kiemelte, hogy F.P. és K.H. tanúk szerint a zárkákban volt vízforraló, amely alkalmas volt meleg víz előállításához. F.P. tanú szerint tisztítószerből egy havi adagot kaptak alperestől. A kihallgatott tanúk szerint a házirendnek megfelelően az alperes a nem dolgozó fogva tartottaknak heti kétszeri meleg vizes fürdést engedett. A lefolytatott bizonyítás eredménye tehát a felperes állításait nem támasztotta alá. Kiemelte: mind a 6/1996. IM rendelet 135. § (2) bekezdése, mind pedig a 2015. január 1. napján hatályba lépett 6/2014. (XII. 19.) IM rendelet 120. § (2) bekezdése alapján az alperesnek a zárkában elkülönített WC-t kellett létesíteni, lehetőség szerint önálló szellőzéssel. Álláspontja szerint ugyanakkor az önálló szellőzés biztosítása nem kötelezettség volt alperes számára, annak kialakításában a tényleges épületadottságok játszanak meghatározó szerepet. A WC függönnyel való elkülönítése ugyanakkor olyan megoldás volt, amely nem biztosította a kellő intimitást. Ez a megoldás a K.H., N.S. és Cs.N. tanúk vallomása szerint a 259. számú zárkában került alkalmazásra. Tekintettel azonban arra, hogy az alperes részéről a WC függönnyel való szeparálására nem kifejezetten a felperes valamely egyedi személyiségjegye, tulajdonsága miatt került alkalmazásra, az emberi méltósághoz fűződő jogának megsértését sem lehetett megállapítani. A többi zárka tekintetében pedig a felperes az őt terhelő bizonyítás ellenére nem ajánlott fel bizonyítást arra nézve, hogy ott milyen körülmények voltak.