BH 2010.2.42 I. Az alacsonyabb jövedelemmel járó munkahely-változtatás nem kifogásolható, ha azért történt, hogy a gyermektartásdíj fizetésére kötelezett szülő a gyermekek neveléséből, gondozásából többet vállalhasson [Csjt. 69/C. §, 4/1987. (VI. 14.) IM r. 10. §].

II. A házastársak közös tulajdonában álló lakás használatát meg kell osztani, ha azt sem objektív, sem szubjektív körülmények nem zárják ki [Csjt. 31/B. §].

A peres felek 2000-ben kötöttek házasságot. 2000. augusztus 31-én L., 2004. december 22-én pedig G. utónevű gyermekeik születtek. Utolsó közös lakásuk a közös tulajdonukat képező B., N. utca 6. I. em. 4. szám alatti ingatlan volt.

A peres felek házassága második gyermekük születését követően fokozatosan megromlott, melyben közrejátszott, hogy az alperes munkahelyi elfoglaltsága miatt gyakran a hétvégeken is távol volt családjától, a gyermekek gondozása, nevelése alapvetően a felperesre hárult. Időközben az alperes házasságon kívüli kapcsolatot létesített. A felek életközössége 2007 márciusában, az alperes elköltözésével végleg megszűnt.

A felperes keresetében kérte a házasság felbontását, a gyermekek nála történő elhelyezését, az alperes gyermektartásdíj fizetésére történő kötelezését jövedelme 20%-ának, de legalább havonta gyermekenként 150 000 forintnak a megfizetésével, a kapcsolattartás szabályozását, valamint az N. utcai lakás kizárólagos használatát.

Az alperes a házasság felbontását maga is kérte. Nem ellenezte a gyermekek felperesnél történő elhelyezését, gyermekenként 50 000 forint határozott összegű tartásdíj fizetését vállalta, valamint azt, hogy a lakásrezsihez havi 50 000 forinttal hozzájárul. A kapcsolattartást maga is kérte, és osztott lakáshasználatot igényelt.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felek házasságát felbontotta, az L. és G. utónevű gyermekeket a felperesi anyánál helyezte el. Kötelezte az alperest, hogy gyermekei tartására gyermekenként 50 000 forint határozott összegű gyermektartásdíjat fizessen meg 2008. június 1-jétől kezdődően, valamint havi 50 000 forintot "lakásrezsi" címén. Az elsőfokú bíróság szabályozta az alperes és a gyermekek közötti kapcsolattartást és az N. utcai ingatlan osztott használatát rendelte el oly módon, hogy az előtérből nyíló középső szoba kizárólagos használatára az alperest jogosította fel, a mellékhelyiségek közös használata mellett.

Az elsőfokú bíróság a gyermektartásdíj mértékét az alperes megváltozott (csökkent) jövedelmi viszonyaira tekintettel, annak megfelelően állapította meg. Ezzel összefüggésben elfogadta azt az alperesi tájékoztatást, mely szerint a korábbi, magas jövedelemmel járó munkahelyét részben azért hagyta ott, mivel a túlzott mértékű munka hozzájárult a házasság megromlásához. Az alperes önálló vállalkozásba kezdett, melynek eredményessége ma még nem mérhető fel, azonban megnövekedett szabadideje lehetővé teszi, hogy gyermekeivel a korábbiaknál többet foglalkozhasson. Az elsőfokú bíróság számára nem volt kétséges, hogy az alperes munkahely változtatása nem azért történt, hogy gyermekeitől az anyagiakat megvonja, hanem megoldást jelentett annak érdekében, hogy többet lehessen együtt gyermekeivel, többet foglalkozhasson velük. Az elsőfokú bíróság megítélése szerint a 8, illetve 4 éves gyermekek ellátása az alperes által fizetett, gyermekenkénti 50 000 forintból biztosítható, figyelemmel arra is, hogy az alperes a lakásrezsihez is hozzájárul havonta 50 000 forinttal.

Az elsőfokú bíróság az alperesi viszontkeresetnek megfelelően a közös lakás osztott használatát rendelte el, ez biztosítja ugyanis, hogy az alperes a gyermekekkel rendszeresen, folyamatosan foglalkozhasson, és az osztott használat abban is motiválja a feleket, hogy az ingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetését beláthatón időn belül megoldják.

A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatva az N. utcai lakás osztott használatát akként rendelte el, hogy a felperest a nappaliból jobbra nyíló, az alperest a nappaliból balra nyíló szoba kizárólagos használata illeti meg, az egyéb helyiségek, így a nappali szoba közös használata mellett. Egyebekben az elsőfokú ítélet fellebbezett részét helybenhagyta.

A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a peradatok alapvetően helyes mérlegelésével döntött a gyermektartásdíj összegéről, így a másodfokú bíróság nem látta okát az elsőfokú ítélet megváltoztatásának e vonatkozásban. A felperes által kért, gyermekenkénti 150 000 forint alapösszegű tartásdíj eltúlzott igény, sem a gyermekek szükségletei, sem a felek jövedelmi, vagyoni viszonyai nem indokolják.

Az osztott lakáshasználat Csjt. 31/B. § (4) bekezdésében rögzített feltételei fennállnak. A perbeli lakás a felek közös tulajdona, alapterülete, beosztása, helyiségeinek száma az elkülönült használatot lehetővé teszi. Noha az alperes az életközösség megszűnésekor elhagyta a házastársi közös lakást, azonban emiatt nem fosztható meg a tulajdonjog egyik részjogosítványának, a használat jogának gyakorlásától.

Az elsőfokú bíróság ugyanakkor a három lakószobából álló lakás egyik szobájának kizárólagos használatára úgy jogosította fel az alperest, hogy nem rendelkezett a felperes kizárólagos használatába kerülő helyiségekről. Emiatt az elsőfokú ítélet mindenképpen korrekcióra szorult. A másodfokú bíróság a per során csatolt vázrajzból megállapította, hogy a három szoba egymásból nyílik és az elsőfokú bíróság az alperes kizárólagos használatába pont azt, a nappaliként használt szobát adta, amelyből jobbra, illetve balra a másik két szoba nyílik, így az elkülönült használat nem lett volna biztosítható. A másodfokú bíróság ennek kiküszöbölésére a nappali szoba és az egyéb helyiségek közös használatát rendelte el, míg a nappaliból jobbra nyíló szoba kizárólagos használatára a felperest, a nappaliból balra nyíló szoba kizárólagos használatára pedig az alperest jogosította fel, azzal, hogy a közös használatú nappali szoba alkalmas a gyermekek megfelelő elhelyezésére, így az ő érdekeik sem sérülnek.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben a kapcsolattartásra, gyermektartásdíjra és lakáshasználatra vonatkozó rendelkezések hatályon kívül helyezését és a kereseti kérelmének megfelelő határozat hozatalát kérte.

A felperes álláspontja szerint a gyermektartásdíjra vonatkozó jogerős ítéleti rendelkezés sérti a Csjt. 69/A-C. §-aiban foglaltakat. Az eljárt bíróságok tévesen és jogszabálysértő módon határozták meg a gyermektartásdíj alapjául szolgáló alperesi jövedelmet, és ennek alapján a fizetendő gyermektartásdíj összegét. Az a körülmény ugyanis, hogy az alperes jól fizető munkaviszonyát megszüntette és saját vállalkozást alapított, nem eredményezheti azt, hogy a gyermektartásdíj fizetési kötelezettsége alól mentesüljön. A felperes kereseti kérelme szerinti magasabb összegű tartásdíj továbbra is fizethető lett volna, tekintettel arra, hogy az alperes korábbi munkaviszonya megszűnésekor nettó 10 000 000 forint ún. versenytilalmi díjban részesült, így az alperes jövedelme ténylegesen nem csökkent. A gyermekenkénti 50 000 forint összegű tartásdíj ugyanakkor csak a létminimum szintjének megfelelő ellátást biztosítja.