30. BK vélemény

a kényszergyógykezelés felülvizsgálatáról[1]

A Bszi. 27. § (1) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján a Kúria Büntető Kollégiuma az alábbiak szerint foglal állást.

I. A 2013. évi CCXL. törvény (továbbiakban: Bv. tv.) 69/B. § (1) bekezdése szerinti eljárásban a büntetés-végrehajtási bírónak állást kell foglalnia abban a kérdésben, hogy a kényszergyógykezelés törvényi okai [2012. évi C. törvény 78. §] közül az alanyi jellegű feltételek továbbra is fennállnak-e.

II. Ebben az esetben a büntetés-végrehajtási bírónak eljárása során tárgyalást kell tartani, és azon alakszerű határozatot kell hozni [Bv. tv. 69/B. § (2) bekezdés].

I. Kényszergyógykezelés esetén a 2013. évi CCXL. törvény (a továbbiakban: Bv. tv.) 69/B. § (1) bekezdése értelmében a büntetés-végrehajtási bíró a kényszergyógykezelés megkezdésétől számított hat hónap eltelte előtt az ügyet hivatalból felülvizsgálja, és ha azt állapítja meg, hogy a kényszergyógykezelés szükségessége már nem áll fenn, a kényszergyógykezelést megszünteti.

Ebben az eljárásban a büntetés-végrehajtási bírónak azt kell vizsgálnia, hogy a törvényben írt (2012. évi C. törvény, 78. §) azok az alanyi jellegű feltételek, amelyek a kényszergyógykezelés elrendelését megalapozták, továbbra is fennállnak-e.

A Bv. tv. 69/B. § (1) bekezdése szerinti eljárásban a szükségesség körében tehát a tárgyi jellegű feltételek már nem vizsgálhatóak. Így nem lehet újból értékelni, hogy a kényszergyógykezelés alatt álló személy elbírált cselekménye büntethetőséget kizáró ok hiányában bűncselekmény tényállását valósítja-e meg, s utóbbi esetben milyen annak a súlya, jellege s milyenek a személyi körülmények. Mindezeknek az eldöntése az ítélethozó bíróság hatáskörébe tartozott.

A Bv. tv. 69/B. § (1) bekezdése szerinti - a kényszergyógykezelés felülvizsgálata iránti - eljárásban a szükségesség keretében azt kell vizsgálni, hogy a beteg meggyógyult-e, illetve a bűnismétlés veszélye fennáll-e, valamint, hogy a kényszergyógykezelés - a beteg esetleg változott egészségi állapotára is figyelemmel - a társadalom védelme szempontjából a továbbiakban nem szükségtelen-e.

Ha az említett körben való vizsgálat eredményeként a büntetés-végrehajtási bíró azt állapítja meg, hogy a kényszergyógykezelés szükségessége már nem áll fenn, a kényszergyógykezelést a Bv. tv. 69/B. § (1) bekezdése értelmében megszünteti.

II. A Bv. tv. 69/B. § (2) bekezdése értelmében a kényszergyógykezelés felülvizsgálata során a büntetés-végrehajtási bíró végzéssel tárgyaláson határoz. A (3) bekezdés szerint a tárgyaláson meg kell hallgatni az ügyészt, a védőt és - feltéve, hogy állapota miatt megjelenhet, és a jogainak gyakorlására képes - a kényszergyógykezelés alatt álló személyt.

A 31/2008. (XII. 31.) IRM rendelet 17. § (1) bekezdése értelmében ebben az eljárásban két orvosszakértőt kell alkalmazni.

Ellentétes tartalmú bizonyítékok a tárgyalás során is felmerülhetnek. Érdemi döntést igényel annak megállapítása, hogy a kényszergyógykezelés megszüntetésére nincs alap. Éppen ezért a büntetés-végrehajtási bíró nem csak akkor határoz a "megszüntetés felől", amikor a kényszergyógykezelés szükségessége nem szűnt meg.

Ezek a körülmények nyilvánvalóvá teszik, hogy a büntetés-végrehajtási bírónak minden esetben tárgyalást kell tartani.

Tanácsülésre nem kerülhet sor még akkor sem, ha a tárgyalás kitűzése előtt a kényszergyógykezelés szükségességét igazoló egybehangzó adatok állnak rendelkezésre. Még kevésbé felelne meg a jogszabály helyes értelmének az az álláspont, hogy ilyen esetekben határozathozatalra nincs is szükség.

Ezért a kényszergyógykezelés felülvizsgálata iránti eljárásban az újbóli megvizsgálás eredményét minden esetben alakszerű határozatba kell foglalni.

A büntetés-végrehajtási bíró a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül, az iratok alapján akkor utasíthatja el, ha kényszergyógykezelés alatt álló személy, annak házastársa, élettársa, törvényes képviselője vagy a védő a három hónapon belül ismételten előterjesztett kérelemben új körülményre nem hivatkozott [Bv. tv. 69/B. § (7) bekezdés].