A Debreceni Ítélőtábla Bf.589/2018/26. számú határozata csalás bűntette (KÜLÖNÖSEN NAGY VAGYONI HÁTRÁNYT okozó csalás bűntette) tárgyában. [2012. évi C. törvény (Btk.) 50. §, 74. §, 396. §, 2017. évi XC. törvény (Be.) 576. §, 590. §, 593. §, 599. §, 604. §, 605. §, 613. §, 870. §] Bírók: Elek Balázs, Gömöri Olivér, Toma Attila

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Bf.II.589/2018/26.sz.

A Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Debrecenben, a 2019. január 7. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta és kihirdette a következő

végzést:

A különösen nagy vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás bűntette miatt és társa ellen indított büntetőügyben a Nyíregyházi Törvényszék 2018. június 20. napján kihirdetett 3.B.598/2017/45. számú ítéletét a fellebbezéssel érintett I. rendű vádlott vonatkozásában helybenhagyja.

A szabadságvesztésbe beszámítja a vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt.

A másodfokú eljárásban felmerült 15.240 (tizenötezer-kettőszáznegyven) Ft bűnügyi költséget az állam viseli.

A másodfokú ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

A Nyíregyházi Törvényszék a felülbírálat alapját képező ítéletével I. rendű vádlottat költségvetési csalás bűntette [Btk. 396. § (1) bekezdés a) pont, (4) bekezdés a) pont] miatt 4 év 6 hónap szabadságvesztésre, és 5 év Magyarország területéről történő kiutasításra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben határozta meg. A szabadságvesztés tartamába a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt beszámította. Megállapította, hogy büntetéséből kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Egyidejűleg II. rendű vádlottat a társtettesként elkövetett költségvetési csalás [Btk. 396. § (1) bekezdés a) pont, (4) bekezdés a) pont] miatt emelt vád alól felmentette. Rendelkezett az eljárás során lefoglalt bűnjelekről, valamint a bűnügyi költség megfizetéséről.

Az ítélet kihirdetését követően az ügyész I. rendű vádlott vonatkozásában tudomásul vette az ítéletet, míg II. rendű vádlott tekintetében a felmentés okán, a bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása érdekében fellebbezést jelentett be. Ugyanekkor a törvényszék ítélete ellen I. rendű vádlott és védője is fellebbezést jelentettek be elsősorban felmentés, másodsorban a kiszabott büntetés enyhítése érdekében.

A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség a Bf.398/2017/23-II. számú átiratában az ügyész által II. rendű vádlott terhére a felmentése miatt bejelentett fellebbezést visszavonta, míg a I. rendű vádlott javára e vádlott és védője által felmentés és enyhítés céljából bejelentett fellebbezéseket nem tartotta alaposnak. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az eljárási szabálysértésektől mentes eljárása során a tényállást megalapozottan rögzítette. A tényállásból okszerűen következtetett I. rendű vádlott bűnösségére és a terhére rótt cselekmény jogi minősítése is törvényes. Helyesen sorolta fel a büntetés kiszabásnál irányadó alanyi és tárgyi körülményeket és azokat nyomatékuk szerint értékelte. Mindezek alapján indítványozta, hogy az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet I. rendű vádlott tekintetében hagyja helyben.

I. rendű vádlott védője az ítélőtáblához 2018. október 11. napján érkezett beadványában a fellebbezését eltérő minősítés és a kiszabott büntetés enyhítése érdekében tartotta fenn. Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság nem foglakozott a kétszeres eljárás tilalmával, így nem tulajdonított semmilyen jelentőséget annak, hogy I. rendű vádlottat az adóhatóság jelen ügyben 244.000.000 forint közigazgatási bírsággal sújtotta, illetve vele szemben beutazás és tartózkodási tilalom elrendelése iránt történt intézkedés. A cselekmény minősítése kapcsán nem észlelte, hogy a bűncselekmény egyértelműen kísérleti szakban maradt, hisz a határátlépésre jelentkezés alkalmával került sor a jövedéki áru felfedésére. Erre figyelemmel tényleges kár nem érte a költségvetést.

Álláspontja szerint a cselekmény minősítése nem a Btk. 396. § (1) bekezdés a) pontja szerinti költségvetési csalás, mivel a Btk. e szakaszának (6) bekezdése külön szabályozza a jövedéki termékek tekintetében elkövetett költségvetési csalást.

I. rendű vádlott rendezett családi körülmények között él, büntetlen előéletű és vele szemben jelentős összegű közigazgatási bírság kiszabására is sor került. Ezek alapján az elsőfokú bíróság által alkalmazott szankció eltúlzott, ezért az eltérő minősítés megállapítása mellett kérte a kiszabott büntetés jelentős enyhítését, illetve annak megállapítását, hogy a szabadságvesztés fele részének kitöltését követően feltételes szabadságra bocsátható.

A védő a másodfokú eljárás során megtartott nyilvános ülésen a fentieket fenntartotta, míg I. rendű vádlott az utolsó szó jogán a kiszabott büntetés enyhítését kérte.

A törvényszék ítéletének felülbírálata során az ítélőtábla elsősorban azt rögzíti, hogy az elsőfokú bíróság az eljárását még a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény alapján folytatta le, azonban a másodfokú felülbírálatra már a 2017. évi XC. törvény (továbbiakban Be.) alapján került sor azonban a Be. 870. § (1) bekezdése értelmében a törvény hatálybalépésekor folyamatban lévő büntetőeljárásban az azt megelőzően a korábbi jogszabály szerint végzett eljárási cselekmények akkor is érvényesek, ha ezt a Be. másként szabályozza.

A Debreceni Ítélőtábla a Be. 599. § szerinti nyilvános ülésen eljárva az elsőfokú ítéletnek csak a fellebbezéssel érintett vádlottra vonatkozó részét bírálta felül a Be. 590. § (9) bekezdése alapján, tekintettel arra, hogy II. rendű vádlott esetében az elsőfokú bíróság ítélete a fellebbviteli főügyészi fellebbezés visszavonása folytán 2018. szeptember 3. napján jogerőre emelkedett.

Egyebekben a felülbírálat a Be. 590. § (1) és (2) bekezdései alapján teljes körű volt, így az ítélőtábla vizsgálta az eljárási szabályok megtartását, a tényállás megalapozottságát, a bűncselekmény minősítését, a büntetés kiszabását, az indokolás helyességét, valamint az ítélet egyéb rendelkezéseinek törvényességét is.

Ennek során azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság eljárási szabálysértést nem vétett, így nem állapítható meg olyan perjogi hiba, ami az érdemi felülbírálatot kizárná. Ilyenre a fellebbezésekben senki nem hivatkozott.

Az elsőfokú bíróság a tényállást túlnyomó részt megalapozottan rögzítette, azonban a Be. 593. § (1) bekezdés a) pontja alapján szükséges annak kiegészítése a I. rendű vádlottal szemben alkalmazott közigazgatási eljárás, illetve határozat adataival:

- A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Adó- és Vámigazgatósága Vámellenőrzési Osztály II (Záhony) a 2017. április 26. napján kelt 3503502434. ügyszámú határozatával val szemben az uniós vámjog végrehajtásáról szóló 2016. évi XIII. törvény (Vámtörvény) 25. § (1) bekezdés b) pontjában foglalt vámfelügyelettel, vámellenőrzéssel kapcsolatos kötelezettség megszegése miatt 244.595.000, azaz kettőszáznegyvennégymillió-ötszázkilencvenötezer forint vámigazgatási bírságot szabott ki, és annak megfizetésére kötelezte. Rendelkezett a behozott cigaretta lefoglalásáról, illetve elkobzásáról is.