A Nyíregyházi Törvényszék Pkf.21200/2015/4. számú határozata apaság vélelmének megdöntése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 78. §, 164. §, 206. §, 254. §, 1952. évi IV. törvény (Csjt.) 43. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 39. §, 46. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bírók: Dobó Katalin, Sipos Elvira, Varjasi Erika

Nyíregyházi Törvényszék

Nyíregyháza

2.Pf.21.200/2015/4.szám

A Nyíregyházi Törvényszék, mint másodfokú bíróság Dr. Tamás & Dr. Gyüre Ügyvédi Iroda (fél címe szám alatti székhelyű, ügyintéző: Dr. Tamás Ildikó ügyvéd) által képviselt felperes neve felperesnek - Dr. Cserhalmi Tamás ügyvéd által képviselt I.rendű alperes neve I. r., II.rendű alperes neve II. r. és Timándi Tímea (mindhárman I.rendű alperes címe szám alatti lakosok) III. r. alperesek ellen apaság vélelmének megdöntése iránti perében a Nyíregyházi Járásbíróság 2015. február 3. napján 33.P.21.813/2014/14. szám alatt meghozott ítélete ellen a felperes által 15. sorszám alatt benyújtott és 2.Pf.21.200/2015/3. szám alatti beadványában fenntartott fellebbezés folytán indult másodfokú eljárásban az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta és kihirdette az alábbi

Í t é l e t e t:

A törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az I., II., III. r. alpereseknek, mint együttes jogosultaknak 15 nap alatt 10.000 (tízezer) forint másodfokú perköltséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak az illetékes illetékügyi hatóság külön felhívására - az abban megjelölt időben és módon - 24.000 (huszonnégyezer) forint feljegyzett fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s:

Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította, egyben kötelezte a felperest, hogy az illetékügyi hatóság felhívásától számított 15 napon belül fizessen meg 21.000.-Ft perköltséget, valamint az I-III. r. alperesek részére egyetemlegesen 20.000.-Ft perköltséget.

A határozat indokolásában a Polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. tv. (Ptk.) 4:107 § (1) bekezdésére, a 4:109 § (1) bekezdésére, a 4:110 § (1) és (4) bekezdésére, a Polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. tv. hatályba lépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. tv. (Ptké.) 32 §, 33.§-ra, a Házasságról, a Családról és a Gyámságról szóló 1952. évi IV. tv. (Csjt.) 43.§ (5) bekezdésére, a Ptk.4:99 § (1) bekezdésére, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi - helyesen - III. tv. 164.§ (1), (2) bekezdésére utalással kifejtette, hogy mivel az apai jogállás betöltése a 2013. évi V. tv. hatályba lépését (2014. március 15. napja) megelőzően történt, ezért a megtámadási határidők vonatkozásában a Ptké.33.§ alapján a korábban hatályos Csjt. rendelkezéseit kell alkalmazni.

Mindezek alapján a felperes érdekében állt annak bizonyítása, hogy az I. és II. r. alperesek tőle való származása lehetetlen, továbbá, hogy a megtámadás alapjául szolgáló tényről a keresetlevél benyújtását megelőző 1 éven belül szerzett tudomást.

A lefolytatott bizonyítási eljárás adatainak mérlegelésével arra az álláspontra jutott, hogy a felperes a megtámadás alapjául szolgáló tényekről 2013. tavaszán március környékén, de mindenképpen a x. számú perben tartott első tárgyalás (azaz 2013. május 23.) előtt szerzett tudomást, ekkor a birtokában voltak azon szükséges információk, tények, melyek a vélelem megtámadásának alapjául szolgálhattak, és ehhez képest a keresetlevele 2014. június 18. napján való benyújtásának időpontjáig az egy éves perindítási határidő eltelt.

A fellebbezésében a felperes kérte az elsőfokú ítélet megváltoztatását, keresetének való helytadásával, az alperesek első- és másodfokú perköltségében való marasztalását, a képviseletét ellátó ügyvéd munkadíját hatályos jogszabályi rendelkezés szerint ÁFA-val növelten meghatározva.

Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, azonban téves jogkövetkeztetést vont le, ezért az elsőfokú ítélet anyagi jogszabályt sért a Csjt.43.§ (5) bekezdése, valamint eljárási jogszabályt sért a Pp.206.§ vonatkozásában.

Részletezte, hogy a bíróság tévedett, amikor a házasság ideje alatt III. rendű alperessel szemben felvetődött hűtlenség gyanújának részéről történő elvetéséből azt a következtetést vonta le (ítélet 4. oldal utolsó előtti bekezdése), hogy "mivel a gyanú és a kételyek már korábban is megvoltak - az apaság vélelmének megdöntése alapjául szolgáló tényekről jóval hamarabb volt tudomásom, mint a perindítást megelőző egy év".

Hivatkozása szerint "az apasági vélelem alapjául szolgáló ténynek sem a gyanút, sem pedig a kételyt nem lehet tekinteni. Ezek tulajdonképpen csak elindítják az emberben azt a folyamatot, ami által elhatározásra jut a DNS vizsgálat elvégeztetésének szükségessége tekintetében. Maga a teszt eredménye az, a relaváns tény ami - véleményem szerint - az apaság megdöntése alapjául szolgáló ténynek tekinthető. Minden, ezt megelőző kijelentés, gyanúsítás csak feltételezés.

Az ítélet hivatkozik arra konkrétan, hogy I. és II. rendű alperesek vonatkozásában mely időpont volt vélhetően a fogamzási idő, és arra is rámutat, hogy a Ptk 4:99§ (1) szerint a gyermek apjának azt a férfit kell tekinteni, akivel az anya a gyermek fogamzási idejének kezdetétől a gyermek születéséig vagy annak legalább egy része alatt házassági kötelékben állt. Az eljáró bíróság azonban figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy a meghallgatott tanuk egyike sem tud a fogamzási idő körüli időpont vonatkozásában - ilyen hosszú idő távlatából nyilatkozni. A vallomásuk értelmében csak megérett bennem az elhatározás a minden kételyt eloszlató vizsgálat elvégzésére.

Egy kellő önbecsüléssel rendelkező, házasságban élő férfi ismerőseinek csipkelődésére még nem kezd el kételkedni abban, hogy gyermekei nem tőle származnak.

Tulajdonképpen ez a magyarázata annak, hogy a házasság alatt hinni akartam és hittem is a III. rendű alperesnek a hűségét illetően. Nem gondoltam, hogy közösen nevelt 3 gyermekből kettő nem tőlem származik - mint ahogyan azt a DNS teszt kimutatta."

Továbbra is fenntartotta, hogy a jelen perben a perindítási határidőt a DNS vizsgálat időpontjától kell számítani, mely alapul vételével megállapítható, hogy a Csjt 43. § (5) bekezdésben foglalt határidőn belül terjesztette elő a keresetet.

"Az eljáró bíróság által alkalmazott gondolatmenet akkor lenne helyes, ha én magam nem végeztettem volna el a vizsgálatot, hanem a perben meghallgatott két tanú által elmondottakra építve indítottam volna meg az apaság megdöntése iránti keresetet."