BH 1975.12.553 I. Javító-nevelő munka kiszabása esetén pontosan meg kell határozni azt a vállalatot vagy szövetkezetet, amelynél a büntetést végre kell hajtani [7/1962. (VI. 28.) IM sz. r.].

II. Az elmeállapot megvizsgálásával kapcsolatos eljárási szabálysértés, illetve az elmeorvosi véleményben fennálló ellentmondások feloldásának hiánya hatályon kívül helyezéshez vezethet [Be. 69. § (2) bek., 76-78. §].

R. L. I. r. és Cs. T. II. r. terheltet a városi bíróság bűnösnek mondta ki társtettesként, jogtalan behatolás útján elkövetett lopásban. Ezért R. L. terheltet 4 évi próbaidőre felfüggesztett 1 évi szabadságvesztésre és 2500 forint pénzbüntetésre, Cs. T. terheltet pedig 6 hónapi javító-nevelő munkára ítélte azzal, hogy e büntetést "jelenlegi munkahelyén és beosztásában köteles letölteni".

Az ítélet R. L. terheltre vonatkozó részében első fokon jogerőre emelkedett, Cs. T. terhelt védője részéről bejelentett fellebbezést pedig a megyei bíróság nem találta alaposnak, ezért végzésével az első fokú ítéletet helyben hagyta.

A megállapított tényállás lényege a következő.

A terheltek 1975. február 2-án H.-ba utaztak, hogy egy előre kiszemelt óraüzlet kirakatából órákat lopjanak. R. L. terhelt a magával vitt kalapáccsal a kirakatüveget betörte, Cs. T. pedig ezalatt figyelt. Ezután R. L. a kirakatból 12 db órát kivett és azokat terhelttársa segítségével sapkába rakva a helyszínről elfutottak. A rendőrség rövid idő alatt elfogta őket, s így a 12 db óra lefoglalásával az összesen 9217 forint kár megtérült.

Az első és a másodfokú ítélet ellen emelt törvényességi óvás az alábbiak szerint alapos.

a) Az első fokú bíróság úgy rendelkezett ítéletében, hogy Cs, T. terhelt a javító-nevelői munkát "jelenlegi munkahelyén és beosztásában köteles letölteni". A terhelt ítélethozatalkori munkahelye azonban az ítélet egész tartalmából - sem a rendelkező részből, sem az indokolásból - nem tűnik ki.

Javító-nevelő munka büntetést kiszabó ítélet rendelkező részében mindig pontosan meg kell határozni azt a vállalatot vagy szövetkezetet, amelynél a javító-nevelő munkát végre kell hajtani. Az első fokú ítélet tehát már a fenti okból sem lenne végrehajtható.

Az első fokú bíróság azonban fel sem derítette a terheltnek az ítélethozatalkori munkahelyét. (A büntetésvégrehajtási intézet javító-nevelő csoportjának 1975. június 20-án kelt átirata szerint a terhelt munkáltatója D. F. mutatványos.)

Az ítélkezési gyakorlat szerint az az ítélet, amely a javító-nevelő munka végrehajtásának a 7/1962. (VI. 28.) IM. sz. rendeletben meghatározott feltételeit nem tisztázza és tényként nem állapítja meg, felderítetlen (BJD 3667. stb.).

Ezzel kapcsolatban megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy téves az első fokú ítéletnek az a rendelkezése is, amely meghatározza, hogy a terhelt a javító-nevelő munkát milyen beosztásban köteles elvégezni. A 7/1962. (VI. 28.) IM sz. rendelet helyes értelmezésén alapuló ítélkezési gyakorlat szerint a bíróság az ítéletben csak a végzendő munka természetét, a munkakört jelölheti meg (pl. segédmunkás, szerelő, gépkocsivezető stb.), de ezen belül munkabeosztást már nem határozhat meg. Ez a vállalat igazgatójának a hatáskörébe tartozik (BJD 3665.).

b) A törvényességi óvás alaposan támadja az első fokú bíróság ítéletét amiatt, hogy nem indokolta meg, miért látja R. L. terhelt esetében a büntetés célját a szabadságvesztés végrehajtása nélkül is elérhetőnek.