BH 2009.11.337 A reklám tekintetében követelmény, hogy ne egyoldalúan, hanem valamennyi, a fogyasztót befolyásoló körülményről tájékoztasson [1996. évi LVII. tv. 8. §, 9. §, 78. §].

A felperes széles körű marketing-kommunikációval népszerűsítette mobil-internet szolgáltatását; részben akciós értékesítéssel összekötve a N. előfizetéses díjcsomagot és a D. csomagot, valamint N kártyáját. Ezen reklámok vizsgálatára az alperes verseny-felügyeleti eljárást indított.

A vizsgálat eredményeként a 2006. október 24. napján kelt határozatában megállapította, hogy a felperes megsértette a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 8. § (2) bekezdés a) és c) pontjait, mert 2005. október 1. és 23. napja között a fogyasztók megtévesztésére alkalmas magatartást tanúsított - a N. és D. népszerűsítésekor, a televízióban az on-line bannereken, az óriásplakátokon, a N kártya tv-reklámjaiban, valamint az 1430-as ügyfélszolgálati tájékoztatóban - áruja felhasználásáról; ezért a felperest 10 millió Ft bírság megfizetésére kötelezte, valamint eltiltotta az ügyfélszolgálati tájékoztatóban tanúsított, a fogyasztók megtévesztésére alkalmas magatartás folytatásától.

A felperes keresetében az alperes határozatának megváltoztatását és verseny-felügyeleti eljárás megszüntetését kérte jogsértő magatartás hiányában, másodlagosan a versenyhatóság döntésének hatályon kívül helyezését, míg harmadlagosan a bírság elengedését, vagy annak mérséklését.

Arra hivatkozott, hogy az alperes tévesen értelmezte a reklámokban használt kifejezések jelentését, nem adott választ arra a kérdésre, hogy az egyes kommunikációs eszközök jellegét tekintve milyen elvárásoknak kell megfelelnie a reklámoknak. Ennek következtében az alperes ellentmondó következtetéseket vont le, ellentétesen az eddigi gyakorlatával, ami sérti a jogbiztonság és kiszámíthatóság elvét, valamint az ügy érdemére kihatóan a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) rendelkezéseit.

A felperes véleménye szerint az alperes a tényállás tisztázása során az ügy megítélésénél - a megtévesztésre való alkalmasságot, a piaci hatást, az azonos tényállás mellett alkalmazott kategóriákat, illetve a kifejezések értelmezését, a fogyasztói panaszok számát, valamint a bírság kiszabásánál értékelt körülményeket nem tárta fel, aminek következtében határozatának indokolása hiányos.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy az óriásplakátokon és a televízióban sugárzott, a bannereken elhelyezett reklámok alkalmazásakor a felperes megsértette a Tpvt. 8. § (2) bekezdés a) és c) pontjában foglalt rendelkezéseket.

A felperes nem figyelemfelhívó reklámot tett közzé, így a tájékoztatásnak már tartalmaznia kellett volna az áru vételére, a szolgáltatás igénybevételére vonatkozó - a fogyasztói döntés befolyásolására alkalmas - lényeges feltételeket.

A felperes az akcióban való részvétel tényleges feltételeiről nem adott tájékoztatást, a reklámok megjelenítését és szövegezését tekintve nem megfelelően közölt valamennyi meghatározó feltételt (megszorítás, időbeli korlát). Az ügyfélszolgálati számon elérhető tájékoztatóval kapcsolatosan rámutatott arra az elsőfokú bíróság, hogy az ott használt kifejezésnél követelmény a Tpvt. 9. §-ából következően, hogy további magyarázat (az adott esetben az ügyfélszolgálatnak, fogyasztóknak kiküldött tájékoztató) nélkül is azt úgy lehessen értelmezni, hogy - a tájékoztató - képes legyen elhárítani a más reklámeszköz folytán kialakult döntési folyamat következményét.

Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes a verseny-felügyeleti eljárást a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően folytatta le, valamennyi - az ügy eldöntése szempontjából relevanciával bíró - tényt és körülményt feltárt, részletesen elemezte a jogsértés mibenlétét és megvalósulását, valamint mérlegelte a bírság kiszabásánál figyelembe vett körülményeket.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, amelynek elbírálása során a Fővárosi Ítélőtábla - mint másodfokú bíróság - az elsőfokú bíróság ítéletét, lényegében helyes indokai folytán, helybenhagyta.

Jogerős ítéletének indokolásában rámutatott arra, hogy az elsőfokú bíróság a Pp. 206. §-ában írtaknak megfelelően járt el. A fellebbezésben foglaltakra utalással kiemelte, hogy a Tpvt. 8. §-ának (2) bekezdés a), c) pontjaiban foglalt rendelkezések azt a kötelezettséget róják a felperesre, hogy valamely árujának, valamely szolgáltatásának ismertetése során pontos, egyértelmű tájékoztatást adva, hasson közre a fogyasztói szándék kialakításában. Kifejtette a másodfokú bíróság, hogy a reklámozás jellegének megválasztásakor, valamint a népszerűsíteni kívánt termékre, szolgáltatásra vonatkozó információk közzétételekor meghatározó jelentőséggel bír a megjelenítés formája, a használt szlogen, a szövegbeli és képi tartalom, ezek elhelyezése, a használt betűnagyság és a tájékoztatás terjedelme. Ezen elemek alkalmazásakor a reklámoknak a Tpvt. III. fejezete szerinti rendelkezéseknek meg kell felelniük, mivel a versenyhatóság - mint ahogy azt a perbeli esetben is tette - a megtévesztésre alkalmasság szempontjából a közzétett információ fogyasztókra gyakorolt összhatását vizsgálja.

Utalt arra a másodfokú bíróság, hogy a konkrét megjelenést minden ügyben egyedileg kell értékelni.

Kiemelte, a figyelemfelhívó reklám jellegzetessége az, hogy a fogyasztók figyelmét valamely szolgáltatás igénybevehetőségére hívja fel, így nem tartalmazza a végső döntéshez szükséges valamennyi információt.

A másodfokú bíróság egyetértett az alperessel és az elsőfokú bírósággal abban, hogy a vizsgálat alá vont és jogsértőnek értékelt felperesi tájékoztatások nem minősülhetnek figyelemfelhívó reklámoknak; ezek tényleges üzenettartalma ugyanis meghaladta a leegyszerűsített, rövidített tartalmú és terjedelmű közlés, tájékoztatás azon mértékét, ami a figyelemfelhívó reklám sajátja.

Rámutatott arra is a másodfokú bíróság, hogy nem mentesíti a felperest a telefonos ügyfélszolgálati számon közzétett tájékoztatás jogsértő jellege alól azon körülmény, hogy amennyiben a fogyasztó a rendelkezésre álló, és biztosított valamennyi tájékoztatási lehetőséget igénybe veszi (további telefonos almenük használatával, vagy az ügyfélszolgálati irodát személyesen keresi fel), akkor kiegészítő információk által, teljes képet kaphat a szolgáltatás tényleges mibenlétéről.

A másodfokú bíróság a felperes részéről megnyilvánult reklámozási magatartást értékelve megállapította, hogy a versenyhatóság a jogsértő tájékoztatások fogyasztókat érintő üzenetének hatásait a Tpvt. 9. §-a szerinti értelmezésnek megfelelően bírálta el, és e körben helytálló következtetéseket vont le.

A bírság mértékének megállapításával kapcsolatosan a másodfokú bíróság a Pp. 339/B. §-ában foglaltakra hivatkozott. Megállapította, hogy az alperes döntésének 27. pontjában rögzítette, hogy a bírság kiszabásánál a Tpvt. 78. §-ában foglaltaknak megfelelően mi volt a kiindulási alap, és mely körülményeket vett számba és értékelt.