BH 2015.11.308 A vagyont terhelő zálogjog jogosultja annak a vagyontárgynak az értékesítéséből befolyó bevétel - értékesítési költségekkel csökkentett - 50%-ára tarthat igényt, amely a felszámolás kezdő időpontjában az adós vagyonát képezte [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 4. § (1) bek., 49/D. § (2) bek., 57. § (1) bek. b) pont; 1959. évi IV. tv. (Ptk.) 266. § (1) bek.].

[1] Az adós ellen 2012. július 6-án előterjesztett kérelem alapján 2012. szeptember 18-án megindult felszámolási eljárásban a felszámoló 2013. december 4-én előterjesztette a közbenső mérleget és a hozzá kapcsolódó jelentést. A hitelező 2013. december 5-én kifogást nyújtott be a felszámoló tevékenységével szemben, melyben előadta, hogy a közbenső mérleggel kapcsolatban már észrevételt is tett a bevételek, a várható felszámolási költségek és a felszámolás körébe tartozó vagyon értékesítésének késedelmes megkezdése miatt.

[2] A felszámolás során elért bevételek - a felszámolás előtt kötött bérleti szerződés alapján, a felszámolás kezdő időpontja előtt teljesített szolgáltatás ellenértékeként befolyt összegek, a felszámolás alatti bérbeadási tevékenységből, illetve egyéb jogcímen befolyt bevételek - tekintetében kérte a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) "57. § (1) bekezdés alapján történő elszámolását, azaz a befolyó bevételek 50%-ának" a részére történő megfizetését. Álláspontja szerint jogosult a vagyont terhelő zálogjoga alapján a bevételek 50%-ára, a Ptk. 266. § (1) bekezdése értelmében. Ezért kérte, hogy a bíróság utasítsa a felszámolót arra, a vagyont terhelő zálogjogának a hitelezői igények nyilvántartásába való bejegyzését követően számoljon el vele a társaság tulajdonában levő vagyontárgyak (beleértve a dolgokat, jogokat és követeléseket) értékesítéséből befolyt bevétellel, a Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pontja alapján a bevételek 50%-ával.

[3] A kérelméhez becsatolt közbenső mérleg szerint a felszámoló a szöveges jelentésében a Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pontjában tüntette fel a zálogjogosult hitelezőket, azonban a hitelezői igények kimutatásában már helyesen a Cstv. 49/D. §-a szerinti kielégítési kategóriába sorolta be a kifogást előterjesztő hitelezőt és a NAV Adóigazgatóságát.

[4] A közbenső mérleghez csatolt pénzforgalmi kimutatás szerint elért bevételek: "felszámolás előtti vevőbefolyás: 1 828 800 Ft; felszámolás alatti tevékenységből (bérbeadás): 7 948 275 Ft; egyéb bevételek 254 855 Ft."

[5] A kifogást előterjesztő hitelező pontosított kérelmében 5 015 965 Ft kifizetésére kérte kötelezni a felszámolót.

[6] A felszámoló kérte a kifogás elutasítását. Álláspontja szerint meg kell különböztetni az adós által végzett gazdasági tevékenység folytatása körében végzett értékesítést a felszámoló általi értékesítéstől. A felszámolás során végzett gazdasági tevékenység kapcsán történő értékesítés nem tartozik a Cstv. 49/D. § hatálya alá, ezért az ebből az értékesítésből befolyt bevétel 50%-ára a hitelező sem tarthat igényt. A felszámolás alatti bérleti, szolgáltatási szerződésekből befolyó bevétel az adósnak zálogjoggal nem terhelt vagyona, abból a felszámolási költségek fizethetők ki.

[7] Az elsőfokú bíróság a kifogást elutasította. Álláspontja szerint a Cstv. 49/D. § (2) bekezdésének rendelkezései kizárólag a zálogtárgy értékesítése során befolyt vételárra vonatkoznak, a zálogtárgy bérbeadásából származó bérleti díjra nem alkalmazhatóak.

[8] A kifogást előterjesztő hitelező fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Határozatának indokolásában kifejtette, alaptalan a kifogást előterjesztőnek az az álláspontja, hogy a vagyontárgy értékesítésén nem pusztán az ingó és ingatlan vagyontárgyak eladását kell érteni, hanem abba beletartozik a vagyont terhelő zálogjoggal terhelt követelésekből befolyó (önként teljesített) bevétel, illetve a követelés behajtásából származó bevétel is.

[9] A Cstv. 49/D. § (2) bekezdése kizárólag a zálogtárgy értékesítése során befolyt és az értékesítés költségei­vel csökkentett vételár tekintetében biztosít kielégítési elsőbbséget a vagyont terhelő zálogjog jogosultjának. A bérleti díj címén befolyt összegre ez a rendelkezés nem alkalmazható. A vagyont terhelő zálogjoggal biztosított hitelezői követelés jogosultja a Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pontja szerinti sorrend figyelembevételével elégíthető ki.

[10] Helytállónak találta a hitelezőnek a Ptk. 266. § (1) bekezdésére történő hivatkozását, a jogszabály értelmezését és a Cstv. 4. § (1) bekezdésével kapcsolatos álláspontját is. A hitelező ezekből levont jogi következtetését azonban tévesnek minősítette, mert úgy ítélte meg, hogy a Cstv. 49/D. § (2) bekezdését az adós bérleti díjként befolyt bevételeire nem lehet alkalmazni.

[11] A hitelező nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatásával a jogszabályoknak megfelelő határozat hozatalát. Állította a Ptk. 266. § (1) bekezdésének, a Cstv. 4. § (1) bekezdésének, 49/D. §-ának, 51. § (1)-(3) bekezdésének megsértését.

[12] A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése szerint, s azt az alább kifejtett okokból részben jogszabálysértőnek ítélte.

[13] Téves a jogerős ítéletben kifejtett az az álláspont, mely szerint a Cstv. 49/D. § (2) bekezdése kizárólag a zálogtárgy értékesítése során befolyt és az értékesítés költségeivel csökkentett vételár tekintetében biztosít a vagyont terhelő zálogjog jogosultjának kielégítési elsőbbséget, és az adóshoz bérleti díj címén befolyt összegre - mint az adós vagyonára - ez a rendelkezés nem vonatkozik.

[14] A Kúria fenntartja a Gfv. X. 30.039/2012/8. számú határozatában kifejtett álláspontját, mely szerint valamennyi zálogjoggal biztosított követelést - függetlenül attól, hogy milyen zálogtárgyon áll fenn a zálogjog - a Cstv. 49/D. §-a alapján kell elbírálni. Ha a követelés kötelezettje önként, vagy a felszámoló felhívására teljesít, a zálogjogosult hitelező akkor is a Cstv. 49/D. §-a alapján, privilegizáltan juthat kielégítéshez. A felülvizsgálati bíróság álláspontja szerint semmi nem indokolja azt, hogy a felszámoló a zálogjoggal rendelkező hitelezők között annak alapján tegyen különbséget: a zálogtárgyként minősülő követelést átruházza (értékesíti) vagy pedig behajtja.

[15] A felszámoló tévesen állította, hogy a zálogjoggal biztosított követelést a Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pontjába kellene sorolni, és csak a kielégítés során kell a Cstv. 49/D. §-át figyelembe venni. A zálogjogosultak követelésének a kielégítésére a Cstv. 49/D. §-a tartalmaz rendelkezéseket, s a Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pontjába csak a vagyont terhelő záloggal rendelkező hitelező követelésének azt a részét lehet átsorolni, amelyet a Cstv. 49/D. § (2) bekezdése alapján nem lehetett kielégíteni.

[16] A Kúria álláspontja szerint a felülvizsgálati eljárásban eldöntendő jogkérdés valójában az, hogy a vagyont terhelő zálogjog terjedelme változhat-e az adós felszámolásának megindítását követően? A felszámolás során befolyó bérleti díjak növelik-e a vagyont terhelő zálogjog jogosultja kielégítési alapját, vagy pedig a zálogjog a felszámolás kezdő időpontjában meglévő vagyontárgyakra rögzül, s ezek értékében kell a hitelező igényét kielégíteni?