BH 2019.9.253 Az Mt. 190. §-a szerinti jogintézmény alkalmazásának célja nem a ténylegesen kárt okozó és kártérítési felelősséggel tartozó munkavállaló mentesítése, hanem az, hogy a kisebb felelősséggel kirívóan nagy összegű kár okozása esetén a munkavállalót ne terhelje a kár teljes összege [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 190. §].

A tényállás

[1] A felperes 2015. január 12-étől villamosvezető munkakörben állt munkaviszonyban az alperesnél, távolléti díja 152 617 forint volt.

[2] Az alperes kollektív szerződésének a munkavállaló kártérítési felelősségéről rendelkező 57.1. pontja gondatlan károkozás esetén a kártérítés mértékét legfeljebb 4 havi távolléti díjnak megfelelő összegben határozta meg. Az 57.2. pont rendelkezése szerint szándékos vagy súlyos gondatlanság esetén a kártérítés mértéke a teljes kár összege.

[3] Az alperes F.1. számú jelzési utasítása szerint a felső lámpában a vízszintes három fehér fény jelentése az, hogy az útkereszteződés, a kijelölt gyalogos-átkelőhely, illetőleg a megállás helyét jelző útburkolati jel, ezek hiányában a fényjelző készülék előtt meg kell állni. A jelzést meghaladni csak rendőr vagy a KRESZ-ben foglalt más hatóság forgalom irányítására, ellenőrzésére jogosult képviselőjének utasítására szabad.

[4] A felperes 2016. február 8-án a villamost vezetve 18 óra 23 perckor érkezett az utcai kereszteződéséhez, ahol a forgalomirányító jelzőlámpa tilos jelzése ellenére nem állt meg és emiatt összeütközött a kereszteződésben neki jobb kéz felől, vele azonos irányból a forgalomirányító fényjelzőkészülék szabad jelzésére elinduló, szabályosan közlekedő személygépkocsival. Ennek következtében a villamosban és az említett személygépkocsiban is anyagi kár keletkezett, valamint egy személy 8 napon belül gyógyuló sérülést szenvedett.

[5] A baleset időpontjában az alperesnek a villamosra nem volt casco szerződése. A jármű javítását a G. E. Zrt. végezte el a per folyamatban léte alatt, a javítás költsége 523 240 forint + áfa volt.

[6] A felperes magatartásával 523 240 forint kárt okozott az alperesnek.

[7] Az alperes 2016. február 9-én hátrányos jogkövetkezmények alkalmazására és az okozott kár megtérítésére irányuló eljárást indított a felperessel szemben. A felperes a 2016. február 12-én történő meghallgatásakor a felelősségét elismerte, csupán arra hivatkozott, hogy a lámparendszer kiszámíthatatlanul működik, ezért gyakran az utolsó pillanatban intenzíven fékezve kell megállni. Az ügyben indult hatósági eljárás jogerős lezárásáig a határozathozatalt az alperes felfüggesztette.

[8] A balesettel összefüggésben a M.-i Rendőrkapitányság Közlekedésrendészeti Osztálya 2016. február 24-én kelt határozatában a felperest 50 000 forint közigazgatási bírság megfizetésére kötelezte. A M.-i Rendőrkapitányság Szabálysértési Hatósága a 2016. március 4-én kelt határozatában a közúti közlekedés rendjének megzavarása szabálysértés elkövetése miatt a felperest 50 000 forint pénzbírsággal sújtotta. A határozatok ellen a felperes nem élt fellebbezéssel.

[9] Az alperes a 2016. május 2-án kelt határozatával a felperest 523 240 forint kártérítés 30 napon belül történő megfizetésére kötelezte. A határozat indokolásában a arra hivatkozott, hogy a felperes a 2016. február 8-án tanúsított magatartásával megszegte az F.1. számú jelzési utasítás 3.3.2. pontjában foglaltakat, valamint a KRESZ elsőbbségadásra és megállásra kötelező előírásait. Mindkét járműben anyagi kár keletkezett és egy fő személyi sérülést szenvedett. A felperes gondatlan magatartásával a munkáltatónak jelentős anyagi kárt okozott, amelynek megtérítésére a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 179. § (1)-(3) bekezdése és az alperes kollektív szerződésének 57.2. pontja alapján köteles.

A felperes keresete és az alperes ellenkérelme

[10] A felperes a keresetében az alperes kártérítési határozatának hatályon kívül helyezését, valamint az alperes perköltségben történő marasztalását kérte. Nyilatkozata szerint a tilos jelzésen azért haladt át, mert a lámpa hirtelen váltott, már nem tudott megállni. Sérelmezte, hogy az alperes csak őt kötelezte kártérítés megfizetésére, miközben a hasonló balesetet okozó munkatársaival szemben nem bocsátott ki határozatot.

[11] A felperes a jelzőrendszer hibás működésének megállapítására műszaki szakértő kirendelését indítványozta. Bizonyítási indítványának elutasítása esetén az Mt. 190. §-ában foglalt méltányosság alapján a kártérítés egyhavi távolléti díjának megfelelő összegre történő mérséklését kérte. E körben életkörülményeire - rokkantnyugdíjas szüleivel lakik egy háztartásban, gyermeke, felesége, külön lakása nincs - és a munkáltató vagyoni helyzetére hivatkozott.

[12] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Vitatta a lámparendszer kiszámíthatatlan működését, és hivatkozott arra, hogy a felperes ezen a vonalon egyébként is tapasztalattal rendelkezett. A felperes a felelősségét a jegyzőkönyvi meghallgatása során elismerte, amit a M.-i Rendőrkapitányság szabálysértési határozata is egyértelműen megállapított. Az alperes nem vitatta a felperes vagyoni és családi viszonyaira vonatkozó előadását, saját anyagi helyzete vonatkozásában pedig úgy nyilatkozott, hogy 2016-ban csaknem félmilliárdos veszteség mellett tudta finanszírozni működését.

Az első- és másodfokú bíróság ítélete

[13] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével az alperes kártérítési határozatában a felperes által fizetendő kártérítés összegét 50 000 forintra mérsékelte. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

[14] Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felperes a forgalomirányító jelzőlámpa tilos jelzése ellenére nem állt meg, amely magatartásával a vonatkozó utasítást megszegte és az alperesnek 523 240 forint kárt okozott, ezért az Mt. 179. § (1) bekezdése alapján kártérítésre köteles.

[15] Az elsőfokú bíróság a felek vagyoni helyzetét mérlegelve megállapította, hogy az alperes 3 milliárd forintot meghaladó vagyona a felperes havi nettó 129 488 forintos átlagkeresetéhez képest kirívóan nagy, a levonásokkal csökkentett havi nettó 90 000 forinthoz képest pedig a különbség még nagyobb. Ilyen jövedelem mellett életszerű, hogy a felperesnek megélhetési problémát okoz az alperes által követelt összeg teljesítése. Az elsőfokú bíróság az Mt. 190. §-a alapján ezért a kártérítés összegét 50 000 forintra mérsékelte, amelynél figyelembe vette azt is, hogy az alperes nem rendelkezett casco biztosítással.

[16] Az alperes fellebbezése alapján eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, a fellebbezett részét megváltoztatta és a felperes keresetét egészében elutasította.

[17] A másodfokú bíróság az Mt. 190. §-ában felsorolt körülmények közül a jogsértés súlyának tulajdonított kiemelkedő jelentőséget. Álláspontja szerint a felperes saját tényelőadása - amely szerint gyakori, hogy az adott kereszteződésben a forgalomirányító lámpa hirtelen vált - alátámasztotta, hogy előre látta a baleset bekövetkezésének lehetőségét, csak bízott annak elmaradásában, vagyis magatartása súlyosan gondatlan volt. Személyes előadása szerint a balesetet az is okozhatta, hogy a két lámpa között az ütemet nem tudta tartani, emiatt érkezhetett később a lámpához. A felperes tehát valamennyi körülménnyel tisztában volt, amelyből az következik, hogy a problémásnak tartott kereszteződést úgy kellett volna megközelíteni, hogy ne vészfékezéssel, hanem rendes tempóban tudjon megállni, se az utasokban, se más járműben ne okozzon kárt, azonban ezt elmulasztotta.