20/B/1997. AB határozat

a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény 40. § (1) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálata tárgyában meghozta az alábbi

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény 40. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

INDOKOLÁS

I.

1. A munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény (a továbbiakban: Flt.) 40. § (1) bekezdését az 1996. évi LXXXIX. törvény (a továbbiakban: Fltm.) 7. §-a módosította. A módosítás előtt az Flt. 40. § (1) bekezdése akként rendelkezett, hogy a munkaadó a (2) bekezdésben foglalt kivétellel az általa bérköltségként (béralap terhére) elszámolt és a munkavállaló részére, munkaviszonya alapján kifizetett bruttó munkabér, illetmény (kereset) 4,2 százalékát köteles munkaadói járulékként fizetni.

Az Flt. jelenleg hatályos 40. § (1) bekezdése szerint:

"A munkaadó munkaadói járulékként a munkavállaló részére, munkaviszonya alapján teljesített a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény 103/A. §-ának (1)-(2) bekezdése szerint társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettség alá eső kifizetés 4,2 százalékát köteles fizetni."

Az Flt. 41. §-a rendelkezik a munkavállalók járulékfizetési kötelezettségéről:

"A munkavállaló járulékként a munkaviszonya(i) alapján a munkaadótól kapott bruttó munkabér, illetmény (kereset) 1,5 százalékát köteles fizetni. Ez a rendelkezés nem vonatkozik arra, aki öregségi, rokkantsági vagy baleseti rokkantsági nyugdíjban részesül, illetőleg arra jogosulttá vált."

A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény (a továbbiakban: T.) 103/A. § (1)-(2) bekezdése így szól:

"(1) A munkáltató a 10. § (1) bekezdésének a)-b) és e)-f) pontjában, továbbá a (3) bekezdésében említett biztosított részére a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony alapján adott (elszámolt) adóköteles jövedelem, valamint az adózott eredményből juttatott osztalék után a 103. § (1) bekezdésében meghatározott mértékű társadalombiztosítási járulékot fizet.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően nem képezi a társadalombiztosítási járulék alapját:

1. a munkáltató által megállapított és folyósított társadalombiztosítási ellátás, valamint a szociális ellátásnak nem a munkáltatót terhelő összege;

2. a magánszemély munkáltatója által az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárba a tag javára történő befizetés a havonta fizetett tagdíj összegének erejéig, de legfeljebb havi 20 000 forintig;

3. az adózott eredményből juttatott osztalék 10, illetőleg 20 százalékos személyi jövedelemadót viselő része."

A T. 10. § (1) bekezdés a)-b) és e)-f) pontjai szerint az alábbi személyek jogviszonyai képezik a járulékfizetési kötelezettség alapját:

"a) a munkaviszonyban (közalkalmazotti, illetőleg közszolgálati jogviszonyban) álló személy;

b) a szövetkezeti tag ide nem értve az iskolai szövetkezet (szövetkezeti csoport) nappali tagozatos tanuló, hallgató tagját, ha a szövetkezet tevékenységében munkaviszony vagy vállalkozási jellegű jogviszony keretében személyesen közreműködik;

e) a szakmunkástanuló, ha ösztöndíjban (munkabérben) részesül, a tanulószerződés alapján szakképző iskolai tanulmányokat folytató tanuló;

f) az egyéni vállalkozói tevékenység gyakorlásában rendszeresen közreműködő segítő családtag, továbbá a jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság ide nem értve a jogi személy felelősségvállalásával működő gazdasági munkaközösséget természetes személy tagjának a társaságban rendszeresen munkát végző segítő családtagja, kivéve azt, aki e törvény vagy külön jogszabály, illetőleg államközi egyezmény alapján öregségi (ideértve a korengedményes nyugdíjban, az előnyugdíjban, a bányásznyugdíjban, az egyes művészeti tevékenységet folytatók öregségi nyugdíjában, ideértve a Magyar Alkotóművészeti Közalapítványtól öregségi nyugdíjban részesülő személyt is, valamint a szolgálati nyugdíjban részesülő személyt), rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjban részesül, ideértve a Magyar Alkotóművészeti Közalapítványtól rendszeres rokkantsági segélyben részesülő személyt is;"

2. Az indítványozó az Flt. 40. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól. Azt tekinti az Alkotmány 70/I. §-ba ütközőnek, hogy az Flt. e rendelkezésének módosítása kapcsán kiszélesedett azon kifizetések köre, amely után munkaadói járulékot kell fizetni. Vélekedése szerint az Flt. módosított rendelkezése alapján minden olyan kifizetésre kiterjed a munkáltató járulékfizetési kötelezettsége, amelyet nem munkaviszony, hanem bármilyen más tevékenységre, jövedelem szerzésre alapot adó jogviszony alapján fizet a munkáltató.

Az indítvány tartalma szerint az Alkotmány 70/I. §-ának sérelmét arra alapítja az indítványozó, hogy a munkáltató nem saját, hanem munkavállalója jövedelmi viszonyaihoz igazodó járulékot fizet. Ezáltal a munkaadói járulékfizetés nem felel meg a járulék fizetésére kötelezett munkáltató jövedelmi viszonyainak. Hivatkozott továbbá az indítványozó arra is, hogy a T. járulékalapjára történő utalás a társadalombiztosítási és foglalkoztatáspolitikai rendszerek "összekeverését" eredményezi.

II.

Az indítvány nem megalapozott.

Igaz ugyan, hogy a korábbi járulékalapot [a "...bérköltségként (béralap terhére) elszámolt és a munkavállaló részére, munkaviszonya alapján kifizetett bruttó munkabér, illetmény (kereset)..."] a T. 103/A. § (1)-(2) bekezdésére történő utalás váltotta fel, ez azonban nem érinti a közteherviselési kötelezettséget.

Tévedett az indítványozó, amikor a vizsgált szabályt a társadalombiztosítási és foglalkoztatáspolitikai rendszerek "összekeveréseként" értékelte. Az Flt. 40. § (1) bekezdése - az említett módosítást követően - olyan szabályozási technikát alkalmaz, amely a munkaviszony keretében juttatott ellenszolgáltatások körén belül kíván összhangot teremteni a társadalombiztosítási és foglalkoztatáspolitikai járulékalapok meghatározásában. Kétségtelen, hogy mind a T. mind az Flt. saját szóhasználatában "járulékfizetési kötelezettséget" ír elő. Ezek a kötelezettségek viszont csak elnevezésükben hasonlítanak egymásra. A társadalombiztosítási járulékfizetés és az Flt-ben előírt (munkaadói, munkavállalói) járulékok fizetése alapjaiban eltérő rendszerekhez kapcsolódnak. A T-ben előírt járulékfizetés a T. 5. §-án alapul, és társadalombiztosítási szolgáltatás igénybevételére jogosíthat. Az Flt-ben szabályozott járulékfizetés pedig az Flt. 39/C. §-a szerint a Munkaerőpiaci Alap - mint elkülönített állami pénzalap - egyik (de korántsem kizárólagos) bevételi forrása. Olyan közteher, amely a Munkaerőpiaci Alap működtetését hivatott biztosítani. A Munkaerőpiaci Alap felhasználási céljait az Flt. 39. § (2) bekezdése szabályozza. Az Flt. 39/A. § (1) bekezdése szerint a Munkaerőpiaci Alappal a munkaügyi miniszter rendelkezik. A társadalombiztosítási járulékfizetés nem vethető tehát össze a céljában, alapjában, működésében más rendszerhez tartozó munkaadói járulékfizetéssel, amely a kifejtettek alapján meghatározott célhoz kapcsolódó közbefizetésnek, közteherviselésnek tekintendő.

Az Alkotmány 70/I. §-a szerint a Magyar Köztársaság minden állampolgára köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni.

A munkaadói és munkavállalói járulék fizetésének kötelezettsége olyan közteher, amely a foglalkoztatáspolitikai célok fedezetét biztosítja. Ezen célok egyaránt tekinthetők a szociális ellátórendszer és az állami gazdaságpolitika elemeinek. Önmagában nem alkotmányellenes az, hogy a foglalkoztatáspolitika terheit a gazdasági élet szereplői - így a munkáltatók és munkavállalók - között osztja el a jogalkotó.

A jövedelmi és vagyoni viszonyoknak való megfelelés követelményét nem sérti, hogy a járulék megfizetésére - a közteher viselésére - a munkaadó is köteles. A foglalkoztatottak létszáma, a részükre ellenszolgáltatásként nyújtott bér és egyéb javadalmazás, illetve juttatás nem független a munkáltató vagyonától, jövedelmi viszonyaitól. Ezt nem érinti, hogy a munkáltatói járulék meghatározására az Flt. a T. egyes részletszabályaira utal, illetve ezek alkalmazását írja elő. Ezért tévedett az indítványozó, amikor a jövedelmi, vagyoni viszonyoktól elszakított közteherviselés alkotmányellenességére utalt.

A kifejtettekre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.

Budapest, 1997. május 5.

Dr. Sólyom László s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Ádám Antal s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kilényi Géza s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szabó András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lábady Tamás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Zlinszky János s. k.,

alkotmánybíró