3/2010. Polgári jogegységi határozat
a teljesítési segéd igénybevétele folytán felmerült kiadásnak a felszámolási költségek között történő jogszabálysértő elszámolásáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának Polgári Jogegységi Tanácsa a Legfelsőbb Bíróság Gfv.X. tanácsa által indítványozott jogegységi eljárásban meghozta a következő
jogegységi határozatot:
Nincs akadálya annak, hogy a teljesítési segéd igénybevétele folytán felmerült kiadásnak a felszámolási költségek között történő jogszabálysértő elszámolása miatt az arra jogosultak kifogást terjesszenek elő. A kifogás megalapozottsága esetén a bíróság az intézkedést megsemmisítve kötelezi a felszámolót a kiadásnak a felszámolási költségek köréből való mellőzésére és - az eredeti állapot helyreállításaként - az adós felszámolás hatálya alá tartozó vagyonába történő befizetésére.
Indokolás:
I.
A Legfelsőbb Bíróság Gfv.X. tanácsa a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (Bsz.) 29. § (1) bekezdésének b) pontja és 29. § (2) bekezdése alapján - miután jogkérdésben el kívánt térni a Legfelsőbb Bíróság másik ítélkező tanácsának határozatától - jogegységi eljárást kezdeményezett, és az előtte Gfv.X.30.224/2009. szám alatt folyamatban lévő felülvizsgálati eljárást a jogegységi határozat meghozataláig felfüggesztette.
A jogegységi eljárást indítványozó tanács előtt elbírálásra váró ügyben az adós gazdálkodó szervezet ellen 2005. január 12. napjától kezdődően folyamatban lévő felszámolási eljárás során a hitelező az adott eljárásra irányadó, lényegesen az 1993. évi LXXXI. törvénnyel, az 1997. évi XXVII. törvénnyel, a 2000. évi CXXXVII. törvénnyel és a 2004. évi XXVII. törvénnyel módosított 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 51. § (1) bekezdése alapján kifogást terjesztett elő. Sérelmezte, hogy a felszámoló kellő indok nélkül alkalmazott munkavállalókat a termelő tevékenységet már nem folytató adós gazdálkodó szervezetnél, így az erre hivatkozással kifizetett munkabérek és költségek indokolatlanul csökkentették az adós vagyonát. Kérte a felszámoló sérelmezett intézkedésének megsemmisítését, és az eredeti állapot helyreállítását.
A felszámolási eljárást lefolytató bíróság jogerős végzésével a kifogásnak - a felülvizsgálati kérelemmel érintett részében - helyt adva a felszámolót a Cstv. 51. § (3) bekezdésének alkalmazásával arra kötelezte, hogy törölje az adósnál felmerült kiadások köréből az érintett munkavállalókkal összefüggésben elszámolt költségeket, és tegye meg az ennek kapcsán szükséges további intézkedéseket. A határozat indokolása szerint a kifogásban említett munkavállalók - egy kivételével - a felszámoló feladatkörébe tartozó tevékenységet láttak el. Ezért a foglalkoztatásuk kapcsán felmerült kiadások felszámolási költségként külön nem számíthatók fel, hanem ezeket a felszámolónak a Cstv. 57. § (2) bekezdésének g) pontjából következően a saját díjából kell fedeznie. Erre figyelemmel a bíróság a felszámolót az érintett munkavállalókkal összefüggésben elszámolt költségeknek a kiadások köréből történő törlésére és a szükséges további intézkedések megtételére kötelezte.
A jogerős végzés indokolása összhangban áll a Legfelsőbb Bíróság más ügyben korábban Gfv.XI.30.477/2008/5. szám alatt meghozott határozatában megfogalmazott jogi állásponttal. E határozatában ugyanis a Legfelsőbb Bíróság kifejtette, hogy a felszámoló csak a törvényben előírt feladatai teljesítése esetén jogosult felszámolói díjra. Ha a tevékenysége során bizonyos kiadásokat a felszámolói díjon felül jogosulatlanul felszámolási költségként számol el, az ezt sérelmező kifogás alapján őt az érintett kiadásnak a felszámolási költségek köréből való kivezetésére kell kötelezni. Emellett úgy kell tekinteni, mintha a felszámolói díj kifizetése ebből a hiányzó vagyonból történt volna, ezért az indokolatlan költségeket a felszámolói díj terhére kell elszámolni, vagyis e részében a felszámoló a díjához nem jut hozzá. Ha pedig a vagyonhiány meghaladja a felszámolói díj összegét, és ezért a jogosulatlanul számításba vett kiadást a díj terhére nem lehet elszámolni, nincs akadálya annak sem, hogy a bíróság a felszámolót a hiány összegének az adós vagyonába való befizetésére kötelezze. Ha a felszámoló a jogerős kötelezésnek nem tesz eleget, a Cstv. 51. § (5) bekezdése alapján a felmentésének van helye. Kiemelte a Legfelsőbb Bíróság azt is, hogy a felszámoló jogszabálysértő intézkedésének következményeit alapvetően a felszámolási eljárás keretein belül kell orvosolni. A felszámoló Cstv. 54. §-a szerinti kártérítési felelősségének vizsgálata akkor merülhet fel, ha az általa elkövetett szabálytalanságok következményei a felszámolási eljárás keretében nem háríthatók el.
A Legfelsőbb Bíróság jogegységi eljárást indítványozó tanácsa a Gfv.XI.30.477/2008/5. számú végzésben kifejtett jogi állásponttól való eltérés indokaként azzal érvelt, hogy a bíróság azon rendelkezése, melynek alapján a felszámolónak az elszámolt költségeket törölnie kell az adósnál felmerült kiadások köréből, és ezzel összefüggésben meg kell tennie a szükséges intézkedéseket, tartalmilag a felszámoló kártérítés megfizetésére való kötelezését jelenti. Az adós nevében kötött szerződésekkel foglalkoztatottak részére kifizetett munkabér és az ahhoz kapcsolódó közterhek ugyanis a felszámolás számviteli feladatairól szóló 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet 6. § (1) bekezdésének a) és b) pontja, valamint a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 79. § (1) bekezdése értelmében felszámolási költségnek minősülnek. Ha ezeket a kifizetéseket a felszámoló nem számolhatja el felszámolási költségként, akkor ennek következményeként a munkabér jogcímén a dolgozók, és járulékként az adóhatóság részére kifizetett összegnek megfelelő nagyságú pénzösszeget be kell fizetnie az adós vagyonába, mert a bíróság által előírtakat egyébként nem tudja teljesíteni. Ez pedig csak úgy történhet meg, hogy a felszámoló a saját vagyonából fizeti be a hiányzó összeget (sem a munkabért, sem a munkabér után kifizetett járulékokat nem kérheti ugyanis vissza az érvényes jogcímmel rendelkező jogosultaktól, hiszen azok annak ellenében már munkát végeztek).
A jogegységi eljárást kezdeményező tanács álláspontja szerint nincs törvényes lehetőség arra, hogy a felszámolási eljárást lefolytató bíróság kifogás alapján a felszámolót az adós vagyonába történő befizetésre kötelezze. A Cstv. 51. § (1) bekezdése szerint ugyanis csak a felszámoló jogszabálysértő intézkedése vagy mulasztása ellen lehet kifogással élni. A kifogás megalapozottsága esetén pedig a Cstv. 51. § (3) bekezdése szerint a bíróság a felszámoló intézkedését megsemmisítheti, és az eredeti állapotot helyreállíthatja, vagy a felszámoló részére új intézkedés megtételét írhatja elő. Kifogással azonban csak a felszámoló egyoldalú intézkedése vagy mulasztása támadható; ha a felszámoló szerződést kötött, e szerződés felülbírálata nem képezheti a nemperes kifogásolási eljárás tárgyát. Ebből következően a Cstv. 51. § (3) bekezdése alapján nincs jogi lehetőség a felszámoló intézkedésének megsemmisítésére akkor, amikor az adós vagyonából valamely szerződés alapján már kifizetést teljesített. Ebben az esetben az eredeti állapot helyreállítása, mint jogkövetkezmény sem alkalmazható, és nem kerülhet sor a Cstv. 51. § (3) bekezdésében megállapított másik jogkövetkezmény, az új intézkedés megtételének az előírására sem. Az új intézkedés fogalma alatt ugyanis az adós vagyonával kapcsolatos intézkedést kell érteni. Az a bírósági rendelkezés pedig, amely a felszámoló szervezetet a saját vagyona terhére kötelezi valamely pénzösszegnek az adós vagyonába történő befizetésére, nem tartozik ebbe a körbe. A felszámoló egyébként is az adóstól elkülönült, önálló jogalany, amely a bíróság rendelkezése alapján az adós képviselőjeként jár el, tevékenységét ebben a körben lehet a Cstv. 51. §-a alapján kifogással támadni. A felszámoló jogszabálysértő tevékenységének eredményeként az adós vagyonában mutatkozó vagyonhiány a hitelezők szempontjából kárként jelentkezik. A Cstv. felhatalmazó rendelkezése hiányában azonban a felszámolási eljárást lefolytató bíróság a Cstv. 51. § (3) bekezdése alapján nem állapíthatja meg a felszámolónak a szakértői minőségével összefüggésben elkövetett jogszabálysértésen alapuló kártérítési felelősségét. A felszámoló a Cstv. 54. §-a értelmében a kötelezettségei megszegésével okozott kárért a polgári jogi felelősség általános szabályai szerint felel, és e felelősség megállapítására csak peres eljárásban kerülhet sor.
II.
A legfőbb ügyész álláspontja szerint a felszámoló intézkedésének következményeként kötött szerződés harmadik személyre is kiható felülvizsgálatára a felszámolási eljárás keretei között nem kerülhet sor. Annak azonban nincs akadálya, hogy az ilyen szerződésekkel kapcsolatos költségek elszámolásának jogszerűségét a felszámolási eljárást lefolytató bíróság a hitelezők kifogása alapján felülvizsgálja. A kifogás megalapozottsága esetében a bíróság döntésének kereteit az határozza meg, hogy a felszámoló jogszabálysértő intézkedése az adós vagyonában átmeneti vagy végleges hiányt idéz-e elő. A felszámoló ugyanis a saját vagyona terhére a felszámolás hatálya alá tartozó vagyonba, a hitelezők javára történő befizetésre semmilyen esetben sem kötelezhető. Ezért akkor, ha a jogellenes intézkedés folytán az adós gazdálkodó szervezet teljes vagyona bizonyíthatóan kisebb lesz, mint a tartozásállománya, vagyis a vagyonhiány végleges, a szabálytalanság következményei a felszámolási eljárás során nem szüntethetők meg. Ilyenkor a vagyonhiány következtében kielégíthetetlenné vált követeléseik miatt elszenvedett kárukat a hitelezők csak a Cstv. 54. §-a alapján indítható perben érvényesíthetik. Ha viszont végleges vagyonhiány nem következett be, a felszámoló jogszabálysértésének következményei alapvetően a felszámolási eljárás keretei között, a Cstv. 51. §-a szerinti kifogásolási eljárás során orvosolhatók. Ebben az esetben ugyanis nincs akadálya annak, hogy a felszámolási eljárást lefolytató bíróság a felszámolót az indokolatlanul elszámolt költségek törlésére kötelezze. Ez a rendelkezés a Cstv. 51. § (3) bekezdése alkalmazásával a jogellenes felszámolói intézkedés megsemmisítését jelenti. Az eredeti állapot helyreállítása pedig az indokolatlan kiadásnak a felszámolói díj terhére történő elszámolásával valósul meg.
III.
A jogegységi eljárást indítványozó tanács előtt folyamatban lévő ügy elbírálása során a Cstv.-nek az adós gazdálkodó szervezet felszámolása kezdeményezésének időpontjában hatályban volt, lényegesen az 1993. évi LXXXI. törvénnyel, az 1997. évi XXVII. törvénnyel, a 2000. évi CXXXVII. törvénnyel és a 2004. évi XXVII. törvénnyel módosított rendelkezéseit kell alkalmazni.
E szabályok szerint a felszámolási eljárás lefolytatása - így különösen az adós vagyoni helyzetének és a vele szemben támasztott követeléseknek a felmérése, a nyitó felszámolási mérleg elkészítése, a felszámolás végrehajtásához szükséges költségek megtervezése, ütemterv készítése, a bejelentett hitelezői igények felülvizsgálata, az adós követeléseinek behajtása, igényeinek érvényesítése, az adós vagyonának megóvásáról, megőrzéséről való gondoskodás, a vagyon értékesítése, a közbenső, illetve a zárómérleg elkészítése - a bíróság által a Cstv. 27/A. § (1) bekezdése alapján kijelölt felszámoló feladata. A felszámolási eljárás lefolytatását a felszámoló - a Cstv. 27/A. § (9) bekezdése szerint - másnak nem engedheti át, és teljesítési segédet is csak az őt kirendelő bíróság előzetes engedélyével vehet igénybe, kivéve, ha a teljesítési segéd feladatának ellátásához különleges szakértelem szükséges. Tevékenységéért a felszámolót a Cstv. 59. § szerint megállapítandó, a Cstv. 57. § (1) bekezdésének a) pontjába tartozó, a (2) bekezdés g) pontjának megfelelően felszámolási költségnek minősülő díj illeti meg, mely tartalmazza a felszámoló által az őt terhelő feladatok elvégzése körében igénybe vett teljesítési segéd közreműködésével összefüggésben felmerült kiadásokat is.
Ennek megfelelően abban az esetben, ha a felszámoló az általa elvégzendő feladatok ellátásához teljesítési segédet vesz igénybe, ennek költségeit magának kell viselnie; az őt terhelő feladatok teljesítése érdekében kötött szerződésekből eredő kiadások - miután a Cstv. 27/A. § (9) bekezdése és 57. § (2) bekezdésének g) pontja speciális előírást tartalmaznak a Cstv. 57. § (2) bekezdésének egyéb rendelkezéseihez képest - felszámolási költségként külön nem számolhatók el.
Azt, hogy valamely ténylegesen felmerült kiadás ebbe a körbe tartozik-e, az adott kiadás ellenében nyújtott szolgáltatás tartalma alapján kell megítélni. A felszámolás számviteli feladatairól szóló 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet 6. § (1) bekezdésének a) és b) pontjában, valamint a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 79. § (1) bekezdésében foglaltak e vonatkozásban nem irányadók, e szabályok ugyanis nem a felszámolási eljárás lefolytatása során felmerült kiadások jogi minősítéséről, hanem a velük kapcsolatos számviteli feladatokról rendelkeznek.
Ha az állapítható meg, hogy a felszámoló az őt terhelő feladatok elvégzéséhez igénybevett teljesítési segéd költségeit a Cstv. 57. § (2) bekezdése g) pontjának kógens előírása ellenére felszámolási költségként külön elszámolta, az elkövetett jogszabálysértés következményei a felszámolási eljárás keretében, a Cstv. 51. §-ában szabályozott kifogás alapján orvosolhatók. A kifogás ugyanis a felszámoló jogszabálysértő intézkedése vagy mulasztása ellen igénybe vehető jogvédelmi eszköz; a felszámoló által a felszámolási eljárás lefolytatása során a Cstv.-ben meghatározott kötelezettségei megszegésével elkövetett szabálytalanságok alapvetően kifogás alapján szüntethetők meg. A kifogás előterjesztésére csupán akkor nem kerülhet sor, ha a törvény a felszámoló valamely intézkedésével szemben más jogorvoslat igénybevételének lehetőségét írja elő, vagy a kifogás nem a felszámoló egyoldalú intézkedése, illetve mulasztása ellen irányul, hanem elbírálása harmadik személy jogait vagy kötelezettségeit érintené, illetőleg a szabálytalanság következményei a Cstv. 51. § (3) bekezdésében meghatározott intézkedésekkel nem küszöbölhetők ki. A Cstv. 51. § (3) bekezdése alapján ugyanis a bíróság a kifogás megalapozottsága esetében megsemmisíti a felszámoló intézkedését, és helyreállítja az eredeti állapotot, vagy a felszámoló részére új intézkedés megtételét írja elő. Önmagában a felszámoló által elkövetett jogszabálysértés tényének megállapítására a kifogás nem irányulhat.
A teljesítési segéd közreműködésével összefüggésben felmerült kiadásnak a felszámolási költségek körében történő jogszabálysértő elszámolása esetén fennállnak a Cstv. 51. §-ában szabályozott kifogás előterjesztésének feltételei. A felszámoló ezen intézkedése ugyanis nem csupán a tőle általában elvárható gondosság követelményének nem felel meg, hanem a Cstv. konkrét előírásának, az 57. § (2) bekezdése g) pontjának megsértését jelenti. Nem zárják ki a kifogás előterjesztését és az abban foglaltak teljesítését a felszámolót terhelő feladatot ténylegesen ellátó harmadik személy jogai sem.
A kifogás elbírálása során ugyanis a bíróságnak az érintett szerződés alapján azt kell vizsgálnia, hogy a szerződés a felszámoló saját feladatainak ellátására irányul-e, illetve, hogy az ebből eredő kiadásokat a felszámoló felszámolási költségként külön elszámolta-e. Mindezeket pedig a teljesítési segéd jogai nem akadályozzák, önmagában a vele kötött szerződés vizsgálata ugyanis e jogokra nincs kihatással.
A kifogás megalapozottsága esetében a bíróság a felszámolót az intézkedését megsemmisítve a kiadásnak a felszámolási költségek köréből való mellőzésére és - az eredeti állapot helyreállításaként - az adós felszámolás hatálya alá tartozó vagyonába történő befizetésére kötelezi. Ez a rendelkezés a teljesítési segéd jogait és kötelezettségeit szintén nem érinti, tehát a felszámoló által elkövetett szabálytalanság következményei a felszámolási eljárás során harmadik személyek jogainak sérelme nélkül orvosolhatók.
A Cstv. 57. § (2) bekezdése g) pontjának megsértése miatt előterjesztett kifogás elbírálása során a felszámoló Cstv. 54. § szerinti kártérítési felelőssége feltételeinek vizsgálatára nem kerül sor. Ha a felszámoló a saját feladatai ellátásához igénybe vett teljesítési segéd közreműködése kapcsán felmerült költségeket nem maga viseli, hanem a felszámolás hatálya alá tartozó vagyonból egyenlíti ki azokat, az e kiadásoknak megfelelő összeggel valójában jogalap nélkül gazdagodik. A felszámoló intézkedésének a jogszabálysértés kiküszöbölésének érdekében történő megsemmisítése, és az eredeti állapot helyreállítása ezért tartalmilag sem a felszámoló kártérítés fizetésére kötelezését, hanem e gazdagodás kiküszöbölését jelenti.
IV.
A jogalkotó időközben újraszabályozta a Cstv.-nek a teljesítési segéd igénybevételének lehetőségére és a felszámolási költségekre vonatkozó szabályait. A Cstv. jelenleg hatályos 27/A. § (12) bekezdése a korábbi szabályozással egyezően kimondja, hogy a kijelölt felszámoló nem engedheti át másnak a felszámolási eljárás lefolytatását. A (13) bekezdés akként rendelkezik, hogy a felszámolónak a feladatait elsősorban az adós munkaszervezete, illetve saját munkaszervezete igénybevételével kell ellátnia, ideértve a jogszabályban meghatározott szakképzettségű, kötelezően foglalkoztatandó személyek polgári jogi jogviszonyban történő alkalmazását is. A felszámoló a feladatai ellátása érdekében polgári jogi jogviszonyt létesíthet továbbá: a) külön jogszabályban a felszámolási tevékenység végzésének feltételeként meghatározott szakképzettségen kívüli szakértelmet igénylő feladat ellátására, b) a felszámolási tevékenység végzéséhez általában nem szükséges, vagy a szükségest meghaladó mértékű tevékenység elvégzésére, c) jogszabály által kötelezően előírt esetben, d) ha azt az a)-c) pontokban nem szabályozott esetben a bíróság a felszámoló kérésére előzetesen engedélyezi. A Cstv. 57. § (2) bekezdés g) pontja értelmében a felszámolási költségek közé tartozik a felszámoló díja, amely tartalmazza a felszámoló által nem a 27/A. § (13) bekezdésében meghatározottak szerint létesített polgári jogi jogviszonnyal összefüggésben felmerült kiadásokat is.
E szabályok szerint a Cstv. 27/A. § (13) bekezdésében foglaltaknak megfelelően létesített jogviszonyokkal kapcsolatban keletkezett költségek a felszámolási költségek részét képezik, ha pedig a felszámoló egyéb esetekben vesz igénybe teljesítési segédet, annak költségeit saját díja terhére kell elszámolnia.
A jogegységi határozat megállapításai ezért a jelenleg hatályos Cstv. előírásai szerint folyamatban lévő felszámolási eljárásokban is irányadók akkor, ha a felszámoló a nem a Cstv. 27/A. § (13) bekezdésében meghatározott feltételek szerint igénybevett teljesítési segéd költségeit a saját díján felül, a felszámolási költségek körében kívánja elszámolni.
V.
A kifejtett indokok alapján a jogegységi tanács a Bsz. 27. §-ában foglaltak értelmében - a bírósági jogalkalmazás egységének biztosítása érdekében - a rendelkező részben foglaltak szerint határozott, és e határozatát a Bsz. 32. § (4) bekezdése alapján a Magyar Közlönyben közzéteszi.
Budapest, 2010. szeptember 20.
Dr. Wellmann György s. k.,
a jogegységi tanács elnöke
Dr. Farkas Attila s. k.,
előadó bíró
Dr. Vezekényi Ursula s. k.,
bíró
Dr. Bodor Mária s. k.,
bíró
Tamáné Dr. Nagy Erzsébet s. k.,
bíró