31977L0095[1]

A Tanács irányelve (1976. december 21.) a taxiba szerelt viteldíjjelzőkre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről

A Tanács irányelve

(1976. december 21.)

a taxiba szerelt viteldíjjelzőkre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről

(77/95/EGK)

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK TANÁCSA,

tekintettel az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 100. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Parlament véleményére [1],

tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére [2],

mivel a tagállamokban kötelező rendelkezések határozzák meg a taxiba szerelt viteldíjjelzők felépítését és ellenőrzési módszereit, amelyek tagállamonként különböznek, és következésképpen akadályozzák e műszerek kereskedelmét; mivel ezért szükséges e rendelkezéseknek a közelítése;

mivel a csatlakozási okmánnyal [3] módosított, a mérőműszerekkel és a metrológiai ellenőrzés módszereivel kapcsolatos közös rendelkezésekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1971. július 26-i 71/316/EGK tanácsi irányelv [4] meghatározta az EGK-típusjóváhagyási és az EGK-elsőhitelesítési eljárásokat; mivel az említett irányelvvel összhangban meg kell határozni a műszaki követelményeket, amelyeket a taxiba szerelt viteldíjjelzők gyártásának és működésének ki kell elégítenie annak érdekében, hogy szabadon importálhatók, forgalmazhatók és használhatók legyenek, miután lefolytatták rajtuk a megkívánt vizsgálatokat, és ellátták őket a szükséges jelekkel és jelzésekkel,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

Ezt az irányelvet a "viteldíjjelzőknek" nevezett idő-távolság mérő készülékekre kell alkalmazni.

Az ilyen mérőkészülékek meghatározása a melléklet 1.1. pontjában található.

2. cikk

Az EGK-jelekkel és -jelzésekkel ellátható viteldíjjelzőknek a leírása a mellékletben található.

Ezek a mérőkészülékek EGK-típusjóváhagyás és EGK-elsőhitelesítés tárgyát képezik az 71/316/EGK irányelv II. mellékletének 1.2.2. pontjában és az ezen irányelv mellékletében megállapított feltételek mellett.

3. cikk

Egyetlen tagállam sem tagadhatja meg, tilthatja vagy korlátozhatja olyan taxiba szerelt viteldíjjelzőknek a forgalomba hozatalát, amelyek a 71/316/EGK irányelv II. mellékletének 3.1.1.2. pontjában előírt EGK-típusjóváhagyási jellel és EGK-elsőhitelesítési jellel ellátottak.

A tagállamok illetékes hatóságainak a hatáskörébe tartozik, hogy az EGK-elsőhitelesítést kiegészítő műveletek elvégzését az ezen irányelv mellékletének 7.3. pontjában előírtak szerint biztosítsák az ilyen műszerek üzembe állítását megelőzően, ha ezeket a műveleteket a nemzeti rendeletek szabályozzák, és korábban azokat még nem végezték el.

4. cikk

(1) A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek az értesítéstől számított 18 hónapon belül megfeleljenek, és erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

(2) A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a főbb rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el vagy elfogadni szándékoznak.

5. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, 1976. december 21-én.

a Tanács részéről

az elnök

A.P.L.M.M. van der Stee

[1] HL C 7., 1976.1.12., 38. o.

[2] HL C 35., 1976.2.16., 12. o.

[3] HL L 73., 1972.3.27., 14. o.

[4] HL L 202., 1971.9.6., 1. o.

--------------------------------------------------

MELLÉKLET

1. TERMINOLÓGIA

1.1. A "viteldíjjelzőnek" nevezett idő-távolság mérő

A továbbiakban "viteldíjjelzőnek" nevezett idő-távolság mérő olyan készülék, amely annak a járműnek a jellemzőivel összhangban, amelybe beszerelték, valamint azzal a tarifával összhangban, amelyre beállították, menet közben a megtett távolság, és egy bizonyos sebesség alatt pedig azon időtartam alapján, amelyre a járművet igénybe vették, automatikusan kiszámítja, és folyamatosan kijelzi a taxinak nevezett nyilvános járművek utasai által fizetendő összeget, amely nem tartalmazhat olyan további költséget, amelyet a tagállamokban hatályban lévő helyi rendelkezések rendelnek el.

Ez a melléklet a 71/316/EGK irányelv 17. cikkének a rendelkezéseivel összhangban kiigazításra fog kerülni, hogy magában foglalja a méréshez elektronikus eszközt tartalmazó viteldíjjelzőket is. Addig az elektronikus viteldíjjelzők nem kaphatnak EGK-típusjóváhagyást.

1.2. Különleges kifejezések

A viteldíjjelzőn megjelenő kijelzés függ - tekintet nélkül a tarifa-pozícióra - a műszer "k" állandójától, és azon járműre jellemző "w" állandótól, amiben a műszert felszerelték. Ez a "w" állandó a jármű kerekei dinamikus "u" kerületének, valamint a kerék fordulatszáma és a járművön a viteldíjjelző csatlakoztatására biztosított alkatrész fordulatszáma közötti áttételi aránynak a függvénye.

1.2.1. A viteldíjjelző "k" állandója

A viteldíjjelző "k" állandója egy olyan jellemző mennyiség, amely azoknak a jeleknek a típusát és számát mutatja meg, amelyek alapján a készülék helyesen adja meg a megtett távolságnak megfelelő jelzést.

A "k" állandó kifejezése:

a) kijelzett kilométerenkénti fordulatok (ford/km); vagy

b) kijelzett kilométerenkénti impulzusok (imp/km);

attól függően, hogy a jármű által megtett távolságra vonatkozó információ a viteldíjjelzőbe a főtengely (meghajtó tengely a műszerbe való belépés pontján) fordulatainak száma formájában, vagy pedig villamos jelek formájában van-e betáplálva.

1.2.2. A járműre jellemző "w" állandó

A járműre jellemző "w" állandó a viteldíjjelző meghajtására szolgáló, a járművön erre a célra biztosított helyen, a megtett távolságnak megfelelően továbbított jelek típusát és számát magában foglaló adatok mennyisége.

A "w" állandó kifejezése:

a) megtett kilométerenkénti fordulatszám (fordulat/km); vagy

b) megtett kilométerenkénti impulzusok (impulzus/km);

attól függően, hogy a jármű által megtett távolságra vonatkozó információ a viteldíjjelzőt meghajtó alkatrész által megtett fordulatok számának formájában vagy villamos jelek formájában áll rendelkezésre.

Ezt az állandót néhány tényező megváltoztatja, különösen a gumiabroncsok kopása és az abroncsnyomás, a jármű által szállított teher és azok a feltételek, amelyek között az utazás történik. Az állandót a járműhöz szabványos vizsgálati feltételek mellett kell meghatározni (1.2.7. pont).

1.2.3. A kerekek "u" dinamikus kerülete

A viteldíjjelzőt közvetlenül vagy közvetve meghajtó járműkerék "u" dinamikus kerülete az a távolság, amelyet a jármű e kerék egy teljes fordulata alatt megtesz. Ha két kerék együttesen hajtja meg a viteldíjjelzőt, akkor a dinamikus kerület mindkét kerék dinamikus kerületének átlaga, milliméterben kifejezve.

A "u" dinamikus kerület összefügg a járműre jellemző "w" állandóval (1.2.2. pont), és következésképpen ezt a kerületet, amennyiben szükséges az azonosítása, szintén meg kell határozni az 1.2.7. pontban leírt feltételeknek megfelelően.

1.2.4. Illesztő egység

Az illesztő egység rendeltetése, hogy a jármű "w" állandóját a viteldíjjelző "k" állandójához illessze.

1.2.5. A legnagyobb megengedett hibatartomány

Az 5. részben említett legnagyobb megengedett hibatartomány kizárólag magától a műszertől függ (műszerhibák). A hibák meghatározásához alkalmazott helyes értékeket (5. szakasz) a viteldíjjelző "k" állandójából és azokból a tarifákból lehet kiszámítani, amelyekre a viteldíjjelzőt beállították.

A legnagyobb megengedett hibatartomány meghatározza a legnagyobb eltérést a legmagasabb és a legalacsonyabb kijelzés között.

1.2.6. Határsebesség

A határsebesség az a sebesség, amelynél a viteldíjjelző jelzőkészülékének a meghajtója az időről a megtett távolságra, illetve a megtett távolságról az időre átkapcsol.

A határsebesség az "idő" tarifát a "távolság" tarifával elosztva kapható meg.

1.2.7. A jármű szabványos vizsgálati feltételei (jellemző állandója meghatározásához)

A "jármű szabványos vizsgálati feltételei" akkor kaphatók meg, amikor:

a) a viteldíjjelzőt meghajtó kerékre vagy kerekekre felszerelt gumiabroncsok típusa olyan, amely ugyanolyan "u" dinamikus kerülettel rendelkezik, mint azok a kerekek, amelyeket a jellemző "w" állandó meghatározásához alkalmaztak.

Az abroncsoknak jó állapotban és az előírt nyomásra felfújva kell lenniük;

b) a jármű által szállított teher körülbelül 150 kg. (Ez megállapodás szerint megfelel két felnőtt személy súlyának, beleértve a vezetőt is.);

c) a jármű saját meghajtása révén mozog, sík és vízszintes felületen, egyenes vonalban, 40 ± 5 km/h sebességgel.

Ha a vizsgálatot eltérő feltételek mellett végezték, pl. eltérő súlyoknál, eltérő sebességen vagy gyalogmenet sebességen, vizsgálópadot használva stb., az eredményeket olyan átszámítási tényezővel kell korrigálni, ami olyan értékekre való átváltáshoz szükséges, amelyek a fent meghatározott "szabványos vizsgálat feltételek" mellett jöttek volna létre.

2. MÉRTÉKEGYSÉGEK

A viteldíjjelző által szolgáltatott vagy megjelenített kijelzés számára a következő mértékegységek engedélyezettek:

- a méter vagy kilométer a távolsághoz. Mindazonáltal az átmeneti időszak lejártáig, amely alatt a legutóbb a 76/770/EGK irányelvvel [1] módosított, a mértékegységekről szóló 1971. október 18-i, 71/354/EGK tanácsi irányelv [2] mellékletének C. és D. fejezetében feltüntetett angolszász mértékegységek használata engedélyezett a Közösségen belül, a távolságok kifejezhetők yardban vagy mérföldben Nagy-Britanniában vagy Írországban, ha ezek az országok így kívánják,

- a másodperc, perc és óra az időhöz.

A viteldíjat annak az országnak a törvényes pénzegységében kell kifejezni, ahol a járművet nyilvántartásba vették.

3. MŰSZAKI JELLEMZŐK

3.1. Mérőeszköz és számítóeszköz

3.1.1. A viteldíjjelzőt olyan módon kell kialakítani, hogy a viteldíjat kizárólag a következők alapján számítsa és jelezze ki:

a) a megtett távolság (távolságmérésre alapozott meghajtás), amikor a jármű a határsebességnél nagyobb sebességgel halad;

b) az idő (időmérésre alapozott meghajtás), amikor a jármű a határsebességnél kisebb sebességgel halad vagy már megállt.

3.1.2. A távolságmérésre alapozott meghajtást a kerekeknek kell létrehozniuk, de a gépjármű hátramenetének nem szabad a kijelzett viteldíj vagy távolság csökkentését eredményeznie.

Az időmérésre alapozott meghajtást egy időmérő óraműnek kell létrehoznia, amit csak a viteldíjjelző vezérlő egységének a működtetésével lehet elindítani.

Ha a mechanikus időmérő szerkezet kézi felhúzású, akkor legalább nyolc órán keresztül működőképesnek kell lennie ismételt felhúzás nélkül, vagy két órán keresztül, ha egy felhúzó rendszer kapcsolódik minden egyes kézi művelethez, ami megelőzi a viteldíjjelző elindítását.

Ha a mechanikus időmérő óramű villamos felhúzású, a folyamatnak automatikusnak kell lennie.

A villamos időmérőnek mindig működésre késznek kell lennie.

3.1.3. A távolságmérésre alapozott meghajtás esetében a kijelzés első változásának mindegyik tarifánál egy olyan kezdeti távolság megtétele után kell megtörténnie, amelyet az egyes tagállamok tarifára vonatkozó jogszabályai határoznak meg. A soron következő változásoknak a kijelzőn egyenlő távolságú szakaszoknak kell megfelelniük.

Az időmérésre alapozott meghajtás esetében a kijelzés első változásának mindegyik tarifánál egy olyan kezdeti időtartam eltelte után kell megtörténni, amelyet az egyes tagállamok tarifára vonatkozó jogszabályai határoznak meg. A soron következő átváltásoknak a kijelzőn egyenlő időszakoknak kell megfelelniük.

A meghajtás alapjának változtatása nélkül a kezdeti távolság és a következő távközök közötti aránynak bármelyik tarifa alkalmazása esetén meg kell egyeznie a kezdeti időtartam és a következő időtartamok közötti aránnyal.

3.1.4. Az illesztő készüléknek olyan szerkezetűnek kell lennie, hogy a ház nyitásával a viteldíjjelző egyéb alkatrészeihez ne lehessen hozzáférni.

3.1.5. A viteldíjjelzőnek olyan kialakításúnak kell lennie, hogy a számító szerkezet bármilyen, az egyes tagállamokban a tarifára vonatkozó jogszabályok által előírt tarifaváltoztatásokhoz szükséges módosítását könnyen végre lehessen hajtani.

Amikor a műszert az éppen hatályban lévőnél szélesebb tarifatartományok kezelésére teszik alkalmassá, a viteldíjjelzőknek minden különleges helyzetben az egyes tagállamokban a tarifára vonatkozó jogszabályok által engedélyezett tarifák egyikén alapuló viteldíjat kell kiszámítania és kijeleznie.

3.2. Vezérlő szerkezet

3.2.1. A viteldíjjelző szerkezetének nem szabad mozgásba hozhatónak lennie, ameddig azt a következő megengedett helyzetek egyikébe állított vezérlő szerkezet nem aktiválta:

3.2.2. "SZABAD" helyzet

A "SZABAD" helyzetben:

a) nem lehetséges a fizetendő viteldíj kijelzése, vagy ennek a kijelzésnek nullának kell lennie. Ez a jelzés azonban egyenlő lehet az alapdíjjal azokban a tagállamokban, ahol az ilyen jelzés az ezen irányelv elfogadásakor használatban van;

b) sem a távolságmérésre alapozott meghajtásnak, sem az időmérésre alapozott meghajtásnak nem szabad működtetnie a fizetendő viteldíjat jelző készüléket;

c) az esetleges pótlékokat kijelző berendezésnek (3.3.7. pont) üresnek kell lennie vagy nullát kell mutatnia.

3.2.3. Egyéb helyzetek

A vezérlő szerkezetnek a "Szabad" állásból kiindulva a viteldíjjelzőt egymás után a következő üzemi állásokba állíthatónak kell lennie:

a) különböző üzemi állásokba bármelyik meglévő tarifánál növekvő nagyságrendben, vagy bármilyen más olyan sorrendben, amelyet a tagállamok tarifára vonatkozó jogszabályai megengednek; ezekben az állásokban az időmérésre alapozott meghajtásnak, a távolságmérésre alapozott meghajtásnak és a pótlék kijelzésnek - amennyiben van - bekapcsolva kell lennie;

b) a bármilyen pótlék nélkül a fizetendő végösszeget jelző "Fizet" helyzetbe. Ebben a helyzetben az időmérésre alapozott meghajtásnak kikapcsolva kell lennie, és a távolságmérésre alapozott meghajtásnak az egyes tagállamok vonatkozó jogszabályai által engedélyezett tarifánál bekapcsolva kell lennie.

3.2.4. A vezérlő szerkezet működése

A vezérlő szerkezet működésére a következő korlátozások vonatkoznak:

a) bármilyen tarifa mellett, bármilyen üzemi állásból kiindulva, nem szabad lehetővé tennie a viteldíjjelző "Szabad" állásba történő visszaállítását anélkül, hogy a "Fizet" helyzeten áthaladna. Az egyik tarifáról a másik tarifára történő áttérésnek azonban lehetségesnek kell lennie;

b) a "Fizet" helyzetből kiindulva nem szabad lehetővé tennie a viteldíjjelző bármilyen tarifa melletti üzemi állásába történő visszaállítását anélkül, hogy a "Szabad" álláson áthaladna;

c) a viteldíjjelzőnek olyan kialakításúnak kell lennie, hogy az egyik tarifáról a másikra történő átváltás a "Szabad" álláson keresztül csak akkor legyen lehetséges, ha a vezérlő készüléknek erre az állására meghatározott feltételek (3.2.2. pont) az ezen az álláson történő átmenet során maradéktalanul teljesülnek;

d) nem megengedett a vezérlő készülék olyan működtetése, hogy a viteldíjjelző a fentiekben előírttól eltérő más állásokon álljon.

3.2.5. Különleges rendelkezések

A fentiekben felsorolt követelményektől függetlenül, a különböző tarifáknak az egyes tagállamok tarifára vonatkozó jogszabályainak megfelelő, a megtett távolságtól vagy a jármű igénybevételének időtartamától függő váltása automatikusan is előidézhető.

3.3. Jelző szerkezet

3.3.1. A viteldíjjelző számlapját úgy kell kialakítani, hogy az utast érintő kijelzések akár nappal, akár éjszaka könnyen olvashatók legyenek.

3.3.2. A fizetendő viteldíjnak, az esetleges pótlékok kivételével, legalább 10 mm-es magasságú, egy sorban lévő számokból álló kijelzés egyszerű leolvasásával nyilvánvalóvá kell válnia.

Ha a készülék indítása a vezérlő szerkezet működtetésével a "Szabad" állásból történt, akkor a jelző készüléken az alapdíjnak megfelelő rögzített összeget kell feltüntetni.

Ezt követően a viteldíj kijelzésének megszakításokkal kell változnia, állandó pénzértékű fokozatos növekményekkel.

3.3.3. A viteldíjjelzőn egy olyan kijelzőnek kell lennie, amely a nemzeti követelményekkel összhangban a számtárcsán folyamatosan jelzi a bekapcsolt üzemi helyzetet.

3.3.4. A viteldíjjelzőt úgy kell kialakítani, hogy egy, a jármű külső részén elhelyezett, a viteldíjjelzőhöz kapcsolt második vezérlő készülék jelezze az üzemi helyzetet vagy a használatban lévő tarifát.

Ennek a második vezérlő készüléknek nem szabad megzavarnia a viteldíjjelző helyes működését, illetőleg nem szabad lehetővé tennie a hozzáférést a viteldíjjelző szerkezetéhez vagy meghajtásához.

3.3.5. Ha a kötelező kijelzések nem világító számok vagy betűk formájában jelennek meg, akkor a viteldíjjelzőben egy olyan szerkezetet kell beépíteni, amely nem vakít, de megvilágítja a kijelzéseket, egyben elég erős ahhoz, hogy biztosítsa a könnyű leolvasást.

Lehetővé kell tenni e szerkezet fényforráscseréjét a lezárt részek megbontása nélkül.

3.3.6. Lehetővé kell tenni, hogy a viteldíjjelzőt el lehessen látni a nemzeti jogszabályok által engedélyezett olyan összegző számlálókkal, például olyan regisztráló készülékekkel, amelyek a következőket jelzik:

a) a jármű által megtett teljes távolság;

b) az utassal megtett teljes távolság;

c) az "igénybevételek" teljes száma;

d) a regisztrált növekményes viteldíjegységek száma.

Ezeknek a regisztráló készülékeknek megfelelően teljesíteniük kell azt a funkciót, amelyre szolgálnak. Az információt legalább 4 mm-es látható magasságú, egy sorban lévő számok formájában kell jelezniük.

3.3.7. Biztosítani kell, hogy a viteldíjjelző ellátható legyen a nemzeti jogszabályokkal összhangban lévő pótlékkijelzéssel, ami független a viteldíjkijelzőtől, és ami automatikusan nullára áll vissza a "SZABAD" pozícióban.

Ezeket a pótlékokat egy sorban elhelyezkedő, legalább 8 mm látható magasságú, a viteldíjat jelző számjegyek magasságát nem meghaladó számjegyekkel kell kijelezni.

3.4. Választható kiegészítő eszközök

A viteldíjjelző ezeken felül olyan kiegészítő eszközökkel szerelhető fel, mint:

a) a jármű tulajdonosa érdekében álló regisztráló készülékek;

b) a fizetendő viteldíjat jelző kártyás vagy szalagos nyomtató készülék.

Az ilyen készülékek jelenléte és működése nem befolyásolhatja magának a viteldíjjelzőnek a helyes működését.

3.5. Szerkezet

3.5.1. A viteldíjjelzőnek erős és stabil szerkezetűnek kell lennie.

A fő alkatrészeinek megfelelő szilárdságot és stabilitást garantáló anyagokból kell készülniük.

3.5.2. A viteldíjjelző-háznak és bármilyen, a mérőeszköz házába be nem épített illesztő szerkezet házának, valamint a mozgásátviteli tagoknak olyan kialakításúnak kell lenniük, hogy a viteldíjjelző lényeges alkatrészei ne legyenek kívülről elérhetők, továbbá, hogy a ház ezeket az alkatrészeket védje a portól és a nedvességtől.

A beállító alkatrészekhez való hozzáférésre a garanciális ólomzárak megsértése nélkül nem lehet mód (6. rész).

4. JELÖLÉSEK

4.1 Általános jelzések és azonosítások

Minden viteldíjjelző számlapján vagy egy ólomzárral lezárt lapján rajta kell lenniük a szokványos szerelési viszonyok mellett könnyen látható és olvasható következő jelöléseknek:

a) a gyártó neve és címe vagy jele;

b) a műszer típusjelzése, gyártási száma és éve;

c) az EGK-típusjóváhagyási jel;

d) a "k" állandó (0,2 %-nál nem kisebb relatív pontossághoz megadva).

Minden egyes viteldíjjelzőn helyet kell biztosítani a következők számára:

a) adott esetben további információ, amely a műszerre vagy a járműre vonatkozik a nemzeti jogszabályok követelményeivel összhangban;

b) a részleges EGK-elsőhitelesítési jelen kívül a nemzeti jogszabályokban előírt egyéb jelek.

4.2. Különleges jelölések

4.2.1. A jelzett értékek jelentését világosan, olvashatóan és egyértelműen kell megjeleníteni az összes kijelző ablakainak közelében.

4.2.2. A pénzegység nevét vagy jelzését az utazás viteldíjának és pótlékának feltüntetése mellett kell megjeleníteni.

5. A MEGENGEDETT HIBATARTOMÁNY

A felszerelésre készen álló és tartozékaival ellátott viteldíjjelző próbapadi ellenőrzéséhez a mért mennyiségek konvencionális helyes értéke az az érték, amely a mérőn megjelenített "k" értékből és abból a tarifából (tarifákból) adódik, amely(ek)re a mérőt beállították.

E mennyiségek helyes értékének a legnagyobb és legkisebb megengedett kijelzések között kell lennie.

5.1. Távolságmérésre alapozott meghajtásnál egy adott megtett távolság legnagyobb megengedett hibatartománya nem haladhatja meg:

a) kezdeti távolság esetén (3.1.3. pont) a helyes érték 2 %-át, azonban 1000 m-nél kisebb kezdeti távolságok esetén a 20 m-es tartomány elfogadható;

b) az ezután következő távolságok esetén a helyes érték 2 %-át.

5.2. Időmérésre alapozott meghajtásnál egy adott idő legnagyobb megengedett hibatartománya nem haladhatja meg:

a) kezdeti időtartam esetén (3.1.3. pont): a helyes érték 3 %-át; azonban 10 percnél rövidebb kezdeti időtartamok esetén a 18 másodperces tartomány elfogadható;

b) az ezután következő időtartamok esetén a helyes érték 3 %-át.

5.3. A nemzeti jogszabályoknak elő kell írniuk, hogy a teljes mérőrendszernek (viteldíjjelző + jármű) beszabályozhatónak kell-e lennie olyan módon, hogy a megengedett hibatartomány határértékei szimmetrikusak vagy aszimmetrikusak legyenek a zérus hibához képest; távolságmérésre alapozott meghajtásnál ez az a hiba, amely a jármű által megtett tényleges távolságra vonatkozik.

6. LEZÁRÁS

6.1 A viteldíjjelző következő alkatrészeit úgy kell szerkeszteni, hogy az alábbiakat ólomzárral lehessen lezárni:

a) a viteldíjjelző belső mechanizmusát magában foglaló ház;

b) az illesztőkészülék háza;

c) azoknak a mechanikai vagy villamos készülékeknek a védőfedelei, amelyek a viteldíjjelzőn lévő bemeneti pontot kötik össze a járművön lévő azon megfelelő alkatrésszel, amely a jármű és a készülék összekötésére szolgál, beleértve az illesztőkészülék leszerelhető alkatrészeit is;

d) ha az időmérő mechanizmusok villamos felhúzásúak és a viteldíjjelző vezérlő készüléke villamos meghajtású, akkor a villamos kábelcsatlakozások;

e) a kötelező jelzések vagy a hitelesítési jelek számára szolgáló bármilyen lemez;

f) a 3.3.4. pontban meghatározott készülék villamos vezetékének csatlakozásai, amennyiben fel van szerelve.

6.2. Valamennyi ólomzárat úgy kell rögzíteni, hogy megakadályozzon a védett alkatrészekhez és csatlakoztatásokhoz történő bármilyen hozzáférést az ólomzár megsértése nélkül.

6.3. Az EGK-típusjóváhagyási igazolás előírja, hogy hol kell elhelyezni az ólomzárakat, és ha szükséges, azt, hogy milyen jellegűek és formájúak legyenek a lezáró eszközök.

7. EGK-ELSŐHITELESÍTÉS

7.1. Ha teljes EGK-hitelesítés szükséges, a viteldíjjelző első hitelesítését több lépésben végzik el.

7.2. Első lépés: a viteldíjjelző megkapja a részleges EGK-elsőhitelesítési jelet, amikor:

a) típusa megkapta az EGK-típusjóváhagyást;

b) megfelel a jóváhagyott típusnak és a 4.1. pontban leírt jelzéseket viseli;

c) hibatartománya eleget tesz az 5.1. és 5.2. pont követelményeinek.

7.3. Következő lépések: ezek azon ország hatóságainak a hatáskörébe tartoznak, ahol a viteldíjjelzőt használni fogják.

Az alábbiakat tartalmazzák:

- a járműre történő felszerelést megelőzően:

a) a műszer 5.3. pontnak megfelelő beszabályozásának az ellenőrzése;

b) a nemzeti jogszabályoknak megfelelő tarifa beszabályozásának az ellenőrzése.

- a járműre történő felszerelést követően:

az így kialakított mérőrendszer ellenőrzése.

[1] HL L 262., 1976.9.27., 204. o.

[2] HL L 243., 1971.10.29., 29. o.

--------------------------------------------------