A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21513/2010/7. számú határozata öröklési szerződés érvényességének megállapítása tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 629. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. § (5) bek., (6) bek.] Bírók: Fermanné dr. Polák Zita, Hegedűs Mária, Kincses Attila

Fővárosi Ítélőtábla

1.Pf.21.513/2010/7.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla a Dr. Donajó Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Donajó Péter ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, a Gulrich és Rónay Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Rónay Éva ügyvéd) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen, öröklési szerződés érvényességének megállapítása iránt indított perében, a Fővárosi Bíróság 2010. április 15. napján meghozott 28.P.20.108/2009/9. számú ítélete ellen, a felperes részéről 12. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés és az alperes részéről Pf.3. sorszám alatt előterjesztett csatlakozó fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, a felperes által fizetendő perköltség összegét 312.500 (Háromszáztizenkétezer-ötszáz) forintra felemeli.

Az elsőfokú ítélet egyéb rendelkezéseit helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 125.000 (Százhuszonötezer) forint másodfokú perköltséget.

A felperes köteles továbbá megfizetni az államnak - a Nemzeti Adó- és Vámhivatal külön felhívására - 444.000 (Négyszáznegyvennégyezer) forint fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

A felperes és E.I. (továbbiakban: örökhagyó) 2004. szeptember 28. napján öröklési szerződést kötöttek. Ebben rögzítésre került, hogy az örökhagyó kizárólagos tulajdonát képezi a B. hrsz. alatt felvett, természetben B. A. szám alatti lakásingatlan. A 2. pontban foglaltak szerint az örökhagyó a szerződéssel a megjelölt ingatlan és valamennyi tulajdonát képező ingóság kizárólagos örökösévé a felperest teszi. A felperes kötelezettséget vállalt arra, hogy örökössé nevezése fejében az örökhagyó részére 2004 októberétől kezdődően, minden hónap 15. napjáig 35.000 forint életjáradékot megfizet és halála esetén az örökhagyó illő eltemettetéséről saját költségén gondoskodik (2. és 3. pontok). Az öröklési szerződés két különálló lap egy-egy oldalán került rögzítésre, amelyek közül a második lap szöveget tartalmazó oldalán van sorszámozásnak tekinthető "-2-"szám.

Az örökhagyó 2008. július 1-jén elhunyt, végintézkedés hiányában a törvényes öröklés rendje szerint örököse testvére, az alperes. A hagyatéki eljárásban a felperes az öröklési szerződésre alapítva igényt tartott az örökhagyó hagyatékára. Az alperes alaki hibára hivatkozva az öröklési szerződést nem ismerte el érvényesnek. Erre figyelemmel a közjegyző a 2008. december 2. napján meghozott K11044-1-285/2008/9/L. végzésével az örökhagyó ingatlan- és ingó hagyatékát ideiglenes hatállyal törvényes öröklés jogcímén az alperesnek adta át. A felperes fellebbezése folytán a hagyatékátadó végzést a Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság a 2009. május 19. napján meghozott 52.Pkfv.631.148/2009/2. számú végzésével helybenhagyta. A végzés indokolása szerint nem tévedett a közjegyző, amikor az örökhagyó és a felperes által kötött öröklési szerződést alaki hibásnak tekintette. A Ptk. 656. §-a alapján alkalmazandó 628. § (2) bekezdése értelmében a több, külön lapból álló írásbeli magánvégrendelet csak akkor érvényes, ha minden lapját ellátják folyamatos sorszámozással, továbbá ha azt a végrendelkező - ha a végrendelet érvényességéhez tanúk alkalmazása szükséges - és mindkét tanú aláírásával ellátja. A jogszabály tehát a tanúk aláírását kívánja meg, ami névaláírást jelent és nem azonos a tanú nevének kezdőbetűjével, vagy esetleg olvashatatlan írásjellel. Mivel az öröklési szerződés első oldalán a tanúk aláírása a rendelkezésre álló adatok szerint nem tekinthető névaláírásnak, a közjegyző helyesen döntött, amikor az alaki hibára tekintettel a törvényes örökös részére adta át ideiglenes hatállyal a hagyatékot.

A felperes keresetében az örökhagyóval 2004. szeptember 28. napján kötött öröklési szerződés érvényességének megállapítását kérte. Keresete ténybeli alapjaként utalt arra, hogy álláspontja szerint a közjegyző a hagyatéki eljárásban hatáskörén és jogkörén messze túlterjeszkedve hivatkozott az öröklési szerződés általa vélt alaki kifogásolhatóságára. Az öröklési szerződés két lapból áll, amelynek második lapján a második szám szerepel, az első oldal sorrendisége a szerződés tartalmi elemeire, valamint a folyamatos szerződési pontokra figyelemmel vitássá nem tehető. A jogalkotó helyesen és indokoltan az öröklési szerződés tekintetében, az esetleges visszaélések megakadályozása érdekében írta elő az átlagosnál szigorúbb formai követelményeket, amelyek azonban kiterjesztően nem értelmezhetők. A vitatott okirat első oldala magát a szerződés jogi jellegét nevesítve tartalmazza az érdekelt felek személyének feltüntetését, amelyre figyelemmel kétséget kizáróan megállapítható, hogy az első lap az okirat első oldala, annak első sorszámozásának feltüntetése nélkül is. A végrendeletet ügyvéd készítette és az okiratot B.Gy. és B.I-né tanúk látták el aláírásukkal. A Ptk. 629. § (1) bekezdés b) pontjában foglaltak szerint az okirat érvényességéhez tanúk aláírása szükséges, a jogszabály azonban nem magyarázza meg az "aláírás" fogalmát. A Magyar Néprajzi Lexikon az aláírás definícióját taglalva többek között tartalmazza, hogy az aláírás azonosítás tudományos elmélete az aláírás "fajtáit" akként határozza meg: teljes, rövidített, bővített, szignó, kézjegy. Ebből következően a felsoroltak mindegyike aláírásnak minősül, és azok, annak különböző fajtái. Az aláírás és kézjegy fogalmi azonossága tetten érhető az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény 32. §-ának rendelkezéseinél is, melynek (2) bekezdés f) pontja kimondja: a bejegyzés alapjául akkor szolgálhat a belföldön kiállított magánokirat, ha a "több lapból álló okirat esetén a szerződő felek, a készítő és az ellenjegyző, illetőleg a tanúsító személyek kézjegyét minden lapon tartalmazza". Ugyanezen jogszabály 35. § (1) bekezdése kimondja, hogy a külföldön kiállított magánokirat érvényességéhez az szükséges, hogy a "nyilatkozattevő aláírását (kézjegyét) a magyar külképviseleti hatóság hitelesítse". Mindezekből következően az abszolút írásbeliséghez kötött ingatlan-nyilvántartási jogszabály is szinonimaként rögzíti az aláírást, illetve kézjegyet, nem téve ezek között különbséget.

Az alperes védekezésében a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint egyértelmű, hogy az öröklési szerződés nem érvényes, mert nem felel meg a Ptk. 629. § (2) bekezdésében rögzített feltételeknek. A bíróságnak jogkérdésben kell állást foglalnia, amely tekintetében a szigorú jogszabályi rendelkezések az irányadók a tanúk aláírása, aláírásuk minőségének feltüntetése, továbbá az oldalak sorszámozása vonatkozásában is. Ezek külön-külön érvényességi kellékek, amelyeknek az öröklési szerződés nem felel meg.