BH 2008.9.246 Ha az egyetemleges jogosultak egyike a teljes követelést engedményezi, ez nem érinti a másik jogosult hitelezői helyzetét - Bármelyikük az egész szolgáltatást követelheti, de egymás között a követelés - ha jogviszonyukból más nem következik - egyenlő arányban illeti meg őket [Ptk. 329. §, 335. § (1) bek., 336. §].

Kapcsolódó határozatok:

Debreceni Törvényszék G.40162/2005/21., Debreceni Ítélőtábla Gf.30701/2006/7., Kúria Gfv.30345/2007/4. (*BH 2008.9.246*)

***********

A felülvizsgálati kérelem szempontjából irányadó tényállás szerint a felperes és az I. r. alperes egymás között egyenlő arányban 33 millió forint kölcsönt nyújtottak a perben nem álló K. J.-nek. K. J. tartozását a 2000. szeptember 1-jén kelt tartozás-átvállalási nyilatkozattal a G. Kft. átvállalta, egyidejűleg a szerződő felek vételi jogot alapítottak a felperes és az I. r. alperes javára a G. Kft. tulajdonát képező, 24/8. helyrajzi szám alatt felvett ingatlan G. Kft. nevén álló 1958/10822 tulajdoni illetőségére, amelyen egy autómosó működött. A szerződés szerint a G. Kft. az autómosót 2000. október 1. napjától kezdődően haszonkölcsön jogcímén a felperes és az I. r. alperes használatába adta. A birtokba adott autómosót fél évig a felperes és az I. r. alperes közösen üzemeltették, 2001 áprilisától kezdődően már csak a felperes működteti.

A G. Kft. a kölcsönt nem fizette vissza, 2003. július 1-jétől felszámolás alatt áll. A felszámolási eljárásban az I. r. alperes 33 millió forint erejéig hitelezői igénybejelentéssel élt, amelyet a felszámoló nyilvántartásba vett. 2003. október 9-én az I. r. alperes a felszámoló által visszaigazolt fenti követelését - kifejezetten bizonytalan követelésként - a IV. r. alperesre engedményezte 20 millió forint ellenérték fejében. A IV. r. alperes 2004. július 27-én a követelést a II. r. alperesre; a II. r. alperes pedig 2004. december 20-án a III. r. alperesre tovább engedményezte.

A felperes a többször módosított keresetében kérte, hogy az elsőfokú bíróság állapítsa meg miszerint a felperes alanyi jogon hitelezőtársa volt az I. r. alperesnek a G. Kft. felszámolási eljárásában; hogy az I. és a IV. r. alperesek között 2003. október 9-én megkötött engedményezési szerződés érvénytelen, amelynek azonban az érvényessé nyilvánítását kérte. Kérte továbbá annak megállapítását, hogy a felperes 16 500 000 Ft erejéig hitelezőtársa az E. Kft. III. r. alperesnek.

Az I. és III. r. alperesek a kereset elutasítását kérték. Előadták, hogy a kölcsönszerződésből eredő követelés a felperest és az I. r. alperest mint egyetemleges jogosultakat illette meg, ezért az I. r. alperes egyrészt jogszerűen érvényesíthette a teljes követelést a kötelezettel szemben, másrészt jogszerűen rendelkezhetett a követelés egészének átruházásáról. A II. és IV. r. alperesek érdemi ellenkérelmet nem terjesztettek elő.

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az I. és a IV. r. alperesek között 2003. október 9. napján kötött engedményezési szerződés részben, - a felperes által kölcsönként nyújtott 16 500 000 Ft és járulékai vonatkozásában - semmis. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A szerződés érvénytelensége tekintetében az elsőfokú bíróság megítélése szerint a szolgáltatás osztható volt, ezért az a felperest és az I. r. alperest egymás között egyenlő arányban illette meg. Az I. r. alperes csak az általa nyújtott 16 500 000 Ft tekintetében volt jogosult az engedményezésre, így a 2003. október 9. napján kötött engedményezési szerződésben 16 500 000 Ft tekintetében lehetetlen szolgáltatásra vállalt kötelezettséget. A Ptk. 227. §-ának (1) bekezdése szerint a lehetetlen szolgáltatásra irányuló szerződés semmis.

A másodfokú bíróság a felperes, valamint az I. r. alperes fellebbezése folytán hozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az I. és a III. r. alpereseknek 50 000-50 000 Ft elsőfokú perköltséget, és az államnak 900 000 Ft elsőfokú és 900 000 Ft másodfokú eljárási illetéket.

A másodfokú bíróság nem értett egyet az elsőfokú bíróságnak az I. és a IV. r. alperesek között létrejött engedményezési szerződés részleges érvénytelenségével kapcsolatos megállapításaival. Abból, hogy a szerződő felek a kötelezett teljesítésének módját, illetőleg arányát kifejezetten nem határozták meg, arra lehet következtetni, hogy a kölcsönszerződés alapján a kötelezett a teljes tartozást bármely jogosult kezéhez joghatályosan teljesíthette, illetőleg a kötelezettől bármelyikük jogosult volt a teljes tartozás megfizetését követelni. Ezt a körülményt a per adatai is alátámasztották, többek között, hogy a felperes a jelen perben kifejezetten elismerte, hogy 2003 őszén tett olyan nyilatkozatot, miszerint a követelése az I. r. alperessel egyetemleges. Alátámasztotta az egyetemlegességet az a körülmény is, hogy a kötelezett a kölcsönt egy összegben lett volna köteles visszafizetni, a fedezetül felajánlott autómosót pedig a kölcsönadók közösen voltak jogosultak használni. Mivel a felperes és az I. r. alperes egyetemleges jogosultak voltak, az I. r. alperes mint egyetemleges jogosult a teljes követelésre vonatkozóan jogszerűen megköthette az engedményezési szerződést. A követelés érvényesítésére irányuló nyilatkozatok a Ptk. 335. §-ának (2) bekezdése szerint minden jogosultra kihatottak, az adott esetben az I. r. alperes azzal, hogy az adós ellen indult felszámolási eljárásban a követelést engedményezte a IV. r. alperes javára, a követelés érvényesítésének egyik lehetséges formáját gyakorolta. A szerződés ezért nem volt érvénytelen, és ebből eredően nem voltak érvénytelenek az azt követően kötött további engedményezési szerződések sem. Az I. r. alperes a hozzá befolyt összeggel a másik jogosult - tehát a felperes - felé köteles elszámolni. A felperes ezért az igényét jogszerűen az I. r. alperessel szemben érvényesíthette volna marasztalásra irányuló kereset formájában, amit a jelen perben nem terjesztett elő. Ennek hiányában a bíróság a felperes és az I. r. alperes elszámolási jellegű vitáját nem bírálhatta el.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte az I. és IV. r. alperesek között létrejött engedményezési szerződés részleges érvénytelenségének megállapítását felperest illető 16 500 000 Ft vonatkozásában, továbbá a szerződés érvénytelen részének érvényessé nyilvánítását. Előadta, hogy a Ptk. 237. §-ának (2) bekezdése alapján a bíróságoknak a törvény erejénél fogva hivatalból rendelkezni kellett volna az ellenszolgáltatás nélkül maradt szolgáltatás visszatérítéséről, ami jelen esetben 16 500 000 Ft és annak 2003. október 9-étől a kifizetés napjáig járó kamatai tekintetében való rendelkezést jelentette volna.