A Legfelsőbb Bíróság Gfv.30345/2007/4. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 329. §, 335. §] Bírók: Gyöngyösiné dr. Gyügyei Klára, Lőrincz Györgyné, Salamonné dr. Solymosi Ibolya

Kapcsolódó határozatok:

Debreceni Törvényszék G.40162/2005/21., Debreceni Ítélőtábla Gf.30701/2006/7., *Kúria Gfv.30345/2007/4.* (BH 2008.9.246)

***********

Gfv.IX.30.345/2007/4.szám

A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság dr. Csohány László ügyvéd által képviselt felperesnek dr. Mészáros Judit ügyvéd által képviselt I. r., a személyesen eljáró II. r., a dr. Szőke Viktor ügyvéd által képviselt III. r. IV. r. alperesek ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt a Hajdú-Bihar Megyei Bíróságnál 7.G.40.162/2005. szám alatt indult és a Debreceni Ítélőtábla Gf.IV.30.701/2006/7. számú ítéletével befejezett perében a másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán 2007. november 6. napján tartott tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Debreceni Ítélőtábla Gf.IV.30.701/2006/7. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak felhívásra 990.000 (Kilencszázkilencvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen további jogorvoslatnak nincs helye.

I n d o k o l á s :

A felülvizsgálati kérelem szempontjából irányadó tényállás szerint a felperes és az I. r. alperes egymás között egyenlő arányban 33 millió forint kölcsönt nyújtottak a perben nem álló K J debreceni lakosnak. K J tartozását a 2000. szeptember 1-jén kelt tartozás-átvállalási nyilatkozattal a G Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. átvállalta, egyidejűleg a szerződő felek vételi jogot alapítottak a felperes és az I. r. alperes javára a G Kft. tulajdonában álló, debreceni ingatlan G Kft. nevén álló tulajdoni illetőségére, amelyen egy autómosó működött. A szerződés szerint a G Kft. az autómosót 2000. október 1. napjától kezdődően haszonkölcsön jogcímén a felperes és az I. r. alperes használatába adta. A birtokba adott autómosót fél évig a felperes és az I. r. alperes közösen üzemeltették, 2001. áprilisától kezdődően már csak a felperes működteti.

A G Kft. a kölcsönt nem fizette vissza, 2003. július 1-jétől felszámolás alatt áll. A felszámolási eljárásban az I. r. alperes 33 millió forint erejéig hitelezői igénybejelentéssel élt, amelyet a felszámoló nyilvántartásba vett. 2003. október 9-én az I. r. alperes a felszámoló által visszaigazolt fenti követelését - kifejezetten bizonytalan követelésként - a IV. r. alperesre engedményezte 20 millió forint ellenérték fejében. A IV. r. alperes 2004. július 27-én a követelést a II. r. alperesre; a II. r. alperes pedig 2004. december 20-án a III. r. alperesre tovább engedményezte.

A felperes a többször módosított keresetében kérte, hogy az elsőfokú bíróság állapítsa meg miszerint a felperes alanyi jogon hitelezőtársa volt az I. r. alperesnek a G Kft. felszámolási eljárásában; hogy az I. és a IV. r. alperesek között 2003. október 9-én megkötött engedményezési szerződés érvénytelen, amelynek azonban az érvényessé nyilvánítását kérte. Kérte továbbá annak megállapítását, hogy a felperes 16,500.000 Ft erejéig hitelezőtársa az III. r. alperesnek.

Az I. és III. r. alperesek a kereset elutasítását kérték. Előadták, hogy a kölcsönszerződésből eredő követelés a felperest és az I. r. alperest mint egyetemleges jogosultakat illette meg, ezért az I. r. alperes egyrészt jogszerűen érvényesíthette a teljes követelést a kötelezettel szemben, másrészt jogszerűen rendelkezhetett a követelés egészének átruházásáról. A II. és IV. r. alperesek érdemi ellenkérelmet nem terjesztettek elő.

Az első fokon eljárt Hajdú-Bihar Megyei Bíróság a 7.G.40.162/2005/21. számú ítéletében megállapította, hogy az I. és a IV. r. alperesek között 2003. október 9. napján kötött engedményezési szerződés részben, - a felperes által kölcsönként nyújtott 16,500.000 Ft és járulékai vonatkozásában semmis. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A szerződés érvénytelensége tekintetében az elsőfokú bíróság megítélése szerint a szolgáltatás osztható volt, ezért az a felperest és az I. r. alperest egymás között egyenlő arányban illette meg. Az I. r. alperes csak az általa nyújtott 16,500.000 Ft tekintetében volt jogosult az engedményezésre, így a 2003. október 9. napján kötött engedményezési szerződésben 16,500.000 Ft tekintetében lehetetlen szolgáltatásra vállalt kötelezettséget. A Ptk. 227.§-ának (1) bekezdése szerint a lehetetlen szolgáltatásra irányuló szerződés semmis.

A Debreceni Ítélőtábla a felperes, valamint az I. r. alperes fellebbezése folytán hozott Gf.IV.30.701/2006/7. számú ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az I. és a III. r. alpereseknek 50.000-50.000 Ft első fokú perköltséget, és az államnak 900.000 Ft első fokú és 900.000 Ft másodfokú eljárási illetéket.

A másodfokú bíróság nem értett egyet az elsőfokú bíróságnak az I. és a IV. r. alperesek között létrejött engedményezési szerződés részleges érvénytelenségével kapcsolatos megállapításaival. Abból, hogy a szerződő felek a kötelezett teljesítésének módját, illetőleg arányát kifejezetten nem határozták meg, arra lehet következtetni, hogy a kölcsönszerződés alapján a kötelezett a teljes tartozást bármely jogosult kezéhez joghatályosan teljesíthette, illetőleg a kötelezettől bármelyik jogosult volt a teljes tartozás megfizetését követelni. Ezt a körülményt a per adatai is alátámasztották, többek között, hogy a felperes a jelen perben kifejezetten elismerte, hogy 2003. őszén tett olyan nyilatkozatot, miszerint a követelése az I. r. alperessel egyetemleges. Alátámasztotta az egyetemlegességet az a körülmény is, hogy a kötelezett a kölcsönt egyösszegben lett volna köteles visszafizetni, a fedezetül felajánlott autómosót pedig a kölcsönadók közösen voltak jogosultak használni. Mivel a felperes és az I. r. alperes egyetemleges jogosultak voltak, az I. r. alperes mint egyetemleges jogosult a teljes követelésre vonatkozóan jogszerűen megköthette az engedményezési szerződést. A követelés érvényesítésére irányuló nyilatkozatok a Ptk. 335.§-ának (2) bekezdése szerint minden jogosultra kihatottak, az adott esetben az I. r. alperes azzal, hogy az adós ellen indult felszámolási eljárásban a követelést engedményezte a IV. r. alperes javára, a követelés érvényesítésének egyik lehetséges formáját gyakorolta. A szerződés ezért nem volt érvénytelen, és ebből eredően nem voltak érvénytelenek az azt követően kötött további engedményezési szerződések sem. Az I. r. alperes a hozzá befolyt összeggel a másik jogosult - tehát a felperes - felé köteles elszámolni. A felperes ezért az igényét jogszerűen az I. r. alperessel szemben érvényesíthette volna marasztalásra irányuló kereset formájában, amit a jelen perben nem terjesztett elő. Ennek hiányában a bíróság a felperes és az I. r. alperes elszámolási jellegű vitáját nem bírálhatta el.