A Debreceni Ítélőtábla Bhar.637/2013/6. számú határozata lopás bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 2. §, 316. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 75. §, 381. §, 387. §, 388. §, 398. §] Bírók: Elek Balázs, Gömöri Olivér, Háger Tamás

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Bhar.II.637/2013/6.sz.

A Debreceni Ítélőtábla, mint harmadfokú bíróság Debrecenben, a 2013. október 30. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő

ítéletet:

A lopás bűntette és más bűncselekmény miatt vádlott ellen indított büntetőügyben a Debreceni Törvényszék 2013. június 6. napján kihirdetett 18.Bf.292/2013/4. számú ítéletét megváltoztatja.

Az állatkínzás vétsége (Btk.266/B. § (1) bekezdés) tekintetében a bűnösség kimondását, valamint a büntetés halmazati voltára utalást mellőzi.

Egyebekben a másodfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A harmadfokú eljárásban 3000 (háromezer) Ft, a vádlottat terhelő bűnügyi költség merült fel.

Indokolás:

A Berettyóújfalui Járásbíróság a 2013. április 12-én kihirdetett 10.B.128/2013/2. számú ítéletében vádlottat lopás bűntettének kísérlete (Btk. 316. § (1), (2) bekezdés d) pont, (4) bekezdés b/1) pont) miatt 10 hónap börtönre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. Az előzetes fogvatartásban töltött időt a szabadságvesztésbe beszámította. Elrendelte a Berettyóújfalui Városi Bíróság 1.Bk.79/2011/2. számú határozatával kiszabott 7 hónap börtön utólagos végrehajtását. Rendelkezett a bűnjelekről és kötelezte a vádlottat a felmerült bűnügyi költség viselésére.

Az első fokú ítélet ellen a vádlott és a védő jelentett be fellebbezést enyhítés céljából. Az ügyész nem élt jogorvoslattal.

A másodfokon eljáró Debreceni Törvényszék a 2013. június 6-án kelt 18.Bf.292/2013/4. számú ítéletével a járásbíróság ítéletét részben megváltoztatta és a vádlottat bűnösnek mondta ki állatkínzás vétségében (Btk. 266/B. § (1) bekezdés a) pont) is. A büntetést halmazati büntetésként tekintette kiszabottnak. Egyekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, megállapítva a másodfokú eljárásban felmerült, a vádlottat terhelő bűnügyi költséget.

A másodfokú ítélet ellen az ügyész jelentett be fellebbezést részletes indokolással ellátva a vádlott javára, az állatkínzás vétségében a bűnösség megállapítása miatt, e bűncselekmény tekintetében felmentés érdekében. Jogorvoslatát elsősorban azzal indokolta, hogy a másodfokú bíróság a vádelv megsértésével állapított meg olyan tényeket, melyekből következtetést vont az állatkínzás vétségének megvalósulására. Másodsorban az állatvédelmi törvény részletszabályainak felhívásával arra hivatkozott, hogy e bűncselekmény törvényi tényállási elemei nem valósultak meg, ezért e részben a vádlott felmentésének van helye.

A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség a Bf.363/2013/1-I. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartva a másodfokú ítélet megváltoztatását, az állatkínzás vétségében a bűnösség kimondásának mellőzését, egyebekben a törvényszéki határozat helybenhagyását indítványozta.

A harmadfokú nyilvános ülésen az ügyész az írásbeli észrevételében foglaltakat fenntartotta. A védő osztotta az álláspontját, mely szerint az állatkínzás nem róható a vádlott terhére, kifejtve azt is, hogy a lopás elkövetési értéke csak a zsákba helyezett szárnyas mennyiségéhez mérten állapítható meg. A vádlott megbánásáról nyilatkozott.

Az ügyészi fellebbezés alapos.

A bejelentett perorvoslatok folytán az ítélőtábla a másodfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző első- és másodfokú bírósági eljárást a Be. 387. § (1), (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően felülbírálta, figyelemmel arra, hogy a Be. 386. § (1) bekezdés b) pontja alapján a másodfokú határozat ellen a törvény biztosítja a fellebbezés jogát.

A felülbírálat során a táblabíróság megállapította, hogy az első- és másodfokú eljárást a bíróság a perrendi szabályokat megtartva folytatta le.

Rögzíti továbbá, hogy a másodfokú határozat megalapozott, ekként a harmadfokú bíróság a Be. 388. § (1) bekezdés értelmében a határozatát a másodfokú bíróság által elfogadott tényállásra alapítja. Az eljárt bíróságok a bizonyítási anyag okszerű értékelésével állapítottak meg a tényállást, melyet egyébként jogorvoslat nem támadott. A védő a harmadfokú eljárásban ugyan vitatta az elkövetési értékkel kapcsolatos bírói következtetést, az értékhatár összegének megállapítását, érvelése azonban törvényes mérlegelést támad, mely eredményre a tényálláshoz kötöttség elve folytán nem vezethetett.

A harmadfokú bíróság kiemeli, hogy az ügyben a Btk. 2. §-a alapján az elkövetéskor hatályos büntető törvényt kell alkalmazni, mert összhatásában az új törvény enyhébbnek nem tekinthető, sőt egyes általános részi rendelkezések folytán szigorúbb.

A vádlott bűnösségének megállapítására a lopás bűntettének kísérletében törvényesen került sor. A vádlott ugyanis dolog elleni erőszak kifejtésével 50.000 Ft értéket meghaladó szárnyast akart jogtalanul elvenni a sértetti portáról. E cselekménnyel kimerítette a Btk. 316. § (1) bekezdésébe ütköző, és a (2) bekezdés d) pontjára figyelemmel a (4) bekezdés b)1. pontja alapján minősülő lopás bűntettének a Btk. 16. §-a szerinti kísérletét.