EBD 2015.03.B11 Nem valósul meg az állatkínzás, ha a terhelt olyan módon öli meg az állatokat, amely a háztáji gazdaságokban a baromfi levágásának tipikus módja [1978. évi IV. tv. 266/B. § (1) bek. a) pontja].

[1] A járásbíróság a 2013. április 12-én kihirdetett ítéletében a terheltet lopás bűntettének kísérlete [Btk. 316. § (1), (2) bek. d) pont, (4) bek. b/1) pont] miatt 10 hónap börtönre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte, egyben elrendelte a városi bíróság határozatával kiszabott 7 hónap börtön utólagos végrehajtását.

[2] Az irányadó tényállás szerint a terhelt az éjszakai órákban behatolt a sértett kerítéssel körülvett udvarába, s a rácsos ablak kibontását követően bement a baromfiólba. Itt 16 db tyúknak és egy kacsának letépte a fejét, majd az állatokat két zsákba rakta. Eközben azonban a rendőrök tetten érték, így a bűncselekményt nem tudta befejezni. A terhelt szándéka 50 000 forint feletti értéket képviselő baromfi eltulajdonítására irányult.

[3] Az elsőfokú ítélet ellen a vádlott és a védő jelentett be fellebbezést enyhítés céljából. Az ügyész nem élt jogorvoslattal.

[4] A másodfokon eljáró törvényszék a 2013. június 6-án kelt ítéletével a járásbíróság ítéletét részben megváltoztatta, és a vádlottat bűnösnek mondta ki állatkínzás vétségében [Btk. 266/B. § (1) bek. a) pont] is. A büntetést halmazati büntetésként tekintette kiszabottnak. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, megállapítva a másodfokú eljárásban felmerült, a vádlottat terhelő bűnügyi költséget.

[5] A másodfokú ítélet ellen az ügyész jelentett be fellebbezést részletes indokolással ellátva a vádlott javára, az állatkínzás vétségében a bűnösség megállapítása miatt, e bűncselekmény tekintetében felmentés érdekében. Jogorvoslatát elsősorban azzal indokolta, hogy a másodfokú bíróság a vádelv megsértésével állapított meg olyan tényeket, melyekből következtetést vont az állatkínzás vétségének megvalósulására. Másodsorban az állatvédelmi törvény részletszabályainak felhívásával arra hivatkozott, hogy e bűncselekmény törvényi tényállási elemei nem valósultak meg, ezért e részben a vádlott felmentésének van helye.

[6] A fellebbviteli főügyészség átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartva a másodfokú ítélet megváltoztatását, az állatkínzás vétségében a bűnösség kimondásának mellőzését, egyebekben a törvényszéki határozat helybenhagyását indítványozta.

[7] A harmadfokú nyilvános ülésen az ügyész az írásbeli észrevételében foglaltakat fenntartotta. A védő osztotta az álláspontját, mely szerint az állatkínzás nem róható a vádlott terhére, kifejtve azt is, hogy a lopás elkövetési értéke csak a zsákba helyezett szárnyas mennyiségéhez mérten állapítható meg. A vádlott megbánásáról nyilatkozott.

[8] Az ügyészi fellebbezés alapos.

[9] A bejelentett perorvoslatok folytán az ítélőtábla a másodfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző első- és másodfokú bírósági eljárást a Be. 387. § (1), (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően felülbírálta, figyelemmel arra, hogy a Be. 386. § (1) bekezdés b) pontja alapján a másodfokú határozat ellen a törvény biztosítja a fellebbezés jogát.

[10] A felülbírálat során a táblabíróság megállapította, hogy az első- és másodfokú eljárást a bíróság a perrendi szabályokat megtartva folytatta le.

[11] Rögzíti továbbá, hogy a másodfokú határozat megalapozott, ekként a harmadfokú bíróság a Be. 388. § (1) bekezdés értelmében a határozatát a másodfokú bíróság által elfogadott tényállásra alapítja. Az eljárt bíróságok a bizonyítási anyag okszerű értékelésével állapítottak meg a tényállást, melyet egyébként jogorvoslat nem támadott. A védő a harmadfokú eljárásban ugyan vitatta az elkövetési értékkel kapcsolatos bírói következtetést, az értékhatár összegének megállapítását, érvelése azonban törvényes mérlegelést támad, mely eredményre a tényálláshoz kötöttség elve folytán nem vezethetett.

[12] A harmadfokú bíróság kiemeli, hogy az ügyben a Btk. 2. §-a alapján az elkövetéskor hatályos büntető törvényt kell alkalmazni, mert összhatásában az új törvény enyhébbnek nem tekinthető, sőt egyes általános részi rendelkezések folytán szigorúbb.

[13] A vádlott bűnösségének megállapítására a lopás bűntettének kísérletében törvényesen került sor. A vádlott ugyanis dolog elleni erőszak kifejtésével 50 000 forint értéket meghaladó szárnyast akart jogtalanul elvenni a sértetti portáról. E cselekménnyel kimerítette a Btk. 316. § (1) bekezdésébe ütköző, és a (2) bekezdés d) pontjára figyelemmel a (4) bekezdés b/1. pontja alapján minősülő lopás bűntettének a Btk. 16. §-a szerinti kísérletét.

[14] A másodfokú bíróság azonban tévesen minősítette állatkínzás vétségének is a vádlott cselekményét.

A Btk. 266/B. § (1) bekezdése szerint, aki gerinces állatot indokolatlanul olyan módon bántalmaz, vagy gerinces állattal szemben olyan bánásmódot alkalmaz, amely alkalmas arra, hogy annak maradandó fogyatékosságot okozzon, vagy pusztulását okozza, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

[15] Elsődlegesen azt jegyzi meg az ítélőtábla, hogy az elsőfokú ügyészi érveléssel szemben sem az elsőfokú, sem a másodfokú bíróság nem sértette meg a vádelvet. A szárnyasok fejének letépését, ezáltal az állatok elpusztítását ugyanis a városi ügyészség vádirata egyértelműen és határozottan tartalmazta. A vád törvényes, minden tekintetben megfelel az 1. BK vélemény A.II. pontjában foglalt követelményeknek.

[16] Utalni kell arra is, hogy a vádelv a vád és az ítélet tényállása közötti ún. teljes történeti azonosságot nem követeli meg. Ettől eltérő értelmezés mellett a bíróság ténymegállapító tevékenysége nem lenne több, mint a vádban szereplő tények helyességének ellenőrzése, holott a bizonyítás során - a terhelő tények hivatalból történő bizonyításának fel nem róható elmulasztása kivételével - a bíróságnak a Be. 75. § (1) bekezdésének megfelelően a tényállás hiánytalan, valóságnak megfelelő tisztázására kell törekednie (Legfelsőbb Bíróság Bfv. I. 319/2007/5. szám). Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a bíróság feladata az igazságszolgáltatás, a perbíróság ezért nem szorítkozhat csupán a nyomozás megismétlése által a vád kontrolljára. A bírói hatalom lényege a tényállás vádelvi keretek között történő szabad, befolyásmentes megállapítása, melynek célja nem vitásan az igazság felderítése is. Az anyagi igazság elve ugyan az 1896. évi XXXIII. törvénycikk (a továbbiakban: Bp.) rendelkezéseitől eltérően a jelenleg hatályos perjogban már nem alapelv, de a bíróságnak ettől eltekintve törekednie kell az igazság feltárására és nem csak processzuális értelemben.

[17] A vád keretei ekként önmagában nem képezték volna akadályát az állatkínzás vétsége megállapításának, azonban, amint a vádhatósági fellebbezés helyesen utalt rá, a bűncselekmény törvényi tényállási elemei teljes mértékben nem valósultak meg, ezért a cselekvőség e tekintetben nem tényállásszerű.

[18] Kiemeli az ítélőtábla, hogy az állatkínzás vétségének törvényi tényállása nem ún. keretrendelkezés, hiszen az nem az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvényre (a továbbiakban: Ávt.) utal vissza, hanem a büntetőjogban ismert fogalmakkal maga a büntető norma határozza meg az elkövetési magatartást (EBH 2006.1391., EBH 2008.1762.). A felsőbírósági iránymutatásra tekintettel ezért elsődlegesen a büntető törvény tényállását kell összevetni a történeti tényekkel, de nyilvánvalóan teljesen nem mellőzhetők az állatvédelmi törvény rendelkezései sem.

[19] Az irányadó tényállás szerint a vádlott tizenhat tyúk és egy kacsa fejének letépésével a szárnyasok pusztulását okozta. A törvényi tényállásból annyi ekként valóban megvalósult, hogy a vádlott gerinces állatokat pusztított el.

[20] Ugyanakkor nem hagyhatók figyelmen kívül az elkövetés körülményei, az állatok élete kioltásának indoka és módja. A vádlott a lopás sikeres végrehajtása érdekében pusztította el a szárnyasokat, mely tulajdonképpeni eszközcselekmény a vagyon elleni bűncselekmény zavartalan végrehajtását biztosította.

[21] A vádlott olyan módon ölte meg az állatokat, mely tipikus háztáji gazdaságokban, ugyanis a baromfi életét nyakának elvágásával, fejének eltávolításával oltják ki, valamint ki is véreztetik az állatot, amint arra kifogástalanul utalt a fellebbviteli főügyészség. Nem mellőzhető arra sem rámutatni, hogy a vádlotti cselekmény sikere esetén a baromfi életének kioltása nyilvánvalóan ugyancsak megtörtént volna, ezen esetben nem vitásan büntetlen utócselekményről lehetne beszélni, de az ítélőtábla álláspontja szerint az eszközcselekmény is büntetlen, figyelemmel az állatvédelmi törvény rendelkezéseire, valamint arra, hogy bizonyossággal nem mondható ki az elkövetési magatartás indokolatlan volta, mely feltételezi a bűncselekmény létrejöttét. Összevetve az Ávt. 3. § 4. és 10. pontjában, valamint a 11. § (1) bekezdésében, a 12. § (1), (2) bekezdésében foglaltakat, figyelembe véve a szárnyas állat levágásáról szóló 140/2012. (XII. 22.) VM rendeletet is, megállapítható, hogy a vádlott nem fejtett ki olyan tevékenységet, mely az állatok indokolatlan kínzásával, szükségtelen szenvedésével járt volna. A kifejtettek miatt ezért a harmadfokú bíróság nem látta megvalósulni teljes mértékben az állatkínzás törvényi tényállásának elemeit. Erre figyelemmel a bűnösség megállapítását e részben mellőzte. Felmentésnek azért nem volt helye, mert egyrészt az ügyész az állatkínzás vétségével a vádlottat nem vádolta, másfelől a tettazonosság elve és az alaki halmazat is azt erősítette meg, hogy a helyes perjogi korrekció a bűnösség megállapításának mellőzése.

[22] A vádlottal szemben a törvénynek megfelelő, a büntetési célok elérésére alkalmas, tettarányos büntetés kiszabására került sor, mely a bűnösség körének szűkülése ellenére eltúlzottan szigorúnak nem tekinthető, lényeges enyhítése nem indokolt. A büntetést érintő másodfokú rendelkezés viszont annyiban módosítandó volt, hogy mellőzni kellett a bűnösség részbeni mellőzése folytán a büntetés halmazati voltára utalást.

[23] Az ítélet egyéb és járulékos kérdésekben hozott rendelkezései törvényesek.

[24] Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla a másodfokú bíróság ítéletét a szükséges részben a Be. 398. § (1), (2) bekezdése alapján megváltoztatta, míg törvényes rendelkezéseit a Be. 397. § alkalmazásával helybenhagyta.

(Debreceni Ítélőtábla Bhar. II. 637/2013.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

A Debreceni Ítélőtábla, mint harmadfokú bíróság Debrecenben, a 2013. október 30. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő

í t é l e t e t:

A lopás bűntette és más bűncselekmény miatt indított büntetőügyben a Debreceni Törvényszék 2013. június 6. napján kihirdetett 18.Bf.292/2013/4. számú ítéletét megváltoztatja.

Az állatkínzás vétsége (Btk.266/B. § (1) bekezdés) tekintetében a bűnösség kimondását, valamint a büntetés halmazati voltára utalást mellőzi.

Egyebekben a másodfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A harmadfokú eljárásban 3000 (háromezer) Ft, a vádlottat terhelő bűnügyi költség merült fel.

I n d o k o l á s

A Berettyóújfalui Járásbíróság a 2013. április 12-én kihirdetett 10.B.128/2013/2. számú ítéletében a vádlottat lopás bűntettének kísérlete (Btk. 316. § (1), (2) bekezdés d) pont, (4) bekezdés b/1) pont) miatt 10 hónap börtönre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. Az előzetes fogvatartásban töltött időt a szabadságvesztésbe beszámította. Elrendelte a Berettyóújfalui Városi Bíróság 1.Bk.79/2011/2. számú határozatával kiszabott 7 hónap börtön utólagos végrehajtását. Rendelkezett a bűnjelekről és kötelezte a vádlottat a felmerült bűnügyi költség viselésére.

Az első fokú ítélet ellen a vádlott és a védő jelentett be fellebbezést enyhítés céljából. Az ügyész nem élt jogorvoslattal.

A másodfokon eljáró Debreceni Törvényszék a 2013. június 6-án kelt 18.Bf.292/2013/4. számú ítéletével a járásbíróság ítéletét részben megváltoztatta és a vádlottat bűnösnek mondta ki állatkínzás vétségében (Btk. 266/B. § (1) bekezdés a) pont) is. A büntetést halmazati büntetésként tekintette kiszabottnak. Egyekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, megállapítva a másodfokú eljárásban felmerült, a vádlottat terhelő bűnügyi költséget.

A másodfokú ítélet ellen az ügyész jelentett be fellebbezést részletes indokolással ellátva a vádlott javára, az állatkínzás vétségében a bűnösség megállapítása miatt, e bűncselekmény tekintetében felmentés érdekében. Jogorvoslatát elsősorban azzal indokolta, hogy a másodfokú bíróság a vádelv megsértésével állapított meg olyan tényeket, melyekből következtetést vont az állatkínzás vétségének megvalósulására. Másodsorban az állatvédelmi törvény részletszabályainak felhívásával arra hivatkozott, hogy e bűncselekmény törvényi tényállási elemei nem valósultak meg, ezért e részben a vádlott felmentésének van helye.

A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség a Bf.363/2013/1-I. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartva a másodfokú ítélet megváltoztatását, az állatkínzás vétségében a bűnösség kimondásának mellőzését, egyebekben a törvényszéki határozat helybenhagyását indítványozta.

A harmadfokú nyilvános ülésen az ügyész az írásbeli észrevételében foglaltakat fenntartotta. A védő osztotta az álláspontját, mely szerint az állatkínzás nem róható a vádlott terhére, kifejtve azt is, hogy a lopás elkövetési értéke csak a zsákba helyezett szárnyas mennyiségéhez mérten állapítható meg. A vádlott megbánásáról nyilatkozott.

Az ügyészi fellebbezés alapos.

A bejelentett perorvoslatok folytán az ítélőtábla a másodfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző első- és másodfokú bírósági eljárást a Be. 387. § (1), (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően felülbírálta, figyelemmel arra, hogy a Be. 386. § (1) bekezdés b) pontja alapján a másodfokú határozat ellen a törvény biztosítja a fellebbezés jogát.

A felülbírálat során a táblabíróság megállapította, hogy az első- és másodfokú eljárást a bíróság a perrendi szabályokat megtartva folytatta le.

Rögzíti továbbá, hogy a másodfokú határozat megalapozott, ekként a harmadfokú bíróság a Be. 388. § (1) bekezdés értelmében a határozatát a másodfokú bíróság által elfogadott tényállásra alapítja. Az eljárt bíróságok a bizonyítási anyag okszerű értékelésével állapítottak meg a tényállást, melyet egyébként jogorvoslat nem támadott. A védő a harmadfokú eljárásban ugyan vitatta az elkövetési értékkel kapcsolatos bírói következtetést, az értékhatár összegének megállapítását, érvelése azonban törvényes mérlegelést támad, mely eredményre a tényálláshoz kötöttség elve folytán nem vezethetett.

A harmadfokú bíróság kiemeli, hogy az ügyben a Btk. 2. §-a alapján az elkövetéskor hatályos büntető törvényt kell alkalmazni, mert összhatásában az új törvény enyhébbnek nem tekinthető, sőt egyes általános részi rendelkezések folytán szigorúbb.

A vádlott bűnösségének megállapítására a lopás bűntettének kísérletében törvényesen került sor. A vádlott ugyanis dolog elleni erőszak kifejtésével 50 000 forint értéket meghaladó szárnyast akart jogtalanul elvenni a sértetti portáról. E cselekménnyel kimerítette a Btk. 316. § (1) bekezdésébe ütköző, és a (2) bekezdés d) pontjára figyelemmel a (4) bekezdés b/1. pontja alapján minősülő lopás bűntettének a Btk. 16. §-a szerinti kísérletét.

A másodfokú bíróság azonban tévesen minősítette állatkínzás vétségének is a vádlott cselekményét. A Btk. 266/B. § (1) bekezdése szerint, aki gerinces állatot indokolatlanul olyan módon bántalmaz, vagy gerinces állattal szemben olyan bánásmódot alkalmaz, amely alkalmas arra, hogy annak maradandó fogyatékosságot okozzon, vagy pusztulását okozza, vétséget követ el és két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Elsődlegesen azt jegyzi meg az ítélőtábla, hogy az elsőfokú ügyészi érveléssel szemben sem az elsőfokú, sem a másodfokú bíróság nem sértette meg a vádelvet. A szárnyasok fejének letépését, ezáltal az állatok elpusztítását ugyanis a Berettyóújfalui Városi Ügyészség B.547/2013/1-I. számú vádirata egyértelműen és határozottan tartalmazta. A vád törvényes, minden tekintetben megfelel az 1. BK vélemény A.II. pontjában foglalt követelményeknek.

Utalni kell arra is, hogy a vádelv a vád és az ítélet tényállása közötti ún. teljes történeti azonosságot nem követeli meg. Ettől eltérő értelmezés mellett a bíróság ténymegállapító tevékenysége nem lenne több,mint a vádban szereplő tények helyességének ellenőrzése, holott a bizonyítás során - a terhelő tények hivatalból történő bizonyításának fel nem róható elmulasztása kivételével - a bíróságnak a Be. 75. § (1) bekezdésének megfelelően a tényállás hiánytalan, valóságnak megfelelő tisztázására kell törekednie (Legfelsőbb Bíróság Bfv.I.319/2007/5.szám). Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a bíróság feladata az igazságszolgáltatás, a perbíróság ezért nem szorítkozhat csupán a nyomozás megismétlése által a vád kontrolljára. A bírói hatalom lényege a tényállás vádelvi keretek között történő szabad, befolyásmentes megállapítása, melynek célja nem vitásan az igazság felderítése is. Az anyagi igazság elve ugyan az 1896. évi XXXIII. törvénycikk (a továbbiakban: Bp.) rendelkezéseitől eltérően a jelenleg hatályos perjogban már nem alapelv, de a bíróságnak ettől eltekintve törekednie kell az igazság feltárására és nem csak processzuális értelemben.

A vád keretei ekként önmagában nem képezték volna akadályát az állatkínzás vétsége megállapításának, azonban, amint a vádhatósági fellebbezés helyesen utalt rá, a bűncselekmény törvényi tényállási elemei teljes mértékben nem valósultak meg, ezért a cselekvőség e tekintetben nem tényállásszerű.

Kiemeli az ítélőtábla, hogy az állatkínzás vétségének törvényi tényállása nem ún. keretrendelkezés, hiszen az nem az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvényre (a továbbiakban: Ávt.) utal vissza, hanem a büntetőjogban ismert fogalmakkal maga a büntető norma határozza meg az elkövetési magatartást (EBH 2006.1391., EBH 2008.1762.) A felsőbírósági iránymutatásra tekintettel ezért a elsődlegesen a büntető törvény tényállását kell összevetni a történeti tényekkel, de nyilvánvalóan teljesen nem mellőzhetők az állatvédelmi törvény rendelkezései sem.

Az irányadó tényállás szerint a vádlott tizenhat tyúk és egy kacsa fejének letépésével a szárnyasok pusztulását okozta. A törvényi tényállásból annyi ekként valóban megvalósult, hogy a vádlott gerinces állatokat pusztított el.

Ugyanakkor nem hagyhatók figyelmen kívül az elkövetés körülményei, az állatok kioltásának indoka és módja. A vádlott a lopás sikeres végrehajtása érdekében pusztította el a szárnyasokat, mely tulajdonképpeni eszközcselekmény a vagyon elleni bűncselekmény zavartalan végrehajtását biztosította.

A vádlott olyan módon ölte meg az állatokat, mely tipikus háztáji gazdaságokban, ugyanis a baromfi életét nyakának elvágásával, fejének eltávolításával oltják ki, valamint ki is véreztetik az állatot, amint arra kifogástalanul utalt a fellebbviteli főügyészség. Nem mellőzhető arra sem rámutatni, hogy a vádlotti cselekmény sikere esetén a baromfi életének kioltása nyilvánvalóan ugyancsak megtörtént volna, ezen esetben nem vitásan büntetlen utócselekményről lehetne beszélni, de az ítélőtábla álláspontja szerint az eszközcselekmény is büntetlen, figyelemmel az állatvédelmi törvény rendelkezéseire, valamint arra, hogy bizonyossággal nem mondható ki az elkövetési magatartás indokolatlan volta, mely feltételezi a bűncselekmény létrejöttét. Összevetve az Ávt. 3. § 4. és 10. pontjában, valamint a 11. § (1) bekezdésében, a 12. § (1) és (2) bekezdésében foglaltakat, figyelembe véve a szárnyas állat levágásáról szóló 140/2012. (XII.22.) VM rendeletet is, megállapítható, hogy a vádlott nem fejtett ki olyan tevékenységet, mely az állatok indokolatlan kínzásával, szükségtelen szenvedésével járt volna. A kifejtettek miatt ezért a harmadfokú bíróság nem látta megvalósulni teljes mértékben az állatkínzás törvényi tényállásának elemeit. Erre figyelemmel a bűnösség megállapítását e részben mellőzte. Felmentésnek azért nem volt helye, mert egyrészt az ügyész az állatkínzás vétségével a vádlottat nem vádolta, másfelől a tett-azonosság elve és az alaki halmazat is azt erősítette meg, hogy a helyes perjogi korrekció a bűnösség megállapításának mellőzése.

A vádlottal szemben a törvénynek megfelelő, a büntetési célok elérésére alkalmas, tett arányos büntetés kiszabására került sor, mely a bűnösség körének szűkülése ellenére eltúlzottan szigorúnak nem tekinthető, lényeges enyhítése nem indokolt. A büntetést érintő másodfokú rendelkezés viszont annyiban módosítandó volt, hogy mellőzni kellett a bűnösség részbeni mellőzése folytán a büntetés halmazati voltára utalást.

Az ítéletet egyéb és járulékos kérdésekben hozott rendelkezései törvényesek.

Mindezekre figyelemmel a Debreceni Ítélőtábla a másodfokú bíróság ítéletét a szükséges részben a Be. 398. § (1), (2) bekezdése alapján megváltoztatta, míg törvényes rendelkezéseit a Be. 397.§ alkalmazásával helybenhagyta.

A harmadfokú eljárásban felmerült bűnügyi költséget a Be. 381. § (1) bekezdése alapján - utalva a Be.385.§-ára - állapította meg.

Debrecen, 2013. október 30.

Dr. Elek Balázs sk. a tanács elnöke, Háger Tamás sk. előadó bíró, Dr. Gömöri Olivér sk. bíró

Záradék

A Debreceni Törvényszék 18.Bf.292/2013/4. számú ítélete a harmadfokú határozatban írt változtatással a mai napon jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált.

Debrecen, 2013. október 30.

Dr. Elek Balázs sk. a tanács elnöke

(Debreceni Ítélőtábla Bhar. II. 637/2013.)

A Debreceni Törvényszék, mint másodfokú bíróság Debrecenben, 2013. június 6. napján tartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő

í t é l e t e t :

A lopás bűntettének kísérlete miatt a vádlott ellen indított büntetőügyben a Berettyóújfalui Járásbíróság 2013. április 12. napján kihirdetett 10.B.128/2013/2. számú ítéletét megváltoztatja.

A vádlottat bűnösnek mondja ki állatkínzás vétségében is [Btk. 266/B. § (1) bekezdés a) pont].

A büntetést halmazati büntetésként tekinti kiszabottnak.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A vádlott által az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetésétől a mai napig előzetes letartóztatásban töltött időt a szabadságvesztés büntetésbe beszámítja.

A másodfokú eljárásban 3000 (háromezer) Ft, a vádlottat terhelő bűnügyi költség merült fel.

Az ítélettel szemben az ügyész, a vádlott és a védő a kihirdetéskor fellebbezéssel élhet.

I n d o k o l á s :

Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben a vádlott, valamint védője jelentett be fellebbezést enyhítésre irányulóan.

Az ügyész az ítéletet tudomásul vette.

A Hajdú-Bihar Megyei Főügyészség átiratában az elsőfokú ítéletben rögzített tényállást megalapozottnak találta, a bűnösségre vont következtetést okszerűnek, a cselekmény minősítését törvényesnek, a hiánytalanul feltárt bűnösségi körülmények alapján kiszabott büntetést pedig megfelelőnek, ezért az ítélet helybenhagyását indítványozta.

A vádlott és a védő a nyilvános ülésen az enyhítésre irányuló fellebbezését változatlanul fenntartotta.

A törvényszék a bejelentett védelmi fellebbezésekre tekintettel bírálta felül az elsőfokú bíróság ítéletét az azt megelőző bírósági eljárással együtt a Be. 348. § (1) bekezdése alapján.

Megállapította, hogy a perrendi szabályokat betartotta, amelynek során figyelemmel volt a bíróság elé állítás speciális eljárási szabályaira, ügyfelderítési kötelezettségének is eleget tett és a Be. 351. § (2) bekezdésében írt megalapozatlansági hibáktól mentes tényállást állapított meg, amely így irányadó volt a másodfokú eljárásban [Be. 351. § (1) bekezdés].

Az indokolási kötelezettségének is eleget tett, tényállását döntően a vádlott - egyéb bizonyítékokkal is megerősített (tanúvallomások, okiratok) - beismerő vallomására alapította. A bizonyítékokra iratszerűen hivatkozott, a törvényszék a ténybeli indokaival egyetértett.

Okszerűen vont következtetést a vádlott bűnösségére és az általa minősített cselekmény is törvényes, azonban a törvényszék a Be. 2. § (4) bekezdését szem előtt tartva, egyben utalva a Kúria 1/2007. BK véleményére, amely a bírói gyakorlat számára iránymutató, a rögzített tényállás szerint a vádlott cselekményét további bűncselekményként is minősítette.

A Btk. 266/B. § (1) bekezdésének a) pontja szerint, aki gerinces állatot indokolatlanul oly módon bántalmaz, vagy gerinces állattal szemben olyan bánásmódot alkalmaz, amely alkalmas arra, hogy annak maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozza, vétséget követ el és két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Mind a vádirati, mind pedig az elsőfokú ítéletben rögzített tényállás történeti tényei tartalmazzák, hogy a vádlott a baromfiólba dolog elleni erőszak útján bemenve 16 darab tyúknak, valamint 1 darab kacsának a fejét letépte és azokat eltulajdonítási szándékkal két darab zsákba rakta. Ezzel nem vitásan a gerinces állatokat úgy bántalmazta, hogy ezzel pusztulásukat okozta. Törvényi tényállási elem azonban, hogy a bántalmazásnak indokolatlannak kell lennie, azonban azt, hogy mi tekinthető indokolatlan bántalmazásnak a Btk. nem határozza meg, annak megítélése bírói mérlegelés kérdése, és az eset összes körülményeinek, a társadalomban kialakult általános erkölcsi felfogásnak a figyelembevételével határozható meg.

Miután a tyúk, valamint a kacsa vágóállat is, indokolt lehet az állat életének kioltása élelmezési célból. Itt azonban rögzítendő, hogy ez az állattartáshoz vagy a feldolgozóiparhoz kapcsolódhat. Jelen esetben azonban a vádlott általi bántalmazás indokolatlan volt, hiszen az az eltulajdonítás megkönnyítése végett azzal egyidejűleg történt, adott esetben a lebukás veszélyének csökkentése érdekében. Az elkövetés körülményei alapján büntetlenül ez a vádlotti cselekmény nem maradhat, az állatkínzás tényállásszerű magatartása a lopásba nem olvadhat bele, az, hogy mi volt a célja az eltulajdonítani megkísérelt állatokkal közömbös. Ezért a vádlottat bűnösnek mondta ki állatkínzás vétségében is.

A büntetéskiszabási körülményeket is feltárta, azonban az enyhítő körülmények sorából mellőzendő a kár megfizetésére tett vádlotti ígéret, hiszen ilyen körülményként csak a kár tényleges megtérülését lehet figyelembe venni.

A büntetéskiszabási körülményeket, a cselekmények tárgyi súlyát, a személyi társadalomra veszélyességet, valamint a bűnösség fokát is megfelelően értékelte az elsőfokú bíróság, amikor a vádlottal szemben 10 hónap tartamú börtönbüntetést és 2 év közügyektől eltiltást szabott ki, annak enyhítésére nem volt törvényes ok, különösen úgy, hogy a másodfokú bíróság egy további bűncselekményben is bűnösnek nyilvánította a vádlottat, azonban ügyészi fellebbezés híján súlyosítási tilalom érvényesült (Be. 354. §). Emellett a vádlott büntetését a Btk. 85. §-a szerinti halmazati büntetésként tekintette kiszabottnak.

A fentiek alapján a törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 372. § (1) bekezdése alapján további bűnösség kimondásában változtatta meg, míg egyéb helytálló rendelkezéseit a Be. 371. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta a Be. 361. § (1) bekezdése alapján tartott nyilvános ülés keretében.

Az előzetes fogvatartásban töltött időnek a szabadságvesztés büntetésbe történő további beszámításáról a Btk. 99. § (1) bekezdése alapján rendelkezett.

A Be. 381. § (1) bekezdése és a 338. § (1) bekezdése alapján a másodfokú eljárásban a kötelező védői részvétellel összefüggésben felmerült bűnügyi költséget megállapította és annak megfizetésére a vádlottat kötelezte.

A Be. 386. § (1) bekezdés b) pontja szerint, mert olyan cselekmény miatt állapította meg a vádlott bűnösségét, amelyről az elsőfokú bíróság nem rendelkezett a másodfokú bíróság ítéletével szemben fellebbezésnek van helye a harmadfokú bírósághoz.

Debrecen, 2013. június 6.

(Debreceni Törvényszék 18. Bf. 292/2013.)

A Berettyóújfalui Járásbíróság Berettyóújfaluban, 2013. április 12. napján - bíróság elé állítás keretében - megtartott nyilvános tárgyalás alapján meghozta a következő

í t é l e t e t :

A más ügyben lakhelyelhagyási tilalom alatt álló és 2013. április 11. napjának 00 óra 20 percétől őrizetben lévő

vádlott bűnös:

- lopás bűntettének kísérletében [Btk. 316. § (1), (2) bekezdés d) pont, (4) bekezdés b/1.) pont].

Ezért a bíróság 10 (tíz) hónap börtönbüntetésre és 2 (kettő) év közügyektől eltiltásra ítéli.

Az előzetes fogvatartásban töltött időt a szabadságvesztés büntetésbe beszámítani rendeli.

Elrendeli a Berettyóújfalui Városi Bíróság 1.Bk.79/2011/2. számú határozatával kiszabott 7 (hét) hónap börtönbüntetés utólagos végrehajtását.

Az eljárás során a Berettyóújfalui Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztálya által 09020/529-1/2013. bü. számon lefoglalt, 106/2013. tételszám alatt tárgynyilvántartásba vett és a bűnjeljegyzék 2. sorszáma alatt szereplő 1 (egy) darab feszítővasat elkobozza.

Az eljárás során a Berettyóújfalui Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztálya által 09020/529-1/2013. bü. számon lefoglalt, 106/2013. tételszám alatt tárgynyilvántartásba vett és a bűnjeljegyzék 1. sorszáma alatt szereplő 2 (kettő) darab rafia zsák lefoglalását megszünteti és P. Z.-né h.-i lakosnak kiadni rendeli.

Kötelezi a vádlottat, hogy jelen ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 (tizenöt) napon belül, kártérítés címén fizessen meg P. Z.-né magánfélnek 66 800 (hatvanhatezer-nyolcszáz) forint tőkét, valamint 1500 (egyezerötszáz) forint államnak járó eljárási illetéket a NAV Illeték Főosztály külön felhívására.

Köteles a vádlott az eljárás során felmerült 9000 (kilencezer) forint bűnügyi költség megfizetésére az államnak külön felhívásra.

I n d o k o l á s :

A Berettyóújfalui Járási Ügyészség B.547/2013/1-I. számú feljegyzésével állította bíróság elé a vádlottat 1 rb., a Btk. 316. § (1) bekezdésében meghatározott, figyelemmel a (2) bekezdés d) pontjára, a (4) bekezdés b/1. pontja szerint minősülő és büntetendő kisebb értékre, dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás bűntettének kísérlete miatt.

A bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján az alábbi tényállást állapította meg:

a vádlott 7 általános iskolai osztályt végzett, szakképzettséggel, foglalkozással nem rendelkezik, munkanélküli, alkalmi munkát végez, melyből havi kb. 70-80 ezer forint jövedelme származik, nőtlen családi állapotú, korábbi kapcsolatából egy kiskorú gyermeke van, aki után 13 ezer forint tartásdíjat fizet, vagyontalan, rendszeres tartozást nem fizet, korábban nyugtató hatású gyógyszereket szedett, büntetve a következők szerint volt:

1. A Debreceni Városi Bíróság 28.Fk.938/2002/2. számú, 2004. november 15. napján jogerőre emelkedett ítéletével 3 rb. társtettesként elkövetett garázdaság bűntette és 2 rb. testi sértés bűntettének kísérlete miatt 6 hónap fogházbüntetésre ítélte, melynek végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette, egyben elrendelte a vádlott pártfogó felügyeletét.

Elkövetési idő: 2001. február 28.

2. A Berettyóújfalui Városi Bíróság 1.Bk.79/2011/2. számú, 2011. június 16. napján kelt és augusztus 04. napján jogerőre emelkedett végzésével lopás bűntette miatt 7 hónap börtönbüntetésre ítélte, melynek végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette.

Elkövetési idő: 2011. március 02.

Jelen eljárásban elbírált cselekményét a fenti felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje alatt követte el.

3. A Berettyóújfalui Járásbíróság 8.B.127/2011/12. számú, 2013. február 28. napján kelt nem jogerős ítéletével társtettesként elkövetett lopás bűntette miatt 200 óra fizikai munkakörben elvégzendő közérdekű munkára ítélte.

Elkövetési idő: 2011. február 01. napjáról február 02. napjára virradó éjjel.

A vádlott ellen a Berettyóújfalui Városi Ügyészség B.664/2010/10-I. számú vádirata alapján a Berettyóújfalui Járásbíróságon 1.B.122/2011. szám alatt súlyos testi sértés bűntette és más bűncselekmény miatt, a Berettyóújfalui Városi Ügyészség B.2324/2010/5-I. számú vádirata alapján a Berettyóújfalui Járásbíróságon 10.B.285/2011. számon folyamatban lévő büntető ügyben lopás bűntette és más bűncselekmény miatt, valamint a Berettyóújfalui Városi Ügyészség B.1525/2011/21-I. számú vádirata alapján a Berettyóújfalui Járásbíróságon 10.B.68/2012. szám alatt zsarolás bűntettének kísérlete miatt folynak büntetőeljárások.

Utóbbi eljárás során a vádlott ellen lakhelyelhagyási tilalom kényszerintézkedés volt elrendelve.

A vádlott 2013. április 11. napján, éjfél és fél egy körüli időben jogtalanul behatolt P. Z.-né sértett kerítéssel körülvett ingatlanára. Az ingatlanon lévő melléképületbe, a baromfiólként szolgáló helyiségbe a ráccsal befedett ablak kibontását követően bement és ott 16 darab tyúknak, valamint egy darab kacsának a fejét letépte és azokat eltulajdonítási szándékkal két darab zsákba rakta.

A bűncselekménye közben a szomszéd jelzése alapján kiérkező intézkedő rendőrök tetten érték, így a lopási cselekményét nem tudta befejezni.

Az általa elpusztított és zsákba rakott tyúkok és egy darab kacsa értéke 37 ezer forint, míg az ólban lévő további, élve hagyott 25 darab tyúk, valamint 5 darab kacsa értéke 75 ezer forint.

A vádlott szándéka 50 ezer forint feletti értékű baromfi

eltulajdonítására irányult.

Az ablak kibontásával 29 800 forint meg nem térült rongálási kár keletkezett.

Bár az elpusztult szárnyasok a helyszínen visszaadásra kerültek a sértettnek, mivel azok számára már fogyasztásra alkalmatlanná váltak, ezért a lopási kár nem térült meg.

A vádlott elismerte a bűncselekmény elkövetését, büntetőjogi felelősségére is kiterjedő beismerő vallomást tett.

Gyanúsítotti kihallgatása során azt vallotta, hogy a cselekmény estéjén határozta el, hogy elmegy valahová lopni. Megvárta míg otthonában mindenki elaludt, majd konkrét úticél nélkül elindult. A faluban mászkált, gondolata szerint fémet próbált meg keresni, melyet a későbbiekben értékesíthetett volna, de amikor az R. utcán járt elhatározta, hogy a B. utcán lakó idős néni udvarára megy be. Az R. utca felőli kerítésen ment be a sértetthez, vasat keresett az udvaron, de azt nem talált.

Odament a lakattal lezárt melléképület ajtajához, ahhoz nem nyúlt, ugyanakkor az ablakát megfogta, azt meghúzva az kijött, így az ablakot lerakta oldalra. Ekkor hallotta meg a baromfik mocorgását és határozott úgy, hogy tyúkot tulajdonít el. Egyenként szedte össze a tyúkokat, azoknak letépte a fejét és a zsákba pakolta az elpusztított jószágokat. Válogatás nélkül tulajdonította el a szárnyasokat, elképzelhetőnek tartotta, hogy kacsa is került a kezébe.

A baromfik pusztítása közben érkeztek meg a rendőrök, akik bevilágítottak az ólba is, így már nem látta értelmét a menekülésnek, az ólban várta meg az intézkedő rendőröket, akik felszólították, hogy jöjjön ki az épületből, ennek eleget téve az ablakon mászott ki.

A rendőri intézkedéssel kapcsolatban azt vallotta, hogy a rendőröknek panaszkodott, hogy a rendőr autóba történt beültetés közben a fejét beütötte, ezért elvitték orvoshoz, ahol megvizsgálták, de az orvosnál már az igazságot mondta el; azt, hogy nem az autóba ültetése során ütötte be a fejét, hanem az előző napon az otthonában.

Nem tudott arra pontosan nyilatkozni, hogy mennyi tyúkot tulajdonított volna el amennyiben nem érik tetten, de úgy gondolta, hogy a zsákokat megtölti és a tyúkokat hazaviszi.

Tettét nyilatkozata szerint megbánta, ígéretet tett a kár két részletben történő megfizetésére.

A bíróságon már egyes részleteit korábbi nyilatkozatának nem tartotta fenn, állítása szerint nem mondta azt a kihallgató rendőrnek, hogy lopási szándékkal indult el otthonról, illetve ismételten azt állította, hogy a rendőrök az intézkedés során erőszakkal ültették be a rendőrautóba, így sérült meg a feje.

Továbbra is állította, hogy a behatolás helyén lévő rácsos vasablakot csak "szépen levette", azt ki sem bírta volna venni.

Az egyik zsákot kintről vitte a helyszínre, míg a másik zsákról nem tudott nyilatkozni. Tagadta azt, hogy szándékában állt volna a helyszínen található összes baromfi eltulajdonítása, szerinte az egy zsákba bele sem fért volna.

Tettét megbánta, a történtekért elnézést kért a sértettől.

A bíróság a tényállást -részben felhasználva a vádlotti nyilatkozatot-, valamint annak egyes részleteit cáfoló P. Z.-né, Á. J. tanúk vallomásai, az intézkedő rendőr tanú nyilatkozata, a helyszíni szemléről készült jegyzőkönyv, illetve tovább egyéb okirati bizonyítékok alapján állapította meg.

P. Z.-né sértett feljelentést tett amiatt, hogy ingatlanán található zárt melléképület ablakát számára ismeretlen személy kibontotta, majd az ott található szárnyas jószágok közül 16 tyúk és egy darab kacsának a fejét leszakította, azokat zsákba helyezte és el akarta tulajdonítani. A cselekmény során a feljelentés szerint a sértett a lakóházában tartózkodott és csak az intézkedő rendőrök ébresztésére kelt fel.

A sértett előadta még, hogy az elkövető 16 darab tyúk egy egy darab kacsa megölésével kb. 40 ezer forint lopási kárt okozott, míg az ablak kibontásával kb. 20 ezer forint rongálási kár keletkezett. A fenti jószágokon kívül életben maradt még további 25 tyúk, valamint 5 darab kacsa. Kérte kárának megtérítését.

P. Z.-né sértett a bíróságon fenntartva feljelentését kiegészítette azzal, hogy a lopási cselekményt követően egy kisebb és egy nagyobb zsákot talált a helyszínen, a kisebb zsák tele volt tömve az eltulajdonítani kívánt tyúkokkal, 12 darab tyúk volt benne, a másik zsákban volt 4 tyúk és egy kacsa. Nyilatkozata szerint a nagyobb zsákba belefért volna az összes nála tartott jószág.

Az elkövetés módjával kapcsolatban a sértett elmondta még, hogy a tyúkólja ajtajára egy speciális zárat csináltatott, melyhez a betörő, a vádlott nem tudott hozzáférni, így a vasrácsos ablakot szakította ki "a vaskeretet ablakostól, mindenestől".

A sértett elképzelhetőnek találta azt, hogy az udvarán találta a vádlott az elkövetéshez használt tápos zsákot, míg az elkövetés eszközéül használt feszítővassal kapcsolatban azt mondta el, hogy szerinte olyan neki nem volt, bár a kertjében nagyon sok hulladékvas található.

Á. J. tanú azt vallotta, hogy a sértettel szomszédos ingatlanban lakik és betegsége folytán éjszakánként több alkalommal kijár levegőzni, melynek során a cselekmény éjszakáján kutyaugatásra, majd azt követően kopácsoló hangra lett figyelmes, mely hangok a sértett ingatlana felől hallatszottak. Ekkor visszament a házához és úgy tett, mintha bement volna a házába, de nem ezt tette, hanem kint maradt és tovább hallgatózott. Hallgatózása során a továbbiakban kopácsoló, fémes hangot, vaszörgést észlelt, majd amikor a kopogó hang elhallgatott, akkor a tyúkok kezdtek el "vartyogni".

A bíróságon kiegészítette a vallomását Á. J. tanú azzal, hogy először neszezés során azt a hangot hallotta, melynek során a vádlott a vasat kereshette, ezt követően volt a vaszörgés, olyan hang, amikor egy vasat ütnek szintén egy fém dologra, feszegetés hangjait hallotta, dübögő hangokat, majd tompább döbögést. A rendőrség értesítését már a tyúkok "vartyogásának" hangjaira időzítette, mivel korábban volt rá példa, hogy mire az intézkedő rendőrök kiértek, a betörő már elhagyta a helyszínt.

A rendőrségre történő bejelentését követően visszament az udvarra, tovább figyelte az eseményeket egészen addig, míg a rendőrök el nem fogták az elkövetőt. A rendőrök kiérkezéséig nem tapasztalta azt, hogy a tyúkólban lévő személyen kívül más is lett volna a helyszínen, erre utaló mozgást, illetve hangot nem észlelt.

Elmondása szerint a sértett P. Z.-né udvarán sok vashulladék van, valamint tápos zsákja is biztosan van a sértettnek, hiszen amikor kiscsirkét tart, akkor tápot vásárol nekik.

Á. J. tanú vallomása tehát egyértelműen cáfolta azon vádlotti nyilatkozatot, mely szerint a vaskeretet, illetve ablakot "csak kiemelte" volna annak helyéről, annak eltávolítása dolog elleni erőszakkal történt a vádlott által.

Az intézkedő rendőr N. L. tanú azt nyilatkozta, hogy a Rendőrkapitányság ügyeletesének utasítására jelentek meg a sértettnél, a helyszínre érkezve helyismeretüket kihasználva nem a sértett háza felől, hanem annak ingatlanának hátsó része felől közelítették meg az elkövetés helyszínét, a sértett udvarára bemásztak és minden egyes helyiséget átvizsgáltak, majd a tyúkólhoz érve azt tapasztalták, hogy a tyúkólon lévő ablak kibontott állapotban feküdt a melléképület előtt, majd a helységben mozgásra lettek figyelmesek, ahol felszólításukra az elkövető kimászott az épületből. Amikor az épületből az elkövető kijött, személyében felismerték a vádlottat. Megvilágítást követően látta, hogy a vádlott keze, arca és ruházata is véres, ami feltehetően az állatok elpusztítása, illetve elkövetés során rákerült vérszennyeződéstől keletkezett. Az intézkedés során a vádlott elismerte az elkövetést. A vádlott sérülésével kapcsolatban azt nyilatkozata, hogy a vádlott nekik azt mondta el, hogy fejsérülése elesés során keletkezett.

A bíróság a helyszíni szemléről készült jegyzőkönyv alapján megállapította azt, hogy az elkövetés az ablak keretestől történő kibontásával történt. A helyszínen megtalálható volt egy darab R. Kft. feliratú zsákban három darab tyúk, valamint egy darab kacsának a teste fej nélkül, valamint egy másik csíkos zsákban 12 darab tyúktest került elő, valamint a jászol alatt további egy tyúktestrész került feltalálásra.

A melléképületben további 25 darab tyúk és 5 darab kacsa volt életben.

A bíróság által is elfogadott eseti szaktanácsadói vélemény szerint a 16 darab tyúk értéke 32 ezer, míg az egy darab kacsa értéke 5 ezer forint volt, a bíróság az eljárás adatai, az idevonatkozó nyilatkozatok alapján megállapította, hogy a vádlott szándéka az elkövetés helyszínén lévő valamennyi jószágállomány elvitelére, így 50 ezer forint feletti érték eltulajdonítására irányult.

A fémablak kibontásával 29 800 forint rongálási kár keletkezett.

A bíróság a tényállás megállapítása során további bizonyítékként használta fel a költségjegyzéket, hivatalos feljegyzést, bűnjeljegyzéket, fényképmellékletet, személyes szabadságot korlátozó intézkedésről készült jelentést, a vádlott előzetes fogvatartásával kapcsolatosan beszerzett iratokat, orvosi iratokat, a vádlott hatósági erkölcsi bizonyítványát, előéletével kapcsolatban csatolt ítélet kiadmányokat, határozat kiadmányokat és csatolt iratokat is.

Az így megállapított tényállás alapján mondta ki bűnösnek a bíróság a vádlottat a Btk. 316. § (1) bekezdésébe ütköző, de figyelemmel a (2) bekezdés d) pontjára, a (4) bekezdés b/1. pontja szerint minősülő és büntetendő kisebb értékre, dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás bűntettének a Btk. 16. §-a szerinti kísérletében.

A bíróság a büntetést, annak a Btk. 37. §-ában meghatározott céljainak szem előtt tartásával, valamint a Btk. 83. §-ában meghatározott büntetés kiszabási elveket és középmértéket is figyelembe véve úgy szabta ki, hogy az igazodjon a vádlott és az általa elkövetett cselekmény társadalomra veszélyességéhez, bűnössége fokához, egyéb enyhítő és súlyosító körülményekhez.

Ennek során súlyosító körülményként értékelte, hogy a vádlott büntetett előéletű, ugyanilyen cselekmény miatt is volt már korábban felelősségre vonva, felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje alatt követte el az újabb bűncselekményt, ellene folyamatban lévő újabb büntetőeljárások hatálya alatt, elsőfokú ítélet hozatalát követően. Ezen túlmenően a vagyon elleni cselekmények rendkívül elszaporodottak, mind országosan, min a Berettyóújfalui Járásbíróság illetékességi területén, a cselekményt idős, egyedülálló, nő sértett sérelmére követte el.

Enyhítő körülményként értékelte azt, hogy a vádlott egy kiskorú gyermek eltartásáról köteles gondoskodni, valamint kisebb súllyal a beismerő vallomását, valamint a cselekmény kísérleti szakban maradását, figyelemmel a tettenérésre, valamint azt, hogy a vádlott a bűncselekmény elkövetését megbánta, és ígéretet tett a kár megfizetésére.

Ilyen bűnösségi körülmények között a bíróság a vádlottat a Btk. 43. § a) pontja alapján börtönbüntetésre ítélte, míg előéletére, valamint a cselekmény jellegére tekintettel is megállapította, hogy a vádlott méltatlan arra, hogy a közügyekben részt vegyen, ezért azok gyakorlásától a szabadságvesztés büntetéssel arányos mértékben a Btk. 62-63. §-a alapján eltiltotta.

A Btk. 91/A. § c) pontja alapján elrendelte a Berettyóújfalui Városi Bíróság által korábban 1.Bk.79/2011/2. számú határozatban kiszabott 7 hónap börtönbüntetés utólagos végrehajtását.

A Btk. 99. § (1) bekezdése alapján rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő szabadságvesztés büntetésbe történő beszámításáról.

A Btk. 77. § (1) bekezdés a) pontja alapján elkobozni rendelte az elkövetés eszközéül használt feszítővasat, míg a Be. 155. § (1) és (2) bekezdése alapján rendelkezett a lefoglalt rafia zsákok lefoglalásának megszüntetéséről és a tulajdonosának történő kiadásáról.

A bíróság a Be. 335. § (1) bekezdés alapján érdemben elbírálta a sértett által előterjesztett polgári jogi igényt, valamint rendelkezett az 1990. évi XCIII. tv. 42. § (1) bekezdés a) pont és 58. § (1) bekezdés c) pont és (6) bekezdése alapján azállamnak járó eljárási illeték megfizetéséről.

A Be. 338. § (1) bekezdés alapján kötelezte a vádlottat a felmerült bűnügyi költség viselésére.

A bíróság az eljárását a Be. XXIV. Fejezetében szabályozott bíróság elé állítás keretében folytatta el.

Berettyóújfalu, 2013. április 12.

Dr. Pál Krisztina s.k. bíró

(Berettyóújfalui Járásbíróság 10. B. 128/2013.)