A Budapest Környéki Törvényszék Mf.22575/2010/5. számú határozata munkaviszony megszüntetése (munkaviszony JOGELLENES megszüntetése) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 114. §, 173. §, 253. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 7. §, 89. §, 95. §, 103. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 14. §] Bírók: Kertné dr. Fehér Klára, Mogony Józsefné, Somné dr. Billege Margit

Kapcsolódó határozatok:

Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.938/2007/50., *Budapest Környéki Törvényszék Mf.22575/2010/5.*, Kúria Mfv.10383/2011/5., 3056/2013. (II. 28.) AB végzés

***********

8.Mf.22.575/2010/5.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A mint másodfokú bíróság a által képviselt felperesnek - a ügyvéd által képviselt alperes ellen jogellenes munkaviszony megszüntetés jogkövetkezményei iránt a 1.M.938/2007. számon megindított perében a , 2010. kelt 50. számú ítélet ellen a felperes részéről 51. számon előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

Í t é l e t e t:

A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgya és az illeték tekintetében helybenhagyja a perköltség tekintetében megváltoztatja és a felperest terhelő 400.000 forint összeget 240.000 (kétszáznegyvenezer) forint összegre leszállítja.

Kötelezi felperest, hogy fizessen meg alperesnek 15 nap alatt 240.000 (kétszáznegyvenezer) forint másodfokú perköltséget.

A fellebbezési eljárás illetékét az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s:

A munkaügyi bíróság 50. számú ítéletével felperes keresetét elutasította, kötelezte alperes javára 400.000 forint perköltség fizetésére. Kimondta, hogy az illetéket az állam viseli. Az indokolása szerint a felperes nem volt vezető beosztású munkavállaló, ezért a rendes felmondást alperesnek indokolnia kellett. Az alperes a felmondását felperesnek a 2007. július 5. napján felvett jegyzőkönyvbe foglalt, az ismertetett kötelezettségszegésekre vonatkozó elismerő nyilatkozatára alapította. Felperes ezt az elismerő nyilatkozatát nem támadta meg az Mt. 7. §-ában foglaltaknak megfelelően, csak a keresetlevelében hivatkozott arra, hogy a jegyzőkönyvet "minden mindegy" alapon írta alá, illetve, hogy először rendkívüli felmondással fenyegették, majd felajánlották a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetését is. Megtámadás hiányában felperes elismerő nyilatkozatát érvényesnek kell tekinteni, emiatt a per eldöntése során nem mérlegelte az azzal kapcsolatos előadásokat, hogy felperes munkakörébe tartoztak-e a felmondásban megjelölt előírások betartása, azok megszegéséért felelőssége megállapítható-e. Következtetése szerint a felmondás indoka valós és okszerű.

Ugyancsak felperes elismerő nyilatkozatára - mely szerint tisztában volt mulasztása gyakoriságával és súlyával - utalva a ... MK.10. számú állásfoglalására - megállapította, hogy a többszöri gondatlan kötelezettségszegés elegendő a különös indok megállapításához.

A felperes érvelését nem fogadta el kimondta, hogy a felmondás a munkáltatói jogkör gyakorlójától származik, mivel azt a munkáltatói jogkört gyakorló ügyvezető írta alá.

Alaptalannak ítélte felperesnek az Mt. 95. § (4) bekezdésére alapított végkielégítés iránti igényét, mert annak is az a feltétele, hogy a munkaviszony a munkáltatónál legalább három éve fennálljon. Felperes ezzel a feltétellel nem rendelkezett.

Nem fogadta el felperesnek a Pp. 114. §-ára alapított kifogását és döntése során azokat figyelmen kívül hagyta. Ezt azzal indokolta, hogy felperes kifogásában konkrét eljárási szabálysértéseket nem jelölt meg, lényegében a pervezetés módját kifogásolta. A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a bíróság szabályosan járt el az alperes részére engedélyezett határidők meghosszabbítása során, amit az indokolt, hogy az eljárás során tanácsváltozás következett be, valamint az alperesi oldalon is volt többszöri jogi képviselőváltás.

Fellebbezésében felperes az ítélet megváltoztatásával keresetének helyt adó ítéletet kért, mert a munkaügyi bíróság a tényállást iratellenesen állapította meg, ítélete kirívóan okszerűtlen, a bírói gyakorlattal, illetve az Mt. bizonyítási teherre vonatkozó rendelkezéseivel ellentétes. Tévesen állapította meg a pervesztesség-pernyertesség arányát és azt is, hogy a perköltséget kinek kell viselni, de a megítélt perköltség összegét is okszerűtlenül magasnak tartotta.

Fellebbezése indokolásában hivatkozott arra, hogy az elismerő nyilatkozatát visszavonta még a felmondást megelőzően, amit a munkaügyi bíróság iratellenesen nem vett figyelembe. Ezzel szemben a munkaügyi bíróság a három évig folyt bizonyítás tényeit figyelmen kívül hagyva ítéletét egyetlen olyan tényre alapította, amely már a keresetlevél benyújtását követően ismert volt.

A munkaügyi bíróság tévesen rótta fel ítéletében azt, hogy elismerő nyilatkozatát nem támadta meg, erre ugyanis megtámadásra okot adó alperesi magatartás hiányában módja sem volt. Nem állította egyszer sem, hogy nyilatkozata megtételekor az alperes által okozott, vagy általa felismert tévedésben lett volna, vagy a nyilatkozat megtételére jogellenes fenyegetéssel vették volna rá. Hivatkozott arra, hogy az elismerő nyilatkozata nem megdönthetetlen vélelem, de nem is lehet teljes mértékű be- és elismerésként értékelni, mert nem világos, hogy milyen munkajogi következményekre gondolt és pontosan mit értett mulasztása súlya és gyakorisága alatt. Alperesnek felmondása okait - korábbi elismerése ellenére - bizonyítékkal kellett volna alátámasztani, ugyanezen okból a bíróság sem alapozhatja ítéletét pusztán a felperes utólag visszavont, vitatott elismerésére.

Felperes munkakörével kapcsolatban az ítélet iratellenes és önellentmondó. Formálisan igaz, hogy ellenőrzést, felügyeletet gyakorolt a beosztott munkatársak felett, de nem lett felderítve, hogy kik voltak ezek a munkatársak azt ugyanis vitatta, hogy a műszaki koordinátor és a járatelszámoló ide tartozott volna. Az ítélet önellentmondása abban rejlik, hogy munkaköri feladatai meghatározásánál nem sorolja fel sem a gépjármű javítások engedélyeztetését, sem a 13. számú utasítás betartatását. Fenntartotta, hogy alperes a munkaköri feladatai körében teljes bizonytalanságban tartotta.

Azt helyesen mondta ki a munkaügyi bíróság, hogy nem minősült vezető beosztású munkavállalónak.

Fenntartotta azt az álláspontját, hogy a már előadott körülményekre tekintettel a munkaviszonya megszüntetésére vonatkozó döntést még akkor sem az az ügyvezető hozta meg, ha a felmondást ő írta alá, hanem ...

Megismételte, hogy a javítások engedélyeztetése nem tartozott munkakörébe. Alperes nem bizonyította, hogy a csatolt emaileket megkapta, azokat olvasta, azt sem, hogy az ügyvezetőtől utasítást kapott volna a ...érkező utasítások betartására. E felmondási okkal kapcsolatban semmiféle konkrét kötelezettségszegést alperes nem bizonyított. Továbbra is hangsúlyozta azt az álláspontját, hogy fogalmilag kizárt, hogy ... munkavállalók utasíthassák az alperesi munkavállalókat.

A felmondás másik okát - a 13. számú igazgatói utasítás be nem tartása - illetően bizonyítást nyert, hogy annak betartásáért ... volt a felelős személy. Alperes még csak előadást sem tett arra, hogy mikor, mivel sértette meg az utasítást, az állítólagos ellenőrzési kötelezettsége miért állt fenn, állítólagos mulasztása milyen káros következményekkel járt alperesre nézve.