T/1272. számú törvényjavaslat indokolással - A Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről

2014. évi ... törvény a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről

1. Általános rendelkezések

1. §

E törvény hatálya a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: 2014. évi XXXVIII. törvény) hatálya alá tartozó fogyasztói kölcsönszerződésekre terjed ki.

2. Értelmező rendelkezések

2. §

E törvény alkalmazásában:

1. ÁSZF: a 2014. évi XXXVIII. törvény 5. § (1) bekezdésében meghatározott ÁSZF,

2. fogyasztó: a 2014. évi XXXVIII. törvény 2. § 1. pontja szerinti fogyasztó,

3. fogyasztói kölcsönszerződés: a 2014. évi XXXVIII. törvény 1. § (1) és (1a) bekezdésében meghatározott szerződés,

4. pénzügyi intézmény: a 2014. évi XXXVIII. törvény 2. § 2. pontja szerinti pénzügyi intézmény,

5. pénzügyi lízingszerződés: a 2014. évi XXXVIII. törvény 2. § 3. pontja szerinti pénzügyi lízingszerződés.

3. Elszámolási elvek

3. §

(1) A 2014. évi XXXVIII. törvény 3. § (1) bekezdése szerinti semmis kikötés alkalmazása esetén a semmis kikötés alapján folyósított és a (2) bekezdés szerinti módon átszámított kölcsön, valamint a semmis kikötésnek megfelelően teljesített és a (2) bekezdés szerinti módon átszámított törlesztőrészletek közötti különbözet összegét árfolyamrésből származó túlfizetésként kell elszámolni a fogyasztó javára.

(2) A pénzügyi intézménynek az általa folyósított kölcsön összegét, majd pedig - a (3) bekezdés szerinti kivétellel - a törlesztőrészletek összegét az ezek teljesítésének tényleges elszámolási napján érvényes, MNB által közzétett hivatalos devizaárfolyam alapján kell átszámítania. Késedelmes teljesítés esetén a törlesztőrészletek összegét - a Magyar Nemzeti Bank elnöke által e törvény felhatalmazása alapján kiadott rendeletében (a továbbiakban: MNB rendelet) meghatározott időpont szerint érvényes - MNB által közzétett hivatalos devizaárfolyam alapján kell átszámítani.

(3) A 2014. évi XXXVIII. törvény 3. § (3) bekezdése szerinti esetekben és időszakra vonatkozóan a pénzügyi intézmény által a törvényes rendelkezéseknek megfelelően alkalmazott és a szerződés részévé vált devizaárfolyam esetén az átszámítást mellőzni kell.

4. §

(1) A 2014. évi XXXVIII. törvény 4. § (2) bekezdése szerinti semmis kikötés alkalmazása esetén a semmis kikötés alapján teljesített és a kamat-, kamatfelár- (a továbbiakban együtt: kamat), költség-, díjemelés figyelmen kívül hagyásával kiszámított törlesztőrészletek közötti különbözet összegét az egyoldalú szerződésmódosításból származó túlfizetésként kell elszámolni a fogyasztó javára.

(2) Nem tekinthető az (1) bekezdés szerinti egyoldalú szerződésmódosításnak, ha a pénzügyi intézmény a szerződés megkötésekor előre meghatározott időszakra adott kamat-, költség-, díjkedvezményt megszüntetve a kedvezményes időszak lejártát követően a kamatot, költséget, díjat egyoldalúan a szerződésben meghatározott mértékre emelte.

(3) Az elszámolást a szerződés megkötésének időpontjában, illetve a (2) bekezdés szerinti kedvezményes időszak lejártát követően a szerződés részévé vált kamat, költség és díj mértékének alapulvételével kell elvégezni.

(4) Az egyoldalú szerződésmódosításból származó túlfizetés összege nem csökkenthető a kamat, költség, díj (3) bekezdés szerint alapul vett mértékének - akár egyoldalú szerződésmódosítás eredményeként - bekövetkezett csökkenésére tekintettel.

(5) Az ÁSZF olyan egyoldalú módosítása, amellyel a pénzügyi intézmény az egyoldalú szerződésmódosításra irányuló semmis kikötést változtatja meg, nem válik a módosítást megelőzően kötött fogyasztói kölcsönszerződés részévé.

(6) E § rendelkezéseit kell alkalmazni abban az esetben is, ha az egyoldalú szerződésmódosításra vonatkozó szerződéses kikötés bármely más okból érvénytelen.

4. Elszámolási szabályok

5. §

(1) Ha a szerződéses kikötések semmisége miatt a 3. és a 4. § szerinti elszámolást egyaránt el kell végezni, az árfolyamrésből származó és az egyoldalú szerződésmódosításból származó túlfizetés (a továbbiakban együtt: túlfizetés) elszámolását egyidejűleg és együttesen kell teljesíteni.

(2) A fogyasztó követelését a fogyasztói kölcsönszerződés fennállásának időszakában az MNB rendeletében meghatározott módon úgy kell kiszámítani, mintha a 3. és 4. §-ban meghatározott túlfizetéseket a túlfizetés időpontjában előtörlesztésként teljesítették volna (a továbbiakban: fogyasztói követelés).

(3) A fogyasztói követelést - a (4) bekezdés kivételével - a polgári jog általános szabályainak megfelelően elsősorban a költségre, azután a kamatra és végül a tőketartozásra kell elszámolni. Ha a fogyasztói követelés a fogyasztó pénzügyi intézménnyel szemben esedékessé vált és lejárt tartozását meghaladja, azt az MNB rendeletében meghatározott módon és időponttal előtörlesztésként kell elszámolni.

(4) Ha a fogyasztói kölcsönszerződés megszűnése a szerződésből eredő követelés teljesítésére irányuló kötelezettség fennmaradása nélkül következett be, a szerződés megszűnését követő tartozatlan fizetések elszámolására a jogalap nélküli gazdagodás szabályait kell alkalmazni, amelynek alapján azokat a jegybanki alapkamattal, devizában történt tartozatlan fizetés esetén pedig az adott devizára irányadó - az MNB rendeletében meghatározott - pénzpiaci kamattal megnövelt összegben kell megtéríteni.

(5) Az elszámolásra köteles pénzügyi intézmény az elszámolás során - a szerződéskötés érdekében adott kedvezmények kivételével - a fogyasztói követelés összegéből jogosult levonni annak a kedvezménynek az összegét, amelyet az elszámolási időszakban a fogyasztónak nyújtott.

(6) Az (5) bekezdés szerinti kedvezménynek minősül minden olyan - szerződésmódosításon, a felek által, egymás közötti viszonyukban alkalmazott gyakorlaton, kötelező jogszabályi rendelkezésen vagy bírósági határozaton alapuló - vagyoni előny, illetve juttatás, amely abból származik, hogy a pénzügyi intézmény a teljes futamidőre nézve tőkét, kamatot, illetve díjat engedett el, vagy kedvezményes árfolyamot alkalmazott, és ennek következtében a fogyasztó fizetési kötelezettsége a szerződésben eredetileg meghatározott kötelezettséghez képest csökkent. A fogyasztói követelésből levonható kedvezmények elszámolásának módját az MNB rendelet határozza meg.

5. Az elszámolással kapcsolatos kötelezettséget érintő egyéb szabályok

6. §

(1) A pénzügyi intézményt a meg nem szűnt és a 2009. július 26. napját követően megszűnt fogyasztói kölcsönszerződés alapján elszámolási kötelezettség terheli.

(2) A 2009. július 26. napján vagy azt megelőzően megszűnt szerződés tekintetében a pénzügyi intézményt akkor terheli elszámolási kötelezettség, ha tudomása van arról, hogy a követelés nem évült el.

(3) A pénzügyi intézménynek - a 2009. július 26. napján vagy azt megelőzően megszűnt szerződés tekintetében - a fogyasztó kérésére el kell számolnia, ha a fogyasztó igazolja, hogy a pénzügyi intézmény engedményezett követelését vele szemben egy elszámolásra nem köteles pénzügyi intézmény (a továbbiakban: követeléskezelő) érvényesíti.

(4) A pénzügyi intézménynek akkor is el kell számolnia a fogyasztóval, ha a fogyasztó állítja és a pénzügyi intézmény nem vitatja, hogy a fogyasztó e törvényből eredő követelése nem évült el, vagy az el nem évülés tényét bíróság jogerős ítélete megállapította.

(5) A fogyasztói követelés elszámolását az e törvényben és az MNB rendeletében meghatározott időpontokkal kell elvégezni.

(6) A pénzügyi intézmény elszámolási kötelezettségét nem érinti, ha az elszámolás tárgyát képező fogyasztói kölcsönszerződésből eredő követelésekkel összefüggésben a bíróság jogerős ítéletet hozott, kivéve, ha a jogerős ítélet azt állapította meg, hogy a szerződés egésze érvénytelen, és azt a bíróság nem nyilvánította érvényessé vagy hatályossá.

7. §

(1) Ha az elszámolásra köteles pénzügyi intézmény a fogyasztóval szembeni követelését a szerződés megszűnését követően követeléskezelőre engedményezte, az elszámolásra köteles pénzügyi intézménynek az 5. § (2) bekezdése szerinti elszámolást mind a szerződés megszűnése időpontjával, mind pedig a követelés engedményezésének időpontjával el kell készítenie.

(2) Az elszámolásból eredő jogai érvényesítéséhez a fogyasztó igényelheti a követeléskezelőtől, hogy a követeléskezelő a fogyasztóval szemben fennálló követelésével az 5. § (3) bekezdése szerint - a követeléskezelő által a fogyasztónak nyújtott kedvezmények tekintetében az 5. § (5) és (6) bekezdésének értelemszerű alkalmazásával - számoljon el. Az elszámolás során az engedményezés időpontjától - az MNB rendeletében meghatározott módon - a követeléskezelő által alkalmazott kamattal megnövelt összeggel kell figyelembe venni az engedményezés időpontjában fennálló fogyasztói követelést.

(3) Ha a (2) bekezdés szerinti elszámolás eredményeként a követeléskezelő tartozik a fogyasztónak, annak kifizetésére a követeléskezelő köteles, azonban az így kifizetett összeg megtérítését igényelheti az elszámolásra köteles pénzügyi intézménytől. A követeléskezelő a követelése összegének az engedményezett követelés vételárához képest bekövetkezett csökkenéséből az őt ért pénzügyi veszteség arányos megtérítését igényelheti az elszámolásra köteles pénzügyi intézménytől.

(4) E § rendelkezéseit kell alkalmazni abban az esetben is, ha a követeléskezelő követelése teljesítés eredményeképpen szűnt meg.

8. §

Az elszámolással kapcsolatos minden költség az elszámolásra köteles pénzügyi intézményt - a 7. § (2) bekezdésében foglalt szabályok alkalmazása esetén az ott meghatározottak tekintetében a követeléskezelőt - terheli. A pénzügyi intézmény az e törvényben meghatározott kötelezettségeinek teljesítéséhez kapcsolódóan külön költséget és díjat nem számolhat fel. A pénzügyi intézmény e törvényben meghatározott kötelezettségeinek teljesítése a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) szerinti egyoldalú szerződésmódosítás alapjául nem szolgálhat.

9. §

A fogyasztói kölcsönszerződésekből eredő követelés elévülésének a 2014. évi XXXVIII. törvény 1. § (7) bekezdése szerinti nyugvása az e törvény szerinti elszámolásnak a fogyasztóval való közlése napjáig, de legkésőbb 2015. december 31-ig tart.

6. Az elszámolás eltérő szabályai a végtörlesztett fogyasztói kölcsönszerződés esetén

10. §

(1) Ha a fogyasztói kölcsönszerződés teljesítésére irányuló kötelezettség a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény 200/B. §-ban foglaltak szerinti végtörlesztés következtében szűnt meg, a pénzügyi intézménynek a fogyasztóval, a fogyasztónak a (3) bekezdés szerint bejelentett kérésére el kell számolnia.

(2) Az (1) bekezdés szerinti elszámolás eredménye a fogyasztó részéről nem keletkeztet fizetési kötelezettséget.

(3) A fogyasztó 2015. március 1. napja és március 31. napja között kérheti a pénzügyi intézményt, hogy a részére készítsen elszámolást. A fogyasztó az elszámolást 10.000 forintos díj ellenében kérheti. Ha az elszámolás eredményeként az állapítható meg, hogy a fogyasztó irányába a pénzügyi intézménynek fizetési kötelezettsége áll fenn, a pénzügyi intézménynek a 10.000 forintos díjat a fogyasztó részére vissza kell térítenie.

7. Az elszámolás eltérő szabályai a Nemzeti Eszközkezelőnek vételre felajánlott lakóingatlanokkal érintett fogyasztói kölcsönszerződés esetén

11. §

(1) Ha a Nemzeti Eszközkezelő a fogyasztó által felajánlott lakóingatlant megvásárolta, a pénzügyi intézménynek nem kell a fogyasztóval elszámolnia.

(2) Ha a Nemzeti Eszközkezelő a fogyasztó által felajánlott lakóingatlant megvásárolta, a fogyasztónak a korábbi vételárfelosztási tervben érintett hitelezője 2015. március 1. napja és március 31. napja között kérheti a Nemzeti Eszközkezelőt, hogy a pénzügyi intézménytől - a kérelmet 2015. április 30. napjáig a pénzügyi intézménynek továbbítva - kérje az elszámolás elkészítését és annak a Nemzeti Eszközkezelő részére történő megküldését.

(3) Ha a pénzügyi intézmény javára az elszámolás bejelentését megelőzően kifizetett vételár -az elszámolás eredményére és a Nemzeti Eszközkezelő által ennek alapján módosított vételárfelosztási tervre tekintettel - az őt megillető vételárrész összegét meghaladja, a különbözet összegét a pénzügyi intézmény köteles a Nemzeti Eszközkezelőnek - a felhívásában meghatározott, de legalább 30 napos határidőn belül - visszatéríteni. A visszatérített összegnek a vételárfelosztási terv alapján arra soron következő jogosultaknak történő kifizetéséről a Nemzeti Eszközkezelő gondoskodik.

8. Az elszámolás eltérő szabályai az árfolyamgáttal érintett fogyasztói kölcsönszerződés esetén

12. §

(1) A devizakölcsönök törlesztési árfolyamának rögzítéséről és a lakóingatlanok kényszerértékesítésének rendjéről szóló törvény alapján rögzített árfolyam alkalmazásának időszakától kezdődően a gyűjtőszámlahitelre vonatkozó hitelkeret-szerződés esetében az 5. § (3) bekezdését úgy kell alkalmazni, hogy a fogyasztói követelést - az esedékessé vált és lejárt tartozások elszámolását követően - elsősorban a gyűjtőszámlahitei terhére és annak fennmaradó részét azon devizakölcsön terhére kell elszámolni, amelyhez a gyűjtőszámlahitel kapcsolódik. A devizában meghatározott fogyasztói követelésnek azt a részét, amely a gyűjtőszámlahitel terhére került elszámolásra, az MNB rendeletében meghatározott időpont szerint érvényes, MNB által közzétett hivatalos árfolyamon kell forintra átszámítani.

(2) A devizakölcsönök törlesztési árfolyamának rögzítéséről és a lakóingatlanok kényszerértékesítésének rendjéről szóló törvény alapján az állam által megtérített mentesített követelésrész 50%-ával megegyező összeg az 5. § (6) bekezdés alkalmazásában kedvezménynek minősül.

9. Az elszámolási kötelezettség teljesítésének határideje

13. §

(1) Ha a fogyasztói kölcsönszerződés vonatkozásában a pénzügyi intézmény nem kezdeményezte a 2014. évi XXXVIII. törvény 6. §-a szerinti polgári peres eljárást, az elszámolást 2015. január 15. napja és 2015. január 29. napja között kell a fogyasztónak megküldenie.

(2) Ha a fogyasztói kölcsönszerződés vonatkozásában a pénzügyi intézmény a 2014. évi XXXVIII. törvény 6. §-a szerinti polgári peres eljárást kezdeményezett, az elszámolást 2015. február 14. napja és 2015. február 28. napja között kell a fogyasztónak megküldenie. Ha a polgári peres eljárás befejezésére 2014. december 31. napja után kerül sor, az elszámolás megküldésének véghatárideje a polgári peres eljárás befejezésétől számított hatvanadik nap.

(3) Minden más esetben, ha sem a pénzügyi intézmény nem indított 2015. január 12. napjáig keresetet, sem pedig az MNB nem indított 2015. február 28. napjáig közérdekű keresetet, az elszámolást 2015. április 16. napja és 2015. április 30. napja között kell a fogyasztónak megküldeni.

(4) Ha a (3) bekezdésben említett esetben akár a pénzügyi intézmény, akár az MNB keresetet indít, az elszámolást 2015. augusztus 15. napja és 2015. augusztus 29. napja között kell a fogyasztónak megküldeni. Ha bármelyik polgári peres eljárás befejezésére 2015. június 30. napja után kerül sor, az elszámolás megküldésének a véghatárideje a polgári peres eljárás befejezésétől számított hatvanadik nap.

(5) 2015. november 30. napjáig kell a pénzügyi intézménynek megküldenie az elszámolást

a) a 10. § (3) bekezdésében meghatározott esetben a fogyasztónak,

b) a 11. § (2) bekezdésében meghatározott esetben a Nemzeti Eszközkezelőnek.

(6) E § alkalmazásában a polgári peres eljárás befejezésének időpontja a bíróság eljárást befejező határozata jogerőre emelkedésének napja, ha felülvizsgálati kérelem előterjesztésére került sor, a felülvizsgálati eljárás során hozott, eljárást befejező határozat kihirdetésének napja.

14. §

A követeléskezelő a 7. § (2) bekezdésben meghatározott elszámolást a fogyasztó erre irányuló igényének benyújtásától számított 30 napon belül köteles elvégezni.

10. Az elszámolás és az elszámolás közlése

15. §

Ha a fogyasztó lakóhelye a fogyasztói kölcsönszerződésben megjelölttől vagy a fogyasztó által utoljára bejelentett lakóhelytől eltér, a fogyasztónak be kell jelentenie az új lakóhelyét az elszámolásra köteles pénzügyi intézménynek.

16. §

(1) Az elszámolást a pénzügyi intézmény a fogyasztó részére, annak fogyasztói kölcsönszerződésben megjelölt, illetve a 15. § szerinti bejelentett címére küldi meg tértivevényes levélben.

(2) Az elszámolást az MNB rendeletben meghatározott tartalommal és formában kell elkészíteni.

(3) Ha a pénzügyi intézmény valamennyi érintett fogyasztó számára megküldte az elszámolást, ennek tényét 15 napon belül az internetes honlapján közzéteszi és azt egyidejűleg valamennyi bankfiókjában kifüggeszti. Ha a pénzügyi intézménynek a 13. § alapján eltérő időpontokban kell elszámolnia a fogyasztóval, a közzétételt a 13. §-ban meghatározott időpontok szerinti csoportosításban kell megtennie, azt követően, hogy az egyes csoportokban valamennyi elszámolás megtörtént vagy nem kell elszámolni. A közzététel részletes tartalmi és formai követelményeit az MNB rendeletben állapítja meg.

17. §

(1) Ha e rendelkezés hatálybalépése előtt a fogyasztói kölcsönszerződés teljesítésére irányuló kötelezettség megszűnt, és az elszámolás alapján a pénzügyi intézménynek fizetési kötelezettsége keletkezik a fogyasztó felé, a fogyasztónak be kell jelentenie azt a fizetési számlaszámot, amelyre az elszámolásban szereplő összeg utalását kéri vagy közölnie kell, hogy az összeget a bankfiókban történő készpénzfizetés útján veszi át; a pénzügyi intézménynek erről a fogyasztó részére tájékoztatást kell adnia.

(2) Ha az elszámolás a fogyasztói kölcsönszerződésben, illetve a fogyasztó által bejelentett lakóhelyről "cím nem azonosítható", "címzett ismeretlen", "nem kereste", "átvételt megtagadta", "elköltözött", "kézbesítés akadályozott" vagy "bejelentve: meghalt" jelzéssel érkezik vissza vagy a fogyasztó az (1) bekezdésben meghatározott bejelentést 30 napon belül nem teszi meg, a fogyasztót megillető összeget a pénzügyi intézmény elkülönített számlán kezeli. A pénzügyi intézmény az elkülönített számlán történő kezeléshez kapcsolódóan kezelési költséget nem számíthat fel.

11. Az elszámolás felülvizsgálata

18. §

(1) Ha a fogyasztó a pénzügyi intézmény által a számára megküldött elszámolást vitatja - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel -, az elszámolás kézbesítésétől számított 30 napon belül panasszal élhet a pénzügyi intézmény felé. Ha a fogyasztó a panasz benyújtásában akadályozva volt, a panaszt az akadály megszűnésétől számított 30 napon belül, de legkésőbb a panasz benyújtására nyitva álló határidőt követő 90 napig terjesztheti elő.

(2) Ha az elszámolás a fogyasztói kölcsönszerződésben, illetve a fogyasztó által bejelentett lakóhelyről "cím nem azonosítható", "címzett ismeretlen", "nem kereste", "átvételt megtagadta", "elköltözött", "kézbesítés akadályozott" vagy "bejelentve: meghalt" jelzéssel érkezik vissza, a panasz az elszámolásról való tudomásszerzéstől számított 30 napon belül, ha a fogyasztó a panasz benyújtásában akadályozva van, az akadály megszűnésétől számított 30 napon belül, de - a (4) bekezdés esetét ide nem értve - legkésőbb 2015. december 31. napjáig terjeszthető elő.

(3) A tudomásszerzés időpontja

a) ha "nem kereste" jelzéssel érkezik vissza: a kézbesítés második megkísérlését követő 5. munkanap,

b) ha "átvételt megtagadta" jelzéssel érkezik vissza: a kézbesítés megkísérlésének napja,

c) ha "cím nem azonosítható", "címzett ismeretlen", "elköltözött", "kézbesítés akadályozott" vagy "bejelentve: meghalt" jelzéssel érkezik vissza: a 16. § (3) bekezdés szerinti honlapon történő közzétételt követő harmincadik nap.

(4) Ha a 16. § (3) bekezdés szerinti honlapon történő közzétételre 2015. december 31. napját követő időpontban kerül sor, a (2) bekezdés szerinti panasz legkésőbb a honlapon történő közzétételt követő hatvan napon belül terjeszthető elő.

(5) Ha az (1)-(4) bekezdésben foglaltak szerint a panasz előterjesztésére nem kerül sor, úgy kell tekintetni, hogy az elszámolásban foglaltakat a fogyasztó elfogadja. Ezt követően az elszámolás nem vitatható.

19. §

(1) Ha a pénzügyi intézmény a fogyasztóval nem számolt el, és a fogyasztó álláspontja szerint a pénzügyi intézménynek vele szemben a 2014. évi XXXVIII. törvény, illetve e törvény alapján elszámolási kötelezettsége áll fenn, panasszal élhet a pénzügyi intézmény felé. A panaszt legkésőbb a 16. § (3) bekezdés szerinti honlapon történő közzétételt követő 60 napon belül, ha a fogyasztó a panasz benyújtásában akadályozva van, az akadály megszűnésétől számított 30 napon belül, de - a (2) bekezdés esetét ide nem értve - legkésőbb 2015. december 31. napjáig terjesztheti elő.

(2) Ha a 16. § (3) bekezdés szerinti honlapon történő közzétételre 2015. december 31. napját követő időpontban kerül sor, az (1) bekezdés szerinti panasz legkésőbb a honlapon történő közzétételt követő 60 napon belül terjeszthető elő.

20. §

A 18. és 19. § szerinti panasz előterjesztésére és annak elintézésére - a 21. § (1) bekezdésben foglalt eltéréssel - a Hpt. panaszkezelésre vonatkozó szabályait és a panaszkezelésre vonatkozó MNB rendelet szabályait kell alkalmazni.

21. §

(1) A Hpt. 288. § (8) bekezdése nem alkalmazható; a panasz elutasítása esetén a fogyasztónak - ha a panaszban foglaltakat továbbra is fenntartja - a pénzügyi intézmény álláspontjának kézbesítésétől számított 30 napon belül a Pénzügyi Békéltető Testület eljárását kell kezdeményeznie. Ha a kérelem benyújtásában akadályozva volt, akkor az akadály megszűnésétől számított 30 napon belül, de legkésőbb a kézbesítéstől számított 6 hónapon belül kell az eljárást kezdeményezni. Erről a pénzügyi intézmény a válaszában tájékoztatja a fogyasztót, és megadja a Pénzügyi Békéltető Testület levelezési címét.

(2) A Magyar Nemzeti Bankról szóló 2013. évi CXXXIX. törvény (a továbbiakban: MNB törvény) szerinti Pénzügyi Békéltető Testület eljárására vonatkozó szabályokat a (3) és (4) bekezdésben foglalt eltéréssel kell alkalmazni.

(3) A Pénzügyi Békéltető Testület eljárásának kezdeményezésekor a fogyasztó kérelmének tartalmaznia kell az arra irányuló határozott kérelmet is, hogy a Pénzügyi Békéltető Testület állapítsa meg, hogy

a) az elszámolás az általa megjelölt számítási hibát tartalmazza, és állapítsa meg a helyes elszámolást, továbbá kötelezze a pénzügyi intézményt annak végrehajtására vagy

b) a panasz nem volt elkésett és így a panasz elutasításának nem volt helye, ezért a pénzügyi intézmény a panaszeljárás keretében a panasszal érdemben köteles foglalkozni és a panaszeljárást az arra irányadó szabályok szerint lefolytatni vagy

c) a pénzügyi intézménynek vele szemben az elszámolási kötelezettsége a 2014. évi XXXVIII. törvény, illetve e törvény szerint fennáll, és kötelezze az elszámolásra.

(4) A (3) bekezdés c) pontja szerinti kérelem alapján indult eljárás során a Pénzügyi Békéltető Testület az elévülés tekintetében csak a 6. § (2) és (4) bekezdésében foglalt feltételek fennállását vizsgálhatja.

(5) A kérelemben be kell mutatni

a) a (3) bekezdés a) pontja szerinti esetben a számítási hibát és annak okát is,

b) a (3) bekezdés b) pontja szerinti esetben annak indokát, hogy a panasz miért nem volt elkésett, és ahhoz mellékelni kell az állítást alátámasztó iratokat,

c) a (3) bekezdés c) pontja szerinti esetben annak indokát, hogy a pénzügyi intézménynek vele szemben az elszámolási kötelezettsége a 2014. évi XXXVIII. törvény, illetve e törvény szerint miért áll fenn.

22. §

(1) A Pénzügyi Békéltető Testület a 21. § (3) bekezdés a) pont szerinti kérelmet meghallgatás tartásával, tanácsban eljárva vagy a Pénzügyi Békéltető Testület egy tagja (a továbbiakban: egy testületi tag) által bírálja el, és egyezséget jóváhagyó vagy kötelezést tartalmazó határozattal dönt, vagy a kérelmet elutasítja és az eljárást megszünteti.

(2) A Pénzügyi Békéltető Testület a 21. § (3) bekezdés b) és c) pont szerinti kérelem esetén meghallgatás tartására nem köteles és a kérelmet egy testületi tag bírálja el, melynek eredményeként kötelezést tartalmazó határozatot hoz vagy a kérelmet elutasítja és az eljárást megszünteti; a meghallgatás mellőzéséhez a felek hozzájárulását nem kell beszerezni.

(3) Az eljáró tanács vagy egy testületi tag a meghallgatás kitűzött időpontjáról a feleket kellő időben előzetesen írásban értesíti és a kérelem másolatát a pénzügyi intézmény egyidejűleg megküldi. Az eljáró tanács vagy egy testületi tag az értesítésben a pénzügyi intézményt felszólítja, hogy 15 napon belül válasziratban nyilatkozzon a fogyasztó igényének jogosságáról és elektronikus adathordozón az MNB által megadott formátumban küldje meg a fogyasztóval közölt elszámolást, az annak alapjául szolgáló adatokat. Az eljáró tanács vagy egy testületi tag felhívja a pénzügyi intézményt arra is, hogy válasziratát közvetlenül a fogyasztónak is küldje meg és egyezségi ajánlat esetén azt közölje. Ha a felek között a meghallgatást megelőzően egyezség születik, az egyezség tényéről a pénzügyi intézmény az eljáró tanácsot vagy egy testületi tagot értesíti és az aláírt egyezséget 8 napon belül megküldi. Az írásbeli egyezség kézhezvételét követően a tanács vagy az egy testületi tag az egyezséget jóváhagyja.

(4) A kérelmező és a pénzügyi szolgáltató hatásköri kifogást a Pénzügyi Békéltető Testület eljárásával kapcsolatban sem a válasziratában, sem a meghallgatáson nem terjeszthet elő.

(5) A Pénzügyi Békéltető Testület kötelezést tartalmazó határozata az érintett pénzügyi intézményt akkor is kötelezi, ha sem általános, sem egyedi alávetést nem tett.

23. §

(1) Az MNB törvény 116. § (1) bekezdése alkalmazásának nincs helye, a fogyasztó vagy a pénzügyi intézmény a Pénzügyi Békéltető Testület eljárását követően nemperes eljárásban a 24-29. §-ban foglaltak szerint a döntés megváltoztatását kérheti.

(2) Az MNB törvény 116. § (2) bekezdését alkalmazni kell.

24. §

A nemperes eljárásra - ha a 25-29. § másként nem rendelkezik - a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) szabályait a polgári nemperes eljárás sajátosságaiból eredő eltérésekkel kell megfelelően alkalmazni.

25. §

(1) A fogyasztó mint kérelmező az elszámolást készítő pénzügyi intézmény mint kérelmezett ellen, a Pénzügyi Békéltető Testület eljárását követően, a Pénzügyi Békéltető Testület eljárást megszüntető döntésének vagy a 21. § (3) bekezdés a) pontja szerinti kérelem alapján a helyes elszámolást megállapító határozatának a fogyasztó részére történő kézbesítését követő 30 napon belül a Pénzügyi Békéltető Testület eljárást megszüntető döntésének megváltoztatása iránt polgári nemperes eljárást kezdeményezhet. Ha a fogyasztó a kérelem előterjesztésében akadályozva van, akkor az akadály megszűnésétől számított 30 napon belül, de legkésőbb 2016. október 31. napjáig kell a kérelmet előterjesztenie.

(2) A kérelmező a kérelmében kérheti, hogy a bíróság a kérelmet elutasító és az eljárást megszüntető döntést változtassa meg és határozatában mondja ki, hogy

a) az elszámolás a kérelmező által megjelölt számítási hibát tartalmazza, és állapítsa meg a helyes elszámolást, továbbá kötelezze a pénzügyi intézményt annak végrehajtására vagy

b) a panasz nem volt elkésett és így a panasz elutasításának nem volt helye, ezért a pénzügyi intézmény a panaszeljárás keretében a panasszal érdemben köteles foglalkozni és a panaszeljárást az arra irányadó szabályok szerint lefolytatni vagy

c) a pénzügyi intézménynek a kérelmezővel szemben az elszámolási kötelezettsége a 2014. évi XXXVIII. törvény, illetve e törvény szerint fennáll és kötelezze a kérelmezettet az elszámolásra.

(3) A kérelmező az (2) bekezdés a) pontja szerinti kérelmében kizárólag olyan számítási hiba megállapítását kérheti, melyre hivatkozással a Pénzügyi Békéltető Testület eljárását is kérte, és abban kizárólag olyan indokot jelölhet meg, melyre hivatkozással a Pénzügyi Békéltető Testület eljárását is kérte.

(4) A kérelmező az (2) bekezdés b) pontja szerinti kérelmében kizárólag olyan indokot adhat elő annak alátámasztására, hogy a panasz miért nem volt elkésett, melyre hivatkozással a Pénzügyi Békéltető Testület eljárását is kérte.

(5) A kérelmező a (2) bekezdés c) pontja szerinti kérelmében kizárólag olyan indokot adhat elő annak alátámasztására, hogy a pénzügyi intézménynek vele szemben az elszámolási kötelezettsége a 2014. évi XXXVIII. törvény, illetve e törvény szerint miért áll fenn, melyre hivatkozással a Pénzügyi Békéltető Testület eljárását is kérte.

26. §

(1) Az elszámolást készítő pénzügyi intézmény, mint kérelmező a fogyasztó, mint kérelmezett ellen - a Pénzügyi Békéltető Testület határozatának kérelmező részére történő kézbesítését követő - 30 napon belül polgári nemperes eljárást kezdeményezhet a Pénzügyi Békéltető Testület határozatának megváltoztatása iránt.

(2) A kérelmező a kérelmében kérheti, hogy a bíróság a Pénzügyi Békéltető Testület határozatát változtassa meg és határozatában

a) mondja ki, hogy az elszámolás helyes vagy

b) állapítsa meg, hogy a panasz elkésett és ezért a panaszeljárást nem kell lefolytatni vagy

c) állapítsa meg, hogy a kérelmezőnek a kérelmezettel szemben az elszámolási kötelezettsége a 2014. évi XXXVIII. törvény, illetve e törvény szerint nem áll fenn.

(3) A kérelmező kérelmében csak olyan indokot adhat elő kérelme alátámasztására, melyet már a Pénzügyi Békéltető Testület eljárásában is előadott.

27. §

(1) A polgári nemperes eljárás lefolytatására a fogyasztó lakóhelye szerinti törvényszék székhelyén működő járásbíróság illetékes. Belföldi lakóhely hiányában az illetékességre a Pp. 29. § (2) bekezdését kell alkalmazni, azzal, hogy alperes alatt a fogyasztót kell érteni.

(2) A kérelmet a Pénzügyi Békéltető Testülethez kell benyújtani. A Pénzügyi Békéltető Testület a kérelmet az ügy irataival együtt, a kérelem beérkezésétől számított 8 napon belül a bírósághoz felterjeszti.

28. §

A polgári nemperes eljárásban a bíróság kizárólag azon iratok és adatok alapján dönt, amelyek a Pénzügyi Békéltető Testület eljárása során rendelkezésre álltak.

29. §

(1) A bírósági titkár első fokon önállóan, önálló aláírási joggal eljárhat, érdemi határozatot hozhat a polgári nemperes eljárásban.

(2) A polgári nemperes eljárásban szünetelésnek, felfüggesztésnek nincs helye.

(3) A polgári nemperes eljárásban nincs helye felülvizsgálatnak.

(4) A kérelem benyújtásának a Pénzügyi Békéltető Testület határozata végrehajtására halasztó hatálya van.

12. Az elszámolás, az elszámolás közlése, felülvizsgálata követeléskezelő esetén

30. §

(1) Ha az elszámolás a 7. § szerint történik, mind az elszámolásra köteles pénzügyi intézmény, mind a követeléskezelő elszámolásával szembeni felülvizsgálat a 18-29. § szerinti rendben külön érvényesíthető.

(2) Nem érinti a 7. § (2) szerinti elszámolási kötelezettséget az, ha az elszámolásra köteles pénzügyi intézmény elszámolását a fogyasztó vitatja.

(3) Ha az elszámolásra köteles pénzügy intézmény elszámolása a 18-29. § szerinti igényérvényesítés eredményeképpen megváltozik, a fogyasztó kérheti, hogy a követeléskezelő az elszámolását - az elszámolásra köteles pénzügyi intézmény új elszámolására figyelemmel - módosítsa. A módosított elszámolással szembeni felülvizsgálat a 18-29. § szerinti rendben érvényesíthető.

13. Az örökössel való elszámolás egyes szabályai

31. §

(1) Ha a fogyasztó helyébe örökös lép, a követelésre az öröklés szabályai irányadók.

(2) Hagyatéki eljárás, póthagyatéki eljárás esetén a 18. § (2) bekezdésében meghatározott határidőt a hagyatéki eljárás, póthagyatéki eljárás befejezésétől kell számítani, ha a pénzügyi intézmény részére a 16. § (3) bekezdése szerinti közzétételt követő 30 napon belül igazolható módon bejelentésre kerül a hagyatéki eljárás, póthagyatéki eljárás megindítása vagy az, hogy a hagyatéki eljárás, póthagyatéki eljárás már folyamatban van.

14. Ellenőrzési eljárás

32. §

A felügyeleti és fogyasztóvédelmi jogkörében eljáró Magyar Nemzeti Bank (a továbbiakban: Felügyelet) az MNB törvény szerinti - hivatalból megindítható - ellenőrzési eljárás keretében vizsgálja, hogy a pénzügyi intézmények a 2014. évi XXXVIII. törvényben és e törvényben, valamint az MNB rendeletben foglaltaknak megfelelően jártak-e el.

15. A közérdekű keresettel indított perek

33. §

(1) A 2014. évi XXXVIII. törvény 6. § (2) bekezdése szerinti közérdekű keresettel indított per a Fővárosi Törvényszék kizárólagos illetékességébe tartozik.

(2) A közérdekű keresettel indított perre a 2014. évi XXXVIII. törvény 6. alcímében foglalt szabályokat kell megfelelően alkalmazni a 34-36. §-ban meghatározott eltéréssel.

34. §

(1) Ha a Magyar Nemzeti Bank keresetlevele 2015. február 14-e előtt érkezett be, azt ebből az okból elutasítani nem kell, hanem úgy kell tekinteni, mintha a keresetlevél benyújtására 2015. február 14. napján került volna sor.

(2) A tárgyalást legkésőbb a keresetlevélnek a bírósághoz érkezésétől számított tizenötödik napra kell kitűzni. A tárgyalást úgy kell kitűzni, hogy a keresetlevélnek az alperes részére való kézbesítése a tárgyalás napját legalább 8 nappal megelőzze.

(3) A perben nem kell alkalmazni a 2014. évi XXXVIII. törvény 7. § (2) bekezdését és 8. § (1) bekezdését.

(4) A Magyar Nemzeti Bank személyes illetékmentessége erre az eljárásra is kiterjed.

35. §

(1) A 2014. évi XXXVIII. törvény 8. § (3)-(5) bekezdése helyett az e §-ban foglalt szabályokat kell alkalmazni.

(2) A Magyar Nemzeti Banknak egy keresetlevélben kell kérnie egy pénzügyi intézmény valamennyi - 2014. évi XXXVIII. törvény 6. § (2) bekezdése szerinti - ÁSZF szerződéses kikötései érvénytelenségének megállapítását.

(3) A Magyar Nemzeti Bank kizárólag a 36. § (2) bekezdésében foglaltak megállapítását kérheti.

(4) A keresetlevélhez a Pp. 121. § (2) és (3) bekezdésében meghatározottak mellett csatolni kell a (2) bekezdés szerinti ÁSZF-ek egy okiratba foglalt azon kivonatát, amely kizárólag azokat a szerződéses kikötéseket tartalmazza, amelyek tekintetében a Magyar Nemzeti Bank az érvénytelenség megállapítását kéri, a szerződéses kikötések esetén meg kell jelölni azt az időszakot, amely alatt a pénzügyi intézmény a szerződéses kikötést alkalmazta. A kivonatban az egyes szerződéses feltételek mellett fel kell tüntetni azon tényeket és bizonyítékokat, amelyek a Magyar Nemzeti Bank szerint megalapozzák a kereseti kérelemben foglaltakat. A keresetlevélhez továbbá elektronikus adathordozót kell csatolni, amely tartalmazza a keresetlevélnek és mellékleteinek informatikai eszköz alkalmazásával megszerkesztett változatát.

36. §

(1) A 2014. évi XXXVIII. törvény 11. §-a helyett az e §-ban foglalt szabályokat kell alkalmazni.

(2) A bíróság az eljárásban kizárólag azt vizsgálja, hogy a Magyar Nemzeti Bank által tisztességtelennek tartott szerződéses kikötés a 2014. évi XXXVIII. törvény 4. § (1) bekezdése szerint tisztességes-e.

(3) Ha a bíróság azt állapítja meg, hogy a Magyar Nemzeti Bank által tisztességtelennek tartott szerződéses kikötés megfelel a 2014. évi XXXVIII. törvény 4. § (1) bekezdése szerinti valamennyi feltételnek és ezért a szerződéses kikötés tisztességes, a keresetet elutasítja.

(4) Ha a bíróság azt állapítja meg, hogy a Magyar Nemzeti Bank által tisztességtelennek tartott szerződéses kikötés nem felel meg a 2014. évi XXXVIII. törvény 4. § (1) bekezdése szerinti bármelyik feltételnek, és ezért a szerződéses kikötés tisztességtelen, megállapítja, hogy a szerződéses kikötés tisztességtelen és ezért érvénytelen.

16. A szerződés érvénytelenségének vagy a szerződés egyes rendelkezései érvénytelenségének (részleges érvénytelenség) megállapítása iránti perekre vonatkozó szabály alkalmazásának kizárása

37. §

(1) E törvény hatálya alá tartozó szerződések tekintetében a szerződés érvénytelenségének vagy a szerződés egyes rendelkezései érvénytelenségének (részleges érvénytelenség) megállapítását a bíróságtól a fél csak az érvénytelenség következményeinek alkalmazására is kiterjedően kérheti. Ha a fél kéri az érvénytelenség (részleges érvénytelenség) jogkövetkezményének levonását, meg kell jelölnie, hogy milyen jogkövetkezmény alkalmazását kéri.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltakra figyelemmel a törvény hatálya alá tartozó szerződések tekintetében a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 239/A. § (1) bekezdése alapján, illetve a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. V. törvény 6:108. § (2) bekezdése alapján indult és folyamatban lévő pereket, ideértve a 38. § szerinti pereket is - ha annak e törvényben foglalt feltételei fennállnak -, meg kell szüntetni.

17. A felfüggesztett perekre vonatkozó szabályok

38. §

(1) A 2014. évi XXXVIII. törvény 16. §-a alapján felfüggesztett eljárásokban a pénzügyi intézmény és a fogyasztó közötti elszámolás fogyasztó részére történő megküldésének a bíróság részére történő bejelentését követő harmincadik napot követően az eljárást 30 napon belül folytatni kell. A bejelentést tartalmazó beadványt a fogyasztó fél ellenfelének kell a bíróság részére megküldenie, a fogyasztó a bejelentést megküldheti.

(2) A 2014. évi XXXVIII. törvény 16. §-a alapján felfüggesztett eljárásokban az (1) bekezdés szabályai alkalmazásával azt is be kell jelenteni, ha a fogyasztói kölcsönszerződés tekintetében e törvény rendelkezései szerint nem kell elszámolni, e bejelentést követő harmincadik napot követően az eljárást 30 napon belül folytatni kell.

(3) Ha 2014. december 31-éig az eljárás folytatására az (1) bekezdés alapján nem kerülhet sor, a bíróság a 2014. évi XXXVIII. törvény 16. § (1) bekezdése szerinti pereket 2014. december 31. napjától a pénzügyi intézmény és a fogyasztó közötti elszámolás adós részére történő megküldésének bejelentését követő harmincadik napig hivatalból felfüggeszti.

(4) Ha a 2014. évi XXXVIII. törvény 16. §-a alapján felfüggesztett eljárásokban az egyik fél követeléskezelő, és a fogyasztó nála nem kérte a 7. § (2) bekezdése szerinti elszámolást a 16. § (3) bekezdése szerinti honlapon való közzétételt követő harminc napon belül, ezt kell bejelenteni az (1) bekezdés szabályai alkalmazásával, és a bejelentést követő harmincadik napot követően az eljárást 30 napon belül folytatni kell.

(5) Ha a felfüggesztett eljárásban a szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti keresetet érvényesítenek, az eljárás folytatásáról tájékoztatni kell a feleket.

39. §

Ha a 2014. évi XXXVIII. törvény 16. §-a alapján felfüggesztett perben a szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti keresetet érvényesítenek - és még nem került sor az elsőfokú tárgyalás berekesztésére -, a pert meg kell szüntetni, ha a fél a keresetét (viszontkeresetét) az eljárás folytatásáról szóló tájékoztatás kézbesítésétől számított 30 napon belül nem változtatja meg, és nem kéri az érvénytelen szerződés érvénytelensége (részleges érvénytelensége) jogkövetkezményének levonását, továbbá nem jelöli meg, hogy milyen jogkövetkezmény alkalmazását kéri.

40. §

(1) Ha a peres felek - a 39. § szerinti per kivételével - legkésőbb az eljárás felfüggesztésének megszűnését követő első tárgyalási napon

a) egyezséget kötnek,

b) a per megszüntetését közösen kérik,

a peres eljárás illetékét az állam viseli, ezen túlmenően mindegyik fél maga viseli a saját költségeit, a bíróság e kérdésekről hivatalból határoz.

(2) Akkor is az állam viseli a peres eljárás illetékét - a 39. § szerinti per kivételével -, ha a felperes legkésőbb az eljárás felfüggesztésének megszűnését követő első tárgyalási napon eláll a keresetétől és ennek folytán a per megszüntetésére kerül sor. Ez esetben a Pp. 160. § (1) bekezdését azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a felperes az érdemi tárgyalás megkezdését követően is jogosult az alperes hozzájárulása nélkül elállni, valamint mindegyik fél maga viseli a saját költségeit.

(3) A per 39. § szerinti megszüntetetése esetén a peres eljárás illetékét az állam viseli, ezen túlmenően mindegyik fél maga viseli a saját költségeit.

(4) Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 80. § (1) bekezdése szerint kell eljárni az (1)-(3) bekezdésben meghatározott esetben is, akként, hogy a kiszabott, de még meg nem fizetett illeték törlésének, illetve a megfizetett illeték visszatérítésének hivatalból van helye.

18. A végrehajtási eljárásokra vonatkozó szabályok

41. §

(1) A 2014. évi XXXVIII. törvény 17. §-ában foglalt szabályokat az ott szabályozott végrehajtási eljárásokban a pénzügyi intézmény és a fogyasztó közötti elszámolás adós részére történő megküldésének bejelentését vagy a (3) vagy (4) bekezdés szerinti bejelentést követő harmincadik nap elteltét követően nem kell alkalmazni.

(2) A végrehajtást kérőnek az elszámolás adós részére történő megküldését követő 30 napon belül kell az (1) bekezdés szerinti bejelentést a végrehajtónak - ha a végrehajtható okirat a végrehajtónak még nem került megküldésre a bejelentést a végrehajtást elrendelő bíróságnak, közjegyzőnek - megküldenie, valamint ahhoz mellékelnie kell az elszámolást is, egyúttal meg kell tennie azokat az intézkedéseket, melyeket a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény a végrehajtást kérő részére előír.

(3) A (2) bekezdés szabályainak alkalmazásával azt is be kell jelenteni, ha a fogyasztói kölcsönszerződés tekintetében e törvény rendelkezései szerint nem kell elszámolni.

(4) Ha a végrehajtást kérő követeléskezelő, és a fogyasztó nála nem kérte a 7. § (2) bekezdése szerinti elszámolást a 16. § (3) bekezdése szerinti honlapon való közzétételt követő harminc napon belül, ezt kell bejelenteni a (2) bekezdés szabályainak alkalmazásával.

(5) A bírósági végrehajtói díjszabásról szóló 14/1994. (IX. 8.) IM rendelet 16. § (3) bekezdése alkalmazásának az (1) bekezdés szerinti esetben nincs helye.

(6) A végrehajtónak a 2014. évi XXXVIII. törvény 17. §-a alapján szünetelő ügyként nyilvántartandó ügyek intézését a (2) bekezdés szerinti bejelentés és melléklete végrehajtóhoz érkezésétől számított 60 napon belül kell megkezdenie.

(7) Ha a 2014. évi XXXVIII. törvény 17. §-ában szabályozott végrehajtási eljárásokban a 2014. évi XXXVIII. törvény 17. §-ában foglalt szabályokat az (1) bekezdés alapján már nem kell alkalmazni és az eljárásban az adós részére korábban részletfizetést engedélyeztek, az adósnak a még nem teljesített részleteket - ha kérte a 2014. évi XXXVIII. törvény 17. § (9) bekezdése szerint a 2014. évi XXXVIII. törvény 17. § (3) bekezdésének alkalmazását - a részletfizetés engedélyezésének szabályai szerinti időszakonként kell megfizetnie.

(8) Ha a 2014. évi XXXVIII. törvény 17. §-ában szabályozott végrehajtási eljárásokban a 2014. évi XXXVIII. törvény 17. §-ában foglalt szabályokat az (1) bekezdés alapján már nem kell alkalmazni és az eljárásban az adóssal szemben korábban letiltást alkalmaztak - ha kérte a 2014. évi XXXVIII. törvény 17. § (9) bekezdése szerint a 2014. évi XXXVIII. törvény 17. § (3) bekezdésének alkalmazását -, a levonás folytatása iránt intézkedni kell.

(9) A 2014. évi XXXVIII. törvény 17. §-ában szabályozott végrehajtási eljárásokban legkésőbb 2016. december 31. napját követően a 2014. évi XXXVIII. törvény 17. §-ában foglalt szabályokat nem kell alkalmazni.

42. §

(1) A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 303. §-ában meghatározott lakóingatlan kiürítés foganatosítása - a Vht. 182/A. §-ában foglalt rendelkezések figyelembe vételével - a pénzügyi intézmény és a fogyasztó közötti elszámolás adós részére történő megküldésének végrehajtó részére történő bejelentését vagy a (2) vagy a (3) bekezdés szerinti bejelentést követő harmincadik napon folytatható, a bejelentésre a 41. § (2) bekezdésének szabályait kell alkalmazni.

(2) A 41. § (2) bekezdés szabályainak alkalmazásával azt is be kell jelenteni, ha a fogyasztói kölcsönszerződés tekintetében e törvény rendelkezései szerint nem kell elszámolni.

(3) Ha a végrehajtást kérő követeléskezelő és a fogyasztó nála nem kérte a 7. § (2) bekezdése szerinti elszámolást a 16. § (3) bekezdése szerinti honlapon való közzétételt követő harminc napon belül, ezt kell bejelenteni a 41. § (2) bekezdés szabályainak alkalmazásával.

19. A zálogtárgyak bírósági végrehajtáson kívüli értékesítését szabályozó kormányrendelet szabályainak alkalmazása

43. §

(1) A 2014. évi XXXVIII. törvény 18. §-ában szabályozott eljárásban a 2014. évi XXXVIII. törvény 18. §-ában foglalt szabályokat a pénzügyi intézmény és a fogyasztó közötti elszámolás adós részére történő megküldését követő harmincadik napot követően nem kell alkalmazni.

(2) A 2014. évi XXXVIII. törvény 18. §-ában szabályozott eljárásban a 2014. évi XXXVIII. törvény 18. §-ában foglalt szabályokat annak megállapítását követő harmincadik napot követően nem kell alkalmazni, hogy a fogyasztói kölcsönszerződés tekintetében e törvény rendelkezései szerint nem kell elszámolni.

(3) A 2014. évi XXXVIII. törvény 18. §-ában szabályozott eljárásban a 2014. évi XXXVIII. törvény 18. §-ában foglalt szabályokat annak megállapítását követő harmincadik napot követően nem kell alkalmazni, hogy a követeléskezelőnél a fogyasztó nem kérte a 7. § (2) bekezdése szerinti elszámolást a 16. § (3) bekezdése szerinti honlapon való közzétételt követő harminc napon belül.

20. Az elszámolással kapcsolatos számviteli szabályok

44. §

A 2014. évi XXXVIII. törvény és e törvény végrehajtása következtében a fogyasztóknak - az előző üzleti évekkel kapcsolatosan - túlfizetésként elszámolt, megtérített összeg a pénzügyi intézménynél a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény szerinti jelentős összegű hibának minősül azzal, hogy azt - a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 19. § (3) bekezdésének és 37. § (5) bekezdésének előírásaitól eltérően - a jóváírás (elszámolás), a kifizetés (megtérítés) üzleti évének tárgyidőszaki ráfordításai között, rendkívüli ráfordításként kell elszámolni.

21. Egyoldalú kamatemelés, költségemelés, díjemelés tilalma

45. §

A pénzügyi intézmény fogyasztói kölcsönszerződések tekintetében külön törvényben meghatározott időpontig, de legkésőbb 2016. április 30. napjáig nem jogosult egyoldalú kamatemelésre, költségemelésre vagy díjemelésre.

22. Záró rendelkezések

46. §

Felhatalmazást kap a Magyar Nemzeti Bank elnöke - a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2013. évi CXXXIX. törvény 4. § (7) bekezdésében rögzített, a Magyar Nemzeti Bank makroprudenciális feladatai ellátása érdekében -, hogy rendeletben határozza meg az elszámolás módszertanának részletes szabályait és annak képleteit, a fogyasztói követelésből levonható kedvezmények elszámolásának módját és annak képleteit, az elszámolás részletes tartalmi és formai követelményeit, az elszámolással kapcsolatos honlapon való közzététel tartalmi és formai követelményeit, és az elszámoláshoz és az elszámolással kapcsolatos igényérvényesítéshez szükséges egyéb részletes szabályokat.

47. §

(1) E törvény- a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - 2014. október 15. napján lép hatályba.

(2) E törvény 1-46. §-a és 48-51. §-a 2014. november 1. napján lép hatályba.

48. §

A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 7. §-a a következő (1b) bekezdéssel egészül ki:

"(1b) A magánszemély adókötelezettségét - bármely adóévre vonatkozóan - nem érinti az a részére - bármely időpontban - kifizetett (megtérített), jóváírt (túlfizetésként elszámolt) vagyoni érték, amely e magánszemélyt

a) a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvény és a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló törvény vagy

b) a fogyasztói kölcsönszerződések tisztességtelenségével összefüggésben indított egyedi perek pernyertességét követően, a pénzügyi intézménnyel való elszámolás

alapján illeti meg."

49. §

A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény a következő 29/ZS. §-sal egészül ki:

"29/ZS. § (1) Ha a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: 2014. évi XXXVIII. törvény) és a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló 2014. évi ... törvény (a továbbiakban: elszámolási törvény, a 2014. évi XXXVIII. törvény és az elszámolási törvény együtt: Törvények) végrehajtása miatt - figyelemmel az elszámolási törvény 44. §-ában foglaltakra -a társasági adóban, társas vállalkozások különadójában, a helyi iparűzési adóban, az innovációs járulékban, a pénzügyi szervezetek különadójában a 2008-2014. adóévekre bevallott és megfizetett adó (a továbbiakban: összes bevallott adó) csökkentésének az adózás rendjéről szóló törvény szerinti önellenőrzés vagy ismételt ellenőrzés alkalmazásával azért lenne helye, mert az a számviteli beszámolóval lezárt 2008-2014. üzleti éveknek az említett adók alapját képező bevételeire, ráfordításaira és a 2009. üzleti év mérlegfőösszegére vonatkozna, akkor - önellenőrzés, ismételt ellenőrzés helyett - az adózó azzal az összeggel, amellyel a Törvények végrehajtása miatti önellenőrzés, ismételt ellenőrzés esetén az összes bevallott adót csökkentené (a továbbiakban e § alkalmazásában: különbözet), a 2015. adóévi fizetendő társasági adót csökkenti.

(2) Ha a különbözet összege több, mint a 2015. adóévi fizetendő társasági adó összege, akkor a fennmaradó különbözet a soron következő adóévek társasági adóját csökkenti, a 2015. adóévet követő adóévekben összesen legfeljebb a fennmaradó különbözet erejéig.

(3) Az adóalany a 2015. adóévi társasági adóelőleg kiegészítésről tett bevallásban feltünteti, a 2015. adóévi társasági adóbevallásban bevallja az (1) bekezdésben említett adónként és adóévenként - a helyi iparűzési adó esetén azon településenként is, ahol az adóalanyt az adóévben helyi iparűzési adókötelezettség terhelte - a helyesbített adóalapot és adót, amelyeket egyébként az önellenőrzés esetén is kellene, illetve amelyeket ismételt ellenőrzés esetén a határozat tartalmazna.

(4) Az elszámolási törvény 44. §-a szerint 2015. adóévben elszámolt költség, ráfordítás a 8. § (1) bekezdés d) pontjának alkalmazásában a pénzügyi intézménynek minősülő adózónál nem a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült ráfordításnak minősül.

(5) Növeli az adózás előtti eredményt a pénzügyi intézménynél a Törvények végrehajtására tekintettel képzett bármely céltartalék, céltartalékot növelő összeg következtében elszámolt ráfordítás, feltéve, hogy azzal összefüggésben az adózó a 8. § (1) bekezdés a) pontja alapján nem növelte az adózás előtti eredményét.

(6) Csökkenti az adózás előtti eredményt a pénzügyi intézménynél a Törvények végrehajtására tekintettel képzett bármely céltartalék felhasználása miatt az adóévben elszámolt bevétel, feltéve, hogy azzal összefüggésben az adózó a 7. § (1) bekezdés b) pontja alapján nem csökkentette az adózás előtti eredményét.

(7) A pénzügyi intézménynek minősülő adózó által a kapcsolt vállalkozásának minősülő pénzügyi intézmény részére kizárólag a Törvények végrehajtása következtében, azzal közvetlen összefüggésben felmerült költségek, ráfordítások fedezetére visszafizetési kötelezettség nélkül, 2015. december 31-ig adott támogatás, juttatás alapjául szolgáló szerződésre, megállapodásra nem terjed ki e törvénynek a kapcsolt vállalkozások között alkalmazott árak módosítására irányadó jogszabályi rendelkezései hatálya.

(8) A (7) bekezdés hatálya alá tartozó támogatás, juttatás adóévi ráfordításként elszámolt összege a 8. § (1) bekezdés d) pontjának alkalmazásában a pénzügyi intézménynek minősülő adózónál a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült ráfordításnak minősül."

50. §

Az államháztartás egyensúlyát javító különadóról és járadékról 2006. évi LIX. törvény 4. §-a a következő (5a) bekezdéssel egészül ki:

"(5a) A pénzügyi intézmény által az (5) bekezdés alapján az elszámolás napját megelőzően megfizetett járadék összegét nem érinti a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló törvény szerinti elszámolás."

51. §

A devizakölcsönök törlesztési árfolyamának rögzítéséről és a lakóingatlanok kényszerértékesítésének rendjéről szóló 2011. LXXV. törvény a következő 16. §-sal egészül ki:

"16. § (1) A 2/A. § (1) bekezdése alapján az elszámolás napját megelőzően a magyar állam által megtérített mentesített követelésrész összegét nem érinti a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló törvény szerinti elszámolás.

(2) A 13/A. §-ban meghatározott támogatás összegét nem érinti a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló törvény szerinti elszámolás."

52. §

(1) A 2014. évi XXXVIII. törvény 1. §-a a következő (1a) bekezdéssel egészül ki:

"(1a) E törvény alkalmazásában fogyasztói kölcsönszerződésnek minősül - az (1) bekezdésben foglaltakon túl - a pénzügyi intézmény és a fogyasztó között létrejött deviza alapúnak nem minősülő deviza hitel- vagy kölcsönszerződés, pénzügyi lízingszerződés, ha azt az (1) bekezdésben meghatározott időpontok között kötötték, és annak részévé a 4. § (1) bekezdése szerinti kikötést is tartalmazó általános szerződési feltétel vagy egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel vált."

(2) A 2014. évi XXXVIII. törvény 1. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(2) E törvény hatálya nem terjed ki:

a) a hitelkártyához vagy fizetési számlához kapcsolódó,

b) az állami kamattámogatással nyújtott lakáscélú forint alapú és

c) a Hpt. 280. § (2)-(4) bekezdése szerinti

kölcsönszerződésre."

(3) A 2014. évi XXXVIII. törvény 1. §-a a következő (7a) bekezdéssel egészül ki:

"(7a) Ahol az (1a) bekezdés szerinti fogyasztói kölcsönszerződésből ered a követelés, a (6) bekezdés szerinti követelés elévülése e rendelkezés hatálybalépésének napjától a 3. § (5) bekezdése és a 4. § (3) bekezdése szerinti külön törvényben meghatározott időpontig nyugszik."

(4) A 2014. évi XXXVIII. törvény 3. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(5) A pénzügyi intézménynek a fogyasztóval külön törvényben meghatározott módon kell elszámolnia."

(5) A 2014. évi XXXVIII. törvény 4. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(2) Az (1) bekezdés szerinti szerződéses kikötés semmis, ha a pénzügyi intézmény a 8. § (1) bekezdés szerinti határidőben nem kezdeményezte a polgári peres eljárás lefolytatását vagy a bíróság a keresetet elutasítja vagy a pert megszünteti, kivéve ha a szerződéses kikötés esetében a 6. § (2) bekezdés szerinti peres eljárás megindításának lehet helye, de az eljárás nem került megindításra vagy az eljárás megindításra került, de a bíróság nem állapította meg a (2a) bekezdés szerint a szerződéses kikötés semmisségét."

(6) A 2014. évi XXXVIII. törvény 4. §-a a következő (2a) bekezdéssel egészül ki:

"(2a) Az (1) bekezdés szerinti szerződéses kikötés semmis, ha a bíróság annak semmisségét az elszámolásról szóló külön törvény alapján a Magyar Nemzeti Bank által indított közérdekű keresettel indított perben megállapította."

(7) A 2014. évi XXXVIII. törvény 4. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(3) A (2) és a (2a) bekezdésben foglalt esetben a pénzügyi intézménynek a fogyasztóval külön törvény szerint meghatározott módon kell elszámolnia."

(8) A 2014. évi XXXVIII. törvény 5. §-a a következő (3) és (4) bekezdéssel egészül ki:

"(3) A pénzügyi intézménynek 2014. november 30. napjáig meg kell vizsgálnia az 1. § (1a) bekezdése szerinti fogyasztói kölcsönszerződés részévé váló azon ÁSZF-eket, melyekben szerepel az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségét tartalmazó szerződéses kikötés.

(4) A pénzügyi intézménynek 2014. november 30. napjáig be kell jelentenie a Felügyelet részére valamennyi (3) bekezdés szerinti szerződéses kikötést tartalmazó ÁSZF-et, és nyilatkoznia kell arról, hogy az azokban foglalt szerződéses kikötést tisztességesnek vagy tisztességtelennek tekinti-e, továbbá nyilatkoznia kell arról, hogy a szerződéses kikötések alapján sor került-e egyoldalú kamat-, díj-, vagy költségemelést eredményező szerződésmódosításra. A bejelentéshez a Felügyelet részére mellékelni kell a szerződéses kikötéssel érintett szerződések azonosítási számát és az érintett szerződés alapján fennálló követelések összegét."

(9) A 2014. évi XXXVIII. törvény 6. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"6. § (1) Ha a pénzügyi intézmény a vizsgálat során azt állapítja meg, hogy az általa alkalmazott valamely ÁSZF tartalmaz olyan szerződéses kikötést, mely esetében a 4. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezésre figyelemmel vélelmezni kell a szerződéses kikötés tisztességtelenségét, de a pénzügyi intézmény álláspontja szerint a szerződéses kikötés tisztességes, a vélelem megdöntése iránt - ha a (2) bekezdés eltérően nem rendelkezik - a 6. alcímben foglalt szabályok szerint polgári peres eljárást indíthat.

(2) A forint alapú fogyasztói kölcsönszerződések vagy az 1. § (1a) bekezdése szerinti fogyasztói kölcsönszerződések esetén a 2010. november 27-ét követően közzétett ÁSZF-ek vagy a korábbi ÁSZF-ek 2010. november 27-ét követően közzétett módosításai vonatkozásában nem kell vélelmezni a 4. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezésre figyelemmel a szerződéses kikötés tisztességtelenségét. A Felügyelet a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2013. évi CXXXIX. törvény 27. alcímében foglalt ellenőrzési eljárásokat folytathatja le és 2015. február 14. és február 28. között hivatalból közérdekű keresettel pert indíthat; a határidő jogvesztő. A közérdekű keresettel indított perre a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló törvényben foglalt szabályokat kell alkalmazni."

(10) A 2014. évi XXXVIII. törvény 8. § (1) bekezdés b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(A pénzügyi intézmény 6. § szerinti polgári peres eljárást megindító keresetlevelének, ha a per tárgyát képező ÁSZF kikötést)

"b) forint alapú hitel- vagy kölcsönszerződés, pénzügyi lízingszerződés esetén alkalmazták 2010. november 27-én vagy azt megelőzően, 2015. január 5. napja és január 12. napja között,"

(kell a bírósághoz beérkeznie, a határidő jogvesztő.)

(11) A 2014. évi XXXVIII. törvény 8. § (1) bekezdése a következő c) ponttal egészül ki:

(A pénzügyi intézmény 6. § szerinti polgári peres eljárást megindító keresetlevelének, ha a per tárgyát képező ÁSZF kikötést)

"c) az 1. § (1a) bekezdése szerinti fogyasztói kölcsönszerződés esetén alkalmazták 2010. november 27-én vagy azt megelőzően, 2015. január 5. napja és január 12. napja között"

(kell a bírósághoz beérkeznie, a határidő jogvesztő.)

(12) A 2014. évi XXXVIII. törvény 8. §-a a következő (1a) bekezdéssel egészül ki:

"(1a) Ha az (1) bekezdés b) vagy c) pontja szerinti esetben a keresetlevél 2015. január 5. napja előtt érkezett be a bírósághoz, azt ebből az okból elutasítani nem kell, hanem úgy kell tekinteni, mintha a keresetlevél benyújtására 2015. január 5. napján került volna sor."

(13) A 2014. évi XXXVIII. törvény 8. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(3) A pénzügyi intézménynek - a (3a) bekezdésben foglalt eltéréssel - egy keresetlevélben kell kérnie az általa alkalmazott valamennyi ÁSZF 4. § (1) bekezdése szerinti szerződéses kikötései érvényességének megállapítását. A keresetlevélben azt az időszakot is meg kell jelölni, amely alatt a pénzügyi intézmény a szerződéses kikötést alkalmazta."

(14) A 2014. évi XXXVIII. törvény 8. §-a a következő (3a) bekezdéssel egészül ki:

"(3a) A pénzügyi intézménynek egy keresetlevélben kell kérnie az általa alkalmazott valamennyi olyan ÁSZF 4. § (1) bekezdése szerinti szerződéses kikötései érvényességének megállapítását, melyek esetében a keresetlevélnek 2015. január 5. napja és január 12. napja között kell a bírósághoz megérkeznie. A keresetlevélben azt az időszakot is meg kell jelölni, amely alatt a pénzügyi intézmény a szerződéses kikötést alkalmazta."

(15) A 2014. évi XXXVIII. törvény 16. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"16. § (1) A bíróság a külön törvényben meghatározott intézkedésig, de legkésőbb 2014. december 31. napjáig hivatalból felfüggeszti - a 6. § (2) bekezdése szerinti közérdekű keresettel indított per és a 6. alcímben szabályozott per kivételével - azt a peres eljárást, amelynek a tárgya részben vagy egészben a 3. § (1) bekezdése vagy 4. § (1) bekezdése szerinti szerződéses kikötés, illetve amely pert az ilyen szerződéses kikötésen is alapuló követelés érvényesítése iránt a pénzügyi intézmény indított a fogyasztóval szemben. A bíróság a felfüggesztés tárgyában tárgyaláson kívül is határozhat. Az eljárás felfüggesztésére a Pp. 155. §-ában foglaltakat megfelelően alkalmazni kell azzal, hogy a felfüggesztést elrendelő bírósági határozat ellen fellebbezésnek nincs helye.

(2) A bíróság a külön törvényben meghatározott intézkedésig, de legkésőbb 2015. december 31. napjáig hivatalból felfüggeszti - a 6. § (2) bekezdése szerinti közérdekű keresettel indított per és a 6. alcímben szabályozott per kivételével - azt a peres eljárást is, amelynek a tárgya részben vagy egészben a 4. § (1) bekezdése szerinti szerződéses kikötés, illetve amely pert az ilyen szerződéses kikötésen is alapuló követelés érvényesítése iránt a pénzügyi intézmény indított a fogyasztóval szemben, ha a 4. § (1) bekezdése szerinti szerződéses kikötés az 1. § (1a) bekezdése szerinti fogyasztói kölcsönszerződésben szerepel. A felfüggesztésre az (1) bekezdés szabályait kell alkalmazni."

(16) A 2014. évi XXXVIII. törvény 17. §-a a következő (2a) bekezdéssel egészül ki:

"(2a) E § alkalmazásában - a (2) bekezdésben foglaltak mellett - kölcsönszerződés: pénzügyi intézmény és fogyasztó mint adós vagy adóstárs által kötött, deviza alapúnak nem minősülő deviza hitel- vagy kölcsönszerződés, pénzügyi lízingszerződés."

(17) A 2014. évi XXXVIII. törvény 17. § (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(7) A végrehajtást kérő, illetve az adós kérheti annak megállapítását, hogy a kölcsönszerződésben nem szerepel a 3. § (1) bekezdése, illetve a 4. § (1) bekezdése szerinti szerződéses kikötés. A kérelmet a végrehajtónál kell benyújtani, aki azt - elbírálás végett - az ügy irataival együtt beterjeszti a végrehajtást foganatosító bírósághoz. A kérelmet a végrehajtást foganatosító bíróság a végrehajtási kifogás elbírálásának szabályai szerint bírálja el."

(18) A 2014. évi XXXVIII. törvény 17. § (10) bekezdése a következő c) ponttal egészül ki:

(E törvény rendelkezései nem akadályozzák azt, hogy)

"c) a kölcsönszerződések esetén a végrehajtás elrendelésére (a végrehajtási eljárásba bekapcsolódásra irányuló kérelem elbírálására) sor kerüljön és a végrehajtás elrendelése (a végrehajtási eljárásba bekapcsolódásra irányuló kérelem elbírálása) körébe tartozó eljárási cselekmények nyilatkozatok megtehetőek legyenek."

(19) A 2014. évi XXXVIII. törvény a következő 22. §-al egészül ki:

"22. § Ha a 17. § (2) bekezdése szerinti kölcsönszerződésekben nem került sor a végrehajtás elrendelésére (a végrehajtási eljárásba bekapcsolódásra irányuló kérelem elbírálására), a végrehajtás elrendelése (a végrehajtási eljárásba bekapcsolódásra irányuló kérelem elbírálása) iránt a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló ... évi ... törvény 52. § hatálybalépését követő 60 napon belül kell intézkedni."

(20) Hatályát veszti a 2014. évi XXXVIII. törvény 3. § (4) és (6) bekezdése.

INDOKOLÁS

Általános indokolás

1. A fogyasztói hitelekhez kapcsolódó kérdések jogi rendezésének első lépéseként az Országgyűlés 2014. július 4-ei ülésnapján elfogadta a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényt (a továbbiakban: 2014. évi XXXVIII. törvény). Ez jogszabályi szintre emelte és ezáltal általános érvényűvé tette a Kúria 2/2014. PJE határozatában foglalt polgári jogi rendelkezéseket. Ezzel összhangban kimondta az árfolyamrés semmisségét, illetve felállította az egyoldalú szerződésmódosítási jog kikötésére vonatkozó tisztességtelenség vélelmét.

A Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló törvényjavaslatban (a továbbiakban: Javaslat) elsődlegesen az érvénytelen szerződéses rendelkezések alapján szükségessé váló elszámolás kérdéseit kell szabályozni. Ez az elszámolás az árfolyamrésnek a 2014. évi XXXVIII. törvény 3. §-ában kimondott semmissége, valamint az egyoldalú szerződésmódosítási jogra vonatkozó kikötéseknek a bíróság által megállapított érvénytelensége miatt válik szükségessé. Az érvénytelen szerződéses kikötések alkalmazása következtében ugyanis a fogyasztók javára túlfizetés keletkezett. A Javaslat alapján ezeket a múltbeli túlfizetéseket kell a pénzügyi intézményeknek a fogyasztókkal a jelenben elszámolni.

Fontos cél emellett a deviza alapú hitelezés által kiváltott rendkívüli helyzet mielőbbi lezárása, valamint az elszámoláshoz kapcsolódó tömeges perindítás elkerülése.

2. A Javaslat külön szabályozza a forint alapú fogyasztói hitel-, kölcsön- és pénzügyi lízingszerződésekben szereplő kikötések érvénytelenségéből adódó kérdéseket. Ez a deviza alapú fogyasztói szerződésekhez kapcsolódó eljárási rendtől eltérő szabályok megalkotását teszi szükségessé.

A deviza alapú, valamint a forint hitelek mellett a magyar piacon más fogyasztói hiteltípusok is jelen vannak. Ebbe a körbe tartoznak azok a fogyasztói hitelek, amelyeket a bank devizában nyújtott, és amelyeknek a törlesztése is devizában történik (ún. deviza-deviza szerződések). Léteznek olyan szerződéses konstrukciók is, amelyeknél biztosított az adós számára a választási lehetőség, hogy akár forintban, akár devizában törleszthessen. Ezek a fogyasztói hiteltípusok ugyan a teljes lakossági hitelportfóliónak csak csekély részét teszik ki, de az elszámolásra tekintettel ezeknél is jogszabályi szintű rendezésre van szükség. A szabályozás szempontjából ezek a forint hitelekhez állnak közel.

3. A Javaslat - összhangban a Kúria 2/2012. PJE határozatával, valamint a 2014. évi XXXVIII. törvény rendelkezéseivel - kizárólag a fogyasztói hitelekre vonatkozóan tartalmaz rendelkezéseket. A fogyasztónak nyújtott hitelről szóló 2009. évi CLXII. törvény 3. § (3) bekezdése szerint fogyasztó az önálló foglalkozása és gazdasági tevékenysége körén kívül eljáró természetes személy. A fogyasztói hitel körébe ennek alapján a magánszemélyek nem üzleti célú hitelei tartoznak. Nem tartoznak tehát a Javaslat tárgyi hatálya alá azok a szerződések, amelyeket pénzügyi intézmény magánszeméllyel kötött ugyan, de a kölcsön (lízingtárgy) felhasználására üzleti céllal került sor.

4. A Javaslat az elszámolás általános polgári jogi szabályait határozza meg, a részletszabályokat alsóbb szintű jogszabály, MNB rendelet tartalmazza. A Javaslat a Ptk.-val összhangban rendezi a fogyasztókkal való elszámolás szabályait. Ehhez kapcsolódóan a Javaslat az alábbi kérdések rendezésére terjed ki:

- az elszámolás módja;

- az elszámolás menete;

- a forint hitelekre, valamint a devizában nyújtott és devizában is törlesztett fogyasztói kölcsönszerződésekre vonatkozó külön szabályok;

- a felfüggesztett perekre és a végrehajtási eljárásokra irányadó speciális eljárási rendelkezések;

- 18 hónapos kamatmoratórium,

- számviteli és adózási rendelkezések;

- a 2014. évi XXXVIII. törvény szükségessé vált módosítására vonatkozó rendelkezések.

5. A Javaslat egyik fő célja az érvénytelen szerződéses kikötések miatt a fogyasztók javára mutatkozó túlfizetések elszámolása. A 2014. évi XXXVIII. törvény alapján - a szerződések (részleges) érvénytelensége miatt - a fogyasztók javára a múltban túlfizetés keletkezik, amelyet az elszámolási törvénynek rendeznie kell. Az ilyen jellegű múltbeli túlfizetések elszámolására jelenleg sem kötelező érvényű jogegységi határozat, sem pedig kifejezetten ezt rendező egyedi bírósági döntés nincs. Emiatt a jogalkotónak a bírói gyakorlat szélesebb körű elemzéséből merítő és a polgári jog elveit szem előtt tartó absztraktabb jogértelmezés útján kellett az elszámolás általános elveit meghatároznia.

A Javaslat olyan általános elszámolási szabályokat rögzít, amelyeket az egyedi perekben a Ptk. értelmezése alapján a bíróság is alkalmazna. Az elszámolás általános szabályait azért indokolt a Javaslatban meghatározni, mert ezek hiányában a bíróságokra hárulna a feladat, hogy az elszámolási kérdéseket rendezzék. Ez több százezer szerződés esetében alkotmányosan is indokolttá teszi a jogalkotó beavatkozását. Bizonyos esetekben ugyanis épp a jogalkotás hiánya okozhat alkotmányos sérelmet 8/2014. (III. 20.) AB határozat [73].

A Javaslat az elszámolás szempontjából egységesen kezeli az árfolyamrés semmissége és az egyoldalú szerződésmódosítási jogra vonatkozó kikötések érvénytelensége miatt szükségessé váló elszámolást. Az elszámolási szabályok egyaránt irányadóak mindkét érvénytelenségi esetkör kapcsán felmerülő túlfizetésekre.

A fogyasztói hiteltípusoknak a gyakorlatban előforduló nagy számára tekintettel a törvényben nem lehetséges valamennyi részletszabályt meghatározni. Emiatt a Javaslat - az általános elszámolási szabályok rögzítése mellett - a Magyar Nemzeti Bankot hatalmazza fel arra, hogy makroprudenciális jogkörében eljárva valamennyi elszámolás részletkérdéseit és módszertanát rendeletben szabályozza. A rendeleti szintű szabályozás előnye, hogy bármilyen új esetcsoport felmerülése esetén rugalmasabb reagálást tesz lehetővé, mint egy törvénymódosítás.

6. A Javaslat szerint az adós javára mutatkozó túlfizetést a tőketartozás terhére, előtörlesztésként kell elszámolni. Ezzel szemben nem hozható fel az az érv, hogy előtörleszteni csak az adós akaratából lehet. Az önkéntes előtörlesztés ugyanis itt fel sem merülhet, hiszen az adós az aktuális törlesztőrészlet teljesítésekor nem volt tudatában annak, hogy többet teljesít, mint amennyit kellett volna. A túlfizetést az adós csak utólag ismerte fel, feltehető akaratának pedig az felel meg, ha ez a túlfizetés a tőketartozásra kerül elszámolásra.

Az előtörlesztéses elszámolás lényege, hogy a korábbi kedvező árfolyamból származó nyereség az adósoknál jelenik meg. Mivel az adósokra nézve ez a számítási módszertan a legkedvezőbb, ezért a törvényben is ezt kell rögzíteni. Fontos jogpolitikai szempont, hogy a jogalkotó a fogyasztó számára legkedvezőbb számítási módszertant válassza.

Az előterjesztő által javasolt elszámolási módszertan főszabálya, hogy a fogyasztót olyan helyzetbe kell hozni, mintha a szerződéskötés időpontja óta a 2014. évi XXXVIII. törvény 3. §-ában meghatározott árfolyamon, valamint a szerződéskötéskori, eredeti kamatszinten történt volna az elszámolás.

Amennyiben a tartozás devizában került meghatározásra, akkor a túlfizetést is át kell váltani az adott devizára. Ennek során a túlfizetést is azon az árfolyamon kell elszámolni, amelyen a pénzügyi intézmény a törlesztést, vagyis a túlfizetéshez kapcsolódó kamat- és tőketörlesztést átváltotta.

Amennyiben a fogyasztónak lejárt tartozása van a pénzügyi intézménnyel szemben, akkor a túlfizetés elszámolására az 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 293. §-a (az új Ptk. 6:46. §-a) az irányadó. Ebben az esetben tehát a túlfizetést először a kamatra, majd a költségekre, végül pedig a tőketartozásra kell elszámolni.

Az elszámolás a Javaslat alapján a jelenben történő korrekció, amely nem érinti a lezárt mérlegeket és adóbevallásokat. Ez a jelenben történő korrekció egyrészt kedvező a központi költségvetés számára, másrészt ezt a bankok informatikailag kezelni tudják. Ez a módszer az adósok számára is jól átláthatóvá teszi az elszámolást.

Részletes indokolás

Az 1-2. §-okhoz

A Javaslat a törvény hatályát a Javaslattal módosított 2014. évi XXXVIII. törvény hatályával egyezően határozza meg, továbbá tartalmazza a szükséges értelmező rendelkezéseket.

A 3-4. §-okhoz

A Javaslat az elszámolási elvek körében azokat az alapvető fogalmakat határozza, meg definitív szabály formájában, amelyek a törvény hatálya alá tartozó semmis kikötések folytán a fogyasztó és a pénzügyi intézmény között szükségessé váló elszámolás alapjául szolgálnak. Ennek megfelelően meghatározza, hogy miben, milyen összetevőkből áll, illetve állhat a fogyasztó túlfizetése. E körben elsőként a deviza alapú kölcsönszerződések esetében felmerülő, a különnemű devizaárfolyam alkalmazásából, vagyis az árfolyamrésből származó túlfizetést definiálja, amely egyfelől a folyósított kölcsön, másfelől pedig a törlesztőrészletek szerződés szerinti és átszámított összegének különbözetéből áll elő. Minthogy az árfolyamrésből származó túlfizetés elszámolása az átszámítási (átváltási) időpontok meghatározása nélkül nem lehetséges, a Javaslat a felek szerződésszerű teljesítése esetére a szolgáltatásaik teljesítésének tényleges elszámolási napját jelöli meg az átszámítás, átváltás alkalmazásának időpontjául. Az ettől eltérő, fiktív időpontok meghatározása ugyanis óhatatlanul valamelyik fél érdeksérelmére vezetne, de számviteli szempontból is a teljesítések elszámolási napja mutatkozik a legmegfelelőbbnek. Arra az esetre, ha a fél a szolgáltatásával késedelembe esik, a késedelem időtartamára és egyéb körülményekre tekintettel az átszámítás időpontjának meghatározása az előbbieknél bonyolultabb, ezért a Javaslat ezen időpont meghatározását, illetve meghatározásának módját az MNB elnökének rendeletére bízza. A 2014. évi XXXVIII. törvény 3. § (3) bekezdése kimondja, hogy ha a felek jogviszonyára irányadó Hpt. 200/A. §-ában vagy a Hpt. 267. §-ában meghatározott szerződések esetében és rendelkezések alapján az azokban megjelölt devizaárfolyam alkalmazására vonatkozó rendelkezés vált a szerződés részévé, vagy a törlesztés során a felek ennek megfelelően jártak el, úgy az említett törvény átszámítás esetén alkalmazandó devizaárfolyamra vonatkozó előírását a szóban forgó szerződések esetében és a törlesztés e rendelkezések által érintett időszakára csupán a folyósított kölcsön tekintetében kell alkalmazni. E rendelkezés következményeit vonja le a Javaslat akkor, amikor az érintett körben, illetve időszakban a törlesztőrészletek átszámításának mellőzését mondja ki, hiszen a hivatkozott rendelkezések alkalmazásával a törlesztőrészletek tekintetében végrehajtott átszámítás (átváltás) már nem eredményezhetett a fogyasztó javára elszámolható túlfizetést.

A Javaslat az egyoldalú szerződésmódosításból származó túlfizetést ugyancsak két összeg, nevezetesen a fogyasztó által a semmisé vált egyoldalú szerződésmódosítás alapján teljesített törlesztőrészlet és az ennek (az alkalmazott kamat-, költség- és díjemelés) figyelmen kívül hagyásával megállapítható törlesztőrészlet különbözeteként határozza meg. E körben a Javaslat nem tekinti a túlfizetés megállapítására alkalmas egyoldalú kamat-, költség- és díjemelésnek a törlesztőrészlet ezen elemei tekintetében a szerződés megkötésekor előre meghatározott időszakra nyújtott kedvezőbb mértékének a kedvezményes időszak lejártát követően a szerződésben meghatározott mértékre való felemelését. A semmis egyoldalú szerződésmódosítás jogkövetkezményeként kimondott azon főszabályon kívül, amely szerint a túlfizetést a semmis kikötés alkalmazásával megállapított kamat-, költség- és díjemelés figyelmen kívül hagyása eredményeként kell meghatározni, a Javaslat konkrétan is megjelöli ennek módját annak megfogalmazásával, hogy a törlesztőrészleteket ebben az esetben a szerződés megkötésének, illetve az előbbiekben említett kedvezményes időszak lejártának időpontjában a szerződés részévévé vált kamat-, költség- és díj alapulvételével kell megállapítani. A túlfizetés mértékét a fogyasztó számára kedvező olyan egyoldalú szerződésmódosítás, amely a törlesztőrészletek fentebb említett valamelyik elemének csökkenését eredményezi, csak annyiban érinti, amennyiben az ennek következtében előálló túlfizetés is értelemszerűen csökken, arról azonban nem lehet szó, hogy a pénzügyi intézmény a maga javára számolja el azt a különbözeti összeget, amellyel a kamat, költség vagy díj a szerződés megkötésekor megállapított mérték alá csökkent. Ez a rendelkezés ugyan a fogyasztói szerződések relatív (csupán a fogyasztóval szemben megállapítható és figyelembe vehető) semmisségéből következik, de az esetleges félreértések elkerülése végett a Javaslat szükségesnek tartotta ennek kifejezett kimondását is. Ehhez hasonlóan ugyancsak a jogalkalmazást segíti az a rendelkezés is, amely egyértelművé teszi, hogy az ÁSZF olyan egyoldalú módosítása, amellyel a pénzügyi intézmény az egyoldalú szerződésmódosításra irányuló semmis szerződéses kikötést módosítja, csak e módosítást követően kötött fogyasztói kölcsönszerződések részévé válhat, arra azonban alkalmatlan hogy a figyelmen kívül hagyandó semmis szerződéses kikötés helyébe lépjen, még kevésbé, hogy azt utóbb, visszamenőlegesen érvényessé tegye. A Javaslat ezeken túlmenően azt is világossá teszi, hogy az egyoldalú szerződésmódosításból eredő túlfizetés szabályainak alkalmazását nem zárja ki az sem, ha az egyoldalú szerződésmódosításra irányuló szerződéses kikötés bármely más okból (mert például egyébként is jogszabályba ütközik) érvénytelen, erre való hivatkozással tehát e törvény szerinti kötelezettségeinek teljesítése és rendelkezéseinek alkalmazása alól a pénzügyi intézmény nem szabadulhat.

Az 5. §-hoz

Az árfolyamrésből eredő és az egyoldalú szerződésmódosításból származó túlfizetés definiálása után a Javaslat meghatározza e túlfizetések és az ezek alapulvételével kiszámítható fogyasztói követelések elszámolásának törvényi kereteit és az alapvető elszámolási szabályokat, úgy azonban, hogy a kiszámítási és az elszámolási módszertan részletszabályainak megállapítását az MNB rendelet kompetenciájába utalja.

A Javaslat mindenekelőtt kimondja, hogy az említett túlfizetések elszámolását - ha az adott fogyasztói kölcsönszerződést mindkét semmis kikötés érintette - egyidejűleg és együttesen kell teljesíteni, ami nem csupán technikai, logisztikai szempontból indokolt, de a jogi megvalósítás sem képzelhető el másként.

Az elszámolás első eleme a fogyasztói követelések kiszámítása, amely nem azonos a folyósított kölcsönösszegből származó és a törlesztőrészletenkénti túlfizetések elszámolás időpontjára vetített egyszerű összegezésével. A Javaslat álláspontja szerint olyan kölcsönszerződések esetén, amelyekben, illetve amelyekből eredően a pénzügyi intézménynek a fogyasztóval szemben még van fennálló követelése, a fentiekben definiált túlfizetés nem tekinthető tartozatlan fizetésnek, és nem csupán azért, mert a felek között szerződéses jogviszony áll fenn (vagy jutott az a szerződésszegés létszakába), hanem mindenekelőtt azért, mert aligha fizethet valaki tartozatlanul annak, aki vele szemben tetemes követeléssel rendelkezik. A Javaslat ezért nem teszi magáévá azt az álláspontot, amely szerint a túlfizetéssel a pénzügyi intézmény jogalap nélkül gazdagodott, és e gazdagodást a pénzügyi intézménnyel szemben fennálló tartozásától függetlenül kell a fogyasztó javára elszámolni, ez az álláspont ugyanis mindaddig vitatható, ameddig a törlesztési túlfizetéssel érintett kölcsönszerződésből eredően a pénzügyi intézménynek a fogyasztóval szemben követelése áll fenn. Amíg ugyanis a pénzügyi intézmény irányában fennálló tartozást a fogyasztó ki nem elégíti, a törlesztés teljesítése során bekövetkező túlfizetések összegével a pénzügyi intézmény nem, vagy csak időlegesen jut vagyoni előnyhöz. Minthogy a korábban hatályban volt, akárcsak a ma hatályos Ptk. egyaránt lehetővé teszi a fogyasztó számára a jogosult hozzájárulása nélküli előtörlesztést, és kötelezővé teszi a pénztartozás teljesítési idő előtti teljesítésének elfogadását (régi Ptk. 292. § (2) bek., illetve Ptk. 6:43. §), a Javaslat a teljesítési időszakonként jelentkező túlfizetés elszámolására aggály nélkül akár kifejezetten is előírhatta volna az előtörlesztéses konstrukció alkalmazását. Ennél azonban árnyaltabb megoldást választott, és nem csupán a fogyasztó, de a vele szemben álló fél érdekeit is mérleg serpenyőjébe tette. A tisztességtelen, és ezért semmis kikötés alkalmazásával megállapított törlesztőrészleteket "szerződésszerűen" teljesítő fogyasztó esetében a kifejtettek alapján legfeljebb arról lehet szó, hogy a túlfizetés a még esedékessé nem vált tartozást érinti, és az (a túlfizetés összege) a beszámítással való teljesítésre (elszámolásra) csak akkor lesz alkalmas, amikor a soron következő törlesztőrészlet megfizetése esedékessé válik. A Javaslat tisztában van azzal, hogy a szerződés teljesítése során a fogyasztó nem tett előtörlesztésre vagy az esedékessé váló követelésekkel szembeni beszámításra irányuló jognyilatkozatot (a túlfizetésről, de legalábbis annak mértékéről mit sem tudó fogyasztóval szemben ez nem is lett volna elvárható). Éppen ezért a Javaslat a fogyasztói követelés kiszámításának alapjául nem az előtörlesztéses konstrukció alkalmazását írja elő, mert ennek ebben az intézményesített formájában valóban nem lenne kellő jogi alapja, hanem azt, hogy a fogyasztó számára az elszámolás időpontjában olyan helyzetet kell teremteni, mintha a túlfizetéseket az ezek bekövetkezése időpontjában előtörlesztésként teljesítette volna. Ez a szabályozás elvi, és nem gyakorlati, a törlesztés során kimutatható túlfizetéseket tehát úgy kell összegezni az elszámolás időpontjára, mintha azokat - noha ténylegesen nem ez történik - a fogyasztó előtörlesztette volna. Így kerülhet ugyanis a fogyasztó a saját - túlfizetésből eredő - követelésével a pénzügyi intézménnyel, illetve annak vele szembeni követelésével egyenrangú pozícióba, így kezelhető a pénzügyi intézménnyel egyenlő méltóságú személyként abban az elszámolási jogviszonyban, amely a részleges semmisség jogkövetkezményeinek alkalmazására irányul. A túlfizetés előtörlesztéséhez hasonló helyzet kialakítása az elszámolás időpontjára vetítve, sajátos számítási módszertant igényel, amelynek meghatározására az MNB elnökének rendelete hivatott.

A Javaslat a hatálya alá tartozó tisztességtelen szerződéses kikötést tartalmazó fogyasztói kölcsönszerződések körében a semmisség jogkövetkezményeit illetően mindenekelőtt a Kúria 6/2013. PJE határozatának 5. pontjában foglalt iránymutatásból indult ki. Eszerint "ha a bíróság a fogyasztói szerződés valamely rendelkezését érvénytelennek találja, a szerződés azonban az érvénytelen rész nélkül is teljesíthető, az érvénytelennek minősített kikötés nem vált ki joghatást; a szerződés azonban egyebekben változatlan feltételekkel köti a feleket". Ebből következően azt a célt tartotta szem előtt, hogy a fogyasztókat olyan helyzetbe hozza, mintha a velük szemben alkalmazott tisztességtelen szerződéses kikötések nem léteztek volna. Ezt - akárcsak az egyedi esetekben eljáró bíróság - nyilvánvalóan csak úgy érheti el, ha a fogyasztó kölcsönszerződésből eredő fizetési kötelezettsége az első törlesztőrészlettől kezdve az érvénytelen kikötés, illetve annak jogkövetkezményei alkalmazása nélkül kerül elszámolásra.

A következő lépésként ezért a Javaslat az MNB elnökének rendelete szerinti számítási módszerrel meghatározandó fogyasztói követelés elszámolására vonatkozóan ad útmutatást. Míg a fogyasztói követelés kiszámítása elsősorban a fogyasztó érdekeire van tekintettel, az elszámolás módja - nem vitásan - a pénzügyi intézmény szempontjait is mérlegeli, amikor kimondja, hogy a fogyasztói követelést főszabályként a több tartozás elszámolásának módjára vonatkozó polgári jogi szabályok megfelelő alkalmazásával elsősorban a költségre, a kamatra és végül a tőketartozásra, mint főtartozásra kell elszámolni (régi Ptk. 293. §, illetve Ptk. 6:46. §) mindaddig, amíg a fogyasztói követelés meg nem haladja a fogyasztó - pénzügyi intézménnyel szemben esedékessé vált és lejárt - tartozását. Ez utóbbi esetben ugyanis a már jelzett értelemben vett előtörlesztésként való elszámolás kerül előtérbe, amelynek módját és időpontját az MNB elnökének rendelete határozza meg. E két - egymással összefüggő és egymást kiegészítő - rendelkezés tulajdonképpen a Javaslat főszabálya. Ez alól képez kivételt azon esetkör, amikor a fogyasztói kölcsönszerződés az abból eredő követelés teljesítésére irányuló kötelezettség fennmaradása nélkül következett be, amikor tehát a felek szerződésből eredő jogviszonya lezárult (függetlenül attól, hogy erre a szerződés megszűnésével egyidejűleg, vagy a már megszűnt (felmondott) szerződésből eredő további kötelezettség teljesítésével, illetve bármilyen más a kötelezettséget megszüntető jogi aktussal került sor). Ebben az esetben a feleknek a szerződéses jogviszonyból eredően egymással szemben már nincs követelésük, és a szerződés részbeni (a semmis kikötések folytán beálló) érvénytelensége az eddig előírtak szerinti elszámolásra nem ad lehetőséget, viszont az érvénytelenség jogkövetkezményei ebben az esetben is levonhatók, hiszen a túlfizetés ilyenkor is bekövetkezett, és ez nyilvánvalóan nem képezte a felek közötti elszámolás tárgyát a jogviszony lezárásakor. Ebben az esetben a klasszikus értelemben vett tartozatlan fizetésről, vagyis valóban arról van szó, hogy a pénzügyi intézmény a fogyasztó vagyona rovására jogalap nélkül gazdagodott, és jogalap nélkül van a fogyasztói követelés birtokában. Ennek az esetnek a rendezésére a Javaslat értelemszerűen a polgári jognak a jogalap nélküli gazdagodásra vonatkozó szabályait hívja fel azzal, hogy a pénzügyi intézmény a gazdagodás megtérítésére a gazdagodásból eredő hasznainak - a jogalap nélküli birtoklás szabályai szerint történő - kiadásával együtt, vagyis az adott esetben a jogviszony lezárulását követően a késedelmi kamatnak lényegében megfelelő egyenértéki kamattal - főszabályként a jegybanki alapkamattal - megnövelt összegben köteles. Abban az esetben, ha a tartozatlan fizetés devizában merült fel (devizában törlesztendő hitelek esetén), annak megtérítése értelemszerűen az adott devizára irányadó - az MNB elnökének rendeletében meghatározott - pénzpiaci kamattal történhet. Mindez természetesen csak akkor követelhető bírósági úton, ha a jogviszony említett lezárulására még olyan időpontban került sor, amikor az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazására, a tartozatlan fizetés megtérítésére irányuló követelés -2014. évi XXXVIII. törvény 1. § (6) bekezdése szerinti - elévülése még nem következett be.

A Javaslat az elszámolás körében az érvénytelenség jogkövetkezményeiről szóló 1/2010. (VI. 28.) PK véleményt (a továbbiakban: PK vélemény) is irányadónak tekintette, ennek 8. pontja ugyanis kimondja, hogy "az érvénytelenség jogkövetkezményei levonásánál a bíróságnak gondoskodnia kell az eredetileg egyenértékű szolgáltatások értékegyensúlyának a fenntartásáról, meg kell akadályoznia bármelyik fél jogalap nélküli gazdagodását". A PK vélemény hangsúlyozza, hogy a korábban hatályban volt Ptk. tételes jogi szabályai nem képezik akadályát annak, hogy a bírói gyakorlat a jogalap nélküli gazdagodás elvére támaszkodva ítélje meg az érvénytelenség jogkövetkezményeit. Ezt a szemléletmódot a ma hatályos Ptk. a járulékos igények tekintetében immár a normaszöveg szintjén is tükrözi. A PK vélemény alapján sem az a követelmény azonban a bírósági jogalkalmazással szemben, hogy a szerződéses kikötés érvénytelensége folytán a fogyasztó javára elszámolható túlfizetés megtérítésére minden esetben a jogalap nélküli gazdagodás szabályainak alkalmazásával kerüljön sor, hanem - éppen ellenkezőleg - az, hogy a szolgáltatások értékegyensúlyának fenntartásával kizárja azt, hogy bármelyik fél az elszámolás során a másik fél rovására jogalap nélkül gazdagodhasson. E követelménynek a Javaslat szerint is leginkább a fogyasztói túlfizetésnek mintegy "előtörlesztésként" való elszámolása felel meg, és a jogalap nélküli gazdagodás alkalmazásra csak akkor kerül sor, ha az adott esetben valóban tartozatlan - az érvénytelenség folytán a kellő jogalapot nélkülöző - fizetésről van szó.

A Javaslat elszámolási szabályai - a túlfizetés, fogyasztói követelés és a tartozatlan fizetés fogalmi hármasával - egységes és zárt rendszert alkotnak, amelyek komolyan veszik a PK vélemény azon iránymutatását, miszerint a szerződés érvénytelenségéből (adott esetben csak részleges érvénytelenségéből) fakadó elszámolás során - amiként a bíróságnak, úgy a jogalkotónak is - gondoskodni kell az eredetileg egyenértékű szerződéses szolgáltatások értékegyensúlyának fenntartásáról, és meg kell akadályoznia bármelyik fél jogalap nélküli gazdagodását. Ezt a célt szolgálják azok a rendelkezések is, amelyek a pénzügyi intézmény által nyújtott, vagy a pénzügyi intézmény által kötelezően alkalmazott kedvezmények elszámolásának lehetőségét biztosítják ezen intézmények javára. A pénzügyi intézmény ugyanis jogosult arra, hogy a fogyasztó javára elszámolandó fogyasztói követelés összegéből levonhassa mindazt a kedvezményt, amelyet az elszámolás alapjául szolgáló időszakban nyújtott, illetve - amint az a kedvezmények körét meghatározó szabályból következik - nyújtania kellett. A kedvezmények körébe tartozik ugyanis mindaz a vagyoni előny, illetve juttatás, amely abból származik, hogy a pénzügyi intézmény a teljes futamidőre nézve tőke-, kamat-, illetve díjtartozást engedett el, írt le, térített vissza vagy kedvezményes árfolyamot alkalmazott erre irányuló jogi kötelezettség nélkül, és ezzel a fogyasztó fizetési kötelezettségét a szerződésben eredetileg meghatározotthoz képest csökkentette. A kedvezmények elszámolási lehetősége ráadásul független attól, hogy a pénzügyi intézmény a kedvezményt a saját - akár egyoldalú, akár a fogyasztóval egyeztetett - elhatározása alapján nyújtotta, vagy a kedvezmény alkalmazására őt jogszabály vagy bírósági határozat kötelezte. Ez utóbbi körben külön is kiemelendő, hogy ha a pénzügyi intézmény és a fogyasztó közötti perben olyan jogerős ítélet született, amely a szerződés érvénytelensége folytán a fogyasztó javára elszámolható összegek visszatérítését rendelte el, ezek teljesítése is csökkenti a pénzügyi intézmény e Javaslat szerinti elszámolásból eredő kötelezettségét, feltéve, hogy az elszámolási ügyben hozott jogerős ítélet ellenére a pénzügyi intézmény a Javaslat szerinti elszámolásra is köteles.

A 6. §-hoz

A 2014. évi XXXVIII. törvény 1. § (6) bekezdése a fogyasztói kölcsönszerződésből eredő követelések tekintetében a Ptk. elévüléssel kapcsolatos szabályait értelmezve kimondja, hogy e követelések a kölcsönszerződés fennállása alatt nem évülnek el, azok elévülése a fogyasztói kölcsönszerződés megszűnésével kezdődik. Ebből következően a Javaslatnak gondoskodnia kellett arról is, hogy ezek az elévülési szabályok miként érvényesülhetnek a pénzügyi intézményt a Javaslat alapján terhelő elszámolási kötelezettség körében, illetve az elszámolási kötelezettség teljesítése és az ezzel kapcsolatos felülvizsgálati eljárás során miként érvényesíthetők az elévüléssel kapcsolatos rendelkezések (lásd a Javaslat 21. §-át).

Ezzel összefüggésben a Javaslat mindenek előtt kifejezetten is rögzíti azt a Javaslat egyéb rendelkezéseiből is következő tényt, hogy a pénzügyi intézményt mely esetekben terheli az elszámolási kötelezettség. Ez a kötelezettség értelemszerűen minden olyan esetben terheli, amelyben a törvény hatálya alá tartozó fogyasztói kölcsönszerződés még nem szűnt meg, vagy már megszűnt ugyan, de a megszűnésre a 2014. évi XXXVIII. törvény hatálybalépését megelőző 5 éven belül, vagyis 2009. július 26. napját követően került sor. A Javaslat szerinti elszámolási kötelezettség kiterjed arra az esetre is, ha a szerződés ugyan 2009. július 26. napját megelőzően szűnt meg, de abból az említett időpontot követően a pénzügyi intézmény tudomása szerint is el nem évült követelés állt, illetve áll fenn. A pénzügyi intézményt akkor is terheli az elszámolási kötelezettség, ha a pénzügyi intézménnyel szemben és ez utóbbi által nem vitatottan a fogyasztónak áll fenn el nem évült követelése, vagy ha a fogyasztói követelés el nem évülésének tényét a bíróság jogerős ítélete állapította meg. Végül a pénzügyi intézmény elszámolásra köteles abban az esetben is, ha az elszámolás alapjául szolgáló szerződés 2009. július 26. napját megelőzően szűnt meg, és abból neki ugyan már nem áll fenn követelése, mert azt engedményezte valamely - elszámolásra egyébként nem köteles -pénzügyi intézményre (követeléskezelőre), de a fogyasztó a pénzügyi intézménytől az elszámolási kötelezettség teljesítését kéri annak igazolásával, hogy az engedményezett követelést vele szemben a követeléskezelő érvényesíti. Az elszámolási kötelezettség ebben az esetben történő teljesítéséről a Javaslat 7. §-a szól.

Külön rendelkezik a Javaslat arról, hogy a fogyasztói követelés elszámolását a Javaslatban és az MNB elnökének rendeletében meghatározott időpontokkal kell elvégezni. Vannak ugyanis olyan esetek, amikor több egymást követő időponttal kell az elszámolást elkészíteni, mint például akkor, amikor a már megszűnt (felmondott) szerződésből eredő követelés elszámolásáról van szó, ilyen esetben ugyanis a megszűnés időpontjára is szükséges az elszámolás elkészítése, továbbá arra az egységes elszámolási időpontra is, amelyet ugyancsak az MNB elnökének rendelete határoz meg.

A kedvezmények elszámolása körében már volt szó arról, hogy előfordulhat olyan eset, amikor az elszámolás tárgyát képező fogyasztói kölcsönszerződésből eredő követelésekkel összefüggésben a bíróság már jogerős döntött. A jogerős bírósági ítélet a Javaslat szerint az elszámolási kötelezettséget főszabályként nem érinti, vannak azonban olyan esetek, amikor a Javaslat respektálja a már meghozott ítéleteket, és az abban foglaltakat nem kívánja mintegy felülírni a törvény szabályaival. Így abban az esetben, amikor a bíróság a szerződés egészének érvénytelenségét állapította meg, és azt nem nyilvánította érvényessé, illetve a határozathozatalig terjedő időre hatályossá, a pénzügyi intézménynek nem kell teljesítenie az elszámolási kötelezettségét. Abban a - kevésbé valószínűsíthetően előforduló - esetben, amikor a meghozott bírósági ítélet a fogyasztói kölcsönszerződés egészének érvénytelenségére hivatkozással a szerződéskötést megelőző állapot helyreállításáról rendelkezett, a pénzügyi intézményt ugyancsak nem terheli elszámolási kötelezettség. A szerződés részbeni érvénytelenségét megállapító, illetve a szerződést érvényessé vagy hatályossá nyilvánító ítéletek esetében - amint arról már volt szó - az elszámolási kötelezettség teljesítése során a kedvezmények körében vehető figyelembe mindazon vagyoni juttatás, amelyben a pénzügyi intézmény a fogyasztót az ítélet alapján, az abban foglalt marasztalás teljesítéseként részesítette.

A 7. §-hoz

A Javaslat rendezi azt a gyakorlatban előforduló kérdést is, hogy milyen módon történjen a fogyasztói követelés elszámolása akkor, ha az elszámolásra köteles pénzügyi intézmény a 2014. évi XXXVIII. törvény 1. § (3) bekezdése szerint a szerződés megszűnését követően egy elszámolásra nem köteles pénzügyi intézményre (követeléskezelőre) engedményezte a követelését. Ebben az esetben az elszámolásra köteles pénzügyi intézménynek egyfelől a szerződés megszűnése, másfelől pedig a követelés engedményezésének időpontjával elszámolást kell készítenie a fogyasztó részére. Mivel az engedményezések láncolatának kialakulása sem kizárt, az elszámolásra köteles pénzügyi intézmény előtt sem feltétlenül ismert, hogy az általa engedményezett követeléssel melyik követeléskezelő rendelkezik. Minthogy ilyen esetben a fogyasztó áll közvetlen jogviszonyban azzal a követeléskezelővel, amely vele szemben a követelést érvényesíti, a Javaslat a fogyasztót jogosítja fel arra, hogy a követeléskezelőtől igényelje a fogyasztói követelésével való elszámolást. A fogyasztói követelés kiszámításának módja ebben az esetben is az általános szabályokhoz igazodik azzal, hogy a fogyasztói követelést az MNB elnökének rendeletében meghatározott módon a követeléskezelő által alkalmazott kamattal megnövelt összegben kell a fogyasztó javára figyelembe venni. A fogyasztói követelés kifizetésére ilyen esetben a követeléskezelő köteles, az elszámolásra köteles pénzügyi intézménytől azonban annak megtérítését igényelheti. Mivel az engedményezett követelés vételárához képest a követelésének összege a fogyasztói követelés elszámolása következtében csökken, az őt ért pénzügyi veszteség arányos megtérítését is követelheti az elszámolásra köteles pénzügyi intézménytől. Ezeket a rendelkezéseket kell alkalmazni természetesen abban az esetben is, ha a követeléskezelő követelése azáltal szűnik meg, hogy a fogyasztó a tartozását már kifizette követeléskezelőnek.

A 8. §-hoz

A Javaslat fontosnak ítélte, hogy az elszámolással kapcsolatos kötelezettség teljesítésével kapcsolatos költségek és kiadások a fogyasztót ne terheljék, és ne kerülhessen sor arra sem, hogy azok vagy azok egy részének viselését a pénzügyi intézmények a fogyasztókra háríthassák. Ezért a Javaslat kifejezetten is kimondja, hogy az említett költségek és kiadások az elszámolásra köteles pénzügyi intézményt, illetve az általa érintett körben a követeléskezelőt terhelik, és a fogyasztó terhére ilyen költségek és díjak nem számolhatók fel. Ez az általános mentesség értelemszerűen csak annyiban illeti meg a fogyasztót, amennyiben a költség, illetve kiadás a pénzügyi intézményt terhelő kötelezettség teljesítéséhez kapcsolódik. Az egyértelműség érdekében e körben rendelkezik a Javaslat arról a kérdésről is, hogy a pénzügyi intézményt e törvényben terhelő kötelezettség bármely részének teljesítése szolgálhat-e egyoldalú szerződésmódosítás alapjául (okául), és e kérdést is nemlegesen válaszolja meg.

A 9. §-hoz

A 2014. évi XXXVIII. törvény 1. § (7) bekezdése értelmében a (6) bekezdés szerinti követelés elévülése a törvény hatálybalépésének napjától a 3. § (5) bekezdése és a 4. § (3) bekezdése szerinti külön törvényben, vagyis az elszámolási kérdéseket rendező, e Javaslat szerinti törvényben meghatározott időpontig nyugszik. E törvényi utaló szabálynak tesz eleget a Javaslat, amikor az elévülés nyugvásának záró időpontját a Javaslat szerinti elszámolás fogyasztóval való közlésének, legkésőbb azonban 2015. december 31. napjában határozza meg, amely - egy kivétellel - egyébként azonos azzal az utolsó nappal, amely napon az elszámolással szemben még kezdeményezhető a felülvizsgálat.

A 10-11. §-okhoz

Figyelemmel arra a körülményre, hogy a Javaslat módosító rendelkezése (52. § (2) bekezdés) a 2014. évi XXXVIII. törvény hatályát immár kiterjeszti a korábban hatálya alól kivett két esetkörre, nevezetesen a végtörlesztéssel és a Nemzeti Eszközkezelő (a továbbiakban: NET) lakóingatlan vásárlása következtében megszűnt fogyasztói kölcsönszerződésekre is, a Javaslatnak rendelkeznie kellett arról, hogy ezekben az esetekben mikor és milyen módon kerülhet sor az elszámolási kötelezettség teljesítésére, illetve az elszámolással kapcsolatos törvényi rendelkezések alkalmazására.

Ami a korábban hatályos Hpt.-ben foglaltak szerinti végtörlesztés következtében megszűnt fogyasztói kölcsönszerződéseket illeti, e körben a pénzügyi intézményt elszámolási kötelezettség csak akkor terheli, ha azt a fogyasztó a pénzügyi intézménytől közvetlenül kéri. A megalapozatlan kérelmek előterjesztésének korlátozására a Javaslat a kérelem teljesítését ellenszolgáltatásként 10.000.- Ft összegű díj megfizetéséhez köti, amelyet abban az esetben, ha a pénzügyi intézménynek az elszámolás eredményeként a fogyasztó javára fizetési kötelezettsége állna fenn, a fogyasztónak vissza kell téríteni. Az egyértelmű szabályozás érdekében a Javaslat világossá teszi, hogy az elszámolás eredményeként a fogyasztót fizetési kötelezettség semmiképpen nem terhelheti.

A NET által a fogyasztó felajánlására megvásárolt lakóingatlannal érintett fogyasztói kölcsönszerződések esetében a Javaslat kimondja, hogy a pénzügyi intézménynek nem kell elszámolnia a fogyasztóval. A lakóingatlan megvásárlásához kapcsolódó vételár-felosztási tervben érintett hitelező azonban 2015. március 1. és 31. napja között kérheti a NET-től, hogy a kérését továbbítva készítessen elszámolást a pénzügyi intézménnyel. Ha a pénzügyi intézmény javára kifizetett vételárrész az elszámolás eredményeként őt megillető vételárrészt meghaladja, a pénzügyi intézmény köteles a különbözet összegét a NET felhívására az abban meghatározott, legalább azonban 30 napos határidőn belül a NET-nek visszatéríteni, amely ezt követően köteles gondoskodni arról, hogy e pénzösszeg a vételár-felosztási terv szerinti soron következő jogosultaknak a jogosultságuk arányában kifizetésre kerüljön. Miután NET vásárlásával érintett konstrukcióban a fogyasztó jelentős kedvezményeket élvezett (a pénzügyi intézménynek a fogyasztóval szemben fennálló - az ingatlan vételárát meghaladó - követeléséről le kellett mondania), elenyésző lenne az esélye annak, hogy az elszámolás eredményeként a vételárból a fogyasztó is részesülhetne, a Javaslat ezért ezzel a lehetőséggel nem is számol.

A 12. §-hoz

Az árfolyamgáttal érintett fogyasztói kölcsönszerződés esetében speciális elszámolási szabály megállapítását az indokolja, hogy ezekben az esetekben a deviza alapú kölcsönszerződésekhez a rögzített árfolyam alkalmazásával egyidejűleg egy - az árfolyamkülönbözet összegéből feltöltődő gyűjtőszámla-hitelre vonatkozó hitel-keretszerződés kapcsolódik. Az ilyen kölcsönszerződések esetében indokolt, hogy a fogyasztói követelés az esedékessé vált és lejárt tartozások elszámolását követően elsősorban a gyűjtőszámla-hitel, a fogyasztói követelés ezt esetlegesen meghaladó része pedig a gyűjtőszámla-hitelhez kapcsolódó deviza alapú hiteltartozás terhére nyerjen elszámolást. Figyelemmel arra, hogy a gyűjtőszámla-hitel minden esetben már forint alapú, a Javaslat arról is rendelkezik, hogy a devizában meghatározott fogyasztói követelésnek a gyűjtőszámla-hitel terhére való elszámolása során hogyan történjen meg a devizakövetelés forintra való átszámítása. A Javaslat e körben az átszámítás időpontjának meghatározását az MNB elnökének rendeletére bízza. Speciális szabályt állapít meg a Javaslat a pénzügyi intézmény által nyújtott kedvezmények körére vonatkozóan annyiban, hogy ilyennek minősíti a gyűjtőszámla-hitelhez kapcsolódóan az állam által mentesített követelésrész 50 %-ával megegyező összeget.

A 13-14. §-okhoz

A Javaslat a 2014. évi XXXVIII. törvény alapján a pénzügyi intézmény, illetve a Magyar Nemzeti Bank által kezdeményezhető polgári peres eljárás esetében a keresetlevél benyújtására meghatározott határidők figyelembevételével rögzíti az elszámolási kötelezettség teljesítésének határidejét. A teljesítési határidőről az egyes fogyasztói csoportok tekintetében ahhoz igazodóan rendelkezik a Javaslat, hogy a pénzügyi intézmény indított-e pert a 2014. évi XXXVIII. törvény által felállított vélelem megdöntése iránt vagy a Magyar Nemzeti Bank benyújtott-e közérdekű keresetet az ügyben. Az elszámolás határideje szempontjából külön csoportot képeznek a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény 200/B. §-ban foglaltak szerinti végtörlesztés következtében megszűnt fogyasztói kölcsönszerződések, illetve a Nemzeti Eszközkezelőnek vételre felajánlott lakóingatlanokkal érintett fogyasztói kölcsönszerződések. Az elszámolásokra a különböző csoportokban 2015. január 15. napja és 2015. november 30. napja között kerül sor.

A Javaslat meghatározza azt is, hogy a követeléskezelő az elszámolást a fogyasztó erre irányuló igényének benyújtásától számított 30 napon belül köteles elvégezni.

A 15-17. §-okhoz

Az elszámolási folyamat gyorsítása, az ezzel összefüggő adminisztratív költségek csökkentése érdekében a Javaslat - amellett, hogy az elszámolás tartalmi és formai előírásainak részletes szabályozását MNB rendeletre utalja - külön meghatározza az elszámolás közlésével kapcsolatosan a felekre háruló kötelezettségeket is. Egyik oldalról a fogyasztóknak be kell jelenteniük az elszámolásra köteles pénzügyi intézmény felé, ha lakóhelyük megváltozott a fogyasztói kölcsönszerződésben rögzítetthez vagy az azóta e vonatkozásban tett bejelentésükben foglaltakhoz képest. Másik oldalról a pénzügyi intézmények kötelesek a fogyasztók által megtett bejelentések szerinti lakóhelynek megfelelő címre (bejelentés hiányában a fogyasztói kölcsönszerződésben megjelölt címre) tértivevényes levélben megküldeni az elszámolást. E rendelkezések a fogyasztói kölcsönszerződés megkötése óta eltelt időszakban bekövetkezett lakcímváltozásokból adódó "téves" kézbesítésekből eredő késedelmek, illetve újabb jogvitákat generáló helyzetek megelőzését szolgálják. A pénzügyi intézmények ezen felül internetes honlapjukon kötelesek közzétenni, illetve ezzel egyidejűleg valamennyi bankfiókban kifüggeszteni, ha az elszámolásokat valamennyi érintett fogyasztó részére megküldték. Ha a pénzügyi intézmények a közzétételre különböző időpontokban kötelesek a Javaslat 13. §-a alapján, úgy az ott meghatározott időpontoknak megfelelő fogyasztói csoportok szerinti bontásban kell eleget tenniük e feladatuknak. A közzétételi kötelezettség célja, hogy azok a fogyasztók is időben élhessenek a Javaslat által biztosított jogorvoslattal (panasz, Pénzügyi Békéltető Testület eljárása, bírósági nemperes eljárás lefolytatása iránti kérelem), akiknek a számára az elszámolás kézbesítése sikertelen volt, illetve akikkel nem számoltak el, de álláspontjuk szerint - a 2014. évi XXXVIII. törvényben, illetve a Javaslatban foglaltak alapján - annak helye lett volna.

A Javaslat az elszámolás közléséhez kapcsolódva külön rendelkezéseket tartalmaz azon fogyasztói kölcsönszerződések pénzügyi intézményeire és fogyasztóira nézve, amely szerződések teljesítésére irányuló kötelezettség már megszűnt és az elszámolás értelmében a pénzügyi intézménynek fizetési kötelezettsége keletkezett a fogyasztó felé. Ilyen esetben a pénzügyi intézménynek az elszámolás megküldése mellett arról is tájékoztatnia kell a fogyasztót, hogy választása alapján az elszámolás szerint neki járó pénzösszeget vagy a pénzügyi intézmény bankfiókjában veheti át vagy kérheti annak az általa megadott fizetési számlaszámra történő átutalását; erről a fogyasztónak nyilatkoznia kell (átutalásos teljesítés választásánál a számlaszám egyidejű megadásával). A Javaslat rögzíti továbbá, hogy a pénzügyi intézménynek a fogyasztó számára járó pénzösszeget - kezelési költség felszámítása nélkül - elkülönített számlán kell kezelnie, ha az elszámolás közlése sikertelen vagy sikeres ugyan, de a fogyasztó nem nyilatkozik a pénzösszeg átvételének módjáról.

A 18-19. §-okhoz

Ha a fogyasztó a pénzügyi intézmény által neki megküldött elszámolásban foglaltakat vitatja vagy a pénzügyi intézmény vele nem számolt el és álláspontja szerint vele szemben a pénzügyi intézménynek az elszámolási kötelezettsége fennáll, úgy panasszal élhet. A panaszt a pénzügyi intézményhez kell benyújtani. A panasz benyújtására nyitva álló határidő alapesetben a panasz kézbesítésétől számított 30 nap, míg akadályoztatás esetén az akadály megszűntétől számított 30 nap azzal, hogy a kézhezvételtől számított 120 nap elteltével panasz benyújtásának nincs helye.

Ha az elszámolás kézbesítése sikertelen volt, a 30 napos határidőt az elszámolásról való tudomásszerzéstől (akadályoztatás esetén az akadály megszűntétől) kell számítani; a Javaslat taxatíve meghatározza mind a sikertelen kézbesítés típusait, mind azokat az időpontokat, amit az egyes típusoknál a tudomásszerzés időpontjának kell tekinteni. Azok a fogyasztók, akiknek nem küldött elszámolást a pénzügyi intézmény, és az elszámolás hiányát sérelmezik, a pénzügyi intézménynek az elszámolások megküldésének megtörténtéről szóló közleménye honlapján való közzétételétől számított 60 napon belül (akadályoztatás esetén az akadály megszűntétől számított 30 napon belül) terjeszthetnek elő panaszt. A jogvesztő határidő mindkét panaszos fogyasztói csoport vonatkozásában 2015. december 31. napja egy kivétellel; amennyiben a honlapon való közzétételre 2015. december 31. napját követően kerül sor, úgy a panasz benyújtására legkésőbb a honlapon történő közzétételt követő 60 napon belül van lehetőség.

A Javaslat külön kimondja, hogy azok a fogyasztók, akik az elszámolással szemben a Javaslatban biztosított határidőn belül nem éltek panasszal később már nem vitathatják az elszámolást.

A 20-22. §-okhoz

A panasz előterjesztésére és elintézésére a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény valamint a pénzügyi szervezetek panaszkezelésére vonatkozó szabályokról szóló 28/2014. (VII. 23.) MNB rendelet szabályait rendeli alkalmazni a Javaslat. Eszerint a panasz előterjeszthető szóban (telefonon, a pénzügyi szolgáltató ügyfelek számára nyitva álló helyiségében vagy székhelyén) és írásban egyaránt a pénzügyi intézmény - honlapján is közzétett - panaszkezelési szabályzatában foglaltaknak megfelelően. A pénzügyi intézménynek - ha a panasz azonnali kivizsgálása és orvoslása nem volt lehetséges - a panasszal kapcsolatos indokolással ellátott álláspontját a panasz közlését követő 30 napon belül kell megküldenie a fogyasztónak. A pénzügyi intézmény vagy a panasz megoldása, rendezése iránt intézkedik vagy elutasítja azt.

Utóbbi esetben a további jogorvoslati lehetőségekre nem a Hpt. 288. § (8) bekezdésében foglaltak lesznek irányadóak, hanem a Javaslat szerinti külön jogorvoslati rend szerint kérheti a fogyasztó a panasz elutasításának vizsgálatát. A pénzügyi intézmény panaszt elutasító álláspontjával szemben a fogyasztó a Pénzügyi Békéltető Testület eljárását kezdeményezheti az álláspont kézbesítésétől számított 30 napon belül (akadályoztatás esetén az akadály megszűnésétől számított 30 napon, de legkésőbb a kézbesítéstől számított 6 hónapon belül). A Javaslat a Pénzügyi Békéltető Testületre vonatkozó szabályokhoz képest az eljárás gyorsításának szem előtt tartásával, az elszámolási eljárás sajátosságaihoz igazodva a kérelem kötelező tartalmi elemei, valamint az eljárás lefolytatása körében tartalmaz speciális rendelkezéseket. A Pénzügyi Békéltető Testület döntésére irányuló lehetséges indítványokat (elszámolás számítási hibájának orvoslására, panasz elkésettsége miatti elutasítás orvoslására, az elszámolási kötelezettség elmulasztásának orvoslására irányuló indítvány) maga a Javaslat rögzíti azzal, hogy azok valamelyikére irányuló határozott kérelmet a fogyasztónak fel kell tüntetnie a testület eljárását kezdeményező iratban. Az egyes indítványokhoz kapcsolódva a

Javaslat azt is megadja, hogy milyen, a kérelemben foglalt indítványt alátámasztó tényeket, bizonyítékokat kell a fogyasztónak bemutatnia, illetve mellékelnie. Ahol az iratokból eldönthető a tényállás (panasz elkésettségének, illetve az elszámolási kötelezettség fennállásának vizsgálata), a Javaslat a vonatkozó iratok bemutatását írja csak elő és lehetőséget teremt arra, hogy a kérelmet Pénzügyi Békéltető Testület egy tagja bírálja el, valamint a felek hozzájárulásának hiányában is lehetővé teszi a meghallgatás mellőzését. Ha az elszámolás helyességét vitatja a fogyasztó, a Pénzügyi Békéltető Testület a kérelmet tanácsban eljárva, meghallgatás tartásával bírálja el.

A Pénzügyi Békéltető Testület eljárásának célja elsősorban egyezség létrehozásának megkísérlése a pénzügyi intézmény és a fogyasztó között és csak ennek eredménytelensége esetén a döntéshozatal.

A Magyar Nemzeti Bankról szóló 2013. évi CXXXIX. törvény (a továbbiakban: MNB törvény) értelmében a Pénzügyi Békéltető Testület döntése a pénzügyi intézményre akkor kötelező, ha a testületnél írásban, visszavonásig érvényes általános alávetési nyilatkozatot tett vagy ha a fogyasztó bizonyítja, hogy részéről a pénzügyi fogyasztói jogvita alapjául szolgáló jogviszony létrehozatalára azért került sor, mert a pénzügyi intézmény kereskedelmi kommunikációjában vállalta, hogy a békéltető testületi eljárásnak és egyezség hiányában az ilyen eljárásban hozott határozatnak aláveti magát. Figyelemmel arra, hogy az elszámolási eljárások tekintetében a Pénzügyi Békéltető Testület a "másodfokú" jogorvoslati fórum, így a Javaslat az MNB törvénynek a testület hatáskörének, döntései kötelező erejének korlátozására, kizárására vonatkozó rendelkezések feloldását is elvégzi.

A 23-29. §-okhoz

A fogyasztó vagy a pénzügyi intézmény a Pénzügyi Békéltető Testület döntésének meghozatalát követően veheti igénybe a bírósági utat. A bírósághoz fordulás joga kétirányú; egyrészt az MNB törvény 116. § (2) bekezdésében foglaltak szerint, másrészt a Javaslatban foglalt nemperes eljárást kezdeményezve fordulhat a fogyasztó, illetve a pénzügyi intézmény a bírósághoz.

Az MNB törvény 116. § (2) bekezdésében foglaltak alapján a sérelmezett eljárás során hozott, kötelezést tartalmazó határozat hatályon kívül helyezését kérheti keresettel a Fővárosi Törvényszéknél az a fogyasztó vagy pénzügyi intézmény. A kereset benyújtásának a következő okokból lehet helye: a tanács összetétele vagy eljárása nem felelt meg a törvényi rendelkezéseknek, vagy a Pénzügyi Békéltető Testületnek nem volt hatásköre az eljárásra, vagy a kérelem meghallgatás nélküli elutasításának lett volna helye.

A Javaslat emellett lehetőséget teremt a Pénzügyi Békéltető Testület döntésének érdemi bírósági felülvizsgálatára is. A bíróság az erre irányuló kérelmet polgári nemperes eljárásban bírálja el, amelynek szabályait a Javaslat rögzíti azzal, hogy az eljárás háttérjogszabályaként a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvényt rendeli alkalmazni. A polgári nemperes eljárás során a kérelmező - akár fogyasztó, akár pénzügyi intézmény - nem hivatkozhat olyan tényre, adatra, nem adhat elő kérelme alátámasztására olyan indokot, amelyre a Pénzügyi Békéltető Testület eljárásában nem hivatkozott, illetve nem adott elő. Ebből is következően a bíróság kizárólag azon iratok és adatok alapján dönt, amelyek a testület eljárása során is rendelkezésre álltak. A kérelem benyújtásának a Pénzügyi Békéltető Testület határozata végrehajtására halasztó hatálya van.

A 30. §-hoz

A Javaslat egyértelművé teszi, hogy amennyiben az elszámolásra köteles pénzügyi intézmény a fogyasztóval szembeni követelését a szerződés megszűnését követően követeléskezelőre engedményezte, és a 7. §-ban foglaltak szerint mind az elszámolásra köteles pénzügyi intézménynek, mind a követeléskezelőnek el kell számolnia a fogyasztóval, úgy e két elszámolással szemben külön-külön eljárásban érvényesíthető jogorvoslat. Azt is rögzíti a Javaslat, hogy az elszámolásra köteles pénzügyi intézmény elszámolásával szembeni jogorvoslati eljárás nem érinti a követeléskezelőnek a fogyasztóval szemben fennálló elszámolási kötelezettségét; a fogyasztó ezzel kapcsolatos igénye esetén tehát a követeléskezelőnek az elszámolást a Javaslatban előírt határidőn belül el kell készítenie és meg kell küldenie a fogyasztónak. Amennyiben a pénzügyi intézmény elszámolásával kapcsolatos fogyasztói igényérvényesítés nyomán a pénzügyi intézmény elszámolása megváltozik, úgy erre hivatkozással a fogyasztó a követeléskezelőtől kérheti elszámolása megfelelő módosítását.

A 31. §-hoz

A Javaslat kimondja, hogy ha a fogyasztó helyébe örökös lép a követelésre az öröklés szabályai lesznek irányadóak, valamint egy kisegítő szabályt ad a fogyasztó örökösének igényérvényesítéséhez.

A 32. §-hoz

A Magyar Nemzeti Bank az MNB törvényben biztosított ellenőrzési jogkörében eljárva jogosult hivatalból ellenőrizni, hogy a pénzügyi intézmények a Javaslatban, a 2014. évi XXXVIII. törvényben és a Javaslat felhatalmazása alapján kiadott, az elszámolás részletes szabályait tartalmazó MNB rendeletben foglaltaknak megfelelően jártak-e el.

A 33-36.§-okhoz

A Javaslat módosítja a 2014. évi XXXVIII. törvényt.

Egyrészt módosul a 2014. évi XXXVIII. törvény tárgyi hatálya, az 1. §-ba beiktatott (1a) bekezdés alapján a deviza alapúnak (devizában nyilvántartott vagy devizában nyújtott és forintban törlesztett) nem minősülő deviza hitel- vagy kölcsönszerződés, illetve pénzügyi lízingszerződés is a 2014. évi XXXVIII. törvény hatálya alá tartozó fogyasztói kölcsönszerződésnek minősül, ha azt a 2014. évi XXXVIII. törvény 1. § (1) bekezdésében meghatározott időpontok között kötötték, és annak részévé a 2014. évi XXXVIII. törvény 4. § (1) bekezdése szerinti kikötést is tartalmazó általános szerződési feltétel vagy egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel vált (a továbbiakban: "egyéb devizaszerződések").

Másrészt a 2014. évi XXXVIII. törvény 6. §-ának új (2) bekezdése rögzíti, hogy - a 4. § (1) bekezdésbe foglalt főszabálytól eltérően - a forint alapú fogyasztói kölcsönszerződések és az "egyéb devizaszerződések" vonatkozásában nem kell vélelmezni a 4. § (1) bekezdése szerinti szerződéses kikötés tisztességtelenségét a 2010. november 27-ét követően közzétett ÁSZF-ek vagy a korábbi ÁSZF-ek 2010. november 27-ét követően közzétett módosításai vonatkozásában. Ezekkel összefüggésben a felügyeleti és fogyasztóvédelmi jogkörében eljáró Magyar Nemzeti Bank az MNB törvény 27. alcímében foglalt ellenőrzési eljárást folytathatja le és 2015. február 14. és február 28. között - ha szükségesnek találja - hivatalból közérdekű keresettel pert indíthat. Mindez azt jelenti, hogy ezekben az esetekben nem fordul meg a bizonyítási teher, azaz nem a pénzügyi intézménynek kell bizonyítania, hogy a kikötés a vélelemmel szemben tisztességes, hanem a Magyar Nemzeti Bank bizonyíthatja, hogy a kikötés tisztességtelen.

A 2010. november 27-ét követően közzétett ÁSZF-ek vagy a korábbi ÁSZF-ek 2010. november 27-ét követően közzétett módosításai vonatkozásában az eltérő szabályozást indokolja, hogy ekkor lépett hatályba a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény azon módosítása, amely a korábbinál szigorúbb feltételeket szabott a pénzügyi intézmények számára a szerződésmódosítások tekintetében, és főszabályként kimondta a fogyasztó számára kedvezőtlen egyoldalú szerződésmódosítás tilalmát.

A Javaslat 15. alcíme (33-36. §-ok) e közérdekű keresettel indított perek speciális szabályait határozza meg. Ezekben a perekben a Fővárosi Törvényszéknek - tekintettel e perek tárgyára, jelentőségére, az érintett személyi körre - kizárólagos hatásköre, illetve ehhez kapcsolódóan kizárólagos illetékessége van. Magára az eljárásra alapvetően a 2014. évi XXXVIII. törvény 6. alcímében szabályozott polgári peres eljárás szabályait kell alkalmazni, ugyanakkor az eljárás sajátosságaira tekintettel meghatározásra kerülnek az attól eltérően alkalmazandó különös eljárási szabályok.

A Magyar Nemzeti Bank a 2014. évi XXXVIII. törvény korábban már hivatkozott 6. §-ának új (2) bekezdése alapján 2015. február 14. és február 28. napja között indíthat közérdekű keresettel pert, ugyanakkor annak nincs akadálya, hogy keresetlevelét korábbi időpontban nyújtsa be. E körülmény önmagában nem képez elutasítási okot. A Javaslat ugyanis vélelmet állít fel, úgy kell tekinteni, hogy a korábban érkezett keresetlevelet 2015. február 14. napján nyújtották be, aminek a bíróság eljárására, intézkedési kötelezettségére vonatkozó határidők tekintetében van jelentősége; a bíróságra vonatkozó határidőket e vélelmezett időponttól kell számítani. A törvény azt is pontosan meghatározza, hogy melyek azok a 2014. évi XXXVIII. törvény 6. alcímében szabályozott rendelkezések, amelyek alkalmazására az eljárás sajátosságára tekintettel nem kerülhet sor.

A Magyar Nemzeti Banknak meghatározott pénzügyi intézmény vonatkozásában egy keresetlevélben kell kérnie valamennyi, általa tisztességtelennek tartott kikötés érvénytelenségének megállapítását. A bíróság ebben az eljárásban kizárólag azt vizsgálja, hogy a 2014. évi XXXVIII. törvény 4. § (1) bekezdésében foglalt feltételek teljesülnek-e, azaz azok alapján az adott szerződéses kikötés tisztességesnek minősül-e, vagy sem. Ha a szerződéses kikötés megfelel a 2014. évi XXXVIII. törvény 4. § (1) bekezdésében foglalt elveknek, azaz tisztességes, a bíróság a kereseti kérelmet e szerződéses kikötés vonatkozásában elutasítja, ha az ott meghatározott bármely elvnek a kikötés nem felel meg, megállapítja a szerződéses kikötés érvénytelenségét. A bíróság ezt a vizsgálatot folytatja le az adott pénzügyi intézmény valamennyi szerződéses kikötése vonatkozásában egy eljárásban.

A 37.§-hoz

A Javaslat kizárja a hatálya alá tartozó szerződések tekintetében annak lehetőségét, hogy a fél a szerződés érvénytelenségének - akár részleges, akár teljes - megállapítását anélkül kérhesse, hogy az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazását kérné. E szabály kiterjed mind a folyamatban lévő, mind a jövőben indítandó perekre. Ha a folyamatban lévő perben a fél nem kéri konkrétan meghatározott jogkövetkezmények levonását, és a Javaslatban foglalt egyéb feltételek is fennállnak, a pert a bíróságnak meg kell szüntetnie. A szabályozás célja, hogy az érintett fogyasztói kölcsönszerződéseken alapuló elszámolási viták mielőbbi végleges lezárása megvalósulhasson.

A 38-40. §-okhoz

A 38-40. §-ok a felfüggesztett perekre vonatkozó speciális szabályozást tartalmazzák, meghatározva a felfüggesztett perek továbbfolytatásának feltételeit, keretét. Főszabályként kerül meghatározásra, hogy a felfüggesztett eljárások folytatására a pénzügyi intézmény és a fogyasztó közötti elszámolás fogyasztó részére történő megküldését követően kerül sor, függetlenül attól, hogy az elszámolással kapcsolatos jogorvoslati jogaival élt-e a fogyasztó vagy sem. Ekkor keletkezik bejelentési kötelezettsége a pénzügyi intézménynek a bíróság felé, akinek a bejelentéstől számított, a Javaslatban meghatározott határidőn belül az eljárást folytatnia kell.

Ha a 2014. évi XXXVIII. törvény 16. §-ában meghatározott, a felfüggesztés megszűnésének végső határidejeként megjelölt 2014. december 31. napja anélkül telne el, hogy az eljárás folytatásának a Javaslat szerinti feltételei fennállnának, akkor a bíróságnak a per felfüggesztését az elszámolás adós részére történő megküldésének bejelentését követő harmincadik napig kell meghosszabbítania. Mindez azt a célt szolgálja, hogy a per mindenképpen az új szabályokon alapuló elszámolás megtörténtét követően folytatódhasson, a jogvita végleges lezárásának érdekében.

A Javaslat 37. §-a alapján nincs arra lehetőség, hogy a törvény hatálya alá tartozó szerződések tekintetében a fél a szerződés érvénytelenségének - akár részleges, akár teljes - megállapítását anélkül kérhesse, hogy az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazását kérné. E szabályt a folyamatban lévő perekben - ideértve (folytatásuk esetén) a 2014. XXXVIII. törvény rendelkezései alapján felfüggesztett pereket - is alkalmazni kell. Erre tekintettel rendelkezik a Javaslat 39. §-a arról, hogy ha a 2014. évi XXXVIII. törvény 16. §-a alapján felfüggesztett perben a szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti keresetet érvényesítenek és a felfüggesztést megelőzően még nem került sor az elsőfokú tárgyalás berekesztésére, a félnek lehetősége legyen az eljárás felfüggesztésének megszűnését követően keresete/viszontkeresete meghatározott határidőn belül történő megváltoztatására, azaz kérhesse az érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonását is. Ha ennek a Javaslatban meghatározott határidőben nem tesz eleget a fél, a bíróságnak a pert - a törvényjavaslat 37. § (2) bekezdésére is figyelemmel - meg kell szüntetnie.

Ha a felek az eljárás felfüggesztésének megszűnését követő első tárgyalási napon egyezséget kötnek, közösen kérik a per megszüntetését, vagy a per megszüntetésére a felperes keresetétől történő elállása következtében kerül sor, továbbá, ha a 39. § szerinti keresetmódosítás elmaradása miatt kerül sor a per megszüntetésére, a peres eljárás illetékét az állam, saját költségeiket pedig a felek maguk viselik. Az illetékköltség állam által történő átvállalásának a célja, hogy a feleket az önkéntes elszámolás és megegyezés, illetve a jogvita mielőbbi lezárására ösztönözze. Ehhez kapcsolódó speciális kiegészítő szabály, hogy a felperes az érdemi tárgyalás megkezdését követően is jogosult az alperes hozzájárulása nélkül elállni.

A 41-43. §-okhoz

A 2014. évi XXXVIII. törvény 17. §-ába foglalt speciális szabályok azt a célt szolgálják, hogy - konkrétan meghatározott kivételektől eltekintve - megakasszák a törvény hatálya alá tartozó szerződésekkel érintett végrehajtási eljárásokban az eljárási cselekmények, intézkedések foganatosítását, a szerződésben részes felek új szabályokon alapuló elszámolásának megvalósulásáig. E szabályozás célja, hogy a Javaslatban foglaltak szerinti elszámolás megtörténtét követően kerüljön sor ténylegesen végrehajtás foganatosítására. A Javaslat 41. §-a az érintett végrehajtási eljárások folytatásának időpontját és rendjét határozza meg, azt szabályozza, hogy az elszámolás megtörténtének esetén a 2014. évi XXXVIII. törvény 17. §-ában foglalt általánostól eltérő szabályokat mikortól kell figyelmen kívül hagyni, azaz az eljárási cselekmények és intézkedések foganatosítása miként folytatódhat a végrehajtási eljárásban. Az elszámolás megtörténtét - függetlenül attól, hogy az elszámolással kapcsolatos jogorvoslati jogaival élt-e a fogyasztó vagy sem - a végrehajtást kérőnek kell bejelentenie az elszámolás adós részére történő megküldését követő 30 napon belül főszabály szerint a végrehajtónak, ha a végrehajtható okirat a végrehajtónak még nem került megküldésre a végrehajtást elrendelő bíróságnak, vagy közjegyzőnek. A végrehajtó által a 2014. évi XXXVIII. törvény 17. §-a alapján szünetelő ügyként nyilvántartott ügyek intézését a végrehajtónak a bejelentés kézhezvételétől számított 60 napon belül kell megkezdenie. A Javaslat véghatáridőt is meghatároz, e szerint legkésőbb 2016. december 31. napját követően a 2014. évi XXXVIII. törvény 17. §-ában meghatározott szabályokat nem lehet alkalmazni.

A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 2014. május 16. napjától hatályos 303. §-a a devizahitelesek helyzetét rendező külön törvényben meghatározott időpontot követő időszakra halasztotta el a devizakölcsön szerződésekkel összefüggő végrehajtási eljárásokban végrehajtás alá vont lakóingatlanok kiürítésének foganatosítását. A Javaslat elszámolásra vonatkozó szabályai az érintett devizakölcsön szerződésekre is vonatkoznak, ezért a 42. § meghatározza, hogy az elszámolást követően az érintett lakóingatlanok kiürítésével kapcsolatos eljárási cselekmények, intézkedések foganatosítása mikortól folytatható.

A 43. § a 2014. évi XXXVIII. törvény 18. §-ában megállapított, a zálogtárgyak bírósági végrehajtáson kívüli értékesítésére vonatkozó moratórium megszűnésének szabályait határozza meg.

A 44. §-hoz

A 2014. évi XXXVIII. törvény és e törvényjavaslat végrehajtása következtében a fogyasztóknak - számviteli beszámolóval lezárt előző üzleti évekkel kapcsolatosan - kifizetett, jóváírt összegek adminisztrációs szempontból egyszerűbb számviteli elszámolását biztosítja a pénzügyi intézmények számára, azzal, hogy az egyszerűbb elszámolási mód nem érinti a beszámolóval lezárt üzleti éveket érintő kifizetések, jóváírások előző évekkel kapcsolatos jelentős összegű hibakénti minősítését.

A törvényjavaslat kimondja, hogy a jóváírás (elszámolás), a kifizetés (megtérítés) üzleti évének tárgyidőszaki ráfordításai között, rendkívüli ráfordításként kell elszámolni a fogyasztókkal elszámolt, a fogyasztóknak megtérített összegeket.

A 45. §-hoz

A Javaslat kimondja az egyoldalú kamatemelés, költségemelés és díjemelés tilalmát külön törvényben meghatározott időpontig, de legkésőbb 2016. április 30. napjáig.

A 46. §-hoz

A Javaslat felhatalmazza a Magyar Nemzeti Bank elnökét, hogy az elszámoláshoz szükséges részletes szabályokat rendeletben határozza meg.

A 47. §-hoz

A § hatályba léptető rendelkezést tartalmaz.

A 48. §-hoz

A Javaslat rendelkezik a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény szükséges módosításáról. Indokolt annak rögzítése, hogy a magánszemélyt, mint a fogyasztói kölcsön adósát - a 2014. évi XXXVIII. törvény és e törvényjavaslat alapján továbbá a fogyasztói kölcsönszerződések tisztességtelenségével összefüggésben indított egyedi perek pernyertességét követően, a pénzügyi intézménnyel való elszámolás eredményeképpen - megillető vagyoni érték (a visszatérített, megtérített, az elszámolási törvény alapján túlfizetésként jóváírt árfolyam-különbözet, kamatkülönbözet, ezekkel kapcsolatos késedelmi kamat) nem érinti a magánszemély adókötelezettségét. Ez nem csak azt jelenti, hogy az említett vagyoni érték a kifizetés, jóváírás évében mentes a közterhek alól, hanem azt is, hogy e vagyoni érték kifizetése, jóváírása miatt nem kell a korábbi évek adókötelezettségét sem módosítani, így tehát nem érinti pl. a lakáshitel-törlesztés kedvezményeként érvényesített összeget sem.

A 49. §-hoz

A Javaslat módosítja a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvényt, mivel a 2014. évi XXXVIII. törvény és a Javaslat végrehajtása a megelőző évek számviteli beszámolójában foglalt bevételeket, költségeket, ráfordításokat, továbbá a 2009. üzleti év mérlegfőösszegét érinti, érintheti azzal, hogy - a Javaslat 44. §-a szerinti egyszerűbb számviteli elszámolási mód miatt - számviteli ellenőrzésre nincs szükség. Mindez maga után vonja azt, hogy a társasági adóban, az iparűzési adóban, a pénzügyi szervezetek különadójában, az innovációs járulékban önellenőrzés benyújtásának van, lenne helye. A költségvetési hatások mérséklése és az egyszerűbb elszámolás érdekében a javaslat szerint 2015. adóév és a soron következő adóévek társasági adóját csökkenti a 2014. évi XXXVIII. törvény és a Javaslat végrehajtása következtében felmerült, önellenőrzés vagy ismételt ellenőrzés esetén visszajáró társasági adó, pénzügyi szervezetek különadója, iparűzési adó és innovációs járulék, melynek összegéről az adózónak a 2015. évi társasági adóelőleg kiegészítésről tett bevallásában és a 2015. adóévi adóbevallásban kell nyilatkoznia. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy az adóalanynak ne kellene pontosan kiszámítania azt, hogy az egyes években mekkora adóvisszatérítésnek lenne helye, sőt az iparűzési adó esetén mindezt településenként kell megtenni.

Tekintve, hogy a korábbi időszakban megfizetett többlet-társasági adót a 2015. évi társasági adóból lehet levonni, ki kell zárni azt, hogy a számviteli elszámolási szabályok miatt egy üzleti évre elszámolt költség, ráfordítás a társasági adó alapját csökkentse.

Amennyiben az pénzügyi intézmény a költségek fedezetére céltartalékot képez, akkor a céltartalék-képzésre tekintettel elszámolt ráfordítással, valamint a céltartalék feloldása következtében elszámolt bevétel összegével akkor is köteles módosítania az adózás előtti eredményét, ha egyébként erre a társasági adótörvény céltartalék-képzésre vonatkozó általános szabályai alapján nem lenne köteles.

A 2014. évi XXXVIII. törvény és a Javaslat rendelkezéseinek történő megfelelés és a pénzügyi intézményekre előírt prudenciális szabályok betartása céljából a pénzügyi intézmény csoportok tagjaiknak forrásokat bocsáthatnak rendelkezésre visszafizetési kötelezettség nélkül adott támogatás formájában. Annak érdekében, hogy e források rendelkezésre bocsátása ne eredményezze a támogatást nyújtó, illetve kapcsolt vállalkozásai társasági adókötelezettségének változását, indokolt annak előírása, hogy egyrészt e támogatási szerződésre, megállapodásra nem kell a szokásos piaci ár korrekciót alkalmazni; másrészt a támogatást nyújtó pénzügyi intézménynél elismert költség a támogatás összege.

Az 50. §-hoz

A 2006. évi LIX. törvény módosítása rögzíti, hogy a pénzügyi intézmények által a devizakölcsönök mentesített követelésrésze után már megfizetett járadék összegét nem kell módosítani az elszámolás végrehajtása során.

Az 51. §-hoz

A 2011. törvény LXXV. törvény módosítása rögzíti, hogy a magyar állam által a devizakölcsönök mentesített követelésrésze után már megtérített összeget nem kell módosítani az elszámolás végrehajtása során. Nem kell módosítani a közszférában dolgozók részére a magyar állam által nyújtott egyszeri, vissza nem térítendő támogatás összegét sem az elszámolás végrehajtása során.

Az 52. §-hoz

A Javaslat rendelkezik a 2014. évi XXXVIII. törvény módosításáról. A Javaslat 33-36. §-ához fűzött indoklásban rögzítettek szerint, a Javaslat kiegészíti a 2014. évi XXXVIII. törvény 1. §-át egy új (1a) bekezdéssel, amely alapján a törvény hatálya alá tartoznak az "egyéb devizaszerződések" is.

A 2014. évi XXXVIII. törvény hatálya ugyanakkor a Javaslat szerinti módosítás alapján nem terjed ki a hitelkártyához vagy fizetési számlához kapcsolódó, az állami kamattámogatással nyújtott lakáscélú forint alapú és a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény 280. § (2)-(4) bekezdése szerinti kölcsönszerződésre. A hitelkártyához vagy fizetési számlához kapcsolódó kölcsönszerződések esetében ezt az indokolja, hogy ezek rövid távon lejáró és folyamatosan megújuló szerződések, így ennek következtében nem adnak lehetőséget a tisztességtelen egyoldalú szerződésmódosításra. Az állami kamattámogatással nyújtott lakáscélú forint alapú és a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény 280. § (2)-(4) bekezdése szerinti kölcsönszerződések esetében pedig olyan szabályozás valósult meg, amely kizárja a tisztességtelen egyoldalú kikötés alkalmazásának lehetőségét.

A Javaslat elvégzi azokat a módosításokat a 2014. évi XXXVIII. törvényen, amelyek abból adódnak, hogy a törvény hatálya alá tartoznak a jövőben az "egyéb devizaszerződések" is. Rendelkezik a Javaslat e fogyasztói kölcsönszerződésekből eredő követelések esetében is az elévülés nyugvásáról. Elrendeli a Javaslat az "egyéb devizaszerződés"-ek részévé váló azon ÁSZF-ek vizsgálatát is a pénzügyi intézmény által, amelyekben szerepel az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségét tartalmazó szerződéses kikötés, és ezen ÁSZF-ek tekintetében is előírja a pénzügyi intézmények a Magyar Nemzeti Bank felé fennálló bejelentési kötelezettségét. A Javaslat az "egyéb devizaszerződés"-ek vonatkozásában is rendelkezik azoknak a pereknek a felfüggesztéséről, amelyeknek a tárgya részben vagy egészben a 2014. évi XXXVIII. törvény 4. § (1) bekezdése szerinti szerződéses kikötés, illetve amely pert az ilyen szerződéses kikötésen is alapuló követelés érvényesítése iránt a pénzügyi intézmény indított a fogyasztóval szemben. A fentiek mellett a Javaslat elvégzi azokat a további módosításokat, amelyek az "egyéb devizaszerződések" tekintetében a törvény belső koherenciájának biztosítása érdekében szükségesek.

Mint ahogyan arra a 33-36. §-hoz fűzött indokolás is utal, a 2014. évi XXXVIII. törvény 6. §-ának új (2) bekezdése rögzíti, hogy - a 4. § (1) bekezdésébe foglalt főszabálytól eltérően - a forint alapú fogyasztói kölcsönszerződések és az "egyéb devizaszerződések" vonatkozásában nem kell vélelmezni a 4. § (1) bekezdése szerinti szerződéses kikötés tisztességtelenségét a 2010. november 27-ét követően közzétett ÁSZF-ek vagy a korábbi ÁSZF-ek 2010. november 27-ét követően közzétett módosításai vonatkozásában. Ezekkel összefüggésben a Magyar Nemzeti Bank közérdekű keresettel pert indíthat.

A fenti kivételi körbe nem tartozó forint alapú és "egyéb devizaszerződések" esetében változatlanul a pénzügyi intézménynek kell pert indítania, és a kikötés tisztességességére vonatkozó álláspontját a peres eljárásban érvényesítheti.

Annak érdekében, hogy a forint alapú és "egyéb devizaszerződések" tekintetében a pénzügyi intézmények által indított, továbbá a Magyar Nemzeti Bank közérdekű keresetével indított perek indításával jelentkező ügyteher időben arányosan és ésszerűen kerüljön elosztásra, a Javaslat különböző határidőket jelöl meg a keresetlevelek benyújtására. A pénzügyi intézménynek a forint alapú és az "egyéb devizaszerződések" esetében a vélelem megdöntése iránti per megindítása érdekében 2015. január 5. és január 12. napja között kell előterjesztenie a keresetlevelét, a Magyar Nemzeti Bank a közérdekű keresetét 2014. február 14. és február 28. napja között nyújthatja be.

A 2014. évi XXXVIII. törvény 17. §-ának (2) bekezdése meghatározza, hogy e § alkalmazásában mely szerződések tekintendők kölcsönszerződésnek. A Javaslat kiegészíti a 2014. évi XXXVIII. törvény 17. §-át egy új (2a) bekezdéssel, és kimondja, hogy az "egyéb devizaszerződés" is kölcsönszerződésnek minősül a § alkalmazása szempontjából, azaz ezen szerződések esetében is alkalmazni kell a 17. § szabályait.

A Javaslat módosítja a 2014. évi XXXVIII. törvény 17. §-ának (7) bekezdését, és arra is tekintettel, hogy a 17. § alkalmazásában a jövőben az "egyéb devizaszerződés" is kölcsönszerződésnek minősül, elhagyja a (7) bekezdés szerinti kérelem benyújtására előírt véghatáridőt, így ezek a kérelmek a 2014. évi XXXVIII. törvény hatálybalépésétől számított 120 napon túl is benyújthatóak lesznek.

A Javaslat a 2014. évi XXXVIII. törvény 17. § (10) bekezdésének kiegészítésével egyértelművé teszi, hogy a 17. § sajátos rendelkezései, nem akadályozzák azt, hogy a kölcsönszerződések esetén a végrehajtás elrendelésére (a végrehajtási eljárásba bekapcsolódásra irányuló kérelem elbírálására) sor kerüljön és a végrehajtás elrendelése (a végrehajtási eljárásba bekapcsolódásra irányuló kérelem elbírálása) körébe tartozó eljárási cselekmények nyilatkozatok megtehetőek legyenek. Annak érdekében, hogy a fentiekre tekintettel a végrehajtások elrendelésére zökkenőmentesen kerülhessen sor, átmeneti szabályt ad a Javaslat.