BH 1983.7.263 A feltételes szabadság kezdő időpontja akkor is a feltételes szabadságra bocsátás esedékességének - illetőleg ha az ezt engedélyező határozat meghozatala később történt, úgy ennek - a napja, ha az elítélt ekkor elzárás vagy más büntetés foganatba vétele folytán ténylegesen nem kerül szabadlábra [Btk. 47. § (3) bek. b) pont, 48. § (1), (2), (4) bek., BKT. 3/1975. sz. 108/1979. (IK. 8.) IM sz. ut. 37. § (1) bek.].

Az eljárt bíróságok a terheltet a következő büntetésekkel sújtották:

1. A városi bíróság a terheltet 1980. június 24. napján jogerőre emelkedett ítéletével garázdaság vétsége miatt 1 évi - fogházban letöltendő - szabadságvesztésre ítélte.

Ebből a büntetésből a terheltet 1980. október 10. napján feltételes szabadságra bocsátották, de ténylegesen csak 1980. november 9. napján került szabadlábra, mert a két időpont között vele szemben szabálysértés miatt alkalmazott 30 napi elzárást hajtottak végre. A feltételes szabadságra bocsátás folytán a büntetés még hátralevő része 4 hónap.

2. Ezt követően a terheltet a járásbíróság az 1982. február 1. napján jogerőre emelkedett ítéletével garázdaság vétsége miatt mint különös visszaesőt, 6 hónapi - börtönben végrehajtandó - szabadságvesztésre ítélte.

Az elítélés alapjául szolgáló bűncselekményt a terhelt 1981. november 6. napján követte el.

A járásbíróság az 1982. február 4. napján hozott jogerős végzésével a városi bíróság által a korábbi ügyben engedélyezett feltételes szabadságot megszüntette, és elrendelte a szabadságvesztés még hátralevő részének (4 hónapi tartamnak) a végrehajtását is. Egyidejűleg megállapította, hogy a járásbíróság ítéletével kiszabott 6 hónapi szabadságvesztésből a terhelt - a Btk. 47. §-a (3) bekezdésének b) pontjában foglalt rendelkezés folytán - feltételes szabadságra nem bocsátható.

A 6 hónapi szabadságvesztés végrehajtását 1982. május 10. napján vették folyamatba.

I. A járásbíróság az 1982. július 27. napján jogerőre emelkedett ítéletével az 1. és 2. alatt jelzett alapítéletekben foglalt szabadságvesztéseket összbüntetésbe foglalta, és az összbüntetés mértékét 1 évi és 5 hónapi - börtönben végrehajtandó - szabadságvesztésben állapította meg, azzal hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható.

A feltételes szabadságra bocsátást megszüntető és a feltételes szabadságra bocsátásból kizárást kimondó rendelkezés miatt, valamint a J. alatt jelzett összbüntetési ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.

A feltételes szabadságra bocsátás alapja a büntetésvégrehajtási bíró által hozott határozat, amelynek végrehajtása az egyéb jogerős bírósági határozatokhoz hasonlóan, kötelező. Ez alól a 108/1979. (IK 8.) IM számú utasítás 37. §-a (1) bekezdésének szabálya tartalmaz kivételt, nevezetesen ha a feltételes szabadságra bocsátás esedékességének napjáig az elítélttel szemben