BH 2012.3.75 Az ítélkezési gyakorlat szerint a kisebb létszámra kiható átszervezés is különös indokot képezhet, ha az adott munkavállaló munkaviszonya szempontjából jelentős kihatású. Amennyiben az iskola létszámát 22-ről 17 főre kellett csökkenteni, továbbá megszűnt a felperes munkaköre, a munkáltató törvénysértés nélkül mellőzhette az 57. életévét betöltött közalkalmazott védelméről szóló szabály alkalmazását [az ügyben irányadó Kjt. 32. §].

A felperes a keresetében az alperes felmentése jogellenességének megállapítását és az ahhoz fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte.

A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.

A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint az 1950. július 16-án született felperes 1999. június 30-áig napközis nevelő, majd ezt követően tanár munkakörben állt az alperesnél közalkalmazotti jogviszonyban, sajátos nevelési igényű (SNI) osztályban tanított.

P. Község Önkormányzat Képviselő-testülete rendeletével, illetve határozatával a közoktatási törvény változására tekintettel az alperes általános iskolában 2007. szeptember 1-jétől a pedagógus létszámot 22-ről 17 főre, tanulócsoportjainak számát 18-ról 10 csoportra csökkentette, az önálló SNI osztályokat megszüntette, és a tanulóit az adott évfolyami osztályokban kívánta oktatni.

Az alperes 2007. július 30-án kelt felmentésével a felperes közalkalmazotti jogviszonyát megszüntette. Indokolása szerint megszűnt a felperes által betöltött munkakör és más, a képzettségének megfelelő munkakört az alperes nem tudott felajánlani.

A munkaügyi bíróság a képviselő-testület határozatai, a 2007-2008. évi tantárgyfelosztások alapján megállapította, hogy az alperes valós és okszerű indokra hivatkozva szüntette meg a felperes közalkalmazotti jogviszonyát. Az elrendelt, majd végrehajtott átszervezés és létszámcsökkentés - miután a felperes 2007. szeptember 1-jétől megszüntetett és integrált SNI osztályban tanított - kihatott az általa betöltött munkakörre. A bíróság kiemelte, hogy a képviselő-testület a pedagóguslétszámot és álláshelyek számát 22-ről 17 főre csökkentette.

Az elsőfokú bíróság érvelése szerint a felperes a felmentés kiadásakor az 57. életévét betöltötte, ezért felmondási korlátozás miatt a jogviszonya csak különösen indokolt esetben volt megszüntethető. A bíróság jogkövetkeztetése szerint a perbeli felmentésben megjelölt indok olyan súlyos ok, amely mellett a munkáltató részére tarthatatlanná vált, illetve aránytalan terhet jelentett volna a felperes jogviszonyának további fenntartása.

A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta, a felperest 30 000 forint másodfokú perköltség fizetésére kötelezte.

A másodfokú bíróság a munkaügyi bíróság által megállapított tényállást az ítélkezése alapjául elfogadta, és helyesnek találta az abból levont jogkövetkeztetést, a perbeli jogvita elbírálásához megjelölt jogszabályokat, valamint osztotta azt az álláspontot, hogy a felperes felmentésének időpontjában már nem volt hatályban a Kjt. 30. § (3) bekezdése.

A másodfokú bíróság kiemelte, hogy a Kjt. perbeli időben hatályos 32. § (1) bekezdése konkrétan meghatározta, hogy mikor szüntethető meg a közalkalmazotti jogviszony különösen indokolt esetben. A felperes maga nem hivatkozott arra, hogy a Kjt. perbeli időben hatályos 32. § (1) bekezdés a)-c) pontjában foglaltak esetében fennállnának.

A másodfokú bíróság kiemelte, hogy a létszámcsökkentés esetén a munkáltató - a rendeltetésszerű joggyakorlás követelménye betartásával - maga választja ki azt az alkalmazottját, akinek jogviszonyát megszünteti.

A másodfokú bíróság a kialakult bírói gyakorlatra hivatkozva kifejtette, hogy a nagyobb mértékű létszámcsökkentés egymagában rendkívül indokolt esetet "képez". Álláspontja szerint az alperesnél olyan mértékű létszámleépítés került végrehajtásra, amely megvalósította a rendkívül indokolt esetet, ezért az alperes munkáltató eltérhetett a munkavállalói védelemtől.