1113/B/1996. AB határozat

a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény 39. § (1) bekezdés alkotmányellenességének vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény 39. § (1) bekezdés alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

INDOKOLÁS

I.

A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény 39. § (1) bekezdése szerint öregségi nyugdíjra a hatvanadik életévét betöltött férfi és az 1995. január 1. előtti időpontban az ötvenötödik életévét betöltött nő jogosult, ha meghatározott szolgálati időt szerzett. A törvénynek ezt a rendelkezését 1997. január 1-i hatállyal az 1996. évi LIX. törvény 1. §-a akként módosította, hogy "(1) Az öregségi nyugdíjkorhatár - az e törvényben foglalt kivételekkel - a betöltött 62. életév". Az indítványozó álláspontja szerint a nyugdíjkorhatár felemelése az Alkotmány 8. §-ába és 70/E. § (1) bekezdésébe ütközik, ezért az alkotmányellenesség megállapítása mellett a rendelkezés megsemmisítését kérte.

II.

Az Alkotmánybíróság az indítványt nem találta megalapozottnak.

Az Alkotmány indítványozó által hivatkozott 8. §-ában a Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait azzal, hogy ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége. Az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.

Az alapvető jogok körébe tartozik a szociális biztonsághoz való jog. Ezt az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdése úgy fogalmazza meg, hogy a Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak.

A szociális biztonságnak, mint alapvető jognak a tartalmát az Alkotmány hivatkozott 8. § (2) bekezdése szerint törvény állapítja meg. Egyik ilyen törvény a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény, amely az öregségi, betegségi, rokkantsági, özvegységi, árvasági ellátásra jogosultság részletes szabályait tartalmazza. Alkotmányon alapuló feladata e törvénynek az öregségi nyugdíjkorhatár megállapítása. Sem a korhatár megállapításának, sem a megállapított életkor megváltoztatásának nincsenek külön alkotmányos előírásai, csupán azoknak az arányossági alkotmányossági követelményeknek kell érvényesülniük, amelyeket a társadalombiztosítás átalakításával kapcsolatban az Alkotmánybíróság már több határozatában követelményként megállapított.

Az arányossági megfelelőség mérlegelésének egyik szempontjára az Alkotmánybíróság az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdés és 70/E. § (1) bekezdés rendelkezéseinek összevetése alapján már a 772/B/1990/5 számú (ABH 1991. 519- 522.) határozatban rámutatott. Eszerint a társadalombiztosítás jelenlegi rendszere csak részben működik a "vásárolt jog" elve alapján, mert emellett azt szociális szempontok is működtetik. Nem vonatkoztatható el ez a működés az ország egész lakosságát érintő gazdasági és demográfiai szempontoktól sem. E vegyes rendszer tehát - ahogy azt a 26/1993. (IV. 29.) AB határozat (ABH 1993. 198-202.) is tartalmazza - önmagában nem alkotmányellenes mindaddig, ameddig az állam a jogi szabályozással azt úgy működteti, hogy az a biztosítás útján szerzett jogokat, továbbá a szociális biztonsághoz való jog tartalmi elemét adó ellátáshoz való jogot nem sérti. Tekintettel arra, hogy e vegyes rendszerű társadalombiztosítás átalakítása körében az állam a célszerűségi, gazdaságossági, jogtechnikai, méltányossági szempontokat széles körűen mérlegelheti, az Alkotmánybíróság a nyugdíjkorhatár felemelésével kapcsolatban a szociális biztonsághoz való jog tartalmi elemét adó ellátásban való jog alkotmányellenesnek minősíthető aránytalan sérelmét nem látta megállapíthatónak, ezért az indítványt elutasította, mérlegelve azt is, hogy az új nyugdíjkorhatár életbeléptetése fokozatosan történik, tehát az megfelelő felkészülési időt biztosít.

Budapest, 1997. január 13.

Dr. Sólyom László s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Ádám Antal s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kilényi Géza s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lábady Tamás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szabó András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Vörös Imre s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Zlinszky János s. k.,

előadó alkotmánybíró