BH+ 2012.3.122 A túlnyomórészt Uniós forrásból biztosított támogatási szerződés esetén az irányító hatóság elállása jogszerűségének tárgyában vizsgálandó körülmények [Ptk. 320. § (1) és (3) bek., 1992. évi XXXVIII. tv.* 13/A. §, 217/1998. (XII. 30.) Korm. r.** 87. § (4) bek.].

Pertörténet:

Fővárosi Törvényszék G.41644/2007/38., Fővárosi Ítélőtábla Pf.21997/2010/3., Kúria Gfv.30218/2011/7. (*BH+ 2012.3.122*)

***********

Az alperes jogelődje a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium (a továbbiakban: alperes) mint támogató képviseletében eljáró Humánforrás-fejlesztési Operatív Program és EQUÁL Program Irányító Hatóság, a III. r. és V. r. felperes mint parnerségi tagok, az I. r. felperes mint a Partnerség vezető tagja és egyéb perben nem álló partnerségi tagok (a továbbiakban: Partnerség) 2005. július 27-én az EQUAL Program előkészítő szakaszának a végrehajtására támogatási szerződést kötöttek egymással. Ugyanezen személyek között 2005. december 9-én szerződés jött létre az EQUAL Program végrehajtási szakaszában való részvétel támogatásával kapcsolatosan is. Az alperes mint támogató képviseletében utóbb - törvényi jogutódlás következtében - az NFÜ Humán Erőforrás Programok irányító hatósága (IH) járt el. A projekttel kapcsolatban 2007 nyarán szabálytalansági eljárás indult. Az IH 2007. szeptember 25-én kelt levelében közölte az I. r. felperessel, hogy - miután a Szabálytalansági Bizottság szabálytalanságok és egyúttal szerződésszegés elkövetését állapította meg - a támogatási szerződés 4. pontja alapján eláll a támogatási szerződéstől és a támogatás egészét annak kamataival együtt visszaköveteli. A szabálytalanság-vizsgálati jegyzőkönyv a levél melléklete volt.

Az I., III. és V. r. felperesek végleges keresetükben az elállás jogszerűtlenségének megállapítását, emellett elsődlegesen szerződés teljesítése címén, másodlagosan szerződésszegésből eredő kártérítés címén 51 825 913 Ft és járulékaiban kérték marasztalni az alperest. A késedelmesen kifizetett támogatások miatt 6 010 183 Ft késedelmi kamatban kérték az alperes marasztalását és emellett szerződésszegéssel okozott kár címén további 5 000 000 Ft és ennek kamatai megfizetésére kérték kötelezni az alperest. A kereset meghatározta, hogy e főösszegeken belül melyik felperes milyen összegre jogosult.

Az alperes érdemi ellenkérelmében elsődlegesen a per megszüntetését, másodlagosan a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság 38. számú ítéletével a felperesek keresetét elutasította. Az elsőfokú bíróság döntésének meghozatalakor abból indult ki, hogy az alperes alaptalanul hivatkozott a magyar bíróság joghatóságának hiányára és így érdemben kell vizsgálni, hogy a Partnerség elkövette-e az elállási nyilatkozatban, illetve az ahhoz csatolt szabálytalanság-vizsgálati jegyzőkönyvben megjelölt szabálytalanságokat. Rámutatott arra, hogy a képzésben résztvevők kompetencia vizsgálata után kellett volna kidolgozni az egyéni fejlesztési terveket és elvégezni a résztvevők programokba sorolását. Az alperes megfelelően bizonyította, hogy ez nem minden esetben ilyen sorrendben történt, és emiatt a tesztek utólagos elkészítésével és értékelésével felmerült költség felesleges volt.

Az elsőfokú bíróság szerint az alperes megalapozottan ítélte szabálytalanságnak a verseny tisztaságának megsértését, és a különböző összefonódásokat. Ezzel kapcsolatban kiemelte, hogy az I. r. felperes és a Partnerség más tagjai egyes tréningek lebonyolítására az A. Kft.-vel kötöttek szerződést, e cégnek viszont tagja volt az I. r. felperes törvényes képviselője és az az egyéni cég is, melyet az I. r. felperes a projekt vezetésével megbízott. E mellett az A. Kft. telephelyeként nyilvántartott lakást a projekt bonyolításának időszakában projektirodaként a Partnerség, illetve az egyik partner bérelte.

Álláspontja szerint helytállóan hivatkozott az elállási nyilatkozat arra, hogy nem ellenőrizhetők tételesen az egyes számlákon megjelölt díjak, mert azok átalány, összesítő költségeket tartalmaznak. Utalt az elsőfokú bíróság arra is, hogy a közbeszerzési eljárást olyan meghívottakkal bonyolították le a felperesek, akik a tréningekre elszámolható díj pontos összegét ismerték.

Az elsőfokú bíróság szerint helytállóan állapította meg a Szabálytalansági Bizottság, hogy ugyanaz a személy többször vett részt ugyanazon képzésen és alaptalannak találta a felpereseknek azt az állítását, hogy ez a projekt kísérleti jellegére tekintettel megengedett volt. Megjelölte azokat a jegyzőkönyveket, melyek bizonyítják, hogy ugyanaz a személy, ugyanazon időpontban vett részt különböző képzéseken. A felperesek ugyan hivatkoztak a dátumok felcserélésére és F/59., valamint F/61. szám alatt javított jelenléti íveket csatoltak, ez azonban az elsőfokú bíróság szerint már csak azért sem ad magyarázatot a szabálytalanságra, mert az időpont felcserélése kizárólag akkor fordulhat elő, ha a jelenléti ívet - rendellenesen - nem az adott esemény alkalmával töltik ki.

Egyetértett az elsőfokú bíróság az alperessel abban is, hogy indokolatlan és szabálytalan volt ugyanazon képzésen ugyanazoknak a személynek hol trénerként és hol képzettként való megjelenése is, különösen akkor, ha - mint ahogy azt dr. N. A. esetében történt - az illető személy egymást követő napon vett részt ugyanazon a képzésen. Az elsőfokú bíróság szerint az is kifogásolható, ha a jelenléti íveken hiányzik a tréner neve, szignója, a képzés helyszínének megjelölése, a képzés időpontja pedig esetenként olvashatatlan. Az elsőfokú bíróság szerint a hibás, hiányos és súlyos ellentmondásokat tartalmazó jelenléti ívek nem alkalmasak a felperesek tevékenységének igazolására, azonban önmagukban alkalmasak annak megállapítására, hogy a felperesek a támogatási szerződésben és a jogszabályokban írtaknak nem tettek maradéktalanul eleget.

Az ítélőtábla végzésével - arra hivatkozással, hogy a polgári bíróságnak nincs hatásköre az alperes elállásának jogszerűségét támadó jogvita elbírálására - a pert megszüntette és az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte. A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság végzésében ezt a végzést hatályon kívül helyezte és az ítélőtáblát új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Álláspontja szerint a jogvita elbírálása a polgári bíróság hatáskörébe tartozik.

Az új eljárásban az I., III. és V. r. felperesek fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

A jogerős ítélet mindenekelőtt azt rögzítette, hogy az alperes az általa korábban fel nem tárt, vagy fel nem ismert szabálytalanságra hivatkozással is élhetett elállási jogával, figyelemmel arra, hogy a perbeli megállapodás rendelkezése szerint a szerződés csak 2010. április 30-án szűnik meg és a Partnerség tagjai 2013. december 31-ig kötelesek az ellenőrzések tűrésére. A Ptk. 320. § (3) bekezdés alkalmazhatósága pedig azért nem merülhet fel jelen esetben, mert a résztvevők álláshoz jutását, állásban maradását, azaz a Partnerség tagjai által végzett tevékenység eredményét a támogatási szerződés nem jelölte meg a támogatás feltételeként. Hangsúlyozta a másodfokú bíróság, hogy a támogatási szerződés IV. pontja értelmében nemcsak pénzügyi, hanem szakmai ellenőrzés is kikötésre került. Utalt arra, hogy a felperesek nem indítványozták igazságügyi szakértő kirendelését, az alperes által felkért szakértői véleményt pedig a szabad bizonyítási rendszer alapján a Pp. 206. § (1) bekezdésének megsértése nélkül mérlegelte az elsőfokú bíróság.