A Debreceni Ítélőtábla Pf.20253/2020/17. számú határozata kártérítés (BÍRÓSÁGI JOGKÖRBEN okozott kár megtérítése) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 7. §, 24. §, 78. §, 81. §, 163. §, 228. §, 234. §, 247. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 301. §, 349. §, 360. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §, 4/A. §] Bírók: Árok Krisztián, Bakó Pál, Molnár Tibor Tamás

Debreceni Ítélőtábla

Pf.I.20.253/2020/17. szám

A Debreceni Ítélőtábla a Gondos Ügyvédi Iroda (cím, ügyintéző: dr. Gondos Csaba ügyvéd) által képviselt felperes neve (cím) felperesnek - dr. Varga István (cím) által képviselt alperes neve (cím) alperes ellen bírósági jogkörben okozott kár megtérítése iránt indított perében a Debreceni Törvényszék 10.P.20.331/2017/82. számú ítélete ellen a felperes 84. és az alperes 83. sorszám alatt előterjesztett fellebbezései folytán meghozta a következő

í t é l e t e t:

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, a fellebbezett részét részben megváltoztatja.

Az alperes által fizetendő marasztalási összeget 3 041 780 (hárommillió-negyvenegyezer-hétszáznyolcvan) forintra leszállítja, és kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 41 780 (negyvenegyezer-hétszáznyolcvan) forint után 2010. február 22. napjától 2013. június 30. napjáig a késedelemmel érintett naptári félév utolsó napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatot, 2013. július 1. napjától a kifizetés napjáig pedig a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező kamatot.

A felperes által az államnak fizetendő le nem rótt kereseti illetéket 1 172 280 (egymillió-százhetvenkettőezer-kettőszáznyolcvan) forintra, a felperes által az államnak fizetendő állam által előlegezett költséget 432 487 (négyszázharminckettőezer-négyszáznyolcvanhét) forintra felemeli, az alperes által az államnak fizetendő állam által előlegezett költséget pedig 12 780 (tizenkettőezer-hétszáznyolcvan) forintra leszállítja. Az állam 327 720 (háromszázhuszonhétezer-hétszázhúsz) forint le nem rótt kereseti illetéket és 108 122 (száznyolcezer-százhuszonkettő) forint állam által előlegezett költséget visel.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 573 208 (ötszázhetvenháromezer-kettőszáznyolc) forint másodfokú perköltséget, az államnak pedig - külön felhívásra - 2 432 486 (kettőmillió-négyszázharminckettőezer-négyszáznyolcvanhat) forint le nem rótt fellebbezési illetéket. Megállapítja, hogy 795 114 (hétszázkilencvenötezer-száztizennégy) forint le nem rótt fellebbezési illetéket az állam visel.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

Indokolás

[1] A felperes az élettársával, valamint a 2006-ban és a 2007-ben született két gyermekével a B., Cím alatti 30 hektár nagyságú tanyán élt, ahol állattenyésztéssel és növénytermesztéssel foglalkozott. Az volt a célja, hogy a barátaival közösen egy önellátó falugazdaságot alakítson ki.

[2] 2008 szeptemberében a felperes és dr. M. G. S. megállapodást kötöttek, amely alapján dr. M. G. S. a tulajdonát képező lovakat helyezett el a felperes tanyáján, aki vállalta, hogy azokat - a szaporulat fele fejében - a saját költségén felerősíti és fedezteti. A megállapodást 6 hónapos felmondási idővel bármelyik fél felmondhatta, arra nézve ugyanakkor, hogy a felek miként számoljanak el egymással lehetetlenülés esetén, a szerződés nem tartalmazott rendelkezéseket.

[3] A Nemzeti Nyomozó Iroda 2009. augusztus 5-én lőfegyverrel és lőszerrel, valamint haditechnikai termékekkel való visszaélés bűntettének gyanúja miatt házkutatást tartott a felperes tanyáján, és őrizetbe vette őt. A felperes 2009. augusztus 7-én előzetes letartóztatásba, 2010. február 22-én pedig házi őrizetbe került, amely 2010. május 7. napján szűnt meg, így előzetes letartóztatásban 199 napot, házi őrizetben pedig 75 napot töltött.

[4] A felperes őrizetbe vételét követően dr. M. G. S. elvitte a lovait a tanyáról, ezzel a köztük lévő megállapodás megszűnt, amelyből eredően sem a felperes, sem pedig dr. M. G. S. nem érvényesített követelést a másik fél felé.

[5] A felperes őrizetbe vétele után ismeretlen személyek megrongálták a tanya kerítéseit és villanypásztorait, ezért számos állata elkóborolt, eltűnt. Ismeretlenek kárt tettek a tanyán található nádkévékben is, továbbá nyitva hagyták a felperes és a leendő faluközösség tagjainak közös tulajdonában álló magok tárolására szolgáló ládát, így a magokat megették a rágcsálók. A megmaradt kecskéit és birkáit a felperes - a takarmány hiányára tekintettel - elajándékozta.

[6] A felperes az előzetes letartóztatásának megszűnése után ingerlékennyé vált, ezért gyakran veszekedett az élettársával, akivel ezt megelőzően kiegyensúlyozott, harmonikus kapcsolatban volt. Ennek eredményeként elhidegültek egymástól, így a kapcsolatuk 2012 decemberében végleg megszakadt, ekkorra ugyanis a felperes új kapcsolatot létesített.

[7] Az alperes a 2013. április 4. napján kelt 8.B.1119/2011/74. számú ítéletével felmentette a felperest az ellene emelt vádak alól, a lőfegyverrel kapcsolatos szabálysértési eljárást megszüntette, a nyomozás során bűnjelként lefoglalt színházi fegyvereket és tartozékait pedig elkobozni rendelte. Az ítélet felmentő rendelkezése ellen az ügyész, az elkobzásról rendelkező része ellen pedig a felperes jelentett be fellebbezést. Az ügyész a fellebbezését 2013. július 31. napján visszavonta, amely 2013. augusztus 1-én érkezett meg az alpereshez, így az ítélet felmentésről rendelkező része ezen a napon jogerőre emelkedett. Az alperes a 2013. augusztus 6-án kelt 8.B.1119/2011/83. számú végzésével megállapította, hogy az ítélete - az elkobzásra vonatkozó rendelkezések kivételével - jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. Ezzel egyidejűleg azonban nem tájékoztatta a felperest arról, hogy a felmentésének jogerőre emelkedésről szóló értesítés kézbesítésétől számított hat hónapos jogvesztő határidőn belül kártalanítási igényt terjeszthet elő az állammal szemben. A jogerőről szóló értesítés a felperes részére 2013. augusztus 9. napján szabályszerűen kézbesítésre került.

[8] A Debreceni Ítélőtábla a Bf.III.694/2013/8. számú végzésével az alperes elsőfokú ítéletének elkobzásra vonatkozó rendelkezését helybenhagyta. Az alperes ekkor úgy tájékoztatta a felperest, hogy a kártalanítási igényét a másodfokú végzés kézbesítésétől számított hat hónapos jogvesztő határidőn belül terjesztheti elő. A felperes e végzést 2014. április 4. napján vette át, majd 2014. szeptember 22. napján keresetet indított a Magyar Állammal szemben kártalanítás iránt. E keresetlevelet az alperes a 2014. november 3. napján kelt 10.P.21.677/2014/2. számú végzésével idézés kibocsátása nélkül elutasította, amelyet azzal indokolt, hogy a felperes elmulasztotta a keresetindításra nyitva álló hat hónapos jogvesztő határidőt. E végzést a Debreceni Ítélőtábla a Pkf.I.20.095/2015/2. számú végzésével helybenhagyta.

[9] A felperes a módosított keresetében azt kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 39 000 000 Ft nem vagyoni kártérítés, 75 552 963 Ft tényleges vagyoni kár és 2009. augusztus 1. napjától kezdődően az ítélethozatal napjáig 37 523 514 Ft/év elmaradt haszon megfizetésére. Arra hivatkozott, hogy azért mulasztotta el a kártalanítási kereset benyújtására nyitva álló jogvesztő határidőt, mert az alperes tévesen tájékoztatta őt a határidő kezdő időpontjáról. Állította, hogy az alperes emiatt köteles megtéríteni neki azt az összeget, amelyet a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (Be.) 581. §-ának (1) bekezdése alapján az állam kártalanításként megfizetett volna neki. Kifejtette, hogy az előzetes fogvatartás miatt számos nem vagyoni sérelem érte: a gyermekeit és az élettársát nem láthatta, megszakadt az élettársi kapcsolata, az ismerősei, barátai elfordultak tőle, a személyi szabadsága, az emberi méltósága, a jogállamiságba vetett hite sérült, halálfélelmet, szégyenérzetet, rossz fizikai közérzetet, megalázottságot élt át, és az egészsége is károsodott, hiszen idegkimerülés miatt többször elájult, valamint visszeres lett a lába. Tényleges vagyoni kárkért a baromfiállomány (8 935 000 Ft), a nyulai, őzei, kecskéi, juhai, vaddisznói, mangalicái (4 835 000 Ft), a dr. M. G. S. tulajdonát képező lovak 2007. március 1. és 2009. október 31. között felmerült 1 440 000 Ft/hó, azaz 46 080 000 Ft tartási költsége, a villanypásztor (6 000 000 Ft), a nádtető (570 000 Ft), a vetőmag-gyűjtemény (8 532 550 Ft), a fogvatartás során kapott csomagok (171 805 Ft), levelek (48 335 Ft), értékborítékok (238 241 Ft), telefonbeszélgetések (142 032 Ft) megtérítését kérte. Emellett igényt tartott az állat- és növénytermesztésből eredő évi 37 523 514 Ft elmaradt hasznának megtérítésére is az előzetes fogvatartásának kezdő napjától az ítélethozatalig terjedő időre.