1414/D/1995. AB határozat
alkotmányjogi panasz elbírálására irányuló indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz elbírálására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény 478. § (2) bekezdésének első fordulatában foglalt rendelkezés alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt előterjesztett alkotmányjogi panaszt elutasítja.
INDOKOLÁS
I.
1. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 478. § (2) bekezdésének első fordulatában foglalt rendelkezés alkotmányellenességét állította. Álláspontja szerint e rendelkezés miatt került abba a helyzetbe, hogy szerződési szabadságát egy ügyvédi megbízási szerződés keretében nem érvényesíthette, ez a körülmény pedig alkotmányos alapjogaiban, általános cselekvési szabadságában korlátozta.
Az alkotmányjogi panaszban előadottak szerint az indítványozó által kezdeményezett munkaügyi peres eljárásban az őt képviselő ügyvéddel olyan tartalmú megbízási szerződést kötött, hogy a szerződés alapján az ügyvéd díjazásra csak jogerős pernyertessége esetén tarthat igényt. Mivel az ügyvéd az első fokú ítélet meghozatalát megelőzően a képviseleti megbízást felmondta, az indítványozó volt jogi képviselőjével szemben indított peres eljárásban a részére megbízási díjelőlegként kifizetett összeg visszafizetését követelte. Az ügyben eljárt első fokú bíróság keresetét elutasította, az első fokú bíróság ítéletét pedig a Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság 1995. évi október hó 25. napján kelt 45.Pf.22570/1995/2. számú ítéletével jogerőre emelte. A másodfokú bíróság ítéletében foglaltak szerint a megbízási szerződés nem minősül eredménykötelemnek, vagyis eredményfelelősség a megbízottat a szerződés teljesítése körében nem terheli. A megbízott ügyvéd lelkiismeretes és szakszerű tevékenységet köteles kifejteni, azonban a megbízás ily módon való teljesítése sem garancia arra nézve, hogy a bíróság a megbízó javára kedvező ítéletet fog hozni. Az ügyvéd megbízottat éppen ezért akkor is megilleti a díjazás, ha a perben nem érte el a megbízója által kívánt eredményt.
Az indítványozó éppen erre a körülményre figyelemmel állította alkotmányjogi panaszában a Ptk. 478. § (2) bekezdése első fordulatának alkotmányellenességét, mert álláspontja szerint ez a rendelkezés ellentétben áll az Alkotmány 54. § (1) bekezdéséből, valamint az 55. § (1) bekezdéséből levezethető általános cselekvési szabadság alapjogával, amelynek egyik vetülete a szerződéses szabadság. Mivel a szerződéses szabadsághoz való jogot a Ptk. kifogásolt rendelkezése korlátozza, az alkotmányellenes.
2. Az Alkotmány 54. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani. Az Alkotmány 55. § (1) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy a Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabadságra és a személyi biztonságra, senkit sem lehet szabadságától másként, mint a törvényben meghatározott okokból és a törvényben meghatározott eljárás alapján megfosztani.
A Ptk. 478. § (2) bekezdésének az alkotmányjogi panasszal támadott első fordulata szerint: a megbízott díját akkor is követelheti, ha eljárása nem vezetett eredményre.
II.
Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt megalapozatlannak találta.
1. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. §-ának (1) bekezdése értelmében az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
A (2) bekezdés szerint az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított 60 napon belül lehet írásban benyújtani. Az indítványozó alkotmányjogi panaszát e törvényi határidőn belül a II. fokú bíróság, mint fellebbezési bíróság jogerős ítéletével szemben terjesztette elő, így az alkotmányjogi panasz előterjesztésének formai, eljárásjogi feltételei fennállnak.
2. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Ptk. kifogásolt rendelkezése és az alkotmányjogi panaszban felhívott alkotmányi szabályok között közvetlen alkotmányossági összefüggés nincs. Nincs továbbá értékelhető összefüggés az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében foglalt, még kevésbé az Alkotmány 55. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés és a szerződéses szabadság között.
Az Alkotmánybíróság a 8/1990. (IV. 23.) AB határozatában (ABH 1990, 44- 45) elvi éllel fejtette ki, hogy az Alkotmánybíróság az emberi méltósághoz való jogot az un. "általános személyiségi jog" egyik megfogalmazásának tekinti. A modern alkotmányok, illetőleg alkotmánybírósági gyakorlat az általános személyiségi jogot különféle aspektusaival nevezik meg: pl. a személyiség szabad kibontakozásához való jogként, az önrendelkezés szabadságához való jogként, általános cselekvési szabadságként, avagy a magánszférához való jogként. Az általános személyiségi jog "anyajog", azaz olyan szubszidiárius alapjog, amelyet mind az Alkotmánybíróság, mind a bíróságok minden esetben felhívhatnak az egyén autonómiájának védelmére.
Az Alkotmánybíróság azonban a szerződési szabadsághoz való jogot nem az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezésből, hanem az Alkotmány 9. § (1) bekezdéséből vezette le, és mint a piacgazdaság lényegi elemét fogja fel. A 13/1990. (VI. 18.) AB határozatában (ABH 1990, 54-55) az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy a szerződési szabadság abban az általános szabályban érvényesül, amelyet a Ptk. 200. § (1) bekezdése rögzít. Eszerint a szerződés tartalmát a felek szabadon állapíthatják meg. A szerződésekre vonatkozó rendelkezésektől egyező akarattal eltérhetnek. Utóbb az Alkotmánybíróság a szerződéses szabadsággal kapcsolatos álláspontját a 32/1991. (VI. 6.) AB határozatában (ABH 1991, 153) részletezte.
A szerződési szabadságot az Alkotmánybíróság e határozatai nem minősítették alkotmányos alapjognak, így a szerződéses szabadság korlátozására nem irányadó az Alkotmány 8. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezés. Vagyis a szerződési szabadság nemcsak elkerülhetetlen esetekben korlátozható, azaz akkor, ha a korlátozásnak kényszerítő oka áll fenn, hanem az ésszerű korlátok alá vethető akkor is, ha a korlátozásnak alapos oka van.
Mindazonáltal rámutat az Alkotmánybíróság arra, hogy az indítványban, illetőleg alkotmányjogi panaszban kifogásolt Ptk.-beli rendelkezés a szerződéses szabadságot nem is korlátozza. Nincs ugyanis olyan szabály, amely tiltaná, hogy a szerződő felek a Ptk. 478. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezéstől egyező akaratmegállapodással eltérjenek. Az alkotmányjogi panaszban sérelmezett Ptk.-beli rendelkezés tehát olyan eltérést engedő jogszabály, amely a szerződésekre vonatkozó általános diszpozitivitás elvén nyugszik, így az indítványozó szerződéses szabadsághoz fűződő jogának érvényesítését ez a rendelkezés nem zárja ki és nem is korlátozza.
3. Az alkotmányjogi panaszban foglaltakkal ellentétben a bírósági ítéletek nem is tartalmaznak ténymegállapítást arra nézve, hogy az indítványozó és megbízottja olyan tartalmú szerződést kötöttek, amely szerint a megbízottat képviseleti megbízási díj csak pernyertesség esetén illeti meg. Az alkotmányjogi panaszban felhívott jogerős II. fokú bírósági ítélet tehát nem szerződéses szabadság korlátozásával összefüggésben, hanem arra tekintettel állapítja meg a megbízott díjjogosultságát, hogy a peres eljárásban tevékenységet fejtett ki. Minthogy pedig ez a rendelkezés semmiféle összefüggésben nem hozható az indítványban felhívott alkotmányi szabályokkal, az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz Abtv. 48. § (1) bekezdése szerinti feltételeinek fennállását nem találta megállapíthatónak, így a megalapozatlan panaszt elutasította.
Budapest, 1999. március 9.
Dr. Németh János s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Strausz János s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Czúcz Ottó s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,
alkotmánybíró