13/1990. (VI. 18.) AB határozat
a takarékbetétről szóló 1989. évi 2. tvr. 17. §-a alkotmányellenességének vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
A Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága Dobos Imre, Üröm, Úttörő út 5., dr. Flamisch Ottó, Budapest, Aradi u. 32. és dr. Gál Tibor, Budapest, Mezőkövesd u. 6. III. 21. alatti lakosoknak az 1989. évi 2. tvr. (a továbbiakban: tvr.) 17. §-a alkotmányellenességének megállapítására irányuló, az Alkotmányjogi Tanácshoz benyújtott indítványa tárgyában meghozta az alábbi
határozatot.
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a takarékbetétről szóló 1989. évi 2. tvr. 17. §-a alkotmányellenes, ezért azt - teljes egészében - megsemmisíti.
A megsemmisített rendelkezés 1990. december 31-én veszti hatályát.
INDOKOLÁS
I.
Indítványozók szerint a sérelmezett rendelkezés alkalmazásával a jogalkotó a takarékbetéttel rendelkező személyt jelentős anyagi hátránnyal sújtja (magasabb kamatozású betétjét látra szóló, alacsony kamatú betétté minősíti vissza), ha a betétes nem kezdeményezi a betéti szerződés módosítását. Kifogásolták, hogy az egyoldalú szerződésmódosításra jogszabály útján került sor, valamint, hogy a betétest a szerződés módosítására anyagi hátrány kilátásba helyezésével készteti a fenti rendelkezés.
II.
Az Alkotmányjogi Tanácsnál 0/AT/22/1990. sz. alatt keletkezett iratok alapján az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy az eljárás folytatására van szükség. Ezért az ügyben álláspontja kifejtésére kérte fel az igazságügyi miniszterhelyettest és az Országos Takarékpénztár vezérigazgatóját.
1. Az igazságügyi miniszterhelyettes válaszában arra utalt, hogy a fennálló takarékbetéti szerződés ilyen jogszabályi módosítása nem indokolt, és a betétes számára hátrányos lehet.
Véleménye szerint a szerződési szabadság elvével az állna összhangban, hogyha a betétes nem kívánja mozgó kamatozásúvá átalakítani betétkönyvét, akkor az a korábbi feltételek szerinti takarékbetét maradna. A minisztérium a jogszabályi úton végrehajtott szerződésmódosítás kivételes indokaként a banki monopólium megszűnését és az inflációt jelölte meg.
2. Az OTP vezérigazgatója a kifogásolt rendelkezést nem tartotta alkotmányellenesnek. Felhívta a figyelmet arra, hogy az 1989. évi 2. tvr. 16. §-a - a Ptk.-nak a takarékbetétekre vonatkozó rendelkezései kivételével - valamennyi, a takarékbetétekkel foglalkozó jogszabályt hatályon kívül helyezte. A régi előírások tehát már nem alkalmazhatók, az új szabályok pedig csak azokra a betétesekre irányadók, akik élnek a betéti szerződések új feltételek szerinti módosításával. A sérelmezett jogszabályhelyet átmeneti rendelkezésnek tekintette, azoknak a betéteseknek a számára, akik nem nyilatkoztak az új feltételek elfogadásáról.
III.
Az Alkotmánybíróság döntése megalkotása során a következőkre volt tekintettel:
A sérelmezett § (3) bekezdése a lekötött takarékbetétekről és az átutalási betétszámlára vonatkozó takarékbetét-szerződések alapján elhelyezett takarékbetétekről, a (4) bekezdés a nyeremény-takarékbetétekről rendelkezik. Előírásai szerint, ha a betétes - az ott megállapított feltételekkel - nem kezdeményezi a betéti szerződés módosítását, takarékbetétje látra szóló betétté alakul.
A betét nemének és a kamat mértékének megállapítása a takarékbetét-szerződések legfontosabb tartalmi eleme. Az új feltételekre való áttéréshez azonban elengedhetetlenül szükséges a betétes hozzájárulása. A kifogásolt jogszabályhely nem teremt lehetőséget a korábbi feltételek szerinti betétek fenntartására. Az ezt igénylő, illetve a szerződések módosítását nem kezdeményező betéteseknek a takarékbetétre vonatkozó szerződési szabadságát sérti a kifogásolt rendelkezés.
A szerződésmódosítás ilyen gyakorlata különösen hátrányos abban az esetben, ha a jogszabály az egyik szerződő fél - a pénzintézet - számára kifejezetten előnyös, míg a betétest - ha nem kezdeményezi a szerződés módosítását az új feltételek szerint - a szerződésben ígért anyagi szolgáltatás - a kamat - csökkentésével sújtja.
Az Alkotmány 9. § (1) bekezdése a magyar gazdaságot a tervezés előnyeit is felhasználó piacgazdaságnak minősíti. A piacgazdaság lényegi eleme a szerződési szabadság.
A szerződési szabadság - amelyet az Alkotmánybíróság önálló alkotmányos jognak tekint - érvényesül abban az általános szabályban, amelyet a Polgári Törvénykönyv 200. § (1) bekezdése rögzít. Eszerint a szerződés tartalmát a felek szabadon állapíthatják meg. A szerződésekre vonatkozó rendelkezésektől egyező akarattal térhetnek el.
A Ptk. 226. § (1) bekezdése lehetőséget teremt az állami beavatkozásra, amikor úgy rendelkezik: a jogszabály meghatározhatja a szerződés egyes tartalmi elemeit, és kimondhatja, hogy ezek a szerződésnek akkor is részei, ha a felek eltérően rendelkeznek. E § (2) bekezdése azonban kiköti, hogy jogszabály - a hatályba lépése előtt megkötött szerződések tartalmát - csak kivételesen változtathatja meg.
A takarékbetét-szerződés a betétes és a pénzintézet között hoz létre jogviszonyt. Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben azt vizsgálta, hogy indokolta-e valamely kivételes ok a kifogásolt rendelkezés megalkotását: a takarékbetét-szerződések tartalmának megváltoztatását. Sem a pénzintézetek versenyhelyzete, sem a jelentős mértékű infláció nem szolgálhat alapul arra, hogy a szerződési szabadság sérelmet szenvedjen. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az érintett takarékbetét-szerződések tartalmának a betétesek számára ilyen hátrányos, a pénzintézet szempontjából pedig indokolatlanul előnyös jogszabályi megváltoztatására nem áll fenn kivételes ok. Az 1989. évi 2. tvr. indokolatlan állami beavatkozást tartalmazó, szerződési szabadságot sértő, kifogásolt rendelkezései tehát alkotmányellenesek és megsemmisítésre szorultak. Az Alkotmánybíróság a tvr. 17. §-át - a benne foglalt alkotmányellenes rendelkezésekből fakadó összefüggések miatt - teljes egészében semmisítette meg.
A megsemmisítést az Alkotmánybíróság 1990. december 31-i hatállyal rendelte el. Ezáltal a jogalkotónak lehetőséget kívánt nyújtani arra, hogy a korábbi jogszabályok alapján kötött takarékbetét-szerződések helyzetét rendezze, s a gazdasági viszonyoknak megfelelő, de a szerződéses szabadságot tiszteletben tartó szabályozást dolgozzon ki.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság helyettes elnöke
Dr. Ádám Antal s. k.,
az Alkotmánybíróság tagja
Dr. Solt Pál s. k.,
az Alkotmánybíróság tagja
Dr. Kilényi Géza s. k.,
az Alkotmánybíróság tagja
Dr. Zlinszky János s. k.,
az Alkotmánybíróság tagja