BH 2007.7.218 I. A jogszabályok értelmezése - a jogszabályi formában megjelenő ún. technikai normák kivételével - a bíróság, nem pedig a szakértő feladata. A szakértő jogértelmezésétől a bíróság - a más szakértő kirendelését vagy újabb szakvélemény beszerzését mellőzve - szabadon eltérhet [Be. 99. § (1) bek.].

II. Az ún. keretdiszpozíciókat tartalommal kitöltő jogszabályok felsorolása, értelmezése nem ténykérdés, attól a felülbírálatot végző bíróság szabadon - a Be. 352. §-ában, illetve a Be. 388. §-ban írt korlátozástól mentesen - eltérhet [Be. 258. § (3) bek. e) pont, 352. § és 388. §].

III. Az építési műszaki ellenőr nem felel az építkezés biztonságos lefolyásáért, a munkavédelmi előírások betartásáért - Ha a kivitelezés előbbrevitelét közvetett módon szolgáló segédszerkezet (zsaluzat, állványzat) összeomlása idézi elő a balesetet, a műszaki ellenőr büntetőjogi felelőssége nem állapítható meg [Btk. 171. § (1) bek. és (2) bek. a) pont; Be. 6. § (3) bek. a) pont és Be. 331. § (1) bek.].

Az elsőfokú bíróság az I. r. vádlottat maradandó fogyatékosságot okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt 120 000 forint pénzbüntetésre ítélte, míg II. r. vádlottat 2 évre próbára bocsátotta.

A megállapított tényállás rövid lényege a következő:

Az I. r. vádlott ipari iskolát végzett; szakképzettsége ács-állványozó. Egy építőipari cég ügyvezető igazgatójaként havi 76 000 forint jövedelemmel rendelkezik.

A II. r. vádlott műszaki egyetemet végzett; mérnöki képesítése mellett műszaki ellenőri tevékenység folytatására is jogosult. Ügyvezetője az általa alapított betéti társaságnak, jövedelme havi 120 000 forint.

A megrendelő 2003. évi augusztus hó 21. napján kötött vállalkozási szerződést az "F." Szerelőipari Részvénytársasággal egy konferenciaközpont megépítésére. A megrendelő műszaki ellenőre 2003. évi szeptember hó 17. napján kelt megállapodás alapján a II. r. vádlott lett. Feladata a szerződés szerinti kivitelezés folyamatos és rendszeres ellenőrzése volt; különösen az, hogy az építmény részei, szerkezetei, valamint a beépített anyagok és technológiai megoldások megfeleljenek az engedélyezési tervekben foglaltaknak, a szabványoknak és a hatósági előírásoknak.

Ezt követően az "F." Rt. megkezdte a kivitelezést, amelynek során egy alvállalkozói megállapodás keretében az I. r. vádlott kapott megbízást a konferenciaközpont zsaluzási munkáinak az elvégzésére. Az építkezés műszaki irányítását az I. r. vádlott végezte, annak ellenére, hogy a felelős műszaki vezetői névjegyzékbe történő felvétel hiányában erre nem lett volna jogosult.

Az I. r. vádlott a munkaterületet a 2003. évi október hó 31. napján vette át, majd kevéssel később - a szerződésben vállalt határidő közelsége miatt - a teljesítésbe bevonta az "F. és T." Betéti Társaságot. Az állványzatot ténylegesen ez utóbbi cég állította össze. Ennek megkezdésekor azonban a földszinti aljzat betonozása még nem készült el teljesen, így a födémtámaszokat részben tömörítetlen földes talajra, padlódeszkákra kellett elhelyezni.

További problémát okozott az, hogy a megküldött födémtámaszok - az eredetileg kért hat méter helyett mindössze három méter hosszúságúak voltak. A szükséges eszközök térítésmentes kiszállításának a bevárása helyett az I. r. vádlott a fentebb részletezett hiányosságok ellenére hozzájárult a meglévő szerkezeti elemek kétszintes elhelyezéséhez. Így az "F. és T." Bt. alkalmazottai az alsó oszlopsorra tartógerendát raktak, majd vízszintes merevítés nélkül arra szerelték fel az újabb háromméteres támaszt. Így a felső sori födémtámaszok támasztólábak nélkül maradtak, a hossz- és keresztirányú tartók ún. túlnyújtása, illetve azok rögzítése pedig nem volt megfelelő.

E zsaluzat 2003. december 11-én készült el. Ekkor a II. r. vádlott ellenőrizte a födém vasalását, majd a műszaki naplóba történő bejegyzéssel engedélyezte a betonozás megkezdését.

Ezt a helyszínen jelen lévő munkavállalók oly módon végezték el, hogy a zsaluzatra feljuttatott híg betont kéziszerszámokkal terítették el. A beton súlya alatt azonban a földes talajra elhelyezett födémtámaszok megsüllyedtek, majd összedőltek; az állványzaton lévő sértettek pedig a mélybe zuhantak. A baleset következtében Gy. L. maradandó fogyatékosság hátrahagyásával, Gy. G. nyolc napon túl, illetve Á. B. és N. F. sértettek nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedtek.

A baleset az Építőipari Kivitelezési Biztonsági Szabályzat kiadásáról szóló 32/1994. (XI. 10.) IKM rendelet 10. pontjában - a zsaluzatok és alátámasztó állványok szakszerű összeszerelésével kapcsolatosan - megfogalmazott előírások megszegésére volt visszavezethető. Ezzel összefüggésben történt meg I. r. vádlott büntetőjogi felelősségének a megállapítása, míg II. r. vádlott elmarasztalására az építési műszaki ellenőri tevékenységről szóló 158/1997. (IX. 26.) Korm. rendelet szabályainak az értelmezése alapján került sor.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az I. r. vádlott és védője, valamint II. r. vádlott és védője jelentett be fellebbezést.

A másodfokú bíróság a jogorvoslatokkal megtámadott határozatot annyiban változtatta meg, hogy II. r. vádlottat az ellene emelt maradandó fogyatékosságot okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségének a vádja alól felmentette. Érvelése szerint a fentebb megjelölt rendelet előírásainak az egybevetéséből a műszaki ellenőr felelőssége nem vezethető le. A II. r. vádlott - az elsőfokú bíróság álláspontjától eltérően - mindössze az építmény megvalósulására irányuló építési szerelési munka szakszerűségének az ellenőrzésére volt köteles. Ezért - figyelemmel arra, hogy az eldöntendő kérdést nem ténybeli, hanem jogi természetűnek ítélte meg - az újabb szakértő bevonására irányuló bizonyítási indítványt is elutasította.

A másodfokon eljárt bíróság ítélete ellen az ügyész jelentett be fellebbezést II. r. vádlott felmentése miatt, büntetőjogi felelősségének a megállapítása és intézkedés alkalmazása érdekében.

A fellebbviteli főügyészség átiratában, illetve a nyilvános ülésen jelen lévő képviselője útján az ügyészi fellebbezést módosított tartalommal tartotta fenn, és a másodfokú bíróság ítéletének a hatályon kívül helyezésére tett indítványt.

A harmadfokú bíróság a fellebbezéssel megtámadott másodfokú ítéletet a Be. 387. § (1) bekezdése alapján az azt megelőző első- és másodfokú bírósági eljárással együtt bírálta felül, melynek a Be. 349. § (1) bekezdése értelmében - figyelemmel a Be. 385. §-ban foglaltakra - nem volt tárgya a másodfokú ítéletnek az I. r. vádlottra vonatkozó része.

Az első- és másodfokú eljárás lefolytatására a perrendi szabályok megtartásával került sor: a másodfokú bíróság a Be. 352. § (2) bekezdésében felsorolt megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól mentes tényállást állapított meg. Ezért a Be. 388. § (1) bekezdés alapján irányadó volt a harmadfokú eljárásban is.

A fellebbviteli főügyészség álláspontja szerint az ügy megítélése szempontjából különös jelentőséggel bíró jogszabály, az építési műszaki ellenőri tevékenységről szóló 158/1997. (IX. 26.) Korm. rendelet előírásainak az értelmezése különleges szakértelmet igényel. Ezért e jogi norma tartalmának a tisztázásához - a Be. 99. § (1) bekezdésben írtak folytán - szakértő szükséges. Ez okból a másodfokú bíróság ítéletének tényállását felderítetlennek találta; döntően arra visszavezethetően, hogy az további bizonyítás nélkül tért el az elsőfokú bíróság büntetőjogi felelősséget megállapító határozatától attól, amely - a vádhatóság meglátása szerint - az igazságügyi építési és műszaki szakértőnek a fentebb említett rendelethez fűzött jogértelmezésén alapult.