A Kúria Pfv.21423/2011/13. számú precedensképes határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 2. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 349. §] Bírók: Almásy Mária, Molnár Ambrus, Udvary Katalin

A határozat elvi tartalma:

A per elhúzódása miatt érvényesített kárigény szempontjából releváns pertartamként csak a keresetlevél benyújtásától a jogerős ítélet meghozataláig terjedő időtartam vehető figyelembe, nem számítható hozzá a pert megelőző közigazgatási eljárásnak, valamint a rendkívüli perorvoslati eljárásoknak az időtartama.

Kapcsolódó határozatok:

Egri Törvényszék P.20052/2008/90., Fővárosi Ítélőtábla Pf.22039/2010/7., *Kúria Pfv.21423/2011/13.* (BH 2013.2.45)

***********

Pfv.III.21.423/2011/13.szám

A Kúria a Dr.Szepesi Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr.Szepesi Dóra pártfogó ügyvéd) által képviselt felperesnek, az Országos Bírósági Hivatal Elnöki Titkárság Jogi Képviseleti Osztály által képviselt alperes ellen, kártérítés megfizetése iránt, a Heves Megyei Bíróságnál, 3.P.20.052/2008. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Ítélőtábla 9.Pf.22.039/2010/7. számú jogerős ítéletével befejezett perében, a felperes részéről 113. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán, a 2012. szeptember 19. napján megtartott tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Megállapítja, hogy a felperes a felülvizsgálati eljárásban teljes egészében pervesztes lett, ezért a pártfogó ügyvéd díját az állam viseli.

Megállapítja, hogy az állam viseli az általa előlegezett 346.800 (Háromszáznegyvenhatezer-nyolcszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

I n d o k o l á s

A felperes keresetében a Pp. 2. § (2) bekezdése és a Ptk. 349. § (1) és (3) bekezdése alapján, vagyoni és nem vagyoni kárai megtérítése iránt támasztott igényt az alperessel szemben. Követelését arra alapította, hogy a nyugdíját megállapító társadalombiztosítási határozat bíróság előtti megtámadása iránt, a Pesti Központi Kerületi Bíróság, illetőleg másodfokon a Fővárosi Bíróság előtt folyamatban volt perei ésszerűtlenül elhúzódtak. Hivatkozott e közigazgatási perek tisztességtelenségére és szakszerűtlenségére is, mert álláspontja szerint az alperes a tíz év alatt sem vizsgálta meg és nem bírálta el azokat a kérelmeit, amelyek jogi álláspontja szerint perdöntőek lettek volna. Kérte az alperes marasztalását azért is, mert a Római Egyezményben biztosított jogai közül sérelmet szenvedett mind a tisztességes tárgyaláshoz való joga, mind pedig a hatékony jogorvoslathoz való joga. Az alperessel szemben fennálló követelését elmaradt nyugdíj címén havi 35.000 forintban és kamataiban, nem vagyoni kárát 1997. február 1-jétől havi 30.000 forintban és ennek kamataiban, az eljárások elhúzódása miatti igényét pedig 5.000.000 forintban jelölte meg.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását indítványozta. Azzal védekezett, hogy álláspontja szerint a perbeli esetben a Pp. 2. §-a nem alkalmazható, mert az csak a keresetben megjelölt perek befejezése után lépett hatályba. Rámutatott, hogy a felperes a keresetben tartalmilag a közigazgatási perben hozott jogerős ítélet újabb felülbírálatát akarja elérni, amelyre azonban a Ptk. 349. § alapján indított per keretei között nincs jogi lehetőség.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. A Pp. 2. § (1) és (3) bekezdése alapján előterjesztett kárigénnyel kapcsolatban kiemelte, hogy a felperes által sérelmezett peres eljárások 2003. július 1. napját megelőzően befejeződtek, ezért azokkal kapcsolatban a törvény e rendelkezése alapján az igényérvényesítésre nincs jogi lehetőség. A Római Egyezmény jogforrás jellegével kapcsolatban pedig azt fejtette ki, miszerint a magyar bíróság az Egyezmény előírásaira figyelemmel megalkotott belső magyar jog alapján köteles eljárni. A Ptk. 349. §-ával kapcsolatban pedig megállapította, hogy a felperes nem bizonyította az alperes jogellenes magatartását. Rámutatott tovább, hogy a kártérítési per bírósága a sérelmesnek tartott jogerős ítéletet a Bszi. 7. §-a alapján nem bírálhatja felül, nem állapíthatja meg annak jogellenességét.

A másodfokú bíróság a felperes fellebbezése folytán meghozott jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság döntését helybenhagyta. Indokolása szerint helyesen foglalt állást az elsőfokú bíróság az egyes kereseti jogcímek tekintetében. Osztotta azon jogi álláspontot, amelynek értelmében a Pp. 2. § (3) bekezdése csak a 2003. július 1. napja után indult ügyekre alkalmazható, és a felperes által sérelmezett ügyek ezen időpontot megelőzően lezárultak. Rámutatott, hogy az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kötött Egyezmény és az ahhoz tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló 1993. évi XXXI. törvény 6. és 13. cikke önálló új jogcímet és igényérvényesítési jogosultságot nem teremt. Az Egyezmény a kihirdetéssel a magyar jog részévé vált és a fellebbezésben felhívott cikkeknek megfelelő rendelkezéseket tartalmaznak az Alkotmány 57. § (1) és (5) bekezdései, a Bszi. 9. § és a Pp. rendelkezései. Kifejtette, hogy a perben a felperesnek kellett volna tételesen meghatároznia, hogy mely eljárásban és mikor meghozott bírói intézkedés, milyen konkrét jogszabályi előírást sértett meg, mert a jogellenes magatartás megvalósulása csak így vizsgálható. Ennek hiányában pedig a bíróság nincs abban a helyzetben, hogy a felperes igényének alapjául szolgáló körülményeket feltárhassa, amelyet a Pp. 3. § (3) bekezdése értelmében a felperes terhére kellett figyelembe venni. Utalt arra is, miszerint a bírósági jogkörben okozott kár megtérítése iránti pernek nem az a funkciója, hogy a korábbi jogerős döntésbe belenyugodni nem hajlandó fél számára újabb lehetőséget adjon a korábban már alaptalannak minősült követelése érvényesítésére.

A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetének helyt adó döntés meghozatalát, másodlagosan pedig az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítását kérte. Kifejtette, miszerint a másodfokú bíróság nem volt olyan helyzetben, hogy a felperes érvelését, az eljárt bíróság előtti eljárását megismerhesse, mert a 2009. november 5. napján tartott elsőfokú tárgyalás hangkazettájának anyagát a kiegészítés iránti kérelme ellenére, a jegyzőkönyv részévé nem tette, sőt az erről készült másolat kiadásától is elzárkózott, így ahhoz csak ingó kiadására irányuló bírósági eljárás eredményeként juthatott hozzá. A per iratai azonban az említett tárgyalás előadásait, nyilatkozatokat nem tartalmazzák, ezért a másodfokú bíróság hiányos peranyag alapján folytatta le az eljárását. Hangsúlyozta, hogy a sérelmezett bírósági eljárások alapvető jogot vontak meg a felperestől, így a tisztességes eljáráshoz való jogot, mert a valótlan tartalmú közokirat tényét eljárásukban figyelmen kívül hagyták. Előadta, hogy már a költségmentesség biztosítására is két évet kellett várakoznia, csupán ezt követően tudta átadni a pártfogó ügyvédjének a teljes peranyagot. Kiemelte, hogy az elsőfokú bíróság ésszerűtlen határidőben hozta meg a döntését, jogerős ítélet pedig figyelmen kívül hagyta azt a körülményt, hogy az elsőfokú ítélet alapjául szolgáló eljárás tisztességtelen volt, az eljáró bíró és a bíróság ellen elfogultsági kifogások előterjesztésére került sor, amelyek a tisztességes eljárás alapvető körülményeinek a hiányán alapulnak. Hivatkozott arra is, hogy téves, jogellenes a jogerős ítélet indokolása, mert a laikus fél terhére rója a kereseti kérelem szabályszerű benyújtásának esetleges késedelmét, különösen akkor, amikor a bíróságnak alapvető eljárási kérdésben való döntéshez (költségmentesség) két esztendőre volt szükség. A kereset elutasításának okául megjelölt bizonyítatlanság pedig álláspontja szerint azért jogsértő, mert a szükséges bizonyítással kapcsolatban a bíróságok a Pp. 3. § (3) bekezdésében előírt tájékoztatási kötelezettségüknek nem tettek eleget. Emiatt jogszabálysértő és iratellenes is az ítélet. Kifogásolta, hogy erre irányuló indítványa ellenére a perben releváns iratok beszerzésére nem került sor, amelynek következtében a peres eljárások iratai csak töredékesen voltak a felperes birtokában, míg az alperes valamennyi irattal rendelkezett. Felhívta a felperes az Alkotmánybíróság több határozatát az igazságos és tisztességes eljáráshoz való jog értelmezésével, valamint a Ptk. 349. §-ának alkalmazásával kapcsolatban.