BH 1999.5.211 Az ajándéknak a létfenntartás veszélyeztetésére és a meghiúsult várakozásra alapított visszakövetelése iránti igény megítélése [Ptk. 582. § (1) és (3) bek., 4. § (4) bek., PK 76. sz.].

A felperes az alperes édesapja, az alperes édesanyjának pedig - aki a perben az alperes pernyertessége érdekében beavatkozóként lépett fel - a volt házastársa.

A felperes és a beavatkozó házassági életközössége 1992. július 2-án megszűnt. 1992. július 3-án a felperes és az alperes között érvényes ajándékozási szerződés jött létre, melyben a felperes a kizárólagos tulajdonaként nyilvántartott házas ingatlant az 1981. április 28-án született alperesnek ajándékozta.

A felperes és a beavatkozó között utóbb lefolytatott házassági bontóperben a házasfelek egyezséget kötöttek, mely szerint az utolsó közös lakásukat képező perbeli ingatlan kizárólagos használatára - 150.000 forint ellenérték megfizetése fejében - a felperes vált jogosulttá, aki azóta a lakást az egyezségnek megfelelően új házastársával együtt használja.

A bíróság jogerős ítéletével a felperes által előterjesztett, az ajándéknak a Ptk. 582. §-ának (1) és (3) bekezdéseire alapított visszakövetelése iránti keresetének helyt adott, és az alperest a perköltségek viselésében marasztalta.

A megállapított tényállás szerint a felperes havi 23.341 forint nettó keresettel rendelkezik, melyet a jövedelem 20%-át kitevő, az alperes után járó gyermektartásdíj-fizetési kötelezettség terhel; a felperes jelenlegi feleségének a havi nettó keresete 23.205 forint. Az ajándékozást követően a felperes az általa használt perbeli ingatlanra különböző beruházásokat eszközölt.

A bíróság a felperes és az alperes közti kapcsolattartást 1993 februárjában szabályozta. Ennek ellenére a felek között személyes kapcsolat nincs, az alperes, aki a jogerős ítélet meghozatalának időpontjában a gimnázium III. osztályos tanulója volt, az apjával való találkozásoktól a szülei között lezajlott házastársi konfliktusok hatására elzárkózik.

A jogerős ítélet indokolása szerint a felperes és házastársa a létfenntartásuk érdekében megfelelő jövedelemmel rendelkeznek, ami azonban csökken a felperes részéről az alperes részére teljesítendő gyermektartásdíjjal. A felperes és a beavatkozó között a lakás használata tárgyában létrejött egyezség azonban a felperes és az alperes közti jogviszonyra nem terjed ki, a felperes bármikor kötelezhető lenne a lakás elhagyására. A felperes más lakással nem rendelkezik, annak megszerzésére a jövedelme nem is elegendő, ezért a Ptk. 582. §-ának (1) bekezdése szerinti jogcímen az ajándékot megalapozottan követelheti vissza, mert a lakáshasználata megvonásával létfenntartása is veszélybe kerülne.

A visszakövetelésnek a Ptk. 582. §-ának (3) bekezdésében írt jogcímével kapcsolatban a bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy bár a szerződésben nem került rögzítésre semmilyen feltevés, amely a felperest az ajándékozásra indította volna, de az ajándékozás időpontjában a felperes és az alperes közt fennállott jó viszony és a közeli családi kapcsolat önmagában elegendő annak megállapításához, a felperes az ajándékot olyan feltevésben adta, hogy közte és gyermeke között a szeretetteljes szülő-gyermeki viszony fennmarad. Az alperes azonban, aki koránál fogva már fel tudja mérni a magatartása következményeit, a felperestől elzárkózik, a részére küldött pénzajándékot és karácsonyi üdvözlőlapot is visszaküldte, ami arra utal, hogy a felperesnek az a feltevése, amely az ajándékozásra indította, véglegesen meghiúsulni látszik.

A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel. Érdemi álláspontja szerint a másodfokú bíróság ítélete a Ptk. 582. §-ának (1) bekezdésével kapcsolatban nem helytálló, mert a felperes létfenntartásának konkrét veszélyeztetettségét a bíróság nem állapította meg. Vitatta továbbá, hogy a felperest az az általános, de kifejezésére nem juttatott erkölcsi elvárás indította az ajándékozásra, hogy leányával a szülő-gyermeki kapcsolata változatlanul fennmarad, és ezzel összefüggésben utalt arra is, hogy az alperes nem tanúsított olyan magatartást, melynek alapján ennek a feltevésnek a végleges meghiúsulása bebizonyosodott.

A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (4) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.

A jogerős ítélet az anyagi jogi szabályok téves alkalmazása miatt jogszabálysértő.