BH 1985.1.24 I. A bíróságnak a költségmentesség engedélyezése iránti kérelem elbírálásánál a méltányosságnak megfelelően kell megállapítania, hogy van-e helye teljes vagy részleges költségmentesség engedélyezésének [Pp. 84. §, 16/1976. (XII. 31.) IM sz. r. 11. § (1) és (2) bek.].

II. Ha ellenérdekű felet jogsegélyszolgálat képviseli, vagy az ellenérdekű fél maga a jogsegélyszolgálat költségeit viselő vállalat, a képviselettel felmerülő költséget pervesztesség esetén nem lehet felszámítani. A jogsegélyszolgálat képviselőjét megillető díj mértékének az ügyvédi képviselet esetében felszámítható díj csökkentett összegéhez kell igazodnia [1/1976. (III. 27.) SZOT sz. irányelv 69., 70. és 71. pontja].

A perbeli ingatlannak az ingatlannyilvántartásba bejegyzett tulajdonosai - egymás között egyenlő arányban - az alperesek. Az I. r. felperes az alperesek leánya, akinek a II. r. felperes a volt férje.

A felperesek keresetükben annak megállapítását kérték, hogy megszerezték a perbeli ingatlan 1/4-1/4 tulajdoni illetőségét ráépítés jogcímén.

Az alperesek tagadták a felperesek tényállításait, s a kereset teljes elutasítását kérték.

Az első fokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a felperesek az ingatlanon - ráépítéssel - 22/100-22/100 részben szereztek tulajdonjogot. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította, s arra kötelezte - egyebek mellett - az alpereseket, hogy fizessenek meg - egyetemleges marasztalás terhével - az I. r. és a II. r. felperest képviselő jogsegélyszolgálat pénztárába 1500-1500 forint perköltséget, a II. r. felperes "kezéhez" pedig 2628 forint részperköltséget, az általa előlegezett szakértői díj megtérítéseként. Kimondotta, hogy a felperesek illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt kereseti illetékből az I. r. és a II. r. alperes 14 104-14 104 forint illetéket köteles megfizetni - felhívásra - az államnak.

Az ítélet ellen az alperesek fellebbeztek, amelyben a kereset teljes elutasítását, valamint teljes személyes költségmentesség engedélyezését kérték. Az első fokú bíróság az utóbbi kérelmüket a 34. sorszámú végzésével - mely fellebbezés hiányában első fokon jogerőre emelkedett - elutasította, s csak illetékfeljegyzési jogot engedélyezett a részükre. Határozata indokolásában tényként állapította meg, hogy az I. r. alperes 2688 forint, a II. r. alperes 1900 forint havi nyugdíjjal rendelkezik, ezért a 16/1976. (XII. 31.) IM számú rendelet 11. §-ában "írt feltételek alperesek esetében nem forognak fenn".