16/1976. (XII. 31.) IM rendelet
a költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban
A polgári perrendtartás (Pp.) 84. §-ának (3) bekezdésében és 88. §-ában, valamint az 1972. évi 26. tvr. 64. §-ában foglalt felhatalmazás alapján - a pénzügyminiszterrel egyetértésben - a következőket rendelem:
I. Költségmentesség és illetékfeljegyzési jog
Személyes költségmentesség
1. §
(1) Teljes személyes költségmentesség [Pp. 84. § (1) bek] engedélyezése esetén a felet a Pp. 84. §-ában meghatározott kedvezmények teljes egészükben megilletik.
(2) A részleges személyes költségmentesség [Pp. 84. § (1) bek.] az illetékek és költségek 50%-a alól mentesít.
(3) A bíróság által megállapított perköltségbiztosítékot a fél részleges költségmentesség esetén teljes egészében köteles letétbe helyezni.
Tárgyi költségmentesség
2. §
(1) A felek kereseti (jövedelmi) és vagyoni viszonyaira tekintet nélkül teljesen költségmentesek (tárgyi költségmentesség, Pp. 84. § (3) bek.) a következő perek:
a) az apasági és a származás megállapítása iránti egyéb per;
b) a szülői felügyelet megszüntetése vagy visszaállítása iránti per;
c) a gondnokság alá helyezés és a gondnokság alá helyezés megszüntetése iránti per;
d) a kiskorú gyermek elhelyezésével és átadásával kapcsolatos per;
e) a törvényen alapuló tartással kapcsolatos per, ideértve a tartásdíjnak az adós járandóságait folyósító szervtől vagy más személytől (harmadadóstól) való behajtása, továbbá a tartásdíj megszüntetése vagy összegének megváltoztatása, végül a tartásdíjra irányuló végrehajtás megszüntetése vagy korlátozása iránti pert is;
f) munkaviszonyból származó per;
g) a szövetkezeti tagsági viszonyból származó per;
h) a fegyveres erők, a fegyveres testületek, valamint a rendészeti szervek és tagjaik között a szolgálati viszonnyal kapcsolatos kártérítési és megtérítési per;
i) a születési, házassági, halotti anyakönyvi bejegyzés megtagadása, törlése vagy a kiigazítás megtagadása miatt indított per.
(2) E rendelet nem érinti a külön jogszabályban megállapított tárgyi költségmentességet.
3. §
(1) Tárgyi költségmentesség esetén a feleket - a (2) és (3) bekezdésben felsorolt kivételekkel - a Pp. 84. §-ában meghatározott kedvezmények teljes egészükben megilletik.
(2) A tárgyi költségmentesség a vértulajdonság-vizsgálat és a származás megállapításához szükséges más orvosszakértői (élettani) vizsgálat költségének előlegezése és megfizetése alól nem mentesít. Az állam a fél helyett a vizsgálat költségét nem előlegezi. A bíróság annak a körülménynek az ügy eldöntésére való befolyását, hogy valamelyik fél a vizsgálat költségét a bíróság által megszabott határidő alatt nem helyezte letétbe, a Pp. 206. §-a szerint ítéli meg.
(3) A munkaviszonnyal, a szövetkezeti tagsági viszonnyal, továbbá a fegyveres erők, a fegyveres testületek, valamint a rendészeti szervek és tagjaik között a szolgálati viszonnyal kapcsolatos kártérítési perben [2. § (1) bek. f)-h) pont] a marasztalt felet - ha a kár bűncselekményből származott - a marasztalási összegnek megfelelő mértékben kötelezni kell az állam által előlegezett költség és a le nem rótt illeték megfizetésére.
Illetékfeljegyzési jog
4. §
(1) Ha a per nem tartozik a 2. § hatálya alá, és a fél részére - a kereseti (jövedelmi) és vagyoni viszonyaira tekintettel - személyes költségmentességet (1. §) nem lehet engedélyezni, a bíróság - az alábbi rendelkezések szerint - illetékfeljegyzési jogot engedélyezhet, feltéve, hogy a fél összes körülményeinek mérlegelése alapján azt állapítja meg, hogy az illeték előzetes lerovása a fél részére kereseti (jövedelmi) és vagyoni viszonyaival arányban nem álló megterhelést jelentene.
(2) A Pp. 85. §-ának (1) bekezdése az illetékfeljegyzési jog engedélyezése esetén is irányadó. A Pp. 85. §-ának (2)-(4) bekezdése értelmében költségmentességben nem részesíthető fél részére illetékfeljegyzési jogot nem lehet engedélyezni.
(3) A házasság felbontására irányuló kereset vagy viszontkereset tekintetében illetékfeljegyzési jogot nem lehet engedélyezni.
5. §
(1) A feleket - ha a per nem tartozik a 2. § hatálya alá - kereseti (jövedelmi) és vagyoni viszonyaikra tekintet nélkül illetékfeljegyzési jog (tárgyi illetékfeljegyzési jog) illeti meg:
a) az államigazgatási határozat megtámadása iránti perben,
b) a személy életében, testi épségében vagy egészségében okozott, illetőleg olyan kár megtérítése iránti igény esetében, amikor a személy élete, testi épsége vagy egészsége is veszélyeztetve volt,
c) a bűncselekményből származó kár megtérítése iránti igény tekintetében,
d) a kisajátítási kártalanítási perben.
(2) Azt a felet, akit megillető igény érvényesítése céljából az ügyész, továbbá a Pp. 2. §-ában megjelölt vagy külön jogszabállyal erre feljogosított szervezet pert indított, a perben kereseti (jövedelmi) és vagyoni viszonyaira tekintet nélkül illetékfeljegyzési jog illeti meg.
(3) Illetékfeljegyzési jog illeti meg a bíróság által kirendelt ügygondnokot és a gyámhatóság által kirendelt eseti gondnokot.
(4) E rendelet nem érinti a külön jogszabályon alapuló illetékfeljegyzési jogot.
6. §
Ha a felet illetékfeljegyzési jog illeti meg, csupán az illeték előzetes lerovása alól mentesül.
Mentesség egyes illetékek alól
7. §
(1) A Pp. 5. §-ának (4) bekezdésében említett illetéket - a gazdasági perekben a szocialista szervezeteket terhelő illeték kivételével - tizenöt napon belül illetékbélyeggel kell leróni. Ennek elmulasztása esetében leletezésnek van helye. Az illeték fizetésére kötelező határozat fellebbezéssel megtámadható [Pp. 233. § (3) bek. b) pont], illetőleg azt a bíróság fontos okból megváltoztathatja [Pp. 227. § (3) bek.].
(2) A Pp. 5. §-ának (4) bekezdésében említett illeték fizetésére nem lehet kötelezni a felet, ha a per tárgyi költségmentes, illetőleg a felet teljes személyes költségmentesség vagy illetékmentesség illeti meg. Ez a rendelkezés az illetéknek átalányban való fizetésére jogosult, továbbá az illetékfeljegyzési jogban részesült félre nem alkalmazható.
8. §
(1) Ha a bíróság a Pp. 130. §-ának (1) bekezdésében meghatározott esetekben a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül vagy a viszontkeresetet a Pp. 147. §-ának (1) bekezdése alapján érdemi tárgyalás nélkül elutasítja, az illetéket nem kell leróni. Az illeték fizetésére való felhívásnak vagy leletezésnek ilyen esetben nincs helye. Ha a fél az illetéket lerótta, és a bíróság a keresetlevelet a fentiek szerint elutasította vagy a Pp. 157. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján a pert megszüntette, a fél a bíróság székhelye szerint illetékes illetékhivataltól (a továbbiakban: Hivatal) a lerótt illeték visszatérítését követelheti.
(2) A bírósági meghagyással szemben előterjesztett ellentmondás illetékére a tárgyi és a teljes személyes költségmentesség, valamint az illetékmentesség szabálya kiterjed.
Költségmentesség és illetékfeljegyzési jog a nem peres eljárásban
9. §
A Pp.-nek, valamint e rendeletnek a költségmentességre és az illetékfeljegyzési jogra vonatkozó rendelkezéseit - a végrehajtási eljárásra vonatkozó eltéréssel [Pp. 86. § (2) bek.], valamint az alábbi kivételekkel - a polgári nem peres eljárásokban is alkalmazni kell. Nem alkalmazhatók ezek a rendelkezések
a) a hagyatéki eljárásban,
b) a közokirat (végrendelet) készítése, tanúsítvány kiállítása, valamint okiratnak és értéktárgynak közjegyző által megőrzésre átvétele iránti (letéti) eljárásiban, kivéve az aláírás hitelesítése és az illetékmentesen kiállítható kiadványokról készült másolatnak (kivonatnak) a hitelesítése iránti eljárást, végül
c) a cégeljárásban.
II. A mentesség (kedvezmény) engedélyezése és megvonása
A személyes költségmentesség engedélyezése
10. §
(1) Annak a félnek, aki a 2. §-ban nem említett perben teljes vagy részleges költségmentesség engedélyezését kéri, kereseti (jövedelmi) és vagyoni viszonyait hatósági bizonyítvánnyal [2/1968. (I. 24.) IM sz. r.] kell igazolnia.
(2) A költségmentesség engedélyezését a fél akár a per megindítása előtt, akár azzal egyidejűleg vagy a per során bármikor kérheti. A kérelmet egy példányban kell előterjeszteni. A kérelem jegyzőkönyvbe is mondható (Pp. 94. §).
(3) A per megindítása előtt előterjesztett kérelemben meg kell jelölni azt az igényt is, amelyet a fél érvényesíteni kíván. Ha a kérelmet a fél nem a perbíróságnál terjeszti elő, meg kell jelölnie azokat a körülményeket, amelyekből a perbíróság hatásköre, valamint illetékessége megállapítható, és a kérelmet - elbírálás végett - ehhez a bírósághoz kell áttenni.
(4) A bíróság a kérelem tárgyában a szükséghez képest az ellenfelet is meghallgathatja, és hivatalból is tudakozódhatik.
11. §
(1) Ha a fél keresete (jövedelme) nem haladja meg a havi ezerkétszáz forintot, vagyona pedig - a szokásos életszükségleti és berendezési tárgyakon felül - nincs, részére teljes költségmentességet kell engedélyezni. Ugyanez áll akkor is, ha a fél rendszeres vagy alkalmi szociális segélyt kap.
(2) Egyébként a bíróság a költségmentesség engedélyezése iránti kérelem elbírálásánál a méltányosságnak megfelelően állapítja meg, hogy a Pp. 84. §-ának (1) bekezdése alapján teljes vagy részleges költségmentesség engedélyezésének van helye.
12. §
(1) A költségmentességben részesített félnek azokon a beadványain, amelyeken egyébként illetéket kellene lerónia, a költségmentességre utalnia kell.
(2) A költségmentesség teljes vagy részleges megtagadása esetében a felet fel kell hívni, hogy a költségmentességre irányuló kérelmére tekintettel le nem rótt illetéket elutasítás, illetőleg - ha ennek már helye nem lehet - hivatalos lelet készítésének terhe mellett nyolc nap alatt pótolja.
A személyes költségmentesség megvonása vagy módosítása
13. §
(1) A költségmentességet az eljárás bármely szakában és a per jogerős befejezése után is hivatalból meg kell vonni, illetőleg mértékét megfelelően módosítani kell, ha kitűnik, hogy a költségmentesség feltételei már az engedélyezéskor sem voltak meg, vagy ha a költségmentesség feltételei annak engedélyezése után - de még a per jogerős befejezése előtt - megszűntek, illetőleg megváltoztak.
(2) Ha a bíróság a költségmentességet az eljárás folyamán vonja meg, egyidejűleg kötelezi a felet arra, hogy a le nem rót illetéket nyolc nap alatt utólag - hivatalos lelet készítésének terhével - rója le, a helyette előlegezett költséget pedig az államnak térítse meg. A költségmentesség mértékének módosítása esetén a felet a megfelelő részfizetésre kell kötelezni. Ha a bíróság a teljes költségmentességet vonta meg, illetőleg annak mértékét módosította, a felet a Pp. 89. §-a esetén kötelezni kell a pertköltségbiztosíték teljes összegének [1. § (3) bek.] a letételére is.
(3) A költségmentességnek a per jogerős befejezése utáni megvonása (módosítása) esetén a (2) bekezdés megfelelően irányadó.
(4) A költségmentesség megvonásának (módosításának) kérdésében döntő határozathozatal előtt a felet meg kell hallgatni, az ellenfél meghallgatása mellőzhető; a bíróság szükség esetén hivatalból is tudakozódhatik, és bizonyítást is rendelhet el.
(5) A költségmentesség teljes megvonása esetén a fél a pártfogó ügyvéd díját is köteles megfizetni.
14. §
A per jogerős befejezésétől számított öt év elteltével a költségmentesség megvonásának nincs helye.
15. §
A személyes költségmentesség engedélyezésére és megvonására vonatkozó szabályokat a bíróság által engedélyezhető illetékfeljegyzési jogra (4. §) megfelelően alkalmazni kell. Részleges illetékfeljegyzési jog engedélyezésének és az illetékfeljegyzési jog részleges megvonásának (az illetékfeljegyzési jog mértéke módosításának) nincs helye.
A tárgyi költségmentesség fenn nem állásának megállapítása
16. §
Ha a bíróság az eljárás folyamán állapítja meg, hogy a tárgyi költségmentesség (2. §) nem áll fenn, a felet hivatalos lelet készítésének terhével kötelezni kell arra, hogy a le nem rót illetéket (annak öt terhelő részét) nyolc nap alatt utólag rója le, a helyette előlegezett költséget (annak őt terhelő részét) pedig az államnak térítse meg.
III. A költség előlegezése, az illeték és a költség viselése
A költség előlegezése
17. §
(1) Ha a költségmentesség folytán vagy jogszabály külön rendelkezése alapján a költséget az állam előlegezi, az előlegezés felől az a bíróság intézkedik, amelynek eljárásában a költség felmerült, illetőleg amelynél az eljáró végrehajtó működik. A Fővárosi Bíróság területén a végrehajtási eljárás során felmerült költséget - ide nem értve az útielőleget, valamint a végrehajtó helyszíni eljárása során kifizetésre kerülő egyéb költségre felvett előleget - a Budapesti Bírósági Végrehajtói Iroda vezetője utalványozza.
(2) Az utalványon fel kell tűntetni a költséget megállapító határozat számát, a költségjegyzék tételszámát - ha a költség a megkeresett bíróság előtt merült fel, a megkereső bíróság ügyszámát -, továbbá a peres felek nevét és perbeli állását, az utalványos nevét, végül az előlegezett összeget és fizetésének jogcímét (pl. szakértői díj). Ugyanabban az ügyben egy utalványon több hasonló jellegű összeg is utalványozható.
(3) Az előlegezett összegeket a bírósági gazdasági hivatal (BGH), illetőleg a megyei bíróság székhelyén kívül levő bíróságnál a pénztár az utalvány alapján - a külön jogszabályban meghatározott módon - fizeti ki az utalványosnak.
(4) A végrehajtási eljárás során felmerülő költség (kiküldetési költség, tanúdíj stb.) céljára előlegezett összeget a BGH, illetőleg a pénztár a végrehajtó kezéhez fizeti ki. A végrehajtó a felvett összeggel - a kifizetést igazoló okmány alapján - köteles a visszaérkezését követő 48 órán belül elszámolni.
A le nem rótt illeték és az állam által előlegezett költség viselése
18. §
(1) A le nem rótt illeték és az állam által előlegezett költség megfizetésére - a következő rendelkezésekben foglalt kivételekkel - a feléket kell kötelezni abban az arányban, amelyben a perköltség viselésére is kötelesek lennének [Pp. 78-83. §, 290. § (2) bek. stb.].
(2) A felet, még ha köteles lenne is a perköltség egészben való megfizetésére, nem lehet a le nem rótt illeték és az állam által előlegezett költség megfizetésére kötelezni, ha teljes személyes költségmentességben részesült, vagy ha az ügy költségmentes (2. §).
(3) Ha az a fél, aki a perköltség egészben vagy részben való megfizetésére köteles lenne, részleges költségmentességben részesült, az ellenfél által le nem rótt illeték és az állam által az ellenfél helyett előlegezett költség megtérítésére csak költségmentessége arányában kötelezhető.
19. §
(1) Egyezség esetén az egyezség arányában, ha pedig ez az arány nem állapítható meg, vagy ha a bíróság határozata szerint mindegyik fél maga viseli a költségét, a felek a le nem rótt illetéket valamint az állam által előlegezett költséget egyenlő arányban kötelesek megfizetni.
(2) A keresettől elállás esetében a le nem rótt illetéket és az állam által előlegezett költséget a felperes köteles megfizetni, kivéve, ha a felek másképpen állapodtak meg, vagy ha a felperes olyan okirati bizonyítékot csatol, amelyből kitűnik, hogy az elállásra azért került sor, mert az alperes a követelést a kereset benyújtása után elismerte vagy teljesített. A per megszüntetésének egyéb eseteiben az állam által előlegezett költséget, továbbá a Pp. 157. §-ának b), c), d) és f) pontjai esetében a le ne rótt illetéket is a felperes köteles megfizetni.
(3) A 18. § (2) és (3) bekezdése az előző bekezdések esetében is irányadó.
20. §
(1) Tárgyi illetékfeljegyzési jog esetében a bíróság csak a pervesztes alperest (viszontkereset esetében a pervesztes felperest) és őt is csak a pervesztesség arányában kötelezi illeték fizetésére.
(2) Kisajátítási kártalanítási perben a kártalanításra jogosult csak akkor köteles a feljegyzett illetéket megfizetni, ha a tanács végrehajtó bizottságának szakigazgatási szerve által már megállapított kártalanítási összeg módosítását ő vagy ő is kérte, és a bíróság a keresetének nem adott helyt. Ilyen esetben az illeték alapja a szakigazgatási szerv által már megállapított és a jogosult által kért, de a bíróság által meg nem ítélt összeg közötti különbözet.
(3) Igényperben az illetékfeljegyzési jogban részesített felperest pernyertessége esetében nem lehet a le nem rótt illeték viselésére kötelezni.
21. §
(1) A 18-20. § szerint meg nem térülő költséget az állam viseli.
(2) Ha jogszabály értelmében a keresetet ügygondnok ellen kell indítani (Pp. 281., 295., 302., 312. §, Csjt. 57. §), az ügygondnokot illeték fizetésére nem lehet kötelezni, költségeit és díját, valamint az őt terhelő perköltséget az állam viseli és a bírósági gazdasági hivatal téríti meg.
22. §
(1) A bíróság a perköltség felől döntő, illetőleg az eljárást befejező határozatában kötelezi a felet a le nem rótt illetéknek, valamint az állam által előlegezett költségnek vagy megfelelő részüknek a megfizetésére, még akkor is, ha a perköltség megfizetésében egyik felet sem marasztalja. Ha azonban a marasztalás összegének megállapítása bírói mérlegeléstől függ, vagy a bíróság a marasztalás összegét méltányosság alapján állapította meg, a perköltségben nem marasztalt felet a le nem rótt illeték vagy az állam által előlegezett költség megfizetése alól egészben vagy részben mentesítheti. A bíróság a határozatában a megtérítendő összeget számszerűen megjelöli, és felhívja a kötelezettet, hogy ezt az összeget az állam javára, a Hivatal felhívásában megjelölt módon az ugyanott közölt számlára fizesse be. Ha az állam által előlegezett költség megfizetésére a felet az eljárás folyamán kell kötelezni, továbbá ha az illeték vagy költség az eljárást befejező határozat meghozatala (jogerőre emelkedése) után merült fel, annak megfizetéséről a bíróság újabb határozatban intézkedik.
(2) Ha az eljárás félbeszakadt, szünetel vagy a bíróság a tárgyalást felfüggesztette, a le nem rótt illeték és az állam által előlegezett költség megfizetéséről nem kell intézkedni.
Az illeték megfizetése gazdasági perben
23. §
(1) A gazdasági perben (Pp. XXV. Fejezet) az illeték összegét és azt, hogy az illetéket melyik fél, milyen arányban viseli, a bíróság az eljárást befejező határozatában a pernyertesség és a pervesztesség arányában állapítja meg.
(2) Igényérvényesítési kötelezettség folytán indított perben a bíróság csak a pervesztes alperest és őt is csak a pervesztesség arányában kötelezi illeték fizetésére. A szerződéskötési kötelezettség alapján indított kereset elutasítása esetében illeték fizetésének nincs helye.
24. §
(1) Ha a felperes a keresetlevél benyújtása előtt a vitának peren kívül történő rendezését nem kísérli meg (Pp. 371. §), hanem keresetét annak mellőzésével nyújtja be, ós az alperes a keresetben érvényesített igényt az előkészítő irata előterjesztésére előírt határidő eltelte előtt elismeri, az illeték megfizetésére a felperest kell kötelezni.
(2) A keresettől elállás esetében az illetéket a felperes viseli, kivéve, ha a felek másképpen állapodtak meg, vagy ha a felperes olyan okirati bizonyítékot csatol, amelyből kitűnik, hogy az elállásra azért került sor, mert az alperes a követelést a kereset benyújtása után elismerte, vagy teljesített, és az előző bekezdésben szabályozott eset nem áll fenn.
(3) Az illeték felét kell fizetni [11/1966. (VI. 29.) PM r. 119/B. §] az első fokú eljárás, illetőleg a fellebbezési eljárás szünetelése esetében. A bíróság ennek az illetéknek a megfizetésére - ellenkező megállapodás hiányában - az első fokú eljárásban a felperest, a másodfokú eljárásban a fellebbező felet kötelezi. A másodfokú eljárás szünetelése esetében az első fokú eljárás illetékét az köteles megfizetni, akit erre az első fokú bíróság kötelezett. Ha az első fokú eljárásban szünetelésre több esetben kerül sor, illetéket csak az első szünetelés alkalmával kell kiszabni.
(4) A szünetelő eljárás folytatása esetében a bíróság a befejező határozatában megállapított eljárási illeték összegébe a szünetelés folytán már megfizetett illetéket beszámítja. A perben az eljárási illeték viselésére nem kötelezett által a szüneteléskor megfizetett illetéket perköltségként kell figyelembe venni.
(5) Ha a jogosult a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmét a meghagyás kibocsátása előtt visszavonja, a bíróság az eljárás megszüntetésével egyidejűleg a jogosultat kötelezi a fizetési meghagyásos eljárás illetékének megfizetésére.
25. §
(1) A bíróság az illeték megfizetésére - ideértve a Pp. 5. §-ának (4) bekezdésében említett, a szocialista szervezetet terhelő illetéket is - a határozat jogerőre emelkedésétől számított tizenöt napi határidőt szab. A határozatban fel kell tüntetni az első fokú bíróság székhelye szerinti Hivatal illetékbeszedési saámlájának a számát is.
(2) A bíróság a gazdasági perben hozott jogerős határozat kézbesítésével, szünetelés esetében pedig annak bejelentésével, illetőleg megengedésével egyidejűleg az első fokú bíróság székhelye szerinti Hivatalnak az e célra rendszeresített űrlapon értesítést küld. Ebben feltünteti:
a) a bíróság megnevezését,
b) az ügy számát,
c) a fizetésre kötelezett nevét, székhelyét, számlájának számát, a Hivatal megnevezését,
d) a fizetendő illeték összegét,
e) az ellenérdekű fél nevét és székhelyét, valamint
f) az illeték fizetésére megállapított határidőt.
(3) Az értesítés megküldésének időpontját a határozat eredeti példányán fel kell jegyezni.
(4) Ha a jogorvoslat folytán az illeték fizetésére kötelezett fél az illeték fizetése alól egészben vagy részben mentesül, erről a bíróság határozatában rendelkezik, és a bíróság keresi meg a Hivatalt az illetéknek (illetékrésznek) a befizető részére való visszatérítése végett.
(5) Ha a másodfokú eljárás szünetel, az illeték fizetésére vonatkozó felhívásról és értesítésről az előző bekezdések szerint a másodfokú bíróság gondoskodik.
IV. A le nem rótt illeték és az állam által előlegezett költség behajtása
A költségjegyzék kezelése
26. §
(1) A le nem rótt illetékről és a fél helyett előlegezett összegről a bíróság költségjegyzéket vezet. A költségjegyzéket a kezelőiroda állítja ki, majd a nyilvántartásba bevezetése után ellátja nyilvántartás sorszámával, és az ügy irataihoz csatolja. A költségjegyzékbe az egyes tételeket nyomban be kell jegyezni.
(2) Nem kell költségjegyzéket vezetni a gazdasági perekben, továbbá ha mindegyik fél teljes személyes költségmentességben részesült, vagy ha az eljárás a 2. § alapján költségmentes (tárgyi költségmentesség). Ez a rendelkezés nem vonatkozik a 3. § (3) bekezdésben említett perekre.
(3) A költségjegyzékbe a perbíróság vezeti be azt a költséget is. amely a megkeresett bíróság előtt merült fel, függetlenül attól, hogy az összeget a megkeresett bíróság vagy a perbíróság előlegezte-e. A megkeresett bíróság köteles az általa előlegezett összeget a perbírósággal közölni.
27. §
(1) A kezelőiroda nyilvántartást vezet azokról az ügyekről, amelyekben költségjegyzéket állított ki.
(2) A nyilvántartásba az ügy számát és a költségjegyzék kiállításának napját a költségjegyzék kiállításakor be kell jegyezni. A költségjegyzék végösszegét, valamint azt, hogy az összeget ki és mennyiben köteles megfizetni, továbbá a költségjegyzékbe foglalt összeg behajtására tett intézkedést, és az értesítés (32. §) továbbítása esetleges mellőzésének okát a költségjegyzék lezárása (28. §) után kell bejegyezni.
(3) A nyilvántartás alapján a kezelőiroda minden év április és október havában ellenőrizni köteles, hogy a fél évnél régebben kiállított költségjegyzékbe foglalt összeg behajtása végett a szükséges intézkedés megtörtént-e. Ha az ellenőrzés során késedelem állapítható meg, ennek megszüntetése végett nyomban intézkedni kell.
28. §
(1) Az eljárás jogerős befejezése után az első fokon eljáró bíróság kezelőirodájának vezetője (a továbbiakban: irodavezető) ellenőrzi, hogy a költségjegyzékbe valamennyi tételt bejegyeztek-e, majd a költségjegyzéket lezárja. A záradékban a bíróság első, valamint másodfokon - illetőleg a költség megállapítására vonatkozóan külön - hozott határozata alapján fel kell tüntetni a költség megfizetésére köteles személy (a továbbiakban: adós) nevét, lakóhelyét, valamint munkáltatójának nevét és címét, továbbá azt az összeget, amelynek megfizetésére az adós köteles.
(2) Ha a bíróság az eljárás folyamán hívja fel a felet, hogy a helyette előlegezett költséget (annak őt terhelő részét) az államnak térítse meg, az irodavezető a költségjegyzéket a felet terhelő tételek tekintetében az (1) bekezdés szerint lezárja, és a záradékban azt is feltünteti, hogy a felet terhelő illeték behajtása hivatalos lelet alapján történik.
(3) Az eljárás félbeszakadása, szünetelése vagy a tárgyalás felfüggesztése esetén az irodavezető a költségjegyzéket az (1) bekezdésnek megfelelően lezárja, a záradékban azonban csak azt tünteti fel, hogy a félbeszakadás, a szünetelés vagy a felfüggesztés folytán a behajtást mellőzni kell. Ilyenkor a kezelőiroda a behajtás mellőzésének okát a nyilvántartásba feljegyzi. Ha az eljárás újból megindul, az egyes tételeket a költségjegyzékbe folytatólag kell bejegyezni. A költségjegyzéket ilyen esetben új sorszám alatt kell a nyilvántartásba (27. §) bejegyezni.
29. §
(1) A kezelőiroda a nyilvántartásban feltünteti a határozat jogerőre emelkedésének időpontját, a költségjegyzék végösszegét, valamint - a költségjegyzék záradéka alapján - azt, hogy az összeget ki és mennyiben köteles megfizetni. Ha a költségjegyzéket a 28. § (2) bekezdése esetében tovább kell vezetni, a nyilvántartásba csak a már lezárt tételekre vonatkozó adatot kell bejegyezni.
(2) A kezelőiroda az adóstól - tartozásának kiegyenlítéseként - sem készpénzt, sem illetékbélyeget nem vehet át.
A költségmentesség utólagos engedélyezése
30. §
(1) Az adóst utólag csak akkor lehet költségmentességben részesíteni, ha az eljárásban addig nem vett részt. Erre a határozat kézbesítésével egyidejűleg az adóst figyelmeztetni kell.
(2) Az utólag engedélyezett költségmentesség hatálya visszahat az eljárás megindítására. Ennek megfelelően az adós teljes költségmentesség engedélyezése esetén a határozat alapján őt terhelő összeget egyáltalán nem, részleges költségmentesség engedélyezése esetén pedig csak 50%-ban köteles megfizetni.
(3) Az utólag költségmentességet engedélyező végzésben a bíróság számszerűen megjelöli, hogy az adós az őt terhelő összegből mennyit köteles megtéríteni. A végzésnek erre vonatkozó rendelkezését a költségjegyzékre fel kell jegyezni.
(4) Ha az adós utólagos költségmentességet kért, a kezelőiroda az értesítést (32. §) a kérelem elbírálásáig nem küldi el; a kérelem elbírálása után pedig - a bíróság határozatától függően - a teljes költségmentességet feljegyzi a nyilvántartásba, részleges költségmentesség engedélyezése vagy a kérelem elutasítása esetén pedig a 24. § szerint jár el.
A költségjegyzékbe foglalt összeg behajtása
31. §
A költségjegyzékbe foglalt és a bíróság döntése szerint az adóst terhelő összeget az adós lakóhelye szerinti Hivatal hajtja be. Az ilyen összeg megfizetésére az adók kivetéséről és beszedéséről szóló rendelkezések irányadók.
32. §
(1) Ha az adós utólag nem kapott költségmentességet, vagy ha a bíróság utólag csak részleges költségmentességet engedélyezett, továbbá, ha az adós ismeretlen helyen tartózkodik, a kezelőiroda arról az összegről, amelyet az adós megfizetni köteles, értesítést állít ki, és megküldi a Hivatalnak. Ha az adós ismeretlen helyen tartózkodik, a bíróság - ha erről tudomása van - köteles a Hivatalt arról is tájékoztatni, hol van az adósnak belföldön vagyona. Nem kell értesítést kiállítani, ha az az összeg, amelynek a megfizetésére az adós köteles, a húsz forintot nem haladja meg. Minden adósról külön értesítést kell kiállítani, és abban fel kell tüntetni a határozat jogerőre emelkedésének időpontját. Egyetemleges adóstársak esetén az egyetemlegességre és az egyetemleges adóstárs személyi adataira az értesítésben utalni kell.
(2) Az értesítéseket a kezelőiroda összegyűjti, és havonként egyszer - minden hónap 15. napján - kísérőjegyzékkel küldi meg az illetékes Hivatalnak. A kísérőjegyzékben - minden értesítésre vonatkozóan - fel kell tüntetni az ügyszámot, a nyilvántartás sorszámát, az adós nevét és a behajtandó összeget.
(3) Az értesítés elküldésének időpontját a kezelőiroda a nyilvántartásba feljegyzi, a jegyzék másolatát pedig a nyilvántartáshoz csatolja.
V. A bírósági végrehajtás során le nem rótt illeték és az állam által előlegezett költség behajtása
33. §
A bírósági végrehajtási eljárás (a továbbiakban: végrehajtás) során le nem rótt illeték és az állam által előlegezett költség összegét a bírósági végrehajtó (a továbbiakban: végrehajtó) az ügy iratboritékán levő költségjegyzéken jegyzi fel.
34. §
(1) A végrehajtás során le nem rótt illeték és az állam által előlegezett költség összegét a végrehajtó hajtja be.
(2) A végrehajtó az (1) bekezdés alapján behajtott összeget a BGH bevételi számlájára utalja át. Az átutalt összeget és az átutalás keltét az irat-borítékon levő költségjegyzéken feljegyzi.
(3) Ha a végrehajtással felmerült illeték, költség vagy egy részük sem hajtható be, erről a BGH-t nem kell értesíteni.
(4) A költségjegyzékbe felvett, de egyelőre be nem hajtható illeték- és költségkövetelés további behajtása iránt a végrehajtó csak akkor intézkedik, ha a végrehajtást kérő a szünetelő végrehajtás folytatását kérte. Az ennek során behajtott összegekkel kapcsolatban a (2) bekezdés szerint kell eljárni.
35. §
(1) Közvetlen letiltás esetében a bíróság (közjegyző) a letiltó végzésben a munkáltatót arra hívja fel, hogy az adós munkabéréből elsősorban a le nem rótt illeték fejében járó összeget vonja le és utalja át a BGH bevételi számlájára.
(2) A bíróság letiltó végzését a meghozatala után nyomban, a közjegyző letiltó végzését pedig csak jogerőre emelkedése után kell a BGH-hoz megküldeni.
(3) A végrehajtó az általa kibocsátott letiltást a BGH-nak nem küldi meg akkor sem, ha a letiltás szerint az adós járandóságát folyósító szerv a végrehajtási kérelem illetékét és a helyszíni költségátalányt a BGH számlájára köteles megfizetni.
36. §
Ha a pernyertes fél javára a végrehajtást előzetesen végrehajtható határozat alapján rendelik el, csak e végrehajtással felmerült költség behajtásának van az előző rendelkezések szerint helye.
VI. Záró rendelkezések
Fellebbezés
37. §
(1) A fél a határozat ellen külön fellebbezéssel élhet, ha a bíróság
a) a személyes költségmentesség, valamint az illetékfeljegyzési jog engedélyezése iránti kérelmet egészben vagy részben elutasítja,
b) a személyes költségmentességet vagy az illetékfeljegyzési jogot megvonja, illetőleg a személyes költségmentesség mértékét korlátozza, végül
c) a tárgyi költségmentesség fennállását nem állapítja meg.
(2) Nincs helye fellebbezésnek az olyan határozat ellen, amellyel a bíróság
a) személyes költségmentességet vagy illeték-feljegyzési jogot engedélyez;
b) a tárgyi költségmentesség fennállását állapítja meg;
c) a személyes költségmentesség vagy az illetékfeljegyzési jog megvonását megtagadja;
d) az utólagos fizetés elrendelését megtagadja.
A büntető eljárásban érvényesített polgári jogi igényre vonatkozó szabályok
38. §
(1) Ha a jogosult a polgári jogi igényt a büntető eljárásban érvényesíti, a feleket a költségmentesség és az illetékfeljegyzési jog tekintetében ugyanazok a kedvezmények illetik meg, mint hasonló igény polgári eljárásban való érvényesítése esetében.
(2) A büntető eljárásban érvényesített polgári jogi igény tekintetében a költségmentesség, valamint az illetékfeljegyzési jog engedélyezésére, megvonására, a költségjegyzék kiállítására és nyilvántartására, valamint a le nem rótt illeték és az állam által előlegezett költség behajtására e rendelet rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
(3) A büntető eljárásban engedélyezett költségmentesség és illetékfeljegyzési jog kiterjed az igény tárgyában lefolytatandó polgári eljárásra is.
Hatályba lépés
39. §
(1) Ez a rendelet 1977. január 1-én lép hatályba. Egyidejűleg az 1/1973. (I. 24.) IM rendelet hatályát veszti.
(2) E rendelet rendelkezéseit a folyamatban levő ügyekben is alkalmazni kell, azzal a kivétellel, hogy e rendelet hatályba lépése előtt a Pp. 5. §-ának (4) bekezdése alapján már kiszabott illeték hatályát a 7. § (2) bekezdése nem érinti. A már megindult kisajátítási kártalanítási perben a feleket a tárgyi költségmentesség az eljárás egész folyamán megilleti.
Dr. Korom Mihály s. k.,
igazságügyminiszter