AVI 2018.5.32 Közigazgatási perben nem lehet a kereset korlátait a határozat megváltoztatásának vagy hatályon kívül helyezésének kérelmezésére szűkíteni [1952. III. tv. 335/A. § (1) bek.]

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperesnél az adóhatóság 2007. évre vonatkozóan személyi jövedelemadó, százalékos egészségügyi hozzájárulás és magánszemélyek különadója adónemekben, valamint 2010. évre vonatkozóan személyi jövedelemadó adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett. A felperesnél becslési eljárás lefolytatására került sor és a 2007. évre elrendelt megismételt eljárás során terhére személyi jövedelemadó adónemben 4 154 163 Ft, százalékos egészségügyi hozzájárulás adónemben 1 362 828 Ft, magánszemélye különadója adónemben 225 625 Ft, összesen 5 742 611 Ft adókülönbözetet, egyben adóhiányt állapított meg, mely után adóbírságot és késedelmi pótlékot számított fel. Több kifizetés tekintetében mutatott ki forráshiányt, feltárta az adózó vizsgált időszakot megelőzően szerzett bevételeit, elemezte ezek rendelkezésre állását, és jutott arra következtetésre, hogy a felperes azt hitelt érdemlően nem tudta bizonyítani.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[2] A felperes keresetében általánosságban vitatta az alperesi megállapítások jogszerűségét, alapvetően a korábbi eljárásban született döntések megállapításait rögzítve azt sérelmezve, hogy a becslési eljárás lefolytatásának feltételei változatlanul nem álltak fenn. Azt kifogásolta, hogy az adóhatóság kettős gátat helyezett bizonyítása elé. Egyrészt arra hivatkozott, hogy az új eljárásban annak nincs helye, másrészt előterjesztett bizonyítékait túlnyomó részt érdemben meg sem vizsgálta, azonban állította, hogy ezek a bizonyítékok - anélkül, hogy konkrétumot keresetlevelében megemlített volna - alkalmasak arra, hogy a becslési eljárás lefolytatására ne kerüljön sor, illetőleg egy becslés esetén bizonyítsa a megfelelő, legális jövedelmének fennállását. Ezen túlmenően konkrétan az elévülésre és a súlyosítási tilalom megsértésére hivatkozott.

[3] Az első tárgyaláson a keresetét a jogszabálysértésekkel összefüggésben módosította, a becslési eljárás vonatkozásában az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 108. és 109. §-ainak megsértését állította, illetve a törvényes előfeltételek fennállásának igazolását hiányolta az alperes részéről. Itt jelölte meg konkrétan, hogy mely tényállási elemekkel összefüggésben vitatja az alperesi határozat jogszerűségét, így a G. E.-féle ingatlan adásvételi szerződést, vízi jármű, kisgéphajó értékesítését, A. típusú gépjármű adásvételét, és S. A. kölcsönügyletét. E tényállási elemeket az elsőfokú bíróság a 2014. december 2-án megtartott első tárgyaláson rögzítette jegyzőkönyvében.

[4] Az alperes ellenkérelmében a határozati indokait fenntartva a kereset elutasítását indítványozta.

Az elsőfokú ítélet

[5] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az adóhatósági határozatot az elsőfokú adóhatósági határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte új eljárás elrendelése nélkül. A felperes által kifogásolt tételek közül csupán kettőt tartott bizonyítottnak: a G. E.-féle ingatlanvásárlást, valamint V. M. motoros kishajó vásárlását. Ezekre figyelemmel rögzítette, hogy a felperesnek 2007. évre nem keletkezett 12 389 343 Ft forráshiánya. A budakalászi ingatlan vásárlásával összefüggésben kifejtette, hogy a felperes nem készpénzben fizette meg annak vételárát, hanem gépjárművek átadásával, emiatt készpénzforrás hiánya nem keletkezhetett. A Nemzeti Közlekedési Hatóság igazolása alapján találta bizonyítottnak az úszó létesítmény V. M. részére történő eladását, így a felperesnek ebből az ügyletből 4 millió forintos forrása keletkezett.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[6] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását kérte. Elsődlegesen azzal támadta a jogerős ítéletet, hogy a bíróság megszegte a Pp. 335/A. § (1) bekezdésében tilalmazott keresetváltoztatást tekintettel arra, hogy a felperes keresetében általánosságban vitatta az alperesi határozat jogszerűtlenségét, nem jelölte meg tényszerűen, hogy annak jogszabálysértése mihez kapcsolódik. Ezen túlmenően nem merítette ki a keresetet sem, hiszen az elévülés és súlyosítási tilalommal kapcsolatban állást nem foglalt. Hangsúlyozta, hogy a felperesi keresetlevél jogszabályi hivatkozást egyáltalán nem tartalmazott, illetve a Pp. 121. § (1) bekezdés ellenére a keresetlevélben az érvényesíteni kívánt jogot és az annak alapjául szolgáló tényeket és azok bizonyítékait nem adta elő.