A Fővárosi Ítélőtábla Bhar.21/2017/12. számú határozata rágalmazás vétsége tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 397. §, 514. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 226. §] Bírók: Mató Ágnes, Rédei Géza, Vincze Piroska

Kapcsolódó határozatok:

Pesti Központi Kerületi Bíróság B.11138/2016/3., Fővárosi Törvényszék Bf.11581/2016/6., *Fővárosi Ítélőtábla Bhar.21/2017/12.*

***********

Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság

1.Bhar.21/2017/12.

A Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság Budapesten, 2017. év április hó 13. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

v é g z é s t :

A rágalmazás vétsége miatt a vádlott ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 20.Bf.11.581/2016/6. számú ítéletét helybenhagyja.

A harmadfokú eljárás során felmerült 10.000.- (tízezer) forint fellebbezési illetéket a magánvádló 15 napon belül köteles leletezés terhe mellett az államnak megfizetni.

A végzés ellen további fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s :

A Pesti Központi Kerületi Bíróság a 2016. év szeptember hó 2. napján kihirdetett 24.B.11.138/2016/3. számú ítéletével a vádlott bűnösségét rágalmazás vétségében (Btk. 226. § (1) (2) bekezdés a./ pont) állapította meg. Ezért őt 1 évi időtartamra próbára bocsátotta és kötelezte a bűnügyi költség viselésére.

A kihirdetett ítélettel szemben a vádlott és védője fellebbezést jelentett be, míg a magánvádló a kihirdetett ítéletet tudomásul vette.

A Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság a vádlott felmentést célzó fellebbezést alaposnak találta és a 2016. év december hó 12. napján megtartott tanácsülésen meghozott 20.Bf.11.581/2016/6. számú ítéletével a vádlottal szemben az elsőfokú bíróság ítéletet megváltoztatta és a vádlottat az ellene rágalmazás vétsége /Btk. 226. (1) (2) bekezdés a./pont/ miatt emelt vád alól felmentette. Az eljárás során felmerült bűnügyi költség viselésére a magánvádlót kötelezte.

A másodfokú bíróság ítéletével szemben a magánvádló jelentett be fellebbezést vádlott terhére, elítélése érdekében. Fellebbezését a magánvádló jogi képviselője írásban megindokolta. Indokolásában előadta, hogy a másodfokon eljárt Fővárosi Törvényszék egyetértett az első fokon eljárt bírósággal a megállapított tényállást illetően. Kizárólag a jogkövetkezmények alkalmazása tekintetében ítélte meg úgy, hogy tévedett a Pesti Központi Kerületi Bíróság arra figyelemmel, hogy a törvényszék álláspontja szerint a társadalomra veszélyesség hiányzott a vádlotti magatartásból. A magánvádló álláspontja szerint a vádlott túllépte a házassági bontóperben a perbeli joggyakorlás megengedett kereteit, és nem a bontóperi eljárás 2015-ös megindításával összefüggésében nyilatkozott - egyébként valótlanul arról, hogy mi történt több, mint tíz évvel korábban közöttük - a bontóperi tárgyaláson.

Teljesen egyértelmű, hogy aljas indokból valósította meg a vádlott a cselekményét, hiszen arra törekszik a polgári ügyben, hogy az utolsó közös lakás kizárólagos használatának jogát megszerezhesse. A vádlott kijelentése gyalázkodó jellegű volt és a magánvádló becsmérlését volt hivatott szolgálni.

Hivatkozott a 30/1992. /V.26./ AB határozatra, úgy szintén a BH. 2009/135. számú jogesetére.

Összességében az írásbeli fellebbezés a vádlott bűnösségének megállapítását és büntetés kiszabását, valamint a bűnügyi költség megfizetésére kötelezését célozta.

A harmadfokú nyilvános ülésen a magánvádló jogi képviselője az írásbeli fellebbezését változatlan tartalommal fenntartotta. Észrevételezte, hogy a védelmi fellebbezés először kizárólagosan enyhítésre irányult, csak a későbbiekben változtatott a védő a jogcímen és kérte a vádlott felmentését.