BH 2011.5.147 Az illeték alapját képező forgalmi értéket az Itv. 70. § (1)-(3) bekezdései alapján kell megállapítani, nem törvényes az az alperesi eljárás, ha a szerződésben foglalt nettó vételárhoz hozzászámítja az általános forgalmi adót, de az Itv. 70. §-a szerinti bizonyítási eljárást nem folytatja le [1990. évi XCIII. tv. 70. §, 102. §, 2004. évi CXL. tv. 50. §, 2007. évi CXXVII. tv. 65. §, 142. §]

A felperes 2008. augusztus 14-én kelt és augusztus 22-én illetékkiszabásra bemutatott adásvételi szerződéssel megvásárolta a budapesti 233028/3 helyrajzi számú ingatlan 11190/391951 tulajdoni hányadát. A szerződés 3. pontjában a felek a telek vételárát 195 000 000 forintban, a raktárépület vételárát 148 000 000 forintban, az aszfaltút és parkoló építmény vételárát egyformán, egyaránt 1 000 000 forintban határozták meg azzal, hogy a vételár általános forgalmi adót nem tartalmaz, az általános forgalmi adót a felperesi vevő fizeti meg a központi költségvetésbe.

A szerződésben a felek vasútvezetési szolgalomról és annak ellenértékéről is rendelkeztek.

A vagyonszerzés után az APEH Közép-magyarországi Regionális Igazgatósága a 2008. szeptember 15-én kelt fizetési meghagyásával a bejelentett értéket (a szerződésben foglalt, a szolgalmi jog ellenértékét is tartalmazó vételárat) általános forgalmi adóval növelt összegben forgalmi értékként elfogadva, a felperest 42 000 000 forint visszterhes vagyonátruházási illeték megfizetésére kötelezte az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 19. § (1) bekezdése alapján.

A felperes fellebbezést nyújtott be a fizetési meghagyás ellen, vitatva az illeték alapját, amely álláspontja szerint csak a nettó, azaz általános forgalmi adó összeg nélküli vételárösszegnek felelhet meg.

Az alperes a 2009. február 6-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta, mert a vasútvezetési szolgalom megszerzése nem jár illetékfizetési kötelezettséggel, ezért az annak ellenértéke nélkül számított, az általános forgalmi adóval növelt vételár mint elfogadott forgalmi érték után 41 400 000 forint illetékfizetési kötelezettséget állapított meg, így 600 000 forint illetékkülönbözet törlését rendelte el. Határozata indokolása szerint az illeték alapja a bruttó vételár, azaz a teljes vételár összege, mert ez az az összeg, amely a vagyontárgy eladása esetén árként általában elérhető, így a forgalmi érték magában foglalja az ingatlant terhelő általános forgalmi adót is. Az általános forgalmi adó fizetési kötelezettség a forgalmazás, a szolgáltatás kapcsán rakódik rá a termékre, szervesen összekapcsolódik a dolog értékével, így az általános forgalmi adó áralakító tényező. Az illeték a forgalmi érték után fizetendő egyszeri vagyonadó, így a két fizetési kötelezettség tartalmilag és jogilag is elkülönül egymástól. A felperes által hivatkozott fordított adózás intézménye nem érinti az illetékalap számítását, az általános forgalmi adó akkor is része a forgalmi értéknek, ha azt a vevő fizeti meg a központi költségvetésbe.

A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának felülvizsgálata iránt, melyben az alperesi határozat megváltoztatását, az illetékalap 350 000 000 forintban történő elfogadását és az illeték 35 000 000 forint összegben való megállapítását, másodlagosan a közigazgatási határozatoknak részben, a 6 400 000 forint illeték előírásának a hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint fordított adózás esetében az illeték alapja csak a nettó vételár lehet, a forgalmi értéknek nem része az általános forgalmi adó, mert az nem az eladót illeti. Az általános forgalmi adó fizetési kötelezettség egy elszámolási kötelezettséget keletkeztető jogviszonynak minősíthető, nem része a megvásárolt ingatlanrész értékének. Az alperes határozata sérti a szerződési szabadság elvét, és az alperes a határozatában nem adta indokát annak, hogy a bejelentett értéktől milyen okból tért el a forgalmi érték megállapítása során, az érték-megállapítását mire alapította, ezért az alperes a tényállást nem tisztázta.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét megalapozatlannak találta, ezért azt ítéletével elutasította. Az Itv. 102. § (1) bekezdés e) pontja szerinti forgalmi értéknek az az érték felel meg, amit az eladó a vagyon értékesítése esetén árként kap a vevőtől. Az általános forgalmi adó a forgalmazás során rárakódik a termékre, az árura, szervesen összekapcsolódik a dolog értékével és mint áralakító tényező befolyásolja a vagyon értékét, ezért az része a forgalmi értéknek. Illetékkiszabás szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a fordított adózás esetében a vevő az általános forgalmi adót nem az eladónak, hanem a központi költségvetésbe fizeti meg. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) rendelkezései alapján lehetőség van adómentes értékesítésre, illetve adóköteles értékesítésre, azonban nem lehetséges, hogy a forgalmi értéket eltérően állapítsa meg a hatóság az adómentes értékesítés, illetve az adóköteles értékesítés, azaz a fordított adózás esetén. Az általános forgalmi adó fizetési kötelezettség vagy annak hiánya nem eredményezheti azt, hogy a forgalmi érték eltérő módon kerüljön megállapításra, nem vezethet eltérő forgalmi érték megállapítására és különböző összegű illetékkötelezettség előírására, eltérő közteher viselésére. Az alperes a szerződési szabadság elvét és az Itv. 69. §-át nem sértette meg az illeték kiszabása során, mert a szerződésben rögzített nettó vételárakat elfogadva - további bizonyítást nem igénylő módon - azt csak az általános forgalmi adó összegével növelte és így állapította meg a forgalmi értéket. A tényállás tisztázott volt, az alperes a határozatát megfelelően indokolta, ezért a felperes által hivatkozott eljárási szabályok megsértésére nem került sor.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben elsődlegesen a jogerős ítélet és a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezésével a keresete szerinti döntés hozatalát, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását vagy harmadlagosan az alperes új eljárásra kötelezését kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az Itv. 69. §-át, 70. § (1) bekezdését, 102. § (1) bekezdés e) pontjának rendelkezését, valamint az Áfa. tv. 65. §-ában, a 142. § (1) bekezdés e) pontjában foglaltakat, továbbá a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 50. § (1) bekezdését, 72. § (1) bekezdés e) pontját.

Az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy fordított adózás esetén az illeték alapja az általános forgalmi adóval növelt vételár. Az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy 2008. január 1-je előtt hatályban volt szabályozás szerint is a vételárnak volt általános forgalmi adót tartalmazó része, amelyet az eladónak kellett megfizetni és az eladó fizette be azt a központi költségvetésbe. A 2008. január 1-jétől hatályos szabályok szerint az általános forgalmi adóköteles értékesítés során az a tény, hogy az általános forgalmi adót a vételárral együtt a vevő nem az eladónak fizeti meg, hanem a vevő közvetlenül a központi költségvetés részére fizeti be, olyan új tény, amelynek folytán megváltozik az illetékalap számítása és felülvizsgálandó az eddigi jogalkalmazási gyakorlat. Az ingatlan megszerzéséért fizetendő árba az általános forgalmi adó már nem érthető bele, mert az általános forgalmi adó nem az eladó részére fizetendő, az nem része a megfizetett vételárnak, azaz az árnak. Az általános forgalmi adó megfizetésének kötelezettsége a vevőre hárul, ezzel az általános forgalmi adófizetési kötelezettség más jelleget, "illetékjelleget" öltött, azzal, hogy azt külön kivetni nem kell. Álláspontja szerint kétséges az is, hogy fordított adózás esetén az általános forgalmi adó a 8/2007. (II. 28.) AB határozatban foglalt, az adóval szembeni kritériumoknak megfelel-e. Az eladó ellenértékként csak a nettó vételárra tarthat igényt. A forgalmi érték megállapításakor az általános forgalmi adó nélküli vételárat kell figyelembe venni és az illetékalapot a nettó vételár alapján megállapítani. Álláspontja szerint téves az elsőfokú bíróságnak az arányos közteherviselés sérelmére tett megállapítása, mert ezzel épp ellenkezőleg a felperesi álláspont elfogadása esetén egységesen általános forgalmi adó nélkül kerülne megállapításra az illeték alapja. Sérelmezte továbbra is, hogy a szerződéses szabadság elvébe ütközően került sor a bejelentett értékhez képest eltérő mértékben a forgalmi érték megállapítására. Az alperes jogosult arra, hogy a bejelentett értéktől eltérően állapítsa meg a forgalmi értéket, de ebben az esetben a tényállás tisztázására, bizonyítás lefolytatására és a döntése indokolására köteles. Az alperes az eljárása során ezeket az eljárási szabályokat nem tartotta be, ezért a határozata ebből az okból is törvénysértő.