BH 2004.6.256 Sorozatos írásbeli figyelmeztetést kiváltó mulasztások elkövetése esetén, amennyiben azokat a közalkalmazott nem cáfolta, nem jogszabálysértő a mulasztásokra alapított felmentés [1992. évi XXXIII. tv. 30. §].

A felperes keresetében a felmentése jogellenességének megállapítását, az eredeti munkakörében történő továbbfoglalkoztatását, illetve ennek mellőzése esetén egyhavi felmentési időre járó illetménye, elmaradt illetménye, 2-12 havi átlagkeresete, valamint kártérítés megfizetését kérte.

A munkaügyi bíróság ítéletével a közalkalmazotti jogviszony megszűnése időpontját - annak téves megállapítása miatt - módosította és erre figyelemmel felmentési időre járó illetménykülönbözet, valamint - a járandóságok késedelmes kifizetése miatt az alperes által elismert kártérítési igény címén - 30 000 forint kártérítés megfizetésére kötelezte az alperest; egyebekben a felperes keresetét elutasította. A bíróság a nem megfelelő munkavégzésre alapított felmentés indokát - amely szerint a főiskolai docens felperes sorozatos, szóbeli és írásbeli figyelmeztetéssel járó mulasztásokat követett el, utoljára a 2001. június 21-i záróvizsgán felkészületlenül vett részt - bizonyítottnak találta. Megállapította, hogy a felperes rendszeresen az Mt. 103. §-ába ütközően járt el, a munkáját nem végezte megfelelően, ezért az alperes jogszerűen szüntette meg a közalkalmazotti jogviszonyát.

A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezett részében helybenhagyta.

A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet - az elsőfokú ítéletre is kiterjedő - hatályon kívül helyezését és új eljárás elrendelését kérte anyagi és eljárási jogszabálysértésre hivatkozással. A Kjt. 30. § (2) bekezdése megsértését sérelmezte, a záróvizsgán tanúsított, terhére rótt magatartás tekintetében vitatta a felmentési indok valóságát. A tényállás iratellenes megállapítására hivatkozott amiatt, hogy a munkaügyi bíróság az ő előadását nem vette figyelembe, döntése kizárólag az alperes által előadottakon alapul, megsértve a Pp. 1-2. §-ában és 221. §-ában foglalt szabályokat. Az írásbeli figyelmeztetések figyelembevételét sérelmezte, vitatta, hogy ezek tartalmukban, illetve formájukban megfeleltek az írásbeli figyelmeztetés követelményeinek, és jogorvoslati tájékoztatást sem tartalmaztak. Ezzel kapcsolatban elvi határozat hozatalát tartotta szükségesnek.

A felülvizsgálati kérelem előzetes megvizsgálása [Pp. 273. § (1) bekezdés] alapján a következők állapíthatók meg.

A munkaügyi bíróság a tényállást - amint azt az ítélete indokolása is rögzíti - a felek nyilatkozatai, valamint a perbeli bizonyítékok (tanúvallomás, csatolt iratok) alapján állapította meg. Ezért az a felülvizsgálati állítás, hogy a perbeli tényállás csak az alperes előadásán alapul, téves.

Iratellenességet ugyancsak alaptalanul sérelmezett a felülvizsgálati kérelem amiatt, hogy a bíróság nem a felperes beadványaiban foglaltaknak megfelelően állapította meg az ügyben releváns tényeket. A bizonyítékok mérlegelésével olyan tényállás is megállapítható, amely nem áll összhangban valamely perbeli nyilatkozattal, bizonyítékkal, azonban a per egyéb adataira figyelemmel nem okszerűtlen [Pp. 206. § (1) bekezdés]. Az adott esetben a felperes sorozatos nem megfelelő munkavégzésére levont ítéleti következtetés - figyelemmel az azt alátámasztó bizonyítékokra - nem okszerűtlen.