BH 2003.12.512 A bank mint megbízott pénzintézet a banktól elvárható gondossággal köteles a csekk beszedésére kapott megbízást a megbízó érdekében megfelelően teljesíteni [Ptk. 205. § (3) bek., 318. § (1) bek., 339. § (1) bek., 340. § (1) bek., 474. §, 475. § (1) bek., az 1965. évi 2. tvr.-tel kihirdetett Genfi Csekkjogi Egyezmény 28. cikk, 32. cikk, 35. cikk, 40. cikk és 45. cikk, 1978. évi 8. tvr. 1. § (1) bek., (2) bek. a) és b) pont, 5. §, Pp. 78. §, 82. §, 8/2002. (III. 30.) IM rendelet 4. § (1) és (2) bek.].

Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy az I. r. felperesnek 15 napon belül fizessen meg összesen 7 670 772 Ft-ot, és ennek az ítéletben részletezettek szerint a kifizetésig járó évi 20%-os kamatát, kötelezte továbbá, hogy a II. r. felperesnek 15 napon belül összesen 6 101 452 Ft-ot, és ennek az ítéletben részletezettek szerint a kifizetésig járó évi 20%-os kamatát, valamint a felperesek jogi képviselője kezéhez 1 297 364 Ft együttes perköltséget; ezt meghaladóan a felperesek keresetét elutasította. Tényként állapította meg, hogy a peres felek között létrejött megbízási szerződés alapján az I. r. felperes az alperesnek

1) 1998. október 1-jén egy 21 297 530 olasz líráról 1998. szeptember 30-án kiállított, nem forgatható, két párhuzamos vonallal áthúzott csekket adott át beszedés végett, amelynek a kiállítója az olasz E. S.R.L. cég, címzettje pedig a Banca P., Olaszország volt. Az alperes ezt a csekket az olaszországi közvetítő partnerének, a Banco A-nak küldte meg. A kifizető bank a csekk alapján fizetett. Fizetés után közölte, hogy a csekk ellenértékének a fedezete nem volt biztosítva.

2) 1998. november 2-án egy 19 516 780 olasz líráról a nevezett olasz cég által 1998. október 30-ai dátummal kiállított csekket adott át beszedésre. Az alperes ezt a csekket - amelynek a kiállítója és fizető bankja az 1. pont alattiakkal megegyezett - 1998. november 4-én kelt kísérőlevéllel az olasz közvetítő bankjának küldte meg, aki azt fedezetlen csekként, az óvási határidő letelt jelzéssel küldte vissza a felperesnek 1999. január 22-én.

3) 1998. november 30-án egy 18 467 000 olasz líráról kiállított csekket adott át beszedésre. Ezt a csekket a felperes a C. I. S.P.A. közvetítő banknak küldte meg. A fizetésre bemutatott csekket az olasz bank 1999. január 15-én azzal küldte vissza, hogy fedezetlen, és az óvási határidő eltelt. Ennek a csekknek is az 1) alatti volt a kiállítója és a címzettje.

4) 1998. december 21-én egy 20 815 440 olasz líráról 1998. december 31-én kiállított, csekket adott át, amelynek a kiállítója és címzettje az 1) alattiak voltak. Ezt a csekket a címzett bank fizetetlenül küldte vissza, mert a csekk előre keltezett volt, és a csekken számmal és betűvel feltüntetett összegek nem egyeztek.

A II. r. felperes 5) 1998. október 21-én - 1988. október 31-i kiállítási dátummal - 20 044 820 olasz líráról kiállított csekket adott át beszedés végett az alperesnek. A csekket az 1) alatt írt cég állította ki, és a címzett is azonos. Az alperes ezt a csekket az olasz közvetítőjének küldte meg 1998. október 27-én kelt kísérőlevéllel, aki azt 1998. november 11-én kísérelte meg behajtani eredménytelenül, azt azzal kapta vissza, hogy az óvási határidő lejárt.

6) 1998. november 30-án - 1998. november 30-i kiállítási dátummal - 26 553 640 olasz lírában kiállított csekket az alperes beszedésre átvette, s azt a C. I. S.P.A. 1999. január 18-án kapta meg, azonban eredménytelenül kísérelte meg annak a beszedését.

A felperesek a keresetükben a Ptk. 474. §-a, 475. §-ának (1) bekezdés és a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján az alperest az I. r. felperessel szemben

- a 2. sz. csekken feltüntetett lírának az 1998. november 21. napján számított 2 557 869 Ft ellenértéke és ennek 6%-os és 20%-os évi kamata, valamint 7798 Ft csekkjutalék és ennek 20%-os kamata

- a 3. sz. csekk alapján 2 419 177 Ft és ennek 1998. december 22-től számított 6% és 20% kamata, 7257 Ft csekkjutalék és ennek évi 20%-os kamata,

- a 4. csekk alapján 2 693 726 Ft és ennek 1999. január 23tól járó évi 6%-os és 20%-os kamata, 8081 Ft csekkjutalék és ennek 20%-os kamata,

a II. r. felperessel szemben

- 5. számú csekk alapján 2 627 074 Ft és ennek 1998. november 21-től a kifizetésig járó évi 5%-os és 20%-os kamata, 7881 Ft csekkjutalék és ennek évi 20%-os kamata,

- 6. számú csekk alapján 3 474 278 Ft és ennek 1998. december 22-től a kifizetésig járó évi 5%-os és 20%-os kamata, 10 422 Ft csekkjutalék és ennek 20%-os kamata megfizetésére kérték kötelezni.

Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetének az alábbiak szerint adott helyt. A Ptk. 474. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglaltakból kiindulva az volt a jogi álláspontja, hogy az alperesnek mint megbízottnak a felperesek mint megbízók érdekében kellett eljárnia. Az alperesnek mint hitelintézetnek - figyelemmel a Ptk. 4. §ában foglaltakra - a perbeli esetben a bank üzleti tevékenysége során általában elvárható gondossággal kellett eljárnia. A perbeli csekkeket kiállító E. olasz cég pénzforgalmáról az olasz bank által készített kimutatás - csatolva 13/F/2. alatt - alapján az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy az alperes és az olasz partner (közvetítő) bankja szakszerű és gondos eljárása esetén a perbeli csekkek - amennyiben azokat határidőben, azaz 15 napon belül - mutatják be fizetésre, érvényesíthetők lettek volna. Az alperes az eljárása során nem vette figyelembe a bankcsekkre vonatkozó olaszországi szabályozást, amely szerint (16. pont) a perbeli csekkeket a kiállítás dátumától számított 15 napon belül kellett fizetésre bemutatni. A határidő után történt bemutatás esetén a 45. pont értelmében a bemutató megtartja a jogait a kibocsátóval szemben akkor is, ha a bankcsekket nem mutatta be időben, vagy nem készült óvatolás, vagy egyenértékű kifogásolás. Ha a bemutatási határidő lejárta után az összeg már nem áll rendelkezésre az intézményezettnek felróható okból, a bemutató teljesen vagy a rendelkezésre már nem álló összegre korlátozottan elveszti jogait. Az alperes a perbeli csekkekre alkalmazandó 15 napos bemutatási határidőt nem vette figyelembe, a határidő lejárta utáni bemutatás a perbeli esetben azzal a következménnyel járt, hogy a felperesek elvesztették a fenti 45. pontban írt jogaikat. A 4. csekk esetében a nem fizetés indokára nincs pontos adat, ezért e csekk vonatkozásában az alperes felelősségét a Ptk. 475. §-ának (1) bekezdése alapján állapította meg.

Az elsőfokú bíróság nem fogadta el azt az alperesi álláspontot, hogy a perbeli esetben az alperes felelőssége elbírálásánál a Beszedésre Vonatkozó Egységes Szabályokat - az URC 522-t - kell alkalmazni, ezért felelőssége nem állapítható meg. Az ítélet indokolása szerint az alperes a perbeli ügyletekben nem úgy járt el, ahogy az egy banktól az adott helyzetben elvárható volt, az alperes eljárása sérti a Ptk. 474. §-ának (2) bekezdésében foglaltakat, és az alperes saját üzletszabályzatában foglaltakat is. Megállapította az elsőfokú bíróság azt is, hogy a felperesek eleget tettek a Ptk. 340. §-a (1) bekezdésében írt kárenyhítési kötelezettségüknek, mert eljártak a csekkek kibocsátójával szemben, de a cég csődjét állapította meg a bíróság.