BH 1980.10.378 A hatósági engedély alapján tevékenykedő üzemek, üzletek is kötelesek gondoskodni arról, hogy tevékenységükkel a szomszédos ingatlannak használatát szükség nélkül ne zavarják és a szomszédok nyugalmát ne háborítsák. Üdülőövezetnek nem minősülő lakóterületen sem kötelesek a szomszédok tűrni a nyugalmukat szükség nélkül zavaró tevékenységet és a környezetvédelem elemi szabályainak figyelmen kívül hagyását [Ptk. 100., 192. §, 1976. évi II. tv. 38. §].

A b-i ún. régi településen az Sz. utca 1. szám alatt az alperes évek óta italboltot üzemeltet a hozzátartozó tekepályával együtt. A Sz. utca, valamint az Á. utca kiépülése után hat ingatlantulajdonos júniusában az államigazgatási hatósághoz fordult birtokháborítás miatt. A községi közös tanács vb szakigazgatási szerve 1978. július 14-én kelt "értesítésében" azt közölte, hogy a "nyitvatartási időben nem lehet korlátozni az emberek magatartását egyébként is "az italbolt nem üdülőövezetben, hanem az őstelepülésen fekszik. Az italbolt évek óta üzemel és a bejelentők jelentős része az italbolt üzemelésének tudatában vásárolta meg ingatlanát." A községi tanács 1978. december 5-én kelt "határozat"-ával a birtokháborítás "bejelentését" azzal az indokkal utasította el, hogy az italbolt és tekepálya működése zajjal, hangoskodással jár, de ez nem olyan mértékű, amely a szomszédokat a birtoklásban zavarná.

A felperes keresetében az államigazgatási határozat megváltoztatását és azt kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest a tekepálya működésének megszüntetésére, egyben tiltsa meg "a vendéglő területén az alkoholfogyasztást".

A járásbíróság a helyszíni szemle megtartása és tanúk kihallgatása után hozott ítéletével a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint a felperes az ingatlanát 1977-ben akkor vásárolta, amikor az alperes az italboltot már évek óta üzemeltette. Az italbolt a nyitvatartási rendet megtartja. Tényként állapította meg, hogy nem a kuglizás, hanem "a tekézéssel kapcsolatos érzelem-nyilvánítások" hangosabbak, s ezek vitathatatlanul zavarólag hatnak a felperes udvarán állókra, az ablak nyitvatartása esetén pedig a házban levőkre is. A keresetet azonban azért nem találta megalapozottnak, mert az 1976. évi II. törvény 38. §-ának (1) bekezdése szerint települési környezetben csak olyan üzem, létesítmény építhető vagy tartható fenn, illetőleg olyan tevékenység folytatható, amely a lakosság életfeltételeit károsan nem befolyásolja. Márpedig a tekepálya üzemeltetése ilyen káros hatásúnak nem minősül. Végül rámutatott, hogy "a felperes ingatlanát annak tudatában vásárolta, hogy szomszédságában tekepálya üzemel és kocsma van. Mind a tekepálya, mind az italmérő mind a felperesi ingatlan az üdülőövezeten kívül esik, az ún. b-i régi ősi falu központjában".

A megyei bíróság az első fokú ítéletet helyben hagyta. Rámutatott hogy a perbeli esetben a Ptk. 100. §-a nem alkalmazható. Az alperesnek italmérési engedélye van, a helyiség rendeltetésszerű használatához tartozik, hogy ott italt mérnek, ez önmagában a felperest nem zavarhatja. Az pedig, hogy a vendégek rendszeresen olyan magatartást tanúsítanak, "amely a környék nyugalmát zavarja", okul szolgálhat a működési engedély megvonására, ez azonban nem tartozik bírói hatáskörbe.

A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.

A Ptk. 100. §-a szerint a tulajdonos a dolgok használata során köteles tartózkodni minden olyan magatartástól, amellyel másokat, különösen szomszédait szükségtelenül zavarná vagy amellyel jogaik gyakorlását veszélyeztetné.