EH 2009.2032 Az elévülés olyan büntető anyagi jogi természetű jogintézmény, amely a törvényben meghatározott kezdőnaptól számított elévülési idő elteltével az elkövető büntethetőségét megszünteti, függetlenül attól, hogy az elévülés bekövetkezte munkanapra vagy ünnep-, illetve munkaszüneti napra esik-e [Btk. 32. § b) pont, Btk. 33-34. §-ok].
A pótmagánvádló - bár a bírósági eljárásban eltérő szabály hiányában az ügyész jogait gyakorolja - mégsem "büntetőügyekben eljáró hatóság", ezért az elkövető ellen a bűncselekmény miatt foganatosított eljárási cselekménye az elévülést nem szakítja félbe [Btk. 35. (1) bek. Be. 42. §., 236. §].
A bíróság katonai tanácsa a nyugállományú ezredes pótmagánvádló vádindítványa alapján eljárva a 2008. november 18. napján meghozott végzésével a Btk. 359. § e) pontjába ütköző és aszerint büntetendő elöljárói hatalommal visszaélés vétsége miatt a mérnök vezérőrnagy terhelt ellen indult büntetőeljárást elévülés okából megszüntette.
A vádindítványban előadott tényállás szerint:
"A MH…… Főcsoportfőnökség SZMSZ-ében a terhelt szándékosan olyan rendelkezést fogadott el, mely szerint a műveleti csoportfőnököt, - azaz a terheltet - távollétében a két helyettese közül a műveleti főcsoportfőnök-helyettesi beosztásnál alacsonyabb beosztású és kategóriájú támogató főcsoportfőnök helyettesíti. Ez a rendelkezés súlyosan sérti a katonai hierarchiát, és olyan helyzetet teremtett, amely a pótmagánvádló vezetői tekintélyét jelentősen aláásta. Az SZMSZ elfogadása előtt a terhel számos olyan rendelkezést hozott, melynek következtében a pótmagánvádló hátrányosabb bánásmódban részesült.
Az elsőfokú bíróság végzése rögzítette, hogy az SZMSZ a vádlott által 2005. május 2-án került aláírásra; azt a Honvéd Vezérkari Főnöke 2005. május 3-án hagyta jóvá; a pótmagánvádló a cselekmény miatt 2008. május 6. napján tett feljelentést, amit a katonai ügyészség - mivel a cselekmény nem bűncselekmény - 2008. május 9-én kelt határozatával elutasított. Az elutasító határozatot a felettes katonai ügyészség 2008. július 5-én helybenhagyta.
Az eljárás megszűntetésének indokaként az elsőfokú bíróság végzése kifejtette: a vád tárgyává tett elöljárói hatalommal visszaélés egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő katonai vétség, amely a Btk. 33. § (1) bekezdés b) pontja értelmében elévülést félbeszakító eljárási cselekmény hiányában három év alatt elévül. Miután ilyen, a Btk. 35. § (1) bekezdésében meghatározott, félbeszakító cselekmény nem volt, az elévülés 2008. május 3-án bekövetkezett.
A megszüntető határozat ellen, annak hatályon kívül helyezése és a büntetőeljárás folytatásának elrendelése érdekében a pótmagánvádló jelentett be fellebbezést. Azt sérelmezte, hogy bár a vádindítványában a nyugállományba helyezése során tanúsított nemcsak az alapvető erkölcsi, hanem konkrét jogi normákat is sértő elöljárói visszaélést is vád tárgyává tette, e magatartásokkal a bíróság egyáltalán nem foglalkozott, hanem kizárólag a Szervezeti és Működési Szabályzattal kapcsolatos tények rögzítésére és vizsgálatára szorítkozott. Az elévülés bekövetkezésének megállapítását pedig azért tartotta tévesnek, mert álláspontja szerint az ügyészséghez 2008. május 6-án érkezett feljelentése az elévülést félbeszakította. A határidők számítására vonatkozó büntetőeljárási szabályok alapján ugyanis - figyelemmel a 2008. május 1-je és 4-e közötti munkaszüneti napokra is - a bíróságnak a feljelentést úgy kellett volna értékelnie, hogy azt még az elévülési időn belül postára adták.
A másodfokon eljárt katonai tanács a 2009. március 25. napján meghozott végzésével az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Leszögezte: a pótmagánvádló a vádindítványában kizárólag a terhelt Szervezeti és Működési Szabályzattal kapcsolatos magatartását jelölte meg a vád ténybeli alapjaként. A nyugállományba vonulásának körülményeiről tett ugyan említést, de csupán olyan szövegkörnyezetben, mint, ami a vádlott magatartásának szándékosságát igazolja.
Az elsőfokú bíróság jogi indokolását kiegészítette azzal, hogy a Btk. 35. § (1) bekezdése szempontjából a büntetőügyben eljáró hatóságnak az ügyészség tekintendő, s az olyan intézkedést nem foganatosított a terhelttel szemben, ami az elévülést félbeszakította volna ezért az elévülés 2008. május 3-án bekövetkezett.
A jogerős ügydöntő határozat ellen a törvényes határidőn belül jogi képviselője útján a pótmagánvádló nyújtott be felülvizsgálati indítványt a büntetőeljárás anyagi jogszabályok megsértésével történt megszüntetése miatt, a támadott határozatok hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróságnak a büntetőeljárás lefolytatására utasítása érdekében.
Kifogásolta, hogy az ítélőtábla a fellebbezésében felhozott, a határidő számítására vonatkozó érveit teljesen figyelmen kívül hagyta. Az anyagi jogi szabályok az elévülési időtartam számításánál nem rendezik a joggyakorlásra nyitva álló határidő utolsó napjának a kérdését, csak az elévülés határidejének kezdő napját határozzák meg, erre csak az eljárási szabályok - a Be. 64. §-a - adnak pontos útmutatást. A pótmagánvád egy olyan eljárási cselekmény, amelyre a Be. szabályai vonatkoznak, így az anyagi jogi (elévülési) határidők számítására is szabályok az irányadók. Ekként pedig munkaszüneti napot követő első munkanapon postára adott vádindítvány határidőben (az elévülési határidőn belül) érkezett.
A elévülés félbeszakadását illetően, azzal érvelt, hogy miután a pótmagánvádas eljárásban kizárólag a pótmagánvádló gyakorolhatja a terhelttel szemben a vádhatóság jogait, a pótmagánvád benyújtása értelemszerűen az elévülést félbeszakító hatósági cselekménynek felel meg.
A Legfelsőbb Bíróság a Be. 425. §-a szerint nyilvános ülésen bírálta el az ott változatlanul fenntartott felülvizsgálati indítványt.
A terhelt védője a támadott határozatok hatályukban fenntartására tett indítványt.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványt nem találta alaposnak:
Előre bocsátja, hogy a felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amelyre sajátos, külön eljárási szabályok vonatkoznak. Szemben az teljes körű jogorvoslati lehetőséget biztosító fellebbezéssel, amellyel az ügydöntő határozat bármely rendelkezése támadható, felülvizsgálatnak csak a Be. 416. §-ának (1) bekezdésében felsorolt okokból és kizárólag a jogerős határozatban megállapított tényállás alapján van helye. A Be. 423. §-ának (1) bekezdése előírja, hogy a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó; ez a tényállás a felülvizsgálati indítványban nem is támadható.
Mindez azt jelenti, hogy a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítvány elbírálása során a jogerős ügydöntő határozatban rögzített tényálláshoz annak megalapozottságától függetlenül kötve van, s azt, hogy az történt-e olyan anyagi jogszabálysértés, amelyre az indítványban hivatkoznak, kizárólag a sérelmezett határozatban megállapított tények alapján vizsgálhatja. Az érdemi határozatokban esetleg előforduló lényeges ténybeli hibák orvoslására ugyanis másik rendkívüli jogorvoslati eszköz, a perújítás szolgál.
Ezekből az eljárási szabályokból következően a Legfelsőbb Bíróságnak az indítványnak azon részeit, amely a tényállás helyességét teszik vitássá - azaz azokat az állításokat, amelyekkel a nyugdíjazását tekintve a tényállást iratellenesnek, tévesnek tartotta - érdemi vizsgálat nélkül figyelmen kívül kellett hagynia, s az indítványban megjelölt felülvizsgálati ok alapul vételével kizárólag azzal a kérdéssel foglalkozhatott, hogy az elévülés ténye az eljárás megszüntetésének időpontjában már bekövetkezett-e.
Az elévülés a büntető anyagi jog által szabályozott jogintézmény, amelynek jogi természetét és határidejét a Btk. 32. §-ának b) pontja és 33-35. §-ai tartalmazzák. E szabályok szerint az elévülés olyan objektív büntethetőségi akadály, amely a Btk. 34. §-ában meghatározott kezdő naptól számítva a Btk. 33. § (1) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott idő elteltével az elkövető büntethetőségét a törvény erejénél fogva megszünteti. Az elévülés tényét ezért a büntetőügyekben eljáró hatóságok hivatalból kötelesek vizsgálni, és figyelembe venni.
A felhívott anyagi jogi szabályok alapján az alapügyben eljárt bíróságok helyesen állapították meg, hogy a vád tárgyát képező katonai vétség egy éves büntetési tételéhez igazodó elévülési idő a Btk. 33. § (1) bekezdés b) pontjának második fordulata alapján három év. Az elévülés határidejének kezdő napja befejezett bűncselekmény esetén az a nap, amikor a törvényi tényállás megvalósult [Btk. 34. § a) pontja].
A vád tárgyaként megjelölt bűncselekmény, az elöljárói hatalommal visszaélés nem eredmény bűncselekmény, így az elkövetési magatartás kifejtésével befejezett. Az irányadó tényállás szerint a vád tárgyává tett elkövetési magatartás, a Szervezeti és Működési Szabályzat aláírása, amelyre a terhelt részéről 2005. május 2. napján került sor. Amennyiben ez a cselekmény bűncselekmény, úgy ezen a napon befejezett. Ehhez képest az, hogy a szabályzatot a honvéd vezérkari főnök mikor hagyta jóvá közömbös, hiszen az elkövetési magatartáson már kívül esik. Az elévülés kezdő napja tehát helyesen 2005. május 2-a, és nem 2005. május 3. napja.
Minthogy az elévülés a kifejtettek értelmében büntető anyagi jogi jogintézmény, az elévülési idő a büntetőeljárási szabályoktól függetlenül folyik, és az elévülési határidő leteltével a büntethetőségi akadály a kezdőnapnak megfelelő napon beáll, függetlenül attól, hogy ez a nap munkaszüneti nap vagy sem.
Miután a jelen esetben az elévülési idő kezdő napja 2005. május 2-a, az elévülés 2008. május 2-án bekövetkezett. Ha pedig az elévülés bekövetkezett, úgy az utóbb már semmilyen ok folytán nem éledhet fel.
Az elévülést félbeszakító intézkedés is csak az elévülési idő bekövetkezte előtt történhet.
Elvben feltehető az a kérdés, hogy a vádindítványnak 2008. május 2-a előtt, illetve a munkaszüneti napot követő első napon való postára adása - amely 2008. május 6-án érkezett meg a katonai ügyészségre - az elévülést annak bekövetkezése előtt félbeszakíthatta-e, és ezáltal az elévülés határideje ismét elkezdődött-e.
A Btk. 35. §-ának (1) bekezdése szerint az elévülést a büntetőügyekben eljáró hatóságoknak az elkövető ellen a bűncselekmény miatt foganatosított büntetőeljárási cselekménye szakítja félbe.
Az adott esetben ezek az együttes törvényi előfeltételek hiányoznak.
Kétségtelen, hogy a pótmagánvádló vádindítványa az elkövető ellen a bűncselekmény miatt foganatosított büntetőeljárási cselekmény ugyan, azonban a pótmagánvádló nem büntetőügyekben eljáró hatóság. Abból, hogy a bírósági eljárásban a pótmagánvádló - ha az eljárási törvény másként nem rendelkezik - az ügyész jogait gyakorolja (Be. 236. §), nem következik az, hogy jogi státusza is azonos lenne az ügyészével, tehát büntetőeljárásban eljáró hatóság lenne. A Be. ugyanis egyértelmű különbséget tesz a büntetőügyekben eljáró hatóságok (II-IV. Fejezet) és a büntetőeljárásban résztvevő személyek (V. Fejezet) között, s a pótmagánvádlót ez utóbbiak között (42. §) sorolja fel.
A pótmagánvádló tehát az elévülés félbeszakadása szempontjából sem fogható fel "büntetőügyben eljáró hatóság"-ként. Az indítványban kifejtett jogi állásponttal szemben ez önmagában is kizárja az elévülés félbeszakadását, nevezetesen azt, hogy a vádindítvány postára adása félbeszakadás előidézésére alkalmas eljárási cselekmény lenne. Ugyanakkor tény az is, hogy a pótmagánvádló a vádindítványt olyan időpontban adta postára, amikor az elévülés a törvény erejénél fogva amúgy is már bekövetkezett, tehát az elévülés félbeszakadásához ez az eljárási cselekmény amúgy sem vezethetne.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, hanem a megtámadott határozatokat a Be. 426. §-a alapján hatályukban fenntartotta.