BH 2010.8.204 Az elévülés olyan büntető anyagi jogi természetű jogintézmény, amely a törvényben meghatározott kezdőnaptól számított elévülési idő elteltével az elkövető büntethetőségét megszünteti, függetlenül attól, hogy az elévülés bekövetkezte munkanapra vagy ünnep-, illetve munkaszüneti napra esik-e [Btk. 32. § b) pont, Btk. 33-34. §-ok].

A pótmagánvádló bár a bírósági eljárásban eltérő szabály hiányában az ügyész jogait gyakorolja, mégsem "büntetőügyekben eljáró hatóság", ezért az elkövető ellen a bűncselekmény miatt foganatosított eljárási cselekménye az elévülést nem szakítja félbe [Btk. 35. § (1) bek., Be. 42. §, 236. §].

A bíróság katonai tanácsa a nyugállományú ezredes pótmagánvádló vádindítványa alapján eljárva a 2008. november 18. napján meghozott végzésével a Btk. 359. § e) pontjába ütköző és aszerint büntetendő elöljárói hatalommal visszaélés vétsége miatt a mérnök vezérőrnagy terhelt ellen indult büntetőeljárást elévülés okából megszüntette.

A vádindítványban előadott tényállás szerint:

"A MH…… Főcsoportfőnökség SZMSZ-ében a terhelt szándékosan olyan rendelkezést fogadott el, mely szerint a műveleti csoportfőnököt, - azaz a terheltet - távollétében a két helyettese közül a műveleti főcsoportfőnök-helyettesi beosztásnál alacsonyabb beosztású és kategóriájú támogató főcsoportfőnök helyettesíti. Ez a rendelkezés súlyosan sérti a katonai hierarchiát, és olyan helyzetet teremtett, amely a pótmagánvádló vezetői tekintélyét jelentősen aláásta. Az SZMSZ elfogadása előtt a terhel számos olyan rendelkezést hozott, melynek következtében a pótmagánvádló hátrányosabb bánásmódban részesült.

Az elsőfokú bíróság végzése rögzítette, hogy az SZMSZ a vádlott által 2005. május 2-án került aláírásra; azt a honvéd vezérkar főnöke 2005. május 3-án hagyta jóvá; a pótmagánvádló a cselekmény miatt 2008. május 6. napján tett feljelentést amit a katonai ügyészség - mivel a cselekmény nem bűncselekmény - 2008. május 9-én kelt határozatával elutasított. Az elutasító határozatot a felettes katonai ügyészség 2008. július 5-én helybenhagyta.

Az eljárás megszüntetésének indokaként az elsőfokú bíróság végzése kifejtette: a vád tárgyává tett elöljárói hatalommal visszaélés egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő katonai vétség, amely a Btk. 33. § (1) bekezdés b) pontja értelmében elévülést félbeszakító eljárási cselekmény hiányában három év alatt elévül. Miután ilyen, a Btk. 35. § (1) bekezdésében meghatározott, félbeszakító cselekmény nem volt, az elévülés 2008. május 3-án bekövetkezett.

A megszüntető határozat ellen, annak hatályon kívül helyezése és a büntetőeljárás folytatásának elrendelése érdekében a pótmagánvádló jelentett be fellebbezést. Azt sérelmezte, hogy bár a vádindítványában a nyugállományba helyezése során tanúsított nemcsak az alapvető erkölcsi, hanem konkrét jogi normákat is sértő elöljárói visszaélést is vád tárgyává tette, e magatartásokkal a bíróság egyáltalán nem foglalkozott, hanem kizárólag a Szervezeti és Működési Szabályzattal kapcsolatos tények rögzítésére és vizsgálatára szorítkozott. Az elévülés bekövetkezésének megállapítását pedig azért tartotta tévesnek, mert álláspontja szerint az ügyészséghez 2008. május 6-án érkezett feljelentése az elévülést félbeszakította. A határidők számítására vonatkozó büntetőeljárási szabályok alapján ugyanis - figyelemmel a 2008. május 1-je és 4-e közötti munkaszüneti napokra is - a bíróságnak a feljelentést úgy kellett volna értékelnie, hogy azt még az elévülési időn belül postára adták.

A másodfokon eljárt katonai tanács a 2009. március 25. napján meghozott végzésével az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Leszögezte: a pótmagánvádló a vádindítványában kizárólag a terhelt Szervezeti és Működési Szabályzattal kapcsolatos magatartását jelölte meg a vád ténybeli alapjaként. A nyugállományba vonulásának körülményeiről tett ugyan említést, de csupán olyan szövegkörnyezetben, mint, ami a vádlott magatartásának szándékosságát igazolja.

Az elsőfokú bíróság jogi indokolását kiegészítette azzal, hogy a Btk. 35. § (1) bekezdése szempontjából a büntetőügyben eljáró hatóságnak az ügyészség tekintendő, s az olyan intézkedést nem foganatosított a terhelttel szemben, ami az elévülést félbeszakította volna ezért az elévülés 2008. május 3-án bekövetkezett.

A jogerős ügydöntő határozat ellen a törvényes határidőn belül jogi képviselője útján a pótmagánvádló nyújtott be felülvizsgálati indítványt a büntetőeljárás anyagi jogszabályok megsértésével történt megszüntetése miatt, a támadott határozatok hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróságnak a büntetőeljárás lefolytatására utasítása érdekében.

Kifogásolta, hogy az ítélőtábla a fellebbezésében felhozott, a határidő számítására vonatkozó érveit teljesen figyelmen kívül hagyta. Az anyagi jogi szabályok az elévülési időtartam számításánál nem rendezik a joggyakorlásra nyitva álló határidő utolsó napjának a kérdését, csak az elévülés határidejének kezdő napját határozzák meg, erre csak az eljárási szabályok - a Be. 64. §-a - adnak pontos útmutatást. A pótmagánvád egy olyan eljárási cselekmény, amelyre a Be. szabályai vonatkoznak, így az anyagi jogi (elévülési) határidők számítására is e szabályok az irányadók. Ekként pedig munkaszüneti napot követő első munkanapon postára adott vádindítvány határidőben (az elévülési határidőn belül) érkezett.

A elévülés félbeszakadását illetően, azzal érvelt, hogy miután a pótmagánvádas eljárásban kizárólag a pótmagánvádló gyakorolhatja a terhelttel szemben a vádhatóság jogait, a pótmagánvád benyújtása értelemszerűen az elévülést félbeszakító hatósági cselekménynek felel meg.

A Legfelsőbb Bíróság a Be. 425. §-a szerint nyilvános ülésen bírálta el az ott változatlanul fenntartott felülvizsgálati indítványt.

A terhelt védője a támadott határozatok hatályukban fenntartására tett indítványt.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványt nem találta alaposnak:

Előre bocsátja, hogy a felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amelyre sajátos, külön eljárási szabályok vonatkoznak. Szemben a teljes körű jogorvoslati lehetőséget biztosító fellebbezéssel, amellyel az ügydöntő határozat bármely rendelkezése, tényállása, indokolása is támadható, felülvizsgálatnak csak a Be. 416. §-ának (1) bekezdésében felsorolt okokból és kizárólag a jogerős határozatban megállapított tényállás alapján van helye. A Be. 423. §-ának (1) bekezdése előírja, hogy a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó; ez a tényállás a felülvizsgálati indítványban nem is támadható.