EH 2002.761 Ha a bíróság valamely ténymegállapítása a hivatalos tudomásán alapul, akkor erre a felek figyelmét fel kell hívni, mert a bíróság hivatalos tudomásával szemben is lehet helye az ellenkező bizonyításának [Pp. 163. §].
A felperes tulajdonosa a perbeli házas ingatlannak. A felépítmény az 1979-81-es évek között épült, pinceszintből, földszintből és tetőtérből áll. A földszinti rész 80%-os készültségű, a tetőtér szerkezetkész. A tetőszerkezet nyeregtetős, cserép tetőhéjalással, amely nincs lezárva.
A felperes módosított keresetében a Ptk. 345. §-ának (1) bekezdésére alapítottan 306 017 forint kártérítés és kamata megfizetésére kérte az alperes kötelezését.
Az alperes a kereset elutasítását kérte részben a károkozás bizonyításának hiánya, részben a követelés elévülése okából.
Az elsőfokú bíróság keresetnek túlnyomórészt helyt adó ítéletét a másodfokú bíróság megváltoztatta, és a keresetet - a másodfokú eljárásban felemelt keresetre is kiterjedően -elutasította.
Megállapította, hogy az alperes 1990 decemberében leállította az erősen porkibocsátó L. kemencéket, majd 1991. év végén a kevésbé szennyező, D. kemencét is. Ezt követően a felperes lakókörnyezetében porzás nem volt. Az üzembe helyezett új kemencék nem bocsátanak ki határértéket meghaladó pormennyiséget. A környezet védelméről szóló 1995. évi LIII. törvény 4. §-a, valamint a kibocsátási határértéket meghatározó 21/1986. (VI. 2.) MT rendelet végrehajtásáról szóló 4/1986. (VI. 2.) OKTH rendelet értelmében akkor valósulhatott volna meg az alperes részéről környezetveszélyeztetés, ha a kibocsátási határértéket meghaladó a kiszálló por mennyisége. Ez nem állapítható meg. A másodfokú bíróságnak ugyanis más perekből hivatalos tudomása van arról, hogy a KDV. Környezetvédelmi Felügyelőség Környezetvédelmi Mérőállomása 1992. január 7-én lezárt egy szakértői vizsgálatot, és a szakértői vélemény szerint az elektrofilter-szűrő felszerelését követően a porzás a kibocsátási határérték alá süllyedt. A bíróságnak ugyancsak hivatalos tudomása van arról, hogy a perben kirendelt szakértő véleményében is említett további pontforrásokból kizárólag az üzemi területen ülepedő por távozik.
A határérték alatti porzás folytán a Ptk. 345. §-ában foglaltak nem alkalmazhatók, az alperes e jogszabály alapján csak 1992. január 7-ig tartozott kártérítési felelősséggel. Ebből következően a keresetlevél benyújtásáig eltelt az igényérvényesítésre nyitva álló határidő. A felperesnek a Ptk. 345. §-ára alapított követelése tehát elévült.
Az alperes kártérítési felelősséggel csak a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján tartozna, de a felelősség alól kimentette magát, mert az üzem rekonstrukciójának elvégzésével úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható.
A jogerős ítélet felülvizsgálatát a felperes kérte. A jogszabálysértést a Pp. 163. §-ának (3) bekezdésében foglaltak figyelmen kívül hagyásában jelölte meg. Álláspontja szerint, ha a bíróság hivatalos tudomása alapján tekint egy bizonyítékot irányadónak, akkor lehetőséget kell adni az ellenbizonyításra annak a peres félnek, akire nézve ez a bizonyíték terhelő lehet. Ezen túlmenően is okszerűtlenül és iratellenesen mérlegelte a bíróság a bizonyítékokat, mert más perben azzal indokolta a döntését, hogy 1992-ben 59 pontforrásból 20 darab pontforrásnál volt káros szennyezés kibocsátása, és ezért még 1996-ban is komoly összegű környezetvédelmi bírsággal sújtották az alperest. Az alperesnél üzembe helyezett elektrofilter tehát nem szüntette meg a porkibocsátást, és az nem maradt a határérték alatt. Az alperes tehát 1992 után is fokozott veszéllyel járó tevékenységet végez. Kérte ezért a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelmet az alábbiak szerint találta alaposnak a Legfelsőbb Bíróság.
A Pp. 163. §-ának (1) bekezdése főszabályként írja elő a per eldöntéséhez szükséges tények megállapítása körében a bíróság bizonyítási kötelezettségét és ez alól kivételt csak a (2) és (3) bekezdésében enged. A bíróság hivatalos tudomása alapján történő ténymegállapításról [(3) bekezdés], akkor lehet szó, ha a bíró valamely tényről a hivatali működése során szerzett tudomást. Ez lehetséges a bíróság előtt gyakran felmerülő szakkérdésekre nézve, más hasonló perben adott szakértői vélemény alapján is. Ezeket a tényeket a feleknek a bíróság előtt nem kell bizonyítaniuk, azokat a bíróság hivatalból veszi figyelembe, de ezekre a tényekre a felek figyelmét fel kell hívni, mert a bíróság hivatalos tudomásával szemben is lehet helye az ellenkező bizonyításának.
Az adott esetben a másodfokú bíróság a hivatalos tudomása alapján állapította meg, hogy az alperes porkibocsátása az elektrofilter-szűrő felszerelését követően már nem haladta meg a környezetkárosítást megvalósító határértéket, illetőleg hogy a pontforrásokból kizárólag az üzemi területen ülepedő por távozik. A hivatalos tudomás forrása azonban nem állapítható meg.
A perben kirendelt szakértő maga is utal a másodfokú bíróság ítéletében is említett KDV. Környezetvédelmi Felügyelőség 1992 januárjában készített szakvéleményére, de megjegyzi, hogy a szakvélemény adatai nem a teljes DCM által kibocsátott porra vonatkoznak, hanem csak két darab pontforrásra, és a vizsgált két kürtőn a porkibocsátás a határérték alatti volt. A perben kirendelt szakértő azonban utal arra, hogy az alperes 1992 óta 59 darab bejelentett pontforrással rendelkezik, és valamennyi pontforráson távozik szilárd, nem toxikus por. A szakértő szerint a porszennyezés jelenleg is fennáll, és ha csökkentett mértékben is, de károsítja a környezetében levő épületeket és azok szerkezetét.
A szakértő által is említett KDV. Környzetvédelmi Felügyelőség Környezetvédelmi Mérőállomása által 1992 januárjában készített szakvélemény az iratok között található ugyan, azonban az nem állapítható meg, hogy az ügyviteli szabályok szerint került volna az iratokhoz. Az sem állapítható meg, hogy a bíróság azt a per anyagává tette, és a felekkel ismertette volna, illetőleg, hogy milyen forrásból szerezte azt a hivatalos tudomását, hogy a további pontforrásokból kizárólag az üzemi területen ülepedő por távozik.
Mindezekre figyelemmel az említett eljárási szabálysértés az ügy érdemi elbírálására lényegesen kihatott, mert a felperes nem volt abban a helyzetben, hogy a bíróság hivatalos tudomásának ismeretében további bizonyítási indítványát megtegye. Emellett a jogerős ítélet megalapozatlan is, miután a szakértő véleményével szemben nem állt rendelkezésre olyan bizonyíték, amelynek mérlegelése a megállapított tényállás alapja lehetne.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az ügyben eljárt másodfokú bíróságot utasította új eljárásra és új határozat hozatalára.
Amennyiben az újabb eljárásban az alperes kártérítési felelőssége a Ptk. 345. §-a alapján nem lesz megállapítható, és a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésében foglaltak vizsgálata szükséges, az alperes kártérítési felelősség alóli mentesüléséhez nem elegendő az üzem rekonstrukciójának elvégzése. Az eddigi peradatokból az következik, hogy az alperes porszennyezése jelenleg is fennáll, változó mértékben ugyan, de károsítja a környezetében levő épületeket. (Legf. Bír. Pfv. III. 20.632/2000.)