A Debreceni Ítélőtábla Pf.21039/2016/4. számú határozata kártérítés (KÖZHATALOM GYAKORLÁSÁVAL okozott kár megtérítése) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 163. §, 217. §, 253. §, 1979. évi 11. törvényerejű rendelet (Bv. tvr.) 36. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bírók: Bakó Pál, Csikiné dr. Gyuranecz Márta, Nagyné dr. Kocsán Annamária

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.I.21.039/2016/4. szám

A Debreceni Ítélőtábla a Szabóné dr. Sipos Gabriella ügyvéd (címe) által képviselt felperes neve (tartózkodási helye: .....) felperesnek - a dr. J. A. jogtanácsos által képviselt alperes neve (címe) alperes ellen közhatalom gyakorlásával okozott kár megfizetése iránt indított perében a Miskolci Törvényszék 25.P.22.416/2015/33. számú ítélete ellen a felperes részéről 36. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t:

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperes részére 15 napon belül 65 000 (Hatvanötezer) forint összegű másodfokú perköltséget.

A felperes pártfogó ügyvédjének a díját az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

Az alperes az ideiglenes megőrzésen lévő felperest 2014. április 1. és 30. napjai között a x1 számú zárkában helyezte el, ahol poloskák csípték össze. A felperes a csípéseket jelezte a nevelőjének és az ápolónak, 2014. április 7-én és 29-én ambuláns vizsgálatokon vett részt.

A 2014. április 7-i vizsgálat alkalmával kiállított ambuláns lap státuszában rögzítették: háton néhány apró hyperaenemiás exanthema, lábszárakon néhány régi exanthema pigmentált nyoma. Diagnózisként dermatitist állapítottak meg, melyre susp. zinci aquaosát, valamint esténként 1 Cetirizin tabletta terápiát rendeltek.

2014. április 7-én, a felperes jelzését követően a reintegrációs tiszt a x1 számú zárkában kártevőirtást javasolt, a kérelmet a gazdasági vezető 2014. április 11-én engedélyezte.

A felperes - H. M. és B. R. zárkatársaival együtt - 2014. április 18-án is jelentkezett orvosi vizsgálatra.

A nevelői szemlefüzet bejegyzése szerint 2014. április 24-én a x1 zárkában kártevőirtás iránti kérelmi lapot adtak ki, illetve a fogvatartottakat tájékoztatták a kártevőirtás időpontjáról.

A felperes 2014. április 30-án parancsnoki meghallgatáson vett részt, ahol előadta a poloskák elszaporodottságával, az ezzel járó kellemetlenségekkel kapcsolatos panaszait. A parancsnok ezt követően intézkedett az egyszemélyes zárkában történő elhelyezésére, a ruházata levételére és annak két heti, elzárt zsákban való elkülönített tárolására, tiszta ruházat és ágynemű kiadására.

A x1 számú zárkában 2014 májusában végeztek kártevőirtást.

A felperes kártérítési igényét az alperes a .... számú határozatával - jogalap hiánya miatt - elutasította.

A felperes az alperesi büntetés-végrehajtási intézettel szemben panaszt terjesztett elő, melyet a .... Megyei Főügyészég Bv.1907/2014. szám alatti eljárásában vizsgált meg. Összefoglaló jelentésében rögzítette, hogy a felperest a 2014. április 30-i parancsnoki meghallgatását követően a poloskacsípések miatti panaszaira figyelemmel a x2-es számú, egyszemélyes zárkában helyzeték el. Orvosi ellátása során megvizsgálták, gyógyszert írtak fel a részére, szakorvosi ellátásáról is intézkedtek.

A felperes kereseti kérelmében 5 000 000 forint megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Hivatkozott arra, hogy a büntetés-végrehajtási intézet megsértette az egészségügyi ellátáshoz fűződő jogát, amikor a poloskacsípéseivel összefüggésben a többszöri kérése ellenére - két alkalom kivételével - nem részesítették orvosi kezelésben, nem vitték bőrgyógyász szakrendelésre.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint jogellenes és felróható magatartást nem tanúsított, a felperes panaszát és kéréseit az előírásoknak megfelelően kezelte. Az intézet orvosa a felperest 2014. április 7-én és 29-én szakszerű terápiában részesítette. 2014. április 29-én előterjesztett kérelmére másnap, április 30-án parancsnoki meghallgatáson vett részt, amelynek eredményeként az alperes parancsnoka intézkedett az egyszemélyes elhelyezéséről, ruházatának cseréjéről és tiszta ágynemű kiadásáról.

Hivatkozott továbbá arra, hogy a 18/1998. (VI.13.) NM rendelet értelmében évente kétszer kötelező az egészségügyi kártevőirtás, amely jogszabályi kötelezettségének az intézet eleget tesz.

Az elsőfokú bíróság 33. sorszámú ítéletével a felperes keresetét elutasította. Kötelezte, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperes javára 250 000 forint perköltséget. Megállapította, hogy 302 240 forint eljárási illetéket, valamint a teljes pervesztes felperes pártfogó ügyvédjének a díját az állam viseli.

A kereset elbírálása során - a perrel érintett időszakra tekintettel - a 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) rendelkezéseit alkalmazta. Elsősorban azt vizsgálta, hogy a közhatalom gyakorlásával okozott kártérítési felelősségnek a Ptk. 6:519. §-ában szabályozott általános és 6:548. §-ának (1) bekezdése szerinti speciális feltételei megvalósultak-e. Álláspontja szerint a felperes sérelemdíj iránti igényének jogalapjához az alperes "kárral okozati összefüggésben álló jogellenes károkozását" is bizonyítani kellett.

Az elsőfokú bíróság a felperes személyes nyilatkozatai, valamint Sz. Sz., H. M., B. R. és B. R. tanúk vallomásai alapján bizonyítottnak találta azt, hogy 2014. április 1. és 30. napjai között a x1 számú zárkában voltak poloskák, azok a felperest megcsípték. A felperes saját maga ismerte azonban el, hogy 2014. április 7. és 29. napján orvosi kezelésben részesült, kenőcsöt és gyógyszert kapott a csípéseire. A felperesről vezetett egészségügyi dokumentáció és a nevelői szemlefüzet adatai is azt támasztották alá, hogy a felperes 2014 áprilisában több alkalommal járt orvosi vizsgálaton. A tanúvallomások sem igazolták azt, hogy a felperest jelzése ellenére nem részesítette az alperes egészségügyi ellátásban.

Összességében a törvényszék megállapította, hogy az alperesi intézmény területén volt poloska fertőzöttség, ez nem felelt meg a fogvatartottak egészséges elhelyezésére vonatkozó követelménynek, és ezzel okozati összefüggésben sérült a felperes egészséghez fűződő személyiségi joga. Ugyanakkor a Ptk. 2:52. §-a (1) és (2) bekezdéseinek alkalmazásával úgy foglalt állást, hogy az elszenvedett poloskacsípések önmagukban nem tekinthetőek olyan hátránynak, amelynek kiegyenlítése, kompenzálása csak pénzbeli előny nyújtásával biztosítható. A felperes csak a csípések tényére hivatkozott, többlettényállást nem adott elő, a poloskacsípései miatt sérelemdíjra nem jogosult.