A Kúria Kfv.35472/2016/5. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [2003. évi XCII. törvény (Art.) 37. §, 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) 186. §, 2011. évi CXXIII. törvény 1. §] Bírók: Hajnal Péter, Heinemann Csilla, Huszárné dr. Oláh Éva

A határozat elvi tartalma:

A megfizetettségi feltétel miatt göngyölítésre kötelezett áfára jutó kamat megítélése (mérték, elévülés).

***********

A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

ítélete

Az ügy száma: Kfv.I.35.472/2016/5.

A tanács tagjai: Dr. Hajnal Péter tanácselnök, előadó bíró, Dr. Heinemann Csilla bíró, Huszárné Dr. Oláh Éva bíró

A felperes:

A felperes képviselője: Dr. Porkoláb Lajosné ügyvéd

Az alperes: Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatóság

Az alperes képviselője: Dr. Kovácsné Dr. Lévai Ildikó jogtanácsos (NAV Fellebbviteli Igazgatóság Észak-alföldi Hatósági Főosztálya)

A per tárgya: adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó felek: felperes felülvizsgálati kérelem, alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelem

A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 9.K.27.154/2016/6. számú ítélete

Rendelkező rész

A Kúria a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 9.K.27.154/2016/6. számú ítéletét, valamint az alperes 2060798489 számú határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezi.

Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 500.000 (ötszázezer) forint együttes elsőfokú és felülvizsgálati perköltséget.

A kereseti, a felülvizsgálati és csatlakozó felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

Indokolás

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A negyedéves bevalló, felszámolás alatt álló felperes részére az adóhatóság 2012. július 9-én 420.000.000 Ft visszatartott általános forgalmi adót (a továbbiakban: áfa) utalt ki pénzügyi ellenőrzéseket követően. Az ún. megfizetettségi - más kifejezéssel: pénzügyi rendezettségi - feltételt, amely miatt az előbbi összeg visszatartottnak minősült, az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 186. § (2)-(4) bekezdése tartalmazta, amely 2008. január 1. és 2011. szeptember 26. között volt hatályban. Hasonló tartalmú feltételt írt elő az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: régi Áfa tv.) 48. § (7) bekezdése 2007. december 31-ig azzal, hogy e bekezdés szövegezését a törvényalkotó többször módosította.

[2] A megfizetettségi feltételt az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) tagállami kötelezettségszegési eljárásban a közösségi jogba ütközőnek minősítette a C-274/10. számú ügyben 2011. július 28-án. Ennek hatására a törvényhozó 2011. szeptember 27-től hatályon kívül helyezte az Áfa tv. vitatott feltételét és elfogadta az Áfa tv. jogharmonizációs módosításáról és az adó-visszaigénylés különös eljárási szabályairól szóló 2011. évi CXXIII. törvényt (a továbbiakban: Mód.tv.), amely rendelkezett azokról a szabályokról, amelyek szerint az adóalanyok visszaigényelhették a kizárólag a megfizetettségi feltétel miatt korábban göngyölítésre kötelezett negatív előjelű elszámolandó adót. A Mód.tv. 2011. szeptember 27-én lépett hatályba. Kamatra vonatkozó rendelkezést nem tartalmazott.

[3] A felperes jogait és kötelezettségeit gyakorló felszámoló a Debreceni Törvényszék előtt zajló Fpkh.09-12-000047. számú ügyben, a felszámolási eljárásban próbálta az adóhatóság követelésével szemben érvényesíteni felperes kamatigényét. E követelést azonban az előbbi eljárásban nem vették nyilvántartásba. Emiatt a felperes külön eljárásban kérte az adóhatóságtól a kamatot.

[4] Felperes 2015. április 13-án terjesztette elő az áfa késedelmes kiutalása miatt késedelmi kamat megállapítására irányuló kérelmét az elsőfokú adóhatóságnál 2006. január 1. és 2010. december 31. közti időszakra vonatkozóan 260.178.500 Ft összegben. Érvelése szerint a közösségi jogba ütköző feltétel miatt korábban jogszerűtlenül visszatartott áfára jutó kamat esedékessége 2010. december 31. volt. A kamat kiutalására azonban nem került sor. Innentől kezdve az adóhatóság a kamat összegének kifizetésével folyamatosan késedelemben van. Emiatt a ki nem fizetett kamat után a felperes késedelmi kamatra is igényt formál 2011. január 1-jétől a kifizetés napjáig.

[5] Felperes kamatigényét az elsőfokú adóhatóság elutasította. Felperes fellebbezése alapján eljáró alperes az elsőfokú adóhatóság határozatát megsemmisítette és az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására utasította. A megismételt eljárásban az elsőfokú adóhatóság kisebb részben helyt adott felperes kamatigényének. A kiutalandó kamatot 2009. IV. negyedévtől 2010. IV. negyedévig terjedő bevallási időszak vonatkozásában 45.452.000 Ft összegben határozta meg. 2009. IV. negyedévét megelőző bevallási időszakra elévülés miatt kamatot nem állapított meg. Elutasította továbbá felperesnek azt az igényét, hogy "a felperes által megállapított kamat késedelmes kiutalása miatt az adóhatóság késedelmi kamatot (kamatos kamatot)" fizessen."

[6] Az elsőfokú adóhatóság a kamatfizetés alapjául szolgáló időszak tekintetében az Art. 37. § (4) bekezdésében lefektetett 45 napos határidőt alkalmazta, hiszen felperes az 500.000 Ft-ban meghatározott összeghatárt túllépte. A kamatfizetés alapjául szolgáló időszak kezdő időpontjaként az adott pénzügyileg nem rendezett beszerzésekhez kapcsolódó áfát tartalmazó bevallásra vonatkozó kiutalási határidő utolsó napját követő napban határozta meg, a záró időpontját a következő bevalláshoz kapcsolódó kiutalási határidő utolsó napjában rögzítette, a kamatfizetési periódusokat 3 hónapban határozta meg. Az elsőfokú adóhatóság a kiutalási határidő meghatározásakor figyelemmel volt arra, hogy felperes 2010. év összes negyedévére vonatkozóan a bevallást jelentős késedelemmel, 2011. október 6-án nyújtotta be 2011. év első két negyedévével együtt.

[7] Felperes fellebbezésében kamatigényének megalapozása érdekében hivatkozott az EUB C 654/13. sz. ügyben hozott döntésére (a továbbiakban: Delphi végzés). Ebben az ügyben előzetes döntéshozatali eljárás eredményeként azt állapította meg az EUB, hogy az uniós jogot és különösen a közös hozzáadottértékadó rendszerről szóló, 2006. november 28.i 2006/112/EK tanácsi irányelv (a továbbiakban: HÉA irányelv) 183. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az alapügyben szereplőhöz hasonló tagállami szabályozás és gyakorlat, amely kizárja a késedelmi kamat fizetését azon hozzáadottérték-adó összege után, amelyet az uniós joggal ellentétesnek nyilvánított nemzeti szabályozás folytán nem lehetett ésszerű határidőn belül visszaigényelni.

[8] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2060798489 számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése