BH 1991.1.21 I. A házastársak között a közös szerzés vélelme érvényesül abban az esetben is, ha a megvásárolt ingatlan tulajdonjogát kizárólag az egyik, a haszonélvezeti jogot pedig a másik házastárs javára jegyeztetik be. [Csjt. 27. § (1) bek., 28., § (1) bek. d) pont].

II. Az ily módon történt bejegyzésből a tulajdoni részesedésről való joglemondás nem állapítható meg [Ptk. 207. § (2) bek.].

A felperesek az 1985. május 25-én végintézkedés hátrahagyása nélkül meghalt örökhagyó gyermekei, az alperes pedig az örökhagyó második házastársa volt.

Az örökhagyó és az alperes 1972-ben megvásárolták az Érden E. utca 42. szám alatt levő ingatlant, amelyre az együttélésük alatt OTP-kölcsön igénybevételével kétszobás lakóházat építettek. 1977 áprilisában a házastársak az ingatlant értékesítették, az eladási áriból kiegyenlítették a hátralékos hiteltartozást, és Nagybajomba költöztek, ahol családi házat vásároltak. Az ingatlan tulajdonjogát az 1977. június 7-én kelt adásvételi szerződés szerint kizárólag az alperes javára jegyezték be, az örökhagyó pedig holtig tartó haszonélvezeti jogot szerzett. A házastársak az ingatlanhoz utóbb melléképületet is építettek.

Az alperes az örökhagyó halála után az ingatlant 160 000 Ft-ért eladta, s abból az anyósának 40 000 Ft-ot az ingatlanból való elköltözése fejében kifizetett.

A felperesek keresete annak megállapítására irányult, hogy az ingatlan eladási árának fele (80 000 Ft) - az alperes özvegyi haszonélvezeti jogával terhelten - a házastársi közös szerzés jogcímén a hagyatékhoz tartozik, az ezzel ellentétes szerződés ugyanis az akkor hatályos Csjté 8. §-a értelmében közokiratba foglalás hiányában semmis. Figyelemmel arra, hogy a haszonélvezeti jogot meg kívánják váltani, kérték, hogy a bíróság az alperest - a megváltás címén őt illető összeg, valamint a hagyatéki terhek levonása után - a javukra 25 000 - 25 000 Ft megfizetésére kötelezze.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Védekezése szerint az érdi ingatlanon folytatott építkezéshez 50 000 Ft különvagyonát is felhasználták, ezért került az érdi ingatlan eladási árából vásárolt nagybajomi ingatlan az ő (alperes) kizárólagos tulajdonába, az örökhagyót pedig - a kisebb vagyoni hozzájárulására és arra tekintettel, hogy az ingatan melléképületét ugyancsak alperesi különvagyonból (anyai örökségéből származó 23 000 Ft-ból) emelték - ez okból illette meg csupán az ingatlan holtig tartó haszonélvezeti joga.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a házastársak a nagybajomi ingatlant az alperes különvagyonának felhasználásával vásárolták meg, és annak különvagyoni jellegét fenn is tartották. Az örökhagyó tudott az alperes különvagyonáról, és az ingatlan "különvagyoni jellegét" a szerződéses haszonélvezeti jog alapításával elismerte, a törvényes örökösöknek a Csjt. 27. §-a (1) bekezdésére alapított keresete ezért alaptalan.

A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta, Ítélete indokolása szerint az alperes kellőén bizonyította, hogy a házastársak a nagybajomi ingatlant á korábbi (érdi) ingatlanukra fordított alperesi különvagyon felhasználására tekintettel utalták az alperes különvagyonába. A jogügylet közokiratba foglalás nélkül is érvényes, az ugyanis a házastársak egymás közti viszonyában adásvételt, ajándékozást, cserét, illetőleg házastársi közös vagyoni megosztást nem tartalmaz. A házastársaknak az az egymás közötti megállapodása tehát, amely szerint az alperes tulajdonjogot, az örökhagyó pedig holtig tartó haszonélvezeti jogot szerzett, érvényes, és: az örökhagyó által megszerzett haszonélvezeti jog az egyidejű tulajdonszerzést kizárja.

A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.