BH 2018.12.334 Tartozásátvállalás esetén, a követelést biztosító kezesség fennmaradásához a kezes hozzájáruló nyilatkozata, jogszabály alapján nem kötött írásbeliséghez, tehát a felek eltérő rendelkezése hiányában a hozzájárulás megadható szóban, vagy akár ráutaló magatartással is [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 332. § (3) bek., 333. §].

Pertörténet:

Budapest Környéki Törvényszék P.20587/2015/9., Fővárosi Ítélőtábla Pf.21417/2016/7. (ÍH 2018.20), Kúria Pfv.21425/2017/6. (*BH 2018.12.334*)

***********

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] Az I. rendű felperes bank jogelődje, az I. Bank és az Sz. Bt. 2007. október 19. napján közjegyzői okiratba foglalt devizahitel-szerződést kötöttek, melynek értelmében a bank 1 470 000 CHF összegű hitelt tartott az adós rendelkezésére.

A hitelkeretből az adós 920 390 CHF-et és 63 750 000 forintot a K. Bank Zrt.-nél fennálló hitelének a kiváltására fordított, míg 25 000 CHF-et óvadéki számlán helyezett el. A szerződés szerint az adós a folyósított hitelt évente június, július, augusztus, szeptember hónapok utolsó munkanapján, összesen 40 alkalommal 36 750 CHF összegű részletben volt köteles fizetni, azzal, hogy az első törlesztés esedékessége 2008. június 30. napja volt. A hitel biztosítékát képezte a felek között létrejött vagyont terhelő zálogszerződés 300 000 000 forint erejéig, valamint egy balatoni ingatlanra alapított keretbiztosítéki jelzálogjog.

[2] Az alperes a hitelt folyósító bankkal a hitelszerződés megkötésének napján készfizető kezességi szerződést kötött, melynek 5. pontja szerint a készfizető kezes a szerződés aláírásával arra is kötelezte magát, hogy a fizetési kötelezettségeit az esetben is teljesíti, ha a jelen szerződés hatályban léte alatt az adósnál bármilyen cégjogi státuszváltozás megkezdődik, vagy bekövetkezik.

Az Sz. Bt. 2007. december 7. napján szétválási szerződést kötött és kiválással a H. Kft. jött létre. Az újonnan létrejött társaság az I. rendű felperes hozzájárulásával a perbeli hiteltartozás jogutódjává vált. Az adós a hitelfizetési kötelezettségének nem tett eleget, ezért az I. rendű felperes 2009. szeptember 22. napján azonnali hatállyal felmondta a szerződést, majd felszólította teljesítésre az adóst és a készfizető kezes alperest is. A hitel részben megtérült a biztosítékul szolgáló ingatlanból, majd a hitel összege forintosításra került. A fennálló tartozás összege 2015. november 24. napján a tőketartozással, a késedelmi kamattal és ügyleti kamattal együtt összesen 445 573 935 forint volt.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[3] Az I. rendű felperes kereseti kérelmében a fenti összeg megfizetésére kérte kötelezni az alperest, mint kezest.

[4] Az alperes a kereset elutasítását kérte, elsődlegesen elévülésre hivatkozással, mert álláspontja szerint a felszólítása 5 éven belül nem történt meg, ezért vele szemben a követelés 2012. október 19. napján elévült.

Állította továbbá, hogy a készfizető kezességi szerződése a jogutódlás napján megszűnt, tekintettel arra, hogy az Sz. Bt. tartozása jogszabály rendelkezése folytán szállt át a H. Kft.-re, ezért a tartozásátvállalás szabályait kell megfelelően alkalmazni, valamint az alperes az új adós tartozásáért nem vállalt kezességet és külön nyilatkozattal a jogutódláshoz nem járult hozzá. Ezen túlmenően az alperes a kezességi szerződése kapcsán érvénytelenségi kifogást is előterjesztett tévedés jogcímén. Az alperes tévedése abban állt, hogy a kezesi szerződés aláírásakor nem gondolta azt, hogy a kezességi szerződés aláírásával előre hozzá fog járulni a kezesség fennmaradásához abban az esetben, ha a tartozás harmadik személy részére később átruházásra kerül.

Az első- és másodfokú ítélet

[5] Az elsőfokú bíróság ítéletével 445 573 935 forint megfizetésére kötelezte az alperest. Az ítélet indokolása szerint a felmondással vált esedékessé a tartozás, így az elévülési határidő ezen időpontban és nem a szerződéskötés napján kezdődött, ezért a fizetési felszólításokra is figyelemmel a követelés sem a főkötelezettel, sem a készfizető kezessel szemben nem évült el. A készfizető kezességi szerződés 5. pontja megfogalmazását az elsőfokú bíróság pontosnak, tényszerűnek, egyértelműnek minősítette. A két gazdasági társaság az egymás közötti viszonyát szerződéssel rendezte, így az I. rendű felperes javára fennálló tartozás átszállása nem jogszabály és nem hatóság rendelkezése folytán, hanem a felek megállapodása alapján történt, ezért a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) tartozásátvállalásra vonatkozó szabályait nem tartotta alkalmazhatónak, tehát a régi Ptk. 332. § (3) bekezdésére figyelemmel az alperesnek mint kezesnek a hozzájáruló nyilatkozatára nem volt szükség és a kezesi szerződés sem szűnt meg. Az alperes a betéti társaság tulajdonosa, illetőleg törvényes képviselője volt a kezességi szerződés aláírásakor és a cégjogi státuszváltozás, mint fogalom nem lehetett értelmezhetetlen a számára. Az alperes által indítványozott tanúbizonyítást szükségtelennek tartotta hivatkozással arra, hogy a kereseti kérelemről való döntés kifejezetten jogkérdés volt, valamint a felperesi jogelőd alkalmazásában állt tanúk a több évvel korábban megkötött hitelszerződés körülményeire bizonyára nem emlékeznek.

[6] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét azzal a módosítással hagyta helyben, hogy az alperes a 445 573 935 forintot a II. rendű felperes részére tartozik megfizetni, tekintettel arra, hogy a fellebbezési eljárásban az I. és II. rendű felperesek bejelentették, hogy az I. rendű felperes a követelését a II. rendű felperesre engedményezte. Az alperes az I. rendű felperes perből való elbocsátásához nem járult hozzá, ezért a II. rendű felperes pertársaként továbbra is részt vett az eljárásban. A jogerős ítélet indokolása szerint elkerülte az elsőfokú bíróság figyelmét, hogy a betéti társaság tagjainak a szétválás tárgyában kötött megállapodása olyan jogi cselekmény, amely a jogszabályban írt jogkövetkezmény kiváltására alkalmas volt. A Kft.-nek a Bt.-ből való kiválása folytán kerülhetett alkalmazásra a Gazdasági társaságokról szóló 2006. évi VI. törvény (a továbbiakban: Gt.) 70. § (1) bekezdésének az a jogkövetkezménye, hogy az előbbi gazdasági társaság az utóbbi társaság általános jogutódává vált, tehát a jogszabály alapján szálltak át a jogutódra a jogelőd kötelezettségei, aminek következtében megfelelően irányadók a régi Ptk. 332. § (3) bekezdésének rendelkezései.

Mindezek alapján az alperes készfizető kezessége akkor szűnhetett volna meg, ha a kötelezettségnek az átszállásához nem járult volna hozzá. Az alperes a jogelőd adós gazdasági társaságnak a beltagja volt és a kiválás folytán létrejött Kft.-nek is tagja lett. A tagok gyűlésén az alperes is az átalakulás mellett döntött, melynél fogva az alperes maga is a tartozás átszállásához a hozzájárulását megadta. A kezesség fennmaradása tekintetében nem a készfizető kezességi szerződés 5. pontjában szereplő előzetes hozzájárulásnak volt ügydöntő jelentősége, ezért szükségtelen volt annak megtámadása körében bármely további bizonyítás lefolytatása.