ÍH 2018.20 A KEZES FELELŐSSÉGE A KÖTELEZETTSÉGNEK JOGSZABÁLY RENDELKEZÉSE FOLYTÁN TÖRTÉNT ÁTSZÁLLÁSA ESETÉN

Az adós gazdasági társaság tagja által vállalt készfizető kezesség nem szűnik meg a társaság átalakulása folytán, ha az átalakulásról szóló döntéshez szavazatával hozzájáruló tag a biztosított kötelezettségnek a jogutód társaságra való átszállásához - az általa vállalt kezesség fennmaradásához is szükséges - hozzájárulását megadja [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 332. § (3) bekezdés; 333. §; 2006. évi IV. törvény (Gt.) 70. § (1) bekezdés].

Pertörténet:

Budapest Környéki Törvényszék P.20587/2015/9., Fővárosi Ítélőtábla Pf.21417/2016/7. (*ÍH 2018.20*), Kúria Pfv.21425/2017/6. (BH 2018.12.334)

***********

A felperes, mint jogutód a keresetében az alperest készfizető kezességvállalása alapján kérte a 2007. október 19. napján kelt devizahitel szerződés szerint fennálló tartozás megfizetésére kötelezni. Időközben a hitel forintosításra került, így a felperes a követelését (a lejárt tőke tartozást, a késedelmi- és ügyleti kamatot is) forintban határozta meg, amelyek együttes összegét 445 573 935 forintban jelölte meg.

Az alperes a kereset elutasítását indítványozta vitatva annak jogalapját. Elévülési kifogást terjesztett elő, továbbá a szerződés 5. pontjának semmisségére hivatkozott, valamint tévedés címén megtámadta a szerződést, ez utóbbi jogát kifogásként érvényesítette.

Az elsőfokú bíróság az ítéletében kötelezte az alperest, fizessen meg a felperesnek 445 573 935 forintot.

Indokolásában az elsőfokú bíróság tényként állapította meg, hogy a felperes jogelődje és a Sz. Betéti Társaság 2007. október 19. napján devizahitel szerződést kötött 1 470 000 CHF összegre. A hitel biztosítását zálogszerződés, valamint az alperes készfizető kezesség vállalása képezte. A szerződés 5. pontja értelmében a készfizető kezes kötelezte magát, hogy a fizetési kötelezettségeit az esetben is teljesíti, ha a szerződés hatályban léte alatt az adósnál bármilyen cégjogi státuszváltozás megkezdődik vagy bekövetkezik. A Sz. Bt.-ből a 2007. december 7. napján megkötött szétválási szerződéssel, kiválás útján az A. Medical Wellnes Hotel Vendéglátó, Kereskedelmi és Szolgáltató Korlátolt Felelősségű Társaság mint új társaság jött létre. Ezen új létrejött társaság - a felperes hozzájárulásával - a perbeli hiteltartozás jogutódjává vált. A hitel visszafizetésének hiányában a felperes 2009. szeptember 22. napján azonnali hatállyal felmondta a hitelszerződést, majd 2012. március 8. és 2014. április 17. napján felhívta teljesítésre az alperest is. A hitel részben megtérült a biztosítékul szolgáló ingatlanból, majd a hitel összege forintosításra került. Megállapította az elsőfokú bíróság, hogy a felperes keresetében ennek alapján határozta meg 2015. november 24. napján a lejárt tőketartozást, a lejárt tőkére felszámolt késedelmi kamatot, ügyleti kamatot és a lejárt ügyleti kamatra felszámított késedelmi kamatot, és így a követelésének a teljes összegét. Kiemelte továbbá, hogy az alperes a követelés összegét az eljárás végén már nem vitatta. Az alperes elévülési kifogását azért találta alaptalannak a Ptk. 326. § (1) bekezdés, valamint a 327. § (1) és (2) bekezdés felhívásával, mert a tartozás a felmondással vált esedékessé, így az elévülési határidő kezdő időpontját ezen időpontban és nem a szerződéskötés napjában határozta meg. A fizetési felszólításokra is figyelemmel arra a megállapításra jutott, hogy a követelés sem a főkötelezettel, sem a készfizető kezessel szemben nem évült el. A készfizető kezességi szerződés 5. pontja megfogalmazását az elsőfokú bíróság pontosnak, tényszerűnek, egyértelműnek minősítette. A két gazdasági társaság az egymás közötti viszonyát, a kötelezettségvállalásait szerződéssel rendezte, így a felperes felé fennálló tartozás átszállására nem jogszabály és nem hatóság rendelkezése folytán, hanem a felek megállapodása alapján került sor; ezért a Ptk. tartozásátvállalásra vonatkozó szabályait nem tartotta alkalmazhatónak. A Ptk. 332. § (3) bekezdésére is figyelemmel az alperesnek mint kezesnek a hozzájáruló nyilatkozata szükségtelen volt, és a kezességi szerződés nem szűnt meg, ezért az alperesnek a szerződés 5. pontja semmissége megállapítására vonatkozó kérelmét nem találta alaposnak. Tényként rögzítette, hogy a felperes 2008. január 30. napján hozzájárult a deviza szerződésből és a hozzá kapcsolódó biztosítéki szerződésekből származó kötelezettségeknek a jogutód gazdasági társaságra való átszállásához. A fentiekre, valamint arra figyelemmel, hogy az alperes a betéti társaság tulajdonosa, illetőleg törvényes képviselője volt a kezességi szerződés aláírásakor, a cégjogi státuszváltozás mint fogalom nem lehetett értelmezhetetlen és ismeretlen az alperes számára. Megítélése szerint a csatolt okiratok alapján nem bizonyított, hogy a kezességi szerződés megkötése során a felperes az alperest tévedésbe ejtette vagy tévedésben tartotta. Mindezek kifejtésével az alperes érvénytelenségi kifogását nem minősítette alaposnak. A tanúmeghallgatásokat indokolatlannak és szükségtelennek tartotta. A Pp. 3. § (3) bekezdése szerinti tájékoztatást mellőzte, mert a kereseti kérelemről kifejezetten jogkérdésben kellett dönteni. Mindezek alapján a Ptk. 272. § (1) bekezdés szerint a kereseti kérelemnek megfelelően marasztalta az alperest.

Az elsőfokú ítélet ellen az alperes élt fellebbezéssel. Módosított fellebbezésében elsődlegesen az ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását, másodlagosan az ítélet Pp. 252. § (2) bekezdése szerinti hatályon kívül helyezését, harmadlagosan a Pp. 252. § (3) bekezdése szerinti hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítását, valamint a bizonyítási eljárás kiegészítésére kötelezését kérte. Fenntartotta jogi álláspontját, miszerint a készfizető kezességi szerződés a Ptk. 332. § (3) bekezdése és 333. §-a alapján megszűnt, amikor a tartozás a Sz. Bt.-ről jogszabály rendelkezése folytán az A. Hotel Kft.-re átszállt. Az átszállásra ugyanis alkalmazandók a tartozásátvállalás szabályai, és kezesként külön hozzájáruló nyilatkozatot nem tett. A tartozás átvállalása előtt a készfizető kezességi szerződésben tett nyilatkozatot megítélése szerint nem lehet külön hozzájárulásnak nevezni. Logikailag kizártnak is tartotta, hogy a kezes a kezességi szerződésben előre hozzájáruljon ahhoz, hogy a kezességet vállalja akkor is, ha a későbbiekben egy általa nem ismert hitelképességű új adósra száll át a tartozás. Rámutatott, hogy a felperes is ekként tartotta értelmezhetőnek a szerződést, mivel a tartozás-átszállásra tekintettel új kezességi szerződést kívánt aláíratni. Nem tette vitássá, hogy a Sz. Bt.-ből az A. Hotel Kft. szétválási szerződés útján vált ki, azonban figyelembe veendőnek tartotta, hogy a Sz. Bt. kötelezettsége önmagában a szétválási szerződéssel nem szállhatott át az A. Hotel Kft.-re, mert ehhez a Gt. 67. § rendelkezéseire figyelemmel a cégbíróság bejegyző végzésére is szükség volt. A bejegyzés 2008. március 25. napjával történt meg. Véleménye szerint a Gt. kiválással kapcsolatos szabályai érvényesülnek, azonban azok nem tartalmaznak rendelkezést a kezességgel kapcsolatban. Ez azt jelenti, hogy a Ptk. 333. § alapján a 332. § (3) bekezdésében foglaltakat kell alkalmazni. A cégjogi státuszváltozás fogalmát nem tartotta egyértelműnek figyelemmel arra, hogy azt sem a Gt., sem a Ctv., sem más jogszabály nem határozza meg. Állította, hogy a kezességi szerződés aláírásakor a cégjogi státuszváltozás fogalma alatt társasági formaváltást értettek. Fenntartotta a tévedéssel kapcsolatos álláspontját és a készfizető kezességi szerződés megtámadásával kapcsolatban előadottakat. E körben hangsúlyozta, hogy a szerződés aláírásakor szóba sem került egy esetleges szétválás kérdése, csak 2007 novemberében a jogutód bank részéről egy új hitel elbírálásakor fogalmazódott meg. Állította, hogy a kezességi szerződés aláírásával arra nem gondolt, hogy előre hozzájárul a tartozás harmadik személy részére történő átszállásához. Mindezek alapján álláspontja szerint a kezességi szerződés 5. pontját nem lehet az elsőfokú ítéletnek megfelelően értelmezni. Kiemelte, hogy a Ptk. 236. § (3) bekezdése alapján kifogás útján kívánta a szerződés érvénytelenségét érvényesíteni. A Pp. 3. § (3) bekezdésének sérelmére is alapította a fellebbezési kérelmét figyelemmel arra, hogy nem a helyes anyagi jogi szabályok alkalmazásához szükséges bizonyítandó tényekről és ezekhez kapcsolódó bizonyítási teherről tájékoztatta a feleket a bíróság. Megítélése szerint a tényállás nem került teljes egészében felderítésre, bizonyítási indítványa foganatosítása indokolt lett volna, mivel ezzel tudta volna a szerződés aláírásakori akaratot és a tévedését bizonyítani. Hangsúlyozta, hogy mindezek miatt sérültek a Pp. 167. § (1) bekezdésében meghatározott jogai, valamint a Pp. 2. § (1) bekezdésében írtak. Állításai bizonyítására indítványozta a személyes meghallgatását, valamint tanúk meghallgatását és szembesítésüket, továbbá a másik aláíró személy kiderítése céljából a felperes nyilatkoztatását, és ezt követően tanúkénti meghallgatását.